Kucó ​/ Villamostangó 90% 22 csillagozás

Hát eztet megírtam – ahogy Pajának ígértem ott, annál a kúva kerítésnél. Most meg készül a forg. könyv.

Csak olvassátok el, és gondolkodjatok el rajta… A többi rajtatok áll, mit ad nektek ez a könyv.

A Villamostangóval nagyon nehezen jutottam dűlőre, nem igazán tetszett, és borzasztóan nyomasztó volt, így nehézkesen haladtam.

A Kucó olvasása közben viszont peregtek az ujjaim alatt a lapok. Az első három oldal után nagyon könnyű megszokni az írásmódot, amit végig sikerül érdekesnek és olvashatónak megtartani, ami nem kis teljesítmény, mert ez nem egy könnyű műfaj.
A regény szerkezete, fejezetes felbontása és az azok végén szereplő jegyzetek zseniálisak, imádtam, hogy darabonként lesz egyre árnyaltabb a kép. Érdekes volt, valós volt, rémisztő volt. Az egyetlen dolog, amivel nem vagyok kibékülve, az a vége, számomra borzalmasan lecsapott volt. Örülök, hogy elolvastam, valószínűleg meg fogom venni az új kiadását.

Mindenkinek kellene egy Kucó, hogy megtanuljon gondolkodni…

A kötet két kisregényt tartalmaz, a Villamostangóba belekezdtem, de az 1. fejezet után hagytam, nem tetszett. Szóval minden további csak a Kucóról szól.
Régen hallottam a rádióban a rádiójáték feldolgozást – Kaszás Gergő olvasta fel –, az nagyon megfogott (youtube-on fent van fejezetenként). Most jutottam el az olvasásig. Azt kell mondjam, ez egy remek kisregény, érződik rajta, hogy a szerző saját tapasztalatait osztja meg az olvasóval. Van itt egy enyhén szellemi fogyatékos fiú, bezárva egy intézetbe igazi hüjékkel, meg testi fogyatékosokkal. Hozzáteszem, mindez a ’80-as évek végén játszódik. Amolyan magyar Száll a kakukk fészkére, csak nincs igazi főnéni, maga az egész rendszer telepszik rá a beutaltak életére. E/1-ben ismerhetjük meg Tamás gondolatait, ennek megfelelően egy roncsolt szöveget kapunk, amin, szerintem lett volna még egy kis csiszolni való, néhol nem érzem következetesnek a szavak torzítását. A másik, ami nem tetszett, a befejezés, ez nem következik az egész történetből, egy félmondat utal csak korábban a bekövetkező eseményekre. Túl bombasztikus végkifejlet ez ide, amolyan deus ex machina. Ettől függetlenül élmény elolvasni, nem is értem ezt az alacsony olvasottságot itt a Molyon.

Azt hiszem, életem eddigi talán legnehezebb értékelését írom.
A Kucót @Allanon ajánlotta, ő nagyon szerette, így azért nagyjából tudtam, mit várhatok, de sikerült azon elámulnom, hogy Böszörményi Gyula mindig tud többet és mást mutatni, mint amire addig számítok. Szívszorító, mégis furán kedves történet, aminek a végén természetesen kopogott az állam a földön, ám már értem: beeszi magát az ember bőre alá, hétköznapi sorsok, egyszerű remény emberi kegyetlenséggel és gyarlósággal körülvéve; az agyam és a szívem pattogott és recsegett olvasás közben… Elfeledettek, félrepillantások és lelkek. Fájdalmasan lenyűgöző.
A Villamostangóval viszont bajban vagyok, hiszen nem vagyok benne biztos, hogy értettem-e egyáltalán és jól értettem-e. Folyamatosan kattog rajta az agyam, de szanaszét csapongok. Talán az emberben lassan kialakuló őrületet követhettem végig?… Nem tudom, de az tény, hogy ez még fájdalmasabb, bántón realistább és embertelenebb, mint a Kucó, pedig csak a nézőpont másabb. Egy kicsit.
Olyan bepillantást kaphattam ennek a világnak egy kis szeletébe, amiből alapvetően ki vagyok zárva, és ezért hálás is lehetek, de mégis: minden percét köszönöm, mert az, hogy nem veszünk tudomást a számunkra kényelmetlen sorsokról, az nem megoldás. Nagyon nem.

A Kucó sokkal jobb volt. Könnyebben értelmezhető. A Villamostangót nem mindig tudtam követni, nem mindig tudtam mit akar mondani. Kapott pár nap gondolkodási időt, amíg átgondoltam, megemésztettem. Ezért kapott csak négy csillagot és nem ötöt.
Böszörményi Gyula munkásságát már korábban is szerettem, és bevallom töredelmesen, nem tudtam a betegségről, szóval a könyv bevezetője sem befolyásolt semmilyen irányba.
Számomra mondanivalójában nehéz olvasmány volt, de örülök, hogy elolvastam.

Bevallom, csak a Kucót olvastam, de az bizony ütős. Később láttam is monodrámában a szegedi színház színpada alatt. Az is ütős volt. Erős idegzetűeknek.

Elgondolkodtató, de mindenképp csak felnőtteknek ajánlanám.

a legeslegeslegjobb.