Fiókszavak 11 csillagozás

A honi mozgássérültek kalauza
Böszörményi Gyula: Fiókszavak

Fiókszavak – A honi mozgássérültek kalauza

Egészen apró korunk óta szeretjük elhelyezni magunkat a világban, s boldogságunk egyik feltétele, hogy közösségünk büszkeséggel tölthessen el minket. Léteznek azonban nem vállalt, sokkal inkább kapott címkék, besorolások. Ilyen az, ha testünk cserbenhagyott, s ezért többé-kevésbé „mások” vagyunk, mint amit a közvélemény egészséges emberként definiál. Rokkant, sérült, mozgásfogyatékos, bicebóca, nyomorék, mozgássérült, hátránnyal élő, kripli, roki, fogyatékos… Egyik sem az a kifejezés, amit szívesen használunk. Pedig meghatározni magunkat: ez az első lépés ahhoz, hogy kibékülhessünk a sorsunkkal, és kínlódás, szenvedés, puszta vegetálás helyett valódi emberi életet kezdhessünk.

Eredeti megjelenés éve: 2003

>!
Szabad Föld, Budapest, 2003
422 oldal · ISBN: 9638473320

Enciklopédia 21


Kedvencelte 2

Várólistára tette 21

Kívánságlistára tette 12


Kiemelt értékelések

Luki>!
Böszörményi Gyula: Fiókszavak

Böszörményi Gyula: Fiókszavak A honi mozgássérültek kalauza

Nagyon őszinte, nagyon elgondolkodtató.
Nem ártana beemelni a kötelezők közé a Bárczin… vagy inkább mindenhol, mondjuk társadalmi érzékenyítés címszó alatt – ami lássuk be, rá is fér erre az országra.
Engem teljesen ledöbbentett, hogy ez a könyv 2003-ban, 10 évvel ezelőtt íródott. Eleinte teljesen úgy éreztem, hogy ez bizony csak valami legalább 100 évvel ezelőtti iromány lehet, mert amit ábrázolt, az igencsak a sötét középkornak felelt meg a fejemben. Bár nem is értem, ezen miért lepődtem meg, elég ha most, 2013-ban körülnézek – bár nagyon remélem, hogy történt előrelépés azóta, nem érzem, hogy olyan sokkal közelebb lennénk Európához, meg az elfogadó-befogadó, egyenjogúságra épülő társadalomhoz (és ez nem csak a fogyatékosságról élők helyzetére igaz). Kiábrándító… de talán ha többen olvasnák ezt a könyvet vagy hasonló könyveket (http://moly.hu/kihivasok/serultek-testi-es-vagy-ertelmi-fogyatekossaggal-elok :-) ), és elgondolkodnának, és beszélnének, beszélgetnének róla, akkor talán a társadalom mentalitása is megváltozna szép lassan… najó, nem ártana, ha inkább minél gyorsabban :-)

2 hozzászólás
Carmilla >!
Böszörményi Gyula: Fiókszavak

Böszörményi Gyula: Fiókszavak A honi mozgássérültek kalauza

    A könyv címét félrevezetőnek érzem, mert a mozgássérülteknek nem kalauz ez, hanem nyilván nagyon is jól ismert, hétköznapinak számító dolgok. Amiben meg tényleg kalauzra volna szükségük (az épek számára mindennapi világ), abban meg pont nem lesz segítségükre. Szóval szerintem ez afféle betekintő, vagy hogy is mondhatnám? – valamiféle ablak a sérültek felé. Különösen ami a szociális intézetek zárt világát illeti, igen tanulságos (és felkavaró) olvasmány. De sokszor a családban élő mozgássérültek helyzete sem rózsás, csak éppen máshogy rossz… Érdekes volt olvasni a különböző élettörténeteket, még ha csak röviden is. Pontosan az derül ki belőlük, hogy ugyanolyan emberek ők, mint bárki más, vagyis mindenki egyénileg reagál azonos történésekre, mindenkiből mást vált ki egy baleset, vagy egy tragikus fordulat. Az egyik ember felülemelkedik rajta, a másik belebukik (alkohol stb.). És sok múlik a véletlenen is, sajnos.
    Nem tudom, hogy az eltelt 15 év mennyiben hozott pozitív változást, de félő, hogy sokkal lassabb folyamat ez, mint hinnénk. Sok emléket felidézett bennem is a könyv, pl. nővérem első barátját, akinek fél lába volt (már rég nem él). Meg a településemen lakó családot, akik közös megbeszélés után kollektív öngyilkosságot követtek el spoiler. Szívesen mondanék valami pozitív példát is, de olyat sokkal nehezebb találni, illetve csak médián keresztül ismerek – mint pl. e könyv szerzője.

Judyt89 P>!
Böszörményi Gyula: Fiókszavak

Böszörményi Gyula: Fiókszavak A honi mozgássérültek kalauza

Eredetileg a cime miatt kerult a varolistamra, aztan valahogy sose kerult sorra. Most viszont kb 1 nap alatt kiolvastam. Sok mindennel tisztaba voltam, hiaba na egeszsegugyis csaladbol jovok, magam is gyogytornasz vagyok. Megis… igy leirva egy szinten mozgasserult ember szeme at, hat megrazo egy nemely resze a konyvnek es igen sajnos a 2010es evekben (ekkor jartam egyetemre es gyakorlatokra) se volt meg sok elorelepes az elfogadasban. Nemregiben raadasul volt egy rovidfilm is a temaban ami a norveg es magyar valosagot mutatja be. Es igen ez inkabb tarsadalmi problema joreszt es nem a penzrol szol. Amikor a vak betegem (hozzank keztores miatt jart) meselte, hogy a Keleti pu-nal vart egy baratjara, amikor egy jo akaratu ember kifeszegette a markat es penzt nyomott a kezebe… mindezt 2012 kornyeken??? Ez egy fontos olvasmany lenne minden egeszsegugyi, szocialis vagy tanari palyara keszulonek, mondjuk masnak is.

koveli>!
Böszörményi Gyula: Fiókszavak

Böszörményi Gyula: Fiókszavak A honi mozgássérültek kalauza

Odaüt, odavág, elgondolkodtat, szemléletet formál. Nem egyszerre olvastam, ezt nem is lehet egyszerre, mert szükség van a részek közti szünetre ahhoz, hogy átgondolhassuk, miről is olvasunk. A Fiókszavak mindenkinek szól, de leginkább annak, aki tanulni szeretne. Tanulni önmagáról, másokról, emberi sorsokról, hozzáállásokról, emlékekből és a jelenből.
Nem annyira egyszerű hozzájutni, pedig újra kiadásra érdemes könyvről van szó!
Ismét csak köszönöm!

Papírtigris>!
Böszörményi Gyula: Fiókszavak

Böszörményi Gyula: Fiókszavak A honi mozgássérültek kalauza

Fantasztikus könyv, korrekt tényleírás, magával ragad.

Röfipingvin P>!
Böszörményi Gyula: Fiókszavak

Böszörményi Gyula: Fiókszavak A honi mozgássérültek kalauza

másodéves főiskolás voltam, amikor olvastam. döbbenetes, zseniális és szomorú. megéri elolvasni.


Népszerű idézetek

Carmilla >!

[…] Szerinted, ha magyarnak születik, Mr. Hawkingból válhatott volna-e az emberiség legnagyobb tudósa? Piszkosul nagypofájú nép vagyunk mi, ha a szellemi értékeink kerülnek szóba. Azt mégis tutira veheted, hogy ha Stephen Hawking Solymos Pistának születik, akkor soha nem tárja fel a csillagok titkait, viszont az alsómucsai szociális otthon „hatoskájává” válna, akinek bosszantóan csorog a nyála, tehát pelenkát kötnek a nyakába.

225. oldal (Szabad Föld, 2003)

Böszörményi Gyula: Fiókszavak A honi mozgássérültek kalauza

Kapcsolódó szócikkek: Stephen Hawking
Carmilla >!

     Megvallom, engem csak az emberi ostobaság tud kétségbeesett dühre ingerelni. Az önmagáért való, vaksötétet árasztó, értelmetlen butaság. Képtelenség vitatkozni vele, mert nincsenek érvei, s nem lehet meggyőzni, mert kizárólag önmagára figyel.

249. oldal (Szabad Föld, 2003)

Böszörményi Gyula: Fiókszavak A honi mozgássérültek kalauza

Kapcsolódó szócikkek: butaság, ostobaság
Carmilla >!

– Jézuska hozza Karácsonykor az ajándékot.
– Jézuska túrót se hoz, apád gürcöl azért a tetves villanyvasútért egész évben.

344. oldal (Szabad Föld, 2003)

Böszörményi Gyula: Fiókszavak A honi mozgássérültek kalauza

Carmilla >!

    A vidéken élő, a paraszti családoknál a „férfi dolgozik” dogma csak szóban érvényesült. Az asszonyok éppen annyit jártak ki a földekre, mint az uraik, s rájuk várt még a háztáji, a háztartás és a gyerekek gondja is.

111. oldal (Szabad Föld, 2003)

Böszörményi Gyula: Fiókszavak A honi mozgássérültek kalauza

Carmilla >!

[…] Az első nap kiderült, hogy öt lépcsőn kell föl-le cipelnem a fiamat az osztályteremig. Minden nap kétszer vettem ölbe, éveken át. A lépcső alján kiemeltem a kocsiból, felvittem, ott egy széken hagytam, amíg az üres tolókocsit is felrángattam, hogy átemeljem bele. Délután ugyanez visszafelé. Pokoli volt. És azt hiszi, segített valaki? Néha igen, de a legtöbbször csak álltak, és nézték a cirkuszi mutatványt. Gábor meg sokszor egész testében remegett, folyt róla a verejték a megalázottságtól, hogy mindenki az ő elesettségét bámulja. Előfordult, hogy nem bírtam tovább, és megkértem valamelyik nagyobb gyereket: legalább a tolókocsit segítsen felvinni. Másnap hivatott az iskola igazgatója, ott várt vele a gyerek anyja, és mindketten nekem estek, hogy „a nyomorék kölykömet ne tanulókkal cipeltessem”.

177-178. oldal (Szabad Föld, 2003)

Böszörményi Gyula: Fiókszavak A honi mozgássérültek kalauza

Kapcsolódó szócikkek: nyomorék
1 hozzászólás
Carmilla >!

    Ma már természetes, hogy a feleség is munkába jár. Sőt, ennél sokkal több: szükségszerűség. A családok gazdasági helyzete ugyanis oly mértékben változott, hogy az apa a fizetéséből képtelen volna eltartani a hozzátartozóit (itt természetesen nem a kirívóan jól kereső apákról van szó, hanem az átlagról!). Innen nézve: hazánk életszínvonala még mindig nem érte el az 1939-es mutatókat! A munkáltatók ugyanis igazodtak az emancipáció követelményeihez, és ma már két embernek (férj és feleség) adnak akkora bért, ami elegendő a család megélhetéséhez (kéretik a sorok mögül kiérezni a keserű iróniát!).

111-112. oldal (Szabad Föld, 2003)

Böszörményi Gyula: Fiókszavak A honi mozgássérültek kalauza

Kapcsolódó szócikkek: 1939 · életszínvonal · emancipáció · irónia · munka
Carmilla >!

[…] Kegyetlenkedő szülő, gyermekprostitúció, részeg sofőr felelőtlensége, játszótéri baleset; miattuk a harag és az értetlenség általános és természetes.
    Azután vannak a „csöndes” gyermektragédiák. A leukémia, a gyors és korai elmúlást hozó genetikai rendellenességek, szívbetegség, vagy a még ezeknél is észrevehetetlenebb, de egész életre kiható pszichés károsodások. Utóbbiak gyermekkori trauma maradványai, az alkoholista apa, a „bizalmaskodó” nagybácsi, vagy a burkoltan szadista tanár „átörökített” lelki nyomorúságai. Ezek szinte soha, vagy csupán felnőtt korban kerülnek napvilágra, nem egyszer öngyilkossági kísérletek képében.

127-128. oldal (Szabad Föld, 2003)

Böszörményi Gyula: Fiókszavak A honi mozgássérültek kalauza

Kapcsolódó szócikkek: trauma
Carmilla >!

    Az ilyen szülői túlvédés csak látszólag fakad szeretetből. Valódi mozgatórugója a fogyatékos gyerek lekicsinylése: „Úgysem lesz képes soha önálló életre, nem válik teljes értékű állampolgárrá, csak bántanák odakinn.” Ha pedig a szülő – persze, be nem vallottan! – így gondolkodik saját gyermekéről, akkor mit várhatnánk a társadalomtól, s magától az önbecsülést nem ismerő gyerektől?

118. oldal (Szabad Föld, 2003)

Böszörményi Gyula: Fiókszavak A honi mozgássérültek kalauza

Kapcsolódó szócikkek: önbecsülés
Carmilla >!

Tán egyszer majd csendesebb lesz a pénzcsörgés, a reklámok és tévéshow-k idegbajos dübörgése, és az egymás hibáit üvöltöző honatyák rikácsa – hogy végre meghalljuk azt, ami igazán fontos: egymás szavát, segélykérését, panaszát és vigaszát.

76. oldal (Szabad Föld, 2003)

Böszörményi Gyula: Fiókszavak A honi mozgássérültek kalauza

Carmilla >!

Az ember hordában élő, értelemmel bíró állat. Nem több. Még akkor sem, ha ma a hordát társadalomnak nevezzük, s kikérjük magunknak az „állat” titulust, mintha az valami lealacsonyító dolog volna. (Nem az, sőt: ha a kéjgyilkosokra, Hitlerre, az atombombára, a szappanoperákra, Szaddamra, vagy a Jerry Springer Show-ra gondolok, inkább volnék ámbráscet, esetleg rozsomák!)

421. oldal (Szabad Föld, 2003)

Böszörményi Gyula: Fiókszavak A honi mozgássérültek kalauza

Kapcsolódó szócikkek: állat

Hasonló könyvek címkék alapján

Szalóczi Dániel: Mosakodj, Petike, addig nem nézlek indiánnak
Zemlényi Zoltán: Törj át az üvegfalon!
Singer Magdolna: Áldatlan állapot
Carol Souya: Évszakok
Sheila Hocken: Emma meg én
Hozleiter Fanny Mosolyka: Te döntesz
Kálmán Zsófia: Bánatkő
Singer Magdolna – Szabolcs Judit: Sorsfordító gyerekek
Zemlényi Zoltán: Öbölkör
Bánfalvy Csaba: Gyógypedagógiai szociológia