Az ​időkút (Rontásűzők 1.) 73 csillagozás

Böszörményi Gyula: Az időkút

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Budapest, Kőbánya, napjainkban.
Két lány, akiket sűrűn összekevernek, hiszen ikrek; pedig Angelina és Endzsi valójában olyan, mint a tűz és a víz.
Egy reggel aztán arra ébrednek, hogy szüleik valamiféle érthetetlen, idegen nyelven beszélnek, az utcán ló vontatta omnibuszok, az égen hatalmas teherszállító léghajók araszolnak, őket pedig a rendőrség egyik leghíresebb nyomozója üldözi… Az ikreknek csupán egy titokzatos, fiatal fiú kel védelmére, és próbálja őket megszöktetni kényszerzubbonyon, Dunán, hegyen és völgyön át.
Őrült és mulatságos kalandok, hátborzongató varázslatok, tündérfélék és sárkányok között visz a lányok útja, olyan tájakra és időkbe, amiről addig még csak nem is álmodtak.
Angelina és Endzsi, meg persze Teplica kapitány, Tühütüm táltos, Nyékberzeng és Nyéktüske, valamint a lányszíveket megdobogtató garabonc és nyegle, bár szívdöglesztő vetélytársa, Savanyác kalandjai ezzel a kötettel veszik kezdetüket.

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2009
496 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632451756

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Zengő Angelina


Kedvencelte 18

Most olvassa 17

Várólistára tette 53

Kívánságlistára tette 24

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Dora_Sullivan
Böszörményi Gyula: Az időkút

Hűűű azt a mindenit!
Ez aztán jó kis időutazási csavar, kalamajka volt a javából.
Miképp az eleje nekem kissé lassan indult be s inkább döcögött csak, úgy aztán a közepétől a végéig úgy tarolt, hogy máris kívánkozik a folytatás megkezdése.
S bár igaz, hogy ez előbb lett megírva-megjelenítve mint az Ambrózy báró sorozata Gyula 'úrtól, de számomra ugyanolyan kellemes meglepetést okozott.
Tetszett, hogy egy ilyen világot tárt elém… mármint, hogy vissza a Levédia korszakba és tovább… Bár a töri nem a szívem csücske tantárgya… de így, ilyen formában. Kész volnék rá arra, hogy megszeressem. :D
Tetszett, ahogy két különböző karakterű ikret formázott meg. Akiket nem tudtam nem megszeretni… de mégis Endzsi volt az, aki közelebb került hozzám. Akinek a karakterét jobban bírtam… Nekem kicsit eszembe juttatta Milit, ami csak hab volt a tortán…
Imádtam a dumáit… a reagálásait, és a belevalóságát.
S külön tetszett, hogy ez a felbolydult világuk útjuk során, a két lány újra egymásra talált, s hogy újra szövetségessé váltak.
Persze mellettük abszolút kedvenceim lettek a mellékszereplők közül, Kaplony és Savanyác is… – te jó ég, ezek a nevek. :D Amelyek valamiképp illettek is a fiúkhoz. :)

Ajánlani tudom csak mindenkinek ezt a könyvet-sorozatot is, mert Gyula 'bá írás stílusa, fantáziájának szüleménye, ebben is oly könnyedén magával tud ragadni, mint az Ambrózy báró sorozatában. :)
És most nyomás is a folytatáshoz. ;)

>!
Bogas P
Böszörményi Gyula: Az időkút

Ezennel ünnepélyesen leteszek időutazói terveimről.

>!
Trixi
Böszörményi Gyula: Az időkút

Gyula bátyó stílusa egyedi. Fantáziája és humora kiapadhatatlan. A mi (olvasók) nagy-nagy szerencsénkre. Külön örültem, hogy az egyik karakter egy Iron Maiden pólós (borítón Akela pólós) belevaló rockerlány (mint én, azaz én csak rocker vagyok, de nem belevaló :D :D :D ). Néha azért kicsit soknak éreztem a hepciáskodását, de ennek ellenére nagyon bírtam Endzsit, mert mégiscsak aranyszíve van. Még az elején azt hittem, hogy a tesója egy kényeskedő maca lesz, de szerencsére nem, csak érzékeny lelkületű ;) . A könyv olyan, mint egy hurrikán – felkapja az embert és csak viszi, viszi, viszi tovább, és én hagyom magam sodortatni, van még 2 rész :D . Szóval újabb kalandokra fel, és igazán elfogadnék egy Strázsakövet! :)

>!
CsN
Böszörményi Gyula: Az időkút

Hinnye, ezt már megint alaposan megcsavarta Gyula bátyó

>!
Erika_Bogár I
Böszörményi Gyula: Az időkút

Tetszettek a karakterek, pozitívak, negatívak egyaránt, tetszett a humor, a kalandok, a képi világ, de magam sem értem, miért, nem lettem része ennek a világnak, kívül maradtam, végig külső szemlélőként figyeltem az eseményeket. Talán emiatt éreztem a végére túl hosszúnak a történetet, tervbe vettem azért a második rész elkezdését is, mert kíváncsi vagyok a szereplőkre.

>!
FurcsaLány
Böszörményi Gyula: Az időkút

Hát wooow. Amilyen nehezen indult be számomra a cselekmény annál többet adott. Eszméletlen jól megírt könyv, sok fordulattal és izgalommal. Nagyon tetszett, hogy mennyi ötletet vitt bele az író pl.: a szlovák szavak, a visszafelé beszélő táltos…csak ámulva olvastam, hogy mennyire fantáziadús volt az egész történet. Megérte Böszörményit olvasni. :) Várom is a folytatást!

>!
Nevotil
Böszörményi Gyula: Az időkút

Nem igazán tudom eldönteni, hogy mennyire tetszett a könyv, mert valami hiányzott belőle, de…
Kezdjük az elején. Az elején, ahol csak szimplán élveztem, hogy megint Böszörményitől olvashatok, és már pusztán csak a nyelvezettől mosolyoghatnékom támadt. Ez kitartott körülbelül 50 oldalig, aztán valahogy leült a dolog. Majdnem két hét alatt olvastam ki a könyvet, ami annak köszönhető, hogy nem érdekelt annyira, mint vártam. Valahogy az első harmad végétől nem kötött le nagyon. Aztán persze újra belelendültem, és elkapott a gépszíj és a végét már egész gyorsan ledaráltam, mert kíváncsi voltam. De az élmény így is felemás maradt, ami furcsa, mert nem szokott ez így lenni.
A történetről: rendben volt. Tetszett a steampunk vonás, a régi-új helyszínek leírása, az idővonalak, még az is, hogy simán el tudom képzelni mindezeket párhuzamosan az Álomfogó sorozattal. Külön tetszettek, hogy az ott megtanult fogalmakból jó pár visszaköszönt. (Amúgy minden Böszörményi könyvben szerepel egy szanatórium/zárt osztály/stb. vagy csak én futok bele azon könyveibe? :))
Szereplők: a főszereplőkkel komoly gondom akadt, főként az, hogy a könyv kétharmadáig nem igen tudtam megkedvelni őket. Endzsit még csak csak, de Angelinát… róla annyi maradt meg, hogy bármi történik vagy sikít vagy sír vagy elájul (ami oké, érthető legtöbbször, de akkor is idegesítő). Savanyác egyelőre nem győzött meg, Kaplony is még kétes, még legjobban eltaláltnak Teplicat találtam, bár ő meg a karaktere miatt nem volt túl szimpatikus. Gyurkapittány, Árpád apó és Hitvánd asszonyság viszont tetszett. Azért a könyv végére már megbarátkoztam velük, de még lesz mit bizonyítaniuk a következő részben.
Szerkesztés: szeretném megjegyezni, hogy a lábjegyzeteken legtöbbször igen jól szórakoztam. Jó volt egy összeszedett szószedet a könyv végén, de azt nem igazán értem, hogy miért nem lehetett a szavak jelentését lábjegyzetbe is beleírni? Idegesítő volt a szójegyzékben keresgélni ábécé rendben, míg egy mondatban akár három számozás is volt. Általában kizökkentett a történetből. A másik problémám a tördelés volt. Nem tudom, hogy mennyire néztek nyomtatási képet a nyomdába küldés előtt, de nagyon sok helyen (zavaróan rengeteg…) volt az, hogy összetömörödött a szöveg, apróbb betűs, kisebb betűközös lett, hogy kiférjen a bekezdés és ugyanígy a fordítottja: nagy betűközök, szóközök, stb. Volt oldal, ahol az oldal közepén összetömörödött egy bekezdés, rögtön alatta egy széthúzott, aztán rendes tördelés. Engem ez kifejezetten zavart, főleg, hogy ennyire sokszor volt.
Ezektől eltekintve jó volt. Sok jó ötlet volt benne, érdekes magyarázat, vagy míves nyelvcsavarás, ami élvezetessé tette a könyvet. Kíváncsi vagyok, hogy Jetta nagyi tulajdonképpen mit is csinál, továbbá, hogy Vérbulcsú és társai kik is valójában. És persze arra is, hogy a következő részben, hogy lesz elcsavarva a valóság. :)

>!
Szilmariel
Böszörményi Gyula: Az időkút

Az időkútban felépített megváltozott világ engem teljesen levett a lábamról. Hisz léteznek benne léghajók és sárkányok! (Tudom, tudom, engem egy ha léghajó szerepel egy könyvben, vagy sárkány, akkor szinte garantálható, hogy már levett a lábáról a könyv. Bár ez azért nem 100%, mert azért még más elemek is számítanak.) Sőt még omnibuszok, tündérek, garabonciások, táltosok (Álomfogó világ) is.
Nagyon élveztem ebben a világban kalandozni, amíg tartott. Az ikrek közül inkább Endzsit kedveltem, bár őt se mindig, és remélem hogy Angelina is fejlődik (sokat) majd a sorozat folyamán.
Itt is az időfolyam babrálásával és annak a következményeivel (pl. kuszálódás, világvége) is foglalkozik a történet.
A történet egyébként több szálon is fut és mindegyik érdekes a maga nemében: Endzsi, Angelina, Kaplony, Teplica kapitány.
Böszörményi stílusát még mindig csak imádni tudom és bár én tudnék így beszélni, ahogy ő beszélteti a karaktereit, annyira jópofa, válogatott és színes. A különböző dolgokhoz fűzött lábjegyzeteit meg csak értékelni tudtam, még néha csak előreutalt, hogy ezt meg ezt majd csak később magyarázza meg vagy csak később ismerjük meg.
Mivel kicsit függő vége van, így hamarosan nekikezdek a második kötetnek, hogy megtudjam mi minden történik a folytatásban és mi lesz a kalandok vége.

>!
Lovasanna
Böszörményi Gyula: Az időkút

Nagyon izgalmas a történet . Van benne kicsit a a Rémálom sorozatból és feldereng a Gergő történet is , de pont ezért lett egyedi . Nagyon kíváncsi vagyok arra hogy a párhuzamos világ teremtésekor miért léghajók és gőzhajtású járművek jutnak eszébe az íróknak . A történet kissé nehézkesen indul , de azután van benne minden amiért egy ifjúsági regényt érdemes kézbe venni . A testvérek egymáshoz fűződő kapcsolatának alakulása nagyon izgalmas volt . A regény végére óriási változáson mennek át az ikrek . A két világ között és az időben történő ugrások igazán figyelemre méltóan voltak kitalálva.. Teplica kapitány igazán nagy jellem és gondolkodó .Számomra a legérdekesebb szereplő volt . Ahogy a történet haladt egyre sodróbb lett és izgalmasabb . A helyszínek jól kidolgozottak és a szereplők is különlegesek . A történelmi megemlékezés is szerves része a regénynek és nagyon sok olyan dologgal ismertet meg bennünket ami a magyarság régmúltjának szerves része . Viszont felhívja a figyelmet arra hogy a magyarság tudattal ne essünk túlzásba .

>!
Rita_Balkó
Böszörményi Gyula: Az időkút

Megláttam, beleszerettem – és nem csalódtam! :) A történet mellett a finom „steampunk” behatás számomra csak még szerethetőbbé tette.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Bogas P

– Tehát a maguk nagymamája vezeti a terrorcsoportot?
– Naná, méghozzá a konyhából, habverővel a kezében!

>!
CsN

Josef Teplica kapitány legalább akkora bajban volt, mint az utolsó mamut, aki hirtelen rádöbbent: vagy kipusztul, vagy egy teljesen agyament ötlettől hajtva sürgősen átképzi magát bevásárlóközponttá…

155. oldal

>!
CsN

Az ember ott lel hazára, ahol sorsfonala a legszebb színében ragyoghat, gazdagítva és díszítve a Nagy Szőttes mintázatát.

471. oldal

2 hozzászólás
>!
Chöpp 

A csónak farába támasztott sétapálca végén egy nagy szitakötő ült. Bár ez így nem teljesen igaz, mivel a nevezett szitakötő nem csupán „nagy” volt, de a maga nemében kifejezetten óriási: egy „hűazannyadobokegyhátast!” gigantozygoptera.

218. oldal

>!
Chöpp 

Miután megnyílt alatta a léghajó padlózata, a lány úgy süvített át a viharfelhőkön, mint aki halálos szerelembe esett a gravitációval. S tényleg így is érezte mámoros, lélegzetelállító hangulat kerítette hatalmába! Azután – mikor a föld már kezdett veszedelmesen közel kerülni – az jutott eszébe, vajon mi történne, ha nem viszonozná ezt a szerelmet? Lehet, hogy csupán ennyi a szárnyak nélküli repülés titka: nem viszontszeretni a gravitációt?!

198. oldal

1 hozzászólás
>!
Bogas P

Semmi kétség: egy jó bögrényi gőzölgő, édes kakaónál aligha van bármi csábítóbb.

>!
Chöpp 

– Ó, hogy az a hétszer hét mobiltornyon átsuttyanó, gyászcsimpogást káricsáló rézcsőrű esemes-madár füttyentene fültövön*, Vérbulcsú!

*A Réztükör-tengerszem partján élők között használatos, bár a szokottnál sokkal rövidebb morgolódás. Jelentése: bár kapnál számos rossz hírt, méhozzá a modern technika segítségével!

66. oldal

>!
Chöpp 

– Legalább a tamotob meghagyhatták volna – sóhajtott Tühütüm.
– Pedig már láttunk rá példát, hogy a vén varázsló a király csarnokába lépve megtarthatta a botját – csóválta a fejét Angelina. – Csupán arra kellett hivatkoznia, hogy vénsége miatt szüksége van a támasztékra.
– Úgy tűnik, a morvák okosabbak, mint a rohírok – legyintett beletörődve Savanyác.

382. oldal

>!
Chöpp

Az Országos Széchényi Könyvtár alagsorában állítólag létezik egy helyiség, melynek ajtaján ez áll: Teljességgel olvashatatlan könyvek raktára. Itt található az Időlyárkálódápfi Megfigyelépfek, Különöpf Tekintettel az „Úgyfe tucc ennél hajmeresztőbbetmutatni nekem!” – jellegű Jlenpfégekre című, középkori, háromtonnás nyomdaipari műalkotás, mely az 1022. fejezetben olyan esőről számol be, mely nem csak az ismert, de a teljességgel felfoghatatlan, vagyis az egyáltalán nem létező irányokból is képes esni! Az ilyen jelenséget nevezik a meteorológusok „kiszámíthatóan kiszámíthatatlan velőtrázóan hamiskás” csapadéknak".

197. oldal lábjegyzet

Kapcsolódó szócikkek: Országos Széchényi Könyvtár
>!
Leah P

-Látjátok mekkora ostobaság, mikor valaki azért döngeti a mellét, s tartja magát különbnek hogy ő magyarabb, morvább germánabb, szerbebb vagy épp jászabb a többinél – (…) – az utóbbi 3000 évben Európa közepén, sőt , az egész világon akkora volt a jövés menés ..
Háborúk, vándorlások, járványok, költözés a jobb időjárás, termőföld legelő reményében!
Szóval annyian és annyifelé jöttünk- mentünk hogy mára már képtelenség azt mondani : az én ősöm magyar, morva, germán vagy épp jász volt!


A sorozat következő kötete

Rontásűzők sorozat · Összehasonlítás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Helena Silence: Ezüsthíd
On Sai: Apa, randizhatok egy lovaggal?
Kemese Fanni: A viharszívű Mya Mavis
Spirit Bliss: A múlt árnyai
Lilian H. AgiVega: A Bermudák királynője
Jocelyn Witech: A belső ajtók mágikus ereje
Molnár Csaba: A széttört idő legendája
Szakács Eszter: A Szelek Tornya
Nyulász Péter: Ciprián
Benina: A Boszorka démona