Ármány ​és kézfogó (Ambrózy báró esetei 3.) 96% 2434 csillagozás

Kedves Gyula úr!
Eszem azt a fene nagy eszedet, hogy ilyen fájintos történetet tudtál keríteni.
Vagány dolog játszani a közönség teherbírásával, tudom én azt mire megy ki a játék.
Lesz itt még ne mulass! és pihi-puhi! Egyet azért ne feledjünk, ha nem olyan kézfogót képzelsz amit én szeretnék, megyek tüntetni sok-sok hölgytársammal együtt, és akkor szer'usz világ! Most még megúsztad jól facsarod a szót, de ne hidd hogy lehet lazsálni, mivel mindenki ideges kissé mi lesz ebbűl. Viszkető kezű hölgyeket, pedig nem jó tovább bosszantani.
Mély meghajlással.
csillagka

A történet megérdemli a maximális csillagozást, mert egy színvonalasan megírt minőségi munka, pörgős cselekménnyel és igazi, valaha létezett szereplőkkel. Gyula bácsi rengeteg időt és munkát fektethetett bele, hogy minden történelmileg hűséges legyen. Az emberek, akiket említett, tényleg ott laktak abban az időben. Nagyon élveztem Pest, Buda és a Tabán utcáin a bolyongást és a szereplők egy részét a szívembe is zártam. Isti, Mári, Tarján Vili, Erdős Renée, Róza asszony – nem csupán mellékes szereplők voltak. A nyomozás során csavar csavart követett, oldalanként meglepetések és életveszély. A 700 oldalnyi történet alatt Richárd bárót megkedvelni viszont nemigen tudtam. Ahogy Milivel bánt, varázslapátos kezelést érdemelne. És ennyi oldal után, amikor azt hinnénk, hogy jön a boldog lezárás…az író bácsi fejbekólint egy jó kis függővéggel.

Gyula bátyó, megkérdezhetem, mégis mi a manó a vége???
Miért? Nagyon-nagyon remélem, hogy záros határidőn belül kezünkbe kerül a folytatás, mert most kapok agyvérzést. spoiler Hát én is ezt kérdezem, s ettől rettegtem végig.
Izgalmas, fordulatos krimi. Nagyon szerettem Emmát és Milit is, Mári pedig tökéletes volt. Róza asszony igazi amazon. Richárd pedig hozta a formáját.
Hiteles korrajz, sokkal érdekesebb lenne ebből tanulni a magyar irodalmat, tökéletes térkép a korabeli Budapestről, mennyi munka lehetett benne …
Jaj, nem tudom szavakba önteni … Az emberrablások végére pont került, kiderült, ki a gonosz és miért. A lányok végre együtt vannak, elhárult a veszély. De a mi kedves bárónk … Nagyon remélem, hogy észnél lesz a következő kötetben, mert ha nem …

„– A jó detektív nem engedheti meg magának, hogy esendő ember legyen.”

Ad egy: Hogy lehet így vége???
Ad kettő: Hála az égnek, hogy lesz folytatás.
Ad három: Hol a következő rész? Idevelemoströgtön!

Érdemes rólam tudni, hogy sosem szerettem a történelmi időszakokban játszódó regényeket. Agatha Christie törte meg elsőként a jeget, ugyanis az ő könyveit imádom. Aztán jött Böszörményi Gyula az Ambrózy báró eseteivel és tarolt. Sosem gondoltam volna, hogy nagy kedvenc lesz egy ilyen történet és most mégis úgy vagyok vele, hogy ha elfogy a sorozat, nagyon el leszek kenődve.

(…)

A történet maga ismét briliáns, szomorkodunk, mosolygunk, izgulunk és együtt gondolkodunk a szereplőkkel, hogy megfejtsük a rejtélyeket. Fordulatokból kapunk bőven, sok mindenre gondoltam, de ilyen végkifejletre nem számítottam. 1-2 dolgot ugyan megsejtettem, de csak halványan bizonyosodott be. Nagyon szeretem a fel-fel bukkanó humort, Mili és Richárd szócsatáit, Márika „bölcsességeit”.

Bővebben:
https://olvasokorut.blogspot.hu/2017/10/boszormenyi-gyu… Aprócska megjegyzés: Miért csak 5*-ot lehet adni?

Jó volt kicsit visszatérni Ambrózyék világába, és hosszabb megszakítás nélkül újraolvasni az eddig megjelent részeket.
Hosszú út vezetett el idáig, de végül spoiler
Emma fejezetei most nem kötöttek le annyira, mint a 2. részben; néha érdekesnek találtam a fejezeteit, máskor kevésbé. Márika volt az, aki leginkább feldobta ezeket a részeket, az ő megnyilvánulásain lehetett a legtöbbet mosolyogni. :)
Mili továbbra is a kedvenc főszereplőm, aki ebben a kötetben is hozta a szokásos formáját.
Annak kifejezetten örülök, hogy Mili és Tarján Vili között nem szakadt meg a barátság, nagyon csalódott lettem volna, ha ez történik.
Bevallom, amikor először olvastam a könyvet, voltak kétségeim afelől, hogy melyik lányra vonatkozhat az utolsó kérdés, újraolvasva már nincsenek.
Nagyon a szívemhez nőtt ez a sorozat és benne a legtöbb szereplő is, épp ezért nagyon boldog vagyok, hogy nem ez lett a befejező kötet.❤

Ezt a sorozatot kötelező olvasmánnyá tenném!
Izgalmas, humoros, szórakoztató, de egyben egy hiteles történelmi korrajz is, tele adatokkal, információkkal és tényekkel.
Az olvasása közben egy percig sem lehet unatkozni, a történelem – rajongók éppúgy megtalálják a kötetben a számításaikat, akár a krimi – kedvelők vagy a romantikus irodalom hívei.
Gyula bátyóban nem csalódtam, titkon azért reménykedtem, hogy Mili, Richárd és a többiek kalandjai itt nem érnek véget….
Már csak egy kérdés maradt: spoiler

Amikor Ambrózy Richárd báró megjelenik a színen, a jányok „esze huss, kiugrik előle az ablakon, oszt szer’usz világ, messze inal.” Ez a veszély a női olvasókat fokozottan fenyegeti, ezért tárgyilagos értékelés írása a témában csaknem lehetetlen. Azért lássuk csak mégis pár mondatban, hogy ez a sorozat miért is áll annyira közel a szívemhez.
Az egyik legkedvesebb történelmi korszakomban játszódik, a kedvenc városomban, és a Tabán zegzugos utcácskáit és a gyönyörű Belvárost járva Buda és Pest házai, palotái régi titkaikról mesélnek. Szeretett főszereplőim mellett a századforduló történelmének, irodalmának, kultúrtörténetének leghíresebb alakjaival is találkozhatok, sosem tudhatom, hogy a lapok közül mikor bukkan elő kedves ismerősként Széll Kálmán vagy Krúdy Gyula.
Amitől pedig mindig mosolyogni lenne kedvem, az az üde, varázslatos, szívet melengető békebeli atmoszféra.
A befejezés viszont mindenkit sokkolt, és ha a mi Richárdunk végképp nem tudná eldönteni, hogy melyik Hangay lány legyen a választottja, mentő megoldásként küldenék egy szavazatot Mück Márikára.

Ilyen szépen megfogalmazott értékelések után valóban nem egyszerű valami újat írni. Így maradnak a benyomások.
Sok esetben haragudtam a morc báró úrra, de egyszerűen imádtam ezt a részt is. Már értem, miért szeretik olyan sokan ezt a sorozatot. Beállok én is a sorba, mert hihetetlenül jó. Azért 700 oldalon keresztül ennyi izgalmat, fordulatot, kalandot, „ármányt” tartogatni, úgy, hogy közben az egész történet a „helyén legyen” és mégis korhű…. Nem semmi!
Csupán a Mili és a báró úr csörtéit hiányoltam, de érthető okokból várattak magukra. Mili továbbra is tűzrőlpattant és gyakran meggondolatlan, de szerintem éppen ezért olyan szerethető.
A többi szereplőt is nagyon szerettem. A kis Márikán olyan jókat tudok szórakozni. Imádnivaló az a kislány.
Bízom benne, hogy a következő részben a báró úr is bebizonyítja, hogy valahol neki is van szíve-lelke. Ne kelljen benne csalódnom!

Na most aztán álljunk meg egy szóra!!!
Hónapokat vártam erre a könyvre! Aztán hónapokat vártam arra, hogy elkezdjem olvasni. Addig csak ott figyelt a könyvespolcomon, és mindig mikor belekezdtem valami másba felém kacsintgatott. Én viszont rácsaptam a kezemre! Nem! Nem, amíg a következő rész meg nem jelenik. Próbáltam elhúzni az olvasást, de nem sikerült eléggé, mert a következő rész még mindig csak előrendelhető, pedig már most késő lenne, ha itt lenne, akkor is!

Az első rész óta erre a momentumra várok! Minden egyes könyvvel csak mégjobban vártam, hogy mikor kap már az agyához a mi érzéketlen bárónk, de ez! DE EZ!
Ezt a befejezést nem érdemeltem meg!
Esküszöm földhöz tudtam volna vágni magam, toporzékolni, hogy azonnal adja valaki ide nekem a következő részt! Két Xanax után megnyugodtam, de még mindig csak azt tudom kérdezni, miért? MIÉRT?!

Tudtam, hogy nem szabadott volna elkezdenem, amíg a 4. rész nincs a markomban! Annyira tudtam! Most ehetem a kefét megint hónapokig!

Mi a fészkes fene?! :D Rövid tíz perce olvastam el az utolsó mondatát a regénynek, és egyetlen kívánságom most csupán az lenne, hogy valaki hibernáljon a folytatás megjelenéséig!

Csodálatos és mesteri ez a sorozat! Az első rész teljesen elvarázsolt, a második hatalmas kalandra vitt, ez a rész pedig feltette a pontot a i-re. Hogy őszinte legyek, negatívumokat nagyon nem tudok felhozni, számomra örök élményt nyújtottak ezek a könyvek. Ha választanom kéne, nekem a Rudnay-gyilkosságok tetszett a legjobban, sajnos ezt az utolsó részt néha lassúnak, és vonatottnak éreztem, de ennek ellenére természetesen ugyan olyan jó mint a többi és szintúgy megérdemli az öt csillagot.

spoiler