Elképesztő! (Apolló Akadémia 1.) 45 csillagozás

Bosnyák Viktória: Elképesztő!

Elképesztő ​álmai mindenkinek vannak.
A tiéd mi? Luxusnyaralás? Léghajózás? Száguldozás egy spéci terepjáróval? Hogy felvegyenek a legmenőbb gimibe? Vagy olyan őrült barátot szeretnél, aki betör a kedvedért egy múzeumba? Esetleg valami különleges tehetségre vágysz?

Jóhegyi Laci, Dóri és Sári – a népszerű Tündérboszorkány-trilógia szereplői – rejtélyes meghívót kapnak egy ismeretlen suli gólyatáborába. De vajon miért tilos az internet és a mobil használata? Ez gáz! Elmenjenek egyáltalán?

De talán épp ez lesz az a nyár, amikor a legelképesztőbb álmaik is valóra válnak.

Világéletemben imádtam rajzolni. Első értékelhető munkámat három évesen festettem az unokatesómról, amint felcsavarja a szőnyeget. Szigetszentmiklóson nőttem fel, de Sopronban váltam grafikussá, osztálytársaimmal azóta a Halisten Stúdióban dolgozunk. Imádom a színes harisnyákat, rengeteg sci-fi-t és veszélyesen sok kávét fogyasztok.
Gyerekkoromat a budai Vár, és a Gellérthegy… (tovább)

Tagok ajánlása: 12 éves kortól

>!
Kolibri, Budapest, 2016
216 oldal · ISBN: 9786155450082 · Illusztrálta: Bernát Barbara
>!
Kolibri, Budapest, 2016
216 oldal · ISBN: 9786155633966 · Illusztrálta: Bernát Barbara

Enciklopédia 3


Kedvencelte 4

Most olvassa 1

Várólistára tette 27

Kívánságlistára tette 20

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Bea_Könyvutca P
Bosnyák Viktória: Elképesztő!

Azt nem tudom, hogy a legelképesztőbb álmaik váltak-e valóra, de az biztos, hogy fantasztikus, különleges kalandban volt részük, az unalmas nyár végefelé, mielőtt még elkezdődne a gimi.

Ezek a kalandok nagyrészt a Nemzeti Galériában zajlanak, ahol olyan dolgok történnek velük, amit mindannyian szívesen kipróbálnánk, örömmel lennénk részesei a rejtélyes utazásoknak. Még fel sem ocsúdnak a megmagyarázhatatlan dolgokból, amikor egy bűnbanda is a képbe kerül.

A képregények miatt nem csak egy jó ifjúsági regényt olvashattunk, hanem élvezhettük a képregény által életre keltett csodálatos kalandokat, utazásokat. Mozgalmas, jó humorú, eredeti ifjúsági regény. A rajzok nagyszerűek voltak, nagyon jól rajzol ez a Dénes. :D A dicséret persze Bernát Barbarát illeti, rajzai sokat hozzátettek a könyvhöz, nagyon tetszettek a festmények rajzai, Yvette, mint a naivitás szobra fantasztikus, de imádtam Sárit és Dénest is a Klimt adaptációban.

Bővebben: http://konyvutca.blogspot.hu/2016/09/bosnyak-viktoria-e…

>!
AniTiger MP
Bosnyák Viktória: Elképesztő!

Ez. Zseniális. Folytatása. Egy. Zseniális. Trilógiának!

Aki ismer, tudja, hogy néha napján akad egy szívem szottya, ami nélkül nem is az enyém lenne a könyvespolc a szobámban. Nos, a polcon ott áll a teljes, új kiadású Tündérboszorkány-trilógia. Nagyon szeretem, mert elképesztő, hogy mit ki nem talált az írónő!
Na, de. Ez a feljavított, megújult és picit idősebbé tett szereplőgárda se kutya!

Jó volt újra találkozni a régiekkel – és az utánozhatatlan Klott Gatyával (Ő abszolút favorit, tuti kitérek a hitemből, ha kimarad a könyvből!) –, de Dénesért egyenesen odavoltam. Meg a rajzaiért, amik igazából Bernát Barbara rajzai, de akárkié is: csodásak.
Izgalmas, egyedi, ha nem vesznek fel a Roxfortba vagy a [[https://moly.hu/konyvek/holly-black-cassandra-clare-the-iron-trial-vasproba|Magisztériumba,]] akkor duzzogva, de mennék én az AA*-ba is.

*Relax, ez azt jelenti, hogy spoiler ;)

Update // BLOGOS értékelés:
https://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2017/01/bosnyak-vi…

>!
Kolibri, Budapest, 2016
216 oldal · ISBN: 9786155450082 · Illusztrálta: Bernát Barbara
6 hozzászólás
>!
Csoszi
Bosnyák Viktória: Elképesztő!

Jó kis történet. A rajzok is tetszettek. A könyvben szereplő gyerekek pedig nagyon tehetségesek, szerethetőek. Ugye lesz folytatás? Legyen!

>!
Kolibri, Budapest, 2016
216 oldal · ISBN: 9786155450082 · Illusztrálta: Bernát Barbara
>!
Gelso P
Bosnyák Viktória: Elképesztő!

Alapjában véve tetszett, főleg az alapötlet: a piktoportálás, és az is, hogy a piktoportálás során keletkezett élményeket, a sztoryt, a rajzolásban tehetséges Dénes képregények formájában meg is örökíti.
Szeretem, és példamutatónak meg követendőnek tartom, ha a regények nem csak szólnak valamiről, hanem bármilyen tehetséget tárnak elénk, amivel segíthetnek a célközönség olvasónak is magukba fordulni és megvizsgálni ki miben lehet erős, ki miben leli örömét? (sport, rajz, irodalom, tánc, zene, szépkiejtés, helyesírás, kézművesség, versmondás, kvízkérdések, idegen nyelv, szenvedély egy idegen kultúráért, stb. bármi)
Szóval szeretem, ha a könyvek jó gyerekekről szólnak.
Azt is, ha talpraesettek és okosak.
Ennek a regénynek a szereplői ilyenek.
Ügyesek, okosak, talpraesettek, segítőkészek, készek a problémák megoldására, csapatemberek.
Tehetségüknek köszönhetően a nem túl izgalmas nyári szünet végén izgalmakkal, kalandokkal teli hetet tölthetnek egy felejthetetlen helyen, sőt, ezek a kalandok szeptembertől folytatódhatnak egy közös iskolában.
Nem tudom, mennyire szerencsés egy ötletből sokrészes sorozatot teremteni. Nem ismerem a célközönség igényét, de azt látom, hogy bizony, az ifjúsági könyvek piacán inkább most a sorozatokból van nagy kínálat, jó lenne tudni, hogy ez az igény is?.
Nem biztos, hogy a sorozat mindig jó ötlet. Egy kötet is lehet teljes, ha gazdag érzelmekben, élményekben, kalandokban, sikerekben, karakterekben, cselekményben fordulatokban, és van egy jó befejezése.

@meseanyu Merítés-díj / ifjúsági irodalom (2016) kihívásához.

>!
akire MP
Bosnyák Viktória: Elképesztő!

Egyetértek @Chris értékelésével, sajnos ez a könyv csak a szereplői életkora miatt lett ifjúsági (talán a kiinduló sorozat, a Tündérboszorkány időközben felnőtt olvasói lehetnek ennyi évesek), de sem cselekményében, sem megvalósításában nem éri el a korosztályi szintet. Pedig a Magyar Nemzeti Galériába helyezett krimiszál akár jól is elsülhetett volna, de a kidolgozatlanság és a sematikusság még ezt is képes kioltani. Az sem lenne megoldás, ha a szereplők életkorát 15-ről 10-re csökkentenénk, ugyanis a kisiskolás közönség is jobbat érdemel…

>!
Greylupus
Bosnyák Viktória: Elképesztő!

Őszinte leszek, az írónőtől még nem olvastam semmit. Sem a Tündérboszorkány trilógiát, se mást. A könyvre azért figyeltem fel, mert egy különleges táborozást ígért, amire nagyon kíváncsi lettem.
A történet szerint a nyár közepén egy különleges meghívót kézbesít főhősnőinknek, Sárinak és Dórinak a postás, amelyben egy titokzatos AA alapítvány táborozni hívja a két lányt. De hogy ne legyen egyszerű a dolog, nem címet adnak nekik, ahová menniük kell, hanem egy rejtvényt. Ha ezt megfejtik, akkor érdemes a táborozásra, ha nem… akkor ennyi volt. A lányok persze gyorsan kitalálják a helyszínt, így hamarosan a titokzatos táborban találják magukat, amit egy budapesti szállodában , a Gellért Szállóban tartanak. Én már itt elvesztem. Ebben a kerületben élek, naponta kétszer is elmegyek a Szálló előtt és akár nappal van, akár éjszaka, mindig megcsodálom az impozáns épületet. Mindig is szerettem volna bemenni, megnézni a szobáikat, a fürdőjét, a strandját, de eddig még nem volt rálehetőségem. A srácok segítségével azonban bejutottam végre, de a kíváncsiságomat még így se tudtam kielégíteni, így elmondhatom, hogy most még inkább szeretném megnézni belülről is a szállót:).
A lányokra pedig egy izgalmas tábor vár, aminek én személy szerint is élveztem minden percét. Ami a legjobban tetszett az egészben, hogy mindenkitől elvették indulásképpen a mobilját – ami persze közfelháborodást váltott ki. Az írónő nagyon élethűen érzékeltette, hogy a mai ifjúság (sőt a felnőtteket is beleérhetjük), mennyire hozzá van nőve a mobiljához. Végiggondoltam, hogy én is mennyire lennék képes a mobilom nélkül létezni és hát… nehezen:).
A társaság és a feladatok azonban hamar feledtetik a kis csapattal a mobilhiányukat. Egy furcsának tűnő feladat vár rájuk, méghozzá a Magyar Nemzeti Galériában. Nagyra értékeltem, hogy Bosnyák Viktória megpróbálta becsábítani a fiatalokat egy képtárba, hogy megismerjenek pár, világhírű magyar festményt. És egyszerűen olyan izgalmas, érdekes okkal, ami miatt szerintem sokan észre se fogják venni, hogy a regény ismertet és tanít is egyben:). És igen, ha ezzel a történettel már 10-15 fiatallal több megy el a Galériába és keresi fel ezeket a festményeket, illetve megismeri őket, akkor az írónő már elérte a célját. :)
Ja és a legérdekesebb dolgot kihagytam, a regényben megbúvó képregényeket! Személy szerint még soha nem olvastam olyan regényt, amit bizonyos időközönként a történethez szorosan kapcsolódó képregény színesít! Ez egyszerűen fenomenális ötlet volt!
A történet pedig végig izgalmas, egy percre sem lassít, ráadásul mindenki által ismert helyszíneken játszódik. A szereplők fiatalok, szerethetőek, könnyen bármelyikünk a helyükbe képzelheti magát és az pedig, ami kiderül róluk, a táborról és a tábor céljáról! Kedves Bosnyák Viktória! Megadnád az AA Alapítvány elérhetőségét? Hátha még én is beleférnék a csapatba:). Természetesen arról sem feledkezhetek meg, hogy még egy aprócska romantikus szál is színesíti a történetet, amit nagyon szerettem.
Egyetlen egy hibát fedeztem csak fel benne:), mégpedig azt, hogy RÖVID. Szívesen olvastam volna még tovább, hiszen olyan vége van, ami azonnali folytatásért kiált, így remélem, hogy az írónő nem fog minket sokáig várakoztatni. Én pedig addig is azt hiszem elolvasom a Tündérboszorkány-trilógiát, mert ezzel a regénnyel meghozta az írónő a kedvemet a többi műve iránt:).

>!
Sheila_7
Bosnyák Viktória: Elképesztő!

Hát ez valóban Elképesztő volt!

Csupán két kérdésem maradt a végére:
1) Mikor jön a folytatás? A tegnap picit késő!
2) Hol lehet jelentkezni az AA-ra?

>!
vargvani
Bosnyák Viktória: Elképesztő!

Először azt hittem, hogy ez csak egy könnyed ifjúsági regény. A történt érdekes, a rajzok csodálatosak, az ember könnyen és egyszerűen megismerkedhet a művészettel.
Na de!
A könyv végén el kellett gondolkodnom, hogy ez ezerszer több. Akarva-akaratlanul is oda jutottam, hogy ez egy társadalomkritika. A fiatalok csak nagy nehezen vannak meg mobil, internet és facebook nélkül, nem tudnak elmerülni a művészetben, annak szépségében. Megnyílik előttünk az Apolló Akadémia, ami teljesen szembe megy a mai katasztrofális oktatási rendszerünkkel (mindent magolj be és kussolj) és ezzel együtt feltárul előttünk ez a csoda. Itt nem azt várják el a diákoktól, hogy mindent tudjanak, ami teljesen felesleges, hanem csinálják azt, amit szeretnek és fejlesszék a képességeiket. Ez lenne az iskola lényege!

„Úgy érzem, nem áll jól a művészetek szénája (…).”

„A legfontosabb, hogy mindenki személyre szabott feladatokat fog kapni, és nem egy bizonyos szint elérése a cél, hanem a fejlődés maga. A mérce az, hogy saját magaddal elégedett vagy-e.”

>!
Ingryd
Bosnyák Viktória: Elképesztő!

A könyv nagyon olvasmányos és az alaptörténet is egyedülálló. A könyv hangulata magával ragadó: a magyar helyszínek és hivatkozások, a kalandok, az izgalmak és a rejtélyek…
Kedvenc szereplőm Dénes lett, valószínűleg a rajzaival. Szuper ötlet volt a regényt a képregényekbe illő illusztrációval gazdagítani. A piktoportálás pedig hozzáadott egy cseppnyi varázslatot. Ami számomra negatívum volt, hogy a vége egy kicsit összecsapott, hirtelen lezárt lett, onnan annyira hiányzik valami…


Népszerű idézetek

>!
AniTiger MP

    – Figyeljétek meg, majd itt is mindenféle varázslás óra lesz, mint a Roxfortban – jegyezte meg egy Harry Potter-rajongó.

205. oldal, 14. fejezet - Most már tényleg mi az az AA?

Kapcsolódó szócikkek: Harry Potter-sorozat · Roxfort
>!
AniTiger MP

    – Valaki azt ordibálja, hogy „Nyugodtan ugorj fejest, öcsi, ha belapul a koponyád, nem vész kárba semmi. Úgyis csak vécévíz van odabent!” – mondta Eszter.
    – Most meg azt, hogy „Tempó, kiskezicsókolom. Különben elpárolog a medencéből a víz, mire ki tetszik érni.” – mondta Yvette. – Elég bunkó ez az úszómester.

26. oldal, 3. fejezet - Kopi és a kockafejek

>!
AniTiger MP

    – Na és Törpilla meg Piroska? – nézett Klott tanár úr az aprócska Eszterre és a vörös hajú Yvette-re.
    – Ők a szobatársaink a táborban – mondta Dóri.
    – Szevasztok! Csak aztán ne nagyon szambázzatok itt nekem a medenceparton, nehogy minden jampecnek kampec legyen!
    – Jampec? – súgta oda Yvette Lacinak, mert ösztönösen megérezte, hogy a fogas kérdésekre tőle várhat választ.
    – Kampec? – értetlenkedett Eszter is.
    – A szoknyavadász fiatalemberek a látványtól esetleg eltávoznának az élők sorából – magyarázta Laci, de amikor látta, hogy még mindig nem értik, tovább egyszerűsített: – Nehogy a pasik kikészüljenek.

28. oldal, 3. fejezet - Kopi és a kockafejek

>!
napi_könyv

Most pedig bocsássatok meg, de egy perc és jön a hullám. S ha nem vigyázok, sok lesz a hullám. Hehehe!

28. oldal, 3. fejezet

>!
nagara

Eközben Yvette mint táncoslábú madárka eljutott Ferenczy Károly Madárdal című képéhez, ahol táncát úgy fejezte be, mintha most ő volna a festményen látható, piros ruhás lány, aki vágyakozva néz felfelé, és fogja a fa törzsét, aminek ágára a láthatatlan kismadár szállt. Eszter egy utolsó trillával befejezte a zenei aláfestést. A turisták tapsviharban törtek ki.

55. oldal

>!
nagara

Ekkor három bőrszerkós alak dübörgött be a térre. Egyikük egy csupa ezüst, a másik kettő fekete Harley Davidsonon. A bőrdzsekik hátát villám formában díszítették a csillogó szegecsek. Lassan haladtak, körülnéztek, majd nagy gázt adva eltűntek.

121. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Harley-Davidson
>!
AniTiger MP

    – Állj le! – sziszegte. – Nem így kell!
    – Hát akkor hogyan, főnök? – kérdezte Benga, akinek lelkesedése mit sem csappant.
    Jupát erre csak vicsorogva morgott valamit, Zamek pedig odasúgta Bengának:
    – A fö-fö-főnök se tudja.
    – Akkor ez a két pisis túljárt az eszünkön? – kérdezte félve Benga.
    – A tiéteken nem, mert túljárni csak azon lehet, ami van – jegyezte meg Jupát. – De sajnos úgy tűnik, az enyémen sikerült nekik…

141. oldal, 10. fejezet - Éjszakai csúcsforgalom

>!
levendulalány

– Különben nem kellene rám vesztegetned az idődet, amikor azt a nyeszlett jegenyét ott eszi utánad a fene – bökött az úszómester hegyes állával a medence túlsó partja felé.
Sári is odanézett, és meglátta Dénest, aki lábát lógatva unatkozott a korlátnál.

9. fejezet Pofonegyszerű 115.old.


A sorozat következő kötete

Apolló Akadémia sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Hajdú-Antal Zsuzsanna: Visszatérünk
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5. – Remény
Hajdú-Antal Zsuzsanna: Utánad
Molnár T. Eszter: Stand up!
Virág Emília: Sárkánycsalogató
Szabó Tibor Benjámin: Az első küldetés
Kalapos Éva: Kéz a kézben
Gimesi Dóra – Jeli Viktória – Tasnádi István: A körző titka
Böszörményi Gyula: 9… 8… 7…
Szélesi Sándor: Csillagfényszövők