Ha valaki olyan fiatal, mint Szekeres Jázmin, biztosan tele van nagy elhatározásokkal. Ha olyan önálló, mint a mai lányok általában, akkor bele is vág, hogy megvalósítsa a terveit. És ha annyira szereti a teákat, és olyan elszántan gyűjti a régi teásdobozokat, mint ő, akkor nincs mese, meg kell nyitnia élete első, önálló teázóját, és minden hozzá betérő vendégnek meg kell főznie azt a teát, amire szüksége van. Mert a tea az egy csoda, és csodák mindenkinek kellenek.
A teában benne lakik a hegy, amin nőtt, az eső, ami öntözte, a napsütés, ami nevelte, a szedőasszonyok óvatossága, a pörkölők figyelmessége és végül a kereskedők gondossága is. Ismeretlen ízek, távoli tájak, a mesés kelet páratlan gazdagsága és káprázatos történetei kavarognak a csészékben. Szekeres Jázmin teázójában minden tea mesél, és polcról polcra, estéről estére elmondják saját születésük távoli történetét.
Történetek a Borostyán teázóból 30 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2014
Tagok ajánlása: 9 éves kortól
Enciklopédia 3
Kedvencelte 2
Most olvassa 1
Várólistára tette 30
Kívánságlistára tette 31
Kiemelt értékelések
Ha egy jó tea mellé egy kellemes, hangulatos kis történetre vágysz, érdemes elolvasni ezt a könyvet. Tele van pozitív gondolatokkal, finom kekszekkel és jó teákkal.
Amikor a történet elején a szerző nemcsak arról ír, hogy Jázmin teázót nyit, de leírja a méretét is, azon kezdtem el gondolkodni: Héé, kisebb, mint a lakásom, ejj, de aranyos kis teázó lehet.
Bár az is igaz, hogy a történet végén, olyan érzésem volt, hogy vagy nagyon kicsit a vendégtere (és akkor nem igazán lehet nyereséges), vagy ez valamiféle táguló teázó, mert a történetekben sokkal nagyobbnak tűnt a tér, mint az elején le lett írva :-))
Szeretetreméltó kis mese volt.
”Hát lehet a teát nem szeretni? Nem lehet. A tea az egy csoda […]”
Ez így van, és a teaához hasonlóan ez a kis kötet is egy csoda. A bevezetőben megtudhatjuk, miért döntött úgy Szekeres Jázmin, hogy éppen egy teázót nyit, az utána lévő kilenc kis történetben pedig egyrészt követhetjük a teázó mindennapjait az ihletét kereső költővel, aki igazából nem is szereti a teát, a szomszéd étterem bajuszos pincérével, aki olykor mogorvának tűnik, de a szíve a helyén van, vagy a kislánnyal, aki a matektanár kutyáját, Koszinuszt sétáltatja. Másrészt minden fejezet második felében megismerhetjük annak a különleges teának a történetét, amelyet a szereplők épp akkor fogyasztottak. A teásdobozok ugyanis zárás után titokban életre kelnek és mesélnek egymásnak.
” Minden tea mesél, igyekszik meghálálni a gondoskodást és forró fürdőjében visszaadni a rengeteg törődést amit kapott.”
Ezek a kis mesék mind keleten játszódnak, kedvesek, szórakoztatóak és mindegyik valamilyen fontos értéket közvetít az olvasó felé. Felnőtt fejjel is abszolút élvezetes, de kifejezetten ajánlom gyerekekkel közös esti olvasásra is, pláne, hogy minden mese ilyen kis aranyosan végződik: “Addigra már úgyis éppen nagyon késő volt, minden teás doboz szépen becsukta a fedelét, és a saját polcán aludni ment.”
Emellett viszont a felnőtt olvasónak is ad elgondolkodnivalót, ott van például a kisfiú, akibe már igen zsenge korára beprogramozódott mi lányos és mi fiús, és bizony egy kisfiú ne nyavalyogjon, hogy fázik, ha egyszer ő hagyta el a sálját, különben is az ilyesmi katonadolog. Igen szomorú ez, milyen hamar magukra szednek ilyeneket a gyerekek.
De ami leginkább megragadt bennem, hogy tök jó dolog, hogy a mai nők előtt már szinte ugyanazok a lehetőségek állnak, mint egy férfi előtt, de megvan ennek egyfajta árnyoldala is. “[…] mert addig boldogulnak meg érvényesülnek, amíg úgy maradnak. Amíg mi, férfiak, elhisszük, hogy megy ez maguknak nélkülünk is, és nem kérdezzük többet, hogy segíthetünk-e.” Néha fontos kapcsolatépítő hatása lehet annak, ha olyankor is segítséget kérünk, amikor nem szorulunk rá. De valahogy annyira benne van a ma emberében, hogy amit tudok, azt megoldom egyedül. Ez mondjuk nem csak nőkre igaz, de jópofa volt az a történet, amiben a pincér elmondta, hogyan jöttek össze a szülei, hogy az anyukájának nem is kellett volna a piacra járni vásárolni, de inkább elment és mindig hagyta, hogy az apukája segítsen hazavinni a cuccot, mert addig is időt töltöttek együtt. Valahogy manapság már kiveszett ez a közvetlenség az emberekből és nem véletlen, hogy olyan sokan magányosak.
Ki gondolta volna, mikre tud rávilágítani egy kis cuki meseregény? :)
Nagyon szépek és találóak az illusztrációk is, az írásmód pedig gyönyörű.
”Reggelente boldogan nézte, ahogy a hegyek között úszó komótos párafelhőket felszárítja a nap, és lassan kirajzolódik kíváncsi tekintete előtt a fenséges vidék, melynek lankás vonulatait élénkzöld teacserjékből szőtt takaró fedte.”
Mivel a kerettörténet sem lezárt és egész biztosan rengetegféle teásdoboza van még Jázminnak, lenne lehetőség a folytatásra, örülnék is neki, bár ennyi évvel a megjelenés után már nem látok rá sok esélyt.
Mindenesetre ez egy igazi kis csemege teaszeretőknek, vagy azoknak, akik kedves kis rövid történetekre vágynak.
Vannak könyvek, amik azért kerülnek kezembe, mert érdekes címük van és viszonylag rövidek. Borsa Kata meséje erre példa, de persze mikor kiválasztottam, még nem tudtam, hogy annyira fog tetszeni, hogy egy ültő helyemben kétszer is elolvasom majd :)
Tíz fejezetből áll a könyvecske, habár az első némileg kilóg a sorból, mert abban ismerkedünk meg Jázminnal, a teázó tulajdonosával. Aztán következik kilenc történet, kettős mesék, előbb a valós világ történeteit olvashatjuk, Jázminról és a teázó vendégeiről, majd következnek a különleges teamesék. A kötetnek dupla szerkezete van, szerintem már ettől is különleges, és habár a nagylányom most annyira nem élvezi ezt a mesélési módot, én azt gondolom, hogy alapvetően a teához, mint italhoz illik az ismétlődő motívumok sokasága. Eredetileg a teakészítés szertartása is hagyományos, ismétlődő feladatokból álló folyamat, legyen szó a kínai vagy a japán módszerről is.
Borsa Kata pedig nagyon apró variánsokkal illeszti be a teadobozok meséjét, különlegesen hosszú és majdhogynem azonos két bekezdéssel. Jázmin kisétál a teázóból és kezdetét veszi a dobozok, füvek közti másik világ történeteinek sora, ha nagyon akarnám, azt mondanám, egy hosszúra nyújtott varázsige nyitja meg az átjárót a jelen és a múlt között.
(bővebben itt:
http://czenema.blogspot.hu/2017/01/borsa-kata-tortenete… )
Csupa kellemes helyre vetődöm el mostanában olvasmányaim révén, ilyen volt most a Borostyán Teázó is. Szekeres Jázmin kitartott álmai mellett, és megnyitotta ezt a csodahelyet a teacsodákkal, finom süteményekkel, így még az is betér ide, aki nem szereti a teákat.
A kerettörténetek kapcsán Jázmin mindig a megfelelő teát keresi betérő vendégei gondjára, bajára (itt egy kis Csokoládé utánérzésem volt), majd az est beálltával, roló csukódásával kinyílnak a teás dobozok, és a terjengő teafű-illatban a teákkal együtt meghallgathatjuk a nap hősének meséjét. A messzi Kínába repítenek ezek a mesék olyan régi időkbe, amikor még az uralkodók megpróbáltak igazságosan uralkodni, és nagy alázat volt bennük a természet iránt. A csodaszép mesék által megismerhetjük a teák termesztésének titkait, hogyan találtak rá egy-egy fajtára, és máris nagyobb élvezettel szagolgathatjuk, ízlelgethetjük, kortyolgathatjuk ezt a csodálatos ÉLTETŐ nedűt.
Ez a könyv már első pillantásra megfogott. Sejtelmesen szépséges borító, igényes kiadás, megkapó cím. Jázmin, borostyán, rubingőz, csilingelés. Varázslatos hangulatú kilenc teás történet, kedves kerettel, nyugalmat sugárzó ismétlődésekkel. Mintha minden nap éppen csak bepillantanánk az utcáról egy teaház ablakán, hogy aztán a pillanatkép történetté formálódjon a fejünkben további utunk során.
Olyan ez a könyv, mint a Borostyán teázó. Béke-sziget.
„Észrevétlen lopózott az este a Borostyán teázó köré, lámpafénygombokkal szegélyezett fekete kabátba bújtatva az utcát…”
Szívmelengető kis történetek a teafüvek származási helyeiről, mindenhol egy- egy tanulsággal a végén. Télen teával a fotelben nagyon hangulatos az olvasása.
Gyermekkönyv iskolásoknak címkemegjelölés, így is vettem a kezembe a könyvet, de már az első fejezet után megkérdőjeleztem a célzott korcsoportot. Minden történet két részből áll. Az első rész Szekeres Jázmin teázójának a napi történéseit követi nyomon, ez tényleg inkább gyerekeknek való fogalmazásmódban íródott. A második részek pedig mindig egy-egy tea történetének elmesélései. Ezekkel kapcsolatban inkább éreztem azt, hogy felnőtteknek szóló „relaxmesék”, egészen más a stílusuk is. Tetszett, kikapcsol, de nem az izgalmakról szól, inkább egy-egy értékes gondolat vagy közös vonás köré építi mindkét részt, így köti össze őket.
Imádtam az elejétől a végéig. Talán azért, mert imádom a teát. Na nem filterest, hanem a szálas teákat. Főleg a gyümölcsteát, de azért rengeteg finomabbnál finomabb fekete- és zöld teát is ittam már. A teázásnak, akár a kávézásnak meg kell adni a módját. És mi lenne jobb a tea melletti ejtőzéshez ennél a könyvnél? Nagyon tetszett a kerettörténet a teázó megnyitásáról és mindennapi életéről, illetve az átvezetés az esti történetekhez. Rengeteg újdonságot tudtam meg ritka és nagyon értékes teafajtákról, amikről eddig még nem is hallottam. Szinte késztetést éreztem, hogy pattanjak fel hirtelen és keressek fel egy teázót, ahol legalább az egyik fajtát tartják a könyvben felsoroltakból…
Teafüggőknek, ínyenceknek kötelező „mesekönyv”!
Népszerű idézetek
– Segíthetek? – kérdezte a szomszéd francia vendéglő bajuszos pincére.
– Köszönöm, boldogulok – válaszolta Jázmin.
– Óóóó, azt látom, hogy boldogul, nem is azt kérdeztem – mondta nevetve a pincér, és elindult a kezében tartott székekkel az étterem belseje felé. Kis idő múlva, amikor újra visszajött, még hozzátette: – Nem úgy néz ki, mint aki nem boldogul – azzal sarkon fordult, és bevitt még egy adagot.
Szekeres Jázmin elgondolkodva megállt, és a lombseprű nyelére támaszkodva elégedetten szemlélte a teázója mentazöld kirakatát.
– Tessék? – kérdezte Szekeres Jázmin.
– Az előbb, nem bóknak szántam, hogy látszik magán, hogy boldogul egyedül.
– Nem?
– Tudja, mi a baj magukkal, mai lányokkal?
– Nem. Miért, mi a baj velünk?
– Hát ez – mondta a pincér, és nagyon viccesen utánozta Szekeres Jázmint, ahogy dacosan és önállóan a lombseprű nyelére támaszkodik. – Tudja, hogy úgy boldogulnak.
– Miért baj az? – kérdezte Szekeres Jázmin, változatlanul dacosan.
– Azért, kedves – kezdett egy érezhetően tanulságos magyarázatba a szomszéd francia vendéglő bajuszos pincére, – azért, mert addig boldogulnak meg érvényesülnek, amíg úgy maradnak. Amíg mi, férfiak, elhisszük, hogy megy ez maguknak nélkülünk is, és nem kérdezzük többet, hogy segíthetünk-e. […]
23-25. oldal
Hát lehet a teát nem szeretni? Nem lehet. A tea az egy csoda, igazi varázslat, sok ezer év, sok ezer kilométer rejtőzik ezekben a dobozokban, a mesés kelet páratlan gazdagsága és káprázatos csodái. Ha ezek a teásdobozok mesélhetnének, micsoda mesék lennének azok […]
27. oldal Második történet
… azt gondolta, hogy attól, hogy nem olyan, amilyen szokott, még nem feltétlenül rossz, csak esetleg másképpen jó …
106. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Maja Lunde: A Nap őrzője 94% ·
Összehasonlítás - Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő 93% ·
Összehasonlítás - Bogáti Péter: Az ágasvári csata 93% ·
Összehasonlítás - Ecsédi Orsolya: Cirrus a tűzfalon 93% ·
Összehasonlítás - Gail Carson Levine: Elátkozott Ella 92% ·
Összehasonlítás - Bosnyák Viktória: Klott Gatya, ne fárassz! 92% ·
Összehasonlítás - Szigeti Kovács Viktor: Lúna gyermekei 92% ·
Összehasonlítás - Tea Stilton: A sötétség hercegnője 90% ·
Összehasonlítás - Tomcsik Nóra: A kapitány és a szirének földje 90% ·
Összehasonlítás - Böszörményi Gyula: Rúvel hegyi legenda 88% ·
Összehasonlítás