A ​varázsfuvola 79% 11 csillagozás

Nekem ez nagyon nyögve nyelős volt. A képek nagyon szépek, és a Varázsfuvolát is imádom egyébként, de nem gyerekeknek való ez a szöveg, még nekem is nagyon terjengős, patetikus, unalmas volt. Meglesem majd Jeli Viktória változatát is, kíváncsi vagyok, ő mit tudott kihozni az egyébként szerintem nagyon hálás alapanyagból.

„Te, aki most ezzel a könyvvel a kezedben itt ülsz, és gondolatban éppen színházba készülsz, és szorongató izgalommal várod, hogy a Teremtő Képzelet Operájának bársonyfüggönye ünnepélyesen félrekússzon, utat engedve végre a varázslatos történet mesebeli folytatásának, kérlek, légy még egy kicsit türelemmel!”

Így kezdődik a mese, melyben Borsa Kata szépséges, lüktető ritmusú prózában idézi meg, és tárja az olvasó elé Mozart operájának történetét. Szövege Pilinszky meséire emlékeztetett, amiket prózaként ismertem meg, aztán cseppet sem csodálkoztam, amikor egy kötetét forgatva kiderült, hogy versek. Nem feledkezik meg az író, arról sem, hogy megemlékezzék a két alkotóról Mozartról és Schikanederről. Ezután kezdődik csak a zeneiséget idéző prózavers. Érdekes az is, hogy kevés a narráció, a párbeszédek, belső monológok dominálnak narratív átvezetés nélkül. Ez a technika is a színház világát idézi.
A kötetet Szimonidesz Kovács Hajnalka igényes, művészi illusztrációi díszítik, mentesen a gyerekkönyvek szokásos édeskés, negédes formavilágától.
És végül, a kötet hátsó borítóján a CD-melléklet az opera legszebb, legismertebb részleteit tartalmazza. Kiválóan alkalmas tehát ez a mesekönyv gyermekek bevezetésére a komolyzene világába.
De vigyázat! Csak felnőtt vezetéssel éri el a célját. Öt éven felülieknek ajánlják, de én csak remélni tudom, hogy egy mai vizuális kultúrán felnőtt 8-10 éves gyermek önállóan, értelmezési segítség nélkül elboldogul ezzel a művészi szöveggel. Ugyanezt gondolom az képekről is. Én gyönyörködtem bennük, de a gyerekeket meg kell erre tanítani. Mégis ajánlom mindenkinek, aki fontosnak tartja, hogy a gyerekeink a klasszikus műveltséget is megtanulják értékelni.
És azért is, mert „ Mozart és Schikaneder a Varázsfuvolával örökül hagyta az emberiségre a reményt, minden kornak önmagára igazítható, folyton megújuló varázsszínházzá lekottázva feltétlen és megingathatatlan hitüket, hogy az élet szép, és az igazság győzedelme mindenkor lehetséges a sötétség, a maradiság és a bűn felett. És ez itt a lényeg.”

Túlzottan nyakatekert a szöveg, és túlírt a történet. Nem gondolnám, hogy ilyen formában bármelyik gyerek rajongana érte.

Imádtam ezt a részt, gyönyörű volt ez a verses, ritmikus próza, amiben íródott. Öröm volt olvasni! Nagyon igényes alkotás volt mind az illusztrációk, mind a szöveg szempontjából, ami engem, mint felnőttet abszolút gyönyörködtetett, de továbbra is azt gondolom, hogy az óvodás korú gyermekek közül csak az tudja befogadni, aki már egész kis korától hall hasonló szövegkörnyezetet, különben még egy felsős tininek is bele törhet a bicskája a szövegértelmezésbe. Remek ez a sorozat!

Nagyon szép kiadás.
A szöveg érthető, viszonylag egyszerű. Külön tetszik, hogy bizonyos régies vagy kevésbé hazsnált szavak, kifejezések megmaradtak, ezáltal bővül az olvasó/ hallgató szókincse.
A képek egy kissé késve kerültek elhelyezésre, ezért kicsit zavaró a még csupán szemükre hagyatkozó gyerekeknek.
Számunkra még korai ez a mű, viszont a zene már
néhány pillanatra elvarázsolta, ami az eddigi dalocskákhoz képest szerintem nagy szó.
Ajánlani tudom csak :)

Az illusztráció nekem tetszett, végre nem olyan átlagos. A fejezetek elején olvasható összefoglaló kifejezetten hasznos, jó ötletnek tartom.
Van párbeszéd! Juhé!
Meg túlírt, túlbonyolított mondatok, bekezdések, de egy rakattal, sajnos. Így valahogy belefullad a mondanivalója.

A sorozat talán legjobb darabja. Együtt él a Varázsfuvola zenéjével,cselekményével, értőn, élvezetesen magyarázza-meséli el azt.

Az ötlet kiváló, a rajzok szépek, a történet vezetése és a szöveg széteső, túlírt. De szép könyv.

Azok közül a könyvek közül, amik ebbe a könyvcsaládba tartoznak, és láttam őket, ez a legjobb. A szövege rímelő próza, szerintem ez le se esik mindenkinek (azonnal), aki olvassa. A szerző ezzel az opera zeneiségét akarja belevinni a prózába. Ez remek ötlet, és jól meg is csinálta. Helyenként tényleg túl van írva, de alapvetően nyelvileg nagyon frappáns, az illusztrációk szépek, jó volt olvasni. Mondjuk nem ártott volna, ha egy korrektort is megfizet a kiadó, mert gyerekkönyvben még cikibb, ha rossz a helyesírás.