Sapho ​első rész (Sapho 1.) 245 csillagozás

Borsa Brown: Sapho első rész

Vágy és bosszú a bűn kapujában.

Umberto Sapho a szicíliai Cosa Nostra egyik családjának oszlopos tagja. Apja halálával megörökli a bűntől csöpögő birodalmat. Próbál hű maradni a régi Don értékeihez, de olyan kalamajkába keveredik, amiből talán sosem tud majd kimászni.

Lia Dortella a taorminai kapitányság csinos, ám felettébb kusza magánélettel megáldott nyomozónője. A szicíliai maffia tönkretette az egész életét, egy cél vezérli: bosszút állni mindenért.

Ám a céljai egyszer csak bilinccsé válnak…

Találkozik jó és rossz, kegyes és kegyetlen, szív és ököl, vágy és gyűlölet.

Borsa Brown különleges, szókimondó, ugyanakkor érzelmes és szenvedélyes, erotikus írásai hamar az olvasók kedvenceivé váltak. Nagy sikerű maffiakötetei folytatódnak, ezúttal egy másik család történetét ismerhetjük meg, de a szabályok ugyanazok: hibázni nem szabad, érezni tilos!

>!
Álomgyár, Budapest, 2020
470 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786156013347
>!
Álomgyár, Budapest, 2020
470 oldal · ISBN: 9786156013354

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Umberto Sapho · Lia Dortella · Santo Furli (öreg Santo)


Kedvencelte 35

Most olvassa 14

Várólistára tette 99

Kívánságlistára tette 82

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Infierno>!
Borsa Brown: Sapho első rész

Nem meglepő, hogy ennyire nagyra értékelték eme könyvet. Annyira szuper volt! Imádtam az egész Maffia-trilógiát, így kétség sem férhetett hozzá, hogy ez is kedvenc lesz. Az egész hangulata évekkel visszarepített, amikor is Massimo és Suzanne történetét olvastam.

Annyira jól van leírva, hogy szinte úgy érzem, mintha én magam is Szicíliában lennék. Umberto karaktere zseniális, nagyon bírtam végig. Lia ugyancsak jó karakter, pont illik Umbertóhoz. Ráfér erre a Sapho gyerekre egy jó kis regulázás.

Egy hátránya van csak: mindenki olvasni akarja. Pár hónapig biztosan nélkülöznöm kell a könyvemet, mert mindenki lecsapott rá, ahogy meglátták nálam. Talán júniusban már a polcomon díszeleghet újra, a Sapho 2-vel egyetemben.

ZitussKa P>!
Borsa Brown: Sapho első rész

Öt évvel ezelőtt úgy búcsúztam a maffiától, hogy Umberto is hiányozni fog, ez pedig a későbbiekben még inkább megerősödött, amint olvastam a bővített kiadást. Azonban akadtak pillanatok a történet folyamán, amikor az volt az érzésem Massimo és Suzanne teljes jelenléte nélkül minden olyan kopott.
Ebből fakadóan kénytelen vagyok tenni egy kis kitérőt Massimo irányába mert noha tisztában vagyok vele, hogy ez Umberto duológiája – én a magam részéről oszlopos tagjának tekintem a sorozatnak mert ez a világ ott sokkal részletesebben bontakozik ki a szemünk előtt és nem mellesleg Suzanne és Massimo továbbra is szerves része a történetnek. Tehát visszakanyordva Massimohoz – mindig is volt a személyében valami, ami egyszerre csapta ki a biztosítékot és ugyanazzal az enerigialökettel olvasztotta meg a szívemet. Teljes valója leplezetlenül nyers, vad és igen, egy egészen picit romlott is, mindez pedig hatalmas szívvel párosul.
Rendkívül sokrétű karakter (és mostanáig is az), így sajnos Umbertonak esélye sem volt. Valahol viszont úgy érzem sokkal nagyobb kedvence lesz az olvasóknak, pont az egyszerűbb jelleme miatt.
Az írónőnek ismét sikerült a legképtelenebb és összeférhetetlenebb párost megteremtenie de láss csodát, fantaszikusan működtek együtt. A körülmények adottak voltak egy remek tiltott románc kialakításáért és Borsa élt is vele. Aprólékosan hintette az információ morzsákat, amik csak egy szemöldökráncolásra voltak elegek.
Izgalmas volt, tüzes de.. :)
Bizakodom a következő részben de nehéz még koncetrálni is – mindig várom a kedvenc párosom felbukkanását. Hiába, mély nyomot hagytak bennem és nincs is párjuk.

marilynmiller I>!
Borsa Brown: Sapho első rész

Egy olyan világról olvastam, ami mindig is vonzott, érdekelt.
Bevallom őszintén amikor elkezdtem olvasni a könyvet, egyáltalán nem kötött le. Nem fogott meg egyik karakter sem, nem voltak rám semmilyen hatással. Nyilván a könyv eleje nem arról szól, hogy egyből a képedbe tolja a sztorit, de én azért szeretem, ha már az első oldalak után szimpatikussá válnak a karakterek. Tovább olvastam a könyvet mivel hajtott a kíváncsiság. Miközben olvastam, megfordult a fejemben, hogy úristen hány csillagot fogok vajon adni erre a kötetre…
Aztán ahogy egyre csak haladtam és haladtam tovább, úgy szippantott magába a történet.
Igaz, Lia és a viselkedése sokszor idegesített, Umbertót néha kissé gyerekesnek gondoltam, mégis tovább olvastam. Ahogy egyre jobban építkezett és rombolódott a kettőjük közötti kapcsolat, az oldalak is egyre gyorsabban fogytak. Egy nagyon érdekes kapcsolatot tár elénk az írónő, amire most már nagyon kíváncsi vagyok hogy milyen véget fog érni. Mert azért valljuk be, nem egy egyszerű eset az, amikor egy maffiacsalád donja, összeszűri a levet az igazságszolgáltatás egyik emberével.
Titkok, veszély, ellentétek, amik úgy érzem, a folytatásban fognak igazán kicsúcsosodni.
Szóval… kíváncsivá tett ez a Sapho gyerek :D
És mivel kíváncsi lettem, jár az öt csillag.
És azért is, mert Borsa nagyon úgy írt, ahogy szeretem. ;)

2 hozzászólás
Dorina_S>!
Borsa Brown: Sapho első rész

Hmmm…nehéz megszólalnom Borsa Brown legújabb regénye után. Nem tudom mit várok egyébként, mert mindig elkápráztat…de az amit ebben kaptam az igazi maffia történet volt. Nem kérdés, én melyik általa megteremtett világot választanám….sokszor szóba került ez már barátnőkkel is. De nálam mindig Szicília és a maffia kötetek nyertek, pedig Gamal is nagyon nyomult de őt meghagytam a többieknek Gregoryval együtt. És jött a következő kérdés…Massimo…még annak ellenére is? Igen. Massimonak olyan hibái vannak, amit nem tudok neki megbocsátani, ugyanakkor imádom a jellemét, a viselkedését, a tekintélyt parancsoló kisugárzását….egyet viszont nem. Igaz, hogy mindenkinek jár második esély. És talán ha nem adjuk meg, akkor bennünk is van kegyetlenség és előítélet. Ez a kötet az élő bizonyíték arra, hogy egy második esély egy új élet is lehet. Bár ugye nem vagyunk egyformák, nem mindenki tud megbocsátani…..én nem tudnék, de van aki igen. Don Borelli feltűnésével a pulzusom is automatikusan emelkedett felfelé. Hozta ismét a szokásos formáját, azt, amiért szeretjük őt. És megmutatta egy olyan oldalát, amiért talán meg tudunk neki bocsátani. Nem is tudom mit éreztem igazából ezzel kapcsolatban, talán szánalmat, és szégyent. Ő rettentően szégyellte magát, ez szinte átütött a lapokon. Azzal, hogy feltűnt ebben a részben megtett egy fontos dolgot, bűnbocsánatot nyert.

De a regény igazi szereplője Umberto Sapho.
Ugyanakkor jön a következő kérdés, de most akkor Massimo vagy Umberto? Erre pedig túlontúl is gyors választ szoktam adni, azzal, hogy a Sapho. De azért szeretem Massimót, de akit imádok az Umberto. Már, amikor először feltűnt a Maffia- kötetekben akkor teljesen odáig voltam érte. A humoráért, a csípős megjegyzéseiért..készen voltam. Aztán drága Borsa fokozatosan egyre többet és többet megosztott róla az olvasókkal. És határozottan állítom, hogy nem is kérdés nekem ki a szívem csücske Szicíliában. Már a novellákkal is határtalan boldogság rózsaszín felhőin lépkedtem de, amikor kiderült, hogy önálló kötetet kap..hát ujjongtam az örömtől.
Umberto és Massimo nem is különbözhetne jobban egymástól. És ezt ebben a részben Sapho meg is mutatja. Azért írtam, hogy ez a kötet az igazi maffia kötet, mert ebben rengeteg volt az őrlődés, a gondolkodás, a tervezés…nem volt annyi vér és leszámolás -holott ebben a témában elengedhetetlen, de ebben testközelben láttuk, hogyan is működik a fej, ami irányítja a testet – , mint Massimo részeiben. És ettől lett nekem emberi, mert Umberto nem az a véres kezű mészáros, hanem a hidegfejű don…aki sok esetben veszélyesebb, mint a hirtelen és dühből parancsot kiadó vezér. Sapho hihetetlen nyugodt, amelyet sok esetben az előnyére tud fordítani. Racionálisan, tényszerűen gondolkodik, méri fel a terepet és az adott helyzetet. Bár a vére azért nem hazudik, ösztönei megérzései is megsúgják neki mi a legjobb lépés a sakktáblán, hogy kiiktassa az ellenséget. Bár az érzelmeivel és a lelkével nem számol. Umberto ebben a részben mindkét oldalát megmutatta. Hiába a racionalitás, képes volt elgyengülni és az érzelmek letaszították a lábairól. Térdre hullott, mert a szerelem nem logikai játék, hanem szenvedély és ösztön. Emberi a történet abból a szempontból is, hogy az érzelmek komolyan megjelennek és rengeteg eseményt uralmuk alá gyűrnek. Ezért őrlődött az új don, és ettől értettem meg őt. Vannak az íratlan szabályok, amit követ, de a sajátjainak sem mond ellent…és itt ezek a törvények egymásnak mentek, elég rendesen. A szívedre hallgatsz vagy az eszedre, a szervezet elveire és a családod szabályaira? Nem találtam elrugaszkodottnak, mert vajon milyen lehet ez a világ, amikor ott állsz a szíved és a családod között. Elítélni senkit nem lehet a családja, a szülei miatt. Tisztelni a döntései miatt, azonban igen. Umberto minden tiszteletet megérdemel.

És a történet másik pólusa az igazság, és a törvény, és egy nő. Mind egy személyben. Lia Dortella százados aki összetettebb nő nem is lehetne. Nem elég, hogy a jelenlegi élete egy pokol, a múltja maga a borzalom. Mégis küzd, harcol az elveiért, az igazságért, a bűn ellen. Liával nem kötöttünk egyből barátságot, holott jóval szimpatikusabb volt, mint Suzanne…mégis valamiért nem tudtam kedvelni. Okos, eszes, bátor nő, egy anyatigris…de valami sokáig…egészen az utolsó fejezetekig zavart benne. Valahogy bizalmatlan voltam vele, holott igazi bűnüldöző. És nekem mellette kellene állnom…de nem tetszett a viselkedése sok esetben, ahogy rángatta Umbertot, mint egy bábut. Illetve a mérhetetlen gőgje és büszkesége miatt is elbeszélgettem volna vele. Utóbbi tulajdonságai nagyon sokszor verték ki nálam a biztosítékot. Lia sok esetben fennhéjázó volt, és taszított a képmutatása. És igazából, most jövök rá, hogy ezek voltak az én problémáim vele. Sok esetben járt el szabálytalanul, bár szerintem a Cosa Nostra esetében csak úgy lehet. Álszent volt, és mégis…a végén róla is lehull a lepel. Megismerve a sorsát teljesen átéreztem azt a bonyolult helyzet, amelyben él is ő valójában. A lányán kívül nincs boldogság az életében, és ő mégis harcol…és a végére érthető miért. Mindenkiben nyomot hagy a gyermekkor, a fájdalom, a szenvedés..és próbál felnőve továbblépni, Lia azonban a vendetta mellett tette le a voksát.

Borsa Brown Lia Dortella sorsa kapcsán egy nagyon fontos mondanivalót közvetít, mégpedig a családon belüli erőszak kérdését. Ami napjainkban nem is lehetne aktuálisabb téma. Rengeteg nő és gyerek esik ennek áldozatául, és sok esetben a törvény csak tétlenül „nézi”, és ez borzasztó. Lia élete is példa arra mi történik a színfalak mögött, magas (bűnüldözői) beosztásban is. Visszataszító és undorító viselkedés egy nő bántalmazása. És az esetek többségében ez rejtve is marad. Ezekben az esetekben nemcsak a felek, de a társadalom és a törvény is hibás.

Kicsit hiányoltam Agneset. Róla annyira szívesen olvasnék, érdekel az élete. Milyen nőként beleszületni ebbe a világba. És egy kis romantikát is szerelmet is megérdemelne.

Mindig is érdekelt ez a világ, hogyan épül fel..mi az a maffia, Cosa Nostra, Medellin vagy Cali kartell…mi is az a szervezett bűnözés. Meg is látszik, mert a filmek, sorozatok és könyvek nagy része is ebbe a témába esik, ami mostanában leköt. Bár azt hiszem ezen az úton, maga az egyetem és Borsa kötetei indítottak el. Hogy bele akarok látni ebbe a világba, amennyire tudok…de élni benne nem szeretnék.

Ács_Milán>!
Borsa Brown: Sapho első rész

Umberto Sapho…
Bajban vagyok… bármennyire akartam szeretni ezt az embert, nem igazán ment. Akarva akaratlanul is összehasonlítgattam Massimoval, ami tudom, nem biztos, hogy jó dolog volt. Számomra kevés volt Umberto ebben a részben. Ahogy Massimo is mondta, olyan volt, mint a páva. Úgy éreztem, hogy túl puhány, nem eléggé kemény és kegyetlen, márpedig az a pozíció, amit ő már betölt a szervezeten belül, ezeket a tulajdonságokat igenis megköveteli. Végig olyan gondolataim voltak, hogy még nem tudott felnőni ahhoz a feladathoz, amit kapott és amit elvárnak tőle. Egy olasz férfi a heves vérmérsékletéről híres, de Umberto inkább olyan volt, mint a döglött hal.

A másik főszereplő, Lia Dortella…
Többször idegesített, mint amennyiszer szimpatizáltam vele. Kettős érzések vannak bennem vele kapcsolatban. Egyik pillanatban a kemény nyomozó, a következő pillanatban pedig, mint egy félős kisegér. Melyik a valódi arca?
Eddig nem túl szerethető karakter volt számomra. Bízom benne, hogy a következő részben változni fog a véleményem vele kapcsolatban.

Mint a fentiekből is kitűnik, csalódottnak éreztem magam…
Aztán valami történt. Talán még pont időben ahhoz, hogy ne írjam le teljesen ezt a férfit.
Végre olyasmit tett, amit elvárhatunk egy család vezetőjétől. Innentől kezdve sokkal érdekesebb és izgalmasabb volt számomra a történet.

Nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra. Bízom benne, hogy Umbertonak sikerül annyit fejlődni a következő részben, hogy legalább megüsse a Massimo szint alsó határát.
Az esélyt megkapod Umberto! Ne okozz csalódást! :-)

Bagneso>!
Borsa Brown: Sapho első rész

Kicsit nehéz bármit is írnom erről a regényről, hisz csak a történet első felét kaptam meg ebben a kötetben, vagyis a végével a felénél kellett abbahagynom az olvasást, és még semmi sincs lejátszva, minden nyitott és kérdéses. De az biztos, hogy akárcsak az előzmény sorozat, ez a történet sem hagyott hidegen, sőt! :) Mozgalmas és elég kiszámíthatatlan volt a cselekmény, és bár gyakorta azt éreztem, egy helyben toporognak a szereplők, azért mégis letehetetlen volt ez a maffiás körökben zajló, bosszúval, megtévesztéssel és hazugságokkal fűszerezett, szenvedélyes dráma, hogy a zűrzavaros viszonyokat már ne is említsem! Az is biztos, hogy a tartalomban felvázolt rendőr kontra bűnöző effekt csak egy a sok és nagyobb probléma közül, ami a főszereplők életét nehezíti. Akik közül meglepő módon Umberto Sapho az egyszerűbb, szimpatikusabb és érthetőbb karakter. Kevésbé temperamentumos, mint Massimo volt, de tetszett, hogy az írónő nem ugyanazt másolta, hanem Umberto személyében teljesen más embert alkotott, aki visszafogottabb és érzékenyebb, de azért megmutatkoznak benne is egy szicíliai don ismertető jegyei. Lia már nehezebb eset, persze a helyzete is bonyolultabb. Mégis, túl sokat agonizált ebben a részben, alig lehetetett kiigazodni rajta. Momentán még most sem egyértelműek a valódi szándékai, de szerencsére vár a folytatás, amiben remélhetőleg dűlőre jut magával. Összességében egy kifejezetten magába bonyolító történetet kaptam, szeretem is az ilyen eleven, pörgős, szövevényes, veszélyesen romantikus sztorikat, az olasz közegen is imádattal csüggök, és ezek a fiatal maffiózók is megelégedésemre szolgálnak. Többet majd a következő rész után… ;)

Mariann_ P>!
Borsa Brown: Sapho első rész

A könyv tökéletes kikapcsolódás.
Vissza Szicíliába, a maffia világába, ahol íratlan szabályok szerint működik minden.
Naná, hogy „ellenséges” családok fiataljai közt alakul ki kapcsolat, ami kitörölhetetlen nyomokat hagy . Párocskánk kapcsolata más sebből is vérzik, a józan ész mást diktálna, de ki parancsolhat a szerelemnek?
Gyorsan-gyorsan jelenjen meg a folytatás !

ZsúésKrisz_Olvas>!
Borsa Brown: Sapho első rész

Kissé nehézkesen sikerült felvennem, azt a bizonyos fonalat. Mind ez idáig teljesen ismeretlenek voltak számomra a maffia témájú regények, és bevallom azt hittem azok is maradnak.
Tehát először egy kicsit idegennek éreztem a témakört, sőt még a szereplőkkel sem éreztem úgy eleinte, hogy megtaláltuk a közös hangot, mégis aztán úgy belejöttem, hogy már alig várom a következő részt. Ráadásul amennyire nem szimpatizáltam a szereplőkkel, olyannyira nem is értettem sokszor mit miért tesznek, mégis, ebben a nagy káoszban a szívemhez nőttek, és rendkívül kíváncsivá tett az írónő. Elképzelni nem tudom hogyan gabalyodik ki ebből a két Szicíliai főhősünk. Várom a folytatást!
(Hozzá kell tennem még, mert nem tudom, hogy rajtam kívül járt-e még valaki így könyvvel, hogy valamiért a szereplő nevét nem tudta összeegyeztetni a karakterrel. Egyszerűen ahányszor kiolvastam, hogy Lia, mindig végigfutott a hátamon a hideg. Nem a névvel van gond, hanem a karakterhez valahogy nem tudtam hozzárendelni. Járt már valaki így bármilyen könyvvel?)

B_Viki23 P>!
Borsa Brown: Sapho első rész

Ó, Istenem. Sapho. Umberto Sapho. Végem van tőled.♥
Borsának ismét sikerült tökéleteset alkotni.
Izgatottan várom a folytatást.

Tímea_Bernadett_Lőrinczné_Molnár P>!
Borsa Brown: Sapho első rész

A maffia világában az első olvasásom a könyv, engem teljesen beszippantottak az események, az emberi történetek, a helyszín, a karakterek. Új világot nyitott számomra az írónő, ami nagyon ígéretesnek tűnik, lehetőségek tárháza vonult fel a kötetben, mindig valami csavarral turbózva. Hogy hová születünk, nem mi választjuk meg, viszont kihatással van egész létünkre, ami lehet felszabadít, de lehet béklyót tesz ránk. Sokkolt, ahogy Lia élettörténetéből kaptuk a morzsákat, rengeteg terhet tett a vállára a neve, még többet a választott hivatása … az ész és a szív küzdelme sosem egyszerű, nagyon kíváncsi vagyok a történet folytatására!

>!
Álomgyár, Budapest, 2020
470 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786156013347

Népszerű idézetek

Dorina_S>!

– Aki háborúba kezd, az két sírt ásson!

222. oldal

Ács_Milán>!

A tehetetlenség minden emberből előhozza az állatot.

414. oldal

kamububu P>!

Apám mindig azt mondta, tudni kell a rosszról. Sosem szabad csukott szemmel járni, ha valami fájdalmas, akkor is jobb róla tudni, mint a bizonyosság nélkül boldogan élni.

25. fejezet

Dorina_S>!

Vannak emberek, akik az utolsó pillanatig tagadnak, és vannak olyanok, akik felismerik, kár a gőzért, mert már minden eldőlt. Az utóbbiakat tartom okosabbnak.

414. oldal

Ana_blogger >!

– Jó szagod van.
Ez aztán az elismerés a divatháznak!
Kell ennél ütősebb? Ha marketinges lennék, tuti csinálnék egy ilyen reklámot. Mégiscsak dögösebb, mint amikor egy dáma fordul egy férfi után az illata miatt.
– Tényleg? Miért, milyen szagom van?
– Hát olyan fiús.
Férfias, szívem…
– Fiús? – kérdezek vissza, ő meg bőszen bólogat. – Na jó, de milyen az a fiús?
Ismét elmosolyodom, mert láthatóan ezzel az egyszerű kérdéssel rendesen gondolkodóba ejtettem. Aztán egy pillanatra Massimóra néz, majd rávágja:
– A fiús szag olyan, mint apáé.
Nevetve visszakérdezek:
– Azért valamelyik csak jobb! Kié? Apáé vagy az enyém?
Nem gondolkodik, de újra megszagol.
– A tiéd.
Massimo félreáll, maga elé mutat, hogy menjünk előre, de mikor ellépek mellette, a fülembe súgja:
– Milyen parfümöt használsz? Mesélhetnél róla.

55-56. oldal

kovacsbogi_>!

Nevetni az arcoddal, miközben a lelked sír. Megtanultam.

162

Dorina_S>!

A szerelem sokkal erősebb még a verbális vagy a fizikai erőszaknál is.

343. oldal

Dorina_S>!

– Néha közel kell magunkhoz engedni a végzetünket, hogy utána messzire futhassunk előle.

344. oldal

Dorina_S>!

Szicíliában nem helytálló, hogy a jó győz! Itt a gonosz szokott diadalt aratni!

184. oldal


A sorozat következő kötete

Sapho sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Anne L. Green: Eltitkolt múlt
Anne L. Green: A sötétség fogságában
Simone Elkeles: Perfect Chemistry – Tökéletes kémia
Karina Halle: Bármi áron
Meghan March: Tiéd vagyok
M. Leighton: Up to Me – Rajtam áll
Anne L. Green: Végzetes csábító
Baráth Viktória: A főnök 2.
Megyeri Judit: Holttest az Ambróziában
Papp Dóra: Tükörlelkek 2.