Sapho ​első rész (Sapho 1.) 326 csillagozás

Borsa Brown: Sapho első rész

Vágy és bosszú a bűn kapujában.

Umberto Sapho a szicíliai Cosa Nostra egyik családjának oszlopos tagja. Apja halálával megörökli a bűntől csöpögő birodalmat. Próbál hű maradni a régi Don értékeihez, de olyan kalamajkába keveredik, amiből talán sosem tud majd kimászni.

Lia Dortella a taorminai kapitányság csinos, ám felettébb kusza magánélettel megáldott nyomozónője. A szicíliai maffia tönkretette az egész életét, egy cél vezérli: bosszút állni mindenért.

Ám a céljai egyszer csak bilinccsé válnak…

Találkozik jó és rossz, kegyes és kegyetlen, szív és ököl, vágy és gyűlölet.

Borsa Brown különleges, szókimondó, ugyanakkor érzelmes és szenvedélyes, erotikus írásai hamar az olvasók kedvenceivé váltak. Nagy sikerű maffiakötetei folytatódnak, ezúttal egy másik család történetét ismerhetjük meg, de a szabályok ugyanazok: hibázni nem szabad, érezni tilos!

>!
Álomgyár, Budapest, 2020
470 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786156013347
>!
Álomgyár, Budapest, 2020
470 oldal · ISBN: 9786156013354

Enciklopédia 20

Szereplők népszerűség szerint

Umberto Sapho · Lia Dortella · Santo Furli (öreg Santo)


Kedvencelte 43

Most olvassa 17

Várólistára tette 101

Kívánságlistára tette 81

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Pati28 P>!
Borsa Brown: Sapho első rész

„Néha közel kell magunkhoz engedni a végzetünket, hogy utána messzi futhassunk előle."

A maffia trilógia után nagyon megörültem, hogy Umberto-nak is lesz különálló kötete, hiszen már korábban is felkeltette az érdeklődésemet. Mivel Massimo és Suzanne történetét imádtam, nem volt kérdés, hogy ez a duológia is a polcomon landol majd. Nagy reményekkel kezdtem bele az olvasásba, de azt kell mondjam, hogy nekem valami hiányzott belőle. Nem éreztem az igazinak ezt a részt. Sokkal inkább mondanám egy felvezetőnek, ahol megismerjük a szereplőket, kinek mi a rendeltetése, feladatata.
Umberto-t már ez első perctől fogva kedveltem, hiszen hatalmas szíve van, mégha ezt próbálja is leplezni. Lia eleinte nem volt szimpatikus, sokszor kiverte a biztosítékot nálam. Igaz, felettébb rejtélyesen viselkedik, amiből arra lehet következtetni, hogy titkol valamit, ami mindent megváltoztathat. Aztán ahogy haladunk előre, pozitívan csalódtam benne.
Két makacs és erős jellem találkozik ebben a könyvben, akik bár tudják, hogy reménytelen a kapcsolatuk, mégis a köztük lévő vonzalom és kapocs felülírja a józan ész határait. Idővel viszont nem marad más csak a kegyetlen valóság, ezért muszáj áldozatot hozniuk, megtagadni az érzéseiket, habár azok csak arra várnak, hogy felszínre törhessenek.
Vajon jár nekik a boldog befejezés? Vajon lehetnek együtt boldogok minden körülmény dacára? Kíváncsian várom a válaszokat.

2 hozzászólás
Infierno>!
Borsa Brown: Sapho első rész

Nem meglepő, hogy ennyire nagyra értékelték eme könyvet. Annyira szuper volt! Imádtam az egész Maffia-trilógiát, így kétség sem férhetett hozzá, hogy ez is kedvenc lesz. Az egész hangulata évekkel visszarepített, amikor is Massimo és Suzanne történetét olvastam.

Annyira jól van leírva, hogy szinte úgy érzem, mintha én magam is Szicíliában lennék. Umberto karaktere zseniális, nagyon bírtam végig. Lia ugyancsak jó karakter, pont illik Umbertóhoz. Ráfér erre a Sapho gyerekre egy jó kis regulázás.

Egy hátránya van csak: mindenki olvasni akarja. Pár hónapig biztosan nélkülöznöm kell a könyvemet, mert mindenki lecsapott rá, ahogy meglátták nálam. Talán júniusban már a polcomon díszeleghet újra, a Sapho 2-vel egyetemben.

ZitussKa>!
Borsa Brown: Sapho első rész

Öt évvel ezelőtt úgy búcsúztam a maffiától, hogy Umberto is hiányozni fog, ez pedig a későbbiekben még inkább megerősödött, amint olvastam a bővített kiadást. Azonban akadtak pillanatok a történet folyamán, amikor az volt az érzésem Massimo és Suzanne teljes jelenléte nélkül minden olyan kopott.
Ebből fakadóan kénytelen vagyok tenni egy kis kitérőt Massimo irányába mert noha tisztában vagyok vele, hogy ez Umberto duológiája – én a magam részéről oszlopos tagjának tekintem a sorozatnak mert ez a világ ott sokkal részletesebben bontakozik ki a szemünk előtt és nem mellesleg Suzanne és Massimo továbbra is szerves része a történetnek. Tehát visszakanyordva Massimohoz – mindig is volt a személyében valami, ami egyszerre csapta ki a biztosítékot és ugyanazzal az enerigialökettel olvasztotta meg a szívemet. Teljes valója leplezetlenül nyers, vad és igen, egy egészen picit romlott is, mindez pedig hatalmas szívvel párosul.
Rendkívül sokrétű karakter (és mostanáig is az), így sajnos Umbertonak esélye sem volt. Valahol viszont úgy érzem sokkal nagyobb kedvence lesz az olvasóknak, pont az egyszerűbb jelleme miatt.
Az írónőnek ismét sikerült a legképtelenebb és összeférhetetlenebb párost megteremtenie de láss csodát, fantaszikusan működtek együtt. A körülmények adottak voltak egy remek tiltott románc kialakításáért és Borsa élt is vele. Aprólékosan hintette az információ morzsákat, amik csak egy szemöldökráncolásra voltak elegek.
Izgalmas volt, tüzes de.. :)
Bizakodom a következő részben de nehéz még koncetrálni is – mindig várom a kedvenc párosom felbukkanását. Hiába, mély nyomot hagytak bennem és nincs is párjuk.

marilynmiller I>!
Borsa Brown: Sapho első rész

Egy olyan világról olvastam, ami mindig is vonzott, érdekelt.
Bevallom őszintén amikor elkezdtem olvasni a könyvet, egyáltalán nem kötött le. Nem fogott meg egyik karakter sem, nem voltak rám semmilyen hatással. Nyilván a könyv eleje nem arról szól, hogy egyből a képedbe tolja a sztorit, de én azért szeretem, ha már az első oldalak után szimpatikussá válnak a karakterek. Tovább olvastam a könyvet mivel hajtott a kíváncsiság. Miközben olvastam, megfordult a fejemben, hogy úristen hány csillagot fogok vajon adni erre a kötetre…
Aztán ahogy egyre csak haladtam és haladtam tovább, úgy szippantott magába a történet.
Igaz, Lia és a viselkedése sokszor idegesített, Umbertót néha kissé gyerekesnek gondoltam, mégis tovább olvastam. Ahogy egyre jobban építkezett és rombolódott a kettőjük közötti kapcsolat, az oldalak is egyre gyorsabban fogytak. Egy nagyon érdekes kapcsolatot tár elénk az írónő, amire most már nagyon kíváncsi vagyok hogy milyen véget fog érni. Mert azért valljuk be, nem egy egyszerű eset az, amikor egy maffiacsalád donja, összeszűri a levet az igazságszolgáltatás egyik emberével.
Titkok, veszély, ellentétek, amik úgy érzem, a folytatásban fognak igazán kicsúcsosodni.
Szóval… kíváncsivá tett ez a Sapho gyerek :D
És mivel kíváncsi lettem, jár az öt csillag.
És azért is, mert Borsa nagyon úgy írt, ahogy szeretem. ;)

2 hozzászólás
Dorina_S>!
Borsa Brown: Sapho első rész

Hmmm…nehéz megszólalnom Borsa Brown legújabb regénye után. Nem tudom mit várok egyébként, mert mindig elkápráztat…de az amit ebben kaptam az igazi maffia történet volt. Nem kérdés, én melyik általa megteremtett világot választanám….sokszor szóba került ez már barátnőkkel is. De nálam mindig Szicília és a maffia kötetek nyertek, pedig Gamal is nagyon nyomult de őt meghagytam a többieknek Gregoryval együtt. És jött a következő kérdés…Massimo…még annak ellenére is? Igen. Massimonak olyan hibái vannak, amit nem tudok neki megbocsátani, ugyanakkor imádom a jellemét, a viselkedését, a tekintélyt parancsoló kisugárzását….egyet viszont nem. Igaz, hogy mindenkinek jár második esély. És talán ha nem adjuk meg, akkor bennünk is van kegyetlenség és előítélet. Ez a kötet az élő bizonyíték arra, hogy egy második esély egy új élet is lehet. Bár ugye nem vagyunk egyformák, nem mindenki tud megbocsátani…..én nem tudnék, de van aki igen. Don Borelli feltűnésével a pulzusom is automatikusan emelkedett felfelé. Hozta ismét a szokásos formáját, azt, amiért szeretjük őt. És megmutatta egy olyan oldalát, amiért talán meg tudunk neki bocsátani. Nem is tudom mit éreztem igazából ezzel kapcsolatban, talán szánalmat, és szégyent. Ő rettentően szégyellte magát, ez szinte átütött a lapokon. Azzal, hogy feltűnt ebben a részben megtett egy fontos dolgot, bűnbocsánatot nyert.

De a regény igazi szereplője Umberto Sapho.
Ugyanakkor jön a következő kérdés, de most akkor Massimo vagy Umberto? Erre pedig túlontúl is gyors választ szoktam adni, azzal, hogy a Sapho. De azért szeretem Massimót, de akit imádok az Umberto. Már, amikor először feltűnt a Maffia- kötetekben akkor teljesen odáig voltam érte. A humoráért, a csípős megjegyzéseiért..készen voltam. Aztán drága Borsa fokozatosan egyre többet és többet megosztott róla az olvasókkal. És határozottan állítom, hogy nem is kérdés nekem ki a szívem csücske Szicíliában. Már a novellákkal is határtalan boldogság rózsaszín felhőin lépkedtem de, amikor kiderült, hogy önálló kötetet kap..hát ujjongtam az örömtől.
Umberto és Massimo nem is különbözhetne jobban egymástól. És ezt ebben a részben Sapho meg is mutatja. Azért írtam, hogy ez a kötet az igazi maffia kötet, mert ebben rengeteg volt az őrlődés, a gondolkodás, a tervezés…nem volt annyi vér és leszámolás -holott ebben a témában elengedhetetlen, de ebben testközelben láttuk, hogyan is működik a fej, ami irányítja a testet – , mint Massimo részeiben. És ettől lett nekem emberi, mert Umberto nem az a véres kezű mészáros, hanem a hidegfejű don…aki sok esetben veszélyesebb, mint a hirtelen és dühből parancsot kiadó vezér. Sapho hihetetlen nyugodt, amelyet sok esetben az előnyére tud fordítani. Racionálisan, tényszerűen gondolkodik, méri fel a terepet és az adott helyzetet. Bár a vére azért nem hazudik, ösztönei megérzései is megsúgják neki mi a legjobb lépés a sakktáblán, hogy kiiktassa az ellenséget. Bár az érzelmeivel és a lelkével nem számol. Umberto ebben a részben mindkét oldalát megmutatta. Hiába a racionalitás, képes volt elgyengülni és az érzelmek letaszították a lábairól. Térdre hullott, mert a szerelem nem logikai játék, hanem szenvedély és ösztön. Emberi a történet abból a szempontból is, hogy az érzelmek komolyan megjelennek és rengeteg eseményt uralmuk alá gyűrnek. Ezért őrlődött az új don, és ettől értettem meg őt. Vannak az íratlan szabályok, amit követ, de a sajátjainak sem mond ellent…és itt ezek a törvények egymásnak mentek, elég rendesen. A szívedre hallgatsz vagy az eszedre, a szervezet elveire és a családod szabályaira? Nem találtam elrugaszkodottnak, mert vajon milyen lehet ez a világ, amikor ott állsz a szíved és a családod között. Elítélni senkit nem lehet a családja, a szülei miatt. Tisztelni a döntései miatt, azonban igen. Umberto minden tiszteletet megérdemel.

És a történet másik pólusa az igazság, és a törvény, és egy nő. Mind egy személyben. Lia Dortella százados aki összetettebb nő nem is lehetne. Nem elég, hogy a jelenlegi élete egy pokol, a múltja maga a borzalom. Mégis küzd, harcol az elveiért, az igazságért, a bűn ellen. Liával nem kötöttünk egyből barátságot, holott jóval szimpatikusabb volt, mint Suzanne…mégis valamiért nem tudtam kedvelni. Okos, eszes, bátor nő, egy anyatigris…de valami sokáig…egészen az utolsó fejezetekig zavart benne. Valahogy bizalmatlan voltam vele, holott igazi bűnüldöző. És nekem mellette kellene állnom…de nem tetszett a viselkedése sok esetben, ahogy rángatta Umbertot, mint egy bábut. Illetve a mérhetetlen gőgje és büszkesége miatt is elbeszélgettem volna vele. Utóbbi tulajdonságai nagyon sokszor verték ki nálam a biztosítékot. Lia sok esetben fennhéjázó volt, és taszított a képmutatása. És igazából, most jövök rá, hogy ezek voltak az én problémáim vele. Sok esetben járt el szabálytalanul, bár szerintem a Cosa Nostra esetében csak úgy lehet. Álszent volt, és mégis…a végén róla is lehull a lepel. Megismerve a sorsát teljesen átéreztem azt a bonyolult helyzet, amelyben él is ő valójában. A lányán kívül nincs boldogság az életében, és ő mégis harcol…és a végére érthető miért. Mindenkiben nyomot hagy a gyermekkor, a fájdalom, a szenvedés..és próbál felnőve továbblépni, Lia azonban a vendetta mellett tette le a voksát.

Borsa Brown Lia Dortella sorsa kapcsán egy nagyon fontos mondanivalót közvetít, mégpedig a családon belüli erőszak kérdését. Ami napjainkban nem is lehetne aktuálisabb téma. Rengeteg nő és gyerek esik ennek áldozatául, és sok esetben a törvény csak tétlenül „nézi”, és ez borzasztó. Lia élete is példa arra mi történik a színfalak mögött, magas (bűnüldözői) beosztásban is. Visszataszító és undorító viselkedés egy nő bántalmazása. És az esetek többségében ez rejtve is marad. Ezekben az esetekben nemcsak a felek, de a társadalom és a törvény is hibás.

Kicsit hiányoltam Agneset. Róla annyira szívesen olvasnék, érdekel az élete. Milyen nőként beleszületni ebbe a világba. És egy kis romantikát is szerelmet is megérdemelne.

Mindig is érdekelt ez a világ, hogyan épül fel..mi az a maffia, Cosa Nostra, Medellin vagy Cali kartell…mi is az a szervezett bűnözés. Meg is látszik, mert a filmek, sorozatok és könyvek nagy része is ebbe a témába esik, ami mostanában leköt. Bár azt hiszem ezen az úton, maga az egyetem és Borsa kötetei indítottak el. Hogy bele akarok látni ebbe a világba, amennyire tudok…de élni benne nem szeretnék.

Minden_hétre_egy_könyv_kihívás P>!
Borsa Brown: Sapho első rész

Borsa maffia sorozatát az elején nagyon nem szerettem, de a harmadik részre kibékültem a szereplőkkel, sőt, meg is szerettem őket. Umberto volt a kedvencem, ezért nagyon megörültem, hogy külön könyv fog róla készülni. Nagyon tetszett, hogy ott folytatódott a történet, ahol Massimoé véget ért, és hogy a Maffia sorozat szereplői is nagyon sok szerepet kaptak.
Az írónő nagyon sokat fejlődött az első könyve óta. :)
Nekem egyedül ami negatívum volt, az Lia személyisége… számomra irritáló volt, még akkor is, amikor kiderült a múltja. Remélem a következő részben meg fogok vele barátkozni.

Történet: 4,5
Szereplők: 4,5
Író stílusa: 5
Borító: 5

1 hozzászólás
Ács_Milán>!
Borsa Brown: Sapho első rész

Umberto Sapho…
Bajban vagyok… bármennyire akartam szeretni ezt az embert, nem igazán ment. Akarva akaratlanul is összehasonlítgattam Massimoval, ami tudom, nem biztos, hogy jó dolog volt. Számomra kevés volt Umberto ebben a részben. Ahogy Massimo is mondta, olyan volt, mint a páva. Úgy éreztem, hogy túl puhány, nem eléggé kemény és kegyetlen, márpedig az a pozíció, amit ő már betölt a szervezeten belül, ezeket a tulajdonságokat igenis megköveteli. Végig olyan gondolataim voltak, hogy még nem tudott felnőni ahhoz a feladathoz, amit kapott és amit elvárnak tőle. Egy olasz férfi a heves vérmérsékletéről híres, de Umberto inkább olyan volt, mint a döglött hal.

A másik főszereplő, Lia Dortella…
Többször idegesített, mint amennyiszer szimpatizáltam vele. Kettős érzések vannak bennem vele kapcsolatban. Egyik pillanatban a kemény nyomozó, a következő pillanatban pedig, mint egy félős kisegér. Melyik a valódi arca?
Eddig nem túl szerethető karakter volt számomra. Bízom benne, hogy a következő részben változni fog a véleményem vele kapcsolatban.

Mint a fentiekből is kitűnik, csalódottnak éreztem magam…
Aztán valami történt. Talán még pont időben ahhoz, hogy ne írjam le teljesen ezt a férfit.
Végre olyasmit tett, amit elvárhatunk egy család vezetőjétől. Innentől kezdve sokkal érdekesebb és izgalmasabb volt számomra a történet.

Nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra. Bízom benne, hogy Umbertonak sikerül annyit fejlődni a következő részben, hogy legalább megüsse a Massimo szint alsó határát.
Az esélyt megkapod Umberto! Ne okozz csalódást! :-)

Aninaa P>!
Borsa Brown: Sapho első rész

Ohh, hogy ez mennyire jó volt! Umberto, drágám, te vagy az én emberem! ♥ Massimo a lábad nyomába sem érhet! Lehet, hogy ő megfontoltabb, vagy talán okosabban cselekszik bizonyos helyzetekben, de Umberto igazi férfi! Amikor Massimo elmesélte neki, hogy mint csinált Suzannenel, a reakciója mindent megért! Őszintén elítélte Massimot és ezzel már meg is vett engem. De csak egyre jobban szerettem mindenért, hogy nem tud kegyetlen lenni, nem tud fájdalmat okozni annak akit szeret, hogy hisz magában, még akkor is ha mindenki hülyének tartja, ezek azok amik miatt csodáltam őt.
Lia is nagyon szimpatikus nő volt, bár az tény, hogy egy-két dolog nincs igazán a helyén az agyában, de Umberto nagyon jól a képébe vágta az igazságot: mindenkit hibáztat, kivéve azt akit kellene. Nagyon bírtam a macska-egér játékukat, bár mindig váltakoztak a szerepek :D
Volt háttértörténet, volt kirakós, ami talán (számomra) elég gyorsan összeállt, de ettől nem lett kevésbé élvezhető a könyv.
Minden szempontból sokkal jobb, mint Massimo és Suzanne története. Emiatt most azt érzem, hogy ha arra off 4,5 csillagot adtam akkor erre minimum 6-ot kellene…
Imádtam az egészet!

2 hozzászólás
Orsolya_Mojzer P>!
Borsa Brown: Sapho első rész

És igen, sokkal jobb volt mint a maffia sorozat. Umberto a humorával, a vakmerőségével sokkal közelebb került hozzám mint Massimo. Ebben a történetben kevesebb a kegyetlenség is. Bár az az érzésem, a második rész majd kárpótol. Umberto itt még kezdő Don, ezt érezni is lehetett. Ott van még nekünk a tetejébe Lia is. Aki nagyon nem egyszerű nő. Bevallom teljesen meglepett. A sztori egy kis hiányérzetet okozott, nem igazán tudom hogy mi az amit kevésnek éreztem. Mindig más ha belegondolok. Massimo kifejezetten tetszett, mikor felbukkant. Ő sokat változott, meglepően sokat. A lényeg, bíztam Signor Saphoban és bejött, remélem ezt már csak fokozza a továbbiakban.

1 hozzászólás
ZsúésKrisz_Olvas>!
Borsa Brown: Sapho első rész

Kissé nehézkesen sikerült felvennem, azt a bizonyos fonalat. Mind ez idáig teljesen ismeretlenek voltak számomra a maffia témájú regények, és bevallom azt hittem azok is maradnak.
Tehát először egy kicsit idegennek éreztem a témakört, sőt még a szereplőkkel sem éreztem úgy eleinte, hogy megtaláltuk a közös hangot, mégis aztán úgy belejöttem, hogy már alig várom a következő részt. Ráadásul amennyire nem szimpatizáltam a szereplőkkel, olyannyira nem is értettem sokszor mit miért tesznek, mégis, ebben a nagy káoszban a szívemhez nőttek, és rendkívül kíváncsivá tett az írónő. Elképzelni nem tudom hogyan gabalyodik ki ebből a két Szicíliai főhősünk. Várom a folytatást!
(Hozzá kell tennem még, mert nem tudom, hogy rajtam kívül járt-e még valaki így könyvvel, hogy valamiért a szereplő nevét nem tudta összeegyeztetni a karakterrel. Egyszerűen ahányszor kiolvastam, hogy Lia, mindig végigfutott a hátamon a hideg. Nem a névvel van gond, hanem a karakterhez valahogy nem tudtam hozzárendelni. Járt már valaki így bármilyen könyvvel?)


Népszerű idézetek

Ács_Milán>!

Pénzt csak pénzből lehet csinálni!

107. oldal

Kapcsolódó szócikkek: pénz
Dorina_S>!

– Aki háborúba kezd, az két sírt ásson!

222. oldal

Kapcsolódó szócikkek: háború
Pati28 P>!

Valakinek belenézni a szemébe, aki ellen háborút indítasz, miközben te magad sem tudod, melyik oldalon állsz, kétségbeejtő.

184. oldal

Ács_Milán>!

A tehetetlenség minden emberből előhozza az állatot.

414. oldal

Kapcsolódó szócikkek: tehetetlenség
Pati28 P>!

Gyűlölöm, amikor az emberek méregetnek. Olyan, mintha tudnák, mit követtem el, vagy mit készülök tenni. Sőt, olyan, mintha látnák az egész gyerekkoromat.

28. oldal

Pati28 P>!

Változhatunk, lehetünk jók, elindulhatunk az ellentétes irányba, de a vérünket nem tudjuk felhígítani.

297. oldal

Fire_bird>!

– Maga tagja a Sapho klánnak?
A tényszerűség mintapéldánya. Az apám a Sapho család donja. Volt. Szerinte tagja vagyok? Most tanúvallomást vár, vagy mi?
– Úgy érti, tagja vagyok-e a saját családomnak?
– Tudja, hogy értem!
– Nem. Fogalmam sincs, hogy értheti ezt másképp.
Naná hogy tudom!

Kapcsolódó szócikkek: Lia Dortella · Umberto Sapho
kovacsbogi_>!

Nevetni az arcoddal, miközben a lelked sír. Megtanultam.

162

Dorina_S>!

A Cosa Nostrában a szavatosság az egyik betonbiztos dolog.

213. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Cosa Nostra
kamububu P>!

Apám mindig azt mondta, tudni kell a rosszról. Sosem szabad csukott szemmel járni, ha valami fájdalmas, akkor is jobb róla tudni, mint a bizonyosság nélkül boldogan élni.

25. fejezet


A sorozat következő kötete

Sapho sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Simone Elkeles: Chain Reaction – Láncreakció
L. J. Shen: Sparrow
Marilyn Miller: A vezér
Anne L. Green: A sötétség fogságában
Anne L. Green: Eltitkolt múlt
Marilyn Miller: A felejtés útján
B. E. Belle: Megtörtek
Sienna Cole: Reményszimfónia
Hajdú-Antal Zsuzsanna: Visszatérünk