Gyalázat ​és szerelem (Gyalázat 3.) 122 csillagozás

Borsa Brown: Gyalázat és szerelem

Dorothy ​Miller, a sokat elszenvedett amish lány visszakerül a saját közösségébe, Sarasotába, ám már semmi sem olyan, mint volt. Amikor a sok csapás után megkezdheti Rumspringáját, a szabad életet, még nagyobbat fordul vele a világ.
Gregory Hamilton kemény üzletemberként ragaszkodik a terveihez, ám a fellobbanó vágyait ő sem képes kordában tartani.
Samuel Zookot, az amish fiút olyan veszteségek érik, amiket nehezen dolgoz föl. Elveszíti az uralmat a saját élete fölött, miközben az amish maffiában betöltött szerepe egyre csak nő…
Három ember, akik rádöbbennek, hogy sokszor nem irányíthatják saját sorsukat, ugyanakkor mások életét pecsételhetik meg. Három ember, akik rájönnek, hogy józanul dönteni, észnél maradni nem mindig a jó irány. Mert igenis „részegedni kell a szerelemtől”…
A különleges, szókimondó, ugyanakkor érzelmes és szenvedélyes, erotikában bővelkedő írásairól ismert Borsa Brown új sorozatában, a Gyalázat-trilógiában ezúttal is egy elzárt… (tovább)

>!
Álomgyár, Budapest, 2019
450 oldal · ISBN: 9786155763953
>!
Álomgyár, Budapest, 2019
450 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155763946

Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

Samuel Zook


Kedvencelte 21

Most olvassa 10

Várólistára tette 48

Kívánságlistára tette 52

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Nikolett0907 SP>!
Borsa Brown: Gyalázat és szerelem

„Sosem más lelkét kell megmentenünk, hanem a sajátunkat. Ha bennünk nincs béke, akkor az egész világunk elveszett.”

Most jön az az értékelés, amit nem hittem volna, hogy megírok.
Sokáig nem is akartam, de őszinte ember lévén ezen is túl kell essek.
Nem szerettem az első két részt, távol állt tőlem, nem éreztem valósnak.
Mivel fizikai kényszert érzek arra, hogy amit elkezdek befejezzem, ezért olvastam el ezt a kötetet is, de nem voltam valami lelkes.
Azt kell írjam, hogy most először tetszett amit olvastam, sőt mi több kimondottan érdekesnek találtam.
Azt gondoltam tele lesz közhelyekkel, egy idealizált világgal.
De nem, ez kérem szépen egy erős rész volt, sok olyan bölcselettel, amit tudom, hogy így van, és mégis jó volt olvasni.
A padlót veri az állam és nem kicsit vagyok lesokkolva, hogy egy Borsa könyvet szeretek.
De most bizony így jártam.
Egy élmény volt olvasni.

21 hozzászólás
Naiva P>!
Borsa Brown: Gyalázat és szerelem

Bírom Borsa könyveit. Olvasmányosak, izgalmasak, felkavaróak és gyakran elgondolkoztatóak. Akkor is, ha úgy gondolom, a korábbi sorozataihoz képest ez a sorozata nem volt olyan felkavaró, sem szélsőséges érzelmeket kiváltó, sem olyan szenvedélyes, mint mondjuk a maffiás sorozata.
A szerelmi szálakat sajnos nem éreztem olyan érdekfeszítőnek. Sokkal inkább úgy, hogy X ne maradjon egyedül, így hát hozzuk össze Y-na! Mindezt úgy, hogy a történet nagy részében a vágyon kívül, alig volt közöttük más interakció. Talán éppen ezért olyan „megúszósnak” éreztem ebben a sorozatban a párok kiosztását. Viszont Hannah és Joshua kapcsolatáról szívesebben olvastam volna. Akár egy teljes kötetet is.
A sorozatot összességében értékelem most 4 csillagra.

6 hozzászólás
Infierno>!
Borsa Brown: Gyalázat és szerelem

Az utolsó részt is szerettem, bár az abszolút kedvenc a második része volt. Ezzel sem voltak különösebb gondjaim, egyszerűen csak túl kiszámítható és habos-babos lett. Huzamosabb ideig nem is olvastam, munkába menet a buszon olvasgattam, ezért is tartott sokáig az olvasása. Valahogy nem éreztem késztetést rá, hogy elővegyem napközben. Holott az előző részt egy nap leforgása alatt kivégeztem.
Szerettem a szereplőket, Dorothy rumspringáját. De valahogy mégsem értettem, hogy ennyi idő leforgása alatt hogy szerethet ennyire egymásba néhány szereplő? Nem volt reális ebből a szempontból. És persze túl boldog volt minden, csupa szivárvány és csillámpor. Szerettem, de ezt most nem imádtam.
Sarasota versenye kicsit megríkatott, számomra ez volt a könyv csúcspontja. Akkor éreztem azt, hogy minden kerek, így kell lezárni egy sorozatot. Nyitva maradt számomra a vége, talán reménykedhetünk folytatásban, ha másban nem, talán egy novella formájában. spoiler
Ismét hatalmas hála Borsának, hogy ilyen történettel ajándékozta meg az olvasóit. Alig várom, hogy belecsöppenjek a következő könyvébe.

Enikő_Darai_Enii P>!
Borsa Brown: Gyalázat és szerelem

Mamám után (igen, hozzá került először a frissen szerzett könyvem!) én is elolvashattam eme csodás trilógia befejező kötetét. Borsa-ban most sem csalódtam, remekül hozta a színvonalat, amit az előző részek alapján elvárhattunk. Ismét elkalauzolt minket az amishok különös világába, meghintette egy adag romantikával, kétség sem fér hozzá, hogy méltó lezárása lett Dorothy, Gregory és Samuel törtenetének.
Szuper karakterfejlődések, megalapozott konfliktusok, nehéz döntések és szerelem jellemzte a művet. Ezek után nem is kérdés, hogy maradéktalanul elégedett vagyok a végkifejlettel. Ennél jobbat, szebbet nem is kívánhattam volna! Mamám szintén így gondolja!
Őszintén ajánlom a Gyalázat trilógiát annak, aki nyitni szeretne valami új felé, esetleg egy más világot ismerne meg, vagy csupán csak Borsa munkásságát kedveli!

Csoszi>!
Borsa Brown: Gyalázat és szerelem

Na, hát nem tudok igazából, mit írni. Jó volt, jó volt, de az előző részekhez képest bizony kicsit gyengébbre sikeredett, mintha elfogyott volna a lendület. Pedig nagyon vártam már Dorothy rumspringáját. Tele volt lehetőségekkel, több kalandra számítottam. Maradtak számomra nyitott kérdések. Ennek ellenére remélem, hogy ez a sorozat ennyi volt.

Dorina_S>!
Borsa Brown: Gyalázat és szerelem

Hát nem találom a szavakat. Nem hittem volna, hogy a Maffia és az Arab sorozat után a Gyalázat trilógia is ekkora kedvencem lesz. Bevallom őszintén én eleinte el sem tudtam képzelni, hogy ennyire szeretni fogom. Az első résznél még nagyon kedvencem sem volt, de aztán a második rész mindent eldöntött és elsöpört, mint a pennsylvaniai vihar. A harmadik, egyben befejező részben pedig már leginkább a kedvencem sorsáért izgultam. Lehet kicsit gonosz dolog, de neki drukkoltam a leginkább, hogy találja meg a boldogáságát, az útját amin végigmegy. És hát sikerült is neki.

Borsa Brown már megint letette azt a bizonyosat az asztalra. Már nem tudok választani melyik tőle a kedvnec sorozatom, mert mindegyik másért favorit. Mindegyik egy elzárt, különs kis világba enged bepillantást. Nem sok mindent tudtam az amishokról, de ennek a trilógiának köszönhetően a tudásom csak gyarapodott. Az íónő mesteri módon alkotja meg a történeteit, amelyek mindig tele vannak rengeteg mögöttes tartalommal. Ebben a részben leginkább a családi viszonyokra élezte ki a helyzetet. Hogyan viszonyoljuk a családunkhoz ha az nem fogad el, eltaszít, vagy állandóan meg akar változtatni. Borsa megmutatta mennyi féle família, kötelék és szeretet van. Hogyan próbál küzdeni egy gyerek a szülei figyelméért, szeretetéért…és hogyan küzd egy szülő a gyermekéért.

Nagy szerencsém volt a könnyvel kapcsolatban, hogy szinte egymás után olvastam a második és harmadik részt. Nem is bírtam volna ha olyan sokat kellett volna várnom, örülök hogy megfogadtam a sok jó tanácsot ezzel kapcsolatban. Mert ez majdnem ötszázoldalnyi csoda volt.

Igazából a harmadik rész ott folytatódik ahol a második véget ér. Minden szereplő visszatér a saját „vágányára”, azonban egyik élete sem probléma- és zökkenőmentes. Mindegyik ráébred arra kiért is dobog a szíve valójában, ki jelenti számára a napfényt ebben a sokszor rideg világban. Ahol előfordul, hogy a legközelebb állókra sem számíthat az ember. Dorothy nőként hatalmas traumán esett át, és nem éppen segítenek neki ezt feldolgozni, hanem szégyenként kezelik és nem beszélnek róla. Ez engem mélységesen felháborított. És az amish közösség sok szabálya is, mert sok esetben a bibliai útmutatások elég messze állnak tőlük. A képmutatás és álszentség pedig gyakoribb, mint egy napsütéses délután. Nem tudom, de engem rettenetesen zavart a közösségek álszent viselkedése. A „homokba dugom a fejem, én nem akarok tudni semmiről, de akinek cselekdnie kell az tegye meg”..ja és mellette egyébként lassan annyira bűnös, mint maga Lucifer. Szóval nekem ez kicsit visszás volt, és émelyítő. A sarasotai közösség további életét is megismerhetjük és magát a rumspringát is. Érdekes volt látni, hogy akkor mennyire elengedik magukat a fiatalok. Persze nekem nehéz ezt megértenem, mert nem egy ilyen közöségben nőttem fel. De soha nem helyezném a közösséget az egyén elé…nekem mindig az egyén a fontosabb. Lehet én működöm rosszul…nem tudom, de sokszor az egyén érdekei fontosabbak…mert anélkül a közösség sem működik.

Ez a kötet az érzelmekre, a családi kapcsolatokra és a szerelmre épít. Ahogy az írónő fejeztről fejeztre fejti ki mi is a szerelem, mit jelent az a csodálatos érzés…az leírhatatlan. Ritkán olvasok ilyen lelkileg mélyreható regényt, amely ilyen csodálatosan írja le az emberi érzelmeket és érzéseket.
Problémák is akadnak bőven minden térfélen. Dorothy saját magával küzd, ahogy Samuel is. De míg utóbbi határozott, mert megtalálta az utat…a lány nehezen dönt, de tudja a szívére kell hallagtnia. Azt is teszi, és erre éri élete második nagy pofonja, amiből szintén a szerelem és a szeretett férfi húzza ki. És ennek roppant módon örültem. Nagyon szerettem Dorothy szabad, szerelmes, szenvedélyes oldalát. Amikor igazi nő volt, nem egy kislány. És a szememben egy bátor nővé érett, aki harcolt a szerelemért. Mert tudta csak az ad értelmet az életének, nélküle elszárad, mint egy kóró. Ebben a kötetben sokkal több volt az erotika, amely cseppet sem volt zavaró….mert az írónő olyan érzékletesen írta le, ahogy azt csak kevesen tudják. Undorodom a közönségességtől….érdekes módon Borsa mesteri módon oldja meg ezt a dolgot…sok külföldi – ilyen műfajban író- írónőnek lenne mit tanulnia tőle.

Samuel szintén megharcolt a maga boldogásáért, és mivel nekem ő a kedvencem…érte különösen izgultam és örültem, hogy annyi rossz után végre rámosolyog az élet. Az ő lelke rendkívül összetett. Vágyik a boldogságra, a szerelmere…ugynakkor szikla is a családja és a közössége számára. Pedig hányszor elhagyták már őt, ő mégis fogta a kezüket…és persze a bajban is hozzá szalad mindenki és a ő megmentő….Samuel számomra a tökéletes férfi karakter. A maga nyers modórával, és érzelmes-szenvedélyes oldalával meghódította a szívemet.

Gregory is…bevalollom…ebben a részben kitett magáért..nekem ő nem volt kedvenc soha, de most…belopta magát a szívembe. Képes volt a mennyeket lehozni a szerelemért, és feláldozni, csakhogy annak akiért a lelkét adná jó legyen. Úriember, ugyanakkor ő is tanul. Érzelmileg rengeteget fejlődött. Ezen a téren a legtöbbet ő érte el. Megtanult szeretni és megtapasztalta milyen szeretve lenni. Csodálatos lelkivilág tárult a szemünk elé a lapokon, az utolsó fejezetek aklamával pedig meg is könyneztem az ő sorait. Egy mélyérzésű férfi gondolatai voltak, aki a sok seb és fájdalom ellenére felgyógyult és a szerelem hatására kinyílt mint egy gyönyörű virág.

Aki nekem még cseresznye volt a habon, az Joshua Miller. Már az első pillanattól imádtam. Szeretem a fekete bárányokat, mert ők nem minden esetben feketék…mindig több van a sötétség mögött…és ha megjelenik a fény, akkor eloszlatja a sötétet. Az ő karaktere a tipikus rosszfiú, akinek viszont csak egy szerető nőre van szüksége és változik ő még. Imádtam a jeleneteit, a csípős, arrogáns, agresszív viselkedését. Az udvarlásáról nem is beszélve. És mondjuk ki, a Millerek mindenre képesek a szerelmért.

Nehéz elengednem ezt a sorozatot is, annyira a szívemhez nőtt. Olvasnék még róluk, de ahogy az írónő a végén „elvarrta” a szálakat az tökéletes volt. Pont elég, pont olyan „Borsásás”. Újabb tanulmányi út egy idegen, zárt világban. Szórakozás közbeni információgyűjtés, és az előítéletek porig rombolása. Ezek minden Borsa Brown könyvben benne vannak. A valóság megszűnéséről olvasás közben már nem is beszélek, mert az olvasó együtt él és lélegzik a könyvvel olvasás közben.

Köszönöm a felejthetetlen órákat drága Borsa, és nagyon várom a következő könyveidet. És persze a bemutatóidat. :)

Ács_Milán>!
Borsa Brown: Gyalázat és szerelem

Ezzel a kötettel elérkeztünk a sorozat végére. Már a cím is árulkodó abban a tekintetben, hogy miként alakul főszereplőink élete.
Így a három rész elolvasása után azt kell mondanom, hogy ez a befejező rész lett a leggyengébb. Számomra nem volt kellő izgalom és fordulat a történetben. Igazából minden papírforma szerint történt és alakult, pláne onnantól fogva, amikor 3 évet ugrottunk előre a történetben. Nem mondom, hogy csalódott vagyok, mert igazából erre számítottam, de jobban szerettem volna, ha mégsem ennyire egyértelműen alakul mindenki élete.
Ami viszont igazán nem tetszett, amikor Dorothy egy idő után elkezdte becézni Gregoryt. A Greg becézésről nekem inkább egy kisfiú képe ugrott be, mint egy kb 30 éves férfié. Innentől kezdve nem is igazán tudtam igazi férfiként tekinteni Gregoryra.
Így a sorozat végére viszont Samuelt igazán megkedveltem, amit az elején azért nem gondoltam volna.
Mondhatjuk, hogy egy nagyon kényelmes befejezést kapott a sorozat ezzel a harmadik résszel.

Mariann_ P>!
Borsa Brown: Gyalázat és szerelem

Meglepő volt ez a sorozat.
Egy olyan világot mutatott be, amit eddig nem ismertem.
Ebben a 3. részben Dorothy hazakerül, szülei engedélyezik neki a közösségen kívüli szabad élet kipróbálását. Aztán választhat, hazatér, betartja az ottani szabályokat, vagy a kinti világban marad, de akkor a családját elveszíti.
Ez így nagyon nehéz, mert hiába tanult meg mindent, ami az amish életben fontos volt, a kinti világban van mosógép, telefon, televízió, stb…
Aztán jön a nagy szerelem, természetesen kinn.
Nekem nagyon rózsaszínúre sikeredett ez a része, mert kb. 1% az esély arra, hogy egy gazdag üzletember éppen egy ilyen lánnyal szeretné leélni az életét.
Persze, jobb olvasni azt, miután szimpatizáltam a párocskával, hgy ragaszkodnak egymáshoz, mint azt, hogy csak kihasználja a tudatlan lányt, de ez fél csillag levonás nálam.
Amúgy a romantika kedvelőinek ajánlott olvasmány.

Rebbencs>!
Borsa Brown: Gyalázat és szerelem

Hűűűűű!
Ez aztán nem volt semmi, de komolyan. Személy szerint ennyire jó lezárást már nagyon régen olvastam, amiben ennyi minden lett volna, ennyire kerek egész, igazi, csodálatos érzéseket váltott volna ki belőlem.
Már nagyon vártam, hogy megtudjam hogyan alakulnak a szereplők szálai, nagyon szerettem volna tudni, hogyan zárul a történetük, éppen ezért már nagyon izgatott voltam, amikor kézbe vettem. Nos, el kell, hogy mondjam egy oldalban nem csalódtam, egy perc sem volt, amit ne élveztem volna ennek a könyvnek az olvasásából.
Borsa nagyon szépen felépítette ezt a trilógiát, nagyon ügyelt minden egyes szereplő apró rezdüléseire is, életútjára és ahogyan ezt most lezárta, az valami hihetetlen.
Nagyon szerettem végig követni, hogyan alakul Dorothy és az ő élete, azt hiszem, így volt a legjobb. Neki ez a legtöbb, amit ki lehetett hozni a szálából, igazán hitelesen lett bemutatva, hogyan alakul a története. Miken megy keresztül, miket érez közben szintén a felszínen volt, Borsa igazán jól mozgatta ezeket a dolgokat.
Ahogyan Gregory és Samuel esetében is. Kezdem az utóbbival. Nagyon megkedveltem ezt a karaktert, akivel eddig sem voltak problémáim, de most aztán nagyon a szívemhez nőtt. Igazán egyedi, érthető szereplő, aki szintén remekül változott a három kötet alatt és a végére olyan befejezést kapott, ami kész boldogság. Neki is sikerült a lehető legtöbbet kihoznia a dolgokból, így nagyon kerek befejezést kapott.
Gregory pedig… hát én nagyooooon szeretem ezt a szereplőt. Mindig annyira vártam arra, hogy ő következzen, az ő szemén keresztül olvassak és lássam az érzéseit, lássam a szavait. Egy csodásan összerakott szereplő ő, akinek nagyon megtudtam érteni minden egyes gondolatát és annyira élveztem azt is, hogy Borsa hogyan alakítja az ő történetét. Sosem adott mindent ingyen, meg kellett a szereplőknek küzdeni, de a végére azt hiszem, minden megérte.
Az utolsó fejezetek valami hihetetlenek lettek, még kicsit meg is könnyeztem a végét olyan szép lett. De nem csak ott voltak értékes gondolatok, hanem szerte a könyvben is. Nagyon mély üzeneteket is hordozott, Borsa nagyon ért hozzá, hogyan gondolkoztasson el. Többször is volt, hogy megálltam elgondolkodni és meg is jegyeztem pár idézetet. Egyszerűen jó volt és kész.
Számomra ez a trilógia tehát nagy kedvencé nőtte ki magát. Nem vártam volna tőle, de az egyik legjobb sorozat, amit mostanában olvastam és azt hiszem, fogom is még kézbe venni párszor. Már most újraélném legszívesebben. Borsa jó stílusban ír, szeretem a mondatait, a módját, remélem, hamarosan folytathatom a többi történetét is, mert lassan már függővé is válok. Amit sosem gondoltam volna magamról, de hát ilyen egy jó írónő. Mindig tud újat mutatni és meglepni. A Gyalázat esetében mindkettő megvolt, ami talán az egyik legjobb dolog, ami egy olvasóval megtörténhet. Velem legalábbis biztosan :)

Talpacska>!
Borsa Brown: Gyalázat és szerelem

Jelentem semmi váratlan nem történt, az egyetlen lehetséges módon végződött minden esetben.
Hanán egy kicsit meglepődtem, és csodálkoztam amiért ennyire könnyen legyintettek erre a konfiktusra de ők tudják.
Gregory és Dorothy szerelme semmi forudlatosat nem hozott, még maga a nagy egyesülés sem nyűgözött le. Az üzleti terv egész eredeti. Dorothy szüleivel való kapcsolata, nos elég érdekes – de várható volt.
Valahogy a kedvenc szereplőm Samuel lett, nem köntörfalazik saját magával sem, üdítű, és az önismerete annyira inpiráló és magával ragadó, hogy a környezetének nincs más választása, mint elfogadni, amit nyújtani tud – na nem mintha olyan rosszul járnának – és nincs helye meghasonulásnak, ő az aki. Sharont legszívesebben néha felpofoztam volna, már megint egy feltételezések miatt döntött egy életre… majdnem. De szerencséjére van egy Samuelje. :)


Népszerű idézetek

Ács_Milán>!

Egy család akkor is család marad, ha nem egy házban élnek.

355. oldal

Gaddemon>!

Vannak emberek, akiket erősnek hiszünk, aztán egyszer csak rájövünk, nem ők az erősek, hanem mi vagyunk vakok.

Harriet P>!

Sosem más lelkét kell megmentenünk, hanem a sajátunkat. Ha bennünk nincs béke, akkor az egész világunk elveszett.

251. oldal

Lyanna P>!

Azt hiszem, aki választás elé állítja az embert, az sohasem szeret eléggé.

319. oldal,

Ács_Milán>!

Nem lehet megparancsolni a szívnek, hogy szeressen.

305. oldal

Ács_Milán>!

Ha boldog az elméd, a tested is virágzik, és ha tested megkapja a jót, a lelked nem bolyong tovább céltalanul.

160. oldal

narita>!

Vannak emberek, akiknek az elvesztése magával viszi a jelent is, és a legfájdalmasabb talán annak a felismerése, hogy már sosem fogunk úgy nevetni, ahogy régen.

Kapcsolódó szócikkek: Samuel Zook
Nyuszika91>!

Ha hátat fordítanak az embernek hangtalanul, az sokkal gyötrőbb, mintha szemtől szemben az arcába ordítanak.

23. oldal

Brigii P>!

Hidd el, a kis erővel lesújtó pofon sokkal fájóbb,mint az ökölcsapás.

251. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Baráth Viktória: Egy év Rómában
Szabó Tünde: Rácsok
Helena Silence: Ezüsthíd
Hajdú-Antal Zsuzsanna: Utánad
Leiner Laura: Maradj velem
Ruby Saw: Az igazi
Renáta W. Müller: TestVÉR 1
Lilian H. AgiVega: Az elveszett tündérfalu
Lakatos Levente: Szeress jobban!
Robin O'Wrightly: Az amulett rejtélye