Gyalázat ​és szerelem (Gyalázat 3.) 39 csillagozás

Borsa Brown: Gyalázat és szerelem

Dorothy ​Miller, a sokat elszenvedett amish lány visszakerül a saját közösségébe, Sarasotába, ám már semmi sem olyan, mint volt. Amikor a sok csapás után megkezdheti Rumspringáját, a szabad életet, még nagyobbat fordul vele a világ.
Gregory Hamilton kemény üzletemberként ragaszkodik a terveihez, ám a fellobbanó vágyait ő sem képes kordában tartani.
Samuel Zookot, az amish fiút olyan veszteségek érik, amiket nehezen dolgoz föl. Elveszíti az uralmat a saját élete fölött, miközben az amish maffiában betöltött szerepe egyre csak nő…
Három ember, akik rádöbbennek, hogy sokszor nem irányíthatják saját sorsukat, ugyanakkor mások életét pecsételhetik meg. Három ember, akik rájönnek, hogy józanul dönteni, észnél maradni nem mindig a jó irány. Mert igenis „részegedni kell a szerelemtől”…
A különleges, szókimondó, ugyanakkor érzelmes és szenvedélyes, erotikában bővelkedő írásairól ismert Borsa Brown új sorozatában, a Gyalázat-trilógiában ezúttal is egy elzárt… (tovább)

>!
Álomgyár, Budapest, 2019
520 oldal · ISBN: 9786155763953
>!
Álomgyár, Budapest, 2019
520 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155763946

Kedvencelte 12

Most olvassa 16

Várólistára tette 45

Kívánságlistára tette 52

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Enikő_Darai_Enii P
Borsa Brown: Gyalázat és szerelem

Mamám után (igen, hozzá került először a frissen szerzett könyvem!) én is elolvashattam eme csodás trilógia befejező kötetét. Borsa-ban most sem csalódtam, remekül hozta a színvonalat, amit az előző részek alapján elvárhattunk. Ismét elkalauzolt minket az amishok különös világába, meghintette egy adag romantikával, kétség sem fér hozzá, hogy méltó lezárása lett Dorothy, Gregory és Samuel törtenetének.
Szuper karakterfejlődések, megalapozott konfliktusok, nehéz döntések és szerelem jellemzte a művet. Ezek után nem is kérdés, hogy maradéktalanul elégedett vagyok a végkifejlettel. Ennél jobbat, szebbet nem is kívánhattam volna! Mamám szintén így gondolja!
Őszintén ajánlom a Gyalázat trilógiát annak, aki nyitni szeretne valami új felé, esetleg egy más világot ismerne meg, vagy csupán csak Borsa munkásságát kedveli!

>!
Dorina_S
Borsa Brown: Gyalázat és szerelem

Hát nem találom a szavakat. Nem hittem volna, hogy a Maffia és az Arab sorozat után a Gyalázat trilógia is ekkora kedvencem lesz. Bevallom őszintén én eleinte el sem tudtam képzelni, hogy ennyire szeretni fogom. Az első résznél még nagyon kedvencem sem volt, de aztán a második rész mindent eldöntött és elsöpört, mint a pennsylvaniai vihar. A harmadik, egyben befejező részben pedig már leginkább a kedvencem sorsáért izgultam. Lehet kicsit gonosz dolog, de neki drukkoltam a leginkább, hogy találja meg a boldogáságát, az útját amin végigmegy. És hát sikerült is neki.

Borsa Brown már megint letette azt a bizonyosat az asztalra. Már nem tudok választani melyik tőle a kedvnec sorozatom, mert mindegyik másért favorit. Mindegyik egy elzárt, különs kis világba enged bepillantást. Nem sok mindent tudtam az amishokról, de ennek a trilógiának köszönhetően a tudásom csak gyarapodott. Az íónő mesteri módon alkotja meg a történeteit, amelyek mindig tele vannak rengeteg mögöttes tartalommal. Ebben a részben leginkább a családi viszonyokra élezte ki a helyzetet. Hogyan viszonyoljuk a családunkhoz ha az nem fogad el, eltaszít, vagy állandóan meg akar változtatni. Borsa megmutatta mennyi féle família, kötelék és szeretet van. Hogyan próbál küzdeni egy gyerek a szülei figyelméért, szeretetéért…és hogyan küzd egy szülő a gyermekéért.

Nagy szerencsém volt a könnyvel kapcsolatban, hogy szinte egymás után olvastam a második és harmadik részt. Nem is bírtam volna ha olyan sokat kellett volna várnom, örülök hogy megfogadtam a sok jó tanácsot ezzel kapcsolatban. Mert ez majdnem ötszázoldalnyi csoda volt.

Igazából a harmadik rész ott folytatódik ahol a második véget ér. Minden szereplő visszatér a saját „vágányára”, azonban egyik élete sem probléma- és zökkenőmentes. Mindegyik ráébred arra kiért is dobog a szíve valójában, ki jelenti számára a napfényt ebben a sokszor rideg világban. Ahol előfordul, hogy a legközelebb állókra sem számíthat az ember. Dorothy nőként hatalmas traumán esett át, és nem éppen segítenek neki ezt feldolgozni, hanem szégyenként kezelik és nem beszélnek róla. Ez engem mélységesen felháborított. És az amish közösség sok szabálya is, mert sok esetben a bibliai útmutatások elég messze állnak tőlük. A képmutatás és álszentség pedig gyakoribb, mint egy napsütéses délután. Nem tudom, de engem rettenetesen zavart a közösségek álszent viselkedése. A „homokba dugom a fejem, én nem akarok tudni semmiről, de akinek cselekdnie kell az tegye meg”..ja és mellette egyébként lassan annyira bűnös, mint maga Lucifer. Szóval nekem ez kicsit visszás volt, és émelyítő. A sarasotai közösség további életét is megismerhetjük és magát a rumspringát is. Érdekes volt látni, hogy akkor mennyire elengedik magukat a fiatalok. Persze nekem nehéz ezt megértenem, mert nem egy ilyen közöségben nőttem fel. De soha nem helyezném a közösséget az egyén elé…nekem mindig az egyén a fontosabb. Lehet én működöm rosszul…nem tudom, de sokszor az egyén érdekei fontosabbak…mert anélkül a közösség sem működik.

Ez a kötet az érzelmekre, a családi kapcsolatokra és a szerelmre épít. Ahogy az írónő fejeztről fejeztre fejti ki mi is a szerelem, mit jelent az a csodálatos érzés…az leírhatatlan. Ritkán olvasok ilyen lelkileg mélyreható regényt, amely ilyen csodálatosan írja le az emberi érzelmeket és érzéseket.
Problémák is akadnak bőven minden térfélen. Dorothy saját magával küzd, ahogy Samuel is. De míg utóbbi határozott, mert megtalálta az utat…a lány nehezen dönt, de tudja a szívére kell hallagtnia. Azt is teszi, és erre éri élete második nagy pofonja, amiből szintén a szerelem és a szeretett férfi húzza ki. És ennek roppant módon örültem. Nagyon szerettem Dorothy szabad, szerelmes, szenvedélyes oldalát. Amikor igazi nő volt, nem egy kislány. És a szememben egy bátor nővé érett, aki harcolt a szerelemért. Mert tudta csak az ad értelmet az életének, nélküle elszárad, mint egy kóró. Ebben a kötetben sokkal több volt az erotika, amely cseppet sem volt zavaró….mert az írónő olyan érzékletesen írta le, ahogy azt csak kevesen tudják. Undorodom a közönségességtől….érdekes módon Borsa mesteri módon oldja meg ezt a dolgot…sok külföldi – ilyen műfajban író- írónőnek lenne mit tanulnia tőle.

Samuel szintén megharcolt a maga boldogásáért, és mivel nekem ő a kedvencem…érte különösen izgultam és örültem, hogy annyi rossz után végre rámosolyog az élet. Az ő lelke rendkívül összetett. Vágyik a boldogságra, a szerelmere…ugynakkor szikla is a családja és a közössége számára. Pedig hányszor elhagyták már őt, ő mégis fogta a kezüket…és persze a bajban is hozzá szalad mindenki és a ő megmentő….Samuel számomra a tökéletes férfi karakter. A maga nyers modórával, és érzelmes-szenvedélyes oldalával meghódította a szívemet.

Gregory is…bevalollom…ebben a részben kitett magáért..nekem ő nem volt kedvenc soha, de most…belopta magát a szívembe. Képes volt a mennyeket lehozni a szerelemért, és feláldozni, csakhogy annak akiért a lelkét adná jó legyen. Úriember, ugyanakkor ő is tanul. Érzelmileg rengeteget fejlődött. Ezen a téren a legtöbbet ő érte el. Megtanult szeretni és megtapasztalta milyen szeretve lenni. Csodálatos lelkivilág tárult a szemünk elé a lapokon, az utolsó fejezetek aklamával pedig meg is könyneztem az ő sorait. Egy mélyérzésű férfi gondolatai voltak, aki a sok seb és fájdalom ellenére felgyógyult és a szerelem hatására kinyílt mint egy gyönyörű virág.

Aki nekem még cseresznye volt a habon, az Joshua Miller. Már az első pillanattól imádtam. Szeretem a fekete bárányokat, mert ők nem minden esetben feketék…mindig több van a sötétség mögött…és ha megjelenik a fény, akkor eloszlatja a sötétet. Az ő karaktere a tipikus rosszfiú, akinek viszont csak egy szerető nőre van szüksége és változik ő még. Imádtam a jeleneteit, a csípős, arrogáns, agresszív viselkedését. Az udvarlásáról nem is beszélve. És mondjuk ki, a Millerek mindenre képesek a szerelmért.

Nehéz elengednem ezt a sorozatot is, annyira a szívemhez nőtt. Olvasnék még róluk, de ahogy az írónő a végén „elvarrta” a szálakat az tökéletes volt. Pont elég, pont olyan „Borsásás”. Újabb tanulmányi út egy idegen, zárt világban. Szórakozás közbeni információgyűjtés, és az előítéletek porig rombolása. Ezek minden Borsa Brown könyvben benne vannak. A valóság megszűnéséről olvasás közben már nem is beszélek, mert az olvasó együtt él és lélegzik a könyvvel olvasás közben.

Köszönöm a felejthetetlen órákat drága Borsa, és nagyon várom a következő könyveidet. És persze a bemutatóidat. :)

>!
nia2td
Borsa Brown: Gyalázat és szerelem

Csodálatos. Talán mondhatom, hogy ez volt a legmeghatóbb rész. Jó volt olvasni, hogyan alakult a szereplők élete. Remélem még olvashatunk Dorothyékról egy novella formájában.

>!
eszterke94
Borsa Brown: Gyalázat és szerelem

Újabb tökéletes könyv, egy tökéletes írónőtől!!
Amilyen nehezen indult számomra ez a sorozat, úgy lett a kedvencem. Gregoryt már az elején is imádtam, de most. Huh. Nincsenek rá szavak. Annyira szereti Dorothyt, hogy tényleg képes érte mindenre. spoiler Nagyon szeretem őket együtt. Bevallom azt hittem, hogy spoiler. Tévedtem. Szerencsére! Eliza még mindig idegesítő… az elejétől kezdve. Borzalom. Örültem, hogy Samuel is megtalálta a saját boldogságát, spoiler. A püspök ebben a részben nagyot nőtt a szemembe. Tetszett, hogy kiállt mellettük a közösséggel szemben. Az egész rész úgy tetszett, ahogy van. Még Joshuát is sikerült megkedvelnem, pedig az előző részben nem volt a szívem csücske. A vége pedig… spoiler. Az egyetlen amit hiányoltam, hogy spoiler.

>!
knitta02
Borsa Brown: Gyalázat és szerelem

Megérte várni erre a befejezésre, mert ez volt a kedvenc részem a sorozatból! Nagyon tetszett! Míg a két főszereplő szerencsétlenkedik és a saját kis poklában vergődik, addig Sharon és Samuel mindenkit lemos a pályáról. Annyira szerettem őket! Sőt valójában mindenkit jobban szerettem, akit nem Dorothy Millerek hívnak (beleértve Hannaht és Joshuát is, akik a második kedvenc párosom lettek). Egyáltalán nem kedveltem meg ezt a lányt, végig küszködtem vele és hiába változott (hangyányit) a könyvek alatt, szerintem megrekedt ugyanazon a szinten, amit egy jó amish lánytól elvárak: legyen jó feleség, jó háziasszony, hasznos tagja a közösségek, de ezen kívül semmi más. Még mindig úgy érzem, hiba volt ennyire fiatal főszereplőt választani ebbe a történetbe. Semmilyen kapcsolódási pontom nem volt vele. Naiv, tudatlan, mégis osztja az észt. Nem mindenki születik nagy boldog családba és ezt tiszteletben kell tartani! Nagyon erőltetettek éreztem ezt a szálat.
Sharon és Samuel kapcsolatában is akadtak zűrök. Aggódtam, mi lesz, ha kiderül hogy mégsem Samuel az apa, de szerintem ők ketten akkor is egymásra találtak volna. Óriási hiba lett volna, ha nem. Házaspárként ha lehet, még jobban imádtam őket! Az anyasággal Sharon ritkán látott lágyabb oldala is megmutatkozott, Samuelt pedig kenyérre lehetett kenni az esetlen rosszfiú szerepében. Kettejük kommunikációján még lenne mit javítani, de így voltak jók, ahogy vannak!
Különösen jól szórakoztam Samuel és Joshua kapcsolatán. Ők ugyanazok egymásnak, mint anno Gregoryval. Érdekes, mennyi ember borzolja ennek a pasinak az idegeit, mégis elég jól tűri. Annyira sajnálom, hogy nem Samuel a főszereplő, mert akkor simán megvettem volna a könyvet, nem is gondolkoznék rajta!
Szép hosszú lezárást kapott a történet, de egyáltalán nem bántam, mert nagyon aranyos és vicces volt, ahogy egymást ugratták a párok és a gyerek kérdésen kívül minden fontos szálat elvarrtak. Még a Kentucky derbit is megkönnyeztem, mert a Bluegrasson nőttem fel és ott is van egy pont ilyen mindent eldöntő futam egy csodálatos lóval.
Ennyi együtt töltött idő után nehéz szívvel engedem el ezt a sorozatot és titkon folytatásban reménykedem, de nem hiszem, hogy lenne mivel megtölteni egy újabb könyvet. Az amish közösség sorsa jóra fordult, a szereplők megtalálták az egyensúlyt a régi hagyományok és a modern világ között, úgyhogy szerintem ez ennyi volt. Köszönöm Borsa Brownnak, hogy megírta ezt a sorozatot, ami az idei év egyik legmeglepőbb kedvencévé vált!
Nagyon várom a következő könyvét!

>!
Aniko87
Borsa Brown: Gyalázat és szerelem

Nagyon vártam a harmadik részt, de valahogy nem hozta az elvártat.
A történet továbbra is nagyon tetszett, és örültem a kialakult románcoknak, kapcsolatoknak… bár kiszámítható volt, de azért érdekelt, hogy kinek hogy fog alakulni ezen a téren az élete. spoiler
Ami nagyon pozitív volt, hogy Samuelt is sikerült megismernem, megértenem, az első részben nekem még nagyon vegyes volt az ő személye, de a végére teljesen pozitív lett. Neki is nagyon drukkoltam, mert érezhető volt, hogy tele van érzelemmel és nem könnyű számára a döntés.
Joshuától továbbra is a falat kaparom, nem értem miért erőltette bele az írónő a sztoriba, semmi pozitívat nem sikerült benne találnom.
Az értékeléssel azért voltam szigorú, mert nekem a vége már egy kicsit túleröltetett volt. Megvolt a happy end, mindenki rátalált a boldogságra és még közel nyolcvan oldalon ecsetelte az idillt, ami már túl sok volt számomra. spoiler

2 hozzászólás
>!
bedina0403
Borsa Brown: Gyalázat és szerelem

Azért voltam szigorú a pontozással mert nagyon vártam a könyvet és mert a másik kettő magasra tette a lécet..Nekem ez a befejező rész unalmas volt …Sajnálom pedig az első kettőt alig tudtam letenni…Ez egyébként sorozatok legnagyobb hibája, hogy a végére elfárad a történet.Számomra ez most is így sikeredett.

>!
Gaddemon
Borsa Brown: Gyalázat és szerelem

Őszinte leszek, csak azért olvastam el az utolsó részt, mert az első kettő is megvolt, így nem akartam félbehagyni, de nem tudtam élvezni. Borsa előző sorozatait szerettem, az Arab és a Maffia is nagyon tetszett, érdekesnek találtam és lekötött, de ez valahogy az elejétől fogva nem tudott igazán érdekelni.
Az előző sorozatok férfi főhősébe mindig kicsit bele is szerettem, de az itteni férfi főszereplők nekem egyáltalán nem jöttek be. Samuelt eleinte utáltam, a végére egész normális lett, de Gregorytól a hideg kirázott: egy nyekergős, önsajnálatban fetrengő mimóza, aki kifelé játssza a keményet, belül meg folyton csak a múlton rágódik, és a sebeit nyalogatja. Joshuát bírtam egyedül, kemény, vagány pasas, aki végig férfiasan viselkedett. Szintén pozitívum, hogy Dorothy nagyon jó személyiséget kapott, a Borsa könyvek figurái közül ő volt az egyetlen női főszereplő, akit nagyon megszerettem – az előző sorozatokban Csilla illetve Suzanne számomra idegesítő és kedvelhetetlen volt.
Ahogy a Gyalázat előző részeiben is, itt is unalomig ismételte ugyanazokat a dolgokat: Samuel állandó nyafogása a nagyanyja miatt (értem, hogy szereti, de basszus mindenki meghal egyszer, mennyiszer kell még ezt átrágni?), Gregory múltbéli szenvedései, amit ezredszer is el kell olvasni, ezen kívül a végén lévő lovas téma is számomra hosszú és vontatott volt, Dorothy spoiler nem is szólva.
A gyerektémától amúgy is besokalltam, szintén mindegyik sorozat fontos eleme, hogy a gyerek a minden, az élet alfája-omegája, stb. Totál hihetetlen, hogy a csődörök, akik eddig a legyet is röptében, na azoknak hirtelen más gondolatuk sincs, hogy mint hogy „jaj, mikor lesz már végre gyerek”- pláne egy szerelem elején, mikor az ember a másikat akarja élvezni, amikor csak lehet, kettesben.
Nekem akkor lett volna élvezhető ez a sorozat, ha egy könyvbe van sűrítve az egész, hiszen alig történt benne valami. Pár nap/hét eseményei vannak elnyújtva 3 hosszú könyvbe, és bár az előzőekben sem történt túl sok minden, azért volt 1-2 érdekes rész, de ez csak arról szólt, hogy az olvasó megkapott egy befejezést, ami 100%-ban kiszámítható volt. Nem tudom, miért nem lehet mostanában egy könyvbe megírni a sztorikat (illetve de, tudom, $$$ ugyebár…), pláne ha nincs benne sok amúgy sem – a történet a végére nagyon elfáradt, bár eleve sem éreztem benne sok lendületet. Pl. a rumspringát is alig vártam, tűkön ültem, hogy micsoda izgalmak lesznek, mert abban sok potenciált láttam, de kb. 2 napig tartott és semmi nem történt!
Jó lenne egyszer olyasmit olvasni, ami kissé valósághűbb, nem ennyire elrugaszkodott. Számomra fárasztó már ez, hogy mindig tök különböző stílusú/életvitelű/karakterű emberek bolondulnak egymásba két másodperc alatt, és utána tűzön-vízen át kitartanak, holott jóformán nem is ismerik egymást! (Pl. a Maffia sorozatban kedveltem Agnese karakterét is, aki csábítóként azért mindig kicsit „veszélyeztette” Suzanne helyzetét.)
Borsát ennek ellenére szeretem – sokszor ír jól és gördülékenyen, és az eddigi könyvekben nagyon frappáns párbeszédeket hozott össze, itt is volt néhány rész vagy beszólás, amin jót nevettem, úgyhogy ezután is érdeklődéssel figyelem majd az írásait.

>!
Brke
Borsa Brown: Gyalázat és szerelem

Nekem az utolsó 50-60 oldal nagyon unalmas volt. És rájöttem, hogy nem tetszik ez a stílus sem, nem tetszik a szereplők folytonos káromkodása, és hogy olvasom a gondolataikat. Ez utóbbi mintha megtörné a történet folyását, nem pedig hozzátesz valamit.


Népszerű idézetek

>!
Harriet P

Sosem más lelkét kell megmentenünk, hanem a sajátunkat. Ha bennünk nincs béke, akkor az egész világunk elveszett.

251. oldal

>!
Nyuszika91

Ha hátat fordítanak az embernek hangtalanul, az sokkal gyötrőbb, mintha szemtől szemben az arcába ordítanak.

23. oldal

>!
Harriet P

A szerelem olyan hévvel képes uralma alá vonni az ember szívét, hogy a legkevésbé van azon idő gondolkodni, illik-e vagy sem, amit teszünk.

393. oldal

>!
Gaddemon

Vannak emberek, akiket erősnek hiszünk, aztán egyszer csak rájövünk, nem ők az erősek, hanem mi vagyunk vakok.


Hasonló könyvek címkék alapján

Baráth Viktória: Egy év Rómában
Szabó Tünde: Rácsok
Helena Silence: Ezüsthíd
Hajdú-Antal Zsuzsanna: Utánad
Leiner Laura: Maradj velem
Ruby Saw: Az igazi
Renáta W. Müller: TestVÉR 1
Lilian H. AgiVega: Az elveszett tündérfalu
Lakatos Levente: Szeress jobban!
Robin O'Wrightly: Az amulett rejtélye