Wáó ez szuper volt. Nagy rajongója vagyok az írónőnek, és be kell valljam nagyon, sőt izgatottan vártam ezt a regényét. Az Arab és a Maffia sorozatok nagy kedvenceim, Borsa Brown kapcsán egyet mindenképpen ki kell emelni: a rengeteg kutatómunkát, amely mindig szembeötlő a műveiben. Mind az Arab, mind a Maffia sorozatok köteteinél, de a Gyalázat és hit tekintetében is. Az újabb tiltott világ, ahova bepillantást nyertük az amish. Én eddig csak a létezésükről tudtam, és egy két jellemvonásukról. Borsa az egyik kedvenc írónőm, mert tanít. Aki elolvassa a műveit, egy új világba nyer bepillantást, de nem éppen felületesen. Úgy vannak ezek az információk elvetve a könyvben, hogy azt az olvasó szinte észre sem veszi, észrevétlenül tudhat meg az ember egyre és egyre többet. A sok tényből pedig a végére egy egész fa emelkedik ki. Én ezzel a kötettel nem csak kikapcsolódtam (amire most nagy szükségem volt), hanem tanultam is. Ezt alapos utánajárás, olvasás, és kutatás nélkül nem lehet megcsinálni. A hideg ráz a kioktatós lábjegyzetektől vagy a szövegben elhelyezett kiemelt információktól. Borsánál ilyen soha nincs, de mégis eléri, hogy úgy tegyem le az újabb könyvét, hogy ma is tanultam valamit…vagy jéé ezt nem is tudtam…..tényleg…ilyen van és hasonló felkiáltások. Mert bennem ezek váltották egymást nap, mint nap, amikor olvastam.
De visszakanyarodva a regény témájához, az amishokhoz. Egy zárt közösség az USA-ban, akik a saját szabályaik szerint élnek. A helyszín Sarasota, Florida, ahol is egy amerikai üzletember a helyi amish piacot szeretné megvásárolni és a helyén éttermet építtetni. Persze ez a helyieknek nem tetszik, és egyesek fel is lépnek ez ellen. És itt robban ki a probléma, aminek az egyik résztvevője az egyik főszereplő Dorothy Miller. Egy fiatal 18 éves amish lány, aki véleményem szerint még keresi a helyét, a közösségen belül. Próbál a szabályoknak megfelelően élni, de egyre inkább a felszínre tör az elnyomott, valódi énje, aki nem éppen ért egyet a rendszabályokkal. Számomra ő volt az egyik legérdekesebb karakter. Néha még kislány, máskor pedig igazi nő. A saját tudta nélkül tudta ezeket váltogatni. Próbálja elnyomni sok esetben az egészséges érzéseit (harag, düh), de nem mindig sikerül. Az ő szemszögéből ismerhetjük meg az amish közösséget. Hát nem tudom, de nem éppen lettek a szívem csücskei.
Megértem persze, és elfogadom az ő nézeteiket, de nem értek velük egyet…mert saját családjuktól és gyermekeiktől veszik el a reményt, vagy úgy cselekednek, hogy nem megkönnyítik az életüket, hanem megnehezítik. Soha nem támogattam a vallásos túlzbuzgóságot, és e közösség túlontúl a vallási szabályoknak él. A hit elengedhetetlen része a életnek, mert mindenki hisz valamiben. A vallás pedig ehhez kapcsolódik. De itt is az én elvem, az „arany-középút”. És Dorothy is érzi ezt…miért büntetné őket Isten, ha a modernebb eszközökkel kevesebb lenne a munka és több idő jutna a családra. És ez az amiben én maximálisan megértettem a fiatal lányt. Sajnos az elszeparáltsága is sok esetben kiütközött, és zavarta. ezért cselekedett olykor meggondolatlanul. Dorothy egy rendkívül indulatos, impulzív, érzelmes lány. Nehezen fojtja el a véleményét, amiért szintén hamar a kedvencem lett. Szerettem a csípős megjegyzéseit. A végsőkig képes a családjáért harcolni, tiszta szívéből szereti őket és ragaszkodik hozzájuk….de én úgy éreztem, hogy nem kapja ezt vissza a szüleitől. Az első hibájára elfordulnak tőle, kirekesztik….és ez a képmutatás mélységesen felháborított. Mert ha annyira tiszta, keresztényi életet élnek, nem a megbocsátást kellett volna gyakorolniuk a lányuk irányába, aki hangsúlyozom addig egy bűnös dolgot sem tett a családja ellen. Felháborító…..én abban a pillanatban ítéltem el erkölcsileg a szüleit, ami utána történt arról inkább nem is nyilvánítok véleményt. De a sok megpróbáltatás között a szerelem is megtalálta és nincs is könnyű dolga vele. Igazából ez a gyönyörű érzés okozza a vesztét. Küzd ellene, de maga sem tudja, hogy jobbra vagy balra forduljon a szerelem útvesztőjében.
A második főszereplő, az amerikai „angol” Gregory Hamilton, aki nem is rendelkezhetne elcseszettebb gyerekkori háttérrel. Felnőve, és valahogy túlélve a sok szenvedést, fájdalmat sikeres üzletemberré válik, aki ingatlanokkal foglalkozik. A gyerekkori borzalmak nap, mint nap részei az életének, mígnem az ő életébe is beköszönt a szerelem. A könyv megjelenése előtt a megosztott részletek alapján én Gregoryt valahogy keményebb pasasnak képzeltem el. Kicsit olyan stílust vártam, mint Massimo Borelli. Amikor elkezdtem olvasni, azt hittem olyan is, de…megismerve a lelkét, a gondolatait mondhatni beleszerettem. A sok szörnyűség ellenére még mindig képes a jóra, jót tenni és jót cselekedni. Ő jó ember, és a lelke a sok seb ellenére is gyönyörű. Nem is kérés, hogy minden nő beleszeretne…mert jóképű, kedves, érdeklődő, jó hallgatóság, segítőkész és okos. De szerencsétlenségére nem éppen a jó időben és jó személy iránt lobban fel az a bizonyos láng. Profi módon tud hódítani, egy igaz vadász ha akarja.
És három a magyar igazság, vagyis a harmadik főhős Samuel Zook, az amish fiú. Hát vele elég hadilábon állok…mert egyszer kedveltem, egyszer felpofoztam volna, egyszer pedig a trágyába nyomtam volna a fejét. Ő is vonzó, jóképű, okos, és rendkívül férfias. Ami engem olykor taszított vele szemben az az agresszivitása. Soha nem kedveltem az olyan férfit, aki ezzel ad nyomatékot a szavának, vagy fejezi ki magát….sőt az ilyet lenézem. De ott a másik oldal, a szíve; ugyanis Mr. Zooknak hatalmas szíve van. És ez az amit imádtam benne. Erkölcsös, nem bírja, a ha a gyengébbet bántják, segít ahol tud, mindig lehet rá számítani. Az ő pikáns jelenetei felkorbácsolták a könyv hangulatát, csak úgy izzottak, vibráltak a lapok, pedig azt, hittem Gregory fogja ezt tenni. Az szíve is megnyílik a szerelem előtt, és csodálatos az a Samuel, aki szerelmes. Nehezen mutatja ki az érzelmeit, de ha megnyílik, akkor nincs lány/nő, aki ne szeretne bele. Samuel tényleg a fekete bárány, de nem feketébb a többi sötét nyájtag között. Vele kapcsolatban is a képmutatás, ami bosszantott rettenetesen. Míg ő cselekszik, a többi lapít és várja a megoldást….de az első ötlet a cselekvése, persze Samuel. Valamint nem tudok elmenni szó nélkül a szülei részéről fennálló lelki terror mellett sem. Ezzel nem lehet egy gyereket zsarolni, hogy ő egyke. Persze, érthető a közösség és a normák szempontjából….de szerintem egy szülőnek azt kellene néznie, hogy a gyereke boldog legyen. Samuel az, aki cselekszik, és ezért van megbélyegezve. Hát nekem számtalan esetben a gyomrom fordult a sok álszent megjegyzést olvasva.
Borsa írásmódjában nekem rettentően tetszik, hogy mindkét fél oldalát bemutatja. (Igaz, itt három oldal szerepel.) Egyaránt beleláthatunk a nő és a férfi fejébe is. Ettől lett teljes ez a kötet is.
A borító ismét gyönyörű, külön tetszik, hogy két szereplő van rajta, és csak félig, úgymond „félbevágva”. Ez is utal arra, hogy első résznél járunk, és közel sincs még minden tisztázva, éppen csak kezdődik a bonyodalom.
Összefoglalva a száz csillag is kevés lenne arra, hogy kifejezze mennyire tetszett ez a könyv. Borsa Brown ismét páratlant alkotott. Imádtam az első betűtől az utolsóig. Egy izgalmas, fordulatos Borsa regény, amely új világba enged betekintést. Alig várom a folytatást.