Gyalázat ​és hit (Gyalázat 1.) 90% 227 csillagozás

Nekem ebből elég volt az első rész is…nagyon távol áll tőlem.

Azok közé tartozom, akik szeretik Borsa könyveit. Olvastam a korábbi könyveit és bár nem lettek kedvenceim, de inkább tetszettek, mint nem. Ez a sorozata teljesen más, mint Az arab, vagy a Maffia trilógiája volt. Valahol mégis hasonló, hiszen ennek is a kulturális sokféleség a központi témája. Ezt a könyve is egyhamar magával ragadta a figyelmem és nehezen tudtam letenni. A férj prostija c. könyvét még nem olvastam. Egyszer talán arra is sort fogok keríteni.
Amikor megtudtam, hogy a következő könyve az amishokról fog szólni, rendesen meglepődtem.
Mivel láttam a Discoveryn a Breaking Amish c. valóságshow-t, volt némi elképzelésem, illetve információm velük kapcsolatban. Én éreztem a történetben a kutatómunkát.
A történet három szálon fut, de „központi” szereplő szerintem Dorothy, a 18 éves amish lány volt. Őt olykor kissé ellentmondásosnak, határait folyton feszegető, naiv lánykának éreztem. Hiába állította az ellenkezőjét.
Egy floridai vallásos közösségben él családjával, míg egy szép napon megismeri Gregoryt, a 28 éves kék szemű üzletembert, és ezzel beengedte a bűnt az életébe….
A történet szerintem legérdekesebb szereplője Samuel volt. Nem igazán tudtam őt sem megkedvelni, de volt benne spiritusz. Ő ebben a közösségben egy fajta playboy, akiért nem csak az amish nők, hanem az angol (világi) nők is odáig vannak. Ő már alaposan belekóstolt a világi életbe, mert ő már volt Rumpspringán Az ő karakterét éreztem a legérdekesebbnek. Ő legalább tisztában van azzal, hogy akikkel él, azok a legnagyobb képmutatók.
Hármójuk sorsa azonban a történet során összeforr. Kíváncsi leszek a folytatásokra.

Könyörgöm, vigye haza valaki Dorothy Millert!
Atyaég! Mikor lesz már tavasz? Úúúgy várom a folytatást! Teljesen magába szippantott a könyv. Hallottam már az amishokról, de semmit nem tudtam róluk. Érdekes volt olvasni erről a zárt közösségről, az életmódjukról, valamint arról, hogy ők mit tartanak fontosnak az életben. Egyébként meglehetősen ellenszenves, begyöpösödött, gőgös embereknek tartottam őket. Az is nagyon jó volt, hogy a három főszereplő (Dorothy, Gregory és Samuel) szemszögéből olvashattam a történetet, megismerve a gondolataikat, érzéseiket, kétségeiket. Mindegyikük szimpatikus volt számomra, bár Samuellel néha nehéz volt azonosulni, mert volt egy pár visszatetsző húzása. A vége nagyon izgalmasra sikerült.

Borsa Brown már Az Arab című könyvével is elég szélsőséges érzéseket keltett bennem. Egyszerre olvasom fenntartással, és ámulattal. Minél jobban keresem benne a hibát, annál inkább vonz. Azt kell mondjam, szerettem ezt a történetet.
Pont annyi volt benne mindenből, amennyi éppen elég. Annyira, hogy alig várjam a következő részt. Kíváncsi vagyok azzal milyen viszonyban állunk majd. :-)

Hú, nem is tudom…
Mindig is kedveltem Borsa Brownban, ahogy egy adott kultúra szokásait belefonta egy romantikus történetbe, eddig talán az arab világ állt hozzám a legközelebb, és kíváncsian vártam az amish közösségről írt regényét.
Érdekes volt, de piszok hosszú… Rettentően el lett nyújtva a történet és gyakran eluntam magam olvasás közben. Mindazonáltal sok érdekes információt tudtam meg ezen puritán közösség életéről, mindennapjairól. A legnagyobb bajom azonban az volt, hogy úgy éreztem, nem igazán van igazi cselekménye a könyvnek. Persze nem egy krimi, vagy thriller a műfaj, de egy kicsit pörgősebb is lehetett volna az eseménysor.
Nem kedveltem meg a szereplőket, talán egyedül Gregory Hamilton, az angol karaktere került közelebb hozzám, de Dorothy nekem például nagyon kis halovány volt.
El fogom olvasni a második részt, de nem fogok ott toporogni a megjelenés napján a könyvesbolt előtt.

Wáó ez szuper volt. Nagy rajongója vagyok az írónőnek, és be kell valljam nagyon, sőt izgatottan vártam ezt a regényét. Az Arab és a Maffia sorozatok nagy kedvenceim, Borsa Brown kapcsán egyet mindenképpen ki kell emelni: a rengeteg kutatómunkát, amely mindig szembeötlő a műveiben. Mind az Arab, mind a Maffia sorozatok köteteinél, de a Gyalázat és hit tekintetében is. Az újabb tiltott világ, ahova bepillantást nyertük az amish. Én eddig csak a létezésükről tudtam, és egy két jellemvonásukról. Borsa az egyik kedvenc írónőm, mert tanít. Aki elolvassa a műveit, egy új világba nyer bepillantást, de nem éppen felületesen. Úgy vannak ezek az információk elvetve a könyvben, hogy azt az olvasó szinte észre sem veszi, észrevétlenül tudhat meg az ember egyre és egyre többet. A sok tényből pedig a végére egy egész fa emelkedik ki. Én ezzel a kötettel nem csak kikapcsolódtam (amire most nagy szükségem volt), hanem tanultam is. Ezt alapos utánajárás, olvasás, és kutatás nélkül nem lehet megcsinálni. A hideg ráz a kioktatós lábjegyzetektől vagy a szövegben elhelyezett kiemelt információktól. Borsánál ilyen soha nincs, de mégis eléri, hogy úgy tegyem le az újabb könyvét, hogy ma is tanultam valamit…vagy jéé ezt nem is tudtam…..tényleg…ilyen van és hasonló felkiáltások. Mert bennem ezek váltották egymást nap, mint nap, amikor olvastam.

De visszakanyarodva a regény témájához, az amishokhoz. Egy zárt közösség az USA-ban, akik a saját szabályaik szerint élnek. A helyszín Sarasota, Florida, ahol is egy amerikai üzletember a helyi amish piacot szeretné megvásárolni és a helyén éttermet építtetni. Persze ez a helyieknek nem tetszik, és egyesek fel is lépnek ez ellen. És itt robban ki a probléma, aminek az egyik résztvevője az egyik főszereplő Dorothy Miller. Egy fiatal 18 éves amish lány, aki véleményem szerint még keresi a helyét, a közösségen belül. Próbál a szabályoknak megfelelően élni, de egyre inkább a felszínre tör az elnyomott, valódi énje, aki nem éppen ért egyet a rendszabályokkal. Számomra ő volt az egyik legérdekesebb karakter. Néha még kislány, máskor pedig igazi nő. A saját tudta nélkül tudta ezeket váltogatni. Próbálja elnyomni sok esetben az egészséges érzéseit (harag, düh), de nem mindig sikerül. Az ő szemszögéből ismerhetjük meg az amish közösséget. Hát nem tudom, de nem éppen lettek a szívem csücskei.
Megértem persze, és elfogadom az ő nézeteiket, de nem értek velük egyet…mert saját családjuktól és gyermekeiktől veszik el a reményt, vagy úgy cselekednek, hogy nem megkönnyítik az életüket, hanem megnehezítik. Soha nem támogattam a vallásos túlzbuzgóságot, és e közösség túlontúl a vallási szabályoknak él. A hit elengedhetetlen része a életnek, mert mindenki hisz valamiben. A vallás pedig ehhez kapcsolódik. De itt is az én elvem, az „arany-középút”. És Dorothy is érzi ezt…miért büntetné őket Isten, ha a modernebb eszközökkel kevesebb lenne a munka és több idő jutna a családra. És ez az amiben én maximálisan megértettem a fiatal lányt. Sajnos az elszeparáltsága is sok esetben kiütközött, és zavarta. ezért cselekedett olykor meggondolatlanul. Dorothy egy rendkívül indulatos, impulzív, érzelmes lány. Nehezen fojtja el a véleményét, amiért szintén hamar a kedvencem lett. Szerettem a csípős megjegyzéseit. A végsőkig képes a családjáért harcolni, tiszta szívéből szereti őket és ragaszkodik hozzájuk….de én úgy éreztem, hogy nem kapja ezt vissza a szüleitől. Az első hibájára elfordulnak tőle, kirekesztik….és ez a képmutatás mélységesen felháborított. Mert ha annyira tiszta, keresztényi életet élnek, nem a megbocsátást kellett volna gyakorolniuk a lányuk irányába, aki hangsúlyozom addig egy bűnös dolgot sem tett a családja ellen. Felháborító…..én abban a pillanatban ítéltem el erkölcsileg a szüleit, ami utána történt arról inkább nem is nyilvánítok véleményt. De a sok megpróbáltatás között a szerelem is megtalálta és nincs is könnyű dolga vele. Igazából ez a gyönyörű érzés okozza a vesztét. Küzd ellene, de maga sem tudja, hogy jobbra vagy balra forduljon a szerelem útvesztőjében.

A második főszereplő, az amerikai „angol” Gregory Hamilton, aki nem is rendelkezhetne elcseszettebb gyerekkori háttérrel. Felnőve, és valahogy túlélve a sok szenvedést, fájdalmat sikeres üzletemberré válik, aki ingatlanokkal foglalkozik. A gyerekkori borzalmak nap, mint nap részei az életének, mígnem az ő életébe is beköszönt a szerelem. A könyv megjelenése előtt a megosztott részletek alapján én Gregoryt valahogy keményebb pasasnak képzeltem el. Kicsit olyan stílust vártam, mint Massimo Borelli. Amikor elkezdtem olvasni, azt hittem olyan is, de…megismerve a lelkét, a gondolatait mondhatni beleszerettem. A sok szörnyűség ellenére még mindig képes a jóra, jót tenni és jót cselekedni. Ő jó ember, és a lelke a sok seb ellenére is gyönyörű. Nem is kérés, hogy minden nő beleszeretne…mert jóképű, kedves, érdeklődő, jó hallgatóság, segítőkész és okos. De szerencsétlenségére nem éppen a jó időben és jó személy iránt lobban fel az a bizonyos láng. Profi módon tud hódítani, egy igaz vadász ha akarja.

És három a magyar igazság, vagyis a harmadik főhős Samuel Zook, az amish fiú. Hát vele elég hadilábon állok…mert egyszer kedveltem, egyszer felpofoztam volna, egyszer pedig a trágyába nyomtam volna a fejét. Ő is vonzó, jóképű, okos, és rendkívül férfias. Ami engem olykor taszított vele szemben az az agresszivitása. Soha nem kedveltem az olyan férfit, aki ezzel ad nyomatékot a szavának, vagy fejezi ki magát….sőt az ilyet lenézem. De ott a másik oldal, a szíve; ugyanis Mr. Zooknak hatalmas szíve van. És ez az amit imádtam benne. Erkölcsös, nem bírja, a ha a gyengébbet bántják, segít ahol tud, mindig lehet rá számítani. Az ő pikáns jelenetei felkorbácsolták a könyv hangulatát, csak úgy izzottak, vibráltak a lapok, pedig azt, hittem Gregory fogja ezt tenni. Az szíve is megnyílik a szerelem előtt, és csodálatos az a Samuel, aki szerelmes. Nehezen mutatja ki az érzelmeit, de ha megnyílik, akkor nincs lány/nő, aki ne szeretne bele. Samuel tényleg a fekete bárány, de nem feketébb a többi sötét nyájtag között. Vele kapcsolatban is a képmutatás, ami bosszantott rettenetesen. Míg ő cselekszik, a többi lapít és várja a megoldást….de az első ötlet a cselekvése, persze Samuel. Valamint nem tudok elmenni szó nélkül a szülei részéről fennálló lelki terror mellett sem. Ezzel nem lehet egy gyereket zsarolni, hogy ő egyke. Persze, érthető a közösség és a normák szempontjából….de szerintem egy szülőnek azt kellene néznie, hogy a gyereke boldog legyen. Samuel az, aki cselekszik, és ezért van megbélyegezve. Hát nekem számtalan esetben a gyomrom fordult a sok álszent megjegyzést olvasva.

Borsa írásmódjában nekem rettentően tetszik, hogy mindkét fél oldalát bemutatja. (Igaz, itt három oldal szerepel.) Egyaránt beleláthatunk a nő és a férfi fejébe is. Ettől lett teljes ez a kötet is.

A borító ismét gyönyörű, külön tetszik, hogy két szereplő van rajta, és csak félig, úgymond „félbevágva”. Ez is utal arra, hogy első résznél járunk, és közel sincs még minden tisztázva, éppen csak kezdődik a bonyodalom.

Összefoglalva a száz csillag is kevés lenne arra, hogy kifejezze mennyire tetszett ez a könyv. Borsa Brown ismét páratlant alkotott. Imádtam az első betűtől az utolsóig. Egy izgalmas, fordulatos Borsa regény, amely új világba enged betekintést. Alig várom a folytatást.

Az írónő Maffia trilógiája óta nem éreztem ekkora lelkesedést egyik könyve iránt sem. Ugyan elbizonytalanodtam, hogy biztos nekem valóak-e az írásai, de ez a regény rádöbbentett, hogy igen, megéri elolvasni az újabb és újabb könyveit, mert az egyik lehet, hogy nem a stílusom, de a másik kamatostul kárpótol érte.
Alapvetően nem szeretem a szerelmi háromszöges történeteket, ha tehetem kerülöm őket, de ez volt Cassandra Clare: Pokoli szerekezetek trilógiája óta az első, ahol ugyanazt éreztem, nem tudnék választani magam sem. Mindkettő férfi karizmatikus, sejtelmes és a képzeletem alapján a külsőjük sem semmi. Nem csoda, hogy a 18 éves Dorothy is össze van zavarodva. Egy lány, aki eddig nem került olyan kapcsolatba egyetlen férfivel sem, most pedig hirtelen kettő is érdeklődik iránta. Ám az egyik a vallásán, a kultúráján kívül esik.
Félreértésekből, izgalmakból és összeesküvésekből nem volt hiány, csaknem 600 oldal, de pár nap alatt kiolvastam az olvasmányos írásmód miatt.
A végéről pedig nem maradhatott el a nagy botrány, ami óriási függővégett hagyott magya után. Sajnálom, hogy október végéig könyvstoppot tartok, mert legszívesebben már rendelném is a második részét.

Fogalmam sincsen miért idegenkedtem ettől a könyvtől.
Talán nem a megszokottat hozta?
Egy kicsit nehezen rázódtam bele, az eddig erotikával túlfűtött könyveihez viszonyítva visszafogottabb, de nagyon érdekes.
Ez egy más világ, szabályok szerint élnek a közösségben, de véleményem szerint jót akarnak a szülők a gyerekeknek. Sok mindenre megtanítják őket, hiszen önellátásra rendezkedtek be.
De mi van, ha találkozik egy nem a közösségbe tartozó , modern életet élő fiatallal ?
Mondjuk a lehetőség megvan, mindenki kimehet a szabad életbe, aztán eldöntheti melyiket válassza.
Ha a kintit, akkor soha többet nem mehet vissza, ha a másikat, és visszatér, akkor az ottani rend szerint kell élnie.
Én beleéltem magam , a végére érve olvasnám még tovább , de szerencsére itt a várakozók közt a folytatása is.

Nagyon szeretem az írónő regényeit. Számomra már bizonyított az eddigi sorozataival, így biztos vagyok abban, hogy a jövőben megjelenő könyveit is el fogom olvasni. Borsa Brown egyedi stílusban ír és a regényei témaválasztását is mondhatjuk egyedinek, amolyan tabu témáknak. Ebben az esetben sem volt ez másképp.
Nagy reményekkel kezdtem neki ennek a sorozatnak. Nem ismertem eddig az amish világot, csak annyit tudtam róluk, hogy igen, létezik egy ilyen zárt közösség, akik önellátóak és nagy összetartás van a közösség tagjai között.
Ebben a regényben ezt a hiányosságomat sikerült pótolni, hiszen bepillantást nyerhettem a két főszereplő, Dorothy és Samuel segítségével a világukba. Számomra nagyon érdekes világ ez is, így nagy élvezettel olvastam a történetüket. Illetve a harmadik főszereplőnk, az angol Gregory is nagyon jót tett a történetnek, hiszen szemtanúja lehettem, hogy az amish emberek hogyan viselkednek az idegenekkel szemben.
Az írónő úgy vezetett be ebbe a világba, hogy a sok új információ mellett szórakoztatott is.
Egyetlen negatívumot említenék meg, ami nem igazán tetszett és az nem más, mint az egyik fejezetben lévő sok golffal kapcsolatos idegen kifejezés. Értem én, hogy ezek a golf játékban használt szakkifejezések, de igazán lehetett volna rögtön magyarul írni ezeket a kifejezéseket, semmit nem rontott volna az olvasási élményen.
Rengeteg nyitott kérdés maradt bennem, így nem is kérdés, hogy nagyon várom a folytatást. Közben bízom a megérzéseimben és remélem, hogy olyan dolgok és események fognak történni a következő részekben, amiket elképzeltem.

Muszáj volt egy kicsit várnom mielőtt értékeltem volna ezt a könyvem. Már azon is sokat töprengtem, hogy hány csillagot adjak neki, végül úgy éreztem, hogy a 3 csillag azért jár, de ennél több sajnos nem.
Kettős érzéseim vannak még most is. Egyetlen könyvét sem olvastam még az írónőnek, köszönhetően a témájuknak (annyira nem vonz az arab környezet…de hát ízlések és pofonok), viszont erre a könyvre pont a témája miatt figyeltem fel.
Nem teljesen ismeretlenek számomra az Amishokok. Tudtam mi az a Rumspringa, bann vagy a Meidung. Nagyjából abban is képben voltam, hogy hogyan élnek, hogy egy mélyen vallásos, önfenntartó közösség, akik elutasítják a modern technikát, nem használnak kocsit, áramot, stb. Az Amish maffia, vagy a Swartzentruberek fogalma számomra ismeretlen volt, de mindig örülök, ha újat tanulhatok, főleg úgy, ha Amishokról hallottam, akkor mindig tisztelettel vegyes csodálattal figyeltem őket. Én képtelen lennek így élni. Pont ezért voltam kíváncsi arra, hogy mit tud ebből kihozni egy író, hogy lesz egy ilyen környezetben erotikus regény. Elárulom, sehogy. Mert hogy ez nem egy erotikus könyv az biztos (még a romantikus jelző is túlzás), nem is értem, hogy ki rakta rá ezt a címkét. Az első csók csak kb. a 300. oldalon csattan el. spoiler de erre még vissza térek később.
A könyv elejével rettenetesen nehezen haladtam. Olyan volt mintha egy ismeretterjesztő könyvet olvasnék, a két főszereplők gondolatain keresztül. Minden tiszteletem az írónő felé, hogy beleásta magát a kultúrába és próbálta minél valósághűbben vissza adni ezt az életformát, de könyörgöm közel 3 oldalon keresztül ecsetelni hogy hogyan mosnak az Amish nők, azért túlzás! Mindezt úgy, hogy Dorothy mereng el ezen. Mégha beágyazta volna valamilyen cselekménybe! Az első 250-300 oldalon kb nem történik semmi, csak jön a tömény „oktatási anyag” megszakítva néhol egy-egy rövidke párbeszéddel. Hol Dorothy, hol Samuel mereng, totál szárazon leírva, hogy milyen is az Amishok élete. Egyszer még izgalmas ezekről olvasni, na de ötször-hatszor, merthogy mindig ugyanazt ismételgették, csak kicsit más szavakkal?! Mintha hülye lenne az olvasó és elsőre nem értené meg, hogy ez miért is fontos a történet szempontjából. Olyan, mintha ezzel akarta volna növelni az oldalszámot. Voltak olyan bekezdések amiket csak felszínesen futottam át, mert csak a pár oldallal előbbi gondolatok ismétlődtek benne. Persze értem én, hogy ez mennyire lényeges, de elég lett volna egyszer leírni és lehetőleg kicsit érdekesebben, mondjuk úgy, hogy az a történet része legyen, nem pedig a két főszereplő merengése az élet nagy dolgain. Ráadásként ugyanezeket az információkat megkaptuk a „másik” oldalról is, mikor Sharon ecseteli Gregorynak, hogy mit is takar az hogy valaki Amish. De ez utóbbival még nem is lenne bajom, így azt is látjuk mit gondol a külvilág.
Na de akkor térjünk vissza a szexre. spoiler Ez mondjuk okés, mert fontos szerepe volt a történet alakulásában. És ha már Gregorynál tartunk. Elméletben ő egy „kegyetlen” üzletember, aki le akarja rombolni a piacot, mégis spoiler Ez így olyan kiábrándító volt.
Amikor a nagybátyjával golfozni mentek, iszonyú idegesítő volt a rengeteg golfos szakkifejezés. Nem értettem minek kellett ez. Vágom, az írónő utána járt, tisztelet érte, de azért nem kellett volna egy majdnem komplett golfszótárt beágyazni a történetbe! Érdekes módos a lovas részeknél nem érzett erre késztetést és mennyivel élvezetesebb volt olvasni!
Számomra a könyv kb a felétől vált élvezhetővé, onnan kezdődik meg igazán a történet, szóval ha sikerül átrágnia magát az embernek az első 250-300 oldalon, akkor már jól fog szórakozni. Nagyon sajnálom, hogy nem tudtam jobban szeretni ezt a könyvet, mert az alap ötlet annyira jó volt, annyira sokat vártam tőle. Most úgy érzem, hogy csalódtam ugyan, de van erőm a folytatáshoz (tegnap mikor befejeztem még nem így volt), de nagyon-nagyon remélem, hogy a következő rész már teljes egészében szórakoztató irodalom lesz. Biztos vagyok benne, hogy ott is jó sok ismeretanyagot zúdít majd ránk az írónő a Swartzentruberekről, de remélem, hogy kissé szórakoztatóbban teszi és nem ismétel ennyit, mert a sok-sok körítés ellenére ez alapvetően egy nagyon jó kis történet és érdekel mi lesz Dorothy-val, mi fog történni Samuellel, meg fog-e történni a legrosszabb (?) vele.