Gyalázat ​és hit (Gyalázat 1.) 93% 59 csillagozás

Könyörgöm, vigye haza valaki Dorothy Millert!
Atyaég! Mikor lesz már tavasz? Úúúgy várom a folytatást! Teljesen magába szippantott a könyv. Hallottam már az amishokról, de semmit nem tudtam róluk. Érdekes volt olvasni erről a zárt közösségről, az életmódjukról, valamint arról, hogy ők mit tartanak fontosnak az életben. Az is nagyon jó volt, hogy a három főszereplő (Dorothy, Gregory és Samuel) szemszögéből olvashattam a történetet, megismerve a gondolataikat, érzéseiket, kétségeiket. Mindegyikük szimpatikus volt számomra, bár Samuellel néha nehéz volt azonosulni, mert volt egy pár visszatetsző húzása. A vége nagyon izgalmasra sikerült.

Wáó ez szuper volt. Nagy rajongója vagyok az írónőnek, és be kell valljam nagyon, sőt izgatottan vártam ezt a regényét. Az Arab és a Maffia sorozatok nagy kedvenceim, Borsa Brown kapcsán egyet mindenképpen ki kell emelni: a rengeteg kutatómunkát, amely mindig szembeötlő a műveiben. Mind az Arab, mind a Maffia sorozatok köteteinél, de a Gyalázat és hit tekintetében is. Az újabb tiltott világ, ahova bepillantást nyertük az amish. Én eddig csak a létezésükről tudtam, és egy két jellemvonásukról. Borsa az egyik kedvenc írónőm, mert tanít. Aki elolvassa a műveit, egy új világba nyer bepillantást, de nem éppen felületesen. Úgy vannak ezek az információk elvetve a könyvben, hogy azt az olvasó szinte észre sem veszi, észrevétlenül tudhat meg az ember egyre és egyre többet. A sok tényből pedig a végére egy egész fa emelkedik ki. Én ezzel a kötettel nem csak kikapcsolódtam (amire most nagy szükségem volt), hanem tanultam is. Ezt alapos utánajárás, olvasás, és kutatás nélkül nem lehet megcsinálni. A hideg ráz a kioktatós lábjegyzetektől vagy a szövegben elhelyezett kiemelt információktól. Borsánál ilyen soha nincs, de mégis eléri, hogy úgy tegyem le az újabb könyvét, hogy ma is tanultam valamit…vagy jéé ezt nem is tudtam…..tényleg…ilyen van és hasonló felkiáltások. Mert bennem ezek váltották egymást nap, mint nap, amikor olvastam.

De visszakanyarodva a regény témájához, az amishokhoz. Egy zárt közösség az USA-ban, akik a saját szabályaik szerint élnek. A helyszín Sarasota, Florida, ahol is egy amerikai üzletember a helyi amish piacot szeretné megvásárolni és a helyén éttermet építtetni. Persze ez a helyieknek nem tetszik, és egyesek fel is lépnek ez ellen. És itt robban ki a probléma, aminek az egyik résztvevője az egyik főszereplő Dorothy Miller. Egy fiatal 18 éves amish lány, aki véleményem szerint még keresi a helyét, a közösségen belül. Próbál a szabályoknak megfelelően élni, de egyre inkább a felszínre tör az elnyomott, valódi énje, aki nem éppen ért egyet a rendszabályokkal. Számomra ő volt az egyik legérdekesebb karakter. Néha még kislány, máskor pedig igazi nő. A saját tudta nélkül tudta ezeket váltogatni. Próbálja elnyomni sok esetben az egészséges érzéseit (harag, düh), de nem mindig sikerül. Az ő szemszögéből ismerhetjük meg az amish közösséget. Hát nem tudom, de nem éppen lettek a szívem csücskei.
Megértem persze, és elfogadom az ő nézeteiket, de nem értek velük egyet…mert saját családjuktól és gyermekeiktől veszik el a reményt, vagy úgy cselekednek, hogy nem megkönnyítik az életüket, hanem megnehezítik. Soha nem támogattam a vallásos túlzbuzgóságot, és e közösség túlontúl a vallási szabályoknak él. A hit elengedhetetlen része a életnek, mert mindenki hisz valamiben. A vallás pedig ehhez kapcsolódik. De itt is az én elvem, az „arany-középút”. És Dorothy is érzi ezt…miért büntetné őket Isten, ha a modernebb eszközökkel kevesebb lenne a munka és több idő jutna a családra. És ez az amiben én maximálisan megértettem a fiatal lányt. Sajnos az elszeparáltsága is sok esetben kiütközött, és zavarta. ezért cselekedett olykor meggondolatlanul. Dorothy egy rendkívül indulatos, impulzív, érzelmes lány. Nehezen fojtja el a véleményét, amiért szintén hamar a kedvencem lett. Szerettem a csípős megjegyzéseit. A végsőkig képes a családjáért harcolni, tiszta szívéből szereti őket és ragaszkodik hozzájuk….de én úgy éreztem, hogy nem kapja ezt vissza a szüleitől. Az első hibájára elfordulnak tőle, kirekesztik….és ez a képmutatás mélységesen felháborított. Mert ha annyira tiszta, keresztényi életet élnek, nem a megbocsátást kellett volna gyakorolniuk a lányuk irányába, aki hangsúlyozom addig egy bűnös dolgot sem tett a családja ellen. Felháborító…..én abban a pillanatban ítéltem el erkölcsileg a szüleit, ami utána történt arról inkább nem is nyilvánítok véleményt. De a sok megpróbáltatás között a szerelem is megtalálta és nincs is könnyű dolga vele. Igazából ez a gyönyörű érzés okozza a vesztét. Küzd ellene, de maga sem tudja, hogy jobbra vagy balra forduljon a szerelem útvesztőjében.

A második főszereplő, az amerikai „angol” Gregory Hamilton, aki nem is rendelkezhetne elcseszettebb gyerekkori háttérrel. Felnőve, és valahogy túlélve a sok szenvedést, fájdalmat sikeres üzletemberré válik, aki ingatlanokkal foglalkozik. A gyerekkori borzalmak nap, mint nap részei az életének, mígnem az ő életébe is beköszönt a szerelem. A könyv megjelenése előtt a megosztott részletek alapján én Gregoryt valahogy keményebb pasasnak képzeltem el. Kicsit olyan stílust vártam, mint Massimo Borelli. Amikor elkezdtem olvasni, azt hittem olyan is, de…megismerve a lelkét, a gondolatait mondhatni beleszerettem. A sok szörnyűség ellenére még mindig képes a jóra, jót tenni és jót cselekedni. Ő jó ember, és a lelke a sok seb ellenére is gyönyörű. Nem is kérés, hogy minden nő beleszeretne…mert jóképű, kedves, érdeklődő, jó hallgatóság, segítőkész és okos. De szerencsétlenségére nem éppen a jó időben és jó személy iránt lobban fel az a bizonyos láng. Profi módon tud hódítani, egy igaz vadász ha akarja.

És három a magyar igazság, vagyis a harmadik főhős Samuel Zook, az amish fiú. Hát vele elég hadilábon állok…mert egyszer kedveltem, egyszer felpofoztam volna, egyszer pedig a trágyába nyomtam volna a fejét. Ő is vonzó, jóképű, okos, és rendkívül férfias. Ami engem olykor taszított vele szemben az az agresszivitása. Soha nem kedveltem az olyan férfit, aki ezzel ad nyomatékot a szavának, vagy fejezi ki magát….sőt az ilyet lenézem. De ott a másik oldal, a szíve; ugyanis Mr. Zooknak hatalmas szíve van. És ez az amit imádtam benne. Erkölcsös, nem bírja, a ha a gyengébbet bántják, segít ahol tud, mindig lehet rá számítani. Az ő pikáns jelenetei felkorbácsolták a könyv hangulatát, csak úgy izzottak, vibráltak a lapok, pedig azt, hittem Gregory fogja ezt tenni. Az szíve is megnyílik a szerelem előtt, és csodálatos az a Samuel, aki szerelmes. Nehezen mutatja ki az érzelmeit, de ha megnyílik, akkor nincs lány/nő, aki ne szeretne bele. Samuel tényleg a fekete bárány, de nem feketébb a többi sötét nyájtag között. Vele kapcsolatban is a képmutatás, ami bosszantott rettenetesen. Míg ő cselekszik, a többi lapít és várja a megoldást….de az első ötlet a cselekvése, persze Samuel. Valamint nem tudok elmenni szó nélkül a szülei részéről fennálló lelki terror mellett sem. Ezzel nem lehet egy gyereket zsarolni, hogy ő egyke. Persze, érthető a közösség és a normák szempontjából….de szerintem egy szülőnek azt kellene néznie, hogy a gyereke boldog legyen. Samuel az, aki cselekszik, és ezért van megbélyegezve. Hát nekem számtalan esetben a gyomrom fordult a sok álszent megjegyzést olvasva.

Borsa írásmódjában nekem rettentően tetszik, hogy mindkét fél oldalát bemutatja. (Igaz, itt három oldal szerepel.) Egyaránt beleláthatunk a nő és a férfi fejébe is. Ettől lett teljes ez a kötet is.

A borító ismét gyönyörű, külön tetszik, hogy két szereplő van rajta, és csak félig, úgymond „félbevágva”. Ez is utal arra, hogy első résznél járunk, és közel sincs még minden tisztázva, éppen csak kezdődik a bonyodalom.

Összefoglalva a száz csillag is kevés lenne arra, hogy kifejezze mennyire tetszett ez a könyv. Borsa Brown ismét páratlant alkotott. Imádtam az első betűtől az utolsóig. Egy izgalmas, fordulatos Borsa regény, amely új világba enged betekintést. Alig várom a folytatást.

Kicsit bajban vagyok az értékeléssel, mert igazából nem tudok mit írni erről a könyvről.
Vártam nagyon ezt a történetet és talán ez volt a baj. Hiszen Amishokról nem sűrűn olvas az ember. Bevallom az eleje nagyon unalmas volt (az első 100 oldalig), de utána már elkezdődött végre a cselekmény. Humoros volt, mikor az angolok is megjelentek :D
Jaj nagyon szurkolok Gregorinak, hogy ő legyen a befutó. Persze nem lesz ez olyan egyszerű, mert különböző vallásúak. Samuel-t nem tudtam hova tenni. Nekem nem áll össze a kép Dorothyval, szerintem nem illenek össze. Maximum mindkettőjük makacs.
Remélem a következő rész sokkal jobb lesz, mert annak ellenére, hogy kissé negatív az értékelésem nagyon várom.

„ A regényt amivel az írónő ismét egy teljesen új, számunkra ismeretlen világba kalauzol el bennünket. Csodás karaktereket ismerhetünk meg, akiket rögtön a szívünkbe zárunk. Olyanokat is akiket lehet közel sem kedvelünk. Problémák, titkok, félelem. Szenvedély, tűz, szeretet, szerelem. Megmutatja nekünk, hogy talán ez a világ sem annyira tökéletes, hogy ennek is lehet sötét része. Sosem tudhatjuk! Imádtam minden pillanatát! ”

Bővebben:
https://lizzy-olvasokuckoja.blogspot.com/2018/11/borsa-…

Mindig is érdekelt az amish közösség élete, Borsa könyve nagyon jól bemutatja azt és rengeteg információval látja el az olvasót, érződik, hogy nem kevés kutatómunka van a könyv mögött. A karakterek is érdekesre sikerültek, a 3 főszereplő folyamatosan tartogat meglepetéseket, nem lehetett ebben a kötetben tökéletesen kiismerni egyiküket sem. És érdekes egy olyan szerelmi háromszög, ahol igazán még nem is lehet kijelenteni, hogy a lány bármelyik férfiba is szerelmes lenne, egyelőre inkább csak a vonzalom és az egymás iránti kíváncsiság, ami nyilvánvaló. Határozottan várom a folytatást, hangulatos regény.

Hónapok óta várom a megjelenését és most végre sikerült a kezemben tartani és gyorsan elolvasni. Nagyon magával ragadott, már csak a tavaszt kellene kivárni, hogy jöhessen a folytatást.

Dorothy volt a kedvencem, de azt is be kell valljam, hogy Samuel és Gregory is elvarázsoltak. Az ilyen háromszöges történetekben én mindig elköteleződtem egy pár iránt és nekik drukkkoltam, na, ez itt nem sikerült, és ez Borsának köszönhető. Egyik pillanatban az angolnak, másikban az amishnak drukkoltam, és a végére sem lett konkrét befutóm.

Nagyon sokat megtudtam az amish közösségről, eddig csak hallottam róluk és nagyon felületesek voltak az ismereteim az életükről. Az mondjuk ebben a témában is ledöbbentett, hogy egy alapvetően a hitre, a családra és a szeretetre építő közösség mennyire lélektelen és szeretet nélküli tud lenni a szerintük nem ideális helyzetekben…

Végeztem az év első könyvével , ezt a könyvet kaptam öcsémtől karácsonyra, aminek nagyon nagyon örültem.
Hát nagyon jó volt, ha nem fájt volna a szemem, és nem lett volna más dolgom szerintem egy nap alatt kiolvastam volna a könyvet annyira jó volt.
Már nagyon várom az áprilist, hogy elkezdhessem olvasni a folytatást mert már annyira kiváncsi vagyok, hogy folytatódnak az események. Ez a Sámuel nem igazán lett a kedvencem, de azért bírom. Dorothynak az apját kimondottan utálom. És ez az amis világ elég szörnyű legalább is számomra, nagyon jó, hogy mi azért ezerszer szabadabban nevelkedhetünk és élhetünk. Hallottam már az amisokról egy film kapcsán, az a film végülis tetszett, de így olvasva és ahogy elképzeled magad elött ezt a világot hát nem egy leányálom.

Wow! Egyszerűen fantasztikus volt! Minden sorát imádtam! Mindenkinek csak ajánlani tudom! Annyira jól el lehet képzelni az amish létet, látszik milyen sok munka lehetett a történet megírása mögött. Nagyon tetszenek a karakterek megformálása. Nő az író, de olyan jók a férfi karakterek szövegei, hogy egyszerűen elhiszem, hogy egy férfi mondja, nem pedig egy nő írja le. Annyira izgalmas, fordulatokban bővelkedő a könyv. alig várom, hogy megjelenjen a többi része is. már most hozzá kezdenék a másodikhoz! :) Imádni való könyv. Szép tájakat ír le, nagyon jók a párbeszédek. nem is 5 hanem 15 csillagot adnék rá!! Annyira tetszett! Köszönöm, hogy olvashattam! Imádom az írónő könyveit, és Borsa Brownban is egy elragadó embert ismerhettem meg! Kedvenc magyar írónőm!

Sajnos nagyon hamar vege lett, nagyon tetszett. Alig varom a folytatast :) 5/5

Borsa Brown ismét megajándékozta az olvasókat egy különleges, elzárt világról szóló történettel. Ezúttal az amish emberek életét ismerhetjük meg elég alaposan, látszik, hogy hatalmas kutatómunka előzte meg a regény születését. Én nagyjából tudtam, hogy kik ezek a konzervatív, modern eszközöket nélkülöző emberek, de sosem gondolkoztam rajta, hogy miért is élnek ily módon. Az, hogy a gondolataikon keresztül láttunk bele a világukba, megadta a válaszokat, nagyon érdekes volt olvasni, hogy például azért nem használnak gyors járműveket, mert az messzire viszi őket a szeretteiktől. Elgondolkodtató, mert némi igazság van benne, bár én nem értek ezzel egyet és nagyon furcsa embereknek tartom őket. Ennek a zárt közösségnek a mozgatórugója a nagyon erős keresztény hit, az egymás iránti szeretet és a segítségnyújtás, s mivel az idegenektől teljesen elzárkóznak, nem is számíthatnak egymáson kívül senki másra. spoiler A könyvnek három főhőse van, a fejezetek váltakozva mutatják be a három ember életét és érzéseit. Mindhárom szereplő érdekes tulajdonságokkal van felruházva. Dorothy, a kedves, alázatos, de ugyanakkor lázadó fiatal amish lány, Samuel, az amishok fekete báránya és Gregory, az angol üzletember, akinek eddig fogalma sem volt ennek a közösségnek a létezéséről. A két férfi – bármennyire is különbözőnek tűnnek – nagyon hasonlít egymáshoz. Mindkettő szorgalmas, reggeltől estig dolgozik, csak az egyik fizikai munkát végez, a másik meg főleg szellemit. Mindkét férfinak fontos a család, de amíg Samuel a családját a saját élete elé helyezte, addig Gregorynak igaziból nincs is családja, spoiler csak vágyik rá. Főhőseink egyfajta szerelmi háromszöget alkotnak, de azt oly tisztán és becsületesen teszik, hogy mindegyiküket csakis szeretni lehet. Éppen ezért attól tartok, hogy a trilógiának nem lesz jó vége, mert valaki óhatatlanul sérülni fog ebben a kapcsolatban. Én mindhármukat a szívembe zártam, de talán Gregoryt kicsit jobban, én ezért egy Dorothy-Gregory happy endnek örülnék a legjobban. :) Nagyon élveztem ezt a könyvet, s bár Borsa minden könyve fantasztikus volt, nekem ez lett a kedvencem tőle.