Frontvonal 62 csillagozás

Borsa Brown: Frontvonal

Valaki ​a fotóival közöl, és van, aki gondolatokkal.
Egyesek szerint az emberekhez eljutnak a látottak, mások szerint az emberekhez eljutnak a szavak.
Nem lehet eldönteni, hogy a képek vagy a betűk erősebbek-e, de az kijelenthető, hogy bármekkora is önmagukban az erejük, együtt mindennél mélyebbre hatolnak.

Közel három évtized a Magyar Honvédségben, több missziós feladat végrehajtása különleges műveleti csoporttagként. Számos hazai és külföldi elismerés – mint például a Combat Infantryman Badge – mellett a fotói révén ismertséget szerzett P. J. valóságos betekintést enged a Magyar Különleges Erők operátorainak világába.
Tudás, technika, belső látásmód, amelyet az aktív szolgálat és a csoporttal átélt közös élmények alakítottak ki.

Borsa Brown, a többszörösen Aranykönyv-díjra jelölt, 2015-ben az Év Könyve kitüntetést, valamint „2017 legnépszerűbb írója” elismerést elnyerő szerző szavaival, gondolataival támasztja alá a sajátos látásmódú… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2020

>!
Álomgyár, Budapest, 2020
150 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786156145758

Kedvencelte 8

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 39


Kiemelt értékelések

Sylvanas_Windrunner>!
Borsa Brown: Frontvonal

Nagyon érdekelt ez a könyv, két okból kifolyólag.
Egyrészt „katona családban” nevelkedtem, sőt én is nagyon sokáig katona szerettem volna lenni, viszont hamar bizonyossá vált, hogy ezt a fizikai adottságaim nem teszik lehetővé.
Másrészt pedig, mert hosszú évek óta nyomonkövetem P. J. munkásságát, és nagyon örültem, hogy végre megkapja a megérdemelt figyelmet.
Így, hogy hosszú idő óta követem Őt, a képek nagy része nem volt újdonság számomra, viszont így is nagyon jó volt kézbe venni és nyomtatásban látni őket, hiszen még mindig zseniális a munkássága, és általa egy olyan munkába láthatunk bele, amit csak kevesek ismernek igazán. De emellett nem csak a magyar különleges erőket mutatják be a képek, hanem egy-egy misszión készült fotók által bepillantást nyerhetünk a háborús körülmények között élő emberek életébe is. Számomra mindig elképesztő volt az, hogy P. J. mennyire meg tudja ragadni a pillanat csodáját, és mennyi mindent képes átadni egy képen keresztül. Tulajdonképpen szavakkal leírhatatlan egy-egy fotó hangulata, vagy az érzés, amit kelthet bennünk.
Számomra egyben egy nosztalgia is ez a könyv, emlékeztet azokra az időkre, amikor családtagjaim vagy barátaim a missziójukat töltötték. Ezek alatt a hónapok alatt sokszor rettegtem, hogy a Testvéremmel történik majd valami, amikor a megbeszélt időben nem érkezett tőle a skype hívás, mindig a legrosszabbra gondoltunk, és ez bizony nagyon nehéz volt. Vagy amikor a barátommal hajnalig beszélgettünk, mert a megrázkódtatások, amiket éppen akkor átélt Afganisztánban, nem hagyták nyugodni. Ez egy sokak számára megfoghatatlan érzés, és meggyőződésem, hogy csak azok értik ezt, akik közvetlenül vagy közvetetten átélték.
Emellett voltak apróbb negatívumok is számomra a kötet kapcsán. Sok idézettel kapcsolatban azt éreztem, hogy kissé hatásvadász, de ez megbocsátható. Ami jobban bántott, hogy néhány fotó 2 oldalas mivolta nem volt jól átgondolva. Sajnos pont a lényeg nem látható rajtuk, mivel ha annyira kihajtja az ember az oldalakat, hogy látható legyen, akkor lehet, hogy tönkreteszi a kötetet.
Ezeket leszámítva egy nagyon jó élmény a könyv, örülök, hogy olvashattam. Jelenleg több példányt is megvásároltam, de egyiket sem magamnak, hanem a családtagok általi megbízásból, Testvérem példányát bátorkodtam elolvasni, és ez meggyőzött arról, hogy be kell szereznem egy sajátot is.

sarahangel>!
Borsa Brown: Frontvonal

A szó szoros értelmében nincs sok 'olvasnivaló' ebben a könyvben, hiszen ez egy képes album, a képekhez tartozó egy-egy idézettel. Mégis sok mindent elárulnak ezek a képek, mert gondolatokat, érzéseket ébresztenek az emberben.

Az idézetek is szépek, de nekem elsősorban a fotós munkáját dicséri ez a könyv, az adja az alapot az idézetekhez is; bár egy-két helyen azt éreztem, hogy nem passzolnak annyira az idézetek az adott képhez, inkább úgy általánosságban a katonasághoz. Lehet, hogy így van ez jól, mert nem biztos, hogy mindenkiből ugyanazokat a gondolatokat hozza elő egy-egy kép.

Akit érdekel a katonai téma – annak minden szépségével és árnyoldalával együtt – , és szereti a profi képeket, annak szívből ajánlom ezt a könyvet. Biztos, hogy én még sokszor elő fogom venni, mert úgy érzem, gazdagabb lettem általa, és örülök, hogy ezáltal egy picit jobban megismerhettem a magyar különleges katonákat, amire szerintem amúgy nem sok lehetősége lenne az ’átlagembernek’ – hiszen, mint tudjuk, ezek a bevetések sokszor titkosak.

2 hozzászólás
Dorina_S>!
Borsa Brown: Frontvonal

Hát nehéz megszólalni ezután az album után. A Végzet elolvasása után nagyon, de nagyon vártam, hogy megjelenjen és elolvassam. Igaz, hogy itt nem az olvasáson, a szövegen volt a hangsúly, hanem a képeken. Imádok olvasni, olyan nekem mint a levegő…de sok esetben – mint most is- a fotók sokkal hatásosabbak voltak. Olyan jól elkapott pillanatok, érzelmek, lélekjelenlétek, helyzetek vannak megörökítve, hogy az minden szót a földbe döngöl. P.J. egy zseni, olyan mesterien örökíti meg a pillanatokat. Drámai hatást keltve csípi el a azt a másodpercet, amely ennek a világnak a velejét mutatja be. Amitől ekkorát üt. Volt hogy percekig „csak” bámultam az adott fotót….befogadtam, értelmeztem. Máskor pedig csak „néztem”, nem kerestem benne semmit, mert a lelkemre hatott, az érzelmeimre. Megint máskor csak könnyek hullottak a szememből. Ezek a képek megmutatták a világnak egy olyan szegletét, ahol nem akarnék élni, és nem akarnék nő lenni. És azt is elém tárták mi lenne velünk katonák nélkül. Ő nem mondhatja a „munnkahelyén”, hogy majd holnap megcsinálom, vagy elrontottam de majd kijavítom. Végzi a dolgát, mindeféle köszönetvárás vagy hála nélkül. Holott megérdemelnék..mert igaz, mi már egy olyan világban élünk, ahol magától értetődő a szabadság, de akik ezt megvédik minden elismerést megérdemelnek. Főleg a mostani helyzetben, amikor inkább több szidalmazás éri őket, min köszönet. Pedig utóbbinak kellene túlsúlyban lennie.

Az idézetek szinte kivétel nélkül illenek a fotókhoz. Bennem folyamatosan váltakoztak az érzelmek a képeket nézegetve, oldalról-oldalra haladva. Minden bennük van, ezért csontig hatolnak. Én a könyvek megjelenéséig nem is tudtam, hogy ilyen különleges erő, alakulat létezik Magyarországon. Az pedig, hogy ilyen bepilantást nyerhettünk ebbe a világba felbecsülhetetlen. Büszke vagyok, hogy Magyarországnak ilyen fiai vannak.
Ezek a fotók előhoztak mindent, amit a Végzet olvasásakor éreztem. És már kép is társult az olvasottakhoz. Tökéletesen illusztrálták a Végzet visszaemlékezéseit, és ezért is hatott rám ennyire mélyen érzelmileg ez az album. Biztosan sokszor elő fogom még venni ezt a könyvet, mert ez aztán nem „egyszerolvasós” könyv.

hobor_ria>!
Borsa Brown: Frontvonal

Ez az album egy valódi csoda!

Elég sokat gondolkoztam őszintén szólva azon, hogy el is kezdjem-e olvasni, vagy csak belelapozzak és tiszta szívből mondhatom, hogy nagyon jól tettem, hogy végig elolvastam az egészet! Az idézetek/vallomások igazán őszinték, igazak és szívfacsaróak voltak. Volt nem is egy olyan pár soros kis szösszenet, amin teljesen bekönnyeztem.
Mielőtt elkezdetem olvasni ezt az albumot nem néztem utána, hogy pontosan miről is szól, vagy miképp íródott, de erre nem is volt szükségem, hiszen nagyon hamar választ kaptam a kérdésemre. Már rögtön az első kis sor foglyul ejtette a szívemet, és tiszta libabőr lettem tőle. Eddigis érdekeltek a katonaság köré épülő történetek, legyenek ezek akár valósak, akár kitaláltak, mindegyiket tudtam ebből a szempontból szeretni. Lehet, hogy azért, mert édesapám is volt katona.

A képek, pedig valami elképesztőek voltak! Egyszerre sírt a szívem és a lelkem, – s egyszerre mosolygott. Annyira szívszorítóak és mégis gyönyörűek voltak. A fotós tökéletesen megragadta és át is tudta adni a képek mondanivalóját. Azt, hogy milyen is lehet ez az egész, a szösszenetek mellé pedig teljesen odavalóak voltak. IMÁDTAM!

Rebbencs>!
Borsa Brown: Frontvonal

Nagyon régóta a polcom ékessége volt már az album, mikor úgy döntöttem, hogy itt az ideje nem csak kívülről csodálni, hanem bele is kukkantani. Nos, habár mindösszesen ez „csak” egy albumnak tűnik, amiben képek vannak meg néhány soros gondolatok hozzá, ez az album nyomot hagy.
Emlékszem, még másnap is éreztem a hatását, rám telepedett mindaz, amit láttam és ehhez Borsa kifejező szavai csak erősítésként hatottak. A világ, ami megnyílik ennek az albumnak a lapjain elzárt és nem tudni, hogy addig jobb-e, amíg ki nem nyitjuk. Mindenesetre én örülök, hogy kinyitottam és ezzel belesétáltam, mert elgondolkodtat, más világot mutat, éreztet.
Nehéz rá megfelelő szavakat találni, nehéz bármivel is méltatni úgy, hogy az kellőképpen kifejezze értékét. Mindenestere az biztos, hogy továbbra is polcom egyik éke, valószínűleg sokat fogom még forgatni.

Kathreen>!
Borsa Brown: Frontvonal

Apum kapja karácsonyra, de belenéztem és ott ragadtam.
Gyönyörű kiadvány, csodálatos képekkel és elgondolkodtató gondolatokkal.

ancsee P>!
Borsa Brown: Frontvonal

Pozitív csalódás ért a kiadvány kapcsán. Borsa Brown nevéhez nem párosítottam – olvasás nélkül – mély érzelmeket, fontos mondanivalót és ez az album erre szerencsére rácáfolt! Sok jó fotó került bele, egy-egy gyengébb is törvényszerűen, de alapvetően nagyon igényes és lelkesítő. Szívesen lapoztam, nyugodt szívvel ajánlom minden felnőttnek, gyerek kezébe nem feltétlenül, mert a képeket a szövegek egészítik ki és nélkülük kevesebbek, de bizonyos életkor, élettapasztalat alatt nem lesz érthető.

k_beby P>!
Borsa Brown: Frontvonal

Mélyen megérintett ez a könyv. Csodálatos képekkel mutatja be a katonák világát egy-egy gondolattal megspékelve. Szívemig hatolt és nem eresztett.

Havasi_Máté I>!
Borsa Brown: Frontvonal

Nagyon szép album. Végre ilyen is van…
Az egyetlen dolog, ami nem tetszett, a kísérőszöveg, amit inkább egy katonának vagy katonáknak kellett volna megírniuk. Az meg arcpirító, hogy Borsa Brown neve úgy szerepel, mintha ez az ő könyve lenne, holott ez egy fotóalbum, egy katonafotós munkája, amihez Brown még hozzáírt valamennyit, és nem Brown irománya, amit valaki más illusztrált.
Bővebben:
https://monty.blog.hu/2020/12/15/konyv_frontvonal_p_j

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

Szelén>!

Az ember úgyis Istenhez fordul, ha baj van, ha hisz, ha nem hisz.

hobor_ria>!

Azt mondják, hogy tudják, megértik…
Pedig, nem tudják, és nem értik.

Szelén>!

Vannak lelki, szellemi és fizikai léptek, de egyik sem ér semmit a másik nélkül. Joggal gondolhatjuk, hogy az erőnlét a legfontosabb, de valójában a lélek. Ha nincs benned kitartás, ha nem hiszel magadban, Istenben vagy bármi másban, akkor neked annyi. Mindennek ez az alapja. A kiképzésed során rengeteg elméleti anyagot elsajátítasz, de semmit sem ér, ha mindazt, amit elméletben megtanulsz, nem teszed a gyakorlatban is magadévá. Valójában az egész kiképzés erre épül, mert a hitünket alapból hozzuk, azt nem lehet senkinek adni vagy megtanítani. Tehát, ha te nem vagy magabiztos, nincs, ami előrébb vigyen az életben, nem érdekel sem a család, sem eszme, akkor hiába tudsz marha jól futni, hiába lősz precízen, és hiába vagy te betonkemény izomzattal ellátva, az első bevetésen elbuksz, mert nincs meg az első lépcsőfokod, ahonnan felléphetnél a többire. A fizikai erő, amiről azt hitted, hogy a legfontosabb, valójában elenyésző súllyal bír.

Szelén>!

A múltat tiszteld, a jelent éld, a jövőt tervezd!

Sylvanas_Windrunner>!

Minél többet láttál, tapasztaltál, annál jobban tudod, hogy az emberiségnek mindig van még mocskosabb, feketébb oldala, mindig van lejjebb, és mindig jön valami új eszköz a pusztításra…

hobor_ria>!

Megmenthetünk életeket, de eszméket nem moshatunk el, szeleket nem fordíthatunk meg, és csak ideig-óráig érintheti a lábunk úgy a talajt, hogy ne dübörögjön a talpúnk alatt a pokol. Miért csináljuk mégis? Mert aki erre az útra tud lépni, az elhivatott.

doragncz>!

Azt mondják, hogy vannak a világnak szegletei, ahol falakat emeltek a béke ellen, és tehetünk mi bármit, a kudarc garantált. Megmenthetünk életeket, de eszméket nem moshatunk el, szeleket nem fordíthatunk meg, és csak ideig-óráig érintheti a lábunk úgy a talajt, hogy ne dübörögjön a talpunk alatt a pokol. Miért csináljuk mégis? Mert aki erre az útra tud lépni, az elhivatott.

doragncz>!

Nem erősködöm, hanem erős vagyok. Az nem ugyanaz.


Hasonló könyvek címkék alapján

Molnár András – Szabó Péter: Zalai honvédek Erdélyben
Sára Sándor: Pergőtűz
Szabó Péter: Keleti front, nyugati fogság
Bonhardt Attila – Sárhidai Gyula – Winkler László: A Magyar Királyi Honvédség fegyverzete
Kiss Gábor: Tábornokok a magyar királyi honvédségben 1868–1914
Peták György – Szabó József: A Gripen
Torma Béla – Wagner Péter: Homokvihar Bagdadban
Pataki Kálmán – Tódor János: Hová tűnnek a katonák?
Pataky Iván – Rozsos László – Sárhidai Gyula: Légi háború Magyarország felett I-II.
Stark Tamás: Hadak útján