Az ​Arab fia (Az Arab 4.) 85% 367 csillagozás

Először is a borítók. Mindegyik pöpecül eltalált. Hasonlítanak a szereplőkre, mert a leírtaknak megfelelően néznek ki. Amikor először megláttam a borítót, arra gondoltam olyan ismerős ez a helyeske’ pofi. Végül leesett, hogy a Lucca kötet borítóján is ez a srác szerepel.
Most jöjjön maga a könyv/élmény. Nálam az idei év egyik leginkább várt könyve volt ez, de úgy, hogy nem is tudom mit vártam tőle. Mindenesetre nem ezt…. közel 600 oldalon át.
Az arab lányát szándékosan úgy időzítettem, hogy frissek legyenek az emlékek, mire nekivágok Az arab fiának. Már Anna kötetében kiakadtam azon, hogy lehetséges az, hogy abból az aranyos kisfiúból, ilyen nemtörődöm, önző alak lett. Pedig még csak 18 éves(!) Khalid jelleme csak megerősítette, hogy ezek a férfiak csupán büszkeségük, pénzük, olajuk és fullasztó vakhitük szorításában élik csillogóan nyomorult életüket.
Próbáltam befogadó lenni és szerintem sikerült is. Tisztában vagyok vele, hogy Szaúd-Arábia nem az az ország, ahol átvitt értelemben a nők nemzeti himnusza a Girls Just Want To Have Fun c. sláger. Szigorú szabályok szerint élnek és még a tanúvallomásuk sem számít. Regényben olvasva mindezt, hogy mennyire semmibe vannak véve, milyen szinte semmibe veszik az ő érzelmeiket, a férfit kell magasztalni, mindegy milyen silány a jelleme, csak még dühítőbb tud lenni.
Leilát például nagyon sajnáltam. Gamal-t gondoltam önzőnek, pedig a fiához képest kész úriember. Őt a maga módján még lehetett is szeretni, de fiát? Próbáltam megérteni, de nem ment. Khalid gyerekes és nem fogta fel a tetteinek súlyát. Már a közepén jártam és azt vettem észre, hogy jobban érdekelnek a mellékszereplők. pl. Anna és Billal.
Monát viszont nem tudtam hova tenni. Nem éreztem azt a kémiát, ami Gamal és Csilla között ott megvolt.
Az epilógus jó volt és elegendő, mert közben adott lehetőséget a továbbgondolásra.

tènyleg nem neheztel. Bár ki tudja? Nem láthatjuk az emberek lelkèben a sebeket, amiket ejtettünk. A kimondott szavakat sosem vonhatjuk vissza, a szánknak, hanguknak legalább akkora ereje van, mint egy èles kardnak.

Ez a kötet egèsz egyszerűen tökèletes volt, csakúgy mint az előző rèszek.
A százalèkból ítèlve tudom, hogy sokan nem fogtok tudni azonosulni Khalid karakterèvel vagy legalább megèrteni őt.
Bonyolult egy karakter. :) De szerintem semmivel sem lehet jobban utálni, mint Gamalt. Valljuk be, Ő is nagy utat tett meg ès sok csapás èrte èlete során, nem volt mit tenni, átformálták őt. Èppen ezèrt Khalidnak is hagyni kellett türelemmel a szárnyai bontogatását. A vègère nagyon sokat fejlődött a jelleme ès nem maradt olyan hercegi módon arrogáns ;)
Gamal törtènete szívszorító volt, Anna törtènete èrzelmes ès bèkes. De Khalid sem marad le, ugyanis az övè humoros ès szenvedèlyes. Hányszor fakadtam hangosan hahotára…:)
Akárhogy is. Imádtam ès sajnálom, hogy vège. Ez a Szudairi család nem könnyű eset, öntörvènyűek, makacsok de ha szeretnek valakit, akkor teljes szívvel teszik. Ès annál is nagyobb vállszèlessèggel támogatják a másikat. Ez az utolsó oldalaknál bizonyítást is nyer. Irigylèsre mèltó, összetartó család.
Megannyi csodás gondolat ès èletrevaló tanács van benne. Nem felejtem, hogy hallgatni tènyleg erèny, amit az èvek során jó lesz elsajátítani:)
Hiányozni fognak❤

Annyira szuper volt ez a könyv, talán a sorozat ezen része kötött le leginkább. Egy percig sem unatkoztam, az események csak úgy pörögtek. Nincs is annál jobb, amikor egy nyolcórás műszakot ilyen remek történet olvasásával tölthet el az ember ;)
Szinte nem is tudok negatív kritikát megfogalmazni, egyedül Khalid viselkedése volt kifogásolható néhol.
Köszönöm, Borsa, hogy egy ilyen klassz könyvet írtál olvasóidnak, méltó befejezése volt a sorozatnak. Nem lehetne még folytatni? :( A te könyveidből sosem elég!

„Az utak, melyeken elindulunk, mindig kanyargósak, sosem tudni, merre vezetnek majd.”

Így voltam én is ezzel az utolsó résszel. A könyv első felében nem hittem volna, hogy a végén mosollyal fogom az utolsó oldalakat olvasni. Mégha ez a mosoly néha keserédes is volt. De bevallom, ezzel a sorozattal elfogult vagyok, az első résszel belopta magát a szívembe.
Khalid… Nem Gamal, de úgy érzem, végül ő is férfivé érett.
A csodaszép gondolatok ezt a részt és az egész sorozatot áthatották. Köszönöm az írónőnek, hogy ilyen mély betekintést nyerhettünk az arab világba. Hiányozni fognak a szereplők!

A könyv elején Khalid roppant idegesítő volt. Még rosszabb volt, mint Gamal. Khalid elég akaratos, mindent magának akar, folyton ordít, veszekszik. A végére azonban nagy változáson megy keresztül. Hát igen.. a szerelem.
Leila nem volt szimpatikus feleség, pedig tudtam azonosulni a problémáival. Ki az aki ezt elviselné? Tiszta feleségtársak.. Szerencsére Khalid megengedi neki spoiler és így az ő dolga is rendeződik.
Thanát kedveltem, sajnálom, hogy neki így alakult. spoiler
Mona érdekes karakter. Ami a szívén az a száján. Eleinte nem tudtam eldönteni, hogy most csak Khalidot akarja idegesíteni, vagy mi lesz:D Sokat nevettem a párbeszédeiken.
Annyira jó volt, ahogy ez a nagy család összefogott egymásért. Mindenki próbált segíteni mindenkinek. Anna és Khalid testvéri szeretete pedig nagyon szép. Anna még mindig nagyon kedves szereplő számomra, ő a kedvencem. Igazi arab lány, magyar vonásokkal.
Egy szó mint száz, örülök, hogy belekezdtem ebbe a sorozatba. Khalid története is ugyanolyan szenvedélyes, mint az eddigi részek.

Sokkal jobban tetszett volna a könyv, ha szépen sorban olvasom mindegyiket a megjelenésekor. Durván egy jó hónap alatt négy arab, ez már túl sok volt nekem. A történet lényege ugyanaz mint az előzőknél. A nők elnyomása, a férfiak uralkodása. Khalidot inkább gyereknek nevezném, nem pedig férfinak. Gamal helyében párszor felpofoztam volna. De hát az ő szemében ugye a fia férfi volt. Elég bonyolult egy világ, egyszerre két feleség, akik egymásnak esnek! Khalid és Mona szerelme nem tetszett. Borsa Brown! Most nem drukkoltam a szerelemnek. És sok volt az erotika. A folytatással várok.

Valamiért úgy álltam neki ennek a könyvnek, hogy úgysem fog tetszeni, mert szentül meg voltam győződve róla, hogy az írónő már teljesen kimaxolta a lehetőségeket a sorozattal kapcsolatban. Az Arab, Az Arab szeretője, Az Arab lánya I, Az Arab lánya II, és most még az Arab fia is…na ne. Aztán ott van még az is, hogy számomra a sorozat eddig nagyon hullámzó teljesítményt nyújtott. Voltak részek, amelyek nagyon jók voltak, és voltak, amelyek nagyon rosszak. Szinte nem is volt arany középút.
Na, de a lényeg, hogy pont az előbb említett okok miatt kellemes meglepetésként ért, hogy kimondottan tetszett nekem Khalid könyve. Sokkal szimpatikusabb volt itt, mint az előző kötetben még annak ellenére is, hogy a történet nagy részében úgy viselkedett, mint egy taknyos öt éves gyerek. A belső megjegyzéseit imádtam, felettébb jól szórakoztam rajtuk.
Maga a cselekmény egyébként nem egy nagy durranás, leginkább a szerelmi vívódásokról szól úgy, ahogy az eddigi részek is. A végén már talán kicsit sok volt a dráma, és a befejezés sem teljesen olyan lett, mint amire számítottam, de hát nem lehet minden tökéletes. Egyébként furcsa, mert szinte soha nem olvasok az Álomgyár kiadótól, valahogy a könyvek, amiket kiadnak egyáltalán nem az én világom, ennek ellenére úgy érzem, hogy ezt a sorozatot pozitív benyomásokkal zárom le.

Annyira szerettem Anna révbe érésnek a történetét, ezért nagy reményeket fűztem Khalid könyvéhez is. Még egy ilyen idióta „férfit ” nem hordott hátán a föld. Sokszor annyira gyerekesen viselkedett, hogy legszívesebben jól felképeltem volna, mint egy durcás kisfiút…
Ennek ellenére végig olvastam a könyvet, mert az írónő mindig tudott meglepetéseket okozni, azzal, hogy Khalid egyre nagyobb hülyeségeket csinál, csak ezért mert megsértették az önérzetét, mert ő al-Szudairi herceg, és ő mindent megtehet…
Azért a könyv legvégére fejlődött a jelleme, aminek nagyon örültem. Megnyugtató volt, hogy kiderült tud ő felnőtt férfiként is gondolkodni, és cselekedni.

Khalid nem Gamal, és Mona nem Csilla – azt hiszem, hogy ezzel mindent el is mondtam.

Bármennyire is szerettem volna szeretni ezt a párost, nem sikerült. Khalidot továbbra is nagyon kedvelem, mint testvért, és most már nyugodtan mondhatom, hogy értem az Anna iránti érzéseit, ám mint férfi, az én szememben kudarcot vallott. Gyerekes, önző, egoista és elképesztően akarnok volt. Hiába nőtt fel a történet végére, addigra bosszúból már magával rántott spoiler, arról nem is beszélve, hogy a spoiler is kockáztatta ezzel. És hiába volt ott Mona, a nagy szerelem, én valahogy nem éreztem azokat a mindent elsöprő érzelmeket sem.

Ellenben Anna és Billal újra levett a lábamról, az ő részeiket most is nagyon szerettem.

Nem mondom, hogy könnyű a búcsúzás, mert a sorozat örökre különleges helyet fog elfoglalni a szívemben, de úgy hiszem, hogy ezzel a történettel megérett a befejezésre.

Ez volt 2018-ban az első könyv, amit olvastam. A sorozat közül az első (Arab) és ez tetszett a legjobban! Imádtam Khalidot. A történet egy percig sem untatott. Pörögnek az események és olyan dolgok történnek, amikre csak kapkodtam a fejem, hogy „Jézusom”! Az is nagyon tetszett, hogy a Szudairi család többi tagjai is szerepeltek benne.
Köszönöm Borsa, hogy olvashattam! Imádtam!
Ajánlom mindenkinek!