Az ​Arab (Az Arab 1.) 862 csillagozás

Borsa Brown: Az Arab Borsa Brown: Az Arab

Megbotránkoztató, ​ugyanakkor szívbe markoló történet egy nem mindennapi szerelemről egy szaúdi herceg és egy magyar nő között.
Gamal ibh Hussein Ál-Szudairi a milliomosok megszokott életét éli, míg egy üzleti tárgyalás alkalmával Budapestre érkezik. Ridegsége és elhatárolódása az új világgal szemben hamarosan átalakul valami egészen mássá.
Vannak érzések, melyek korlátokat döntenek le, és embereket formálnak át. Mindezt azért, hogy új útra léphessenek. Miként vállalhatja föl egymást két ember, akik oly különbözőek?
Miként lépnek új útra, vagy veszik fel a harcot saját lelkükkel szemben? És mikor jönnek rá, hogy valami végleges és megváltoztathatatlan Borsa Brown, a több ezer példányban eladott Maffia triógia sikerszerzőjének legújabb és eddigi legizgalmasabb regénye sajátos, erotikával fűszerezett stílusával dolgozza fel a kényes témát.
Csakúgy, mint eddigi könyveiben, elzárt világba kalauzol, érdekes karaktereket és élethelyzeteket, emberi kapcsolatokat… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2015

>!
Álomgyár, Budapest, 2020
470 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155252990
>!
Álomgyár, Budapest, 2019
470 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155252990
>!
Álomgyár, Budapest, 2018
470 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155252990

3 további kiadás


Enciklopédia 12

Szereplők népszerűség szerint

Gamal · Pataky Csilla · Gamal ibn Husszein ibn Abdul al-Szudairi · Ibrahim

Helyszínek népszerűség szerint

Rijád


Kedvencelte 154

Most olvassa 68

Várólistára tette 185

Kívánságlistára tette 137

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
vikcs P
Borsa Brown: Az Arab

Bővebben itt: http://konyvmaniablog.blogspot.hu/2017/03/borsa-brown-a…

Nem leszek népszerű ezzel az értékeléssel, de nem fogok hazudni; nekem nem tetszett.
Nem vagyok elfogult, sőt, nyitottnak mondanám magam mindenféle témával és műfajjal kapcsolatban, mint láthattátok Tabitha Suzuma Forbiddenje is egy hatalmas tabu téma, mégis szerettem. Ezt viszont nem.
Először is így elolvasás után és közben sem értettem mi ez a hatalmas hype a könyv körül, bár ezért is kezdtem el olvasni én is, mert kíváncsi voltam mit szerettek benne ennyire, de még mindig nem értem. Lehet velem volt a baj, de másoktól is hallottam, hogy nem kedvelték a könyvet.
Ami nagyon zavart már az első oldaltól, az a rövid mondatok, és az állandó felkiáltójelezés. Értem én, hogy nyomatékosítani akart az írónő, na de ennyiszer?!
Az életben sem bírom a gazdag, beképzelt, bunkó, „ki vagyok, én vagyok” típusú emberkéket, akik a pénz miatt mindenkit lenéznek. Itt sem kedveltem meg ezt a típust, pedig sokan írtátok, hogy majd változik a férfi. Igen, változott, de az agresszív, beképzelt viselkedése végig megmaradt, és ő cseppet sem volt rugalmas a Magyarországi ott tartózkodása alatt, viszont fordítva mindent követelt.
A másik, ami nem tetszett, hogy a nőket semmibe nézték, alázásra valónak tekintették és mindenki spoiler Értem én, hogy más vallás, kultúra, nézetek stb, de azért néha igencsak magasra felkúszott a szemöldököm.
A könyv elég szókimondó, ès elég mélyen belemegy a szexuális dolgok ecsetelésébe a körülmetélésig. Néhol oldalakat kaptunk az iszlám vallás történetéről és a muszlim szokásokról, ami önmagában érdekes lett volna, de néha azt éreztem, mint Ctrl+C és Ctrl+V-vel ki lett volna másolva a Wikipédiáról, annyira száraz és tömör volt, odabiggyesztve egy-egy részhez oda nem illően.
Csillát sem tudtam megérteni, egyszer így, egyszer úgy viselkedett, elég szeszélyes jelenség, nem igazán került hozzám közel.
Vártam a nagy fordulatokat, a nagy változást, ami felkapta volna az érdeklődésem és a szeretetem a könyv iránt, de sajnos ez nem következett be.
A végét is elég gyorsnak éreztem, hónapokat ugráltunk az időben, és a lezárás is nagyon összedobott volt, mintha kellett volna valami „extra” amivel lezárja a könyvet.
Én tényleg nagyon akartam szeretni a könyvet, végig igyekeztem pozitívan hozzáállni, de mint írtam, ez nem sikerült.
Akik még nem olvasták, ne az én véleményem miatt dobják el maguktól a könyvet, mindenki maga döntse el, hogyan viszonyulnak ehhez a műfajhoz, stílushoz és történethez.

47 hozzászólás
>!
Nikolett0907 P
Borsa Brown: Az Arab

Valószínű ismételten forgalommal szembe megyek, de azt leszögezném nem jó kedvemben teszem.
Nem első olvasásom az írónőtől, de valószínű már óvatosan fogok ezután kézbe venni bármely művét, – még, akkor is, ha megvan jó pár kötete – mert ez a második olyan találkozásom, amit nem tudok pozitívan értékelni.

Kezdeném avval, hogy azon olvasóknak, akik ez előtt sose találkoztak evvel a kultúrával, mely ezen lapokon megelevenedik, talán tényleg adhat némi „varázslatosságot”, de az olyanoknak, mint én magam is vagyok, akik számos könyvet vettek már kézbe és az adott témában „otthonosabban” mozognak, csalódás lesz, ebben biztos vagyok.
Hogy miért?

Egyszerűen azért, mert ebben a történetben is a fekete szín csak sötét lehet, a fehér pedig világos. Lefordítva, egy elvakult férfi, más hit világból, lenéző, és fensőségesebb viselkedéssel, magas elvárásokat és használati cikket látva a másik nemben, bár fekete „ lovagnak” van ábrázolva, mégis apró változásoktól eltekintve egy b*unkó maradt, és semmit sem tett azért, hogy valódi változást lehessen látni nála, vagy viszonozná, amit a nő nyújtott számára. Ugyanakkor azon sztereotípia, mely az arab világot körüllengi, nincs kibontva, pedig oldalszámilag igazán belefért volna. Igen tudom, hogy ez egy kezdő kötet, de az igényesség teljében én ezt hiányoltam.
Szóval az uraság bár sokat nem változott a „kívánt” nőért, adta a formáját és tulajdonképpen egy apró változásnyit enyhült, de maradt minden a régiben.
Azért, mert a „macska” előtt elvan húzva a mézesmadzag, tudjuk, hogy csak ideig óráig érdekes a számára. És egyszerűen nem tudtam szabadulni az érzéstől, túl sokat akart kihozni a írónő, de valahogy nem sikerült elérnie.

A főszereplő hölgyemény pedig nagyon furán kezelte az egészet.
Csapongónak éreztem az egész reakcióját, hol így döntött, hol úgy.
Az, hogy eldobta az „agyát” is egy ilyen pasitól, már szemöldök ráncolást okozott, de, hogy így megváltozzon már teljesen kiakasztott.
Ritka hülyeségnek tartom azt a hitet, majd én leszek az, aki betöri azt a bikát, akit eddig senkinek sem sikerült. Fogadjuk el, hogy ideig -óráig talán működik, de akinek ez az alaptermészete, attól örök hűséget felesleges elvárni…stb.
Nem párkapcsolati tanácsadás, hála égnek messze állok tőle, de egyértelmű ha valaki józanul gondolkodik. Aztán, ha mégis tévednék, akkor én kérek elnézést majd.

Visszatérve a kötethez, nem nekem íródott.
Az arab világ, mint vallás és mint kultúra erőltetése, sokszor ismétlésként hatása sem szépítette meg, amit amúgy is nehezményeztem.
Sajnos be kell látnom, a dokumentum regényeket jobban tudom díjazni, mint az erotika + arab világ kombinácót.

Tudom, hogy egy sorozat első része és nagyon nehéz érdekes, de csak sejtető indító történetet le rakni az asztalra, de így ebben a formában számomra inkább unalmas és fárasztó volt, sem mint érdekes és élvezhető.

Igazán sajnálom, ezt a sorozatot sem fogom folytatni ebben biztos vagyok.

48 hozzászólás
>!
Qedrák MP
Borsa Brown: Az Arab

Ez a könyv a lektűrirodalom ama szegmensébe sorolható, amelyet egy mondattal úgy tudnék jellemezni, hogy az emancipált nő vágyódása a patriarchális férfi iránt.
Először akkor találkoztam a könyvvel, amikor 2018-ban a levéltárban dolgozva kimentünk a Könyhétre árulni, és a kiadó standja valahol velünk szemben volt. A szerző is pont aznap dedikált, amikor kint voltam, és láttam, hogy fáradhatatlanul dedikált, a meghirdetett időn kívül is szorgalmasan állta a vele szelfizni vágyók rohamát, köztük például egy kerekesszékes olvasójáét, szóval le a kalapot előtte. Bennem ahhoz túl sok a mizantrópia, hogy hasonló helyzetben ugyanezt csináljam. Ezt azért tartottam fontosnak megjegyezni, nehogy bárki valamiféle személyes élt fedezzen fel az értékelésemben, mert nincs.
Ez a könyv egyszerűen nem jó, és nem elsősorban azért nem jó, mert technikailag valamit elrontott a szerző, hanem az a fajta világlátás borzaszt el, ami többek között ebből a könyvből árad. (Attól, hogy valamit jól kiviteleznek, még nem jelenti azt, hogy a végeredmény is jó lesz, a német vasút sem kapott dicséretet azért, amiért háborús viszonyok között adott pontokba tudott több százezer embert szállítani).
Szóval van ez a zsáner(?), hogy az emancipált nő vágyódása a patriarchális férfi iránt. Ezeknek a férfiaknak általában a következő követelményeknek kell megfelelniük:
– legyenek magasak
– legyenek gazdagok, legalábbis társadalmilag kiemelkedőek
– legyen nagy a farkuk, kétszeres bónusz jár azért, ha sérülést okoznak vele egy (névtelen) női mellékszereplőnek, egyszeres bónusz, ha a női főszereplő megijed a hímtagtól, de azért jó lesz neki
– a történet során legalább egyszer fizikailag bántalmazzon egy női szereplőt, bónusz jár a női főszereplőért és a nők tárgyiasitásáért
– az egészet lehetőleg csomagoljuk valamiféle kulturális alapokon álló különbségbe

Ugyanezen a vonalon mozog például az Outlander vagy A szürke ötven árnyalata is, csak míg az előbbi egy történelmi romantikus köntösbe csomagolja a történetet, utóbbi erotikus ponyvába. Bátran is kijelenthető, hogy Az Arab közelebb áll a Szürkéhez, noha utóbbit nem olvastam végig. De alapvetően ez nem is érdekes.
Leginkább az érdekelne az egészből, hogy a korszellem miért szüli meg ezeket a műveket, ahol a férfi dominanciát az alpári tahósággal keverjük össze, a kulturális diverzitás jegyében pedig elfogadható a nők bántalmazása. Mert azt gondolná az ember, hogy felnőttek már azok a generációk, ahol ez nem számít valamiféle pozitív normának. Ám az ebben a szellemben születő művek elsöprő sikere számomra azt üzeni, hogy a felszínes változások alatt még mindig ott élnek az évszázados struktúrák, csak immár azoknak a bevett védekezőmechanizmusai nélkül. Mert ugye régebben is akadtak bántalmazó kapcsolatok, de ezeket egyáltalán nem állította senki piedesztálra (tessék csak végiggondolni például a népdalainkat), és azt csak halkan teszem hozzá, hogy a régebbi, patriarchálisnak bélyegzett társadalmakban az asszonyverés az egyik legalantasabb cselekedetnek számított, ami azzal járt, hogy az illetőt a közösség kivetette magából, (noha ezzel általában az áldozatnak nem tudtak segíteni). Manapság azonban hasonló olvasmányélmények hatására talán sok nő gondolhatja azt, hogy ugyan a párja nem egy milliomos, de az albérletet mégis könnyebb vele együtt kifizetni, és a mindennapi taplóság vagy a közeledő pofon előtt becsukva a szemét akár arra is gondolhat, hogy végül is nem sok különbség van a kettő között. Vagy ha mondjuk férfiként olvasom ebből a műfajból és konstatálom, hogy sanszosan már nem leszek milliomos és nem nő akkora farkam, hogy a derekam köré tekerve tudjam csak hordani, de primitív tahó még mindig lehetek, és máris közelebb járok az ábrázolt férfiideálhoz. Csak ekkor azt felejteném el, hogy a dominancia és a primitivizmus nem jár kéz a kézben, előbbihez teljesítmény tartozik, bármilyen teljesítmény, amihez áldozat és kitartás szükségeltetik. A főhős Gamal is csak beleszületik a jóba, így keveredik össze a született milliomosok gyerekes ostobasága és a férfias dominancia.
A másik, ami mellett nehezen tudok elmenni szó nélkül, az a muszlim vagy legalábbis az arab és a közel-keleti kultúra ismerete. Ha egyszer az Iszlám Állam elrabolja Sayfo Omart, akkor lekötözik egy székbe és felolvassák neki ezt a művet, ha pedig ezt a műveletet filmre veszik, akkor a végeredmény garantált kasszasiker lesz a Daesh e tárgykörbe tartozó művei között. Én nem vagyok járatos eléggé a Közel-Kelet történelmében vagy kultúrájában, de azért néhány elem nekem is feltűnt, noha az utószó szerint a könyvet átolvasták olyanok is, akik járatosak a muszlim világ rejtelmeiben. Nos, az első információk egyike, amit kapunk, az például az, hogy Szaúd-Arábiában nem élnek síiták. Ez statisztikai értelemben nagyobb tévedés, mintha azt írnám, hogy Magyarországon nem élnek cigányok. Később persze valamiért előkerülnek a belső monológokban a szaúdi síiták is, de a szöveget időről időre megszakító Wikipédia-ízű bejegyzéseket olvasva azért néha a tarkómra szaladt a szemöldököm az adott információ hitelességét látva.
A harmadik problémám az a fantáziátlansággal elegyes kulturális nívótlansággal akadt. Tisztában vagyok vele, hogy nem magas irodalmat olvasok, és az sem zavart, hogy a szöveget káromkodásokkal tűzdelték tele, meg olykor szexjelenetekkel. Ez része a műfajnak. Inkább arra gondolok, hogy milyen kép él a szerzőben és ezzel együtt bennünk, olvasókban is, a gazdagok világáról. Nagyjából úgy írhatók le, mint primitív és ostoba tökkelütöttek, akiket felkapott a sors megfelelő szele, hogy a fenekükből is pénzt rángatnak ki. Ennek a kulturális nívónak a terméke az adriai jachton Fekete Pákóra történő veretés (mert hát a gazdagok is biztos azt csinálják…), vagy a budapesti fürdőben a német biztosítótársaság céges buliján pecséteket gyűjtő prostik. De ez valójában a vállalati középvezetők gyenge fantáziálása, nem pedig valós tapasztalat. A könyv világa a kulturális referenciák hiányának brutális kikristályosodása, a milliomos szereplők valójában pénzes prolik, akik bármelyik paneltelepen is ülhetnének kokaincsíkok és kurvák között, és nem kellene ehhez arab viseletet magukra ölteniük. A könyv sikere egyúttal azt is jelenti, hogy széles rétegek számára a csillogó prostik és a csík kólák jelentik a társadalmi emelkedés csalhatatlan jelét, hatalmas felkiáltójellel emlékeztetve arra a döntéshozókat és az értelmiségieket, hogy mérhetetlenül sok feladat vár rájuk a kulturális referenciák megteremtése terén.

46 hozzászólás
>!
KönyvMoly_1989
Borsa Brown: Az Arab

Ez tipikusan az a regény, ami bekúszik a bőröd alá, megbizserget és uralja minden gondolatodat. Átjárja a szíved, letaglóz, elbűvöl, magába szippant, és még az utolsó fejezet után sem ereszt.
Együtt remélsz, szeretsz, gyűlölsz a szereplőkkel és közben egyszerre mosolyogsz és sírsz velük.
Ez a könyv nagyon egyedi, ehhez foghatót magyar író tollából még nem olvastam. Elképesztő részletességgel tárja elénk az Arab világot, a hagyományokat, a Kelet és Nyugat közötti kontrasztot.
Gamal egy bunkó volt a kezdetekben, és élvezet volt a fejezeteken keresztül nyomon követni a személyiségének minden apró mozzanatát, kinyilatkozását, változását. Mi mindenre képes a szerelem és a vallás…
Hol földbe tiportak a tettei, szavai, hol pedig nagyon szimpatizáltam vele… Kemény fickó, vérbeli muszlim, hatalmas szívvel. Egyedülálló karakter.
Csilla egy remek nő, tartással, bàjjal, nagyon várom már, hogy elolvashassam az ő szemszögéből nézve is a történetet.
Az erotikus részek érzékiek voltak, a leírások érdekesek és a könyv maga letehetetlen.
Világszínvonal és abszolút kedvenc! Még most is libabőrös vagyok.
OLVASSÁTOK!!!
Hatalmas gratuláció az írónőnek!

10 hozzászólás
>!
Csoszi
Borsa Brown: Az Arab

Tegnap fejeztem be a könyvet, de már nem volt érkezésem megírni az értékelést. Annyi érzés kavargott bennem olvasás közben. A szaúdi világ nem teljesen ismeretlen előttem, hiszen a Hercegnő trilógia már némi ízelítőt nyújtott erről a távoli, férfiak uralta országról.
Ez alkalommal egy szaúdi herceg szemszögéből olvashattam. Jaj, de utáltam az elején Gamalt! Tökéletesen hozta azt a viselkedést, amit vártam: nagyképű, lenézi az amerikaikat és az európaiakat, alázza a nőket, és két kézzel szórja a pénzt. Dicsekszik azzal amije van, csak éppen a szíve teljesen üres. Akkor kezd megváltozni, amikor Magyarországra érkezik, és nem tudja megvásárolni magának a kiszemelt nőt. Előbb-utóbb rájön, hogy Csillát nem tudja elkápráztatni a pénzével, az érzéseit kell feltárnia ahhoz, hogy célhoz érjen. Na, ekkor kezdett szimpatikusabbá válni nekem a fickó. A két különböző vallás, és kultúra találkozása nem szülhet semmi jót. Bár a könyv lezárása szomorú és fájdalmas, de így volt tökéletes. Meggyőződésem szerint azt a kettős életvitelt, amit Gamal folytatott, nem lehetett volna hosszú távon fenntartani.
Biztosan folytatom a sorozatot, de ahhoz el kell telnie egy kis időnek.

1 hozzászólás
>!
Tóth_Orsolya_3 P
Borsa Brown: Az Arab

Azt hittem, tündérmesét fogok kapni… Sokkal, de sokkal többet kaptam!
Első könyvem az írónőtől és nagyon örülök, hogy olvashattam. Rendkívül részletgazdag, mind az arab kultúra világának, mind pedig az érzelmek bemutatásában egyaránt. Külön érdekessége volt a könyvnek, hogy csak a férfi főszereplő, Gamal szemén keresztül láthatjuk és élhetjük át a történéseket.

Gamal… Kevés olyan férfi főszereplő van, akit a kezdetekkor ennyire „megvetettem”, és kevés olyan férfi főszereplő van, akit a könyv végére annyira nagyon megszerettem és tiszteltem is, mint Gamalt!
Gamal egy szaúdi herceg, akit születése óta csakis erre neveltek. Mindig megkapott mindent és mindig elért mindent, amit csak akart, mert számára minden megvehető. Legfőképpen a nők! Lenéz mindenkit, aki nem muszlim, számára a nők csak tárgyak, egyedül családjának nőtagjait tekinti valamire, őket a maga módján talán még szereti is. Aztán találkozik valakivel! Vele! Csillával, a magyar nővel, aki alapjaiban forgatja fel addigi életet, életszemléletét és aki után már nem lesz ugyanaz az ember, férfi, aki eddig volt.
Gyönyörű szépen megfolgalmazott gondolatok, érzések, érzelmek teszik számomra felejthetetlenné a könyvet. Még most is pityergek, ha az utolsó fejezetekre gondolok… Mint ahogy az elején mondtam, azt hittem tündérmesét kapok, hát ez nem az. Maga volt a hihetetlen és mégis igaz valóság. Valódi HEA-ra ne várjon senki, mert nem fog kapni, bár számomra mégis boldogság volt látni és olvasni, ahogy egy férfit a megtalált szerelem és szeretet egy teljesen más, jobb emberré formál át.
Imádtam! Köszönöm az írónőnek az élményt!

2016. áprilisában újraolvastam. Még mindig csak azt tudom mondani, hogy hatalmas kedvenc és örök szerelem! ♥ És már megint pityergek…

17 hozzászólás
>!
Naiva P
Borsa Brown: Az Arab

Agyfagyás – röviden ennyi.
Hosszabban: európai, „nyugati”, felvilágosult, keresztény, dolgozni vágyó, jogosítvánnyal rendelkező etc. – ezért r!bancnak titulált nőként olykor fájt olvasni. Tudom, önzőnek és kicsinyesnek tűnik, mert eleve más szellemben élek, más neveltetésben volt részem, de nagyon örülök, hogy nem oda születtem. Az okokra nem térnék rá. Semmi nem szólna mellette. Végig tisztában voltam vele, hogy az egy egészen más világ, de hogy ennyire? spoiler
Ez a regény csak jobban megerősítette mindezt, ahogy azt is, hogy a csador viselete csakis a férfiakért van, mert nem bírnak magukkal és ezt a főszereplő be is ismeri. Anyám!

Aki a sértett önérzetét félre tudja tenni nekem nagyon nehezen ment az végül kap egy remek romantikus(?) történetet. Az elején nem tudtam hova tenni a szájbarágós, magyarázkodó anekdotákat, de miután beindult a történet, egyre jobban megjött hozzá a kedvem.
Ez volt az első könyv, amit az írónőtől olvastam, de meglepően jó könyvnek találtam. Nem nagyon szoktam magyar szerzőktől, íróktól olvasni. Butaság, és az én bajom, de ennek oka talán az, hogy zavarnak a magyar nevek. Passz. Viszont a főszereplő…. sokszor legszívesebben „lekaratéztam” volna.
Olyan viselkedést, azt a fajta bánásmódot, ahogyan ő bánt a nőkkel, egyetlen vallás sem, pedig születési előjog nem indokolhat. Nem értettem, mire fel ez a nagy Nyugat és Amerika-ellenesség, miközben ő is főleg Nyugati luxuscikkekkel nyomult. Szóval nem volt képmutató. ááh, dehogy. Gamalt nem sikerült megkedvelnem, de a végére már kevésbé nehezteltem rá, pedig a jelleme sehová nem fejlődött a könyv végére, csupán a körülmények változtak meg. Talán még meg is sajnáltam, pedig sokáig úgy voltam vele, hogy ha törik, ha szakad, zsigerből fogom utálni.
Csilla annál szimpatikusabb volt. Olyan értékeket képviselt, amikkel könnyebben tudtam azonosulni. Legalábbis egy részükkel. Bebizonyította, hogy nem lehet mindent pénzért megvenni. A történet végét még sikerült is megkönnyeznem.

5 hozzászólás
>!
MissFortune
Borsa Brown: Az Arab

Nehezen vettem a kezembe ezt a könyvet.Nem olvastam még hasonló témában, de nem is lesz szokásom.
Nos.. az elején elbizonytalanodtam. Gamal iszonyú vad volt,a gondolatai brutálisak főleg az európai és az amerikai nőkről. A rosszullét kerülgetett. Ugyan tudom, hogy milyen nép is az arab, de valahogy most szembesültem vele igazán, hogy mégis miket gondolhatnak, mennyire igazán fontos számukra a hit. Már ha valaki ennyire komolyan veszi a kereszténységet itthon, az pap, vagy azt mondják rá, hogy megszállott.
Kicsit mégis azt érzem, hogy jobban megértem őket, a világukat. Nem egyszerű az élet az arab országokban, főleg a nőknek nem. Yasmine története teljesen letaglózott, pont úgy ahogy a herceget. Visszamaradottnak érzem ezt a gondolkodást..
Csilla jó karakter volt, örültem amikor végre valaki gatyába rázta Gamalt. El kell ismernem, Gamal elég sokat változott. Sokkal nyitottabb lett. Ugyan anya már spoilerezett, így is sajnáltam spoiler

6 hozzászólás
>!
Törpillaa P
Borsa Brown: Az Arab

Nekem tetszett, habár nagyon lassan haladtam vele. Nem mindig volt hozzá kedvem olvasni, de azért mégis tetszett. Kellően romantikus, és erotikus volt, élvezhető, olykor vicces, és szerethető is volt számomra. Kellemesen csalódtam benne, nem voltam benne biztos, hogy tetszeni fog-e, most először vettem kezembe egy Borsa Brown könyvet. Jókat nevettem egy egy részénél, vagy párbeszédnél. Gamal irtó rossz hatással lett rám, de csak is jó értelemben értendő. :-D Nagyon bírom a pasit, nekem bejött ez az olykor mogorva, durva, szókimondó spoiler, de nagyon szexi Gamal. :-D Csillát is nagyon szeretem, nem könnyítette meg Gamal dolgát az biztos, és ez annyira tetszett benne. Teljesen ellentéte volt Yasminnak akit egyáltalán nem csípek. Emírt szintén bírom. :-D Elég sok minden megtudható az arab világról, amiről ez idáig fogalmam sem volt. Bár néha kicsit túl sok volt belőle. Azt még nem tudom folytatni fogom-e még a sorozatot, de azért kíváncsi lennék mit tud még villantani az írónő. :-D

>!
Sippancs P
Borsa Brown: Az Arab

Mindig azt mondom, hogy az igazán jó könyv arról ismerszik meg, hogy olvasás közben teljesen bekúszik a bőröd alá, és a letétele után még napokkal is érzed a jelenlétét. Ez a könyv ilyen volt. Bár még csak egy nap telt el azóta, hogy visszatettem a polcra, nem volt olyan óra, hogy ne gondoltam volna rá: reggel vele keltem, a munkába menet vele utaztam, délben vele ebédeltem, és gyanítom, hogy lefekvés előtt sem fog nyugton hagyni. Pedig kétszer is elolvastam az utolsó fejezeteket, mondván, attól talán jobb lesz, de csak kattog és kattog az agyam a miérteken, a hogyanokon és a mi lett volna, ha?-kon…

Minden szempontból tökéletes volt a történet. A cselekmény – noha nem 2-300 oldal – az elejétől a végéig lekötött, izgalmas és fordulatokban gazdag volt. Egy pillanatra sem éreztem azt, hogy lankadna a figyelmem vagy elkalandoznék olvasás közben, sokkal inkább azon kellett törnöm magam, hogy találjak valami okot, ami miatt muszáj legyen letennem a könyvet. (Néha dolgozni is kell, sajna.) Imádtam az írónő stílusát és okosságát, azt, hogy soha nem tudtam előre, mi vár rám a következő fejezetben, a folyamatos feszültségkeltés és érzelmi töltet miatt pedig jó pár hajszálamat elvesztettem.

Ami a szereplőket illeti, én azon emberek táborát erősítem, akik elfogadták Gamalt olyannak, amilyen. Nyilván nem mondom azt, hogy európai mércével mérve normális a viselkedése, a gondolkodása vagy épp a nőkhöz való hozzáállása, de mivel ő ezt a szemléletet/életet az anyatejjel együtt szívta magába, ki vagyok én, hogy ezt (felül)bíráljam?!
Csillát egyelőre nem tudtam hova tenni. Voltak nagyon szimpatikus megnyilvánulásai, ami alapján azt mondtam volna, hogy kifejezetten szerettem, néha viszont nem értettem, hogy egy felnőtt, értelmes, egyetemista nő hogy lehet ennyire buta és eszetlen. (Bízom benne, hogy a sorozat második része helyre tesz majd bennem mindent.)
A mellékszereplők közül Yasmint és Gamal anyját nem igazán kedveltem meg, Ibrahimról, Emírről és Gamal apjáról viszont szívesen hallanék többet a következő részekben.

A könyv végével, ahogy sokan mások, első olvasatra én sem voltam kibékülve, de minél többet töröm rajta a fejemet, annál inkább úgy érzem, hogy ez így volt jó, ennek így kellett történnie.

Összességében kaptam egy cseppet sem hétköznapi, gyönyörű és érzelmekkel teli szerelmi történetet, ami pont azért lett a szívem csücske, mert tökéletesen tökéletlen.
Várom a folytatásokat!

(Ténylegesen okt. 10-én kezdtem el olvasni a könyvet.)

8 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
_Enii_ P

Ha nem kaphatunk meg valamit, azt mindennél jobban akarjuk.

2 hozzászólás
>!
_Enii_ P

A reggel fényében valahogy minden más, mint amilyen lenni szokott.

1 hozzászólás
>!
_Enii_ P

Hogyan is tudnám megszokni annak a hiányát, aki a mindent jelenti nekem?

>!
_Enii_ P

– Akar kacsákat etetni?
Mindenképpen!
Szívesen megkérdezném tőle, hogy ő mikor akar oroszlánt etetni? A tenyeréből. Rohadtul nem érdekelnek a kacsák, mégis idióta módjára bólogatok. Szerintem ha azt kérdezte volna, hogy „maga idióta, Gamal?”, arra is bólogatnék.

3 hozzászólás
>!
_Enii_ P

Van úgy, hogy az ember különös pillanatban találja magát. Olyanban, amiben az jut eszébe, erre tuti örökre emlékezni fog.

>!
_Enii_ P

Betartani mindent, amit az ember ígér, képtelenség.

1 hozzászólás
>!
Suddus

Az sem érdekel, ha az egész világ eltűnik, csak az emlékeim maradjanak meg!

323. oldal

>!
_Enii_ P

Mi változik meg az ember életében, mikor nyílt lapokkal játszik?


A sorozat következő kötete

Az Arab sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Jennifer Probst: Elhibázott házasság
J. A. Redmerski: A soha határa
Mira Sabo: Előjog
E. L. James: Sötét
Jean Sasson: A fátyol mögött
Rajaa Alsanea: A rijádi lányok
Anne L. Green: Viharos érzelmek
Sophie Jackson: Egy csepp remény
J. L. Armentrout: Trust in me – Bízz bennem