A ​végzet (Elit 1.) 197 csillagozás

Borsa Brown: A végzet

Rövid ​tartalom
Bármikor, bárhol bevethető.

Robert Cooper, az USA Delta Force alakulatának tagja. Egy napon különös bevetésre küldik: egy titokzatos védett személyt kell eljuttatnia Venezuelából Amerikába.
Gloria G. C. olyan nő, akit az Amerikai Egyesült Államok vesz védelmébe, de hogy miért, azt rejtély övezi.
Két teljesen különböző ember, akiknek szívében mégis ott lapul egy közös cél, és amelyre csak hosszas szenvedés után jönnek rá.
Múlt, vágy, becsület, mélyen gyökerező érzések, amelyek nemcsak a szereplőket, hanem az olvasót is magukkal sodorják. Háborúk, békék, végzetek, kezdetek, harcok és ölelések.
Kegyetlen világ, amelyben megbújik az ember gaztette és jósága.

Meginoghat egy katona hite?
Haza…
Kurvák…
Kokain…
Rumba…
Mi a végzeted, katona?

Mert azt mondod, hogy tudod. De nem tudsz te szart sem!

Borsa Brown különleges, szókimondó, ugyanakkor érzelmes és szenvedélyes, erotikus írásai… (tovább)

>!
Álomgyár, Budapest, 2021
Felolvasta: Mészáros András
>!
Álomgyár, Budapest, 2020
582 oldal · ISBN: 9786156145499
>!
Álomgyár, Budapest, 2020
580 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786156145482

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Robert Cooper · Gloria Carmen Gomez


Kedvencelte 30

Most olvassa 27

Várólistára tette 84

Kívánságlistára tette 77

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

ZitussKa>!
Borsa Brown: A végzet

Ha valami, akkor az mindig ámulatba ejt Borsánál, hogy milyen sokféleképpen közelíti meg minden egyes könyvében a szerelmet.
Nem kérdés, hogy szerettem olvasni és az sem vitatott, hogy a karakterek sincsenek idealizálva – sérült lelkek, akiket minden elszenvedett fájdalmuk ellenére visz előre a kítűzött céljuk és az erős hitük.
Átfogó képet ad a katonalétről, bajtársiasságról, bevetésről és a katona lelkének egészéről. Ez utóbbi a vártnál több belső monológot és filozofálgatást von maga után.
Számos gondolat, érzés férkőzik az ember szívébe olvasás közben és akadtak súlyosabb pillanatok, ahol a libabőr sem kerülhet el bennünket.
Erős a történetben, a karakterekben és Borsában is a közlési és bizonyítási vágy de pont emiatt túlnyomórészt rideg és tárgyilagos volt a leírás. Engem ezek ki is zökkentettek és hiányzott is az a tűz, amitől az érzelmek hulláma nem csak hogy elsodor de egy időre el is veszítem a realitás talaját. Itt csupán a víz sekély részében lóbáltam a lábamat.
Az összélményt tekintve számomra hiányzott az, amitől igazi mélységet kap a köztük levő kapocs. Ha többet beszélgettek és adtak volna hangot a terheiknek, akkor láthattam volna miként ível felfelé a kapcsolatuk a körülmények viszontagságai ellenére.
Gloria megosztó karakter lesz, kicsit őrjítő és cserfes – Robert pedig hidegfejű, és melegszívű.
Ahhoz, hogy kirobbanóan jó és heves történet legyen – számomra nem volt elegendő.
Kíváncsi leszek A kezdetre. Gloria életútja is tartogat még rejtélyeket.

8 hozzászólás
klara_matravolgyi>!
Borsa Brown: A végzet

Nagyon féltem ettől a könyvtől, mert ismertem én is egy Robert Coopert, aki nagyon fontos volt a számomra. Meg se próbálom elmondani, mit éreztem, hogy megismerhettem a gondolatait, az érzéseit, nem csak a tetteit. Tényleg nem tudunk mi szart sem.

Infierno>!
Borsa Brown: A végzet

Imádom Borsa könyveit, a Bogi és Buksi-n kívül mindegyiket olvastam. Volt, ami azóta is kedvenc, többször újraolvastam, és van, ami annyira nem nyerte el a tetszésem.
A végzet sajnos az utóbbi kategóriába sorolható számomra. Az írónőhöz képest nem hozta a várt hatást. Pedig az ő neve garancia a tökéletességre.
Nem volt baj a történettel, inkább az zavart, hogy túl sok figyelmet fektetett a múltra. Csodálom és tisztelem, amiért ennyire beleásta magát a háttérbe, érződik is mögötte az óriási kutatómunka, de megszakította a történet gördülékenységét. Számomra túl tömör volt és száraz némelyik visszaemlékezés, sokkal inkább olvastam volna a jelent. Érdekes részek voltak itt is, és volt, amibe bele kellett lapoznom, mert nem tudtam koncentrálni. Ezen részek nélkül egész rövid lett volna a könyv, ami persze nem lett volna probléma.
Gloria karaktere nem volt számomra túl szimpatikus, és az igazat megvallva, Roberté sem. Kicsit úgy tűnt a férfikarakterünk, mintha Borsa előző főszereplőiből lett volna összegyúrva. Benne volt Umberto, Gregory és Khalid is. Még a szóhasználatuk is megegyezett. Nem éreztem indokoltnak, hogy annyiszor elhangozzon benne a „végzet” szó, kicsit erőltetett volt. A legvége pedig túl hollywoodi lett.
Bár ez most nem volt a szívem csücske, lepontozni nem szerettem volna, hiszem ekkora munka nem érdemel alacsony csillagozást. Méltó mű lett Borsa nevéhez, és tudom, hogy rengeteg olvasónak elnyerte tetszését. Én hozzájuk képest nem is számítok.

1 hozzászólás
Ács_Milán>!
Borsa Brown: A végzet

„A végzetem vagy, és én a kezdeted akarok lenni!”

Az írónőtől már megszokhattuk, hogy nem mindennapi és átlagos témákat feszegetnek a regényei. Ezúttal is egy olyan világba kalauzol el, amiről egy átlagember keveset vagy nagyon minimálisat tudhat.
Ami már pár fejezet elolvasása után kiderült számomra, hogy ezt a regényt is hatalmas mennyiségű kutatómunka előzhette meg. Én hitelesnek éreztem, ahogy bemutatta Robert világát.
A történetben két hihetetlenül erős karakter kapott főszerepet.
Robert, aki önszántából és talán bizonyítási vágyból lett katona és Gloria, a harcos, akit az élet már fiatal korában sem kímélt.
Robert Cooper munkájáról kellő mennyiségű információt kaphat az olvasó a visszaemlékező bevetések részeiből. Talán túlzott részletességgel is mutatja be az írónő ezt az életet. Mivel ezekben a részekben minimális a párbeszéd, ezért én egy kicsit száraznak és nehezebben olvashatónak találtam ezeket.
A történet elejével lassabban haladtam, mint ahogy elképzeltem, viszont ahogy elértem egy bizonyos részhez/ponthoz onnantól szinte pörögtek az oldalak. És, hogy hol volt ez a pont? Ott, amikor Cooper nem csupán egy érzéketlen gép benyomását keltette, – aki csak és kizárólag a feladatra koncentrál,- hanem megmutatta a lelkét és szívét is. Számomra innentől lett igazán hiteles az ő karaktere.
Az utolsó fejezetek nagyon erősre sikerültek, főleg a visszaemlékező Nigéria rész. Itt volt az a pont, amikor úgy igazán belegondoltam, hogy miféle borzalmakat is élhetnek át ezek a katonák, akik ezt a pályát választják, mint Cooper.
Ez után az utóhang valamelyest lágyított ezen a fejezeten, de attól még a lelkem egy kicsit háborgott.
Kíváncsian várom Gloria történetét!

"Tehet valakit boldoggá a végzete?
Gloria Chavez. Te vagy a végzetem, a boldogságom, a mindenem… A rumbám, a kokainom, a hazám…"

9 hozzászólás
Angieolvas P>!
Borsa Brown: A végzet

Gyáva népnek nincs hazája!

Borsa mindig különleges történeteket ír, amik általában jó sikerülnek, viszont nekem ez nagyon nem tetszett. A problémám a kicsapongó párbeszédek és a rettenetesen idegesítő már-már ostoba szereplőkkel volt. Az a baj, hogy a múltjuk sem tudott meghatni. Gondoltam majd megszokom őket, de ez egyre csak fokozódott. Többször is abba kellett hagynom emiatt az olvasást, pedig én egy türelmes ember vagyok. :D
Nagyon eltudta rontani a könyv hangulatát.
A múltbéli kiképzési fejezetek érdekesek voltak, de nem mindegyik kötött le. Sok szót/mondatot ismételt, amit már kifejtett többször. Helyesírási hiba is akadt benne, amiken átsiklott a korrektor.
Alapvetően én értékelem a kutató munkát, de emiatt azt éreztem a történet rovására ment.
Ha minden igaz akkor Paul története lesz a 2 kötet. Őt azért tudtam kedvelni, de nem valószínű, hogy elfogom olvasni.

4 hozzászólás
marilynmiller I>!
Borsa Brown: A végzet

Engem is utolért a Végzet.
Amikor tudomásomra jutott a könyv megjelenése, már akkor eldöntöttem, hogy el fogom olvasni. Ez volt az írónőtől a negyedik könyvem. Tudom, van még mit bepótolni, de jelenleg azt tudom mondani, hogy ez lett nálam a kedvenc.
De lássuk miért is.
Először is nagyon tetszett a témaválasztás. Látszott, hogy nagyon sok mindennek utána járt az írónő. Nekem a katonai részek tetszettek a legjobban. Ami azt jelentette, hogy jobban kedveltem a visszaemlékezésekben lévő Robertet. A jelenben lévő énje, nem is tudom hogyan fogalmazzam meg…
Az írónő többször kiemeli a delta force-t, mint elit alakulatot, utal arra, hogy milyen kemény kiképzést kapnak az alakulat katonái mind testileg és mind lelkileg. Ehhez képest Robert a dzsungelben… mintha eltévedt volna. Értem én, hogy gyönyörű nő, rumba és a többi. De ha ő elit, ezen véleményem szerint simán túl kellett volna lépnie. Fenék rázás ide vagy oda.
Paul karaktere is érdekes volt számomra. Ha már elit… néha ő olyan volt, mint egy idegbajos. Komoly indulatzavarokkal küzdött, én ezt vettem észre. Ez a két dolog lépett nálam ellentétbe azzal, hogy ők valójában kicsodák. Viszont ezt a dolgot magam mögött tudtam hagyni miközben a könyvet olvastam. Tetszett minden, amit róluk illetve a múltjukról olvastam.
Gloria karaktere számomra hatalmas volt, nagyon megkedveltem a nagy szájával együtt. Véleményem szerint simán zsebre vágta a két kommandóst.
Kíváncsi voltam hogyan alakul a vége. Itt számomra megint volt egy kicsit nagyobb időbeni ugrás, maradtak bennem kérdések, amikre a folytatásban bizonyára választ fogok kapni.
Összegezve. Én egy nagyon jó könyvet olvastam, néhány negatív dolog mellett azt tudom mondani, hogy nagyon olvasmányos és letehetetlen volt számomra a könyv. Borsa nálam bebiztosította magát, miszerint fogok még tőle olvasni ez nem kérdés.

sarahangel P>!
Borsa Brown: A végzet

Mikor először hallottam, hogy Borsa a magyar különleges katonák segítségével és 1 év kutatómunkát beleölve írt egy könyvet, egyből felkeltette az érdeklődésemet. Dicséretre méltó, hogy ennyire beleásta magát a témába (mi tagadás, irigykedem is;)).

A történet röviden annyi, hogy két amerikai különleges katonának – akik az USA egyik titkos alakulatánál, a Delta Force-nál szolgálnak – el kell juttatniuk egy védett személyt, egy nőt Venezuelából Amerikába. Segítségül csak egy pilótát kapnak, és az akciónak nagyon titkosnak kell lennie. Összesen ennyi információjuk van, ami nem sok. Nem tudják, hogy ki a nő, és miért vette Amerika a védelmébe. Az út során váratlan események történnek, ami sorsfordító lehet számukra akár katonaként, akár emberként…
***
Szeretni szoktam a könyvekben az erős és karakán csajokat, úgyhogy akár imponálhatott is volna Gloria, ehelyett a történet nagy részében idegesített a sokszor közönséges viselkedésével. Sajnos az sem változtatott ezen sokat, mikor apránként kiderült, miket kellett átélnie a múltban, és milyen szándékok vezérlik őt a jelenben. Később normális lett ugyan, de összességében akkor sem került hozzám közel.

Robert és Paul szimpatikusabbak voltak, de hozzájuk sem tudtam teljesen kapcsolódni. Mindenesetre az tetszett, hogy Robert-nek volt tartása, és nem adta meg egykönnyen magát Gloriának. Sok szörnyűségen ment át az évek során, sok mindent látott és átélt, mégis megmaradt emberségesnek. Paul pedig az aktuális humorbombát képviselte.

Az tetszett benne, hogy egy rövidke jelenet erejéig Borsa beleszőtte a történetbe a spoiler A katonai életről is sok mindent megtudtam, amit eddig nem; például, hogy milyen kódjelzéseket használnak egy akció során, vagy mi a legújabb és eddig legjobbnak tűnő módszer egy lőtt seb gyorssegélye esetén.

Összességében ez egy jó könyv, szépen fogalmazott és kerek mondatokkal, látszik a belefektetett munka és energia; nekem mégis maradt egy kis hiányérzetem. Talán az, hogy szinte az összes jelenetet tárgyilagosan tudtam olvasni, elmaradt az érzelmi bomba robbanás, az érzelmi hullámvasutazás. A visszaemlékezéseknél sok szörnyű dolog történt, amit egy katonának át kell élnie, és amitől én is összetörhettem volna, de érdekes módon ezeknél a jeleneteknél is hiányzott nekem valami ahhoz, hogy a padlóra kerüljek. Bár itt hozzá kell tennem, hogy spoiler.

U.i.: a Frontvonalt továbbra is várom, remélem, az tényleg olyan lesz, mint amire számítok.

2 hozzászólás
Kriszta_89 P>!
Borsa Brown: A végzet

Huhh, nehéz most megszólalnom. Tetszett is ez a könyv meg nem is.

Tetszett ahogy betekinthettem a katonai életbe, a sok bevetésbe, kiképzésbe. Főként azok a fejezetek tetszettek amik a múltban lévő bevetéseket, kiképzéseket meséli el. Látszik az írónő, hogy sok kutatómunkát fordított erre. Ez teljesen magával ragadott és elvitt, mivel érdekel ez a világ.

Viszont ami nem tetszett az a két főszereplő és a történetük. Komolyan mondom Paul volt a legszimpatikusabb.
Gloriát egyszerűen nem tudom hova tenni, amilyen trágárul beszél, ahogy viselkedik, amilyen közönséges. Számomra kiábrándító, spoiler Ez a kislány sokszor az ingerküszöbömet is túllépte. Nekem nem teljesen egyértelmű az ő karaktere sem. spoiler .
Borsa könyveit alapjában szeretem, amiket olvastam tőle, de ez a történet nem jött úgy át nekem a szereplők miatt, ellenben a katonai élet bemutatása pedig tetszett. Lehet csak én vagyok ilyen érzékenyebb lelkület :D

1 hozzászólás
Mert_olvasni_mindig_jó P>!
Borsa Brown: A végzet

Lelkemig hatolt, összetört, majd összerakott.

Készülj fel!

Mert erre azt hiszem nekem ez nem teljesen sikerült! Pedig amióta tudom, hogy megjelenik a könyv, azóta csak erre várok, de úgy tűnik lelkiekben teljesen nem tudtam rá felkészülni.
Borsa Brown legújabb könyve letaglózó, elgondolkodtató és kisse talán megbotránkoztató, persze csakis azok számára, akik nem szeretik, ha az arcukba nyomják az élet igazi arcát. A könyv maga könyörtelen és provokatív, rávilágít az igazságra és azt szemtelenül mutatja meg az olvasónak.

Rengeteg kérdéssel foglalkozik, amik nagyon megosztóvá teszik, hiszen itt van maga a halál kérdése, a végzet, de eléggé megosztó már maga az is, hogy katonaélet, ki mit gondol róluk, milyennek látja őket. És mindezt egy katona szemén keresztül látni, ahogy bemutatja ő igazából milyennek is ismeri a való világot, kijózanító.
Nekem az egészben ez volt a legjobb. Amikor megtudtam, hogy a férfi főszereplő meséli úgymond el nekünk a történet nagyon megörültem, ugyan is imádom az olyan könyvet, amit csak férfi szemszögből írtak.

És hogy milyen volt ezt így megélni?

Felkavaró! Voltak olyan pillanatok, amik annyira kiborítottak, hogy azt hittem nem fogok bírni tovább olvasni, sőt inkább ha jól meggondolom maga az egész könyv ilyen volt. Leplezetlenül feltárja előttünk egy katona igazi életét, azt hogy miket élt meg és milyen emberré kovácsolták ezek a tapasztalatok, milyen emberré tette őt a világ.

Nagyon erős és megrázó.

A visszaemlékezéseket egy interjúban árulta el az írónő, hogy sosem írt még ilyet és ez számára teljesen új terep. Hát ahhoz képest ezek a jelenetek lettek a legdurvábbak az egész könyvben. Nagyon pontosan és precízen vetítette le elénk a múltat, ami hol megborzongatta az embert, hol sírva fakasztotta, hol pedig szerintem falhoz vágta volna a könyvet, legalább is nálam volt egy pár ilyen pillanat, de összegségében, valami hihetetlen lett és nagyon is hiteles.

Ahogy maga az egész könyv. Aki követi az írónőt, tudhatja, hogy hatalmas kutatómunka van-e mögött a regény mögött, ezek nem légből kapott dolgok, sok segítséget kapott abban, hogy hitelesen adja át nekünk olvasóknak ezt az írását. Innen is köszönöm neki is és azoknak, akik segítették a munkáját!

A szereplők teljesen levettek a lábamról.

A teljes véleményemet a blogomon olvashatjátok:
https://mertolvasnimindigjo.com/2020/10/24/a-vegzet/

4 hozzászólás
Dorina_S>!
Borsa Brown: A végzet

Borsa Brown eddigi könyvei is mind zseniálisak voltak. Csakúgy olvastatták magukat, egyrészt mert nem rózsaszín cukormáz lengi őket körül, hanem egy elzárt világba nyitnak ajtót. Ahol igenis megmutatkoznak a jó dolgok mellett a rosszak is. Most már értem miért mondta az írónő erre a könyvére, hogy élete könyve, mert ami benne van az maga az élet, annk is egy olyan oldala, amelyet kevesen látnak…de mégis ha ők nem lennének mi, többség sem biztos, hogy vennék levegőt a Föld nevű bolygón. A Végzet nem egy egyszerű könyv. Szeretek lélekszaggató könyveket olvasni, mert ez is kell. Persze most sokkal jobb kiszakadni a mindennapokból, de ez a könyv inkább megmutatta az életnek egy olyan oldalát, amit soha nem akarok látni. Nem tudok elégszer hálát adni azért, hogy én itt élek, ahol. Ide születtem, ahova és azok a szüleim, akik. Hogy lányként biztonságban és boldogan nőhettem fel. Tanulhattam, dolgozhatok, élhetem az életemet. Nem tudom ez min múlik, de én hálás vagyok ezért. Mert ebben a könyvben megmutatkozott az emberiségnek egy olyan arca, amelyet testközelből soha de soha nem akarok megtapasztalni.

Nagyon, de nagyon vártam már Borsa Végzet című könyvét. A témája miatt is. Katonaság, honvédség. Gyerekkorom óta mindig is felnéztem a katonákra, a honvédekre. Kár, hogy utóbbi szó kezd kikopni a mindennapi szóhasználatból. Pedig milyen szépen kifejezi mit is jelent ez a hivatás. Mert ez nekik hivatás, nem szakma. Máshogy ezt nem is lehet csinálni. Az írónő alaposan és minden részletre figyelve építette fel a regényt, amely mögött tetemes kutatómunka áll. Ezt érezni is, hiszen máshogy nem váltotta volna ki belőlem ezt a hatást. Ez egy lélektani regény. Lélektani, mert a lélek, a katona lelkének és gondolatainak olyan részeit mutatja be, amit mi civilek el sem tudunk képzelni. Voltak pillanatok, amikor viszont félre kellett tennem, mert nem bírtam tovább olvasni. Folytak a könnyeim, és egyre csak azon gondolkodtam…hogy ezek az emberek, ezek a katonák, hogyan tudnak túllépni, hogyan tudják ezeket a dolgokat feldolgozni. És persze, hogy ennyi gonoszság nem létezhet a földön. Hiába vagyunk a XXI. században, úgy érzem háború mindig is lesz. Nem tudjuk ezt meggátolni, és ahhoz szükésg van ezekre az emberekre. Akiket nem lenézni, ócsárolni kell, hanem tisztelni. Nem laikus szakértőként megmondani mit is kell csinálni, vagy mihez értenek meg mihez nem. Túl sok mindenbe nem látunk bele, és igy miért formálunk véleményt. Nem éltük át azt, hogy a kezünk között hal meg a bajtársunk. Amíg nem mentünk az ő bakancsukban, ne mondjuk meg a tutit. Persze tudom, hogy ez amerikai szempontból, amerikai témában, amerikai katonákról íródott…de a magyar változat is ugyanilyen kemény. A magyar speciáls alakulatok nem véletlenül olyanok, amilyenek. És minden tagja megküzdött azért, hogy odakerüljön. Az élményeik, az átélt eseményeik, kiképzésük, helytállásuk semmivel sem kevesebb, mint amerikai társaiké. Borsa kutatómunkája ezt maximálisan alá is támasztotta.

Borsa eddig sem félt kényes témákhoz nyúlni. Például Cosa Nostra, az arab világ, amisok…és most a speciális alakulatok. Ebben a kötetben már napjaink aggasztó világpolitikai témái is a lapokon virítanak: környezetvédelem, esőerdők helyzete, Venezuela, Iszlám Állam, terrorizmus. Sőt, úgy érzem, hogy tökéletesen vegytítette a történetet az aktuálpolitikával.
A történet főszála az USA-ban és Venezulában játszódik. Egyik országot sem kell bemutatni. Utóbbi pedig gazdasági-és belpolitikai válságával szinte naponta szerepel a hírekben. A regény másik szála a visszaemlékezések. Mindkét szál együtt vágja taccsra az olvasót, és szakítja darabokra a lelkét. A visszaemlékezések nélkül a főszál sem lenne érthető. Együtt alkotnak egészet. Mert a visszaemlékezésekből értehtő is meg maga a katona. Ki is ő, mit érez, miért válik azzá aki. Mi késztet arra valakit, hogy ezt a hivatást válassza. Pakisztán, Afganisztán, Nigéria, Líbia…mind olyan hely, ahova valakinek sajnos el kell menni, és felvenni harcot azért, hogy ne ne veszítse életét több száz vagy ezer civil nap, mint nap merényletekben.

A történet főszála a Robert Cooper és Gloria Gomez történetét meséli el. Hát én mindenre számítottam, de amit kaptam arra nem. Persze Borsát ismerve nem maradhat el a romanika és az erotika…de itt sokkal súlyosabb érzelmek és támák kerültek reflektorfénybe. Robert Cooper a Delta Force századosa, aki azt a feladatot kapja, hgy Gloria Gomezt mentse ki Venezuelából és vigye az USA-ba. Persze mindez nem okoz neki nehézésget, hiszen nem véletlenül választották ki a feladatra. Ugyanakkor az akció számos nem várt fordulatot hoz, amely már a gyanús kategóriába esik, és Robert már tudja baj van. A mentőakció sem úgy zajlik, ahogy papíron kellene. Két olyan ember van egymásra utalva aki két különböző világból jött, megannyi fájdalmat látott, és mégis küzd és megy előre. Robert deltás, ami a legelitebb egység. Büszke arra mit elért, és arra is, hogy követte édesapját…ő is a katonai pályát választotta. Számos seb, fájdalom kaszabolja a lelkét, amelyet eltemet magában. Elfelejteni nem tudja. Robert karaktere mutatja meg, milyen is az, amikor valaki a hazájáért, a népéért meghalni is kész. A lelke, az embersége mindenek felett áll. Azt hiszi sivár az érzelmi világa, pedig nem…főleg az utolsó visszaemlékezés tette fel nálam a pontot arra a bizonyos „i” betűre. Akkor másodszor raktam félre a könyvet, és vártam míg elapadnak a könnyeim. Robert egy igazi katona, de kiderül és meg is mutatkozik az embersége. Az ösztönei mindig megmutatják a helyes utat. Az apjának való megfelelési kényszer, a viszonyuk…maga az élete, a gondolatai mindent megmutatnak. Az amin keresztülment, hogy ott legyen ahol bámulatos. A kiképzés borzalmai, a háborúk, a bevetések…egy olyan emberré tették, amiből nagyon sok kellene erre a világra.

Nekem a legnagyobb meglepetést Gloria okozta. Nem egy mindennapi hősnő az biztos. Borsa hősnők amúgy sem hétköznapiak. De ő mondjuk úgy a legegyedibb közülük. Gyermekkora, fiatalkora csak borzalommal van tele. Fiatal nőként azonban harcol, küzd…de a démonaival szemben sokszor veszít, ezért menekül bizonyos „segítséghez”. Kezdetben nem tudtam mit is gondoljak róla, ahogy Borsa folymataosan csepegtette róla a információkat hol sajnálatm, hol egy ledér nőszemélynek, hol egy forradalmárnak, hol egy intelligens nőnek, hol igazi vezetőnek tartottam. És megmondom őszintén most sem tudom mit gondoljak róla. Annyira komplex karakter, hogy lehetelen csak annyival elintézni hogy kedvelem vagy éppen nem kedvelem. Nem tudok egyértelmű választ adni, de azt tudom hogy tisztelem. Az ami mögötte van, amit átélt, amin keresztülment…hát én belerokkantam volna, és nem is éltem volna túl. Az tény, hogy hatalmas a szeretethiánya, és egy igazi érzelmi vulkán. Bármelyik pillanatban képes kitörni. Az ő szemüvegén pillanthattunk be Venezuelába. És tényleg…sok mindenbe, mi európaiak bele sem gondolunk…csak elolvassuk a híreket erről a dél-amerikai országról és konstatáljuk mennyire rossz a helyzet…de Glora megmutatta, milyen is ez a valóságban. Nőként neki még nehezebb volt és úgy gondolom nőként sokszor nehezebb. Főleg a világ bizonyos részein, de Gloria megmutatta milyen fából is faragták őt. A környezet-és állatvédelme miatt azonban csak felnézni tudok rá. Kiáll az elevi, a hazája, a népe mellet. Küzd, harcol és soha nem adja fel.

Volt azonban még egy katona, aki inkább mellékszereplőként tűnt fel. Ő Robert legjobb barátja, bajtársa: Paul. Ő hozta a legtöbb humoros jelenetet…de a mély sebeket is. A humor, vicc mögött gyakran van fájdalom…de valaki ezzel oldja a feszültséget, valaki máshogy dolgozza fel a történeteket. Tökéletes karakter volt Cooper mellett. Nagy kedvencem lett a nem mindennapi életútjával ő is.

Úgy érzem ehhez a történethez, életutakhoz kellett az Utószó. Az utószó, amely rendszerez, megmutat és reményt ad. Hogy van boldogság a sok borzalom ellenére is.

A borító ismét valami gyönyörűséges lett. Én így képzeltem el a főszereplőket, ahogyan a boríton szerepelnek. Végig ők jelentek meg előttem olvasás közben. A Végzet naptár pedig tökéletes kiegészítője a regénynek. Számos olyan kép van, amely megejeleníti az egyes történéseket…és ezért örülök, hogy megvettem. Így teljes az egész történet. :)

Drága Borsa Brown…eddig határozottan állítottam, hogy Umberto az én kedvenc Borsa karakterem, és a Sapho a legkiforrottabb könyved….de ez, amit most alkottál azt hiszem sajnos elororzta az első helyet az én kedvenc donomtól. Az lélektani mélység, amelyet megmutattál ebben a regényben szinte földhöz vágott. Összetörtem, darabokra szakadt a lelkem, sírtam nem egyszer, és sok mindent megértettem. A drogfüggőség vagy az adrenalinfüggőség miért is keletkezik. Mi történne a világ túlfelén ha nem lennének a különleges alakulatok, mi is az iszlám, milyen a katonai kiképzés, milyen egy bevetés. És rájöttem, hogy tényleg nem tudok én szart sem. De köszönöm, köszönöm, hogy megírtad ezt a könyvet…mert végzetes lett, feltárva és bemutatva a világ és az emberség bűneit…ugyanakkor megmutatva, hogy a reménysugár mindig ott van, csak észre kell venni. Előbb utóbb mindenkit utolér a Végzete…kit így kit úgy.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

Katica_98 P>!

– Igen. Hiszek Istenben. És még sok minden másban is, de a Teremtőnek mindenhez köze van.Tudom, hogy le fog ránk nézni…- elhallgat, megköszörüli a torkát, majd visszakérdez.
– És te?
– Katona nem létezhet hit nélkül.

471.

Kriszta_89 P>!

Meg kell tanulni, hogy ami megtörtént, azon már nem tudsz változtatni, de ha veszteség ér, akaratlanul is keresed a hibát, és számtalan módon pörgeted végig az agyadban az akciót. Egyesek szerint ez baj, mások úgy vélik, hogy így tanulhatsz csak igazán a hibákból.

95. oldal

>!

A múlttól nem menthetjük meg a szenvedőt.

578. oldal

Kriszta_89 P>!

A selejtes lelkek mindig nagy harcosokat rejtenek.

81. oldal

Ficere_Barbara P>!

Talán az a legpokolibb, hogy a múlt sosem válik elmúlttá, mert újra és újra előjön, megidézed, átèled minden pillanatát.

>!

Állandóan azt mondják a katonákra, hogy hősök akarnak lenni, pedig ez nem igaz. Ha hősökké leszünk, az azt jelenti, hogy valami rossz történt. A sima dolgokért, egyszerű harcokért a hétköznapokban senki sem kap elismerést. Ölj! Éld túl! Áldozd föl magad! Rokkanj bele! Igen… Akkor hőssé válsz…

28. oldal

Fanni227 >!

A katona igazi ereje mindig a szívében, a lelkében és a kitartásában van.

128. oldal

Ficere_Barbara P>!

De az a csók…. Igazságtalan volt. Igazságtalan és kegyetlenség volt a részedről,hogy adtál egy kis kóstolót, miközben tudtad,hogy többet nem kaphatok. Igazságtalan volt a részedről,hogy elém tártad az igaz embert, megmutattad,hogy olyan is van ezen a világon, aztán meg el is vetted, és éreztetted,hogy én ilyet nem érdemlek. Azzal a csókkal jobban porig aláztál, mint bármely férfi az èletemben.


A sorozat következő kötete

Elit sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Colleen Hoover: November 9.
Baráth Viktória: A főnök 2.
Marilyn Miller: A vezér
Meg Cabot: A neveletlen hercegnő naplója 6. – Hajrá hercegnő!
Becky Albertalli: Simon és a Homo sapiens-lobbi
Jennifer Niven: Veled minden hely ragyogó