A ​férj prostija 79% 345 csillagozás

A feleség menteni akarja évek óta tartó házasságát. Úgy dönt,megelőzi hogy a férje másfelé kacsingasson. Módszeresen férje szolgálatába áll. Különböző helyzetekben veszi át változik át családanyából a férje prostituáltává. Ezt értsd úgy,hogy háziasszonyként szabadidejében azon gondolkozik milyen trükkökkel hódíthatná vissza férjét. Például rúdtáncot tanul. A tudását kamatoztatja is a férjének. Ellaposott házasságuk újra a jó mederbe terelődik az sok izgalomnak köszönhetően.

A cím alapján én is arra számítottam, hogy a férj szeret félrelépni. (El se olvastam a fülszöveget.) Majd a könyv elején leesett, hogy főhősnő szeretné újra felrázni, tüzet lehelni a taposómalom által, szürkévé vált kapcsolatát a férjével. Persze úgy, hogy a főhősnőnk, nem dolgozik, ezért ráért ilyenekkel foglalkozni. Nincs gyerekem, se férjem, mégis úgy gondolom, hogy a kommunikáció az, ami sikerre viszi a házasságot és nem a szex általi szerepjátékok. Egyébként nagyon szeretem Borsát és a könyveit is, de ez volt szerintem az eddigi leggyengébb könyve, amit olvastam tőle.

Meglehetősen ambivalens érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban.
Egyrészt tetszett, mert – bár nem vagyok annyi idős, mint Pamela – simán át tudtam érezni a fásultságát, másrészt viszont picit úgy érzem, hogy az írónő a regény második felében eléggé átesett a ló másik oldalára.

Idővel minden párkapcsolat ellaposodik többé – kevésbé. Gyerekek, állandó rohanás, házi munka, és monotonná, egyhangúvá képes válni az életünk… Sokan át tudjuk ezt érezni!
Pamela ezt megunva belekezd egy játékba a férjével, Stevennel. Tetszett a vakmerősége, tetszettek az ötletei, az öniróniája, hogy képes volt nevetni magán, hogy újra megtalálta a NŐT magában.
Pár húzása ugyan nekem meredek volt és azt éreztem, hogy ez már sokkkk, ekkora pálfordulás már nem csak hiteltelen, de fárasztó is a hétköznapi életben. Persze, legyünk szexik. Hordjunk néha magassarkút, fessük a hajunkat, járjunk el mozogni, de ez a hatalmas dózisú erotika már meredek volt nekem.
Ráadásul melyik nő tud több száz dollárt „elpazarolni” a „szexjátékaira” manapság? Az, aki magas beosztású férjjel az oldalán platina kártyával mászkál, vagy maga keres elvetemült összeget… De akkor is… Pár ötlet tényleg klassz volt, spoiler, de volt, amitől égnek állt a hajam.

Borsa olvasmányos stílusban ír, így pörögnek a lapok, de nekem ez most kicsit túlzás volt.
Igenis szexik vagyunk tornacipőben és farmerben is, és úgy is lehetünk csábító nőcik, kellő magabiztossággal. Nem kötelező a combfix és a mély dekoltázs, bár néha jó érzés. Viszont az esetek kilencven százalékában a tornacipős nőcit is max lángon képes szeretni a férje. Szerintem. :)

Elég megtévesztő a címe, nem igazán erre számítottam.
Ugyan még fiatalabb vagyok , sőt, a párommal is csak 5 éve vagyunk együtt és még nem éreztem így magam soha mint Pamela,spoiler de teljesen megtudtam érteni a helyzetét. A férje a könyv elején egyáltalán nem becsülte meg a munkáját, a kapcsolatuk is ellaposodott. Sajnos, ez egy hosszútávú kapcsolat vele járója, bevallom, eléggé félek, hogy mi lesz 10 év múlva velünk. Remélem, hogy ennyire mélyre nem süllyedünk mint Pameláék a könyv elején, azonban nagyon nagyra értékelem, hogy nem a válást fontolgatta, hanem tett a kapcsolatukért. Ha valaha ilyen helyzetben lennék, én is így szeretnék reagálni, mint ő. Nem tartottam túlzásnak amiket művelt, ezek a „tippek” szerintem elég sok nőnek megfordultak már a fejében. Mindenesetre vártam az újabb és újabb ötleteket.
Rengetegszer megnevettetett, például a nappalis jelenetnél már majdnem a könnyem kifolyt. Nagyon jó élménnyel gazdagodtam, szerintem ez jobban sikerült mint az egész Arab sorozat.:)

Nehéz szívvel adom meg azt a 3.5 csillagot, mert imádom Borsa munkásságát, de ez valahogy most nem jött be. Annyira szerettem volna szeretni.
Reális helyzetből indul ki, majd egy irreális fordulatot vesz. Nehezen tudom elhinni, hogy egy szakadék szélén álló házasságot ilyen módon meg lehet menteni. Biztos van kivétel, de ahhoz mindkét félnek tenni kell érte. Az egyoldalú próbálkozások sajnos legtöbb esetben hiábavalók.

Pamela karaktere az elején szimpatikus volt, majd a túlzott magabiztosság ellenszenvessé tette. Mintha elfelejtette volna, hogy attól, hogy szőke lett és lefogyott, attól még ugyanaz az ember maradt. Stevent kedveltem végig, ő szerethető volt, bár az elején nagyon utálatos megnyilvánulásai voltak.

A párterapeuta tanácsával egyetértettem, miszerint havi egy szerepjáték elég. Ezek meg állandóan mást se csináltak, kötve hiszem, hogy ez még az egészséges kategóriába sorolható. Mintha elrejtenék egymás elől a valódi énjüket. Ennek a sok játszadozásnak pedig az lett a vége számunkra, olvasók számára, hogy a történet kezdett ellaposodni, eltűnt a mondanivaló a sok légyott miatt. Ezt sajnáltam én nagyon.

Eredetileg csak 3 csillagot szerettem volna adni, de valamiért a könyvek vége elérzékenyít annyira, hogy sokkal jószívűbb leszek.

Ahogy a mérlegnek, ennek a könyvnek is két oldala van.

Egyrészt ott volt az alapszituáció, egy szakadék szélén álló házasság, és a főhősnő, Pamela (bocsánatot kérek mindenkitől, de ez név olyan irritáló!), aki próbálja rendbe hozni, ami az évek alatt egysíkúvá, lapossá vált, egyúttal megtalálni önmagát, az anya és a feleség mögött a nőt. Ez a része nagyon tetszett a könyvnek, hihető és életszerű volt, és annak ellenére, hogy Pamela jó pár évvel idősebb és tapasztaltabb, mint én, teljesen bele tudtam élni magam a helyzetébe.

Másrészt meg ott az eszköz, a szex, amivel ezt az egészet Pamela kivitelezi. Nem mondom, először izgalmas volt arról olvasni, hogy milyen újabb és újabb ötleteket talált ki, és hogy azt Steven hogyan fogadta, de amikor már szinte csak erről szólt a sztori, na, onnantól kezdve vált hiteltelenné számomra. Merthogy én kizártnak tartom, hogy csak szexszel meg lehet oldani egy ilyen problémát, megmenteni egy házasságot! Ráadásul úgy, hogy Steven jóformán még a kisujját sem mozdította meg, csak „elszenvedője” volt ezeknek az ötleteknek. És akkor még azt sem említettem, hogy miután Pamela igazán belelendült, az egésznek olyan sznob-érzése volt… új ruhák, új frizura, szórjuk a pénzt ezerrel, miközben eltartottak vagyunk… jaj!

Sokat filóztam, hogy 3,5 vagy 4 csillag, mert amellett, hogy olvastatta magát, igenis van a könyvnek mondanivalója, csak ez a fránya szex-központúság… Ahh, legyen inkább 3,5.

Hmm…hol is kezdjem? Ez a könyv engem nagyon meglepett. A címválasztás hihetetlenül megtévesztő, mert teljesen mást sugall számomra és félrevezeti a leendő olvasót.
Pamela karaktere alapvetően szimpatikus volt, a szándéka, az ötletei mind-mind tetszettek. Néha mondjuk idegesített, hogy mennyire nem hiszi el, amit a férje mond neki és túlagyalja a dolgokat (tipikus női tulajdonság), de összességében végig kedveltem.
Borsa írási stílusa, humora meggyőzött, a témaválasztása is teljesen rendben és örülök, hogy ez lett az első olvasmányom tőle. Nagyon kíváncsi voltam arra, hogy mi az írónő titka, amivel az ország egyik legsikeresebb alkotójaként tartják számon és azt hiszem, rájöttem a titokra. Egyszerű nyelvezetet használ, nincsenek felesleges kanyarok a történetében és unalmas klisék. Köszönöm az élményt, kifejezetten érdekes történet volt, és elgondolkodtató. Hiszen manapság az emberek olyan könnyen dobálóznak kapcsolatokkal ahelyett, hogy nekiállnának megjavítani.
Bővebben itt: http://pandalanyolvas.blogspot.com/2018/06/borsa-brown-…

Kellemes csalódás volt ez a könyv. Az eleje nagyon jó volt, de kb a közepétől elkezdett kicsit laposodni, de még így is megítélem a négy és fél csillagot, mert nagyon jó témához nyúlt szerintem az írónő. Bár nálunk általában azért dolgoznak a nők is, mégis úgy gondolom, kell ha nem is minden amit leírt, de az alapgondolata. Hogy nők tudjunk maradni, ne cserélődjenek fel a szerepek és ne futamodjunk meg, hanem ha érdemes, harcoljunk a kapcsolatunkért! Ez nagyon tetszett. Ha kb 100 oldallal rövidebb lett volna, mert a végén már nyúzta kicsit, meg is kapta volna tőlem az öt csillagot. Még annyi negatívum esetleg, hogy a női főszereplőnk érdekes volt sokszor félénken bemenni egy szexboltba? Most komolyan? Hát szerintem ez ma már nem akkora szám, bár lehet én is zavarba lennék, ebből ki is derül, hogy még nem voltam, ki tudja, inkább csak sokszor egy kicsit túl félénknek éreztem. De ebből jön is a pozitívum, hogy össze tudta magát szedni és bátorságot önteni magába. A cím alapján nem teljesen erre számítottam, igaz a fülszöveget direkt nem olvastam el, lehet ezért is lepődtem meg. Jó volt, bár nem lett kedvenc. Mindezek ellenére nálam egyszer olvasós kategória, de annak tökéletes!!!!!

„Amit egyszer valakivel felépítettél, azt csak vele élvezheted!”

Úgy érzem, hogy ez a regény teljesen más stílusú, mint amit megismerhettünk az írónőtől A maffia ágyában vagy Az Arab sorozatnál.

Tulajdonképpen egy teljesen valós és életszerű problémát mutat be Pamela és Steven házasságának segítségével. Bármelyik házasságban adódhatnak ilyen gondok, mint főszereplőinknél. Tetszett és borzasztóan becsültem, hogy Pamela nem futamodott meg és nem az egyszerűbb utat választotta, nevezetesen a válást. Mert igen, az lett volna a könnyebbik út. Nem egyszerű egy huszon X éve tartó házasságot összetartani és fenntartani, hogy az ne a megszokásról és a napi rutinról szóljon. Mert ha arról szól, akkor egy idő után ellaposodik. Egy idő után a házaspár úgy élhet egymás mellett, mintha testvérek lennének.

Úgy gondolom, hogy egy házasságot is minden egyes pillanatban ápolni és gondozni kell, mint egy cserép virágot és ebben mind a két félnek partnernek kell lennie. Egy bizonyos idő után az a fene nagy szerelem elmúlik egy házaspár életében és átveszi a helyét egy sokkal mélyebb érzés, ami a szeretet és jobb esetben pluszként a tisztelet.

Véleményem szerint ezt a regényt azok a hozzám hasonló nők értik igazán, akik hosszú ideje házasságban/párkapcsolatban élnek és ebből adódóan kb. a negyvenes korosztályhoz tartoznak.
Teljesen tudtam azonosulni Pamelával, hiszen én is 18 éve házasságban élek és a mai napig rajongással szeretem a férjemet, mondhatni még mindig érzem azt a szerelmet is iránta, amit a megismerkedésünk idején, 22 évvel ezelőtt éreztem. Ennyi együtt töltött idő után már ismerjük egymást kívülről-belülről, de igenis még mindig lehet olyat mutatni és kell is, ami a másiknak újdonság lehet. Azt a bizonyos tüzet fenn lehet tartani és, ha ahhoz ilyen kis játékok kellenek, mint amiket Pamela kitalált, akkor azokkal. Bátran állíthatom, hiszen tapasztalatból beszélek, egy negyven éven felüli házaspár élete is lehet izgalmas. És valóban igaz az az állítás, miszerint „egy nő nappal legyen rendes anya, este pedig egy szajha a hálószobában”.

Ami egy kicsit negatívum volt számomra a könyvben, hogy sokszor inkább az ANYA volt központban és nem a NŐ. Nyilván Pamela egy személyben anya, feleség és nő is, de nekem sok volt az anya szerep a történetben.

Különösen az érettebb korú női olvasóknak ajánlom ezt a könyvet, mert mi érthetjük igazán, hogy miről beszél Borsa Brown ebben a történetben.

Felemás érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban.
Volt benne jó is, de a zöme annyira nem jött be.
Az elején vicces volt a történet, aztán már annyira mégsem. Kicsit erőltetettnek éreztem.
A végére ismét helyett kapott a humor. :)
Tetszett, hogy Pamela fel akarta pörgetni a házasságát, de néhol a módszerek nem jöttek be nekem. Néhol igen csak meredek volt. És a legtöbb csak a házas életükre vonatkozott.
Szóval, nálam nem lesz többször olvasós.