Boros Gábor (szerk.)

Filozófia 12 csillagozás

Boros Gábor (szerk.): Filozófia

Az ​Akadémiai kézikönyvek Filozófia kötete az európai bölcselet történetének átfogó és részletes bemutatása; régóta vágyott, magas színvonalú alapmű érettségizők, középiskolai filozófia- és etikatanárok, egyetemi hallgatók és oktatók számára.

A kézikönyv első, terjedelmesebb része az európai filozófia jelentős alakjait, iskoláit és áramlatait tekinti át a kezdetektől a 20. századig, történeti alapú megközelítésben, beleértve az adott korszakok filozófiájára ható külső tényezőket is. A második, rövidebb rész esszéi az egymástól elkülönülő kortárs irányzatok és filozófiák bemutatására összpontosítanak. A kötetet részletes tárgy- és névmutató egészíti ki.

A filozófia ott volt az összes egyéb tudomány bölcsőjénél, és az újkor végéig magában foglalta az emberi tudás egységének ígéretét. Jelentősége az utóbbi évtizedekben újra nő, amit a szerteágazó szaktudományok sokaságának határterületein erősödő kompetenciája és aktivitása jelez. A főszerkesztő, Boros Gábor, az ELTE… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Akadémia kézikönyvek

>!
Akadémiai, Budapest, 2013
1436 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630584869
>!
Akadémiai, Budapest, 2011
1436 oldal · ISBN: 9789630584869
>!
Akadémiai, Budapest, 2007
1436 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630584869

Kedvencelte 2

Most olvassa 6

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 24

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

zsebibaba007>!
Boros Gábor (szerk.): Filozófia

Tömör gyönyör a filozófia kedvelőinek (azaz nem nekem :D). Benne van minden, amit tudni kell.

VadKant>!
Boros Gábor (szerk.): Filozófia

Nagyon jó, cseppet tömény, de nyilván ez a rendeltetése neki. :)
Vannak nagyon erős feldolgozások: a görög és a középkori filó rész minden elvárást felülmúl! A 20. századi és az Analitikus rész is nagyon alapos és igényes. Viszont a reneszánsz és az újkor rész gyakorlatilag lényegtelen, elhanyagolható és használhatatlan, ha azzal ismerkedne valaki, a wikipediát előbb ajánlanám, olyannyira gyengusz.
Különösen javallom a végén lévő összefoglalókat, az sokkal inkább téma szerinti megközelítés, és nem annyira történetieskedő.

Szandra_Egyed>!
Boros Gábor (szerk.): Filozófia

Összefoglaló mű a filozófiáról. Tökéletes lenne, ha kb. négyszer ilyen vastag lenne, és akit konkrétan keresek, és a görögök után van, több információ lenne róla, főleg művek. Az ilyen típusú könyvekben általában van valaki, akit hiányolok, vagy kevésnek tartom az információt róla. Schopenhauer, Kierkegaard, szerintem kevés, Rousseau nekem kedvenc filozófusaim között van, róla is kevésnek tartom a szöveget, ami a könyvben található. Több nevet is lehetne írni, gondolom mindenkinek van olyan filozófus, akit jobban preferál, megértem, hogy ennyi a keret.


Népszerű idézetek

Wolf_Roland>!

„Amit akarsz, azt akard úgy, hogy annak egyszersmind az örök visszatérését is akard” (Deleuze 1999:112).

969

Wolf_Roland>!

„Mert – adja meg a magyarázatot Nietzsche – az ember inkább a semmit akarja, mint hogy egyáltalán ne akarjon semmit…”

971

Wolf_Roland>!

A nyelv rejtélye a beszélgetés felől tárható fel: a beszélgetésben a nyelv senkinek sem szabad tulajdona, minden beszélgetés előfeltételez egy közös nyelvet.

1032

Wolf_Roland>!

az ember – egy híres sartre-i meghatározással – szabadságra van ítélve

1040

Wolf_Roland>!

nem tudjuk, mi tesz boldoggá, de azt igen, hogy mi tesz boldogtalanná. (Hasonlóan ahhoz, hogy nem tudjuk, mi igaz, de azt igen, hogy mi hamis.) Karl Raimund Popper

1118

Wolf_Roland>!

Erkölcsileg néha kötelezőnek tartjuk, hogy jót tegyünk másokkal, és mindig kötelezőnek tartjuk, hogy ne ártsunk másoknak, de nincsen hasonló kötelességünk saját javunk előmozdítására és saját megkárosításunktól való tartózkodásra. A köznapi erkölcs tehát aszimmetrikusan, más mérce szerint ítél a másokra és a saját magunkra vonatkozó kötelességek tekintetében. A kézenfekvő válasz erre, hogy nincs értelme kötelességgé tenni valamit, aminek megtételére egyébként is hajlunk. Csakhogy ugyanígy hajlunk arra is, hogy jobban törődjünk a hozzánk közel állókkal, mint az idegenekkel, amit viszont a köznapi morál is előír számunkra. Vagyis ugyanaz a megfontolás hol szerepet játszik erkölcsi ítéleteinkben, hol nem. Köznapi erkölcsfelfogásunk paradoxonokkal terhes.

1199

Wolf_Roland>!

Ezt a tudatlanságunkat Moore nagyon erősen fogalmazta meg. Szerinte csak akkor tudhatnánk, hogy egy cselekedet a legtöbb jót fogja eredményezni, vagyis hogy kötelességünk megtenni, ha 1. ismernénk az előttünk nyitva álló összes cselekvési lehetőséget, 2. valamint azokat az egyéb feltételeket, amelyek ezekkel összekapcsolódva meghatározzák a cselekvések lehetséges hatásait, 3. és azt is, hogyan határozzák meg. Vagyis 4. ismernünk kell minden választható cselekvés összes későbbi hatását és 5. e hatások értékét. Azt a cselekvést kell választanunk, amelynek eredményei összességükben nagyobb jót hoznak létre, mint amilyet bármely másik lehetséges cselekvés előidézne. De soha nem lehetünk biztosak abban, hogy hosszú távon melyik cselekedet fogja a legtöbb jót előidézni. Tehát a normatív etika Moore szerint soha nem tudja megmondani, hogy adott helyzetben mit kell tennünk. Majd miután szemügyre veszi azokat a szerényebb feladatokat, amelyeket a gyakorlati etika esetleg még elláthat, ezek jelentős részét is teljesíthetetlennek tartja. így jut el ahhoz a tarthatatlanul erős, de tőle nem szokatlanul meghökkentő következtetéshez, hogy „még sohasem találtak elégséges indokot annak alátámasztására, hogy egy cselekvés helyesebb vagy helytelenebb, mint egy másik”.

1203


Hasonló könyvek címkék alapján

Szabó Attila: Művészettörténet vázlatokban
Salamon János: A szív arisztokratikus szokásai
Pressing Lajos: A boldogság mint misztérium
Lendvai L. Ferenc: A gondolkodás története
Kamarás István: Olvasatok
Kiss Balázs Kunó: Semmit és azt könnyedén
Barcsi Tamás: Az ember méltósága
Tarr Bence László: Az örök élet forrása
Tőzsér János: Az Igazság Pillanatai
Pethő Ágnes: Múzsák tükre