Bornemisza ​Péter összes költeménye 2 csillagozás

CANTIO OPTIMA

Nótája: mindönök meghallják és jól megtanulják…

Siralmas énnéköm tetüled megváltom
Áldott Magyarország, tőled eltávoznom;
Vajjon s mikor leszön jó Budában lakásom!

Az Fölföldet bírják az kevély nímötök,
Szerémségöt bírják az fene törökök.
Vajjon s mikor leszön jó Budában lakásom!

Engömet kergetnek az kevély nímötök,
Engöm környülvettek az pogán törökök.
Vajjon s mikor leszön jó Budában lakásom!

Engöm eluntattak az magyari urak,
Kiízték közőlök az egy igaz Istent.
Vajjon s mikor leszön jó Budában lakásom!

Legyön Isten hozzád, áldott Magyarország,
Mert nincsen tebenned semmi nagy uraság,
Vajjon s mikor leszön jó Budában lakásom!

Ez éneköt szörzék jó Husztnak várában,
Bornemisza Pétör az ő víg kedvében.
Vajjon s mikor leszön jó Budában lakásom!

(1557?)

1. oldal

Mind kárhoztak! Ezeket halljátok:
Én éhezém – ennem nem adátok,
Szomjúhozám, innom sem adátok,
Szegény valék – be nem fogadátok.

Oly kór valék – nem látogatátok.
Mezítelen meg nem ruházátok,
Fogoly valék, hozzám nem látátok,
Hogy meghalék, el sem temetétek.

Rajtam semit sem könyörülétek,
Engem látván, meg sem esmérétek.

33. oldal, Az ítéletről (1566?)

Szűl az keresztség újonnan minket, megföreszt Krisztusban,
Az szent vacsora éltet bennünket az te szent fiadban,
Az te szent lelked uram szép dolgot szerez mindazokban,

Él az mi lelkünk nagy csudaképpen uram ezek által,
Az röttent szívű, kétséges szívű megnyugszik ez által,
Az nagy vakmerő, gonosz életű hozzád tér az által.

47. oldal, Isten városáról, az mennyországról való ének

Rút és iszonyú undok az pokol, nem kell az minekünk;
Szép az mennyország, rakva sok kicsvel, arra fohászkodunk,
Noha nagy szoros kapuja annak, de reátódullunk.

48. oldal, Isten városáról, az mennyországról való ének

Engeszteljed meg minden barátid, békességben lakjál,
Ha ki tégedet gyűlöl vagy kerget, azért imádkozzál;
Ennek utánna megjámborodjál, ha te gonosz voltál.

44. oldal, Isten városáról, az mennyországról való ének