A ​hajnalok itt csendesek 44 csillagozás

Borisz Vasziljev: A hajnalok itt csendesek

A tehetséges prózaíró kisregényének szereplői egyszerű, hétköznapi emberek. A hajnalok itt csendesek című írása egy kis csapat katonalány történetét eleveníti meg. A kisregény színpadi feldolgozása is világsikert aratott, hazánkban a Mikroszkóp Színpad hódította meg vele közönséget. „Vasziljev valódi élettel tudta megtölteni a több mint húsz éve lezajlott eseményeket, s e néhány katonalány hősiességében és emberségében egy nép sorsát sikerült érzékeltetnie” – írta e műről egyik kritikusa

Eredeti megjelenés éve: 1969

>!
Európa, Budapest, 1983
136 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630729717 · Fordította: Gábor Éva

Enciklopédia 2


Kedvencelte 13

Most olvassa 1

Várólistára tette 52

Kívánságlistára tette 42


Kiemelt értékelések

Zsuzsi_Marta P>!
Borisz Vasziljev: A hajnalok itt csendesek

A szenvedéllyel olvasó, igazi könyvmoly életében az ilyen regények teszik fel a koronát az olvasás élményére, jelentik a kincset, és keveselljük a maximálisan adható öt csillagot.

Vasziljev regénye ilyen élményt jelentett, megérintett, megrázott és első mondatától magával ragadott – egy igazi remekmű!
Oroszország, Vop-tó, II. világháború, 1942, légvédelmi tüzérség, parancsnok a 32 évét épphogy betöltő Fedot Jevgrafics Vaszkov törzsőrmester. Ő lett a parancsnoka a fiatal katonalányokból álló légvédelmi egységnek. Kezdetben nem adódik háborús esemény, ami a mindennapjaikat nagyban zavarnák, mígnem felbukkan két német katona az erdőben, és világossá válik küldetésük célja, a kirovi vasútvonalat igyekeztek felrobbantani. Vaszkov öt lánnyal ered nyomukba, hogy elfogják őket, megakadályozzák tervük végrehajtását.
A kimondottan izgalmas – néha még megmosolyogtatóan kedves motívumokkal is spékelt – , a háború szörnyűsége és embert próbáló kihívásai mellett az író csodálatosan bontja ki 6 emberből álló csoportban folyamatosan erősödő összetartást, együttérzést, a bizalmat és az igazi bajtársiasságot, s mindez együtt felülírja a hierarchiát, a kezdetben mogorva Vaszkov atyai gondoskodással, elnéző engedékenységgel, ám ugyanakkor féltő, óvó szigorral válik lányai igazi támaszává. Nekem az ő alakja tiszteletreméltó, határozottsága, gyengéd odafigyelése megható, s habár megedzette az élet, a háború már-már közömbössé tette, de szíve nagyon is helyén volt. Vasziljev a katonalányok történetén keresztül hangsúlyozza a háború, a vérontás, a halál értelmetlenségét, nevetős, vidám, fiatal lányok, akikre még sok boldog év, család, anyaság várna a géppisztoly csövével, a halállal néznek nap mint nap farkasszemet. És várták a másnapot…
Egy csodálatosan megírt, minden túlzástól mentes nagyon szép regény ez, minden elismerésem az íróé!

6 hozzászólás
Gelso P>!
Borisz Vasziljev: A hajnalok itt csendesek

Csodálatos és fájdalmas könyv.
Micsoda tapasztalatlan emberek kerültek katonákként a frontra, hadszíntérre…
Szomorú
Mennyi eltékozolt élet…
Mennyi eltűnt, életét egyik pillanatról a másikra elvesztő lány, vagy leendő anya, és még több férfi, aki apa, akik szülők lehettek volna!
Mennyi félelem, mennyi rettegés…mennyi veszteség.
de minden borzalma és fájdalma ellenére nagyon szerethető könyv ez, mert amilyen sok benne a fájdalom és szenvedés, legalább annyi benne az optimizmus és a remény.
Fantasztikus változáson megy át Fedot! Szinte magam sem hittem!
Ez a könyv egy hatalmas bizalom-bizonyítéka is a szerző hitének az emberiségben.
Egy valaki a háborús hősök közül azért mégiscsak szülővé válhatott – és ez bizalom a jövőben is…

Nagyon szép könyv.
Lelkileg is megpróbál.
De el kell olvasni.

Az olvasást @loslobos Kisregények – nagy érzelmek
és
@Archibald_Tatum Elfeledettek c. kihívásaihoz ajánlom.

1 hozzászólás
Chivas>!
Borisz Vasziljev: A hajnalok itt csendesek

Nagyon nehéz értékelést írnom ehhez a könyvhöz, mert eléggé elérzékenyültem a végére. Konkrétan potyogtam a könnyeim. :) Pedig olyan kedélyesen indult, mint ha csak egy nyári úttörő táborban lennénk, kacagás, móka, nevetés, egy kis flört… Aztán hová jutottunk? A kőkemény, értelmetlen, véres háborús valóságba. Fantasztikus írói megoldásokkal… spoiler
@Ibanez, köszönök mindent! Ismét egy nagyszerű könyvet olvastam a társasod miatt.

4 hozzászólás
Trixi_Adzoa P>!
Borisz Vasziljev: A hajnalok itt csendesek

6 csillagos!
Imádom, mosolygok, utálom, sírok…
Istenem, csak soha ne kelljen háborúban részt vennem.
Ez nagyon meghatározó élmény volt! Kötelező olvasmány!!!

4 hozzászólás
Ezüst P>!
Borisz Vasziljev: A hajnalok itt csendesek

Vaszkov parancsnok és az ő katonalányai – vajon született-e a háborús irodalomban még egy ilyen felejthetetlen csapat? Borisz Vasziljev gondolt egy nem is annyira merészet, de szerencsére épp elég különlegeset, és először is megtett főhősnek öt egészen különböző lányt: a többieknél komolyabb, háborúban férjét vesztett, gyerekét egyedül nevelőt; az örök füllentőt, aki csak azért talál ki folyton valamit, hogy az elhagyatottságát feledje; az egyetemistát, aki katonacsizmát sem látott életében, nemhogy fegyvert; a talpraesett széplányt, aki nemcsak a kombinédivatban van otthon, hanem remekül lovagol, lő, és Vaszkovot is pirulás nélkül képes leosztani; végül pedig a mindig mellőzött, de mindig jobb holnapban reménykedőt, akitől az élet a legutolsó percben is csak elvenni képes. A képlet persze nem működhetne a hősök hőse, a férfitársasághoz és fegyelemhez szokott, ám hirtelen nők vezetésével megbízott katona figurája nélkül: a kitüntető szerep és egyben számára rendkívül súlyos kereszt Fegya Vaszkové.

Hiába a háború, az alaphelyzet iszonyúan vicces, és azért szórakoztat ma is, mert írjunk bármilyen évet, vannak dolgok, amik garantáltan állandóak. Néha azt kívántam, bár kitartana a röhögés a végéig, még ha könnyeken keresztül is, csak legyen egy kicsit kevesebb veszteség, mert ez az öt lány, és az őket sokáig hova tenni nem tudó férfi annyira összepasszolnak… Igaz, elsőre nem éppen így tűnik. Mert hát itt van ez a Vaszkov, kissé merev, koravén fickó (harminckét éves, de gondolkodásmódja és viselkedése többnek mutatja), eddig minden alárendeltjével gond nélkül elbírt, és az sem hozná zavarba, ha puszta kézzel kellene az ellenség torkának ugrania, egy maroknyi lány mégis eléri, hogy minden addigi katonai tapasztalata csődöt mondjon. A kolleginák pillanatok alatt a vitéz Vaszkov harcos feje tetején és idegszálain ugrálnak. Fegya meg nem győz egyik sokkból a másikba zuhanni a méterekre kígyózó kölniszagtól, folytonos vihogástól, váratlan sikongatástól, meztelenül napozástól és hasonlóktól. Aztán amikor első és egyben utolsó közös küldetésük alkalmával hatalmas bajba kerülnek, ezek a kombinékról, szerelmekről fecsegő lányok, olyan bajtársiasságról tesznek bizonyságot, hogy bárki elismeréssel adózhatna nekik. Fegya pedig rádöbben, kész bármit megtenni, hogy megmentse az ő „kislányait”. Igazi elmúlás előtti pillanatban kiteljesedő barátság az övék, talán a legszebben ábrázolt az eddig olvasott háborús történetek között.

Csak úgy zárójelben. Lehet, hogy örök elégedetlen vagyok, de. Ami a vége utáni végét illeti, ilyen lezárás mellett számomra az lett volna ütős, ha Ritának annak idején lánya születik, és egy lány tért volna vissza az események helyszínére, már a létezésével is sugallva az egykor ott harcolt nők üzenetét: néhányunknak elvehetik az életét, de mindegyikünknek soha.

GTM P>!
Borisz Vasziljev: A hajnalok itt csendesek

Előbb a filmet láttam, mind a kettőt!. Az első változatot még a 70-es években, az újat talán egy éve. Mindkét alkotás megrázó, és mint most kiderült számomra, híven követi a kisregény cselekményvezetését. Mutathatná-e jobban bármi egy könyv nagyságát, mint az, ha ismered a történetet, pontosan tudod, mi következik, mi fog történni a végén, és nem enged. Hiába minden, letenni is csak kényszerből tudod. Azt hiszem, ha a körülményeim engedik, egyvégtében olvasom végig.

Megrázó, szomorú írás a katonalányok története. Talán épp azért emelkedik ki a sok jól megírt háborús történet közül, mert a nőket állítja a középpontba. Lányokat, szeretőket, anyákat, akiknek genetikailag mélyen kódolt ösztöne nem a halál osztása, hanem az élet védelme. És nem a harctéren a puskatűzben, hanem a családi tűzhely mellett!
Hatalmas felkiáltójel ez a regény a háború, az értelmetlen pusztítás ellen.

Megrázó, mégis felemelő, és ott a végén a feloldás: az életet nem lehet legyőzni.

M_Titi>!
Borisz Vasziljev: A hajnalok itt csendesek

Sok háborús könyvet olvastam már, de ez a legjobbak közé tartozik. Embernek maradni egy embertelen környezetben talán a legnagyobb feladat, mégis egy nemes jellemre utal.
Arról nem beszélve, hogy ez a könyv a háborúban résztvevő nők sorsáról is szól, róluk emlékezik meg. Mindenkinek el kéne olvasnia ezt a történetet.

Miyako71 P>!
Borisz Vasziljev: A hajnalok itt csendesek

Pont olyan volt, mint amilyennek gyerekkorom orosz filmes emlékei alapján képzeltem. Jól felépített, élő karakterek, hősies jellemek, nem happy end.
Időnként kell ilyet is olvasni. Nem vidám „végignézni” hogyan küzdenek a szereplők embertelen körülmények között, mi vitte rá őket, hogy egyáltalán belépjenek a hadseregbe. De az ilyen történetek segítik, hogy ne vesszünk el a fantasy világokban, és két lábbal maradjunk a földön.

2 hozzászólás
Ėva71>!
Borisz Vasziljev: A hajnalok itt csendesek

Fedot Vaszkov törzsőrmester a 171-es állomás parancsnoka, olyan katonákat kért a parancsnokságtól, akik nem isznak és nem “nőznek.” Ami nem egyszerű kérés, de harmadnapra “két sor álmos lány “ várakozott rá, tüzérlányok. Amikor két német katona felbukkan, akiknek a célja a vasútvonal felrobbantása, Vaszkov öt katonalánnyal a nyomukba ered. A mocsárban, az erdőben követik az időközben már 16-ra emelkedett németeket. Mindeközben megismerjük a személyes történetüket, bátorságukat, egymás iránti bajtársiasságukat. Vaszkov katonaként, parancsnokként és védelmezőként is próbál helyt állni. Rövid kisregény, de a száz néhány oldal mondanivalója annál sokkal több. Nagyon olvasmányos, olykor megmosolyogtató és a női katonák előtt tisztelgő könyv. Nekem nagyon tetszett.

patakizs>!
Borisz Vasziljev: A hajnalok itt csendesek

Általában nem szeretem a túl rövid könyveket (mint ahogy a túl hosszúakat sem), mert mindig úgy érzem, nem lett rendesen kifejtve a történet. Itt mégsem éreztem ezt, végig feszültségben tudott tartani a cselekmény, és tetszett az is, hogy a lányok és a törzsőrmester életét is megismerhettem egy-egy jelenet közben. Vasziljev nagyon szerethető karaktereket alkotott.

>!
Európa, Budapest, 1983
136 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630729717 · Fordította: Gábor Éva
3 hozzászólás

Népszerű idézetek

Csoszi>!

Ostobaságot még unalomból sem érdemes csinálni.

75. oldal

Kapcsolódó szócikkek: butaság, ostobaság
3 hozzászólás
Zsuzsi_Marta P>!

Hiszen az embert egyvalami különbözteti meg az állatoktól: ember voltának a tudata. Ha ez a tudat hiányzik, akkor nem ember, hanem vadállat. Két lábon jár, két keze van, mégis vadállat. A legszörnyűségesebb vérengző vadállat. És akkor nem létezik iránta sem emberiesség, sem sajnálat, sem kegyelem.

107. oldal

Zsuzsi_Marta P>!

Eljött az a titokzatos pillanat, amikor az egyik esemény átmegy a másikba, amikor az okot a következmény váltja fel, amikor valami komoly dolog születik. Hétköznapi életében az ember sohasem veszi észre ezt a pillanatot, de háborúban, ahol végsőkig feszítettek az idegek, ahol az első súlyos csapásnál újra előjön az ősi aggodalom – csak épségben maradni –, itt ez a pillanat valóságszerűvé, fizikailag is érezhetővé válik, és végtelenül hosszúnak tűnik.

55. oldal

Zsuzsi_Marta P>!

Az ellenséget meg kell érteni. Minden cselekedetének, minden mozdulatának a napnál is világosabbnak kell lennie. Az ember csak akkor gondolkodhat helyette, ha beleéli magát a gondolataiba. A háború nemcsak egyszerűen abból áll, hogy ki kit lő le. A háború attól is függ, ki jár túl a másik eszén. Azért is készült szabályzat, hogy az ember fejét szabaddá tegye, hogy messze előre tudjon gondolkozni, a másik oldal, az ellenség helyében is.

105. oldal

Trixi_Adzoa P>!

A bánat néha bozontos medvére hasonlít. Ráveti magát az emberre, úgy tépi és gyötri, hogy kínjában a csillagokat látja.

122. oldal (Európa, 1983)

Csoszi>!

A valóra vált álmok mindig nélkülözik a romantikát.

99. oldal

Csoszi>!

A háború nemcsak egyszerűen abból áll, hogy ki kit lő le. A háború attól is függ, ki jár túl a másik eszén.

105. oldal

Kapcsolódó szócikkek: háború
merzel>!

A bánat néha bozontos medvére hasonlít. Ráveti magát az emberre, úgy tépi és gyötri, hogy kínjában a csillagokat látja. Azután eloszlik, szinte teljesen, és már szabadon lélegezhetünk, élhetünk, cselekedhetünk, mintha mi sem történt volna.
Néha pedig apró hibákat követünk el Apróságokat, de egy ilyen apróság olyasmit hozhat magával, amitől isten óvja az embert.

122. oldal

R_Kingaa>!

A törzsőrmester elhallgatott, hiába, nehéz a nőkkel boldogulni.

10. oldal, 1. fejezet

R_Kingaa>!

Az élőkre kell gondolnunk: a háborúban ez az egyetlen törvény.

96. oldal, 9. fejezet


Hasonló könyvek címkék alapján

Bohumil Hrabal: Szigorúan ellenőrzött vonatok
Alekszandr Szolzsenyicin: Ivan Gyenyiszovics egy napja
Vaszil Bikov: Az ő katonái
Józef Mackiewicz: Kontra
Alekszej Szemjonovics Csujanov: Sztálingrádi napló
Vlagyimir Vojnovics: Iván Csonkin közlegény élete és különleges kalandjai
Valentyin Raszputyin: Élj és emlékezz!
Jurij Dold-Mihajlik: Ordasok között
Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény
Mihail Solohov: Emberi sors