Egy ​igaz ember 13 csillagozás

Borisz Polevoj: Egy igaz ember Borisz Polevoj: Egy igaz ember Borisz Polevoj: Egy igaz ember Borisz Polevoj: Egy igaz ember Borisz Polevoj: Egy igaz ember Borisz Polevoj: Egy igaz ember Borisz Polevoj: Egy igaz ember

A ​Nagy Honvédő Háborúnak emléket állító számtalan irodalmi alkotás közül még ma is magával ragadó, megrázó erejű írás ez a dokumentumregény. Hősének, Alekszej Mereszjevnek a neve annyi esztendő után is fogalom ifjú és felnőtt olvasók előtt egyaránt. Az akaraterő, a kitartás, a hősiesség példaképe ő. A történet ismert: egy fiatal szovjet repülő légiharc közben, ellenséges területen lezuhan. Súlyosan megsebesül, de akaratereje csorbítatlan. Tizennyolc hosszú napon át vonszolódik a hóban, egy ismeretlen erdőn át, mígnem visszatalál keletre, ahol a szovjet csapatokat, övéit sejti. Küzdelme azonban még nem ért véget. A gyógyulás legalább annyi önfegyelmet kíván, mint erdei vándorlása. A legnagyobb megpróbáltatás azonban még hátravan: Alekszej Mereszjev elhatározza, hogy megkísérli, amire a repülés történetében nem volt példa! Amputáltan, műlábbal is képes lesz irányítani repülőgépét. Emberfeletti kitartását siker koronázza; ismét gépre ülhet, és hamarosan mint a szovjet hadsereg… (tovább)

Egy igaz ember története címmel is megjelent.

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

A következő kiadói sorozatban jelent meg: A győzelem könyvtára

>!
Móra-Zrínyi, Budapest, 1983
260 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631133605 · Fordította: Madarász Emil · Illusztrálta: Szőnyi Gyula
>!
Móra, Budapest, 1980
258 oldal · ISBN: 9631121380 · Fordította: Madarász Emil · Illusztrálta: Szőnyi Gyula
>!
Európa, Budapest, 1978
336 oldal · ISBN: 963071292x · Fordította: Madarász Emil

4 további kiadás


Enciklopédia 2


Most olvassa 2

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 3

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Ezüst P>!
Borisz Polevoj: Egy igaz ember

Igazán szerencsésnek érzem magam, amiért az itteni polcon ötödikként látható kiadás került a kezembe (ezen olyan ábrándos-szimpire van festve Alekszej), nem pedig a második számú. Utóbbi borítóján ugyanis annyira sokkoló az ábrázolás, hogy ha megelevenedne, isten bizony elájulnék.

Hála tehát a mázlimnak, nekem a mórás-zrínyis koprodukció jutott. (Egy percre mélázzunk el ezen a kombináción, szerintem iszonyat menő és egzotikus.) A Zrínyi jelenléte, gondolom, a katonás vonal miatt volt indokolt, a Móra meg az alapvetően ifjúsági stíl miatt került a képbe. Azért a könyv végére diszkréten oda van nyomva, hogy tizenkét éven felülieknek, nehogy a törékenyebb lelkű gyerekek megálljanak a növésben. Persze ha valaki csak késve lapoz oda…

Nem tudom, eredetileg is fiataloknak szánták-e (a magyar kiadás még a néhány oldalankénti illusztrációkkal is ráerősít erre), de valóban van benne valami az ifjúsági regények nyújtotta életérzésből; én például már néhány oldal után erős vágyat éreztem, hogy előkapjam az olvasónaplómat, és bőszen, szárnyaló lélekkel dokumentáljam a benyomásaimat. Mivel inkább „fiús” téma, talán kissé furcsa lehet, de az egész történetet áthatja egyfajta, a felnőtt közönségnek írt háborús regényekből hiányzó báj. Igaz, ez aztán (főleg a történet elején) sokszor átcsúszik irtózatos sziruposságba és néhol, úgy éreztem, a realitás is kárát látja. Ehhez tegyük még hozzá a fel-felbukkanó ideológiai utalásokat, meg az időközönként odaszúrt megállapítást, miszerint oksági összefüggés van bizonyos politikai meggyőződés és az emberi nagyság között.

Talán azért, hogy az iskolások elhiggyék, ha eleinte rosszul állnak is a dolgok, azért később csak felragyog a reménysugár, minden nehézség legyőzhető és a jó elnyeri jutalmát, a szereplők mindegyike végtelenül korrekt és erkölcsös (akiről pedig ez elsőre nem látszik, arról később kiderül, hogy valójában mégis, csak érző lelkét leplezi látszólagos keménységgel, meg hasonlók), még a szétégett arcú, cinikus srác is becsajozik (mert a pajtásnő, akivel találkozik, rövid úton rádöbben, micsoda belső értékekkel bír), a barátságok egy életre köttetnek, a lányok hűségesen várják kedvesüket, a fiúk pedig érzékenyek és bátrak egyszerre.
Nem beszélve az Alekszej története által sugallt üzenetről, azaz hogy kellő hittel meg akaraterővel még egy láb nélküli pilóta is képes lesz újra repülőt vezetni.

Ha életünk meséje rendre ilyen epizódokkal lenne tele, mindannyian görcsöt kapnánk a boldogságtól. De mégis, miközben az ember igyekszik helyén kezelni a néhol igencsak idealizált viszonyokat, akadnak olyan leírások is, melyek nem fulladnak giccsbe vagy ideológiai okításba. És akkor ezeket olvasva jön valami kellemes, gyermeki érzés, hasonló ahhoz, mint mikor egy kölyökkutya bébiszőrét simogatod. A történet lelkiállapotomra gyakorolt andalító hatását jól jelzi, hogy a könyvolvasáshoz néhány fejezet után a Moda Viva i romantici című albumát pakoltam be a lejátszóba.

Ami hősünket illeti, Alekszej létező személy. (Persze rögtön megnéztem a fényképét; a szerző becsületére váljék, a külső leírásában jól hozza a fiút.) Bár kérdés, mennyire nagyvonalúan mossa össze Polevoj a valóságot a fikcióval (már az óhatatlan kipótlásokon túl), de ha csak annyi a realitás a történetben, hogy volt egy srác, aki műlábbal megtanult repülőt vezetni, azt gondolom, Alekszej így is megérdemel egy tapsot. A kilengések ellenére, annak bemutatása, ahogy Alekszej a sérülése után lassan, de biztosan eléri a célját, mellőz minden édeskés túlzást. Szó sincs arról, hogy a hős szovjet pilóta a műtét másnapján felrántja a műlábat, pattan a gépére, és lendületből lekaszál egy századra való fasiszta dögkeselyűt. Alekszej keményen megszenved azért, hogy eljusson oda, ahova szeretne. A regény nagyjából kétharmada kórházban és szanatóriumban játszódik, de itt nem valami fertőtlenítőszagú kollektív agonizálásra kell gondolni, az események ebben a közegben is pörögnek ezerrel. (Kedvenc epizódom, amikor Alekszej – újra – megtanul táncolni.) Mivel az eddig általam olvasott háborús regényekben sosem vitték túlzásba az akkori kórházi viszonyok részletezését, külön élveztem, hogy most egy ilyen történetbe futottam bele.

Összefoglalván a benyomásokat, azt mondom, talán sokszor geil, talán kicsit elrugaszkodott, de némi szkepticizmussal kezelve könnyed kis nyáresti válhat belőle.

Megjegyzem, túl az ikszedik szovjet háborús regényen, még mindig meglep az az egészen fantasztikális kettősség, ami az itteni férfi hősöket jellemzi. Mert egyrészt térdre rogyva tudnak sírni a sebesült bajtársuk felett, másrészt meg ha ellenséggel kerülnek szembe, annak minimum letépik a karját, és a hátába szúrják. Ráadásul mindezt úgy, hogy a két esemény között nem telt el több tíz percnél. Az egészhez tegyük még hozzá a romantikus fanatizmust; az intenzív érzelmekkel teli eltökéltség és határokat átlépő vakmerőség keverékét. Kész rejtély.

>!
Móra, Budapest, 1980
258 oldal · ISBN: 9631121380 · Fordította: Madarász Emil · Illusztrálta: Szőnyi Gyula
BeR>!
Borisz Polevoj: Egy igaz ember

Fiatal korom egyik nagy élménye ez a történet, azok közé tartozik, amit szinte letenni sem tudtam… kiváló a nyelvezetem mondatfűzése, emberi oldalról mutatja azt a rettenetes világégést… nem tudom, hogy a mai fiatalok mit éreznek még abból, engem valamiért borzadállyal tölt el: ám ez épp arra sarkalt, hogy olvassak róla… manapság olyan érzésem van, hogy a vámpírok, varázslók profitja nem csak elhúzza az embereket, de kifejezetten hülyíti is…

Mindenkinek bátra ajánlom, akit a valaha megélt, emberi történetek érdekelnek :-)

Andriska>!
Borisz Polevoj: Egy igaz ember

Ideológia ide vagy oda, ez egy nagy történet! Én Szvetlana Alekszijevics Elhordott múltjaink című remekművében bukkantam rá, innen az inspiráció.
Elhordott múltjainkban volt egy sztori, katonatiszt apa hazajön, kérdi két fiát, ma olvastátok a könyvet (Egy igaz ember)? Nálunk ez a Biblia. Igen, mondják a fiúk. Na és mi volt a mai részben. Mondják a fiúk. Azt tegnap olvastátok! – mondja a fater, és már megy is a kergetőzés kihúzott derékszíjjal az asztal körül…

anonimláma>!
Borisz Polevoj: Egy igaz ember

Azt hiszem, ezt sem sokan fogják már olvasni :-( Pedig nagyon szép, megrázó történet az akarat diadaláról. Semmi kommunista maszlag nincs benne (vagy rám olyan hatástalan volt, hogy abszolute nem emlékszem rá) :-)

kkurucsai>!
Borisz Polevoj: Egy igaz ember

Oroszországban tanuló barátnőm ajánlotta, annak tudatában, hogy az orosz írok művei sose álltak hozzám közel (kivétel Dosztojevszkij akinek zseniális művei vannak).
éééés nagyon tetszett, érdekes, tanulságos, és az orosz írókkal kapcsolatos sztereotípiám megingatta (lassú, unalmas, vontatott..)
5 csillagos !

csiripelek P>!
Borisz Polevoj: Egy igaz ember

Az itt a baj, szerintem, hogy nem vagyok sem szovjet, sem kisfiú. Nekem túl unalmas, túl hihetetlen és túlságosan propaganda-ízű volt.

csikosarpad>!
Borisz Polevoj: Egy igaz ember

Még általános iskolás voltam, amikor kaptam ezt a könyvet, emlékeim szerint karácsonyi ajándékként.
Akkor, amikor nekikezdtem, kb. 10-12 évesen borzasztóan nehéz volt elkezdeni. Kellett pár év, mire „felnőttem” a könyvhöz. Akkor már alig tudtam letenni, emlékszem paplan alatt, zseblámpával lapozgattam, mert korán kellett feküdni :)
Azóta többször is kiolvastam, s ha elfelejtjük a néhol ideologizált szocialista eszméket, egy roppant olvasmányos, szép történetet tudhatunk magunknak.


Népszerű idézetek

Ezüst P>!

Az élet, gyerekek, olyan: amit az ember keres, meg is találja.

106. oldal

Szelén>!

Néhány holló keringett lassan a tisztás felett. A hórakásból behajlított térdek, felszegett állak merednek elő. A hórétegből kiolvadt viaszsárga arcokat a rókák lerágták, szarkák, hollók összecsipdesték.

Kapcsolódó szócikkek: holló
Andii123 >!

Milyen rettenetes a levegőben ez a teljes csend. Olyan, hogy meghallhatja, miként roppan a kihűlő motor, hogy lüktet a vér halántékán és fülében, mint zúg a gyors esés üteme. És hogy fut eléje a föld, mintha óriási mágnes húzná a repülőgéphez!
Itt van már az erdő széle. Távolabbról már felvillan a repülőtér smaragdzöld futószőnyeget. Késő? A légcsavar félfordulaton megállt, és most mozdulatlanul függ a levegőben. Milyen szörnyű látvány ez repülés közben! Az erdő már közel van. Ez a vég?… Hát igazán nem tudja meg Olga, mi történt vele, milyen emberfelettien nehéz utat tett meg az elmúlt tizennyolc hónap alatt, hogy mégis elérte a magáét, és igaz, igen, igaz emberé vált, csak azért, hogy most esztelenül a semmibe zuhanjon.
Ugrás? Késő! Az erdő rohan és lombja vad örvénylésssel tömör zöld tömeg folyik együvé. Hol is látott ehhez hasonlót? Igen, akkor tavasszal, a szörnyű katasztrófa pillanatában. Akkor épp így száguldottak el a gép szárnya alatt a zöld síkok. Végső erőfeszítés. Rántsd meg a fogantyút!

244. oldal

Kapcsolódó szócikkek: légcsavar

Hasonló könyvek címkék alapján

Elizabeth Wein: Fedőneve Verity
Nyikolaj Ognyev: K. R. naplója
Nyikolaj Spanov: Az életért
Lev Kasszil – Maksz Poljanovszkij: Vologya utcája
Alekszandr Fagyejev: Az Ifjú Gárda
Vitalij Szjomin: Csillagom – gyémántom
Kim Kosztyenko: Ez történt az Ifjú Gárdával
Joszif Geraszimov: Öt nap pihenő
V. Vlagyimirov – L. Szuszlov: Az Abwehr ügynöke
Jennifer E. Smith: Vajon létezik szerelem első látásra?