1877-ben, az orosz-török háborúban játszódik Borisz Akunyin világsikerű krimisorozatának második része, amelyben Eraszt Fandorin, a zseniális nyomozó ismét hallatlanul nehéz feladatot kap. Ki kell derítenie, ki lehet az a török kém, aki miatt az orosz hadsereg a katonai túlerő, a ragyogó, bátor tisztikar és a remek haditervek ellenére egyre-másra kudarcot vall… Fandorin, aki még nem heverte ki menyasszonya elvesztésének fájdalmát (azt a sokkot, amely az Azazel utolsó lapjain érte őt és az olvasót), ismét találkozik egy rendkívüli nővel – aki az apja szerint „féleszű nihilista” –, s Varja aztán akarva-akaratlan segítője lesz a nyomozásban. Miközben az oroszok hol vad banditákkal küzdenek, hol véres csatákat vívnak a török hadsereggel, Varja szívéért is sokan versengenek: tisztek, haditudósítók… egyedül Fandorin tűnik közömbösnek iránta. Ki lesz a titokzatos török kém? Kibontakozik-e a szerelem Varja és Fandorin között? Vagy talán a hihetetlen kalandokat átélő Varjának is szomorú… (tovább)
Török csel (Fandorin 2.) 77 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1998
Enciklopédia 9
Szereplők népszerűség szerint
Kedvencelte 6
Most olvassa 1
Várólistára tette 23
Kívánságlistára tette 19

Kiemelt értékelések


Az első rész jobban beszippantott, de ezt is nagyon élveztem. Ez a Fandorin kedvemre való, okos főhős. Nem a krimi-szál a lényeg, hanem minden más. Persze az is érdekes, de nem a legfőbb.
Akunyin nagyon ért a hangulatfestéshez, szinte láttam magam előtt a tábort, a csatatereket, a katonákat. Varvara szintén jól eltalált karakter, de a mellékszereplők is hasonlóképp.
Időről-időre sorra kerítek majd egyet-egyet a sorozatból.


Akunyin második könyvét is kölcsönbe kaptam B.Niki-től – ezúton is köszönöm. Egy könnyű, kellemes kikapcsolódásra vágytam, s nem is csalódtam nagyot. A meglepetésem inkább abból következett, hogy Akunyin belevezetett a Balkán és a szláv népek sorsának, Oroszország nagyhatalmi törekvéseinek világába – s ezt olvasni akkor, amikor az orosz hadirepülőgépek folyamatosan sértegetik a török légteret, valamint folyosót harcolnak ki Ukrajnában az annektált Krim irányába – enyhén hátborzongató.
A regény fordulatos, olvasmányos – valóban egy könnyű darab – Varja persze megkísérti Fandorint – de a bölcs, koravén Eraszt szíve tragikus megperzselődése után tántoríthatatlanul munkájának él. s a háttérből is megoldja – a felesleges nagy veszteségeket és véráldozatot követően – „a kitűnő cári hadsereg” sikertelenségének titkát.


Bár ez a rész cselekményében elég soványka volt; bár a női főszereplőt sokszor hiteltelennek találtam és számos színpadias párbeszéd bontakozott ki közte és a szereplők között; bár Fandorin végig a háttérben meghúzódva vett részt az eseményekben – mintha nem is róla szólt volna a történet; nekem mégis tetszett ez az Akunyin is! Hiába, én már menthetetlen akunyinista és erasztomán vagyok. ;)
Az Azazel spoiler véget ért. Kellett ezután egy spoiler átvezetés. Ez a rész számomra pont ilyen nyugvópont volt még a háború ellenére is. Nagyon érdekes volt, (ismét) hemzsegtek benne a történelmi, kulturális és irodalmi utalások. Ez alkalommal még magamhoz képest is sokkal több időt szántam rá, hogy utánajárjak a történelmi háttérnek, mert nagyon régen volt már, hogy az orosz-török háborúról tanultam. Persze akkor nem ilyen szemszögből és sokkal kevésé érdekesen történt mindez. Ez a rész olyan volt, mint egy tabló, számos korábbi és későbbi szereplő is felbukkant benne, közben megismertük az Orosz Birodalom nagyhatalmi törekvéseit. Kicsit elfogult volt a kép: az Orosz Birodalom a szláv népek nagy megmentőjének szerepében tetszeleg, amelyet (szinte) csak a brit ármánykodás tart vissza világmegváltó terveinek véghezvitelétől… Persze, persze. Mindezek ellenére Akunyin kellő iróniával tekint az orosz történelemre és ikonikus szereplőire. Például nézzük meg II. Sándor jellemzését: http://moly.hu/karcok/563752.
Nem volt hiány a könyvben humorból sem. Egy kedvenc: http://moly.hu/idezetek/74282.
Ez a könyv egy igazi molybúvár csemege. Mit tanultam én ebből a könyvből?
– Nem mindenhol borravaló a borravaló. Van ám, ahol – például az oroszoknál is – teára való.
– Az „orosz katona lassan nyergel, de gyorsan nyargal”.
– Ha egy udvarlót unalmasnak találunk, nyugodtan illessük az infuzórium jelzővel. Úgysem fogja tudni, mit jelent. De mi már tudjuk (ázalékállat, egysejtű, parazita életmódot folytató élőlény).
– Láttuk Lermontov portréját, aki Varja kisasszony szerint nagyon jóképű. Hát, ízlések és pofonok… :)
– Az antiarisz nem állat (kígyó) mérge, hanem a nyílméreg alapanyagául is szolgáló mérgező növény.
– Gorcsakov külügyminiszter és kancellár Puskin egykori iskolatársa volt.
– II. Sándor, a Felszabadító Cár bizony nagy szoknyavadász volt. Akinek pödört bajusza van, ugye…
– Megnéztük Verescsagin, a leghíresebb orosz csataképfestő festményeit.
Iziben bele is fogtam a következő részbe, ami nagyon ígéretesnek tűnik! Igazi krimi, kalandos hajóúttal, unszimpatikus szereplőkkel (mindenki gyanús!) és persze a brillírozó Fandorinnal! Immár nem a háttérben meghúzódva. Tartsatok velem ott is!


Kedves, könnyed, érdekes regény. Csak a fordítás, a fordítás…! Tényleg nem lehet erre odafigyelni? Akunyin viszont király.


Teljesen más a környezet, mint az első részben. Az orosz-török háborúban játszódik a könyv, ahol egy kémet keres Fandorin, aki sorozatosan meghiúsítja az oroszok terveit. Sajnos sokkal kevesebbet van színen Eraszt, de a háttérben azért persze nem tétlenkedik. Nekem a háborús események most annyira nem jöttek be, pedig Akunyin mesterien ötvözi a valós eseményeket és Fandorin kalandjait.


16 év után újraolvasva. Most is élveztem és kedvet kaptam, hogy néhány Fandorin-történetet újból a kezembe vegyek (de az Azazelt nem). Érdekes történelmi időszakot ismerhetünk meg a regény rejtélyeinek szálait bogozgatva, Fandorin logikáját élvezve – és a „mi lett volna, ha” feleslegesnek ítélt kérdésén gondolkodva.


Sajnos nem hozta a várt színvonalat. Keveselltem benne Eraszt szerepét, nem haladtunk vele a nyomozásban, csak a végén a leleplezésnél csillantja meg tudását. Nekem kicsit sok volt Varja, picit túlzásnak éreztem, hogy minden férfi a kegyeiért verseng. Persze nem kizárt, hogy háborús körülmények között egyetlen úrinőként a katonai táborban valóban így alakulnak a dolgok. Sajnos a konkrét nyomozás szinte semmi, ezért kicsit csalódás volt ez a rész.


A sorozat első kötetében megismert, állandóan pörgő, mindent túlélő Fandorinja helyett ebben a könyvban egy megfontolt, az agytekervényeire támaszkodó (orosz Poirot?) tanácsossal találkoztam. Éppen ezért nekem ez a történet jobban tetszett, bár az is igaz, hogy a vetélytársak sorozatos „lebukásával” a történet kétharmadától azért már sejteni lehetett, ki a hunyó. (Technikai megjegyzés: hála a MÁV messze földön híres pontosságának, ma nem ingáztam, helyette itthon jártam végére az eseményeknek.)
Népszerű idézetek




Bolgárul meg egyszerű beszélni, egészen olyan, mint az orosz, csak mindenhez oda kell ragasztani, hogy „ta”.




– Egy jó tárca megírásához nem kell téma – jelentette ki a francia. – Egyszerűen jól kell tudni írni.




Ott, a főhadiszálláson tartózkodott Petya Jablokov, Varja… tulajdonképpen nem világos, hogy kicsodája. Vőlegénye? Barátja? Férje? Nevezzük így: volt férje és leendő vőlegénye. És hát természetesen a barátja.
8. oldal, 1. fejezet (Európa, 2003)




Rossz volt nézni a meggyötört kiskatonákat az izzadságtól nedves gimnasztyorkáikban, fejükön ellenzős, porlepte sapkával, a közhangulat azonban egyszerre volt bosszúra éhes és felszabadult: kész, úgymond, vége a türelmünknek, az orosz katona lassan nyergel, de gyorsan nyargal, hatalmas medvemancsunkkal lecsapjuk a szemtelen plevnai legyet.
131. oldal, 8. fejezet (Európa, 2003)




– Amennyiben egy államban él az ember, vagy v-v-védenie kell azt, vagy elmenni onnan – különben nem más, mint p-p-parazita vagy elvtelen talpnyaló.
– Van harmadik lehetőség is – védekezett Varja, aki meghökkent az „elvtelen talpnyaló”-n. Az igazságtalan államot meg lehet dönteni és újat építeni helyette.
– Sajnos, Varvara Andrejevna, az állam nem olyan, mint egy ház, sokkal inkább egy fára hasonlít. Nem építik, hanem magától nő, a természeti törvényeknek megfelelően, s ez hosszadalmas dolog. Ide nem kőműves, hanem kertész kell.




– Életben van, ez nagyszerű – mondta kedélyesen Szoboljov. – Pisztoly nélkül azonban nem járhat egy tiszt, még vezérkari sem. Ez ugyanolyan, mint amikor egy hölgy kalap nélkül megy ki az utcára – könnyűvérű nőnek nézik. – Nevetni kezdett, de amikor elkapta Varja haragos pillantását, rögtön arcára fagyott a mosoly. – Pardon, mademoiselle.
36. oldal, 2. fejezet (Európa, 2003)




Eraszt Petrovics előrelépett. Távolléte alatt szemernyit sem változott, csak most civil ruhában volt, valóságos piperkőcnek nézett ki: cilindert, pelerint és keménygallért viselt.
205. oldal, 12. fejezet (Európa, 2003)




– Ah, száz éve nem utaztam vasúton – sóhajtott fel álmodozón a lány. – Hátradőlni a puha ülésen, könyvet olvasgatni, tehát iszogatni… Az ablakból látod, ahogy futnak a távírópóznák, s hallod, ahogy kattognak a kerekek…
194. oldal
A sorozat következő kötete
![]() | Fandorin sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Irene Adler: Utolsó felvonás az Operában 88% ·
Összehasonlítás - Böszörményi Gyula: Nász és téboly 97% ·
Összehasonlítás - Csernovszki-Nagy Alexandra: Antónia eltűnt 97% ·
Összehasonlítás - Sarah J. Maas: Föld és vér háza 95% ·
Összehasonlítás - R. Kelényi Angelika: Mennyei bűnök 2. 94% ·
Összehasonlítás - Gail Carriger: Szívtelen 92% ·
Összehasonlítás - Kate Morton: A tóparti ház 91% ·
Összehasonlítás - Caleb Carr: A Halál angyala 89% ·
Összehasonlítás - Allen Eskens: Temetni jöttünk… 89% ·
Összehasonlítás - Brian McClellan: Vérrel írt ígéretek 88% ·
Összehasonlítás