Török ​csel (Fandorin 2.) 82% 77 csillagozás

Az első rész jobban beszippantott, de ezt is nagyon élveztem. Ez a Fandorin kedvemre való, okos főhős. Nem a krimi-szál a lényeg, hanem minden más. Persze az is érdekes, de nem a legfőbb.
Akunyin nagyon ért a hangulatfestéshez, szinte láttam magam előtt a tábort, a csatatereket, a katonákat. Varvara szintén jól eltalált karakter, de a mellékszereplők is hasonlóképp.
Időről-időre sorra kerítek majd egyet-egyet a sorozatból.

Akunyin második könyvét is kölcsönbe kaptam B.Niki-től – ezúton is köszönöm. Egy könnyű, kellemes kikapcsolódásra vágytam, s nem is csalódtam nagyot. A meglepetésem inkább abból következett, hogy Akunyin belevezetett a Balkán és a szláv népek sorsának, Oroszország nagyhatalmi törekvéseinek világába – s ezt olvasni akkor, amikor az orosz hadirepülőgépek folyamatosan sértegetik a török légteret, valamint folyosót harcolnak ki Ukrajnában az annektált Krim irányába – enyhén hátborzongató.
A regény fordulatos, olvasmányos – valóban egy könnyű darab – Varja persze megkísérti Fandorint – de a bölcs, koravén Eraszt szíve tragikus megperzselődése után tántoríthatatlanul munkájának él. s a háttérből is megoldja – a felesleges nagy veszteségeket és véráldozatot követően – „a kitűnő cári hadsereg” sikertelenségének titkát.

Korai Akunyin legjobb formájában.

Könnyed, kalandos, hangulatos, meglepően releváns aktuálpolitikai tanulsággal.

(Adott szerző adott sorozatának n-edik darabjáról nem könnyű újdonságot írni. Pláne, ha krimi.)

Bár ez a rész cselekményében elég soványka volt; bár a női főszereplőt sokszor hiteltelennek találtam és számos színpadias párbeszéd bontakozott ki közte és a szereplők között; bár Fandorin végig a háttérben meghúzódva vett részt az eseményekben – mintha nem is róla szólt volna a történet; nekem mégis tetszett ez az Akunyin is! Hiába, én már menthetetlen akunyinista és erasztomán vagyok. ;)

Az Azazel spoiler véget ért. Kellett ezután egy spoiler átvezetés. Ez a rész számomra pont ilyen nyugvópont volt még a háború ellenére is. Nagyon érdekes volt, (ismét) hemzsegtek benne a történelmi, kulturális és irodalmi utalások. Ez alkalommal még magamhoz képest is sokkal több időt szántam rá, hogy utánajárjak a történelmi háttérnek, mert nagyon régen volt már, hogy az orosz-török háborúról tanultam. Persze akkor nem ilyen szemszögből és sokkal kevésé érdekesen történt mindez. Ez a rész olyan volt, mint egy tabló, számos korábbi és későbbi szereplő is felbukkant benne, közben megismertük az Orosz Birodalom nagyhatalmi törekvéseit. Kicsit elfogult volt a kép: az Orosz Birodalom a szláv népek nagy megmentőjének szerepében tetszeleg, amelyet (szinte) csak a brit ármánykodás tart vissza világmegváltó terveinek véghezvitelétől… Persze, persze. Mindezek ellenére Akunyin kellő iróniával tekint az orosz történelemre és ikonikus szereplőire. Például nézzük meg II. Sándor jellemzését: http://moly.hu/karcok/563752.
Nem volt hiány a könyvben humorból sem. Egy kedvenc: http://moly.hu/idezetek/74282.

Ez a könyv egy igazi molybúvár csemege. Mit tanultam én ebből a könyvből?
– Nem mindenhol borravaló a borravaló. Van ám, ahol – például az oroszoknál is – teára való.
– Az „orosz katona lassan nyergel, de gyorsan nyargal”.
– Ha egy udvarlót unalmasnak találunk, nyugodtan illessük az infuzórium jelzővel. Úgysem fogja tudni, mit jelent. De mi már tudjuk (ázalékállat, egysejtű, parazita életmódot folytató élőlény).
– Láttuk Lermontov portréját, aki Varja kisasszony szerint nagyon jóképű. Hát, ízlések és pofonok… :)
– Az antiarisz nem állat (kígyó) mérge, hanem a nyílméreg alapanyagául is szolgáló mérgező növény.
– Gorcsakov külügyminiszter és kancellár Puskin egykori iskolatársa volt.
– II. Sándor, a Felszabadító Cár bizony nagy szoknyavadász volt. Akinek pödört bajusza van, ugye…
– Megnéztük Verescsagin, a leghíresebb orosz csataképfestő festményeit.

Iziben bele is fogtam a következő részbe, ami nagyon ígéretesnek tűnik! Igazi krimi, kalandos hajóúttal, unszimpatikus szereplőkkel (mindenki gyanús!) és persze a brillírozó Fandorinnal! Immár nem a háttérben meghúzódva. Tartsatok velem ott is!

Kedves, könnyed, érdekes regény. Csak a fordítás, a fordítás…! Tényleg nem lehet erre odafigyelni? Akunyin viszont király.

Teljesen más a környezet, mint az első részben. Az orosz-török háborúban játszódik a könyv, ahol egy kémet keres Fandorin, aki sorozatosan meghiúsítja az oroszok terveit. Sajnos sokkal kevesebbet van színen Eraszt, de a háttérben azért persze nem tétlenkedik. Nekem a háborús események most annyira nem jöttek be, pedig Akunyin mesterien ötvözi a valós eseményeket és Fandorin kalandjait.

Fandorin megirigyelte Poirot mester kis szürke agysejtjeit, és megmutatja, hogy olyanok neki is vannak. Miközben szinte észre sem vehető a történetben, megoldja az összes rejtélyt, leleplezi az ellent és megmenti a birodalmat. Nekem pedig ez a történet jobban tetszett, mint az előző.

16 év után újraolvasva. Most is élveztem és kedvet kaptam, hogy néhány Fandorin-történetet újból a kezembe vegyek (de az Azazelt nem). Érdekes történelmi időszakot ismerhetünk meg a regény rejtélyeinek szálait bogozgatva, Fandorin logikáját élvezve – és a „mi lett volna, ha” feleslegesnek ítélt kérdésén gondolkodva.

Sajnos nem hozta a várt színvonalat. Keveselltem benne Eraszt szerepét, nem haladtunk vele a nyomozásban, csak a végén a leleplezésnél csillantja meg tudását. Nekem kicsit sok volt Varja, picit túlzásnak éreztem, hogy minden férfi a kegyeiért verseng. Persze nem kizárt, hogy háborús körülmények között egyetlen úrinőként a katonai táborban valóban így alakulnak a dolgok. Sajnos a konkrét nyomozás szinte semmi, ezért kicsit csalódás volt ez a rész.

A sorozat első kötetében megismert, állandóan pörgő, mindent túlélő Fandorinja helyett ebben a könyvban egy megfontolt, az agytekervényeire támaszkodó (orosz Poirot?) tanácsossal találkoztam. Éppen ezért nekem ez a történet jobban tetszett, bár az is igaz, hogy a vetélytársak sorozatos „lebukásával” a történet kétharmadától azért már sejteni lehetett, ki a hunyó. (Technikai megjegyzés: hála a MÁV messze földön híres pontosságának, ma nem ingáztam, helyette itthon jártam végére az eseményeknek.)