1877-ben, az orosz-török háborúban játszódik Borisz Akunyin világsikerű krimisorozatának második része, amelyben Eraszt Fandorin, a zseniális nyomozó ismét hallatlanul nehéz feladatot kap. Ki kell derítenie, ki lehet az a török kém, aki miatt az orosz hadsereg a katonai túlerő, a ragyogó, bátor tisztikar és a remek haditervek ellenére egyre-másra kudarcot vall… Fandorin, aki még nem heverte ki menyasszonya elvesztésének fájdalmát (azt a sokkot, amely az Azazel utolsó lapjain érte őt és az olvasót), ismét találkozik egy rendkívüli nővel – aki az apja szerint „féleszű nihilista” –, s Varja aztán akarva-akaratlan segítője lesz a nyomozásban. Miközben az oroszok hol vad banditákkal küzdenek, hol véres csatákat vívnak a török hadsereggel, Varja szívéért is sokan versengenek: tisztek, haditudósítók… egyedül Fandorin tűnik közömbösnek iránta. Ki lesz a titokzatos török kém? Kibontakozik-e a szerelem Varja és Fandorin között? Vagy talán a hihetetlen kalandokat átélő Varjának is szomorú… (tovább)
Török csel (Fandorin 2.) 84 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1998
Enciklopédia 9
Szereplők népszerűség szerint
Kedvencelte 7
Most olvassa 1
Várólistára tette 25
Kívánságlistára tette 19
Kiemelt értékelések
Az első rész jobban beszippantott, de ezt is nagyon élveztem. Ez a Fandorin kedvemre való, okos főhős. Nem a krimi-szál a lényeg, hanem minden más. Persze az is érdekes, de nem a legfőbb.
Akunyin nagyon ért a hangulatfestéshez, szinte láttam magam előtt a tábort, a csatatereket, a katonákat. Varvara szintén jól eltalált karakter, de a mellékszereplők is hasonlóképp.
Időről-időre sorra kerítek majd egyet-egyet a sorozatból.
Akunyin második könyvét is kölcsönbe kaptam B.Niki-től – ezúton is köszönöm. Egy könnyű, kellemes kikapcsolódásra vágytam, s nem is csalódtam nagyot. A meglepetésem inkább abból következett, hogy Akunyin belevezetett a Balkán és a szláv népek sorsának, Oroszország nagyhatalmi törekvéseinek világába – s ezt olvasni akkor, amikor az orosz hadirepülőgépek folyamatosan sértegetik a török légteret, valamint folyosót harcolnak ki Ukrajnában az annektált Krim irányába – enyhén hátborzongató.
A regény fordulatos, olvasmányos – valóban egy könnyű darab – Varja persze megkísérti Fandorint – de a bölcs, koravén Eraszt szíve tragikus megperzselődése után tántoríthatatlanul munkájának él. s a háttérből is megoldja – a felesleges nagy veszteségeket és véráldozatot követően – „a kitűnő cári hadsereg” sikertelenségének titkát.
Bár ez a rész cselekményében elég soványka volt; bár a női főszereplőt sokszor hiteltelennek találtam és számos színpadias párbeszéd bontakozott ki közte és a szereplők között; bár Fandorin végig a háttérben meghúzódva vett részt az eseményekben – mintha nem is róla szólt volna a történet; nekem mégis tetszett ez az Akunyin is! Hiába, én már menthetetlen akunyinista és erasztomán vagyok. ;)
Az Azazel spoiler véget ért. Kellett ezután egy spoiler átvezetés. Ez a rész számomra pont ilyen nyugvópont volt még a háború ellenére is. Nagyon érdekes volt, (ismét) hemzsegtek benne a történelmi, kulturális és irodalmi utalások. Ez alkalommal még magamhoz képest is sokkal több időt szántam rá, hogy utánajárjak a történelmi háttérnek, mert nagyon régen volt már, hogy az orosz-török háborúról tanultam. Persze akkor nem ilyen szemszögből és sokkal kevésé érdekesen történt mindez. Ez a rész olyan volt, mint egy tabló, számos korábbi és későbbi szereplő is felbukkant benne, közben megismertük az Orosz Birodalom nagyhatalmi törekvéseit. Kicsit elfogult volt a kép: az Orosz Birodalom a szláv népek nagy megmentőjének szerepében tetszeleg, amelyet (szinte) csak a brit ármánykodás tart vissza világmegváltó terveinek véghezvitelétől… Persze, persze. Mindezek ellenére Akunyin kellő iróniával tekint az orosz történelemre és ikonikus szereplőire. Például nézzük meg II. Sándor jellemzését: http://moly.hu/karcok/563752.
Nem volt hiány a könyvben humorból sem. Egy kedvenc: http://moly.hu/idezetek/74282.
Ez a könyv egy igazi molybúvár csemege. Mit tanultam én ebből a könyvből?
– Nem mindenhol borravaló a borravaló. Van ám, ahol – például az oroszoknál is – teára való.
– Az „orosz katona lassan nyergel, de gyorsan nyargal”.
– Ha egy udvarlót unalmasnak találunk, nyugodtan illessük az infuzórium jelzővel. Úgysem fogja tudni, mit jelent. De mi már tudjuk (ázalékállat, egysejtű, parazita életmódot folytató élőlény).
– Láttuk Lermontov portréját, aki Varja kisasszony szerint nagyon jóképű. Hát, ízlések és pofonok… :)
– Az antiarisz nem állat (kígyó) mérge, hanem a nyílméreg alapanyagául is szolgáló mérgező növény.
– Gorcsakov külügyminiszter és kancellár Puskin egykori iskolatársa volt.
– II. Sándor, a Felszabadító Cár bizony nagy szoknyavadász volt. Akinek pödört bajusza van, ugye…
– Megnéztük Verescsagin, a leghíresebb orosz csataképfestő festményeit.
Iziben bele is fogtam a következő részbe, ami nagyon ígéretesnek tűnik! Igazi krimi, kalandos hajóúttal, unszimpatikus szereplőkkel (mindenki gyanús!) és persze a brillírozó Fandorinnal! Immár nem a háttérben meghúzódva. Tartsatok velem ott is!
Kedves, könnyed, érdekes regény. Csak a fordítás, a fordítás…! Tényleg nem lehet erre odafigyelni? Akunyin viszont király.
Teljesen más a környezet, mint az első részben. Az orosz-török háborúban játszódik a könyv, ahol egy kémet keres Fandorin, aki sorozatosan meghiúsítja az oroszok terveit. Sajnos sokkal kevesebbet van színen Eraszt, de a háttérben azért persze nem tétlenkedik. Nekem a háborús események most annyira nem jöttek be, pedig Akunyin mesterien ötvözi a valós eseményeket és Fandorin kalandjait.
16 év után újraolvasva. Most is élveztem és kedvet kaptam, hogy néhány Fandorin-történetet újból a kezembe vegyek (de az Azazelt nem). Érdekes történelmi időszakot ismerhetünk meg a regény rejtélyeinek szálait bogozgatva, Fandorin logikáját élvezve – és a „mi lett volna, ha” feleslegesnek ítélt kérdésén gondolkodva.
Sajnos nem hozta a várt színvonalat. Keveselltem benne Eraszt szerepét, nem haladtunk vele a nyomozásban, csak a végén a leleplezésnél csillantja meg tudását. Nekem kicsit sok volt Varja, picit túlzásnak éreztem, hogy minden férfi a kegyeiért verseng. Persze nem kizárt, hogy háborús körülmények között egyetlen úrinőként a katonai táborban valóban így alakulnak a dolgok. Sajnos a konkrét nyomozás szinte semmi, ezért kicsit csalódás volt ez a rész.
Ugyan könnyebben emésztető darab volt, mint az elődje, de valahogy mégsem olyan ízletes….
Valahogy mindvégig bújkált bennem az érzés, hogy ez egy orosz Rejtő parafrázis (és mint ilyen, nyilván nem Párizsban és az idegenlégióban játszódik), ráadásul még a humort is kifelejtették belőle.
Tulajdonképp ez az a Fandorin történet, amiben Fandorin bár fontos, de szinte mellékszerepet játszik Varvara mellett, ami nem tudom, hogy a történet előnyére vált-e.
Ezzel volt az egyik bajom : valahogy az 1870-es évek végi orosz történetben számítana az ember legkevésbé arra, hogy egy ennyire természetesen emancipált, modern női hőst kap, de ami még meglepőbb (hiszen miért ne lehetne egy nő bármilyen), de ahogy a többi szereplő felvilágosultan veszi a lapot. Ehhez képest Dávid Veron (Baráth Katalin), és Sara Howard (Caleb Carr) hősnői kemény előítéletekkel küzdenek Magyarországon illetve Amerikában.
Ami határozottan érdekes volt a történetben, az viszont a balkáni hangulat, az apró info morzsák, a történelmi környezet: bolgárok, románok, oroszok keverednek és beszélnek egymásról, amivel kicsit megint kijjebb nyílt az osztrák-magyar monarchiás olvasói tudatom :-D
Az első részhez képest kevesebb volt a lelkecském, galambocskám (talán, mert háborús környezetben voltunk és kevésbé békések a szereplők?), ugyanakkor azért a rengeteg orosz név óhatatlanul kavarog az emberben, pláne, ha értelemszerűen egyszer vezetéknéven emlegetnek valakit, aztán meg kereszt és apai néven (azt hiszem, nem olvastam elég orosz klasszikust ahhoz, hogy edzésben legyek)
A rejtély? Nos, nem tudom. Részleteiben nem volt különösképpen izgalmas, ugyanakkor a megoldás, az a hatalmi játszma, amit a legvégén az elkapott kém felvázol, és Fandorin is megért, mégis nagyot szólt: Csak sajnos előtte nem nagyon derült ki belőle semmi, hogy ennek fényében a megelőző lépéseket is más fényben, ne egy kicsit kilúgozott Rejtő történetként értelmezzem. Azt hiszem, ha előre tudom, mire megy ki a játék, sokkal inkább élveztem volna a jelentéktelennek tűnő részleteket is, mert láttam volna a mozaikdarabka mellett a célképet is, amit ebből fogunk a végére kirakni. (erről meg eszembe jutott a Tarjányi-Dosek féle elhallgatott évszázad trilógia, talán mert a téma is rokon kicsit -az oroszok mindenesetre érintettek, csak itt fennmarad a KuK szemüveg az orrunkon- ott talán kisebb volt a világméretű összeesküvés tétje, viszont érdekesebbek az odáig vezető lépések)
Ja, még egy fél mondat: nem tudom, én vagyok-e tényleg teljességgel érzéketlen nőszemély, de totál megütköztem most az értékelés írásakor az ajánló azon sorát olvasva, hogy Fandorin és Varvara közt vajon kibontakozik-e a szerelem? Mert nekem ez igen halvány egy sejtetés volt: nyilván nem ott végezték a viszonyukat, ahol elkezdték, de hogy eközben komolyan megfordult volna az első részben történtek miatt megrendült Fandorin fejében, hogy na, ez a nő hozzám való, udvarolni fogok neki, azt nem hiszem. Varvara esetében csak a legeslegutolsó jelenet mutat valami ilyen irányba… de igazából -míg nem olvastam az ajánló mondatát- inkább nem voltam benne biztos, hogy Varja pl. nem csak nem akar elmenni a kalandjai színteréről (ahol ráadásul mindenki emancipáltan, ugyanakkor királynőként bánt vele) egy olyan életbe vissza, ahol egy kis jelentéktelen emberke felesége lesz (akiről azt sem tudni, hogy akkor tényleg szereti-e őt, elmúlt-e a lecsukásakor elindult őrülete?)
Népszerű idézetek
Bolgárul meg egyszerű beszélni, egészen olyan, mint az orosz, csak mindenhez oda kell ragasztani, hogy „ta”.
– Egy jó tárca megírásához nem kell téma – jelentette ki a francia. – Egyszerűen jól kell tudni írni.
Ott, a főhadiszálláson tartózkodott Petya Jablokov, Varja… tulajdonképpen nem világos, hogy kicsodája. Vőlegénye? Barátja? Férje? Nevezzük így: volt férje és leendő vőlegénye. És hát természetesen a barátja.
8. oldal, 1. fejezet (Európa, 2003)
Rossz volt nézni a meggyötört kiskatonákat az izzadságtól nedves gimnasztyorkáikban, fejükön ellenzős, porlepte sapkával, a közhangulat azonban egyszerre volt bosszúra éhes és felszabadult: kész, úgymond, vége a türelmünknek, az orosz katona lassan nyergel, de gyorsan nyargal, hatalmas medvemancsunkkal lecsapjuk a szemtelen plevnai legyet.
131. oldal, 8. fejezet (Európa, 2003)
– Amennyiben egy államban él az ember, vagy v-v-védenie kell azt, vagy elmenni onnan – különben nem más, mint p-p-parazita vagy elvtelen talpnyaló.
– Van harmadik lehetőség is – védekezett Varja, aki meghökkent az „elvtelen talpnyaló”-n. Az igazságtalan államot meg lehet dönteni és újat építeni helyette.
– Sajnos, Varvara Andrejevna, az állam nem olyan, mint egy ház, sokkal inkább egy fára hasonlít. Nem építik, hanem magától nő, a természeti törvényeknek megfelelően, s ez hosszadalmas dolog. Ide nem kőműves, hanem kertész kell.
– Életben van, ez nagyszerű – mondta kedélyesen Szoboljov. – Pisztoly nélkül azonban nem járhat egy tiszt, még vezérkari sem. Ez ugyanolyan, mint amikor egy hölgy kalap nélkül megy ki az utcára – könnyűvérű nőnek nézik. – Nevetni kezdett, de amikor elkapta Varja haragos pillantását, rögtön arcára fagyott a mosoly. – Pardon, mademoiselle.
36. oldal, 2. fejezet (Európa, 2003)
Eraszt Petrovics előrelépett. Távolléte alatt szemernyit sem változott, csak most civil ruhában volt, valóságos piperkőcnek nézett ki: cilindert, pelerint és keménygallért viselt.
205. oldal, 12. fejezet (Európa, 2003)
– Ah, száz éve nem utaztam vasúton – sóhajtott fel álmodozón a lány. – Hátradőlni a puha ülésen, könyvet olvasgatni, tehát iszogatni… Az ablakból látod, ahogy futnak a távírópóznák, s hallod, ahogy kattognak a kerekek…
194. oldal
A sorozat következő kötete
Fandorin sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Csernovszki-Nagy Alexandra: Antónia eltűnt 96% ·
Összehasonlítás - R. Kelényi Angelika: Mennyei bűnök 2. 94% ·
Összehasonlítás - Nalini Singh: Angyalháború 93% ·
Összehasonlítás - Anthony Horowitz: A selyemház titka 93% ·
Összehasonlítás - Ambrose Parry: A halál művészete 92% ·
Összehasonlítás - Diana Hunt: Jack árnyékában 91% ·
Összehasonlítás - Boros Botond: A Markoláb 90% ·
Összehasonlítás - Caleb Carr: A Halál angyala 90% ·
Összehasonlítás - Allen Eskens: Temetni jöttünk… 89% ·
Összehasonlítás - Julie Klassen: A klastrom árnyai 90% ·
Összehasonlítás