Török ​csel (Fandorin 2.) 74 csillagozás

Borisz Akunyin: Török csel

1877-ben, ​az orosz-török háborúban játszódik Borisz Akunyin világsikerű krimisorozatának második része, amelyben Eraszt Fandorin, a zseniális nyomozó ismét hallatlanul nehéz feladatot kap. Ki kell derítenie, ki lehet az a török kém, aki miatt az orosz hadsereg a katonai túlerő, a ragyogó, bátor tisztikar és a remek haditervek ellenére egyre-másra kudarcot vall… Fandorin, aki még nem heverte ki menyasszonya elvesztésének fájdalmát (azt a sokkot, amely az Azazel utolsó lapjain érte őt és az olvasót), ismét találkozik egy rendkívüli nővel – aki az apja szerint „féleszű nihilista” –, s Varja aztán akarva-akaratlan segítője lesz a nyomozásban. Miközben az oroszok hol vad banditákkal küzdenek, hol véres csatákat vívnak a török hadsereggel, Varja szívéért is sokan versengenek: tisztek, haditudósítók… egyedül Fandorin tűnik közömbösnek iránta. Ki lesz a titokzatos török kém? Kibontakozik-e a szerelem Varja és Fandorin között? Vagy talán a hihetetlen kalandokat átélő Varjának is szomorú… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1998

>!
Európa, Budapest, 2003
240 oldal · ISBN: 9630773392 · Fordította: Bagi Ibolya

Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Eraszt Petrovics Fandorin


Kedvencelte 6

Most olvassa 1

Várólistára tette 21

Kívánságlistára tette 20


Kiemelt értékelések

>!
ziara
Borisz Akunyin: Török csel

Az első rész jobban beszippantott, de ezt is nagyon élveztem. Ez a Fandorin kedvemre való, okos főhős. Nem a krimi-szál a lényeg, hanem minden más. Persze az is érdekes, de nem a legfőbb.
Akunyin nagyon ért a hangulatfestéshez, szinte láttam magam előtt a tábort, a csatatereket, a katonákat. Varvara szintén jól eltalált karakter, de a mellékszereplők is hasonlóképp.
Időről-időre sorra kerítek majd egyet-egyet a sorozatból.

>!
Bla I
Borisz Akunyin: Török csel

Akunyin második könyvét is kölcsönbe kaptam B.Niki-től – ezúton is köszönöm. Egy könnyű, kellemes kikapcsolódásra vágytam, s nem is csalódtam nagyot. A meglepetésem inkább abból következett, hogy Akunyin belevezetett a Balkán és a szláv népek sorsának, Oroszország nagyhatalmi törekvéseinek világába – s ezt olvasni akkor, amikor az orosz hadirepülőgépek folyamatosan sértegetik a török légteret, valamint folyosót harcolnak ki Ukrajnában az annektált Krim irányába – enyhén hátborzongató.
A regény fordulatos, olvasmányos – valóban egy könnyű darab – Varja persze megkísérti Fandorint – de a bölcs, koravén Eraszt szíve tragikus megperzselődése után tántoríthatatlanul munkájának él. s a háttérből is megoldja – a felesleges nagy veszteségeket és véráldozatot követően – „a kitűnő cári hadsereg” sikertelenségének titkát.

>!
Citrompor
Borisz Akunyin: Török csel

Bár ez a rész cselekményében elég soványka volt; bár a női főszereplőt sokszor hiteltelennek találtam és számos színpadias párbeszéd bontakozott ki közte és a szereplők között; bár Fandorin végig a háttérben meghúzódva vett részt az eseményekben – mintha nem is róla szólt volna a történet; nekem mégis tetszett ez az Akunyin is! Hiába, én már menthetetlen akunyinista és erasztomán vagyok. ;)

Az Azazel spoiler véget ért. Kellett ezután egy spoiler átvezetés. Ez a rész számomra pont ilyen nyugvópont volt még a háború ellenére is. Nagyon érdekes volt, (ismét) hemzsegtek benne a történelmi, kulturális és irodalmi utalások. Ez alkalommal még magamhoz képest is sokkal több időt szántam rá, hogy utánajárjak a történelmi háttérnek, mert nagyon régen volt már, hogy az orosz-török háborúról tanultam. Persze akkor nem ilyen szemszögből és sokkal kevésé érdekesen történt mindez. Ez a rész olyan volt, mint egy tabló, számos korábbi és későbbi szereplő is felbukkant benne, közben megismertük az Orosz Birodalom nagyhatalmi törekvéseit. Kicsit elfogult volt a kép: az Orosz Birodalom a szláv népek nagy megmentőjének szerepében tetszeleg, amelyet (szinte) csak a brit ármánykodás tart vissza világmegváltó terveinek véghezvitelétől… Persze, persze. Mindezek ellenére Akunyin kellő iróniával tekint az orosz történelemre és ikonikus szereplőire. Például nézzük meg II. Sándor jellemzését: http://moly.hu/karcok/563752.
Nem volt hiány a könyvben humorból sem. Egy kedvenc: http://moly.hu/idezetek/74282.

Ez a könyv egy igazi molybúvár csemege. Mit tanultam én ebből a könyvből?
– Nem mindenhol borravaló a borravaló. Van ám, ahol – például az oroszoknál is – teára való.
– Az „orosz katona lassan nyergel, de gyorsan nyargal”.
– Ha egy udvarlót unalmasnak találunk, nyugodtan illessük az infuzórium jelzővel. Úgysem fogja tudni, mit jelent. De mi már tudjuk (ázalékállat, egysejtű, parazita életmódot folytató élőlény).
– Láttuk Lermontov portréját, aki Varja kisasszony szerint nagyon jóképű. Hát, ízlések és pofonok… :)
– Az antiarisz nem állat (kígyó) mérge, hanem a nyílméreg alapanyagául is szolgáló mérgező növény.
– Gorcsakov külügyminiszter és kancellár Puskin egykori iskolatársa volt.
– II. Sándor, a Felszabadító Cár bizony nagy szoknyavadász volt. Akinek pödört bajusza van, ugye…
– Megnéztük Verescsagin, a leghíresebb orosz csataképfestő festményeit.

Iziben bele is fogtam a következő részbe, ami nagyon ígéretesnek tűnik! Igazi krimi, kalandos hajóúttal, unszimpatikus szereplőkkel (mindenki gyanús!) és persze a brillírozó Fandorinnal! Immár nem a háttérben meghúzódva. Tartsatok velem ott is!

2 hozzászólás
>!
Bazil P
Borisz Akunyin: Török csel

spoiler, Fandorin itt kissé megfontoltabb, visszafogottabb, és kevesebbet is szerepel. Előtérbe kerül azonban a , amúgy Rejtőiesen, mint egy Szőke ciklon, és finoman, kissé bugyutácskán, önnön magát adva ujja köré csavarja a könyvben szereplő férfiemberek nagy részét. (Talán Fandorint is?)
Ezen közben – mintegy mellékesen – zajlik az orosz-török háború, és végigkövethetjük a politikai játszmák, diplomáciai cselszövések finom, és a harctéri jelenetek durva részleteit.
Az első rész sokkal akciódúsabb volt, de Akunyin mesterségbeli tudását mutatja, hogy ez is könnyen és gyorsan olvastatja magát, és már alig várom, hogy folytathassam a harmadik résszel.
Nem tudom, talán, ami a legjobban megfogott itt – az a hangulat. A próza – szerintem szándékosan – kissé együgyű, de érezni lehet a tudatos hős-építést, Fandorin fejlődését, és a romantikus részek is olyan mesterien finomak, hogy le a kalappal.
Vagy a cilinderrel?

>!
Gyula_Böszörményi IP
Borisz Akunyin: Török csel

Kedves, könnyed, érdekes regény. Csak a fordítás, a fordítás…! Tényleg nem lehet erre odafigyelni? Akunyin viszont király.

>!
kalypso
Borisz Akunyin: Török csel

Az első kötet után azt hittem, hogy egy kicsit nyugtom lesz Akunyintól, de nem bírtam ki túl sokáig. Olyasféle könnyű olvasmány ez, amit szívesen becsempész az ember két nehezebb, hosszabb hangvételű, vagy lelkiekben nehézkes szépirodalmi mű közé.
A második kötetnek – bár az első könyvben oly sokat emlegetett, és általam nagyon megkedvelt Fandorin itt igencsak háttérbe szorult – sikerült meghoznia azt a pluszt, amire az eső kötetben nem sikerült rátalálnom. Valahogy oroszabb volt annak ellenére, hogy jelentős részében nem volt orosz. (Ki érti ezt? Én sem.) Akunyin nagyon érzékletesen ragad ki egy-egy korszakot, eseményt, irodalmi művet, hangulatot, amelyre aztán a műveit építi (mondom ezt két kötet után). Az Azazel azért tetszett, mert kicsit a A Mester és Margarita hangulatát éreztem rajta, ebben pedig a „nagy öregek”, a Költő(k) jelentek meg, így Puskin és Lermontov. (Mondanom se kell, hogy a Líceumról szóló nagyjából két mondat engem bizony azonnal lekapkodott a lábamról.) S nemcsak hogy említésre kerültek ők ketten a kötetben, de néhány részt olvasva kissé a megfogalmazás is Lermontovosnak tűnt.
Jelen esetben a több volt a kedvelhető szereplő – legalábbis számomra –, nagyon megszerettem Fandorin mellett Varvarát is, meg egy csomó más csirkefogót. (Ez már inkább lányregény: párbajok, egyenruha meg cilinder, hajjajj…) Ezen kívül a korrajz is jobban tetszett, és a kötetnek köszönhetően utánaolvastam néhány történelmi utalásnak, személynek is.
No de minek szaporítsam tovább a szót…. Jöhet a következő! :) (S ha kérhetem, több Fandorinnal…. Erasztomán lettem, nocsak!)

2 hozzászólás
>!
encus625 P
Borisz Akunyin: Török csel

Teljesen más a környezet, mint az első részben. Az orosz-török háborúban játszódik a könyv, ahol egy kémet keres Fandorin, aki sorozatosan meghiúsítja az oroszok terveit. Sajnos sokkal kevesebbet van színen Eraszt, de a háttérben azért persze nem tétlenkedik. Nekem a háborús események most annyira nem jöttek be, pedig Akunyin mesterien ötvözi a valós eseményeket és Fandorin kalandjait.

>!
Habók P
Borisz Akunyin: Török csel

Fandorin megirigyelte Poirot mester kis szürke agysejtjeit, és megmutatja, hogy olyanok neki is vannak. Miközben szinte észre sem vehető a történetben, megoldja az összes rejtélyt, leleplezi az ellent és megmenti a birodalmat. Nekem pedig ez a történet jobban tetszett, mint az előző.

>!
maevis
Borisz Akunyin: Török csel

Sajnos nem hozta a várt színvonalat. Keveselltem benne Eraszt szerepét, nem haladtunk vele a nyomozásban, csak a végén a leleplezésnél csillantja meg tudását. Nekem kicsit sok volt Varja, picit túlzásnak éreztem, hogy minden férfi a kegyeiért verseng. Persze nem kizárt, hogy háborús körülmények között egyetlen úrinőként a katonai táborban valóban így alakulnak a dolgok. Sajnos a konkrét nyomozás szinte semmi, ezért kicsit csalódás volt ez a rész.

>!
Ákos_Tóth IP
Borisz Akunyin: Török csel

Mivel a kíváncsiság már régóta hajtott, nem vártam meg, hogy az Európa újra kiadja ezt a kötetet, feladtam elveimet, és e-bookon futottam neki az amúgy meglepően rövid második Fandorin-sztorinak. Korábban filmsorozat formájában láttam már a Török cselt – ott úgy éreztem, a hangulat abszolút rendjén van, a történet viszont néha ellaposodik, unalomba fullad, illetve Fandorin szerepére Jegor Berojev személyében ügyes, de a karakterhez nem kimondottan passzoló színészt választottak ki – Ilja Noszkov pusztán fizimiska tekintetében inkább testesíti meg az általam elképzelt Eraszt Petrovicsot.

A filmekhez viszonyítva nagyon meglepett a könyv gördülékenysége. Ami a képernyőn unalmasnak és feleslegesnek tűnt, az szerencsére pontosan az a hozzáadott tartalom volt, ami nem szerepelt a könyvben. A Török csel ebben a formájában izgalmas, érdekfeszítő, fordulatos, de nem követhetetlenül túlbonyolított kémtörténet a javából, amiben közelebb léptünk a kiforrott, egyre letisztultabb Fandorin-karakter irányába. Akunyin ráadásul meglepetésemre már itt is ügyesen háttérbe tolja a főhőst, és külső szemlélőn keresztül mutatja be a kémek, a háború, az orosz hadsereg és a duhajkodó főtisztek világát. Tökéletes kalandregény, talán az egyik legklasszikusabb Fandorin-kötet!


Népszerű idézetek

>!
csillagka P

Bolgárul meg egyszerű beszélni, egészen olyan, mint az orosz, csak mindenhez oda kell ragasztani, hogy „ta”.

5 hozzászólás
>!
csillagka P

– Egy jó tárca megírásához nem kell téma – jelentette ki a francia. – Egyszerűen jól kell tudni írni.

2 hozzászólás
>!
Citrompor

Ott, a főhadiszálláson tartózkodott Petya Jablokov, Varja… tulajdonképpen nem világos, hogy kicsodája. Vőlegénye? Barátja? Férje? Nevezzük így: volt férje és leendő vőlegénye. És hát természetesen a barátja.

8. oldal, 1. fejezet (Európa, 2003)

1 hozzászólás
>!
Citrompor

Rossz volt nézni a meggyötört kiskatonákat az izzadságtól nedves gimnasztyorkáikban, fejükön ellenzős, porlepte sapkával, a közhangulat azonban egyszerre volt bosszúra éhes és felszabadult: kész, úgymond, vége a türelmünknek, az orosz katona lassan nyergel, de gyorsan nyargal, hatalmas medvemancsunkkal lecsapjuk a szemtelen plevnai legyet.

131. oldal, 8. fejezet (Európa, 2003)

5 hozzászólás
>!
Citrompor

    – Életben van, ez nagyszerű – mondta kedélyesen Szoboljov. – Pisztoly nélkül azonban nem járhat egy tiszt, még vezérkari sem. Ez ugyanolyan, mint amikor egy hölgy kalap nélkül megy ki az utcára – könnyűvérű nőnek nézik. – Nevetni kezdett, de amikor elkapta Varja haragos pillantását, rögtön arcára fagyott a mosoly. – Pardon, mademoiselle.

36. oldal, 2. fejezet (Európa, 2003)

Kapcsolódó szócikkek: pisztoly
>!
cassiesdream

– Amennyiben egy államban él az ember, vagy v-v-védenie kell azt, vagy elmenni onnan – különben nem más, mint p-p-parazita vagy elvtelen talpnyaló.
– Van harmadik lehetőség is – védekezett Varja, aki meghökkent az „elvtelen talpnyaló”-n. Az igazságtalan államot meg lehet dönteni és újat építeni helyette.
– Sajnos, Varvara Andrejevna, az állam nem olyan, mint egy ház, sokkal inkább egy fára hasonlít. Nem építik, hanem magától nő, a természeti törvényeknek megfelelően, s ez hosszadalmas dolog. Ide nem kőműves, hanem kertész kell.

>!
Habók P

Az apja pedig, ez a mélységesen bölcs és angyali türelemmel megáldott ember az egyik viharos kimagyarázkodás alkalmával leánya életútját három korszakra osztotta: szoknyába bújt ördögfióka, istencsapása, féleszű nihilista.

1. fejezet

>!
Gitta_Bry P

Tizennégy éves korában Varja Szuvorovának a hittanórán olyan megfellebbezhetetlen gondolat ötlött az eszébe, ami eddig még senkinek, bármennyire magától értetődő volt is. Ha az Isten először Ádámot teremtette, s csak utána Évát, akkor ez egyáltalán nem arról tanúskodik, hogy a férfi a felsőbbrendű, hanem arról, hogy a nő a tökéletesebb. A férfi az ember mintapéldánya, vázlat, míg a nő a végérvényesen jóváhagyott, javított és bővített változat.

11. oldal

>!
Citrompor

    Hiába fejtette ki Varja a nézeteit a jogegyenlőségről és az amerikai Wyoming területéről, ahol a nők is szavazhatnak, s ettől Wyominggal semmi szörnyűség nem történt. Senki nem vette komolyan a szavait.
– Ön miért hallgat? – szólította fel Varja Fandorint, mire az előadta különvéleményét, s olyant mondott, hogy jobb lett volna, ha csendben marad:
– Én, Varvara Andrejevna, eleve a d-d-demokrácia ellenzője vagyok – mondta elvörösödve. – Az emberek eredendően nem egyenlők, s itt nincs mit tenni. A demokratikus elv azok jogait sérti, akik okosabbak, t-t-tehetségesebbek, munkabíróbbak a többinél, s a buták, tehetségtelenek és lusták tompa akaratnak rendeli őket alá, hiszen ezekből áll a t-t-társadalom nagy része. Először szokjanak csak le a honfitársaink a disznóságokról, érdemeljék k-k-ki az állampolgár nevet, majd akkor lehet gondolkodni a parlamentről.

96. oldal, 6. fejezet (Európa, 2003)

Kapcsolódó szócikkek: demokrácia · Eraszt Petrovics Fandorin
>!
Citrompor

Eraszt Petrovics előrelépett. Távolléte alatt szemernyit sem változott, csak most civil ruhában volt, valóságos piperkőcnek nézett ki: cilindert, pelerint és keménygallért viselt.

205. oldal, 12. fejezet (Európa, 2003)

Kapcsolódó szócikkek: Eraszt Petrovics Fandorin

A sorozat következő kötete

Fandorin sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Nemere István: Halj meg helyettem!
Orhan Pamuk: A piros hajú nő
Tasha Alexander: Gyöngyként hulló könnyek
Leslie L. Lawrence: Hannahanna méhei
Kate Morton: A tóparti ház
Robert Harris: Führer-nap
James Ellroy: Perfídia
Jennifer Ashley: Lord Mackenzie tébolya
Böszörményi Gyula: Nász és téboly
Gail Carriger: Blameless – Szégyentelen