A zseniális nyomozó, Eraszt Fandorin újabb története végre-valahára egy hamisítatlan szerelmes regény.
1911-ben járunk immár – Fandorin fáradhatatlanul edzi testét, és pallérozza elméjét: ahogy öregszik, egyre erősebb, bölcsebb, tökéletesebb akar lenni. Azért nem mentes minden hiúságtól: számít rá, hogy őt bízzák meg a nyomozással a Sztolipin miniszterelnök ellen elkövetett merénylet ügyében.
Ám ehelyett Csehov özvegye, Olga Knipper keresi fel azzal, hogy segítsen egy színésznőnek, akit halálos veszély fenyeget. Eraszt elmegy a Noé Bárkája színház Szegény Liza-előadására, amelyben ez a bizonyos Eliza játssza a főszerepet – és azonnal halálosan beleszeret. Az előadás végén a nézőkkel együtt ő is döbbenten látja, hogy az egyik virágkosárból egy mérgeskígyó bukkan fel… Altairszkaja nem hal meg: de itt a bizonyíték, hogy valaki valóban az életére tör.
Eraszt ettől kezdve a színházban dolgozik, dramaturgnak álcázva magát próbálja kideríteni, mi és ki áll a… (tovább)
Színház az egész világ (Fandorin 11.) 56 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2009
Enciklopédia 23
Szereplők népszerűség szerint
Eraszt Petrovics Fandorin · Maszahiro "Masza" Szibata
Kedvencelte 3
Most olvassa 1
Várólistára tette 23
Kívánságlistára tette 11
Kiemelt értékelések
Akunyin módszere az a fajta, a posztmodernre valóban jellemző intellektuális játék, amellyel mozgásba hozza az aktuális könyvéhez szükséges orosz és európai irodalmi műveket. Látszólag könnyedén teremti meg azt a történelmileg hiteles, gyakran azonban csak hihető hátteret, amelyre éppen szüksége van. Az olvasó műveltségére is számít, de ha valaki kevésbé tájékozott, a történetszövés akkor is lebilincselő, hiszen olyan krimikről van szó, amelyekben egy zseniális nyomozó a rendelkezésére álló korabeli technikával, de legfőképpen páratlan logikájával mindig felgöngyölíti a szövevényes bűnügyeket. Élveztem ezt a szerelmes Fandorint is.
Hm. Hát igen finom megfogalmazás az, hogy nem ez Borisz Akunyin legeslegjobb könyve. :)
És meglehetősen meg is vagyok sértődve. Engem ugyanis itt egyik méltánytalanság a másik után ért, kéremszépen. Miszerint:
1. Szegény főhősnőnket olyan egy buta, hiú, megbízhatatlan, tökéletesen irracionálisan viselkedő perszónaként rajzolta meg a kedves író úr, hogy én azt Altairszkaja-Luanten asszony, minden színésznő, és tulajdonképpen minden nő nevében kikérem magamnak.
2. Az én drága, kedves, jóképű, mindenkinél okosabb Eraszt Petrovics Fandorinom azon túl, hogy elkerülte az ötvenet, és a haja is megőszült (ez persze nem baj, a férfiak némelyike, mint a jó bor, tudjátok), komplett elmeháborodottként is viselkedik – holmi szerelmi tematika miatt, ami hát teljesen nonszensz. Az én legcsodálatosabb, legokosabb, stb. stb. Erasztom sosem viselkedne így, más asszony miatt, hát ahh.
3. A történet kétharmadától serényen fohászkodtam, hogy a.) ne az egycsavaros verzió legyen a megoldás; b.) ne a kétcsavaros verzió legyen a megoldás; c.) ha mégis a kétcsavaros megoldás lesz, akkor legyen legalább valami érdekes, nem sejtett, de tulajdonképpen logikusan következő motiváció. Hát, nem voltam elégedett. Talán kezdem túlságosan kiismerni Akunyin észjárását…
És hogy mi a legfurább? Hát az, hogy mindezen puffogások ellenére, én ezt a regényt annyira élveztem, sose is untam, nem tűnt hosszúnak, és egyáltalán. Ide nekem az összes Akunyint, de nagyon gyorsan. :)
A cár könyvtára különösen SOS kéne.
És nem bánnám, ha a korai Fandorinok újrakiadása esetleg folytatódna…
No, ez most más. Más, mert Fandorin -pszt!! – szerelembe esik. És menten oda is a logikus gondolkodás, a tisztánlátás, Eraszt érzékeny lesz, nem alszik, egy kicsit hisztis, sőt még egy színdarab írására is vetemedik. Nahát! Pedig szükség lenne minden korábbi jó tulajdonságára, hiszen megint gyilkosságok történnek a környezetében, sőt éppen szerelmét veszélyeztetik. Azért az utolsó percekben hősünk összekapja magát, és megoldja az összes rejtélyt. Meg kell vallanom, én a korábbi Erasztot nagyon kedveltem. De ez a mostani esendő, durcás és olykor melléfogó Fandorin még kedvesebb lett. (Ja, és Akunyin drámát is tud írni… nem akármilyent.)
A legutóbb az első Fandorin történetben találkoztam Eraszt Petroviccsal (http://moly.hu/ertekelesek/1693139). Most az első lapokon a bölcsesség első lépcsőfokára lépett ötvenöt éves főhős köszöntött. Éles volt a kontraszt a tejfelesszájú heves ifjú és a megfontolt, tapasztalt úriember között. Aztán kiderült, hogy mégsem! Hiszen főhősünk szerelembe esett! Hidegvérét aligha tudta megőrizni. A könyv mottója ez lett: Szerelem, veszély, a győzelem előérzete – ez az igazi élet. Az öregség még várhat. Várjon is!
Akunyin végig sziporkázott, nagyon szellemes és humoros volt. Ez a rész (is) hemzseg a kulturális, színházi, filmművészeti utalásoktól. Rekord számú helyen jelöltem meg magamnak a könyvet, ezúttal harmincöt oldalt írtam fel későbbi fellapozás céljából. Már korábban befejeztem, de a végén található színdarab elolvasását halogattam. Ez nem Akunyin hibája, hanem inkább az enyém. Nagyon távol áll tőlem a színművészet, a színház világa, más művészeti ágakhoz képest sokkal kevésbé hoz lázba. (Ezért a mínusz fél csillag.) Mindenesetre ennek ellenére is érdekes volt mindaz, amit a századelő orosz színházi világáról sikerült megtudnom. Tudtátok vajon, hogy milyen bonyolult és olajozott gépezetet kell egy jegyüzér maffiának működtetni? Igazán meglepődtem, amikor bepillanthattam a felvásárlók, brigádvezetők, tolakodók, bogarak, pincsik és informátorok szövevényes világába.
Érdekesség, hogy a történetben felbukkan a kicune, a japán rókadémon fogalma is. Erről eszembe jutott, hogy már tényleg ideje lenne megnéznem a Liza, a rókatündért. spoiler
Annyira jót szórakoztam ezen a könyvön!
Fandorin csetlése-botlása szívügyekben, a színésznő gondolatmonológjai mosolyt csaltak az ajkaimra. Mondjuk a krimiszál igencsak félrevezetett, pedig abszolút logikus volt. A színházi világ bemutatása, a jegyüzérek tevékenysége nagyon szemléletes. Közben pedig csak úgy röpködnek az irodalmi utalások!
Fandorin szerelme jeléül ír egy japán színdarabot. És meglepetésként a könyv végén, mellékletként tényleg olvashatjuk ezt a művet. Az is nagyon jó! Máskor is olvasok az írótól, ez nem kérdés! Ráadásul a könyvtárban van is egy része még a sorozatnak.
Akunyinnal eddig úgy voltam, hogy nem is tudom…miért is olvassak tőle bármit?
És talán a sors vagy egy felsőbb hatalom egyre többször hozta elém a könyveket, míg beadtam a derekam.
Sokan mondták, hogy ez a leggyengébb könyv a sorozatból, de én élveztem. Nem öt csillagos, de kellemes. Kíváncsi voltam mi fog történni velük, ki szórakozik a függöny túloldalán. A színházi világ számomra egy másik valóság. Tőlem nagyon távol áll. Olyan művész világ, amit nem érthetek meg.
Az emberi jellemek elég jól átszűrődtek a lapokon. Kedvencem Fandorin volt, ki más. A társulatból egyetlen emberkét sem találtam, akivel kicsit is szimpatizáltam volna. Zárt kör.
A szerelmesek között lévő kerítéseket, akadályokat én egyáltalán nem láttam. Kicsit művinek éreztem. Eliza problémája (rettegése) szerintem egy megoldandó feladat lett volna, csak ugye a védtelen nő szerepe. Persze belegondolva én sem örülnék egy ilyen exnek.
Mindent egybevetve jól szórakoztam, kellemes, frissítő olvasmány volt.
A fülszöveg sokáig távol tartott ettől a könyvtől, főleg a „szerelmes regény” kifejezéstől menekültem egészen Szibériáig. A színház világa viszont érdekel, ezért csak belevágtam.
És kellemesen csalódtam, mert ez egy roppant szórakoztató és fordulatos regény, a szerelem pedig bőven meg van fűszerezve benne iróniával. Jót nevettem Masza szerelmi tanácsain, és a történetben mindenki, aki szerelmes, hát…, szóval kicsit idióta. Persze ez az én olvasatom, számomra így volt élvezhető, de az is lehet, hogy reménytelenül cinikus vagyok.
Az elején viszont az 50 éves Fandorin koncepciója testi és szellemi erejének megőrzésére, fejlesztésére rendkívül figyelemre méltó és ötletes!
Nem csupán színház, hanem film, zene, irodalom, technika… is ez az egész világ.
Hús-vér, valódi személyek, ismerős nagy nevek adják a hátterét ennek a sokszínű, feszültségekkel teli, két szálon vezetett történetnek. (Az orosz szentimentalizmus írójának, Karamzinnak a figurái viselték ugyanazt a nevet, mint a regény primadonnája és „dramaturgja”.)
A cselekmény vége felé megint kapunk egy haikut, sőt, a melléklet E. F. darabját adja, a Két üstökös a csillagtalan égen-t.
(Itt dicséret illeti a fordítót az időmértékes szövegekért – a Mesélő részei ezek.)
Minthogy a történet érzésem szerint koránt sincs lezárva, és remélem, lesz folytatása, de azért most is voltak ki-kikacsintások más szerzőknél felbukkanó szereplőkre, úgyhogy akad még olvasnivaló a következő Fandorinig.
Olvasnivalók:
1. Alekszandr Szergejevics Gribojedov: Az ész bajjal jár
(2. Edmond Rostand: A sasfiók – jobb híján a sasra asszociálva, bár a színésznő neve innen való: Edmond Rostand: La princesse lointaine)
3. Ifj. Alexandre Dumas: A kaméliás hölgy
4. Anton Pavlovics Csehov: Cseresznyéskert
5. Anton Pavlovics Csehov: Sirály
6. Anton Pavlovics Csehov: Három nővér
7. Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A félkegyelmű
Ebbe a könyvbe az írója beleszuszakolt mindent, ami egy jó történethez kell: egy brilliáns eszű, de nagyon is emberi, szerethető nyomozót, a színház miliőjét, sok-sok irodalmi utalást,szerelmet,csavaros bűnügyet, kellő mennyiségű humort, mindezt élvezetes stílusban.
Bár a Színház az egész világ a 11. Eraszt Fandorin történeteinek sorában, teljesen élvezhető és érthető annak is, aki először találkozik a zseniális nyomozóval.
Akunyin szellemes,elegáns és nagyon furfangos író, teljesen megvezetett azon tekintetben, hogy a ki a gyilkos, és az is az író érdeme, hogy ez a „terelő szál” – a színházi jegyüzérek már-már maffiához hasonló világa – is nagyon izgalmas volt, olvastam volna még a Cár és Mr. Fütty birodalmáról.
Nagyon érzékletes a színházi világ bemutatása is, épp ilyennek képzelem egy társulat életét a színfalak, a legördülő függöny mögött: intrikus, túlfűtött, ahol nem lehet tudni, hol ér véget a szerep, és hol kezdődik az ember.
Az már csak hab a tortán, hogy a regény szerves részét képező színdarabot, melyet Fandorin ír szerelme jeleként a társulat vezető színésznőjének, Elizának, a regény mellékleteként még olvashatjuk is, és legalább olyan szórakoztató, mint Akunyin prózája.
A soha véget nem érő várólistámra a teljes Fandorin-sorozat felkúszott :)
Népszerű idézetek
– Az egy kicune – magyarázta Fandorin. – Japán rókadémon.
– Erősen hasonlít Kszantippa Rokanyinára – jegyezte meg Eliza, és néhány pejoratív megjegyzést tett erre a kellemetlen nőszemélyre.
[…]
– Soha ne kövesse el ezt a hibát. Ne alacsonyítsa le az ellenségét, ne mondjon rá sértő jelzőket, ne ábrázolja hitvány alaknak, mert ezzel saját magát alacsonyítja le. M-mi maga, ha ilyen megvetendő ellenfele van? Ha tiszteli magát, nem lehet ellensége annak, aki nem méltó a tiszteletére. Csak nem fog négy lábra állni és v-visszaugatni egy dühös házőrzőre? Amellett, ha az ellensége tudja, hogy maga tiszteletben tartja őt, ő is így fog viselkedni. Ez nem azt jelenti, hogy m-megbékélnek, csak segít elkerülni a harcban az aljasságot, ráadásul lehetővé teszi, hogy ne egymás elpusztításával, hanem békével végződjék a háborújuk.
Isteni, amikor ezt a sok badarságot összehordja, gondolta Eliza.
149-150. oldal
– Szimenov-Piscsik? – rebegte tragikus hangon az asszisztens. – Már megbocsásson, Noj Nojevics, de nagy szerepet ígért nekem! Nem tetszett, ahogy Szoljonijt játszottam A három nővér-ben? Lopahinra számítottam!
– Te vagy a könyvszekrény – morogta elég hangosan Rezonovszkij, aki úgy rémlett, szintén elégedetlen a szerepével.
82. oldal
A szerelem által diktált színdarab csakis nagyszerű lehet! egy nő számára pedig nincs nagyobb dicsőség, nincs hízelgőbb bók az ihlető múzsáénál. Ki emlékezne holmi Laurára, egy Beatrice nevű fiatal lányra vagy akár a könnyűvérű Anna Kernre, ha nem szentelnek nekik nagy műveket?
154. oldal
Amikor bonyolult manőverezéssel megint Erasztra terelte a beszélgetést, és megkérdezte, tulajdonképpen mivel foglalkozik az életben, Masza röviden azt felelte:
– Megment.
– Kit ment meg? – csodálkozott ő.
– Aztat, aki az útjába kerür. Néha a hazát.
– Kit?
– A hazát. Már regarább tízszer megmentette. És háromoszor-négyeszer az egész virágot – képesztette el Masza.
158. oldal
A sorozat következő kötete
Fandorin sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka / Tűzrózsa 95% ·
Összehasonlítás - Jeffrey Archer: Apám bűne 93% ·
Összehasonlítás - Janet Evanovich: A négy fejvadász 93% ·
Összehasonlítás - Tara Monti: Fianna 95% ·
Összehasonlítás - J.D. Barker: Szíve helyén sötétség 91% ·
Összehasonlítás - Kate Morton: Felszáll a köd 91% ·
Összehasonlítás - María Dueñas: Öltések közt az idő 90% ·
Összehasonlítás - Kate Morton: Titkok őrzője 90% ·
Összehasonlítás - Amy Harmon: Az ismeretlen kedves 90% ·
Összehasonlítás - Palotás Petra: Szárnyaszegett pillangók 89% ·
Összehasonlítás