Leviathan (Fandorin 3.) 87% 81 csillagozás

Ezúttal egy Leviathan nevű óceánjárón lép fel Eraszt Petrovics, aki épp Japánba utazik. Egy párizsi tömeggyilkosság gyanúsítottját keresi a hajón a hivatásos francia nyomozó, s az ő társául szegődik Fandorin, hogy végére járjanak az ügynek. S mindenkinek van valami titkolnivalója – ez az alaphelyzet, a XIX. század utolsó negyedében, a viktoriánus években, amelyet kitűnően és plasztikusan mutat be Akunyin. Számos új fejlesztésről kapunk képet, mint az írógép, a Szuezi-csatorna, vagy az újlenyomat alapú nyilvántartása a bűnözőknek. A nyomozó és a diplomata szinte egymással versengve jut túl a csavart csavarra halmozó történeten, azonban valahogy idegenkedtem, pedig sietni akartam – úgy éreztem volt jobb – s biztosan lesz is, hisz a Gyémántszekér következik…

Végy egy adag titokzatos gyilkosságot, amelyben eltűnik egy műkincs, amely hamarosan meg is kerül. (Mi értelme van egy ilyen gyilkosságnak?) Végy ehhez kezdetben 142 gyanúsítottat, akiknek létszámát szerencsére le lehet szűkíteni kb. egy tucatra. (Azt nem árulom el, hogyan, olvasd el!) Zárd össze ezeket a gyanúsítottakat egy óriási luxushajón, majd szűkítsd még jobban a kört négy kiemelt gyanús alakra, akik közül senki sem szimpatikus, mindegyiknek van valamilyen vaj a füle mögött, és közülük valamelyikükre – mindig másra – minden rész után egyre inkább gyanakodhatsz.

Mindezt jól rázd össze tarajos hullámokkal, majd miután összeállt a keverék, fűszerezd meg egy csipetnyi sportos*, kimért, elegáns és hidegvérű Fandorinnal, akitől a hölgyek lába rogyadozni kezd a hajón. Nem hiába! Van, aki „gusztusos orosz medvebocsnak”, van aki pedig „vénlánysága” utolsó mentsvárának látja a titokzatos orosz diplomatát, aki nem tolakodóan, de mégis nagyon aktívan részt vesz az események felgöngyölítésében.

Nekem nagyon ízlett, amit Akunyin kifőzött ebben a kötetben. Igazi krimi csemege volt, Agatha Christie írói hagyományait követve. Különösen szórakoztató volt a több nézőpont, ahogyan egy-egy gyanúsított, utas szemszögével is követhettük az eseményeket. Nem akarok sokat elárulni, de előrebocsátom, hogy volt csavar benne bőven. Az oldalszámból azért lehetett tudni, hogy ilyen könnyen nem adja magát az igazi tettes. Némi büszkeséggel tölt el, hogy végig egy személyre gyanakodtam (pikkeltem) leginkább, és bizony ám, ő volt aspoiler ludas!

Fandorin a Török csel után száll a hajóra, útja Japán felé vezet. Ezzel a könyv közvetlenül A gyémántszekér előtt játszódik. Ebben a könyvben Akunyin kellően megágyaz a japános irányvonalnak az egyik gyanúsított, Hintaro Aono japán személy szerepeltetésével és megszólaltatásával. Már itt igen érdekes Japánnal és japán emberekkel kapcsolatos morzsákat szedegethetünk fel a tányér mellől a lakoma közben, például:
http://moly.hu/idezetek/523190
http://moly.hu/idezetek/523178
http://moly.hu/karcok/570264

Különösen jól szórakoztam, mondhatni hab a tortán volt, az ahogyan Aono-szan az európai, barbár „kerekszeműeket” látta. Szegénykém, „rizsszemként szorult egy tésztával teli tálba”! :) Kicsit hosszú idézet, de szerintem megéri elolvasni (jó móka): http://moly.hu/idezetek/523197

Ha a japános vonal volt a hab a tortán, akkor a csokireszelék és a cseresznye a habon pedig a kriminalisztikai utalások és diszkussziók az ujjlenyomatról – ami kérem, nem egy cigány tenyérjósló technika! – és a Bertillon-féle azonosítási rendszerről:
http://moly.hu/idezetek/521826
http://moly.hu/idezetek/521829
http://moly.hu/karcok/569865

A recept bevált, jó szívvel ajánlom másoknak is.

* Még csak 1878-ban járunk, de Fandorinunk már súlyzózik, kerékpározik. Mindezt a hajó fedélzetén, nem zavartatva magát. És a japán harcművészettel még meg sem ismerkedett, mi lesz itt még?!

Értékeléseket halogatni azért jó, mert…. Nem, egyáltalán nem jó, különösen, ha olyan könyvről van, szó, aminek a befejezése után 1-2 héttel már csak halványan rémlik, miről is szólt, miért is tetszett, miért is volt érdekes.
Jó, igaz, ez már önmagában egy plusz információ az adott könyvről: hát, valóan helyes, hogy nem kapott öt csillagot.

Még akkor se, ha Fandorin. És különben is, ilyen egy botorságot, hogy a regény túlnyomó részében nem is legkedvesebb orosz diplomatánk-nyomozónk- szívszere… szóval Eraszt Petrovics a nézőpontkarakter, hanem mindenféle egyéb gyanúsítottak? Ejnye már.
Szóval egynek jó, tagadhatatlanul kellemes, a rejtély megoldása sem evidens (durván be is néztem), de azért Akunyin írt már pár jobb könyvet is.

És a Török csel még mindig nincs meg!

Korábban négy könyvet olvastam Akunyintól, de csak egy tetszett fenntartások nélkül. A sorozatindító Azazel összeesküvés-elmélete éppúgy nem nyűgözött le, mint ahogy a Török csel kis kémkalandja sem, az Akhilleusz halálát pedig egyenesen untam. Csupán a Különleges megbízatások két története volt igazán kedvemre való.

Viszont ez a kis hommage à A. C. regény megragadott. Bár a megfejtés kb. a közepe tájától már sejthető, de Akunyin ügyesen keveri gyanúba és slamasztikába a szereplőket. Meglehet, a klasszikus vonalvezetés miatt is, de az öt közül számomra ez a eddigi legjobb Fandorin-sztori.

Legutóbbi találkozásunk óta a könyvben is és a valóságban is eltelt egy-két év, de Eraszt szerencsére semmit sem változott, esetleg csak még sármosabb lett. Most épp Törökországból tart Japán felé (úgy érzem szép lassan körbe fogjuk utazni a világot), hogy mint diplomata elfoglalja új posztját. Azonban olyan fordulatos és nagyszabású bűnténybe sikerül csöppennie, ami ugyan egészen kiszámítható az olvasóknak, de végig izgalommal figyeljük ezt a klasszikus krimiket megidéző egzotikus kalandot.

Párizsban 10 áldozatot hagy maga mögött egy betörő, miközben meglép a rendkívül értékes arany Sivával. Az újságok az évszázad bűntényeként emlegetik a rue de Grenelle-en történteket, Gauche, az öreg nyomozó pedig vérebként veti magát az ügyre, a dicsőség és a jó nyugdíj reményében. A szálak a Leviathan fedélzetére vezetnek, ahol egy vegyes társasággal utazunk az Indiai-óceán felé, hogy közben földerítsük a bűntényt, ami mindig is túlmutatott Franciaország határain. Fandorinunk azonban csak néha jelenik meg a színen, amikor épp a józan észt kell képviselni és a nem árt némi tiszta vizet önteni a kristálypohárba.
Ebben a regényben több azonos súlyú szereplő, férfiak, nők, angolok és franciák, de még egy japán, Aono san is helyet kap. A történet hol a narrátor, hol pedig ezen szereplőink elbeszélésein, levelein, naplóbejegyzésein keresztül bontakozik ki előttünk, ami ugyan lassan szőtt történetté válik, de kellemesen bizsergető izgalomforrássá is. Úgy érzem Akunyin nem csak ért hozzá, de sportot is űz belőle, hogyan lehet unszimpatikus, már-már gyűlölt karaktereket alkotni, akik nem csak a többi szereplő életét nehezítik meg, de az olvasó vérnyomását is stabilan 180/100 fölé pörgetik.
Kellemes, érdekes, egzotikus krimi volt, üdítő olvasmány, amiben a szerző tovább bővíti a XIX. századi világról rajzolt korhű képét, miközben főhőse egyre kivételesebb emberré válik, joggal kapva helyet nagy elődei, Poirot és Sherlock Holmes mellett.

Csak azt nem értem, hogy miért vártam 2,5 évet az előző rész után?? Ez most nagyon tetszett!
Fandorin végig színen van, nincs háború csak egy békésnek tűnő hajóút. Olyan Agatha Christie: Halál a Níluson feelingem volt. :)
Gyanakodtam én sok mindenkire, majdnem bejött a tippem is. A szereplők mind nagyon jó figurák és ismét lehet tanulni néhány apróságot tőlük (szamurájok, Szuezi-csatorna, rádzsák, ékkövek)
Megígérem, hogy nem várok túl sokat a következő résszel!

Ujabb Fandorin, az eddigiek közül a legjobb. Ugyan a tettest (és bűntársát) viszonylag hamar sikerült kitalálni, nagy rejtvény nem volt, de a miért és a többszöri csavar, valamint a csipkelődő humor igazán kellemes órákat szerzett. spoiler

Ez szuper regény – rossz fordítással.

Nagyon tetszett, bár éreztem itt némi Agatha Christie-hatást, de ha jó csinálja a szerző-nem baj.

Ebben a történetben talán kevesebb volt a csavar, figyelmes olvasó a felénél már sejthette, hogy ki áll a történtek mögött. A kezdés elég erősre sikeredett, szerintem kevés olyan könyv van, amelyben 10 oldal után ennyi holttestet találni, ráadásul a szám folyamatosan emelkedett… Az is tetszett, hogy a történet a „Windsor” szalon válogatott utasainak szemszögéből bontakozik ki (egy kis A.C.), a sorozat hőse viszonylag kevesenn szerepet kap. Na de amikor színrelép!!!