Leviathan (Fandorin 3.) 77 csillagozás

Borisz Akunyin: Leviathan

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ezúttal ​egy luxushajó fedélzetén találkozhatunk Eraszt Fandorinnal, a zseniális nyomozóval, aki korábban már leleplezett egy nemzetközi összeesküvést és egy török kémet. Most épp Japánba utazik diplomáciai megbízatással, de egy nyomozás kellős közepébe csöppen. Párizsban „az évszázad bűncselekményét” követték el: megölték Lord Littlebee-t, a híres régiséggyűjtőt és még tizenkét embert, szolgákat, gyerekeket, akik épp a házban voltak – s mindezek után csak egy Siva-szobor és egy kendő tűnt el. Gauche felügyelőnek szerencséje van: egy véletlenül a gyilkosság színhelyén felejtett nyomból tudja, hogy a Leviathan fedélzetén kell lennie a gyilkosnak, az első osztály utasai között… De vajon a gyanúsítottak közül ki a gyilkos? A rejtélyes, szótlan japán, aki katonatisztnek mondja magát? Vagy a bolond angol, aki szextánsával rendületlenül ellenőrzi a hajó haladását? Sweetchild professzor, a neves Kelet-kutató, a drágakövek megszállottja, akitől megtudjuk, hogy a bűncselekménynek lehet… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1998

>!
Európa, Budapest, 2004
280 oldal · ISBN: 9630776367 · Fordította: Bagi Ibolya

Enciklopédia 15

Szereplők népszerűség szerint

Eraszt Petrovics Fandorin


Kedvencelte 6

Most olvassa 2

Várólistára tette 18

Kívánságlistára tette 15


Kiemelt értékelések

Bla I>!
Borisz Akunyin: Leviathan

Ezúttal egy Leviathan nevű óceánjárón lép fel Eraszt Petrovics, aki épp Japánba utazik. Egy párizsi tömeggyilkosság gyanúsítottját keresi a hajón a hivatásos francia nyomozó, s az ő társául szegődik Fandorin, hogy végére járjanak az ügynek. S mindenkinek van valami titkolnivalója – ez az alaphelyzet, a XIX. század utolsó negyedében, a viktoriánus években, amelyet kitűnően és plasztikusan mutat be Akunyin. Számos új fejlesztésről kapunk képet, mint az írógép, a Szuezi-csatorna, vagy az újlenyomat alapú nyilvántartása a bűnözőknek. A nyomozó és a diplomata szinte egymással versengve jut túl a csavart csavarra halmozó történeten, azonban valahogy idegenkedtem, pedig sietni akartam – úgy éreztem volt jobb – s biztosan lesz is, hisz a Gyémántszekér következik…

1 hozzászólás
Citrompor P>!
Borisz Akunyin: Leviathan

Végy egy adag titokzatos gyilkosságot, amelyben eltűnik egy műkincs, amely hamarosan meg is kerül. (Mi értelme van egy ilyen gyilkosságnak?) Végy ehhez kezdetben 142 gyanúsítottat, akiknek létszámát szerencsére le lehet szűkíteni kb. egy tucatra. (Azt nem árulom el, hogyan, olvasd el!) Zárd össze ezeket a gyanúsítottakat egy óriási luxushajón, majd szűkítsd még jobban a kört négy kiemelt gyanús alakra, akik közül senki sem szimpatikus, mindegyiknek van valamilyen vaj a füle mögött, és közülük valamelyikükre – mindig másra – minden rész után egyre inkább gyanakodhatsz.

Mindezt jól rázd össze tarajos hullámokkal, majd miután összeállt a keverék, fűszerezd meg egy csipetnyi sportos*, kimért, elegáns és hidegvérű Fandorinnal, akitől a hölgyek lába rogyadozni kezd a hajón. Nem hiába! Van, aki „gusztusos orosz medvebocsnak”, van aki pedig „vénlánysága” utolsó mentsvárának látja a titokzatos orosz diplomatát, aki nem tolakodóan, de mégis nagyon aktívan részt vesz az események felgöngyölítésében.

Nekem nagyon ízlett, amit Akunyin kifőzött ebben a kötetben. Igazi krimi csemege volt, Agatha Christie írói hagyományait követve. Különösen szórakoztató volt a több nézőpont, ahogyan egy-egy gyanúsított, utas szemszögével is követhettük az eseményeket. Nem akarok sokat elárulni, de előrebocsátom, hogy volt csavar benne bőven. Az oldalszámból azért lehetett tudni, hogy ilyen könnyen nem adja magát az igazi tettes. Némi büszkeséggel tölt el, hogy végig egy személyre gyanakodtam (pikkeltem) leginkább, és bizony ám, ő volt aspoiler ludas!

Fandorin a Török csel után száll a hajóra, útja Japán felé vezet. Ezzel a könyv közvetlenül A gyémántszekér előtt játszódik. Ebben a könyvben Akunyin kellően megágyaz a japános irányvonalnak az egyik gyanúsított, Hintaro Aono japán személy szerepeltetésével és megszólaltatásával. Már itt igen érdekes Japánnal és japán emberekkel kapcsolatos morzsákat szedegethetünk fel a tányér mellől a lakoma közben, például:
http://moly.hu/idezetek/523190
http://moly.hu/idezetek/523178
http://moly.hu/karcok/570264

Különösen jól szórakoztam, mondhatni hab a tortán volt, az ahogyan Aono-szan az európai, barbár „kerekszeműeket” látta. Szegénykém, „rizsszemként szorult egy tésztával teli tálba”! :) Kicsit hosszú idézet, de szerintem megéri elolvasni (jó móka): http://moly.hu/idezetek/523197

Ha a japános vonal volt a hab a tortán, akkor a csokireszelék és a cseresznye a habon pedig a kriminalisztikai utalások és diszkussziók az ujjlenyomatról – ami kérem, nem egy cigány tenyérjósló technika! – és a Bertillon-féle azonosítási rendszerről:
http://moly.hu/idezetek/521826
http://moly.hu/idezetek/521829
http://moly.hu/karcok/569865

A recept bevált, jó szívvel ajánlom másoknak is.

* Még csak 1878-ban járunk, de Fandorinunk már súlyzózik, kerékpározik. Mindezt a hajó fedélzetén, nem zavartatva magát. És a japán harcművészettel még meg sem ismerkedett, mi lesz itt még?!

13 hozzászólás
pat P>!
Borisz Akunyin: Leviathan

Értékeléseket halogatni azért jó, mert…. Nem, egyáltalán nem jó, különösen, ha olyan könyvről van, szó, aminek a befejezése után 1-2 héttel már csak halványan rémlik, miről is szólt, miért is tetszett, miért is volt érdekes.
Jó, igaz, ez már önmagában egy plusz információ az adott könyvről: hát, valóan helyes, hogy nem kapott öt csillagot.

Még akkor se, ha Fandorin. És különben is, ilyen egy botorságot, hogy a regény túlnyomó részében nem is legkedvesebb orosz diplomatánk-nyomozónk- szívszere… szóval Eraszt Petrovics a nézőpontkarakter, hanem mindenféle egyéb gyanúsítottak? Ejnye már.
Szóval egynek jó, tagadhatatlanul kellemes, a rejtély megoldása sem evidens (durván be is néztem), de azért Akunyin írt már pár jobb könyvet is.

És a Török csel még mindig nincs meg!

27 hozzászólás
Bazil P>!
Borisz Akunyin: Leviathan

Fandorint továbbra is – kellő tisztelettel – nagyra értékelem, bár itt sem ő van a középpontban, hanem a gyanúsítottak, és a monológjaik. Tetszett, hogy itt erre építi föl a regényt az író, hogy különböző szemszögekből gördíti tovább a cselekményt, és így egyre jobban bonyolódunk bele az évszázad bűnügyébe.
Sok-sok utalás és történelem, nemzetek és előítéletek, kissé idióta francia detektív, önjelölt nyomozók, megoldás, vagy mégsem(?), csavar és fordulat, meglepetés és ármánykodás, csavar és megint csavar, és ez volt a sok. Pont egy utolsó utáni váratlan húzással feszítette tovább a húrt a kelleténél, legalábbis szerintem.
Agatha Christie (és Poirot) logikusabb. És okosabb is talán.
A japán vonal azonban nagyszerű! Szívem szerint ugranék a Gyémántszekérre, de mértékletesen és önfegyelemmel sorban haladok majd tovább.

Olympia_Chavez P>!
Borisz Akunyin: Leviathan

Legutóbbi találkozásunk óta a könyvben is és a valóságban is eltelt egy-két év, de Eraszt szerencsére semmit sem változott, esetleg csak még sármosabb lett. Most épp Törökországból tart Japán felé (úgy érzem szép lassan körbe fogjuk utazni a világot), hogy mint diplomata elfoglalja új posztját. Azonban olyan fordulatos és nagyszabású bűnténybe sikerül csöppennie, ami ugyan egészen kiszámítható az olvasóknak, de végig izgalommal figyeljük ezt a klasszikus krimiket megidéző egzotikus kalandot.

Párizsban 10 áldozatot hagy maga mögött egy betörő, miközben meglép a rendkívül értékes arany Sivával. Az újságok az évszázad bűntényeként emlegetik a rue de Grenelle-en történteket, Gauche, az öreg nyomozó pedig vérebként veti magát az ügyre, a dicsőség és a jó nyugdíj reményében. A szálak a Leviathan fedélzetére vezetnek, ahol egy vegyes társasággal utazunk az Indiai-óceán felé, hogy közben földerítsük a bűntényt, ami mindig is túlmutatott Franciaország határain. Fandorinunk azonban csak néha jelenik meg a színen, amikor épp a józan észt kell képviselni és a nem árt némi tiszta vizet önteni a kristálypohárba.
Ebben a regényben több azonos súlyú szereplő, férfiak, nők, angolok és franciák, de még egy japán, Aono san is helyet kap. A történet hol a narrátor, hol pedig ezen szereplőink elbeszélésein, levelein, naplóbejegyzésein keresztül bontakozik ki előttünk, ami ugyan lassan szőtt történetté válik, de kellemesen bizsergető izgalomforrássá is. Úgy érzem Akunyin nem csak ért hozzá, de sportot is űz belőle, hogyan lehet unszimpatikus, már-már gyűlölt karaktereket alkotni, akik nem csak a többi szereplő életét nehezítik meg, de az olvasó vérnyomását is stabilan 180/100 fölé pörgetik.
Kellemes, érdekes, egzotikus krimi volt, üdítő olvasmány, amiben a szerző tovább bővíti a XIX. századi világról rajzolt korhű képét, miközben főhőse egyre kivételesebb emberré válik, joggal kapva helyet nagy elődei, Poirot és Sherlock Holmes mellett.

Ákos_Tóth IP>!
Borisz Akunyin: Leviathan

Kicsit idegenkedem a krimitől… Nem is nagyon olvasok ilyen jellegű könyveket, Agatha Christie regényeit viszont pont olyannak képzelem el, amilyen a Leviathan is – és éppen ezért részben igazolva is érzem a korábbi, előítéletes fenntartásaimat.

Vegyesek az érzéseim a kötettel kapcsolatban, hiszen egyrészről Akunyin rosszat még nem írt, és bár sokáig tartott, végül Fandorin is elnyerte a maga megkerülhetetlen státuszát a bonyodalomban (eleinte úgy éreztem, nélküle is szép lassan sínre kerülne minden), másrészt viszont az összkép annyira idegennek hat számomra a többi regényhez képest, hogy nem tudom teljesen nyugodt szívvel beilleszteni a sorozatba. Az első négy Fandorin történet közül amúgy is kilóg a Leviathan, de ismervén a későbbi műveket, még élesebb a kontraszt. Akunyin minden regényében tiszteleg egy kicsit más műfajok előtt, de ez talán az egyetlen műve, ahol az adott műfaj (a krimi) keretei háttérbe szorítják a regényfolyam tagjai közötti összetartó erőt. Ez főleg magára Eraszt Petrovicsra vonatkozik, akiről új információt, jellemvonásokat nem ismerünk meg, jellemfejlődésen nem esik át, és összességében véve karakterének megvan ugyan a központi jelentősége, de nem életbevágóan fontos, nélkülözhetetlen alakja a történetnek. Ha pedig helyettesítjük őt egy sötét lóval, akkor valóban egy (sztereotípia szerint!) szabályos krimit kapunk, Agatha Christie nyomdokain haladva, minimálisan megbolondítva egy kis orientalisztikával.

A kötet tehát számomra elsősorban egy krimi volt, és csak másodsorban a hőn szeretett Eraszt Petrovics harmadik nagy kalandja. Végig fúrta az oldalamat a tudat, hogy bármennyire is igyekeztem követni a logikai szálakat, az esetleges motivációkat, vagy az akár feleslegesnek is ható mellékzöngéket, valójában minden megvilágosodás és fordulat az író által váratlanul bedobott információk által következett be. Ilyenkor az olvasó hagyatkozhat mondjuk a megérzéseire (nekem is bejöttek félig), de szerintem ez még nem egyenlő a főhőssel történő közös gondolkodással. Ráadásul, mivel Fandorin csak az egyik sakkfigura a sok közül (aki végül mattot ad), nehéz is megtalálni azt a karaktert, akivel az olvasó igazán szívesen gondolkodna együtt. Rendben van ez a regény, de rangsor szerint nálam kétségkívül a Fandorin sorozat legutolsó helyén szerepel – hiába, ez a krimi dolog nem nekem lett kitalálva.

encus625 P>!
Borisz Akunyin: Leviathan

Csak azt nem értem, hogy miért vártam 2,5 évet az előző rész után?? Ez most nagyon tetszett!
Fandorin végig színen van, nincs háború csak egy békésnek tűnő hajóút. Olyan Agatha Christie: Halál a Níluson feelingem volt. :)
Gyanakodtam én sok mindenkire, majdnem bejött a tippem is. A szereplők mind nagyon jó figurák és ismét lehet tanulni néhány apróságot tőlük (szamurájok, Szuezi-csatorna, rádzsák, ékkövek)
Megígérem, hogy nem várok túl sokat a következő résszel!

>!
Európa, Budapest, 2004
280 oldal · ISBN: 9630776367 · Fordította: Bagi Ibolya
1 hozzászólás
Habók P>!
Borisz Akunyin: Leviathan

Ujabb Fandorin, az eddigiek közül a legjobb. Ugyan a tettest (és bűntársát) viszonylag hamar sikerült kitalálni, nagy rejtvény nem volt, de a miért és a többszöri csavar, valamint a csipkelődő humor igazán kellemes órákat szerzett. spoiler

1 hozzászólás
Márta_Péterffy P>!
Borisz Akunyin: Leviathan

Nagyon tetszett, bár éreztem itt némi Agatha Christie-hatást, de ha jó csinálja a szerző-nem baj.


Népszerű idézetek

Bla I>!

November fehér sóhaját
bánat küldte, ezüstözve haját.

70. oldal

Bla I>!

Leült a közelben egy napernyő alá, az árnyékba. Friss szellő fújdogált. Fellapozta A pármai kolostor-t, hogy elolvassa Santseverina, a gyönyörű, de őregedő hercegnő történetét az ifjú Fabricio del Dongóhoz fűződő viszonzatlan szerelméről.

73. oldal

Citrompor P>!

A keresztény kultúra a bűntudatra épül. Rossz, ha bűnt követsz el, mivel utána szenvedni fogsz a bűntudattól. Hogy elkerülje a bűntudatot, a normális európai ember igyekszik erkölcsösen viselkedni. Ahogy a japán ember is arra törekszik, hogy ne sértse meg az erkölcsi törvényeket, csak mindezt más megfontolásból. Az ő társadalmukban a morális visszatartó erő a szégyen. Egy japánnak az a legrosszabb dolog a világon, ha megszégyenül, s a társadalom elítéli, vagy ami még ennél is rosszabb, nevetségessé teszi. Emiatt a japán ember nagyon fél, hogy valamilyen ocsmányságot követ el. Biztosíthatom önöket: a társadalom civilizatorikus minőségei közül a szégyenérzet hatásosabb, mint a lelkiismeret.

Kapcsolódó szócikkek: bűntudat · európaiak · japánok · lelkiismeret · szégyen
Citrompor P>!

Bajuszuk alapján a férfiakról sok mindent meg lehet állapítani. Ha olyan, mint Gauche-é – a szája sarkánál lecsüngő rozmárbajusz –, ez azt jelenti, hogy nem csélcsap, hanem nagyon is komoly emberrel van dolgod, aki tisztában van a maga értékeivel, tudja, hogy mit csinál. Ha egy férfi felfelé álló, pödrött bajuszt visel, mérget vehetsz rá, hogy szoknyavadász és bonviván őkelme. Az oldalszakállal egybenőtt bajusz viselője nagyravágyó ember, arról ábrándozik, hogy tábornok, szenátor vagy bankár lesz belőle.

Első rész

Kapcsolódó szócikkek: bajusz · férfiak
Citrompor P>!

Én magam nem vettem részt ebben a beszélgetésben, de nagyon figyelmesen hallgattam, bár először úgy tűnt, ismét csak zöld majmot kergetnek a bambusznád között, vagy fekete macskát a sötét szobában.

Habók P>!

Abszolút emberkerülő. A szalonban papírlegyezővel legyezgeti magát, mint egy pederaszta a Rue de Rivoli játékbarlangjaiban. A fedélzeten fapapucsban sétálgat, vászonköpenyben, nadrág nélkül. Gustave Gauche, természetesen, pártolja a szabadság, egyenlőség, testvériség gondolatát, de azért mégsem kellett volna egy ilyen majmot fölengedni az első osztályra.

23. oldal

meseanyu P>!

A felügyelő azonban tudta, mivégre ez a kíváncsiság – a diplomata Japánban fog élni. Gauche maga elé képzelte az országot, ahol mindenki ugyanúgy néz ki, mint Monsieur Aono, mindenki apró, csúcsos tetejű házban él, és néha napján kibelezi magát.

32. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Japán
Habók P>!

A doktorné a csábítás tudományának angolokra jellemző, elefánt a porcelánboltban változatát mutatta be.

155. oldal

Citrompor P>!

Kleber-szan, mint mindig, most is a migrénjére panaszkodott, de jó étvággyal evett. Az arca örömtől sugárzik, íme a könnyen elviselhető terhesség klasszikus példája. Meg vagyok róla győződve, hogy ha ott lesz az ideje, úgy fog kiugrani belőle a gyerek, mint a francia pezsgőből a dugó.

Kapcsolódó szócikkek: terhesség
Citrompor P>!

    Port-Szaidban a „Leviathan” fedélzetén új utas jelent meg, elfoglalva a tizennyolcas számú, egyetlen üresen maradt első osztályú kabint, amitől Gustave Gauche egyből jobb kedvre derült. Az új kliens sokat ígérően nézett ki: visszafogott, megfontolt mozdulatok, kellemes arc, melynek kifejezése azonban semmit sem árul el. A célszemély első pillantásra nagyon fiatalnak látszott, ám amikor levette a kalapját, váratlanul előtűnt őszes halántéka. Figyelemre méltó példány, állapította meg a felügyelő. Azonnal látszik, karakteres figura, s ahogy mondani szokás, múltja van.

Első rész

Kapcsolódó szócikkek: Eraszt Petrovics Fandorin

A sorozat következő kötete

Fandorin sorozat · Összehasonlítás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Anne L. Green: Heather vonzásában
Böszörményi Gyula: Nász és téboly
Chris Carter: Halállista
J.D. Barker: Az ötödik áldozat
Hidasi Judit: Elveszve
Jo Nesbø: Kés
Karen Rose: Közelebb, mint hinnéd
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka / Tűzrózsa
Réti László: Kaméleon
Megyeri Judit: Holttest az Ambróziában