Különleges ​megbízatások (Fandorin 5.) 66 csillagozás

Borisz Akunyin: Különleges megbízatások

Hasfelmetsző ​Jack bukkant volna fel Moszkvában? És éppen akkor, amikor a cár húsvéti látogatására készülődik a város vezetése? Egymást követik az elképesztően brutális gyilkosságok, melyek áldozatai többnyire prostituáltak – s a gyilkos minden alkalommal borzalmas „dekorációt” hagy maga után. A moszkvai rendőrfőnöknek meggyőződése, hogy ilyen bűntetteket csak valamilyen durva foglalkozást űző ember követhet el: leginkább hentes. Eraszt Fandorin azonban arra gyanakszik, hogy a londoni mániákus Moszkvában folytatja tevékenységét…
A kötet másik kisregényében Fandorinnak, a moszkvai főkormányzó különleges megbízatású nyomozójának egy zseniális csalóval kell megmérkőznie. „Pikk Bubi” álruhában, fantasztikus színészi képességekkel csal ki hatalmas összegeket különféle magas rangú emberektől. A zseniális nyomozó most igazán az emberére akad: Pikk Bubi még attól sem riad vissza, hogy vele és szeretőjével űzzön egy aljas kis tréfát…
Borisz Akunyin folytatja diadalútját a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1999

>!
Európa, Budapest, 2008
384 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630784047 · Fordította: Bagi Ibolya

Enciklopédia 9

Szereplők népszerűség szerint

Eraszt Petrovics Fandorin · Maszahiro "Masza" Szibata · Anyiszij Pityirimovics Tulipanov


Kedvencelte 6

Most olvassa 2

Várólistára tette 15

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

Gyula_Böszörményi IP>!
Borisz Akunyin: Különleges megbízatások

Remekbe szabott két kisregény található ebben a kötetben. Az első kacagtató és szellemes, a második nyomasztóan hátborzongató, szomorú és hidegrázós, mint King legjobb művei. Akunyin mester nagyon tud írni, csak az zavaró, hogy a kiadó ezt a könyvet is elbarmolta kicsit, nem ügyelve a szöveg tisztaságára. Azért nem olyan zavaró a dolog, ráadásul remekül lehet általa és mellette Ambrózy-történeteket írni.

Gabye >!
Borisz Akunyin: Különleges megbízatások

Akunyintól már olvastam a Temetői történetek-et és tetszett a stílusa, de ez volt az első találkozásom Fandorinnal, ami viszont biztos, hogy nem ez volt az utolsó.
A két történet közül a második tetszett jobban, az csillagos ötös. Izgalmas, fordulatos, pont ahogy én szeretem a jó krimiket. A másik novella is jó volt, szórakoztató kicsit, de az annyira nem kötött le, mégsem volt rossz persze, arra egy erős 4-est adnék, de én jobb szeretem, ha nem tudom ki a tettes, lehet olvasás közben kicsit agyalni, teóriákat gyártani aztán meglepődni, hogy mennyire mellé lőttem :-D
Külön értékelem az itt ott megcsillanó humort is, még a kicsit véresebb történetben is, ami tompítja annak hangulatát. Összességében nagyon élveztem és még az apró bakikat, – mint változó hajszínek és egyéb furcsaságok – is sikerült csak egy szemöldök felvonással tudomásul venni, hisz a történet sodort tovább, nem értem rá túl sokat mérgelődni rajtuk.
Ps. köszönöm a körültekintő válogatást @ponty-nak :-)

2 hozzászólás
Citrompor P>!
Borisz Akunyin: Különleges megbízatások

„- Akkor rajta, v-v-vitassuk meg.” Két évvel ezelőtti énem miért is adott erre a részre 4,5 csillagot 5 helyett?

Élénken élt bennem ennek a résznek a hangulata, a cselekmény nagy részére is emlékeztem, de szerencsére a finomságaira, az apró kis leírásokra, a kulturális „Akunyin-bonbonokra” és a második novella főgonoszának személyére nem, ezért a második olvasás alkalmával is legalább ugyanannyi izgalmat tartogatott számomra, mint elsőre.

Már tudom, hogy miért lett 4,5. Kettéválasztottam a hangulatában egymástól teljesen elütő első kisregényt a másodiktól. Az elsőre 4 csillagot adnék külön, a másodikra már 5-öt. Ezért átlagoltam, bár a mérleg erőteljesen a második kisregény felé dől – és nem csak azért, mert azzal fejeztem be.

1. Pikk Bubi:

Az első kisregénynek, a Pikk Bubinak könnyed hangulata van. Ebben a történetben pénzeszsákokkal játszadozó profi szélhámosok a különleges tanácsosunk ellenfelei, akik bár kezdetben megviccelik őt egy kemény tréfával, mi mindvégig tudjuk, hogy hamarabb kell felkelniük ahhoz, hogy Eraszt Petrovics Fandorin eszén túljárjanak.

Bizony ám, galambocskáim! Könnyed szórakozás, de mégis kissé felejthető lecke ez, amelyet egy különleges, szerethető, csetlő-botló új karakter, Anyiszij Tulipanov felbukkanása színesít. Olyan ez, mint egy tündérmese: a híres, kormányzati körökben is legendának számító különleges nyomozó felkarol a nyomorból egy szerencsétlen rendőrségi írnokot. Bár nagyon tetszett, valahogy hiányzott a sava-borsa. Talán túl szép volt, hogy igaz legyen?

Ebben a részben Akunyin cameózik – avagy kámeamegjelenése van: egy rendkívül csinos „grúz hercegnő”, Szofiko Cshartisvili nevében bukkan fel. Ezen aztán jót mosolyogtam.

2. A dekorátor:

A második kisregény, A dekorátor sorai egy brutális, kegyetlen, embertelen gonosztevő szavakkal alig leírható gyilkosságairól tudósítanak. Vajon tényleg a hírhedt Hasfelmetsző Jack szedi áldozatait Moszkva utcáin is?

Éles a hangulatváltás, az emberben felpezseg az adrenalin, ahogy olvassa. Olyan az egész atmoszféra, hogy mi is majdnem úgy érezzük, mint a kis Tulipanov a sírgödör szélén állva: „legszívesebben az egyik kiásott gödörbe feküdne az ember, inkább borítsa be az anyaföld, csak ne kelljen látni ezeket a sáros tócsákat, a behorpadt sírhantokat, a félredőlt kereszteket”.
Itt is megmutatkozik, hogy Akunyin a temetői történetek igazi nagymestere.

A nyomasztó atmoszféra mindvégig kitart, az utolsó lapok odaszegezik az olvasót a fotelbe (vagy ahol éppen olvassa). spoiler véget ér a történet. spoiler

Ebben a részben Akunyin hemzseg az intertextuális utalásokban. Egyrészt felbukkan a Leviathanon szerencsejátékon elnyert Big Ben formájú állóóra.
Másrészt pedig Eraszt Petrovics annyit morzsolgatja a kezében nefrit rózsafüzérét, hogy kedvem támadt egy jó nehéz szótárral nekiülni a hiányzó résznek* oroszul, de iziben! Ez már aztán „pofátlanság” volt Akunyin részéről, hiszen a Нефритовые четки sorban jóval később jelent meg a Különleges megbízatásoknál. (Rowling-i, előre szándékosan elkövetett eseményszövést sejtek a háttérben.) :)

Még egy kiegészítés: Frol Grigorjevics Vegyiscsevet – őexcellenciája, Vlagyimir Andrejevics Dolgorukoj főkormányzó személyes komornyikját – igazán bírom, fura figura, de karakteres.

*http://moly.hu/karcok/565683

8 hozzászólás
Bazil P>!
Borisz Akunyin: Különleges megbízatások

A behavazott, fagyos utakon suhanó szánok, az ősi város, Moszkva utcái. Prémek, bundák, keleti édességek, szóval a díszletek, és a jelmezek. Ez egy.
Fandorin és Tulipanov, ja és Masza, meg persze a nők, az épp aktuális szeretők, és lám, Fandorin se az a tökéletes hős (na, azért majdnem), így ő is hibázik időnként. Aztán a bűnözők, a hivatalnok sereg, a bürokrácia vadhajtásai. Szóval a szereplők. Ez kettő.
Az írás minősége. A kaland, az egzotikum, a bűn. A finom, fanyar humor. Fandorin allűrjei! Ez három.
Két különleges megbízatás. Két kisregény. És az első csak egy könnyed, bájos bemelegítés a második vérgőzös Hasfelmetsző-sztorijához képest. Ez négy.
És ezek után végül mi más is lehetne az értékelésem? Ez öt(ös).

tominho68>!
Borisz Akunyin: Különleges megbízatások

A Fandorin- könyvek közül ez tetszett a legjobban, aminek elsősorban az az oka, hogy a kötet két, viszonylag rövid történetet tartalmaz – egyenként kétszáz oldalon nehéz túlpörögnie a főhősnek. :) Külön említést érdemel, hogy a „Pikk bubi” két, tekervényes észjárású fickó párbaja, ami hullákat csak nyomokban tartalmaz (még úgy sem). Persze nehogy azt gondoljuk, hogy a könyv olvasása közben megússzuk őket, a „Dekorátor” mindenért kárpótolja az olvasót.
Nos, egy kihívás kedvéért olvastam el a sorozat első öt könyvét, összességében nem csalódtam – de nem leszek Erasztomán. Sorry.

pat P>!
Borisz Akunyin: Különleges megbízatások

Basszus. Ki volt az az elmeháborodott, aki ezt a két történetet egy kötetbe rakta?! Ja, hogy Akunyin…
A Pikk Bubi üdítő, szellemes pajkossága után a Dekorátor abszolút korhatáros, minden határon túlmenő brutalitása, hát üt, mint állat. Eddig hajlamos voltam költői túlzásnak venni az olyan zsigeri hatásról tudósító olvasói beszámolókat, mint például „mintha gyomorszájon vágtak volna”, „még a vér is meghűlt bennem”, „csak bámultam magam elé percekig”. Hát basszus, most már sajátélmény.
Pikk Bubit mindenkinek.
Dekorátort szigorúan csak erős idegzetűeknek.

4 hozzászólás
Habók P>!
Borisz Akunyin: Különleges megbízatások

Két kisregény egy kötetben – két külön világ. A Pikk Bubi egy nagystílű szélhámos utáni nyomozás – szórakoztató, könnyed, izgalmas, még a nyomozósegéd csetlése-botlása is mosolyra késztet. A Dekoratőr viszont egy rémregény. Nagyon jól megírt rémregény, de mégis egy olyan, amilyent nem szívesen olvasok. spoiler

5 hozzászólás
SignorFormica>!
Borisz Akunyin: Különleges megbízatások

Ez volt az első, amit Akunyintól olvastam.
A két kisregény erőssége, hogy nem a Fandoriné a tekintet. Mellékszereplő csupán. A legfontosabb figura, de nem övé a főszerep. Kópéregény, és Hasfelmetsző Jack újramesélve. Játék a bűnügyi mítoszokkal, játék: hódolat és tisztelgés a mellékszereplők felé, akik alázattal teljesítenek, de hősök nem lehetnek. Hát ezen változtat ez a két kisregény. Hogy a fájdalmat Fandorin innen is tovább vigye magával.

loci93 IP>!
Borisz Akunyin: Különleges megbízatások

Nehezen találok szavakat. Még mindig az olvasottak hatása alatt állok. Meglehetősen kettős érzelmeim vannak. Nem mondhatnám, hogy tetszett volna a könyv mindkét története. Az első könnyedebb, vidámabb volt, míg a másik brutálisan véres. Valahogy nem passzolt a kettő egymáshoz. Az első is tetszett, de a másodikra viszont külön kitérnék, ugyanis itt az undor mellett a lenyűgözöttség is hatalmába kerített. Mesterien sikerült félre vezetni. Tulpanovhoz hasonlósan én is árnyékra vetődtem. spoiler Noha mesterire sikerült a megoldás, a vége a történetnek inkább keserű, mint édes. Jó ötlet volt Hasfelmetsző Jack történetét előásni, (titkon reméltem, hogy kapunk egy Sherlock Holmes utalást) és ennek megfelelően sikerült tálalni is, de félek túlságosan erős lett a végeredmény.

Ezt a könyvet, és főként a második történet miatt azoknak ajánlom, akik kellően erős idegzetűek. Akik viszont könnyed krimire vágynak, annak nem tudom ajánlani ezt a könyvet, illetve legfeljebb az első részét.

E könyv elolvasása nekem 756 percet vett igénybe.


Népszerű idézetek

Citrompor P>!

    Könnyen megy a munka, ha világos, határozott utasítást kapsz, amikor neked való a feladat, ami ráadásul minden kétséget kizáróan nagyon fontos.

314. oldal, A gyorsírásos jelentés (Európa, 2008)

Kapcsolódó szócikkek: munka
Citrompor P>!

A dédapjáról, egy falusi diakónusról maradt rá ez a szerencsétlen családi név. Amikor Anyiszij eme őse a papi szemináriumot végezte, a rektor atya eltalálta, hogy a majdani egyházi tisztségviselők rosszul hangzó nevét lecseréli valami ildomosabbra. Az egyszerűség kedvéért, na meg kényelemből, az egyik évben kizárólag az egyházi ünnepekről nevezte el a szeminaristákat, a következő évben a gyümölcsök kerültek sorra, a dédapjára meg a virágos év jutott. Volt, aki Jacintov lett, volt, aki Mimozin, más meg Boglarkin. A dicső előd a szemináriumot ugyan nem végezte el, ám ezt az idióta családnevet az utódaira hagyományozta. Még jó, hogy Tulipanov lett, nem pedig, mondjuk, Pitypangov.

7. oldal, "Pikk Bubi" vérszemet kap (Európa, 2008)

Kapcsolódó szócikkek: Anyiszij Pityirimovics Tulipanov
Habók P>!

Kiderült, hogy bárkivel megkedveltetheted magad, s ehhez nagyon kevés kell – meg kell értened, miféle emberrel van dolgod, miként él, hogyan látja a világot, mitől fél. S ha erre rájöttél, olyan hangszer lesz a kezedben, melyen bármilyen melódiát eljátszhatsz. Ha kell, szerenádot, ha kell, polka-mazurkát.

A Mómosz-féle élettudomány

Citrompor P>!

Reggel mindig bölcsebb az ember.

271. oldal, Plútó diadala (Európa, 2008)

Kapcsolódó szócikkek: bölcsesség · reggel
Citrompor P>!

    Tulipanov egy tágas előszobában találta magát, érdeklődéssel pillantott körbe, s az első percben csalódást êrzett: nem látott kitömött medvét a névjegykártyák elhelyezését szolgáló ezüsttálcával, és hát mifélemiféle úri lakás az, ahol nincs kipreparált medve?

13. oldal, "Pikk Bubi" vérszemet kap

Citrompor P>!

Este kilenc óra tájban fejezték be a megterhelő munkát, már fáklyafénynél.
    Legvégül a tintakék égből hideg, sűrű eső kezdett szitálni. A temető látványa, mely enélkül is kellőképpen nyomasztó volt, most olyan vigasztalannak mutatkozott, hogy legszívesebben az egyik kiásott gödörbe feküdne az ember, inkább borítsa be az anyaföld, csak ne kelljen látni ezeket a sáros tócsákat, a behorpadt sírhantokat, a félredőlt kereszteket.

201. oldal, Minél messzebb, annál rosszabb (Európa, 2008)

Kapcsolódó szócikkek: temető
Citrompor P>!

    Anyiszij rajongott Fandorin úrért. Távolról, szégyenlősen, áhítattal, álmában sem remélve, hogy ez a nagy ember valaha is tudomást vesz az ő tulipanovi létezéséről.

11. oldal, "Pikk Bubi" vérszemet kap (Európa, 2008)

Kapcsolódó szócikkek: Anyiszij Pityirimovics Tulipanov
Citrompor P>!

    Erasztka. Olyan édes ez a név, mint az almalekvár. Amúgy biztos egyszerűbben hívják a drágát, de hiszen Ineszka sem volt egész életében spanyol, Jefroszinyaként, azaz, ahogy otthon hívták, Froszjaként látta meg a napvilágot.

341. oldal, Egy fárasztó nap (Európa, 2008)

Kapcsolódó szócikkek: Eraszt Petrovics Fandorin
Citrompor P>!

– Asszon kerr. Asszonnal rossz, ha ninc asszon, jobban rossz.

151. oldal, Törvényesen vagy igazságosan? (Európa, 2008)

Kapcsolódó szócikkek: Maszahiro "Masza" Szibata
1 hozzászólás
Citrompor P>!

    Eraszt Petrovics belépett az előszobába, s előhúzta zsebéből a villanylámpát. Ügyes kis jószág, amerikai gyártmány: megnyomsz egy rugót, s ettől odabent, a lámpa belsejében energia szabadul fel, s megjelenik egy fénysugár. Anyiszij is szeretett volna vásárolni magának egy ilyet, de túlságosan drága.

301. oldal, Plútó diadala (Európa, 2008)


A sorozat következő kötete

Fandorin sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Böszörményi Gyula: Beretva és tőr
A másik oldal
Agatha Christie: Gyilkosság a csendes házban
Ariadna Gromova – Rafail Nugyelman: Nyomozás az Időkutató Intézetben
Alekszandra Marinyina: Idegen álarc
Sam Eastland: A vörös cár szeme
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Fogadó a Halott Alpinistához
Friedrich Dürrenmatt: Az ígéret
Antonio Tabucchi: Indiai éjszaka
Francis W. Scott: Az elásott titok