Temetői ​történetek 81 csillagozás

Borisz Akunyin – G. Cshartisvili: Temetői történetek

A ​londoni Highgate temetőben egy vámpír ólálkodik: Karl Marx holtteste, aki a temetőbe ellátogató kommunisták vérét szívja, hogy teste halála után is megmaradjon… A párizsi Pere Lachaise-ben valaki fölnyitja Oscar Wilde sírját, s ellopja az író gyűrűjét, amiért szörnyű árat kell fizetnie… A jokohamai Külföldi temetőben Eraszt Fandorin nyomozza ki a Halál Pókjának valódi kilétét… A New York-i Green-Woodban egy orosz emigráns borzalmas oroszrulettet játszik egy gyönyörű, fátylas nővel… A moszkvai Régi Doni temetőben Szalticsiha, a legendás, XVIII. századi bojárasszony, aki százharminckilenc embert kínzott halálra, máig is szeretőjét várja… Borisz Akunyin, a Fandorin-sorozat világszerte népszerű szerzőjének kísértettörténeteit és kriminovelláit a világ egy-egy híres temetője ihlette. Ezúttal azonban Akunyin társszerzőt is választott magának: Grigorij Cshartisvilit, azaz írói énjének másik felét, aki hazájában eddig is ismert irodalomtörténész és japanológus volt. A novellákat így… (tovább)

>!
Európa, Budapest, 2008
216 oldal · ISBN: 9789630786393 · Fordította: Bagi Ibolya, Sarnyai Csaba

Enciklopédia 3


Kedvencelte 9

Most olvassa 9

Várólistára tette 92

Kívánságlistára tette 74

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
Bélabá P
Borisz Akunyin – G. Cshartisvili: Temetői történetek

Az úgy volt, hogy @Alannah és én közösen elkezdtük, de jócskán lemaradtam. Azért csak sikerült lezárni ezt az érdekes könyvet.
Érdekes, mert a világ jelentősebbnek vélt temetőiről szól. Egyfelől a temetők rövid története, híres emberekről egy mini portré, akik ott nyugszanak. Másrészt meg egy-egy novella temetővel kapcsolatban.
Ha összegzem az olvasottakat, akkor:
A moszkvai Doni-temető 4,5 csillagos, a londoni Highgate 4-es, a párizsi Pere Lachaise 5-ös, a yokohamai temető 5-ös, a New-york-i Green-Wood temető 4,5-es és a jeruzsálemi Olajfák hegyéről szóló írás 4-es a megítélésemben. A legjobb írás az egész kötetben Green-Woodhoz köthető Unless című novella volt. A részleteket összesítve kereken 4,5 pontos átlag jön ki , így a könyv is 4,5 csillagos. Mintegy útleírás pótlékként is olvasható, ha az ember adott városban jár és esetleg szóba kerül egy temetőlátogatás, pl Párizsban vagy Londonban. Kicsit kalendárium jellege volt számomra, így simán belefér a szép komótos olvasás. Azt gondolom, Borisz Akunyin jó író, de nem tartozik a topkategóriába. Egy jó „munkás”, képzett írónak vélem a második könyvét lezárva. Nem adom fel az életművének olvasását semmi esetre sem.

2 hozzászólás
>!
Kkatja P
Borisz Akunyin – G. Cshartisvili: Temetői történetek

Szeretek temetőkben sétálgatni és nézegetni a régi sírok patinás köveit, feliratait és szobrait, de nem vagyok tafofil, erre rájöttem olvasás közben. :)
Ettől függetlenül izgalmas volt végigjárni a világ hat híres temetőjét Cshartisvili kalandvezetésével, aki élvezhetően akkurátus tudományossággal gyűjtötte össze az adott helyekre jellemző kis adomákat, morbid, de igaz(vagy annak tartott) történeteket, akiket aztán remekül kiegészített az akunyini mesélés gyöngyszemeivel, amiből a kedvencem az „Unless” című lett, amelyben magával a Halállal nézhetünk farkasszemet, aki épp Green-woodban (New York) egy férfiakra leső és őket egy kis kedvességért oroszrulettre bíró titokzatos hölgy képében garázdálkodik.
Másodikként befutó Fandorin nyomozása volt Japánban egy kis tőle megszokott misztikummal és dadogással fűszerezve.
Harmadik kedvencemben pedig Orosz Anyácska egy kincsekre éhes katonácskája találkozik egy rég eltávozott sátáni asszonyság szellemével, aki utat mutat neki az elveszett kincseihez…
A temetők közül a párizsi rész tetszett a leginkább, amelyről egy érdekes összefoglalót is találtam: http://falanszter.blog.hu/2011/06/13/tiltott_barangolas…
Jó kis gyűjtemény, tafofiloknak külön ajánlott olvasmány! :)

2 hozzászólás
>!
Ákos_Tóth IP
Borisz Akunyin – G. Cshartisvili: Temetői történetek

Furcsa, hogy miközben Akunyint hívei nagy része Eraszt Petrovics miatt rajongja körül, addig az írói tehetség mégis egy ilyen oldalágra került kiadvány formájában csillan meg a legjobban – én legalábbis most komolyan úgy érzem, hogy Akunyin magyarul elérhető művei közül ez a legcsodálatosabb alkotása, hiába van kevés köze a közismertebb életművéhez. Miközben önmagát már a kötet elején lektűríróként határozza meg (erre sokan, köztük én is felkapom a fejem, mivel a Fandorin-sorozat némelyik darabja már bőven áthajlik a szépbe), rögtön letesz az asztalra egy olyan művet, amit bármelyik modern alkotó megirigyelhetne.

Ebben a könyvben benne van minden, ami alapján Akunyint meg lehet határozni. Szellemes, humoros, művelt, okos, minket és önmagát szórakoztatva tár elénk milliónyi anekdotát, történetet, mesét, amivel tovább épülhet a saját világunk, csak úgy mellékesen kalapot emel Fandorinnak, és mindezt káprázatos stílussal, irodalmi finomsággal teszi. Még maguk az esszék is lebilincselőek, nem egyszerűen ismeretterjesztő írások híres temetőkről, hanem egy gondolkodó ember fejében száguldozó gondolatok és érzések manifesztumai. A novellák pedig tökéletesek, a régmúlt idők legendáiból, ösztönös félelmeiből táplálkoznak, miközben ízlésesen modernek. Az meg csak hab a tortán, hogy végső soron a misztikus rémtörténettől kezdve a krimin és az abszurd szatírán át szegről-végről még a sci-fihez is eljutunk általuk… nagyon könnyedén és nagyon bravúrosan.

El vagyok ragadtatva Akunyintól. A Fandorin regényeket általában mindig jól beosztom magamnak, őt könnyű túladagolni, de ez a könyv még nyugodtan folytatódhatott volna legalább száz oldalon át.

3 hozzászólás
>!
Tigrincs P
Borisz Akunyin – G. Cshartisvili: Temetői történetek

Hogy én erre a könyvre mennyit vártam! (Pedig csak ki kellett volna kérni könyvtárköziben, nem nagy ördöngősség) És megérte, tudtam, hogy nekem fog szólni. Már a bevezetőben írtak lebilinlencselő hatásúak voltak, és nagyon szívesen olvastam volna tovább a régi temetők e szubjektív leírásait, melyek kiszámíthatatlan novellákkal váltakoztak. Nagyon jó volt olvasni, egészen megfoghatatlan és titokzatos hangulata van, ami kicsit tovább is velünk marad, de nem kér túl nagy részt az életünkből mégsem.

2 hozzászólás
>!
Olympia_Chavez P
Borisz Akunyin – G. Cshartisvili: Temetői történetek

Néhány évvel ezelőtt már olvastam a könyvet. Olvasás után pedig, föltettem a könyvespolcom megfelelő helyére, az oroszok közé, és azóta nem nyúltam hozzá. Holott, többször kerülgettem a kezemmel és a szememmel. Tudtam, hogy jó könyv volt, emlékeztem rá, hogy magával ragadtak a történetek és faltam az oldalakat, hogy itt is felbukkan egy történet erejéig Fandorin, méghozzá Japánban, de sok volt a homályos folt. Most jött el az ideje az újraolvasásnak, és mennyire jó volt megint…! Igazán szerintem azok fogják élvezni ezeket a történetek, akik kicsit maguk is tafofilek, szeretik a történelmet, a múltat, szeretnek emlékezni és fantáziálni, vágynak egy bizonyos atmoszférára egy olyan közegben, aminek nem lehettek, nem lehetnek részei. Ez nem betegség, nem perverzió és főleg nem nekrofília.

A kötetben Akunyin, négykezest játszik önmagával. Anyakönyvezett nevén, Cshratisviliként írja meg hat esszéjét, a számára legkedveltebb, leghangulatosabb ódon temetőkről széles e világban. Majd írói álnevén, Akunyinként ír hozzájuk egy-egy érdekes és izgalmas novellát. Így végül, minden temetőről két „fejezetben” olvashatunk, sok érdekességet és megható, vagy épp ijesztő történetet. S, hogy mindezt miért? Mert egyrészt szórakoztató, szépen megírt, olvasmányos elbeszélések ezek, másrészt pedig ugyanazért, amiért Akuniny megírta ezt a könyvet. Az olvasó is keresi a válaszokat, próbálja megérten a felfoghatatlant. Megérteni a halál természetét, az elmúlást, megszabadulni a halálfélelem gondolatától, ami csak és kizárólag ezeken az elhagyatott régi temetőkben történhet meg:

„Az új temetők semmit sem mondanak az életről és a halálról, csak felzaklatják, megrémisztik és összezavarják önöket. Hadd csattogtassák csak gránit és beton állkapcsaikat a körautópályán túl…”

Bármennyire is morbidnak tűnik, de kellemes sétákat tettem ezekben a régi temetőkben (sajnos csak képzeletben), Akunyinnal és hőseivel. Kellemes gondolatok és érzések öntöttek el, hiszen a könyv célja nem az ijesztgetés és a botránykeltés, de még csak nem is a vigasztalás. A könyv célja az elmélyedés a filozofálás, a megbékélés, amit bölcsen és bőséggel áraszt magából.

>!
pat P
Borisz Akunyin – G. Cshartisvili: Temetői történetek

Hát van tökéletesebb olvasmány akár Halottak napja, akár (ízlés szerint) Samhain idejére, mint ez a kötet? Hisz egyik fele ízletes leírás a világ híres temetőiről és jeles lakóikról, megfűszerezve némi elmélkedéssel élet és halál természetéről; másik fele pedig kísértetekről, vámpírokról, Eraszt Fandorinról szóló, épp csak borzongató történetek csokra.
Mindez akkor is kívánatos egyveleg lenne, ha nem Akunyin írta volna meg. De Akunyin írta, aki kevesekhez mérhetően okos, szellemes, a végtelenségig művelt, olyan humora van, és olyan csodálatos igényességgel ír, hogy én mindjárt kedvenc írómnak fogom jelölni, ha nem vigyáz.

10 hozzászólás
>!
H_Andi
Borisz Akunyin – G. Cshartisvili: Temetői történetek

Bármennyire kerülgettem ezt a könyvet, most egy kihívás miatt rákényszerítettem magam az olvasására. Nem is bántam meg, nagyon tetszett az gáz?. Érdekes volt a régi külföldi temetők története, az azokhoz tartozó legendák leírása, majd ezt követően az írói fantázia világa, mely egy-egy novellában mutatkozott meg. A novellák némelyike hátborzongató volt, de mégsem annyira, hogy az ember utána ne merje lekapcsolni a villanyt.

>!
Batus
Borisz Akunyin – G. Cshartisvili: Temetői történetek

Mekkora pozitív csalódás! Akunyin stílusa meglepően könnyed és közvetlen, mégis végig érezni lehet az írások mögött álló magas szintű műveltséget. Cshartisviliként néhol kicsit lapos, de még így is bőven élvezhető. Tehát a szerző máris abszolút nyerő nálam!
Maga a könyv pedig rengeteg értékes gondolatot tartalmaz életről és (főleg) halálról. Magával ragadott Akunyin felfogása a halállal és a temetőkkel, a múlttal kapcsolatban, azt hiszem, emiatt már mindenképp megérte elolvasni. (Hogy a temetőkről és „lakóikról” közölt érdekes és izgalmas információkat már ne is említsem…)

>!
Gabye
Borisz Akunyin – G. Cshartisvili: Temetői történetek

Ha másért nem, azért mindenképp megérte elolvasni, hogy kiderült tafofil vagyok :-)) Mindig is érdekeltek a temetők, valahogy a számomra nem félelmetesek, inkább a csend, az elmélyedés, önmagunkba fordulás helyei..De szerencsére nem csak emiatt jó hogy olvastam. Érdekesek a temetők leírásai, a híres és kevésbé híres halottakról például még sokkal tovább tudtam volna olvasni. És a novellák is többségében jók, bár akad közte olyan ami kifejezetten nem tetszett.

5 hozzászólás
>!
R_Kingaa
Borisz Akunyin – G. Cshartisvili: Temetői történetek

Erről a könyvről is itt, molyon szereztem tudomást. Amint megláttam, és kicsit tájékozódtam felőle, azonnal meg akartam szerezni. Ezt a tervemet pedig rendkívül gyorsan meg sikerült valósítani. Az eredmény pedig nagy-nagy örömködés lett. Amint tudtam el is kezdtem olvasni, és mondhatom, a felettébb igényes külalak hasonlóan elbűvölő belső tartalmat rejtett magában.
A hagyományostól eltérően e könyvnek két írója van. Az alapötlet Borisz Akunyintól származik, aki társszerzőt választott maga mellé Grigorij Cshartisvili személyében. A könyv hat régi, ódon, manapság a forgalmat nélkülöző, patinás temető bemutatását tartalmazza, melyek szerte szét helyezkednek el a világban, valamint a hozzájuk kapcsolódó novellák táptalajául szolgáló legendákat. Cshartisvili megismerteti velünk az egyes híres temetők legendákkal, különös hangulattal, és a nevezetes, valaha élt emberekkel átszőtt esszéit. Míg Akunyin az előzőleg bemutatott temetők köré épített kriminovellákat és kísértettörténeteket volt hivatott elmesélni az olvasónak. Számomra egyértelműen az utóbbi történetek voltak igazán letehetetlenek és váratlanul izgalmasak, ezzel szemben a temetők bemutatása nem okozott elsöprő sikert. Nem igazán tudtam azonosulni az író felfogásával és filozófikus nézeteivel. Pedig az olvasók többségénél ez pont fordítva történt. No de sebaj.
A hat temető bemutatása között azért voltak kivételek, olyanok, melyeket élvezettel és kellő érdeklődéssel olvastam. A novellák viszont egytől-egyig elnyerték a tetszésemet. Mind-mind figyelemfelkeltő, érdekfeszítő, megkapó és élvezetes volt számomra. Sajnáltam a rövidségüket, bár egy novellának éppen ebben rejlik az ereje.
A novellák közül négyet emelnék ki rangsorolva, melyek leginkább a kedvemre valók voltak. Először is a párizsi Pére Lachaise temetőben játszódó történet, melyben Pása és társa felnyitották Oscar Wilde sírját; másodikként a jokohamai Külföldiek temetőjében Eraszt Fandorin nyomozása Szigumo után; harmadikként a New yorki Green-Wood temetőben Misa és a titokzatos, fátylas nő kísérteties oroszrulettje; végezetül pedig a moszkvai Régi Doni temetőben Csuhcsev és Szalticsiha találkozása. A másik kettő nem volt rám nagy hatással. Míg a temető bemutatások közül talán éppen a londoni Highgate temető bemutatását emelném ki, hiszen felhívta a figyelmemet Oscar Wilde-ra, akiről már hallottam ugyan, ám művét még nem sikerült megismernem. Ezek után előrébb kerül majd a listámon.
A könyv letétele után felemás érzések munkálkodtak bennem, csupán csak a novellák miatt emelem így fel a csillagozást, hiszen azok nagyon tetszettek. Ellentétben az esszékkel, de őket is elfogadom. Gyorsan tudtam haladni a könyvvel, bár ez nem volt célom, éppen ellenkezőleg lassan szerettem volna olvasni a temetők borzongató történetét. Egy alkalommal össze is rezzentem olvasás közben, mint amikor az embernek megérintik a vállát. Szeretek a régi temetőkben sétálni, és olvasni a feliratokat, meg tanulmányozni az ódon sírokat. Ilyenkor egyfajta csendes békesség, nyugalom és ritka elmélyülés érzése, illetve a végzetszerű elmúlás gondolata lesz úrrá rajtam. Olvasás közben végig azon töprengtem, vajon tafofilnak mondhatom-e magam.? Azt hiszem igen.
Összességében meg vagyok elégedve ezzel a könyvvel, eddig számomra ismeretlen távlatokat nyitott meg előttem. Hatással volt rám, szemlélője lettem az egyes temetők történeteinek és legendáinak. Nagyon tetszett, akarok még ilyent olvasni! Most már szinte biztos, hogy elolvasom Akunyin Fandorin-sorozatát, melyet egy kis kutakodás árán leltem meg itt molyon. Kíváncsivá tettek a novellák. Örülök, hogy az író alkotott ezen kívül még ebben a műfajban.
Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, ellenben tafofiloknak kötelező darabnak minősül! Olvassátok és leljétek ti is örömötöket az izgalmas történetekben! Különösen rendhagyó olvasmány!;)


Népszerű idézetek

>!
Bélabá P

A nyugati ember, az optimista civilizáció gyermeke elhiteti magával, hogy a halál nem is létezik, vagy ha igen, még nagyon távoli. A japán hagyomány azonban arra inti az embert, hogy mindig fel legyen készülve a váratlan végre. Az egyik legismertebb szamuráj mondás így hangzik: amikor reggel felébredsz, állj készen a halálra. Nem azért, mert ez így impozáns, hanem mert kifinomultabbá teszi az érzékeket, és ébren tartja az értelmet; a lényeg – rettenetes dolog hirtelen meghalni. Azt hiszem, hogy ez az egzisztenciális beállítottság sok japánnak ad erőt az utolsó küszöb átlépésekor.

Kapcsolódó szócikkek: halál
>!
Batus

Minden férfi gyáva a szerelemben, félti, rejti a lelkét. De ha a nő egyszer szerelmes lesz, neki semmi sem drága, lélek ide vagy oda.

37. oldal

13 hozzászólás
>!
Kkatja P

Megszületett egyfajta kőböl faragott költészet, melyet a mai ember számára már le kell fordítani. A tizenkilencedik század emberének a sírkövek sokkal többet üzentek, mint nekünk. A faragott rózsa azt jelentette, hogy a sírban egy fiatal lány vagy asszony nyugszik. Az oszlop azt, hogy ott egy fiatal férfi fekszik, akinek nem teljesülhettek be a reményei. A kettős oszlop házaspárra utal, akiket még a halál sem választhatott el egymástól. A kisbárány – ártatlan gyermek. A lepke – korai ifjúság. A búzakéve – hajlott korban bekövetkezett békés halál, amikor az ember úgy simul a többiekhez, mint kévében a kalász. Mindezek, természetesen szomorú metafórák, de a bánat mégiscsak egészen más érzés, mint az irtózatos halálfélelem.

169. oldal

2 hozzászólás
>!
Kkatja P

    Már egy ideje úgy érzem, hogy akik előttünk éltek, nem tűntek el. Ugyanott maradtak, ahol voltak, csak más idődimenzióban. Ugyanazokat az utcákat rójuk, csak láthatatlanok vagyunk egymás számára. Átmegyünk rajtuk, s a mostanság divatos épületek üveghomlokzata mögött az egykor itt állt házak körvonalait látom: a klasszikus oromzatokat és naiv mezzaninokat, a fennhéjázó, díszes kovácsoltvas kapukat és a csíkos sorompókat.
    Minden, ami volt, és mindenki, aki valaha élt örökre itt marad.

6. oldal Magyarázat

>!
Gone_Girl

Az egyik legismertebb szamuráj mondás így hangzik: amikor reggel felébredsz, állj készen a halálra. Nem azért, mert ez így impozáns, hanem mert kifinomultabbá teszi az érzékeket, és ébren tartja az értelmet.

125. oldal

>!
Kkatja P

Nem voltam, de aztán lettem,
Szeretek, élek, dolgozom.
Dolgoztam, szerettem. Letelt.
Cseppet sem kell bánkódnom.

51. oldal It has been very interesting, avagy az illedelmes halál

1 hozzászólás
>!
Kkatja P

    Egy igazi ladyt vagy egy igazi gentlemant nem is lehet zavarba hozni, merthogy ők aztán sohasem veszítik el méltóságukat, semmilyen körülmények között, s még a halál sem lehet mentség az inappropriate behavior-re(5). A brit illendőség legmagasabb és legelragadóbb megnyilvánulása Lady Montagu azóta már híressé vált utolsó mondata: "It has all been very interesting."(6) Adja az Isten, hogy mindenki ennyire méltó és udvarias módon tudjon búcsút venni az élettől.

5:Illetlen viselkedés
6:Ez az egész nagyon érdekes volt.

48-49. oldal It has been very interesting, avagy az illedelmes halál

>!
Gone_Girl

Amikor a halál már nem tölt el senkit félelemmel, és nem úgy fogjuk fel, mint a rossz megnyilvánulását, akkor mondhatjuk majd el, hogy az emberiség sikeresen bevégezte útját, s visszatért az Édenbe.

208. oldal

Kapcsolódó szócikkek: halál
>!
Gone_Girl

Az egyik leginkább lenyűgöző látvány a világon megfigyelni, hogyan dolgozik egy Mester, függetlenül attól, mivel foglalkozik. Képet fest, húst szeletel, cipőt pucol – mindennek nics jelentősége. Akkor igazán nagyszerű az ember, amikor azt csinálja, amiért a világra született.

97. oldal

>!
Kkatja P

Akár egy seregély, bohó volt és vidám,
folyvást szerelmes és gyöngéd-megfontolatlan,
vagy mint Clitander, élt borongós bódulatban;
míg aztán egy napon csengettek ajtaján.

A Halál!…Kérlelé a szörnyű pillanatban,
a pontot hadd tegye végső sora után;
majd rezzenéstelen elfeküvék hanyattan
koporsójába, mely hideg volt s zordon ám!

Szorgalmas, hír szerint, sosem volt, lusta inkább,
száradni asztalán soká hagyá a tintát,
mindent tudni akart, s mit sem tudott szegény.

S hogy jött a perc, midőn a léttel már betelvén,
egy téli éjszakán elragadták a lelkét,
így szólt búcsúzkodón: Miért is jöttem én?

Gérard de Nerval: Sírfelirat. (Jékely Zoltán fordítása)

80. oldal Voilá une belle mort, avagy a szép halál


Hasonló könyvek címkék alapján

Stephen King: Állattemető
Vic Parker (szerk.): Klasszikus rémtörténetek
Jonathan Stroud: A sikító lépcső esete
Demeter Norbert: A Lanky ház halott
Stephen King: Álom doktor
Tiziano Sclavi: Dylan Dog – Az alkonyatzóna lakói
Paige McKenzie: Sunshine – Megkísértés
John Cure: Hontalan lelkek
Kendare Blake: Vérbe öltözött Anna
Madeleine Roux: Sanctum – A rejtélyes társulat