Az ​államtanácsos (Fandorin 6.) 38 csillagozás

Borisz Akunyin: Az államtanácsos

Eraszt ​Fandorin, a sorozat zseniális nyomozója, aki már államtanácsosi rangban szolgál, ezúttal azt a feladatot kapja, hogy gondoskodjék az új szibériai főkormányzó biztonságáról, aki úton állomáshelyére rövid időt Moszkvában tölt. A vonat Moszkvától félórányi távolságra elakad a hóviharban. Ekkor száll fel „Fandorin”, mondván, hogy bizalmas közlendője van Hrapov tábornok számára, s négyszemközt kell beszélnie vele. S amikor kettesben maradnak, Fandorin egyszer csak előkap egy vadászkést, és egyenesen a tábornok szívébe döfi. Majd ott hagyja a kést a holttestben, hogy kiálló csontnyelén látni lehessen a két vésett betűt: „H. Cs.” A sorozat újabb kötete – ahogy azt már megszokhattuk – tele van váratlan fordulatokkal: szaporodnak a hullák, miközben a titkosrendőrség és a csendőrség (gyakran egymással is hadakozva) próbálja felgöngyölíteni a terrorista csoportokat. S a férfiak háborúskodása mögött ezúttal is ott van egy varázslatos szépségű nő, akit Fandorin – az igazi Fandorin –… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2000

>!
Európa, Budapest, 2008
332 oldal · ISBN: 9789630786232 · Fordította: Szabó Mária

Enciklopédia 11

Szereplők népszerűség szerint

Eraszt Petrovics Fandorin · Maszahiro "Masza" Szibata

Helyszínek népszerűség szerint

Moszkva · Szentpétervár


Kedvencelte 3

Most olvassa 2

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 12


Kiemelt értékelések

>!
csgabi MP
Borisz Akunyin: Az államtanácsos

Ez végre nagyon tetszett. :-))) Az előző olvasmányaim után ez valami csoda volt. :-)) Na, de a lényeg, hogy valóban kiváló krimi volt ez az Akunyin-könyv. Csak levettem a könyvtárban a polcról, nem figyeltem, hogy összefüggő, sorozat vagy sem, de szerencsére, ahogy ebből az egy könyvből meg lehet állapítani, önmagában is élvezhetőek. Megkedveltem Fandorint, és nagy kedvenc lett Masza is, a japán komornyik. A történet pergő volt, az író folyamatosan fenn tudta tartani a feszültséget. Eszfir egyáltalán nem volt szimpatikus, párszor a fenekére kellett volna ütni gyerekkorában; de Igla és Grin sorsát szívemen viseltem.
Érdekesek voltak a kapcsolatok a csendőrség és az Ohrana között, és tetszett, ahogyan Akunyin bemutatta a moszkvai társadalmat. Kíváncsi leszek a szerző többi könyvére is, idővel el fogom őket olvasni.

4 hozzászólás
>!
B_Niki P
Borisz Akunyin: Az államtanácsos

Akunyin újfent bebizonyította, hogy mesterien ért az izgalom fokozásához és a váratlan fordulatokhoz. A könyv számomra kissé nyögvenyelősen indult, aztán az utolsó harmadában már le sem tudtam tenni.
Nem tudom, hogyan csinálja, de bennem folyton rokonszenvet kelt a bűnöző karakterek iránt, miközben a „rend" és a nagy orosz cári birodalom őrei visszatetszést keltő ármánykodóknak tűnnek a szememben. Ez az idézet jut erről az eszembe: http://moly.hu/idezetek/323186
Valószínűleg a szórakoztatás mellett ez is lehet a szerző szándéka, ráadásul ha nagyon akarjuk, akkor még aktuálpolitikai áthallásokat is észrevehetünk a fricskáiban. (http://moly.hu/idezetek/321429)
Annak ellenére, hogy többször sablon karakterekből építi fel a regényének főszereplőit, azok mégis kellően összetett jellemvonásokkal bírnak ahhoz, hogy izgalmassá és kiszámíthatatlanná tegyék a végkifejletet – az egyik szereplő gondolataival élve, a színskála több eleme keveredik a személyiségükben. (http://moly.hu/idezetek/408999)
Grin és az Akhilleusz halálának Ahimasza között erős párhuzamot véltem felfedezni, ami a könyörtelenségüket és a hajlíthatatlanságukat illeti.
Izgalmas volt, még több ilyen Fandorin történetet szeretnék olvasni!

4 hozzászólás
>!
pat P
Borisz Akunyin: Az államtanácsos

Jó, hát én egy kicsit a politikát unom (bár a korabeli Moszkva államigazgatásának szervezeti kérdései határozottan érdekfeszítőek), de Fandorint szeretem ám. Mert ő nagyon okos, és mindig kitalálja, ki a rossz ember, és nem hagyja, hogy Akunyin az orránál fogva vezesse, amint az például egyes olvasókkal rendszeresen előfordul. És nagyon jóképű férfi ám, és erős is, és ezért mindig magába bolondítja a körülötte lévő női személyek legalább 50 százalékát, valamint néha még talán egyes olvasókat is. És van egy inasa, akit Maszának hívnak, ő pedig nagyon vicces, de sajnos néha csak keveset szerepel, mint például itt is, de ezt megbocsátom.
Ez egy jó könyv volt, de nem a legeslegjobb, úgyhogy kicsit kevesebb csillagot adok most, de azért el fogom (előbb-utóbb) olvasni Akunyin minden regényét. Ha meg nem gondolom magam addig.

12 hozzászólás
>!
Bazil P
Borisz Akunyin: Az államtanácsos

Eraszt Petrovics majd szépen leleplezi nekünk azt a júdást, csak annyit mond, hogy „ez egy”, „ez kettő”, „ez három”, és már meg is van…
Na, azért ennyire nem volt egyszerű!
Sok mindent nem tudok hozzáfűzni @Ákos_Tóth értékeléséhez (https://moly.hu/ertekelesek/2021973), teljesen egyetértek, és igen vannak ismétlődő elemek, de azok annyira jók, hogy nem baj, ha ismétlődnek. És jól jön az a kis történelem óra is, ami megfűszerezi és összeköti a kalandokat és fordulatokat.
A végén még meglepetéssel is tudott szolgálni, és milyen jó is már az, hogy egy teljesen gördülékeny és olvasmányos kalandregényt olvasol, de azért tudod, hogy ez mégsem egy olcsó kis ponyva.
A filmet is meg kell néznem! Utána meg jöhet a következő rész. Kíváncsi vagyok!

2 hozzászólás
>!
Ákos_Tóth MP
Borisz Akunyin: Az államtanácsos

Ha van olyan állandó alkotóeleme a Fandorin-könyveknek, ami a hagyományos krimik, történelmi kalandregények és lektűrök fölé emeli őket, akkor a történetek mögött megbúvó háttértartalom lehet az. Akunyin a szépirodalom eszköztárával felvértezve, remek logikával, a nagy elődök előtt végig tisztelegve és rájuk kikacsintva, változatlan színvonalon ontja magából a remek regényeket, de beléjük mélyedve mindig újabb és újabb finom részletek fedezhetők fel ezekben a kötetekben.

Az államtanácsos esetében ez a plusz egy betekintési lehetőség abba a konspirációs, földalatti szervezetbe, ami a XIX. században meghatározta, majd a XX. század elején megrengette Oroszországot. Akunyin hozzáállását ismerve szerintem nyugodtan tekinthetjük teljes mértékben életszerűnek és hitelesnek az általa megteremtett környezetet, cselekedeteket, logikai vonalakat, ráadásul eszmei síkon is érthetővé válik, adott esetben mi mozgatta akár a rendfenntartó erőket, akár a szervezkedőket. Nagyon sok filozófiai, társadalomtudományos szempontból elgondolkodtató monológ és párbeszéd hangzik el a kötetben, amik máig is őrzik érvényességüket.

De hogy ne csak dicséret érje a történetet: azért vannak apró bökkenők, amik megakasztják az olvasmányélményt. Ilyen például a regény eleje, ahol Akunyintól is szokatlan mennyiségben sorakoznak fel a különböző hivatalokban és beosztásokban szolgáló személyek, akik felváltva fényezik és ócsárolják egymást – már élből ahhoz fandorini elmére van szükség, hogy ebben a zűrzavarban rendet tegyünk. Amikor viszont félúton beindul a cselekmény, már nem kell aggódni, a sallang lemorzsolódik, ha pedig egy szereplő fontos, akkor a viselkedése és a jól kidolgozott jelleme ki fogja őt emelni a tömegből. Másrészt viszont Akunyin belelépett némileg az önismétlés csapdájába, hiszen Eraszt Petrovics aktuális ellenfele tökéletesen beleillik abba a sémába, amivel az Akhilleusz halálában találkozhattunk, de hasonlóan ördögi, hősünket alaposan megdolgoztató ellenlábas tűnt fel a Török cselben is, igaz, ott hiányzott a kétoldalú nézőpont. Joggal érezheti az olvasó, hogy egy már ismert cselekményszál, bejáratott dramaturgia van ráépítve egy új környezetre és konfliktusra (ugyebár a regénysorozatoknak ez az egyik rákfenéje, ami Bernard Cornwell Sharpe könyveinek is nagy negatívuma). Akunyinnál persze ez az első ilyen felismerés, egyébként továbbra is igaz, hogy minden Fandorin regény valami újat és mást mutat meg a hős körüli világból.

Mindenképpen pozitív tehát a végkicsengés, szórakoztató és hangulatában magával ragadó írás került ki a mester kezei közül, de néhány momentum miatt kezdő és haladó erasztománok is találhatnak benne kivetnivalót – ezekkel viszont még bőven együtt lehet élni.

>!
Habók P
Borisz Akunyin: Az államtanácsos

Kicsit kevésbé tetszett, mint a többi, de ez az én hibám, nekem ez túl politikai krimi volt. Pedig Fandorin most is mesterien következtet és remekül szédíti Moszkva hölgyeit, megint van egy kellemes fiatalembert mellette, megint veszélyes ellenfelet győz le (ez nem spoiler, ezt előre lehet tudni). De most kevesebb benne a szatíra, komorabb az egész történet. És – amit jobban hiányolok – kevesebb benne Masza. Talán majd a következő…

1 hozzászólás
>!
latinta SP
Borisz Akunyin: Az államtanácsos

Erasztoman, Fandorin-fan…, nálam egyre megy.
Ez a fiatal nyomozó egyre szimpatikusabb, különösen attól, hogy neki is vannak gyenge pontjai. Ráadásul ezek változtatják át a gondolkodásmódját, a külső szemlélődő számára látszólag rugalmatlan figura igencsak érdekes fordulatot hajt végre a mű befejezésekor.

(Ejnye, Akunyin! Most meg még a Monte Cristo grófja köteteit is elő kellene vennem…)

>!
voltam
Borisz Akunyin: Az államtanácsos

Lassan már írhatom, hogy a szokásos. Ez azonban nem azt jelenti, hogy unalmas lenne, hanem azt, hogy a szerző ezúttal is hozta a tőle megszokott és korábbi művei alapján joggal elvárt magas színvonalat. A mai modern „kütyük” világában nehéz lehet olyan krimit (vagy bármilyen más regényt) alkotni, amelyben mindezek a „kütyük” még a jövő zenéi. Akunyinnak mégis rendre sikerül. Ráadásul úgy, hogy ezen „kütyük” hiányában is pergő, fordulatos, egyáltalán nem „lassú” regényt kap a kezébe az olvasó. Fandorin továbbra is egyre szenzációsabb, sőt… Ezúttal is megkapja méltó, megfelelően képzett, agyafúrt ellenfeleit mind a rossz, mind a jó oldalról. Ennek ellenére egy percig sem lehet kétségünk a végső győztes személye felől, hiszen akkor nem jöhetne a 7. rész. Szerző által megrajzolt miliő továbbra is fantasztikus. Nagyon kellemes hely lehetett a XIX. század végi ősi főváros, Moszkva. Várom Eraszt Petrovics következő kalandját, amelyet rövidesen el is kezdek olvasni.

>!
Judit_1968
Borisz Akunyin: Az államtanácsos

Ezzel a könyvvel számomra ismeretlen vizekre keveredtem. Nem igazán olvastam krimit és a történelmi regények sem voltak az erősségeim. Eddig! De ezt a könyvet elég jó kezdésnek érzem. Az elején nehezen indult, kicsit döcögősnek éreztem és nehezen boldogultam a megjegyezhetetlen, hosszú orosz nevekkel. Aztán mégiscsak összeállt a kép, egyre jobban élveztem és a végére letehetetlen lett.


Népszerű idézetek

>!
Bla IP

Honnan vette, fiatalember, hogy az állam az igazságot és tisztaságot képviseli?

129. oldal

2 hozzászólás
>!
latinta SP

Ha a hatalom fél, senkit se kímél. Mindenkit félelemben kell tartani, különösen a saját embereinket. Hogy egy percig se lankadjon a figyelmük, és jobban féljenek a hatalomtól, mint a gyilkosoktól.

>!
Jesper_Olsen 

Egy nemes férfiút a bonyolult körülmények nem szoktak akadályozni abban, hogy magasröptű dolgokon töprengjen.

158. oldal

>!
csgabi MP

A férfiak teljesen pucérok voltak s Masza ízlésének rettentően csúfak: szőrösek, mint a majom, s túlságosan hosszú a lábuk és a karjuk. Különösen az nyújtott kellemetlen látványt, amelyiknek a mellén sűrű, vöröses szőr göndörödött.
Masza többször is büszkén nézett végig a maga sima, oldalt szépen ívelt testén. Ha igaza van Tjaruridzu Daruinnak, a bölcs angolnak, és az ember csakugyan a majomtól származik, a japánok sokkal messzebbre jutottak a fejlődés útján, mint ezek a vörös hajúak.

239. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Charles Darwin · japánok · Maszahiro "Masza" Szibata
11 hozzászólás
>!
csgabi MP

Állami szolgáltban is akadnak báránybőrbe bújt farkasok

24. oldal

>!
csgabi MP

Ez a nap eleve szerencsétlenül indult. Eraszt Petrovics Fandorin hajnalok hajnalán kelt, mert fél kilenckor a Miklós pályaudvaron kellett lennie. Japán komornyikjával letudta szokásos tornagyakorlatait, megivott egy csésze zöld teát, megborotválkozott én közben légzőgyakorlatokat végzett. Ekkor megszólalt a telefon. Kiderült, hogy hiába kelt fel ilyen korán: a szentpétervári gyorsvonat várhatóan két órát késik a hófúvás miatt.

15. oldal

>!
B_Niki P

Az a helyzet, hogy a már a kezdet kezdetén a lelkébe beépült skálán minden színnek volt még egy titkos jelentése. A kék a kétséget és bizonytalanságot képviselte, a fehér az örömöt, a vörös a bánatot, ezért az orosz lobogó igencsak furcsán festett: volt benne bánat is, öröm is, de mindkettőt átjárta a kétség.

44. oldal

>!
csgabi MP

– Ezt aztán soha meg nem bocsátja nekem a pityeri kamarilla – jelentette ki bánatosan őfőméltósága.

19. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Szentpétervár
>!
Jesper_Olsen 

(…) nem győzhet az az ügy, amelynek hívei elsősorban a saját javukat tartják szem előtt.

275. oldal

>!
Jesper_Olsen 

Amikor a világ egészen feketének tetszik, a nemes férfiú keres benne egy fehér foltocskát.

295-296. oldal


A sorozat következő kötete

Fandorin sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Vaszilij Akszjonov: Moszkvai történet
Ljudmila Ulickaja: Daniel Stein, tolmács
Viktor Pelevin: T
Eowyn Ivey: A hóleány
Mariam Petroszjan: Abban a Házban
Szergej Lukjanyenko: Új Őrség
Viktor Pelevin: A Metamor Szent Könyve
Tatyjana Tolsztaja: Kssz!
Ljudmila Ulickaja: Médea és gyermekei
Ljudmila Ulickaja: Imágó