A ​gyémántszekér I-II. (Fandorin 10.) 51 csillagozás

Borisz Akunyin: A gyémántszekér I-II. Borisz Akunyin: A gyémántszekér I-II.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

1905-ben ​vagyunk, az orosz-japán háború idején.
A negyvenkilenc éves Eraszt Fandorin számos lehetetlennek tűnő feladatot megoldott már kalandos élete során, de most minden eddiginél nagyobb a tét – s az ellenség erősebb, mint korábban bármikor. Ha kudarcot vall, a forradalomtól tépázott, meggyengült Oroszország vereségre ítéltetett a Távol-Keleten az új nagyhatalommal, Japánnal szemben.
De ugyan ki más szállhat szembe a siker reményében a felismerhetetlen, láthatatlan, hol itt, hol ott felbukkanó japán ügynökökkel, mint Fandorin, aki ismeri nemcsak a harcművészetüket, hanem lelkük rezdüléseit és legmélyebb vágyaikat is – aki a nindzsák harcmodorát éppúgy elsajátította, mint a haikuköltészet finom művészetét? A háború hírére, s látva, hogy Japán javára billen a mérleg, hazatér (épp Holland Nyugat-Indiában végzett kísérleteket a víz alatti navigáció terén), s felajánlja szolgálatait.

Akunyin Kuprin egyik kisregényét (az orosz irodalom első kémregényét) dolgozza… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2003

>!
Európa, Budapest, 2011
744 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630792806 · Fordította: Szabó Mária

Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Eraszt Petrovics Fandorin · Lombroso


Kedvencelte 13

Most olvassa 1

Várólistára tette 30

Kívánságlistára tette 27


Kiemelt értékelések

Morpheus >!
Borisz Akunyin: A gyémántszekér I-II.

Akunyin ezzel a könyvével megfogott, bevallom, a második kötet nagyobbik felét nem tudtam letenni. Köszönhető ez a fő helyszínnek (Japán), ami egyértelműen varázslatos, a tüneményes gésának, valamint a szerelmi szálnak. Azonban az első részt, ami oroszhonban játszódik, eléggé untam, még akkor is, ha a végére egy csavarnak köszönhetően kapunk egy nagy sallert, és megtudunk valami lényegeset erről. A csűrés-csavarásokból és a hatásvadász fogásokból egyértelműen a kevesebb lett volna a több, néha olyan volt, mintha Leslie L. Lawrence-t olvasnék, Fandorin karaktere sincs rendben, egyértelműen alá van rendelve a cselekménynek, ahelyett, hogy a karakter életre kelve hozná létre a cselekményt. Ez az író hibája.
A vadzsrajána buddhizmust és a nindzsa klánokat összemosni ötletes, a laikusoknak biztosan tetszik, ám elhibázott, félrevezető akkor is, ha egy bódhiszattva bármit megtehet, ami a hétköznapi szinten erkölcstelennek tűnik. Azonban az a fő különbség mások tetteivel szemben, hogy még az erkölcstelennek tűnő cselekedetei is arra szolgálnak, hogy ezáltal az, akivel csinálja, vagy az aki ezt látja, ennek hatására megvilágosodjon, áttörjön egy tudati gátat. (Lásd mahásziddhák.) Soha nem öncélú, nincs mögötte haszonszerzés, pénzért végzett orgyilkosság, meg egyéb nindzsulások. Mint írtam, ötletes a kettő összemosása, már csak azért is, mert van néhány olyan magát buddhistának és bódhiszattvának tartó személy, aki komolyan elhiszi magáról, hogy túl van jón és rosszon, ezért bármit megtehet, akár kegyetlenkedhet is. Csak sajnos ettől a „bármitől” senki nem világosodik meg, még ő sem. Sőt.

1 hozzászólás
pat P>!
Borisz Akunyin: A gyémántszekér I-II.

És lapoztam, és nem volt tovább! Kész, végem van, akarom még.
Ezt leszámítva nagyjából tökéletes.

Hogy érhet ennyi csavar után ilyen készületlenül a befejezés? Hogy lehet, hogy a tizedik meglepetés után teljesen készületlenül és védtelenül megadom magam a tizenegyediknek?
Hogy lehet ennyire izgalmas valami, ami ennyire kiszámítható? Sőt, lehet-e valami épp azért izgalmas, mert kiszámítható? Hogy lehet arra alapozni a cselekményt, hogy az Okos Olvasó (akinek már van némi Akunyin-jártassága) majd számít bizonyos fordulatokra, és ettől aggódja magát össze is, meg vissza is?
Hogy lehet Fandorin ennyire szupermen, és hogy lehet Masza ennyire cuki?
Hogy lehet egy könyv egyszerre ennyire szellemes, melankolikus és kegyetlen?
Hogy lehet egy romantikus szálat ennyire emberien és ennyire távolságtartón ábrázolni egyszerre?
Hogy lehet ilyen idióta neveket kitalálni folyton?

Hogy lehet, hogy még nincs meg az Akunyin összes?

12 hozzászólás
Habók P>!
Borisz Akunyin: A gyémántszekér I-II.

Mondták, hogy ez a legjobb. Elhittem. Igazuk volt.
Az első történet olyan megszokott Fandorin. Izgalmas krimi, és Eraszt mesteri logikával ered a bűn nyomába. A kisregény látszólag befejezetlenül, egy rejtéllyel ér véget. A második résznál gyakran kérdeztem magamtól, vajon miért ez a sorrend, Hiszen lényegesen korábban játszódik, mint az előző rész. De aztán nem kérdeztem semmit. Teljesen lekötött a történet. Japánok és oroszok egymás mellett élésének rengeteg apró nehézsége is elég lett volna egy érdekes regényhez, de mellé még a politikai krimiszál… és a nindzsák misztikuma… sajnos, ezt nagyon hamar el kellett olvasni. És akkor vágott fejbe az utolsó csavar…

2 hozzászólás
borga>!
Borisz Akunyin: A gyémántszekér I-II.

Eraszt Fandorin egy született bajkeverő. Ez egy. Többnyire egy, az eredetinél jóval emberibb Holmes-fajtájú kopó szimatával fut. Abból a fajtából, aki nem ijed meg egy pofontól. (James Bondot már nem akarnám idekeverni, de onnan is erősen mintha. :) ) Ez kettő.
A történet keletiesen elegáns és okos szerkezetbe van ágyazva. Ez három.
Jól van összerakva ez, emberek. A történelmi háttér kellő alapot ad arra, hogy izgalmassá tegye. Viszonylag egyszerű, de szellemes krimi. Mármint az első kötet. Aztán, mintegy a leves után a főétel, a második könyv új világra nyit kaput. Lehet, aki már unalomig kiképezte magát a japán kultúrából, nem fog megigéződni, de nekem sok érdekességet mutatott be életvitelben, gondolkodásban is, amellett, hogy nem most hallok először a Kis Útról és a Nagy Útról.
Ahogy végigolvastam, érzem a késztetést, hogy most mindezek tudatában fussak csak neki újra az elejének. Mindjárt másképp fog festeni. (így is fogok tenni, de előbb még el kellett mondanom, mi van, mert folyt ki)
Azért volt ebben is egyfajta érzelgős önszeretet, amely tulajdonképpen az oroszokra és japánokra is áll. Nem is tudom, hiba-e ez, valszeg pont ez az a hiba, amiért rendre újra oroszt veszek le a polcról olvasni. El is gondolkoztam rajta húzzak-e le fél csillagot, amiért ilyen tolakodóan akar bevágódni az olvasónál. De tojok rá, kedvenc, oszt kész.
Azért kíváncsi lennék, hogy egy japán mit gondol az ábrázolásukról.
És megnéztem, persze nem ez a csóka eredeti neve. De hát nagyon fülsértő is volt az Akunyin – akunin egybecsengés.
Ja, és a könyv valami egészen kirívóan gyönyörű. Pedig én aztán nagy rutinnal mondok nemet könyvvásárlásra, de ez a tenyerembe ragadt elsőre.
Végkövetkeztetés: Akunyint mindenkinek! :)

2 hozzászólás
Citrompor P>!
Borisz Akunyin: A gyémántszekér I-II.

A végén állt össze a kép. Amint befejeztem, egyből elő kellett vennem az első kötetet, amelyik olvasás közben nem tetszett annyira, nem éreztem jelentősnek. Aztán mégis az lett. Amint elolvasom az első kötet végét még egyszer, részletesebb értékeléssel jelentkezem.

Nem ismertem korábban Akunyint, csak megláttam ezt a kétkötetes könyvet az egyik könyvesboltban nézelődés közben. Borító alapján választottam, anélkül, hogy bármit is tudtam volna a szerzőről vagy a könyvről. Nem bántam meg, mert Akunyin az egyik kedvenc szerzőm lett. Érdekes, hogy miután megvettem a könyvet, mégis más, könyvtárból kölcsönzött részekkel kezdtem el a Fandorin sorozat olvasását.

Már több mint egy éve volt a polcomon, többször nekiveselkedtem, de 40-50 oldal után meguntam. Zavart a sok idegen japán és orosz név, akiket nem tudtam a karakterekhez kötni, folyton összekevertem őket, pedig régen egy kevés ideig még japánul és oroszul is tanultam. Közel egy év telt el, mire több Fandorin könyv olvasása után újra nekifogtam. Az első kötet kevésbé volt számomra emlékezetes, kihagyásokkal olvastam. Aztán a második kötetnél nagyon belendültem, mindenhová magammal cipeltem, olvastam a villamoson, ebédszünetben, ahogy ez nálam megszokott. A legvégén állt össze egésszé, nyert értelmet a két kötet címe számomra és megemeltem a kalapomat Akunyin előtt. Ezt aztán a fennmaradó kötetekkel nehéz lesz felülmúlni.

Igazi csemege ez a történet a Távol-Kelet iránt érdeklődők számára, Akunyin megcsillogtatja japanológusként szerzett tudását. Hogy mindaz igaz-e, amit leírt, nem tudom, mert nem vagyok szakértő, és nem volt időm utánanézni például a szerelem vagy az arcból olvasás művészetének, mindenesetre én elhittem ezt a fantasztikus mesét és nagyon jól szórakoztam az olvasás közben.

Különösen érdekes volt a könyv gazdaságtörténeti érdeklődéssel olvasva, mert a második kötet arról a Japánról szólt, amely egy új korszak, a modernizáció kapujában állt, még egyetlen nagyhatalom sem vette komolyan, ennek ellenére mégis próbálta mesterkedve az érdekszférájába vonni. Felfigyeltem azokra a részletekre a könyvben, amelyek a japánok innováció, fejlődés és szorgalom iránt tanúsított mentalitásukról árulkodtak*, magamban el is mosolyodtam, mert egyetemi tanulmányaim egy részlete jutott eszembe róla. (A japán gazdasági csodának nevezett, második világháború utáni korszak kereskedelmi gyakorlatáról tanulva számos amerikai-japán érdekellentétről hallhattunk, talán éppen ebből a mentalitásból fakadóan.) Fandorin nagyon jól illett ebbe a díszletbe, hiszen korábbi kötetekből ismerve tudjuk, hogy a vakmerő, szimpatikus fiatalember maga is a modernizáció és az új találmányok szenvedélyes híve.

Nagyon érdekes volt a japánok külföldiekkel, gaidzsinokkal szembeni viselkedése és idegenkedése**, amely egykori japán nyelvtanárom szerint még ma, a XXI. században is tetten érhető.

A fejezetcímek külön dicséretet érdemelnek, mert megmozgatták az ember fantáziáját, elárultak némi részletet az elkövetkező eseményekről, miközben a cselekmény következménye csak a fejezet végén vált nyilvánvalóvá és az sokszor ellentétes volt azzal, amit korábban elképzeltem. A haikuk pedig abszolút kedvenceim voltam, kedvem támadt belőlük többet olvasni.

Majd' elfelejtettem: Masza felbukkanása és beépítése a történetbe parádés volt. Életfelfogása irigylésre méltó. :)

Összefoglalva, sok olyan rétege volt a könyvnek a szórakoztató kalandok leírása mellett, amelyekben mindenki megtalálhatta a maga érdeklődésének megfelelőt, ezért én csak ajánlani tudom, olvassátok el ti is.

*http://moly.hu/idezetek/331501
**http://moly.hu/idezetek/331502

3 hozzászólás
Nagy_Atilla_Tas>!
Borisz Akunyin: A gyémántszekér I-II.

AZ ÉRTÉKELÉS CSELEKMÉNYLEÍRÁST nem TARTALMAZ!
Olvasás közben:Akunyin egy körmönfont gazfickó!!!!
Már csak néhány oldal maradt a kétkötetes Gyémántszekérből, ami nem könnyű (egy)nyári olvasmány, de mégis kihagyhatatlan,és emlékezetes irodalmi drágakő!Bevallom Akunyin nagyon tud valamit!Ez nem a vétekszál bonyolítása,mert nem AZ lepett meg.A piperkőc és a nyugati viselkedésmintának tökéletes, ám a japániban ügyefogyottan csetlő-botló és kezdetben korlátoltan, sértőn, pökhendien bárdolatlan barbár tuskóként „viselkedő” Eraszt Petrovics Fandorin nehezen keltett rokonszenvet bennem.Aztán valami NAGYON megváltozott…a második kötettel, (ami az elsőben szinte egy nindzsaparódiával ért fel nem többel, ezen bosszankodtam is.)Ám a 2. kötet a Sorok Között teljesen levett a lábamról!
Előzetesen szinte semmit nem tudtam Borisz Akunyinról.Láttam persze az Azazelt, a Török Cselt,és a Szovetnyik filmeket is,(a sorozatokat javaslom nem a mozifilmeket, simán verik a cinyi minyi cincogva muzsikálós helyszínelőket,vagy bármelyik túlhájpolt sokadik évadát taposó hullámzó minőségű sematikus krimiszériát mély tisztelet az erős kivételeknek) tudtam mi az az akunyin, ám ami rávett a Gyémántszekér elolvasására az valójában sinobiszál volt.Végre egy nindzsaregény gondoltam magamban!Azt is kigugliztam,hogy Akunyin japanológus,na akkor ez már érdekel!
Az első kötetet a Szitakötővadász egy Sherlock Holmes-szosra emlékeztető merénylős,kémes,historikus meskete, egynek elment.
Ám a második könyv…..(hosszanti álmélkodós hatásszünet pontrengeteg) sziporkázik,izzik,lüktet aminek többféle joggal megigéző hiteles nem csak annak tetsző rétege is van!Ragyogó,szellemes,ugyanakkor a mai geopolitikai helyzetre markánsan rávilágító bírálatai állnak és ütnek.Ám ami valójában teljességgel elvarázsolt az valóban a Sorok Között van!Mikor unod,mert tudod mi fog történni, akkor a fejezet végén vár egy a gondolatokat és a pillanatnyi résztörténést lezáró hasbaakasztós haiku, amin a könyvet hirtelen letéve elképedésedben jócskán el lehet elmélkedni, mintha csak egy ZEN KÓANt kaptál volna, személyes feladványul…
Ám ez csak egy a regény számtalan erényei közül!A könyv szerencsére nagyon rejtekien,olykor már gonoszul akunyinan a nyugatiakat hülyére vevően japán!Elképesztő fordulatait és vérforralóan izgalmas,ám emészteni illik CSELEKményességét nem a patakvéres villódzó kardpárbajok,vagy a kiontott zsigerű hullahegyek, vagy a leleményesen csavaros fővonal biztosítják mert aki ilyesmire várna az nagyot koppan,hisz ezek nagyon visszafogottan sejlenek csak fel; hanem mindaz ami nem győzöm hangsúlyozni, a sorok között vár a mit sem sejtő olvasóra!Az ördögien, fortélyos háttérszálak,a japáni titkok,a lélek, letisztult félelmetes célszerűsége,játékossága és könyörtelenül finom tettenérhetetlen harcmodora!Érzésem szerint evvel Akunyin igen magasra tette a lécet.és evvel meg is írta azt a könyvet amit akár főműnek is nevezhetnőnk!Ha Fandorint ismét JAPÁNBA vezérelné Akunyin isteni szélfúvása Kami Kadzeja arra a szárnyra örömest újfent rákapnék!Noha maga Sorok Között sem egyszerolvasós kedvencemmé vált!Más nindzsasztorit kaptam másképpen, mint amire számítottam, de ezek azok az örömteli csalódások,amik ösztönösen rászedtek a második kötet megkockáztatására, amiben nem csalatkozhattam…
A Kiadónak külön köszönet a valóban igényes küllemért, a papír minőségére nézvést is!Külön köszönöm,hogy a japáni nevek átírásakor nem szerencsétlenkedtek a manapság dívó az angol kiejtés szerinti írásmóddal!
Olvasás Után:
A könyv utolsó száz oldala valóban kellőképpen vérgőzös sinobi no mono,tökéletesen felidézi pl. a Nindzsa hito fukuro no siró film gyilkosan pazar képsorait!A végső beavatás pedig…jócskán túlnő mindenen,és mindenkin nagyon japán!Mindazonáltal a gödörcsapdából nem szuronyok állnak ki hanem kihegyezett karók,a kapucni helyett üdvösebb lett volna a kámzsát használni stb.,ám ezek az apróságok ami nem Akunyinnak tudhatók be,szinte észrevehetetlenek.
A Gyémántszekér eszméletlen jó könyv, ami olykor a cselekmény fővonalára nézvést ravaszul már-már kiszámíthatóan laposan unalmasnak tetszik,ám ez a látszatszemlélet mindig megkapja a maga lélekreverő pofonját,és ölelését is Akunyin mestertől a Szerzőtől éppúgy,mint az Általa életrekeltettől,olyan tanításokat jóról és rosszról amit meg köll emésztenil,nem csak Fandorinnak…De véleményem szerint nagyon is megéri

Kering a Kerék
Földön Egen halva meg
Éjjel-Nappal kél

ftamas>!
Borisz Akunyin: A gyémántszekér I-II.

Annak idején gyermekkoromban, még nem voltak annyira elérhetőek a fantasy könyvek. ( Legalább is számomra biztos ). No most ezt az űrt ki kellett tölteni valamivel és ezek a valamik a nindzsák, szamurájok, kalózok, valamint az indiánok voltak.
Mivel ebben a könyvben nindzsák is szerepelnek, az értékelése jó gondoltam adok neki egy esélyt.

Fura módon van szétvágva a könyv két könyvé, de olvasva rögtön értelmet nyer miért van ez így. Az első vékonyabb könyvben a főhős egy japán ( nindzsa ) szabotőr után nyomoz. ami végül is olyan mint egy orosz James Bond könyv.
A második könyv bemutatja, hogy Fandorin hogyan ismerte meg a nindzsákat és harcművészetüket. Kiderül, hogy fiatal korát Japánban töltötte. Ez a rész egy nyomozós krimi, némi politikai belharccal, megismerve a Japán emberek filozófiáját, hozzáállását és a különös becsületkódexüket. Egy olyan világban, ahol az események befolyásolására, bizonyos hatalommal rendelkező személyek rejtélyes embereket fogadhatnak fel, akiket sinobiknak, vagy másképpen nindzsáknak hívnak.

Főleg a második könyv, teljesen elvarázsolt. Nagyon tetszett!

latinta P>!
Borisz Akunyin: A gyémántszekér I-II.

Jó ez az időutazás, a regény(ek) szétválasztása.
Eddigi műveiben is lenyűgözően gazdagon ábrázolt izgalmas kor(ok)ba vitt el Akunyin, most meg még azt az űrt is kitölti – vagy mégsem teljesen? – ami a Leviathan és az Akhilleusz halála között keletkezett.
No meg egy kicsit lelepleződik az írói álnévválasztása is…

(Újabb (újra)olvasnivalók:

„Akunyin Kuprin egyik kisregényét (az orosz irodalom első kémregényét) dolgozza fel művében…” – a Ribnyikov törzskapitány címűt.
A. I. Kuprin: Párbaj
(Európa, Budapest, 1980. 390 oldal · ISBN: 9630710116 · Fordította: Gellért György, Rab Zsuzsa, Tábor Béla) – az utolsó elbeszélés;

Akiket csak név szerint emleget:
Akakij Akakijevics: Nyikolaj Vasziljevics Gogol: A köpönyeg;
Csackij: Alekszandr Szergejevics Gribojedov: Az ész bajjal jár;
Andromakhé: Homérosz: Iliász;
Kirké: Homérosz: Odüsszeia;
Gulliver: Jonathan Swift: Gulliver utazásai;
Childe Harold: [[Lord George Gordon Noël Byron: Childe Harold zarándokútja / Childe Harold's Pilgrimage|Lord George Gordon Noël Byron: Childe Harold zarándokútja / Childe Harold's Pilgrimage]];
(Grigorij Alekszandrovics) Pecsorin: Mihail Jurjevics Lermontov: Korunk hőse;
Rocinante: Miguel de Cervantes: Don Quijote;

A könyv címe is szerepelt:
Alekszandr Szergejevics Puskin: Anyegin;
Alekszandr Szergejevics Puskin: A kapitány leánya)

>!
Európa, Budapest, 2011
744 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630792806 · Fordította: Szabó Mária
cornelio>!
Borisz Akunyin: A gyémántszekér I-II.

Akunyin véleményem szerint új szintre emelte a detektívregény műfaját.
Az Eraszt Fandorinról szóló sorozata kiváló regényekkel van tele, egyik jobb, mint a másik.
A titok az író, Akunyin lenyűgöző bölcsessége, kulturális érzékenysége, tapasztalata és magával ragadó stílusa. A sztorik élvezetesek, izgalmasak, a szereplők hitelesek és érdekesek. Egyszerre jelenik meg a történetekben a nyugati és a keleti gondolkodásmód, és valahol a kettő között a megfejthetetlen orosz lélek.
Emellett rengeteget nevetek is, amikor Fandorin történeteit olvasom, erre azért nem minden könyv képes.

A gyémántszekér tetszett az egyik legjobban, de Akunyinnal tényleg nem lehet mellélőni. Érdemes az elején kezdeni, a sorozat első kötete az Azazel.


Népszerű idézetek

Kek P>!

Jól kell megfogalmazni a kérdéseket. Ez már fél siker. A másik fele: meg kell tudni hallani a választ.

482. oldal

1 hozzászólás
Bla I>!

De régóta tudott dolog, hogy ott, ahol a törvény igazságtalan vagy ésszerűtlen, az emberek megtalálják a kiskaput.

96. oldal

Kapcsolódó szócikkek: törvény
1 hozzászólás
Bla I>!

Jó lenne, ha a mi rendőrségünk élén is ilyen lelkes emberek állnának, nem pedig felfuvalkodott uraságok, jegyezte meg magában. Különösen az tetszett neki, hogy nem korruptak. Lehetséges ez?

103-104. oldal

bolyhoska>!

Legszebb ajándék
búcsúzóul a fától
egy őszi levél.

349. oldal

Citrompor P>!

     – Menjen a pokolba! – háborodott föl Fandorin. – Hordja el magát ízibe! Így mondja meg neki!
    Az írnok nem mert vitatkozni az ingerült alkonzullal, és fordítani kezdett, de elakadt.
    – Japánul nem lehet azt mondani, hogy „hordja el magát". El kell magyarázni, hogy hova.
    Ha nincs ott a kisasszony, Eraszt Petrovics megmondta volna a pontos címet, mert fogytán volt a türelme – az első Japánban töltött napja igencsak kimerítette.
    – Kukutyinba zabot hegyezni – legyintett végül, és a part felé mutatott.
    A makacs emberke arca először értetlenségről árulkodott.
    – Kasikomarimasita – bólintott egy pillanat múlva, és hasra vágódva gurulni kezdett lefelé a lejtőn.

65. oldal - II. kötet

1 hozzászólás
Bla I>!

Az öngyilkos szerelme és gyűlölete volt az, amit nem tudott kiűzni a fejéből. És gondolatai újra meg újra visszatértek ahhoz az emberhez, aki kitalálta, hogyan húzhat hasznot másnak a bajából.

140. oldal

Citrompor P>!

Valahol nem messze huhogni kezdett egy bagoly, nem uhuzva, mint Oroszországban – ez „ufu"-nak hangzott. Bennszülöttakcentus – mondta magában –, a japán nyelvből hiányzik a „hu" szótag.

452. oldal - II. kötet

Kapcsolódó szócikkek: bagoly · japán nyelv
Citrompor P>!

    – Eszerint a japán nyelv nem annyira idegen az orosz fülnek? – kérdezte reménykedve Eraszt Petrovics. – Minél előbb meg szeretném tanulni.
    – Idegen is, nehéz is – lohasztotta le Vszevolod Vitaljevics. – Japán első felfedezője, Xavéri Szent Ferenc azt mondta: „Ezt a nyelvjárást a pokolbeli ördögök találták ki, hogy az Istenben hívőket kínozzák vele."

21. oldal - II. könyv

Kapcsolódó szócikkek: japán nyelv
Citrompor P>!

    Ostoba kérdés –
    lenni vagy nem lenni, ha
    voltál már boldog.

363. oldal - II. kötet

Citrompor P>!

    – Uramisten, mindjárt végünk! – jajdult föl Szmurov, s minduntalan lebukott a sínrakás mögé.
    Fandorin nem vette le a szemét a bárkáról. Mihelyt megpróbál valaki átmászni róla a vontatóra, lelövi.
    – Ne ijedezzen – szólt rá a társára.– Mit fél annyira a haláltól? Hányan várnak már bennünket odaát? És milyen emberek? A m-mostaniak a nyomukba se érnek!

174. oldal - I. könyv


A sorozat következő kötete

Fandorin sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Natsuo Kirino: Kín
Mo Hayder: Tokió
T. O. Teas: Ojabun
Rebecca Blackhorse: Japán juhar
Laura Joh Rowland: Az illatos kimonó
Kálmán Zsófia: A japán kapcsolat
Higasino Keigo: X – A gyilkos ismeretlen
Arkagyij Vajner – Georgij Vajner: A „Fekete Macska” bandája
Konsztantyin Georgijevics Pausztovszkij: A pilóta naplója
Julian Szemjonov: Halál és drágakő