Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A fekete város (Fandorin 12.) 53 csillagozás
Eraszt Fandorin legújabb kalandja 1914 nyarán veszi kezdetét, mikor is a zseniális nyomozót csúnyán cserbenhagyja korábbi legendás szerencséje: egy jaltai „rutinmunka” (a cár elleni soros gyilkosságkísérlet leleplezése) alkalmával önkéntelenül egy agyafúrt politikai merénylet tétlen mellékszereplőjévé válik. A hatvanadik évéhez közeledő, volt államtanácsos nem nyugszik bele hírnevének megtépázásába, és Maszával, hűséges inasával a titokzatos elkövető, egy Odüsszeusz fedőnevű anarchista után eredve Bakuba utazik.
Ám eközben váratlanul meghal Ferenc Ferdinánd, és a személyes bosszúhadjárat egy nemzetközi konfliktus megakadályozásának kulcsfontosságú epizódjává fokozódik. Vérbő küzdelmek és hatalmi intrikák közepette lépnek új ellenfelek és segítőtársak a sodró lendületű, könnyed izgalmak és remek humor jellemezte történet színpadára, miközben Fandorin – ahogyan azt tőle már megszokhattuk – ebben a kiélezett történelmi szituációban sem tud közömbös maradni a női nem iránt:… (tovább)
Eredeti cím: Черный город
Eredeti megjelenés éve: 2012
Enciklopédia 53
Szereplők népszerűség szerint
Eraszt Petrovics Fandorin · Maszahiro "Masza" Szibata · Kara Gaszim
Helyszínek népszerűség szerint
Kedvencelte 3
Most olvassa 1
Várólistára tette 16
Kívánságlistára tette 14
Kiemelt értékelések
Hű meg ha!
Na ezt már jobban szeretem, amikor Akunyin és az „öregedő” Fandorin ismét hozta a jól megszokott és bevált formáját, akcióban, elmélkedésben, szerelemben nincs hiány, inkább pörgés van ezerrel, sokszor villant be, a „mintha egy James Bond filmet néznék” feeling. Repkednek a golyók, a millió pudos olajüzletek és cizellált tőrök, bőven folyik az emberi és a föld fekete vére is, ármány és izgalom bőségesen kijut mindenkinek e csekély 470 oldalon. spoiler Na igen a vége irgumburgum, de úgysem hisszük egy szavát sem, annál inkább várjuk viszont a folytatását.
Minden mást olvassatok róla @B_Niki értékelésében http://moly.hu/ertekelesek/1801350 és remek karcaiban http://moly.hu/konyvek/borisz-akunyin-a-fekete-varos/karcok
Tényleg rengeteg irodalmi, történelmi, kulturális oda-vissza utalás van benne, látszik, hogy jól felkészült Akunyin a leckéből, mindenki találhat benne kedvére való finomságot!
Nekem Klara jelenetei is tetszettek, aki mindig az alkalomhoz illően kapott elő egy egyet a színházi repertoárjából, és melyeket Fandorin azonosított be fanyalogva (számunkra is). Hiába, ilyen egy vérbeli színésznő!(?)
Olvassátok! és nem csak erasztománoknak ajánlom, bár nekik kötelező darab! :)
Akunyin súlyos karcolási*, idézési és értékelési függőséget okoz. A legutóbbi Akunyin könyveknél mindig hagytam magamat elcsábítani, ez egyrészt igaz volt az olvasás közben és az utána lévő állapotra is. (Minél többet karcolok, annál nagyobb pontszámot adok ugyanis …)
Vagyis a történetet folyton meg-megszakítva minden érdekességnek, történelmi ténynek és irodalmi utalásnak utána akartam járni azonnal, még olvasás közben. Ez megnehezíti azt, hogy az ember igazán elmerüljön a történetben, megtöri az olvasás lendületét. Próbálkoztam azzal, hogy messze a számítógéptől és bármilyen más esetleges információforrástól (könyvespolc, lexikon) olvassam, de ez sem segített, mert mindig akadt a kezem ügyében egy ceruza, hogy megjelöljem az izgalmas, búvárkodásra váró részeket.
És ez az állapot általában csak fokozódik nálam az olvasás után, ugyanis nem szeretek úgy könyvet értékelni, hogy azt előtte alaposan ki ne veséztem, úgymond fel nem dolgoztam volna. Ez alkalommal azonban kivételt teszek! Nem fogom fellapozni a könyvet, nem fogok idézni, karcolni, csak ha majd lehiggadtam, majd az értékelés után.
Rövidebb tépelődés után úgy döntöttem, hogy két részre bontom az értékelést. Ugyanis nagyon nehéz úgy írni róla, hogy tudom, még sokan nem olvastátok, nem akarom tehát lelőni a poént. Ezért az első felében tartózkodom a cselekmény leírásától, csak megosztom veletek a szubjektív olvasmányélményemet.
Szóval. Hm. Nehéz mit mondanom. (ld. http://moly.hu/karcok/569604) A fülszöveg azt ígéri, hogy az eddigi legfordulatosabb, de egyben legsötétebb hangulatú részt foghatjuk a kezünkbe. Ez igaz, mert se fordulatban, se búskomorságban nem volt hiány. A hangulatra nem csak az ipartól megfeketedett, az olaj zsíros ragadványától elnehezült bakui díszlet és a kitörni készülő első világháború nyomja rá a bélyegét, hanem a hősünk közvetlen közelében zajló események is.
A színház az egész világnál pont megjegyeztem, hogy mennyire szimpatikus nekem a kiegyensúlyozottan – még ha szerelmesen is… – öregedő Fandorin. Itt nyoma sem volt ennek a kiegyensúlyozottságnak. Kiábrándult, fásult és szomorú főhőssel találjuk szembe magunkat, akit mégis régi, szeretett ismerősként köszönthetünk. Vannak megmosolyogtató, humoros részletek a könyvben, amelyek egyrészt oldják a cselekmény feszültségét, másrészt megteremtik azt a bizalmas légkört, ami miatt mi, hűséges olvasók beavatottnak érezhetjük magunkat.
Ilyen pillanat volt az, amikor Masza – az orosszá „keresztelkedett” japán, aki sajnálatosan keveset szerepel ebben a könyvben – a szükségben egyszerre imádkozik Buddhához és Krisztushoz, de tudjuk, hogy ha csak Krisztus nevét veszi a szájára, akkor nem gondolja igazán komolyan, amit mond.
De ilyen az is, amikor halovány mosolyra húzzuk a szánkat, azt olvasva, hogy Eraszt Petrovics legegyszerűbb gúnyája, amit magával vitt az utazásra, az egy, a golfozáshoz alkalmas homokszínű lenge öltöny …
A bizalmas légkör ellenére nekem mégis úgy tűnt, mintha a történet ezúttal csak egy akunyini "ujjgyakorlat"**, egy átvezető epizód volna, ami valami sokkal nagyobb szabású, grandiózus, már-már eposzi végkifejlet felé vezet majd. Az utolsó oldalakon volt is ám végkifejlet! Most jön az értékelés második fele.
spoiler Utánanéztem, nemrég jelent meg a tizenötödik könyv, a „Planeta Voda”, amely Fandorin korábbi három kalandját tartalmazza, egyet-egyet 1903-ból, 1906-ból és 1912-ből. A szerző azt írja blogjában***, hogy ebből az új könyvből mit sem fogunk megtudni Fandorin Fekete város utáni sorsáról. Ki kell várnunk ezek szerint az utolsó kötetet…
spoiler Dühös voltam ezért, bár azt is meg kell vallani, hogy ez egyben nem csak ördögi, hanem zseniális húzás is volt. Most már muszáj, hogy elolvassam a hátralévő köteteket. Itt nem lehet ugyanis letenni a történetet.
Még két összefüggéstelen gondolatfoszlány:
– Először nem tetszett a borító, de annyira megszoktam, hogy már egészen hozzám nőtt a könyv. Kicsit keskenynek láttam a jobb szélső margóját, mintha spóroltak volna az oldalszámmal.
– Valaki ismer olyan orosz mesét, amely valahogy így kezdődik?
„Egy fekete-fekete városban, annak is a fekete-fekete utcájában, egy fekete-fekete házban …”
Ezúttal nagy gondban vagyok a pontozással, kevesebbet adok a szokásosnál és nem elsősorban azért, amit a spoiler fülecske mögé rejtettem. Hanem azért, mert valamit még várok Akunyintól, valami nagyobbat, ami robban és fénylik majd, mint egy jól sikerült tűzijáték, ami után úgy tehetem le majd a sorozatot, hogy akarjam még többször is elővenni a jövőben.
Szigorú leszek tehát, de elismerem, hogy ez a könyve is zseniális, a maga nemében egyedi és ezúttal is nagyon érdekes volt.
* Különösen a Könyv a könyvben zónába.
** Végy néhány veszélyes forradalmárt, egy merényletet, egy különös, zord tájat – a „Vadkeletet”-, egy titokzatos hölgyet és a világ megmentésén fáradozó szuperdetektívet. Mindezt mártsd olajba, köss rá kanócot, gyújtsd meg, aztán nézzük meg, lesz-e aki elfújja azt a kanócot, vagy felrobban…
*** http://borisakunin.livejournal.com/146185.html
Jaj, ez most fejbe vert. Tudom, hogy a sorozat zárókönyve, de azért… Tudom, hogy egy olajváros a XIX. század elején fullasztó, sötét hely, tudom, hogy közeledik a világháború (hiszen a merénylet már tényként szerepel), de ennyire nyomasztó még egyik regénye sem volt. (Némi derűt csak a színésznő feleség szerepjátszása – és a férj kódolása – ad, de ebben a helyzetben ezt szinte zavarónak éreztem.) Érződött a regényen – legalábbis nekem – , hogy igazából nem is az az érdekes, hogy ki a gyilkos, hogy elfogják-e a bűnözőt, hanem hogy sikerül-e megelőzni a háborút és a forradalmat – és a választ tudjuk.
Még mindig nem tértem magamhoz, eljutván a regény végére. Morcos vagyok. Hogy így és ezért… No de nem akarok spoilerezni, inkább olvassátok végig a történetet!
Mert megéri. Ismét minden elismerésem Akunyiné az alaposságért, ahogy a korabeli Bakut és az orosz – no meg a nemzetközi – viszonyokat elénk festi. Akkor is, ha alig csillan fel egy kis napsugár az olajos sötétségben (valahogy nem éreztem a nyári meleget, ami a sztori ideje szerint körül kellett volna, hogy lengjen), akkor is, ha nélkülöznöm kellett Maszát, ha néha legszívesebben jól odamondogattam volna Klarának… És ki ez a Harkály már nem azér'?! (Van egy tippem, de lehet, hogy hülyeség…)
Nem leszek összefüggőbb már, azt hiszem. Inkább olvassátok el, megéri!
Sikerült a Fandorin kötetetek 12. részével kezdenem Akunyin olvasását…. :-D
Szerencsére az élvezeteket mindez nem befolyásolta, minden érthető, követhető, és ami a legfontosabb, élvezhető maradt így a lecsóba csapással is.
A könyv nagyon régen várt betárazva a polcon olvasásra várva, de annak ellenére, hogy a szinopszis alapján szinte azonnal a kosaramba került, valahogy féltem belevágni. Talán épp az „oroszsága” miatt…. ami persze nyilvánvaló butaság, de hát ez van :-D Aztán a végén pont annyira lett orosz, hogy új, érdekes vizekre vigyen.
Mert nagyon élveztem a könyvet, nem utolsó sorban azért, mert egy elég ismeretlen világot jelenített meg (a Nobel fívérekről nem olyan régen olvasott cikken kívül nem sokat tudtam a cári Oroszország olajtermeléséről, illetve az anti időkben látogatott töri órákon kívül az orosz történelemben sem vagyok igazán jártas…. leszámítva persze pár olvasott regényt) Ráadásul eléggé élethűen, érezhetően alapos kutatómunkára alapulóan (ami persze nem automatikusan eredményezi, hogy a befektetett energia jó könyvet szül, de hogy jó legyen a könyv, nem árt, ha megvan az a bizonyos kutatás….)
Ha nagyon hasonlítani kellene valakihez, akkor persze, hogy Kondor Vilmos Gordon történetei jutnak eszembe: a cselekmény tkp. itt is másodlagos volt, sokkal fontosabb, számomra élvezetesebb a miliő lefestése és megismerése. Ami nem jelenti azt, hogy a cselekmény rossz…. sőt azt itt akár picit erősebbnek is érzem, mint Kondor néhány könyvében, mert az izgalmak ugyan csaponganak, az olvasó nem is biztos, hogy átlátja, hogy lesz ebből egy egységes egész eset…. de lesz… és ez önmagában is eléggé dicsérhető.
Azt hiszem, most nekiállok Fandorin kalandokat olvasni…. sokszor megbántam, amikor bedőltem a sorozatoknak, és az egyik olvasott regény után tkp. automatikusan nyúltam a következőért, de remélem itt már csak azért sem fogok csalódni, mert VISSZAFELÉ kell a sorozatot olvasnom, tehát nem állhat meg, hogy a sorozatok kötetei egyre gyatrább minőségben készültek (hiszen ez a tizenkettedik rész nagyon tetszett) és csak a pénz miatt íródtak.
Ui.: már csak azt szeretném megtudni, hogy miért nincs Akunyin könvyeinek (sem) e-book változata????? Kortárs szerző, friss könyv… vajon miért nem magától értetődő, hogy ezek elektronikus formában is megjelenjenek???? (a könyvespolcomon több sorban állnak a könyvek, nagyon nem szeretek már papír alapú új könyveket venni, csak hogy egyszer elolvassam őket, met hogy nincs hová tennem. Egy darabig még fért be új könyvespolc, de már tényleg nincs hely…)
Már nagyon régen vártam, hogy folytathassam Fandorin kalandjait, úgyhogy karanténolvasmánynak megrendelük a családdal ezt a könyvet.
Hamar belerázódtam, még úgy is, hogy már több év telt el az előző rész óta. Persze, így is volt pár dolog, ami nehezebben jött vissza, például az, hogy Simon már szerepelt egy másik regényben, csak más néven, csak a fele után esett le.
A cselekmény megint pörgős, mint ahogyan azt már megszoktam. Az információkat szépen adagolja, nem özönszerűen, így nem is lesz unalmas. Az sem zavaró, hogy Oroszországról és a Kaukázusról alapból nem sokat tudok, bár ezek után már egy picit többet. Ezen kívül a cselekmény megint bővelkedik csavarokban, egészen az utolsó oldalakig. Ahol is totál kiakadtam, mert hogy lehet így lezárni!!! Nem hiszem el, hogy ez tényleg megtörtént! Ide rögtön a folytatást!
Imádtam Fandorin humorát, a kis fricskáit. spoiler Masza is kedvenc. spoiler
Szóval továbbra is nagy rajongója vagyok ennek a sorozatnak.
Számomra a Fandorin sorozat leggyengébbje..csalódás volt- nem tudtam „jelen lenni” a történetben…vagy csak a vége miatt?
Hihetetlenül pörgős regény, és lenyűgöző az a történelmi ismeret, amitől Baku leírása életre kel. Csavaros, de hihetetlen nyomasztó regény, iszonyú hidegséget áraszt, bár délen játszódik, és olajról van benne szó. Valami iszonyú gonoszságot érzünk – pénz, kapitalizmus, hatalom. Hát nem szörnyűbb ez, mint akárhány vagy akármilyen gyilkos?
Jó kis fordulatos könyv. Érdekesek a karakterek is. Bár a vége elég mellbevágó volt.
Népszerű idézetek
A legrátermettebb ember többnyire nem a hierarchia csúcsán található.
51. oldal
Férfiember nem mondja „köszönöm”, hanem cselekszi.
216. oldal, Fandorint kézről kézre adják (Európa, 2015)
A japán „lopakodók” hagyománya szerint „a szúnyogot a tigris farkán kell agyoncsapni”, vagyis úgy kell tenni, mintha nagy célt tűznénk ki maguk (sic!) elé, valójában azonban beérjük a kicsivel is. Odüsszeusz elvtárs, a bolsevik nindzsa kifogástalanul hajtotta végre a klasszikus műveletet.
20. oldal, Még mindig szeret! (Európa, 2015)
Fandorin régen belátta, hogy a szellemi munkát leginkább kétféle állapot segíti elő: vagy a teljes nyugalom, vagy a szélsőséges káosz. Erre Konfuciusz jött rá, aki már két és fél ezer évvel ezelőtt is megmondta: „Az állók közt szaladj, a szaladók közt állj meg.”
383-384. oldal, A jázmin illata (Európa, 2015)
„Majdnem minden ember szeretné valamivel jobbnak mutatni magát. A csün-ce, vagyis a nemes férfiú ezért magasabbra tör. A kicsinyes ember, a szaozsen csak növelni akarja magasságát és kicsinyíteni a körülötte levőkét. Amikor a nemes férfiúból államfő lesz (ami ritkán fordul elő a történelemben), az egész társadalom követi a példáját, és fölfelé törekszik: javul az erkölcs, divatba jön a nemes viselkedés, az önzetlenség, a bátorság. Ha azonban a jelentéktelen ember kerül uralomra, az alattvalók többségének a megalázása lesz a törvény. A kis termetű csak akkor látszhat nagyobbnak, ha mindenki lekuporodik. A kis uralkodó legnagyobb ellensége az, aki nem hajlandó hasra feküdni. Ezért ebben a korban a hazudozás, a rablás és az álnokság terjed el…”
199-200. oldal, Fandorint kézről kézre adják (Európa, 2015)
Eraszt Petrovics a vonatból, naplójával foglalkozva, nem nézte meg igazán a Fekete Várost. Most lehetősége nyílt rá.
Még a híres texasi olajmezőkön se látott hasonlót. Itt csakugyan minden fekete volt: a gyárépületek, raktárak, barakkok, a ciszternák gömbölyű oldalai, a fúrótornyok. A levegőben koromfelhők foszlányai szálltak. Fekete volt a föld, amelyen kígyóként kúszott minden irányba a számtalan cső. Annál szebbek a pocsolyák, a szivárvány színeiben csillogtak. Több volt bennük az olaj, mint a víz.
Valószínűleg így fog kinézni a bolygónk, miután a mohó iparmágnások minden zöldet kiirtottak Az életnek vége szakad. Minden ilyen fekete és halott lesz.
115. oldal Baankett Mardakanban
Eraszt Petrovics odáig jutott az önmarcangolásban, hogy a következő bejegyzés jelent meg naplójában:
„Az ember sose mondja magáról azt, hogy egy szar vagyok. Ha valamilyen gyalázatos tettet követett el, mondja azt, hogy szarban vagyok. Mert még ha a saját hibájából is került ilyen helyzetbe, kimászhat belőle, és lemoshatja magáról. De ha szarnak mondja magát, belenyugszik, hogy egész életét a pöcegödörben tölti.”
246. oldal, Különös kompánia (Európa, 2015)
„A nemes férfiú nem felejti el, hogy nem az a hozzá méltó, ami történik vele, hanem az, hogyan viselkedik.”
153. oldal, Bankett Mardakanban (Európa, 2015)
A sorozat következő kötete
Fandorin sorozat · Összehasonlítás |
Említett könyvek
Hasonló könyvek címkék alapján
- Zajácz D. Zoltán: Haragos Balaton 91% ·
Összehasonlítás - J.D. Barker: Szíve helyén sötétség 91% ·
Összehasonlítás - Dennis Lehane: Viharsziget 90% ·
Összehasonlítás - Riley Sager: Már csak egy maradt 90% ·
Összehasonlítás - Darja Desombre: A flamand csempék titka 88% ·
Összehasonlítás - Guillaume Musso: Az éjszaka és a lányka 87% ·
Összehasonlítás - Linwood Barclay: Búcsú nélkül 87% ·
Összehasonlítás - Karin Fossum: Ne nézz vissza 86% ·
Összehasonlítás - James Patterson – J.D. Barker: A fekete özvegy halála 86% ·
Összehasonlítás - John Cure: Hontalan lelkek 85% ·
Összehasonlítás