Pekingi ​ősz 149 csillagozás

Boris Vian: Pekingi ősz Boris Vian: Pekingi ősz Boris Vian: Pekingi ősz Boris Vian: Pekingi ősz Boris Vian: Pekingi ősz Boris Vian: Pekingi ősz

Boris Vian az abszurd mestere. E regényének (talán főművének) címe is abszurd, hiszen nem Pekingben, s nem is ősszel játszódik. Egy biztos: játszódik, s a játékosság, képzeletgazdagság jellemzi leginkább Vian abszurd remeklését, a modern francia próza párját ritkító, eléképesztő klasszikusát, mely egyszerre elgondolkoztató, mélyen emberi alkotás, pompás stílusbravúr és a modernkedés csúcsteljesítménye, blöffje és paródiája… épp csak nem szabad minden szavát komolyan venni.

Eredeti megjelenés éve: 1947

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Boris Vian, Magvető Világkönyvtár

>!
Helikon, Budapest, 2019
480 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632276076 · Fordította: Pődör László
>!
Cartaphilus, Budapest, 2009
360 oldal · ISBN: 9632661063 · Fordította: Pődör László
>!
PolgART, Budapest, 2001
262 oldal · ISBN: 9639306193 · Fordította: Pődör László

4 további kiadás


Enciklopédia 1


Kedvencelte 28

Most olvassa 15

Várólistára tette 62

Kívánságlistára tette 56

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Csabi P
Boris Vian: Pekingi ősz

Magam sem számítottam rá, hogy ez lesz a következő olvasmányom, de @Zero legutóbbi Merítés rovatát spoiler olvasva gusztusom támadt újra olvasni Vian regényét. A messzi ködből csupán valami sivatag rémlett, meg hogy nem sok értelme volt az egésznek. Pedig nem is akkora hülyeség ez, még majdnem története is van a regénynek.
De előbb elemezzük egy kicsit a címet, Pekingi ősz. Mi ennek az értelme azon kívül, hogy felbosszantson néhány, magát becsapva érző orientológust? Semmi. Ezzel elemzésem végére értem.
Lehet, hogy csak a sivatagi helyszín teszi, de néha rejtői hangulatba kerültem olvasás közben. Persze lényeges különbség, hogy Rejtő regényeit a cselekmény viszi előre, Viannál viszont, annak ellenére, hogy az elején megismert szereplőket elküldi az exopotámiai sivatagba, majd ott vasútépítésbe fog velük, nem lényeges a cselekmény, a szöveg a szereplők jellemére épül. Minden egyes szereplő megtestesít egy típust, akin aztán Vian köszörülheti a nyelvét. Rochelle, a szépséges nő, aki csak a szépségének él, játszik a férfiakkal, ezt tekinti hivatásának, Anna, az ellenpólus (ő ugye férfi), akit csak a nők hajkurászása érdekel, Dudu, a bürokrata, akinek fontosabb a papír, mint az ember, Petitjean tiszteletes, aki alkalmat ad Viannak, hogy a katolikus egyházon álljon verbális bosszút, no és Angel, a teszetosza, aki mindig csak sodródik az eseményekkel, hogy aztán néha másokat is elsodorjon. Nem soroltam fel minden szereplőt, vannak még páran. Vian mindegyikükből gúnyt űz páratlan nyelvi leleménnyel, groteszk humorral mutat rá az emberi gyarlóságokra. Ráadásul úgy sikerül ez neki mintegy 350 oldalon keresztül, hogy nem válik unalmassá, önismétlővé, ami pedig a hasonló művek fő buktatója szokott lenni.

Meg kell említsem, hogy ez a regény mai szemmel politikailag nagyon nem korrekt (amit kimondottan élveztem), csúnya dolgokat mondanak a nőkről, a homoszexuálisokról, szinte elfogadóan ábrázoltatik a pedofília, szóval a felkészületlen mai olvasót mindez arculcsapásként érheti, de nem szabad megfeledkezni róla, hogy a regény egy olyan korban született, amikor ezekre a dolgokra még másként tekintettek, és humor tárgyát képezhették fővesztés terhe nélkül. És, habár nem mindig úgy tűnik, de ez az elsőtől az utolsó mondatig szatíra, habár ez azt is jelenti, hogy a fene se tudja, mit gondolt valójában Vian.

3 hozzászólás
>!
Ákos_Tóth I
Boris Vian: Pekingi ősz

A Pekingi ősz Vian karrierjének legjobb időszakában jelenhetett meg: a Köpök a sírotokra 1946-os botrányos sikere beemelte őt az irodalmi közéletbe. A korábbi érdektelenség ellenére a Gallimard kiadó gyorsan újranyomta a Tajtékos napokat és a Venyigeszú és planktont, majd a Sullivan „fordításokat” gondozó Scorpion éppen 1947 őszén kiadta a Pekingi őszt – az olvasók rövid időn belül egyszerre három Vian-regényt kapkodhattak össze a polcokról, nem is beszélve A holtaknak már mindegyről, mely szintén 1947-ben látta meg a napvilágot. Az igazság persze az, hogy a valódi kereskedelmi sikert ekkor is a Sullivan-kötetek biztosították, de Boris számára megadatott a lehetőség, hogy immáron főállású íróként önkifejezhessen és pénzt is kereshessen – bár nem feltétlenül egyszerre.

A Pekingi ősz nagy meglepetésemre az eddig megismert életmű legreálisabb alapokon álló írásának bizonyult. Nem kell persze attól félni, hogy Borisnak megjött az esze, de játékos világán belül most lépünk túl először az álmodozó dandy-romantikán: a sztori főhősei egy termelési regényt idéző miliőben, a sivatag mélyén építik vasútvonalukat, miközben munkájukat régészek, az egyház, meg a szerelem nehezíti meg. Maró kritikákért Borisunk sosem ment a szomszédba, de ennyire átfogóan talán még egyszer sem célozta meg a kapitalista rendet, a sok esetben értelmetlen, pusztító, az embert tárgyiasító és gépiesítő kőkemény gazdasági rendszert – a profitorientáltságot. A legtöbb író ilyenkor bedob valamiféle alternatívát: szocialista eszméket, erkölcsi ellenállást, humanizmust, ritkább esetben felkínálnak valamilyen érzelmi megoldást, de esetünkben csakis a patafizika lehet a megfejtés (amit ezúton kereszteljünk is át „a képzeletbeli megoldások tudományának”). Arra viszont nagyon kiábrándító rájönni, hogy fontos és számunkra is ismerős problémákra kizárólag az abszurditás útján találhatjuk meg a megfelelő válaszokat – éppen ebből fakadóan úgy érzem, az …ősz legalább annyira nyomasztó és depresszív, mint a Piros fű, ugyanakkor végletekig kiaknázott nyelvi humora ezt elég jól elrejti előlünk.

Ami viszont izgalmasabbá teszi a könyvet, az a nyilvánvaló kapcsolata a Tajtékos napokkal, illetve bizonyos források alapján a Szívtépővel: nehéz ilyesmit egy groteszk szövegkörnyezetben áskálódva kijelenteni, de ez a három regény vélhetően ugyanabban az univerzumban játszódik. Nem mintha a mű értékén ez bármit is változtatna, de befogadás szempontjából mindenképpen elgondolkodtató adalék. Ahogyan az is, hogy Boris saját problémáit ezúttal is részben beleszőhette a történetbe, B. Mészáros Vilma legalábbis francia vélemények alapján állítja, hogy Angel biztosan, Anna pedig vélhetően Vian alteregója, helyzetük pedig saját magánéleti kríziseinek egyfajta leképzése – patafizikai megoldása. Kíváncsi lennék, Takács M. József erről mit írt a Cartaphilus-féle utószóban. B. Mészáros előszava egyébként elég szakszerű Vian-értelmezésnek tűnik, igaz, akad benne néhány tárgyi tévedés. Az pedig egészen elképesztő, hogy elemzésének jelentős részét a Birodalomépítőkről szóló bekezdések teszik ki, amit annak ellenére ír körül hajszálpontosan, hogy ekkortájt semmilyen formában nem lehetett magyarul elérni…

>!
Magvető, Budapest, 1971
354 oldal · Fordította: Pődör László
12 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I
Boris Vian: Pekingi ősz

Szerencsés pasi vagyok, mostanában egy rakás nagyon jó könyvet olvastam. Ez is köztük van.

Boris Vian chef d'ouvre-ja, azt mondják. Szeretem, amikor egy író játszik, ahelyett, hogy megjátszaná magát. Aki magát adja, annak megadom magam. Huncut francia könyv. Vian a Pekingi őszbe több ötletet sűrít, anélkül, hogy fárasztó vagy öncélú lenne, mint amennyit Örkény az egész életművében használt föl, pedig Örkény még mindig a legötletesebb írók közé tartozik.

Szürreális, oldalanként egy poén, és mégis olyan, mint egy „rendes” regény: a szereplők élnek (ez szerintem nem alapelvárás), furák, de élnek: Petitjean tisztelendő paródiája a katolikus egyháznak, őszintén képmutató, mégis a legszimpatikusabb szereplő. Van hivatal, ami mindig van Viannál, sokáig dolgozott sóhivatalokban. Van szomorú szerelem is, izgalmas nők, fura helyek, érzésekkel rendelkező tárgyak (pl. ha késésben vagy, ráijesztesz az óramutatóra), néhol kafkaian nevetségesen-félelmetes (nekem ilyen volt rögtön az első fejezet, a buszokkal), és a végén egy patetikus-humoros tömeghalál. De a regény nem ér véget. És visszatér a kezdethez. És így tovább. Annyi zseniális ötlet van benne, hogy föl se lehet sorolni mindent. Ezt sokszor újra fogom olvasni.

4 hozzászólás
>!
vorosmacska P
Boris Vian: Pekingi ősz

„Mindjárt odamegyek, és lekenek nekik egy alaposat, elküldöm őket pekingába!”
Ez az egyetlen sor, ami némileg utal a regény címében szereplő városra, de amúgy semmi köze hozzá, és az őszhöz sem. De ezen nem is lepődünk meg, ha egy Vian-regényről van szó.

20 évesen olvastam pár kötetét, nem ismeretlen számomra a világa, szétröhögtük magunkat mondatain, aztán meg elmentünk bulizni.
Ebben a könyvében is tömény adagolásban kapjuk az abszurdabbnál abszurdabb helyzeteket, viselkedésformákat, célokat, megoldásokat. A könyv első fejezeteiben megismerjük a szereplőket, akik a későbbiekben elutaznak a történet helyszínére, Exopotámiába és részt vesznek az évszázad befektetésében: vasutat építenek a sivatag homokjában. A szereplőgárda is igen illusztris: a terv kiagyalója, aki véletlenül kerül a sivatagba az elátkozott 975-ös buszon; egy végtelenül lojális alkalmazott, aki gyilkossá válik, és végül sivatagi meditációval és egy néger nővel vezekel; az orvos, aki igyekszik egálban tartani az elhalálozott és megmentett betegek arányát, spoiler; a pap, aki maga is megér egy misét; a régészprofesszor, aki olykor-olykor múmiahúst ebédel; vagy a történet legpozitívabb szereplője spoiler Angel, aki reménytelenül szerelmes legjobb barátja szépséges, dundi barátnőjébe, Rochelle-be. És ez csak egy kis ízelítő a karakterekből.

Azonkívül sok egyéb hasznos információt is megtudunk, pl. mi az az indián faramuci, vagy hogyan készítsünk múmiakonzervet és hogyan találjuk meg az oroszlánt a sivatagban.
A kötet egy, a feje tetejére állt valóság visszásságaival túl sokat kezdeni nem tudó, rendkívül érzékeny ember megnyilvánulása. A sok blőd szituáció mögött ott lapul a szerző szomorkás, a szépség és a szerelem után áhítozó világa, ami különlegessé és nagyon szerethetővé teszi ezt a könyvet spoiler.

>!
Dormeck P
Boris Vian: Pekingi ősz

„Bevallom, nem igyekszem világos lenni,(…) mert rendkívül bosszantó, mikor valami olyasmit kell megpróbálnom kifejezni, amit én magam oly világosan érzek; egyébként pedig tökéletesen mindegy, el tudom-e fogadtatni vagy sem másokkal az álláspontomat”

A lényeg az, hogy Vian egy zseni.

>!
dokijano
Boris Vian: Pekingi ősz

Eszméletlenül abszurd (vagy szürreális?) regény. Zsibbasztja az ember agyát rendesen. Olvasás közben Örkény egypercesei jártak az eszemben, de nálam Örkény győzött.
A kietlen helyszínen folytatott céltalan, de kemény munkavégzés megviseli a szereplőket. A tábor orvosa sem áll a helyzet magaslatán, „munkájával” erőteljesen elősegíti a dolgozók létszámcsökkenését. Emberi kapcsolatok alakulnak és mennek tönkre, sokféle emberi jellemhiba megjelenik ironikusan felnagyítva.
Kell néha olvasni egy-egy ilyen könyvet is, amelyben kíméletlenül a képünkbe nyomják a nyers és véres valóságot. De azért óvatosan adagoljuk, nehogy megcsömörödjünk tőle.

>!
Holló és Társa / Tulipán, Budapest, 1992
354 oldal · puhatáblás · ISBN: 9637953183 · Fordította: Pődör László
>!
bagett
Boris Vian: Pekingi ősz

a legszebb szerelmes viankönyv – a tajtékos napok a nyomába sem ér

>!
délibáb
Boris Vian: Pekingi ősz

A Pekingi őszt nekem a budapesti tavasz hozta el, ahogy azt a felismerést is, hogy a jelenlegi férfiideálom táskájában egy Vian-kötetnek kell lapulnia.
(Egyébként olyan óvatlan voltam, hogy a kuttogatott pakorica kifejezés észrevétlenül beszivárgott a szókincsembe, nagyég.) :)

>!
Kiss_Csillag_Mackólány P
Boris Vian: Pekingi ősz

Vagy velem van baj, vagy a világgal, de, hogy valami gond van, az biztos.
Medve-random az olvasásom oka, de most az egyszer megbántam az ötletet, hogy kialakult ez az olvasási forma. Ha magam választottam volna magamnak, akkor biztosan félbehagytam volna, de így becsületből elolvastam.
Illetve néha nem is tudtam pontosan, hogy olvasom-e még, vagy elkapott valami kóbor rémálom, könyvvel a kezemben.
Számomra katasztrófa volt, lassú, nehézkes, és oly sokszor értelmetlen!
Ami miatt megkapta a két csillagot, azok a kifinomult szófordulatok, bár gyanítom, hogy ebben a fordítónak is rendesen benne volt a keze, tisztelet és becsület érte neki!
„Ám az csak bámulta szomorú tekintettel a lábát, miközben a két karja lehullott a törzse mellett. Nem szedte fel őket.”

>!
TOrsolya
Boris Vian: Pekingi ősz

Stílusos lenne, ha nem adnék 5 csillagot, inkább csak hármat. De adtam. És kíváncsiságból még párszor elolvasom majd életemben, hátha akkor ép más lesz beleírva. Benne van a pakliban. :)


Népszerű idézetek

>!
Ákos_Tóth I

Tánc közben kiesni a taktusból kevésbé tűnik szerződésbontó oknak, mikor már nem halljuk a zenét.

62. oldal (Magvető, 1971)

>!
Ákos_Tóth I

– Ezt a dobozt igyekszem kinyitni (…) de sehogy sem boldogulok vele.
– Akkor hát ne nyissa ki – javasolta bölcsen a tisztelendő. – Ne erőltessük képességeinket.

243. oldal (Magvető, 1971)

>!
csend_zenésze

Olivia folyton megbotlott, mert a szeme másra gondolt.

Második tétel, XII. (278. o.) (Magvető, 1971)

4 hozzászólás
>!
Ákos_Tóth I

(…) (a többletet mértékrendszerben nem tudjuk kifejezni, mivel a sátor Amerikából származott, s az angolszászok hüvelykben és lábban fejezik ki azt, amit mi méterben; ezért is szokta volt mondani Athanagorász: ezekben az országokban, ahol a láb az úr, ideje lenne már, hogy a méter végre megvesse a lábát) (…)

89. oldal (Magvető, 1971)

2 hozzászólás
>!
csend_zenésze

…, de lányokhoz szomorúság is kell. Nem mintha ők maguk kedvelnék a szomorúságot – legalábbis ezt állítják –, hanem mer a sarkukba szegődik. A csinosaknak. A csúnyák esetében nem beszélhetünk ilyesmiről: az is elég szomorú, hogy ilyenek is vannak. Különben, minden lány szép.

Átmenet (86. o.) (Magvető, 1971)

>!
imma AP

Anna egy fejjel magasabb volt a másik kettőnél. A pontosság kedvéért: a saját fejével.

308. oldal

>!
csillagka P

– A vakok között király a félszemű. Nincs véletlenül egy kése?
– Zsebkésem van.
– Hoci!
Amadis odanyújtotta neki. Amaz kinyitotta a nagy pengét, és erélyes mozdulattal a szemébe döfte.

34

>!
EBrody I

– Egy szó nem sok, annyit sem értek belőle – mondta Nyeletnyeli.
– Ez olyan, mint a dzsessz-zenében a transz – magyarázta Angel.
– Kezdem kapiskálni – válaszolta Nyeletnyeli. – Azt akarja mondani: ugyanúgy, ahogy egyesek képesek megérezni annak a lényegét, mások meg nem.
– Igen – helyeselt Angel. – Rendkívül érdekes dolog, mikor az ember transzban van, azt látni, hogy mások képesek tovább beszélni és a formáikkal bíbelődni. Úgy értem: mikor az ember érzi a gondolatot. Azt a bizonyos anyagi valamit.

Második tétel - VII

>!
Frank_Spielmann I

– Mocskos alak.
– Az ilyenek nagyon kedvesek a nőkkel.

221. oldal

>!
Frank_Spielmann I

Bocsásson meg, de mikor nőt mondok, szép nőt értek rajta. A többi számomra teljesen idegen világ.

268. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Korda István: A nagy út
Eric-Emmanuel Schmitt: Oszkár és Rózsa mami
Émile Ajar: Salamon király szorong
Robert Merle: Mesterségem a halál
Émile Ajar: Előttem az élet
Anne-Laure Bondoux: Csodák ideje
Henri Charrière: Pillangó
Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg
Eric-Emmanuel Schmitt: Ibrahim úr és a Korán virágai
Albert Camus: Közöny / A pestis / A bukás