Pekingi ​ősz 134 csillagozás

Boris Vian: Pekingi ősz Boris Vian: Pekingi ősz Boris Vian: Pekingi ősz Boris Vian: Pekingi ősz Boris Vian: Pekingi ősz

Boris Vian az abszurd mestere. E regényének (talán főművének) címe is abszurd, hiszen nem Pekingben, s nem is ősszel játszódik. Egy biztos: játszódik, s a játékosság, képzeletgazdagság jellemzi leginkább Vian abszurd remeklését, a modern francia próza párját ritkító, eléképesztő klasszikusát, mely egyszerre elgondolkoztató, mélyen emberi alkotás, pompás stílusbravúr és a modernkedés csúcsteljesítménye, blöffje és paródiája… épp csak nem szabad minden szavát komolyan venni.

Eredeti mű: Boris Vian: L'Automne à Pékin

Eredeti megjelenés éve: 1947

>!
Cartaphilus, Budapest, 2009
360 oldal · ISBN: 9632661063 · Fordította: Pődör László
>!
PolgART, Budapest, 2001
262 oldal · ISBN: 9639306193 · Fordította: Pődör László
>!
Tulipán, Budapest, 2000
354 oldal · ISBN: 9637953183 · Fordította: Pődör László

3 további kiadás


Enciklopédia 1


Kedvencelte 25

Most olvassa 17

Várólistára tette 48

Kívánságlistára tette 36

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Frank_Spielmann I
Boris Vian: Pekingi ősz

Szerencsés pasi vagyok, mostanában egy rakás nagyon jó könyvet olvastam. Ez is köztük van.

Boris Vian chef d'ouvre-ja, azt mondják. Szeretem, amikor egy író játszik, ahelyett, hogy megjátszaná magát. Aki magát adja, annak megadom magam. Huncut francia könyv. Vian a Pekingi őszbe több ötletet sűrít, anélkül, hogy fárasztó vagy öncélú lenne, mint amennyit Örkény az egész életművében használt föl, pedig Örkény még mindig a legötletesebb írók közé tartozik.

Szürreális, oldalanként egy poén, és mégis olyan, mint egy „rendes” regény: a szereplők élnek (ez szerintem nem alapelvárás), furák, de élnek: Petitjean tisztelendő paródiája a katolikus egyháznak, őszintén képmutató, mégis a legszimpatikusabb szereplő. Van hivatal, ami mindig van Viannál, sokáig dolgozott sóhivatalokban. Van szomorú szerelem is, izgalmas nők, fura helyek, érzésekkel rendelkező tárgyak (pl. ha késésben vagy, ráijesztesz az óramutatóra), néhol kafkaian nevetségesen-félelmetes (nekem ilyen volt rögtön az első fejezet, a buszokkal), és a végén egy patetikus-humoros tömeghalál. De a regény nem ér véget. És visszatér a kezdethez. És így tovább. Annyi zseniális ötlet van benne, hogy föl se lehet sorolni mindent. Ezt sokszor újra fogom olvasni.

4 hozzászólás
>!
Dormeck
Boris Vian: Pekingi ősz

„Bevallom, nem igyekszem világos lenni,(…) mert rendkívül bosszantó, mikor valami olyasmit kell megpróbálnom kifejezni, amit én magam oly világosan érzek; egyébként pedig tökéletesen mindegy, el tudom-e fogadtatni vagy sem másokkal az álláspontomat”

A lényeg az, hogy Vian egy zseni.

>!
dokijano 
Boris Vian: Pekingi ősz

Eszméletlenül abszurd (vagy szürreális?) regény. Zsibbasztja az ember agyát rendesen. Olvasás közben Örkény egypercesei jártak az eszemben, de nálam Örkény győzött.
A kietlen helyszínen folytatott céltalan, de kemény munkavégzés megviseli a szereplőket. A tábor orvosa sem áll a helyzet magaslatán, „munkájával” erőteljesen elősegíti a dolgozók létszámcsökkenését. Emberi kapcsolatok alakulnak és mennek tönkre, sokféle emberi jellemhiba megjelenik ironikusan felnagyítva.
Kell néha olvasni egy-egy ilyen könyvet is, amelyben kíméletlenül a képünkbe nyomják a nyers és véres valóságot. De azért óvatosan adagoljuk, nehogy megcsömörödjünk tőle.

>!
Tulipán / Holló és Társa, Budapest, 1992
354 oldal · puhatáblás · ISBN: 9637953183 · Fordította: Pődör László
>!
bagett
Boris Vian: Pekingi ősz

a legszebb szerelmes viankönyv – a tajtékos napok a nyomába sem ér

>!
délibáb P
Boris Vian: Pekingi ősz

A Pekingi őszt nekem a budapesti tavasz hozta el, ahogy azt a felismerést is, hogy a jelenlegi férfiideálom táskájában egy Vian-kötetnek kell lapulnia.
(Egyébként olyan óvatlan voltam, hogy a kuttogatott pakorica kifejezés észrevétlenül beszivárgott a szókincsembe, nagyég.) :)

>!
kata__
Boris Vian: Pekingi ősz

Vian tehetsége vitathatatlan. A sok szürreális elem közé ügyesen beleszövi az egyszerre szomorú és szórakoztató társadalomkritikáit vagy éppen saját különleges eszmerendszerét. (Hogy olyanokról ne is beszéljek, mint ami Takács M. József remek utószava után vált világossá, hogy az a gyalázatos Arland , valójában Marcel Arland a Pléiade zsűritagjának karikatúrája, aki Vian ellen szavazott a díj odaítélésekor.)
Egy hajszálnyival tetszett csak kevésbé, mint a Tajtékos napok, a stílus ugyanúgy kifogástalan, itt talán a cselekmény és a szereplők valamiért nem ragadtak meg annyira. Mármint keserűen mosolyogtam utána meg hümmögtem, de mégse voltam teljesen elvarázsolódva.

>!
zanni
Boris Vian: Pekingi ősz

Tetszett benne sok dolog, meg úgy összességében is a történet. De sajnos valahogy mégsem ragadott magával.

3 hozzászólás
>!
csend_zenésze
Boris Vian: Pekingi ősz

Eleinte Vian hozta a már jól megszokott, elmebeteg, szürreális formáját: egészen a címtől kezdve, aztán az első rész szituációival – ahogy szeretjük. Viszont ahogy haladt előre a történet, kezdett egészen más lenni. Persze megmaradt a szürrealitás, de a csiliszták megléte vagy a sötét sáv borzongató képe szinte elhalványult. Angel belopta magát a szívembe, bármilyen teszetosza, undorító, naiv, komoly, beteg (és itt egyéb jelzők, természetesen mindegyik egyszerre jelentkezik, csak hogy ne legyen túl egyszerű), a végére teljesen mást kaptam, mint amit az elejétől vártam volna…
Le a kalappal.
(Bár azért a Tajtékos napokat nálam nem múlta felül.)

>!
lettielena
Boris Vian: Pekingi ősz

Tetszett is meg nem is. Közben azon gondolkoztam, minek is olvasom el, aztán egy idő után magával ragadott és nehéz volt letenni. Sokszor kellett újraolvasnom, vajon a különböző humoros megjegyzések tényleg annyira viccesek, mint elsőnek tűntek, vajon mit akart velük közölni a drága művész.
Csak csatlakozni tudok az előttem szólókhoz, Vian egy zseni!


Népszerű idézetek

>!
csend_zenésze

Olivia folyton megbotlott, mert a szeme másra gondolt.

Második tétel, XII. (278. o.) (Magvető, 1971)

4 hozzászólás
>!
csend_zenésze

…, de lányokhoz szomorúság is kell. Nem mintha ők maguk kedvelnék a szomorúságot – legalábbis ezt állítják –, hanem mer a sarkukba szegődik. A csinosaknak. A csúnyák esetében nem beszélhetünk ilyesmiről: az is elég szomorú, hogy ilyenek is vannak. Különben, minden lány szép.

Átmenet (86. o.) (Magvető, 1971)

>!
imma A+P

Anna egy fejjel magasabb volt a másik kettőnél. A pontosság kedvéért: a saját fejével.

308. oldal

>!
csillagka P

– A vakok között király a félszemű. Nincs véletlenül egy kése?
– Zsebkésem van.
– Hoci!
Amadis odanyújtotta neki. Amaz kinyitotta a nagy pengét, és erélyes mozdulattal a szemébe döfte.

34

>!
EBrody I

– Egy szó nem sok, annyit sem értek belőle – mondta Nyeletnyeli.
– Ez olyan, mint a dzsessz-zenében a transz – magyarázta Angel.
– Kezdem kapiskálni – válaszolta Nyeletnyeli. – Azt akarja mondani: ugyanúgy, ahogy egyesek képesek megérezni annak a lényegét, mások meg nem.
– Igen – helyeselt Angel. – Rendkívül érdekes dolog, mikor az ember transzban van, azt látni, hogy mások képesek tovább beszélni és a formáikkal bíbelődni. Úgy értem: mikor az ember érzi a gondolatot. Azt a bizonyos anyagi valamit.

Második tétel - VII

>!
imma A+P

A nap fel-le járkált az égen, sehogy se tudott dűlőre jutni.

>!
Frank_Spielmann I

– Mocskos alak.
– Az ilyenek nagyon kedvesek a nőkkel.

221. oldal

>!
Frank_Spielmann I

Bocsásson meg, de mikor nőt mondok, szép nőt értek rajta. A többi számomra teljesen idegen világ.

268. oldal

>!
Evione

Átment a kerten, elsétált egy csomó gyerek mellett, akik kalapáccsal hangyákat vertek agyon, ugróiskoláztak, mezei poloskákat pároztattak, s egyéb, hasonló korukhoz illő játékokkal szórakoztak.

C - 1.

>!
imma A+P

Faképnél hagyta Amadist, aki dermedten állt ott, földbe gyökerezett lábbal, amire a vékony homokréteg alatt kiválóan alkalmas volt a talaj.


Hasonló könyvek címkék alapján

Korda István: A nagy út
Eric-Emmanuel Schmitt: Oszkár és Rózsa mami
Émile Ajar: Salamon király szorong
Robert Merle: Mesterségem a halál
Émile Ajar: Előttem az élet
Anne-Laure Bondoux: Csodák ideje
Henri Charrière: Pillangó
Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg
Eric-Emmanuel Schmitt: Ibrahim úr és a Korán virágai
Albert Camus: Közöny / A pestis / A bukás