Mindenkit ​megnyúzunk! 27 csillagozás

Boris Vian: Mindenkit megnyúzunk!

Egyeseket ​bizonyára megtéveszt majd a Boris Vian-életműsorozat eme nyolcadik kötetének tizennyolcas karikáért kiáltó, horrorisztikus címe, és néhány olvasó talán majd valami darabolós gyilkosos vagy vérengző űrlényes történet reményében veszi kézbe ezt a könyvet. Nos, ők csalódni fognak. Ellenben azok, akik már régóta arra vágytak, hogy végre elolvashassák Boris Vian magyar nyelven még soha meg nem jelent drámáit – jelesül négyet a szerző 1947 és 1951 között írt színműveiből –, máris kezdhetnek ujjongani, mert e kötettel kifejezetten nekik kívántunk örömet szerezni. A jelen kötetben olvasható színművek majd' mindegyike valami ellen íródott, valami olyan jelenséget gúnyol ki, ami sajnos ma is mérgezi életünket. A címadó darabot, a sintérmunka mibenlétét megvilágító antimilitarista bohózatot egy antirasszista kiáltvány és egy antiklerikális szatíra követi. Talán csak a negyedik – az utolsó – dráma lóg ki a sorból, de még ebben a habkönnyű komédiában is van egy olyan szereplő, akit… (tovább)

Eredeti cím: L'équarrissage pour tous

Eredeti megjelenés éve: 1950

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Boris Vian Cartaphilus

>!
Cartaphilus, Budapest, 2010
282 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632661384 · Fordította: Pacskovszky Zsolt, Takács M. József, Vinkó József

Kedvencelte 4

Várólistára tette 25

Kívánságlistára tette 12

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Ákos_Tóth IP>!
Boris Vian: Mindenkit megnyúzunk!

Méltatlanul keveset beszélünk a drámaíró Boris Vianról – a regény- és novellaíró, költő Vian van jelenleg a figyelem középpontjában, de sokszor még muzsikus énjét is hajlamosak vagyunk félretolni, pedig minél mélyebbre merülünk az életútban, annál érdekesebb részletek kerülnek a felszínre.

Drámák tekintetében Boris barátunk ugyanúgy késve vívta csak ki a közönség elismerését, mint saját neve alatt megjelent regényei esetében. A kötetben szereplő négy mű közül egyik sem volt zajos siker, némelyikért kimondottan utálta őt a francia közvélemény; még a botrányokkal megalapozott, élete végéig kísértő Köpök a sírotokra is méltatlanul negatív véleményeket kapott, pedig a színdarab gyökeresen megváltozott a sokak által pornográfnak és erőszakosnak titulált regényhez képest.
Nézzük sorjában a szerencsétlenül járt alkotásokat: a címadó egy elképesztő erejű II. világháborús szatíra, pacifista, tele van fekete humorral, és több tabut is megdönt. Egyenlőségjelet tesz a német és amerikai katonák közé, lerántja a leplet az utólag kreált hősökről, de felhívja a figyelmet a megszállt Franciaország területén tapasztalható érdektelenségre is, mondván, a háború semmit sem változtatott meg, az élet a megszállás idején is folyt tovább a maga (elég büdös, bakterházszagú) medrében. A darab rövid ideig volt műsoron, a kritikusok pedig megrótták érte a szerzőt, hiszen alig két évvel a partraszállás után már páros lábbal tiport rá nem csak az amerikai hősök, de a francia nemzeti öntudat tyúkszemére is.
A Köpök a sírotokra kapcsán régóta érzem, hogy a merész Vernon Sullivan „fordítás” egyszerre volt áldás és átok Vian számára. Logikus lépés volt a botrányok után újra elővenni a rasszista felhang mellett rengeteg erőszakkal és szexualitással felturbózott regényt, ugyanakkor Borist mintha nyomasztotta volna a tudat, hogy a nyilvánosság egy része pornográfiának tekinti a művét – azt a művet, amit kényszerűségből tolt az orruk elé, mivel a csodaszép Tajtékos napok a kutyának sem kellett. Drámaként a Köpök… messze nem olyan felháborító, mint eredetije – szűk terek közé szorított kamaradarab, amiben minden szaftos dolog a díszletek mögött történik csak meg, és bár az utószó szerint technikai értelemben akadozó, dadogós dramaturgia jellemzi, szerintem remekül működik. Igaz, menet közben rendszeresen elfeledkeztem arról, hogy nem prózát olvasok… Mindenesetre az előadás bukása és a közönség reakciója nagyfokú álszentségről tanúskodik, jelezvén, hogy a francia közélet egyszerűen nem volt még felkészülve Boris világszemléletére.

A maradék két, rövidebb terjedelmű írás önmagáért beszél: A legalja mesterség szellemes és övön alul bevitt élcelődés az egyház viseltes dolgain, a Medusza-fő pedig egyfajta magánéleti krízisekből építkező komédia, az a fajta önkifejezés, amiben az alkotó úgy könnyít magán, hogy saját kellemetlenségeit nevetség tárgyává teszi. Kultikus státuszt persze ezek sem vívtak ki maguknak…

Tovább tekereg a Vian-mítosz is – a kötet utószavában rengeteg új töredék kerül elő Boris mindennapi életéről. A szimpátiám csak nő irányába, műveinek jelentőségét pedig egyre többre becsülöm: több ő, mint bohém multi-talentum, bizonyos pillanataiban akár egy nemzet lelkiismeretének is tekinthetnénk, avagy az akkori világ legstílusosabb kritikusának. Minden könyve valami újat mutat, és a közös utazásunk talán még félúton sem tart… nagyon várom a folytatást – és hamarosan a muzsikát is!

>!
Cartaphilus, Budapest, 2010
282 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632661384 · Fordította: Pacskovszky Zsolt, Takács M. József, Vinkó József
1 hozzászólás
dokijano >!
Boris Vian: Mindenkit megnyúzunk!

Színmű-válogatás ez a kötet, mégpedig négyet is tartalmaz a szerző 1947 és 1951 között írt színműveiből. Rögtön a címadó drámával kezdődik, amelyről az ismertető azt írja, hogy „a sintérmunka mibenlétét megvilágító antimilitarista bohózat”. Vidámnak tényleg vidám, annak ellenére, hogy az 1944-es partraszállás (D-day) történetét mondja el a francia kisember szemszögéből.
Nekem inkább Örkény egypercesei jutottak eszembe a felvonásokról. Remek ez a groteszk humor!
Nem csoda, hogy az első kiadása nehezen jött össze (1949-ben írta, és csak 1950-ben sikerült kiadót találnia), hiszen eléggé kifigurázza a német és az amerikai katonákat, és az utolsó utáni pillanatban hirtelen ellenállóvá váló franciákat. Fergeteges beszólások vannak benne! Csak ajánlani tudom. A másik három színmű nem hagyott maradandó nyomot az emlékezetemben.

borob>!
Boris Vian: Mindenkit megnyúzunk!

biztos elfogult vagyok, mert Vian az egyik kedvenc íróm, és nem véletlenül, most sem kellett csalódnom. sztem a drámái miatt sem kell szégyenkeznie; szokásos odamondós, csípős humor… meg tudom érteni, hogy miért nem volt túl nagy sikere a saját idejében, dehát istenem, tudni kell magunkon nevetni. :)

saturdaysun>!
Boris Vian: Mindenkit megnyúzunk!

Viant az ember vagy szereti vagy utálja. Nincs köztes állapot. Egyedi, morbid, de humoros. Szeretem minden írását.

Margaréta>!
Boris Vian: Mindenkit megnyúzunk!

Ez nagyon jó kis könyv! :D Szívesen újra is olvasnám, bár most nézem, hogy kölcsön adtam! :) Ezt el kell olvasni, és kész!

malenca>!
Boris Vian: Mindenkit megnyúzunk!

Ez a pasas őrült, de szeretem. Nincs mit tenni, akármilyen baromságot is írhat, mindig szeretni fogom. Az ő tollából a baromság is…. na jó, baromság marad, de nagyon jó fajta baromság :) Kicsit ellenségesen viszonyultam kezdetben a Köpök a sírotokra „újraolvasásához”, de mint kiderült, a darabnak még értelme is van. Hát nem csodás? Végre megértettem miért szeretkezte át magát Lee fél Amerikán! Az utolsó történet pedig parádés volt. Hogy az az esernyőállvány mindig útban legyen!

Trillian>!
Boris Vian: Mindenkit megnyúzunk!

A legtöbb dráma tetszett. Talán a címadó volt a legjobb. Ám a Köpök a sírotokra és a Medusza-fő is nagyon tetszett. A legalja mesterség viszont elég felejthető dráma volt. Ezen kívül nem nagyon tudom mit írhatnék az utószó után. A sok plusz információ mellett a gondolataimat is tartalmazta. Viszont a Köpök a sírotokra című regényre is sort kerítek majd.

Fater>!
Boris Vian: Mindenkit megnyúzunk!

Eddig még nem olvastam Viantól, és azt kell mondjam, nagy hiba volt :-) Személy szerint a címadó dráma tetszett a legjobban, nem csupán a háborúellenességnek e sajátos kifejezési módja miatt, hanem azért is, mert minden abszurditása (és a sorok között érezhető borzalmassága) ellenére is képes mosolyt csalni az ember arcára.
A legalja mesterség is „ütött”, sajnos éppen napjaink politikai- és közélete jutott róla az eszembe, a nem csupán a szószékekről (de azért onnan is jócskán) prédikáló senkiket idézve, akik forradalom és kereszténység ürügyén képesek egy egész országot hülyének nézni…
A köpök a sírotokra is tetszett, mindenképpen el kell olvassam a regényváltozatot is!
Az egy csillag levonás az utolsó mű (Medusza-fő) miatt történt, ez valahogy nem jött be, sőt az egész kötet koncepciójából is kilóg egy kicsit szerintem…

vöri P>!
Boris Vian: Mindenkit megnyúzunk!

Fantasztikus! Általában nehezen kezdek neki egy dráma formában megírt műnek, akkor is, ha valamelyik kedvenc szerzőmtől származik – de Vian itt is csodát tesz! A kötetben szereplő mind a négy dráma egyszerűen zseniális, letehetetlen, és az olvasása közben fel sem tűnik, hogy nem regényt, vagy novellát olvasok épp.
Érdekes volt a Köpök a sírotokra c. művet dráma formában olvasni, és kifejezetten pozitív csalódás volt – lehet, hogy újraolvasva a regényt és másképp értékelném már. A legalja mesterség c. dráma különösen tetszett – nagyon sajnálom, hogy nem tudtam előbb a létezéséről! A Medusza-fő kifejezetten megrendítő erejű, a kötet címéül szolgáló Mindenkit megnyúzunk! pedig a viani kritika egy különösen találó példája! Csak ajánlani tudom mindenkinek, aki szereti Vian műveit!
(Takács M. József utószava, mint mindig, most is méltó a kötethez, komoly értéktöbbletet jelent!)


Népszerű idézetek

Ákos_Tóth IP>!

Egy kis dínomdánom, meg egy kis dínomsvédem, meg dínomnorvégom…

66. oldal (Mindenkit megnyúzunk, Cartaphilus, 2010)

10 hozzászólás
Ákos_Tóth IP>!

AZ APA És hasznos dolog ez a demokrácia?
1. AMERIKAI Nem tudjuk, államtitok.

31. oldal (Mindenkit megnyúzunk, Cartaphilus, 2010)

1 hozzászólás
Ákos_Tóth IP>!

Belép egy német. Kezében puska és páncélököl, ágyút húz maga mögött.

A NÉMET (idegen kiejtéssel) Letehetem ezeket? Zavarnak a futásban.
AZ APA Persze. Tegye csak le. Nem fogunk hozzányúlni.
A NÉMET Köszönöm. Majd visszafelé elviszem.
AZ APA Jó estét.

13. oldal (Mindenkit megnyúzunk, 4. jelenet, Cartaphilus, 2010)

Ákos_Tóth IP>!

Tudod mit, André? Majd megosztom veled a Goncourt-díjamat!

253. oldal (Medúsza-fő, Cartaphilus, 2010)

Ákos_Tóth IP>!

Havi húsz dollár azért nem kevés pénz, főleg annak, akinek nincs.

110. oldal (Köpök a sírotokra, Cartaphilus, 2010)

Ákos_Tóth IP>!

JACQUES Akkor játssza el a Sweet Adeline-t.
A SZOMSZÉD Nem, nem, én olyanokat szeretek, mint a Sweet Sue, a Swanee River
AZ ANYA Minden amerikai dal sz-szel kezdődik?
JACQUES Dehogy, mama, hülye vagy.

60. oldal (Mindenkit megnyúzunk, Cartaphilus, 2010)

Ákos_Tóth IP>!

ANDRÉ Semmi gondom nincs a felöltözéssel, de a mellem folyton leesik.
AZ APA Köss egy zsineget a nyakad köré… így, ni… Anyád is így csinálja.

67. oldal (Mindenkit megnyúzunk, Cartaphilus, 2010)

Ákos_Tóth IP>!

JACQUES (fenyegető hangon) Talán van valami kifogása a protestánsok ellen?
A SZOMSZÉD Van bizony!
JACQUES Mégpedig?
A SZOMSZÉD Nincs hurok a nyakukban.

71. oldal (Mindenkit megnyúzunk, Cartaphilus, 2010)

Ákos_Tóth IP>!

AZ APA Ejnye, Jacques, hagyod békén a húgodat!… Már nem tizenkét éves… Remélem, nem akarsz lefeküdni vele?
JACQUES Miért, te talán nem feküdtél le vele?
AZ APA (méltatlankodva) Mit képzelsz?! Persze hogy nem! Te disznó!
JACQUES Igaz, egy idióta is elég a családban. (nevet)

46. oldal (Mindenkit megnyúzunk, Cartaphilus, 2010)

kata__>!

A darab 1944. június 6-án reggel játszódik egy gyengéd lelkű lónyúzó mester otthonában.

(első mondat)


Hasonló könyvek címkék alapján

Jean-Paul Sartre: Drámák I-II.
Albert Camus: Caligula / Félreértés
Milan Kundera: Jakab és az ura
Alfred Jarry: Übü király / A láncra vert Übü
Keil Béni (szerk.): Piszkos kezek
Albert Camus: Caligula
Jean Cocteau: Veszedelmes éden
Jacques Audiberti: Árad a gazság / A Glapion-effektus
Jean Cocteau: Vásott kölykök / Rettenetes szülők
Jean Cocteau: Vásott kölykök