Minden ​hulla fekete 55 csillagozás

Boris Vian: Minden hulla fekete

„Lehet, hogy azért nem megy, mert amikor azzal a két néger csajjal voltam, amikor a bőrük hozzáért az enyémhez, egyszerre feltört az emlékezetem mélyéből a felismerés, hogy tulajdonképpen én is néger vagyok? És ez a felismerés ébresztette fel bennem a régóta szunnyadó rettegést, a fehér nőktől való félelmet, amely ott lüktet minden néger férfiban?”

A holtaknak már mindegy címmel is megjelent.

Eredeti cím: Les morts ont tous la même peau

Eredeti megjelenés éve: 1947

>!
Láng, Budapest, 1991
186 oldal · puhatáblás · ISBN: 9637840591 · Fordította: Ádám Péter

Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 19

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

>!
Arianrhod MP
Boris Vian: Minden hulla fekete

Ez volt az első olyan Vian-könyv, amit a Sullivan-korszakból elolvastam. És ifjú lévén, feltüzelt, felbosszantott, mulattatott. Mert teljesen más volt, mint amiket előtte bármikor is olvastam. És mert éppen abban a korban voltam, amikor zavart, hogy nem tartozom semmilyen iskolai klikkbe, mert MÁS vagyok. Úgyhogy nagyonis megértettem. És ugye milyen kellemetlen MÁSnak lenni?!!!

>!
krlany I+SMP
Boris Vian: Minden hulla fekete

Hát így el sem hiszem, hogy Vian. Olyan semmilyen. Egy szimpla történet arról, hogy ha elhiszed magadról a hülyeséget, akkor mi mindenre vagy képes, aztán lehet jól megbánni. Illetve férfiak és az ő erkölcsi felfogásuk. Nem, nem általánosítva, csak úgy skatulyázva.

1 hozzászólás
>!
Christine_
Boris Vian: Minden hulla fekete

Első Boris Vian könyvem. Érdekes szemléletmód egy fehér bőrben született feketéről.

>!
arnoldzaabs
Boris Vian: Minden hulla fekete

Szerintem nagyon is vianos. A mondanivalója pedig mély és fontos. Viszont könnyen félreérthető, ha valaki felületes, vagy csak beleolvas. A kép a végén áll össze teljesen.

>!
Margaréta
Boris Vian: Minden hulla fekete

Ó, az eredeti regény a legjobb, az átirat kicsit kurtára sikerült, bár mindkettőt érdemes elolvasni! :)

>!
Szanya
Boris Vian: Minden hulla fekete

Ez volt az első Vianom és persze az első Vernon Sullivanom, így kissé kétkedve álltam neki az olvasásnak, de a vége felé már egészen összeállt a történet. Vannak itt nők, bunyó, pia, drogok, na meg persze jó sok vér és gyilkosság – és mindez abból fakad, hogy főszereplőnk nem tudja eldönteni, hogy ő most ki is valójában. Meglepő humor, polgárpukkasztás, négerek, szürrealista cselekmény… A maga módján egy mestermű, de hát a holtaknak már mindegy…

>!
EBrody I
Boris Vian: Minden hulla fekete

Nem tudom, hogy sírjak vagy nevessek, most még csak ráncolom a homlokomat és próbálok rájönni, hogy ennek a könyvnek mi volt az értelme, mert az nem lehet, hogy egy fekete-fehér ember „rájött az öt perc”-éről szóljon ez az egész. Beharangozták, hogy ilyen-olyan szuper, a fülszövege is isteníti, de nem vagyok elájulva. Polgárpukkasztónak se mondanám, hajtja a kíváncsiság az embert, hogy na mi lesz, hogy oldod meg pasikám, de végül csak egy „tipikus” történetet hagy maga után.

8 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Dormeck P

Amíg legbelül ugyanaz maradok, mindig van rá esélyem, hogy mindent visszaszerezzek.
De ha tulajdon testem árul el, akkor csakugyan nem marad más, csak a nagy büdös semmi.

>!
EBrody I

Nézte, nézte az élettelen testet. A lány most nagyon szép volt. Olyan szép, mintha nem is kurva lett volna.

140. oldal

>!
EBrody I

Mi tagadás, nem volt hozzá valami nagy kedvem, hogy odamenjek és laposra verjem őket. Elfásultam, ez az igazság. Már-már fehér embernek éreztem magam.

7. oldal

>!
EBrody I

[…] nemsokára megint ott lépdeltem a sárga fényben tündöklő utcán, együtt egy árnyalakkal, amely hol előttem járt, hol mögöttem, aszerint, hogy közeledtem egy utcai lámpához vagy éppen távolodtam tőle.

61. oldal

>!
krlany I+SMP

Azon az estén nem voltak túl sokan, a zenekar is csak ímmel-ámmal játszott, ilyenkor a fiúk mindig lazítanak egy kicsit.

(első mondat)

>!
EBrody I

Elég különös egy bűnöző észjárása – villant át rajtam. Az emberek azt hiszik, folyton furdalja a lelkiismeret. Hogy szörnyű látomások gyötrik. Fenét! Még arra is csak erőnek erejével tudja magát rákényszeríteni, hogy elgondolkodjék egy kicsit tettének következményén.

113. oldal

>!
EBrody I

– Nem kell mindjárt berezelni – szóltam oda a feleségének.
– Nem ijedtem meg – válaszolt az asszony. – Csak azt tettem, ami a kötelességem.

150. oldal

>!
EBrody I

De ő csak állt és nézett. Mintha valami megcsillant volna a szemében. Dehogy, micsoda őrültség! Ugyan mit lehet látni a másik szemében?

26. oldal

>!
EBrody I

Vettem egy újságot, de ki sem nyitottam, már be is futott a szerelvény. Rengetegen voltak, de nagy nehezen sikerült bepréselnem magam. Mindjárt nem voltam olyan egyedül. Mennyi ember, és mindegyik igyekszik valahova. És mindegyik tudja, hogy kicsoda. Csak én nem megyek sehova, csak én vagyok fehér és fekete is egyszerre, és se a fehérek nem fogadnak be, se a feketék. A franc egye meg, már megint nincs semmi az újságban.

75. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Lakatos Levente: Aktus
Karen Chance: A hajnal átka
Pergel Zsolt: A fájdalom gyönyöre
Gordon Dahlquist: Az álomfalók
Pierre Lemaitre: Téboly
Franck Thilliez: E-szindróma
Victor Hugo: A párizsi Notre-Dame
Thierry Jonquet: Tarantula