Köpök ​a sírotokra 295 csillagozás

Boris Vian: Köpök a sírotokra Boris Vian: Köpök a sírotokra Boris Vian: Köpök a sírotokra

A ​második világháború után feltűnt művésznemzedék jelentős írója a 39 éves korában elhunyt Boris Vian. Mérnök, matematikus, zenész, író. Sokat alkotott, de legnagyobb sikerét a „Köpök a sírotokra” című botrányokat kiváltó regényével aratta. A regényt – tréfás fogadásból – két hét alatt írta meg, s amerikai álnév alatt – Sullivanként – adta közre. A könyv elsősorban nem tematikájának köszönheti sikerét, hanem a maga idejében (1946) Franciaországban is szokatlan nyers szókimondásának és ragyogó nyelvi stílusának. Az egész művet átlengő heves szexualitás mellett az író különleges művészi eszköze, a stílus filmszerűséget, az amerikai „thriller”-irók szűkszavúságának utánzása. Izzó gyűlölet sugárzik a műből az amerikai Dél akkor még nagyon élő (s máig is alig csökkenő) faji megkülönböztetése ellen. Lee Anderson rövid, de szenvedélyes életútja zajlik le előttünk: bosszúja öccse haláláért eszelős tettekre sarkallja. Boris Vian és életműve nem ismeretlen a magyar közönség számára.… (tovább)

Eredeti mű: Boris Vian: J'irai cracher sur vos tombes

Eredeti megjelenés éve: 1946

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Boris Vian

>!
Cartaphilus, Budapest, 2008
168 oldal · ISBN: 9789632660806 · Fordította: Takács M. József
>!
PolgART, Budapest, 1999
138 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638594357 · Fordította: Rózsa László
>!
Láng, Budapest, 1989
222 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630263904 · Fordította: Rózsa László

Enciklopédia 2


Kedvencelte 20

Most olvassa 11

Várólistára tette 110

Kívánságlistára tette 57

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Ákos_Tóth IP
Boris Vian: Köpök a sírotokra

1959. július 23., a Köpök a sírotokra premierje… Miután hosszas harc után sem sikerül elérnie, hogy nevét levegyék a szerinte hazugra sikerült film stáblistájáról, Boris Vian felpattan a moziszékéből, ordítozni kezd, szidja a producereket és a rendezőt, majd szívrohamot kap és összeesik. Nem sokkal később, a kórházba szállítás közben hal meg – botrányos műve az utolsó pillanatokig végigkísérte az életét. Csoda-e, hogy a regény így minden Vian-rajongó számára kulcsmotívum és szomorú sarokpont is a fantasztikus életműben?

Őszinte leszek, engem ez az egész eseménysor frusztrál – már-már nyápic módon kívánom, bár ne született volna meg ez a könyv, pedig nélküle a Vian-mítosz sosem alakult volna ki. Az elátkozott alapötlet, a fehér bőrű, de fekete származású amerikai író, Vernon Sullivan kitalált alakja Boris legnagyobb fricskája volt: az alteregó megteremtése trollkodás lehetett a köbön, reakció arra a felismerésre, hogy Vian saját művei senkinek sem kellenek, az amerikai krimik és thrillerek viszont igazi slágerek a könyvpiacon. A regény így elsősorban ezeket a köteteket figurázza ki: szándékoltan tobzódik az erőszakban, az alkoholban és a pornográfiában, stílusa visszás, akárcsak az alapul szolgáló amerikai minták. Ha a sztoriban valami durva, letaglózó, túlzó, stilisztikailag félrecsúszott, valószerűtlen, az bizony direkt olyan. Nem olvashatjuk szórakoztató irodalomként, mert ugyanúgy beleesnénk Boris csapdájába, mint az ötvenes évek francia közönsége. A Köpök a sírotokra oldalain egyáltalán nem a nyilvánvaló tartalom a fontos…
Helyette ott van egy mai fejjel elég nyilvánvaló alaptézis, miszerint az amerikai társadalmat megmérgezi a rasszizmus, az elnyomott kisebbségbe ültetett komplexusok, a szabados életmódot, szexuális szabadságot teljesen félreértő hedonizmus. Emiatt a Köpök a sírotokra szereplőivel esélytelen az azonosulás. A fehér férfiak haszontalanok, perverzek, a lányok könnyűvérűek, féktelenül habzsolják az életet, Lee pedig a családját ért atrocitások, sőt a már-már genetikailag kódolt gyűlölete miatt abszolút felhatalmazva érzi magát a gyilkolásra. A regény szereplői néhány mellékes kivételtől eltekintve áldozatok, jobb sorsra érdemes, de rossz pályára kényszerített emberek. Az, hogy Boris belekényszeríti az olvasót az egyre állatiasabb főhős nézőpontjába, egészen zseniális húzás – ebből fakad a sajátos, éjsötétbe hajló fekete humor, meg az egész sztori könnyed hangvétele, amiből nem tud kizökkenteni sem a nemi erőszak, sem a pedofília ábrázolása.

Az ötlet mellesleg bevált, Franciaország most először bekajált egy Vian-regényt. A botrányt eleinte mesterségesen próbálta gerjeszteni a kiadó, de az igazi lavina akkor indult meg, amikor színre léptek az erkölcscsőszök. Boris ekkor talán élvezte is a személyét ért pitiáner támadásokat, de az idő múltával Sullivan egyre nagyobb teher lehetett a vállán. A Holtaknak már mindegy előszavában még lelkesen folytatja a játékot, majd egyre több blődséget enged meg magának. A befolyó pénznek hála otthagyhatja a munkáját, végre teljes állásban írhat és zenélhet. Megjelennek az igazi Vian-regények, majd a Köpök a sírotokra színpadi mű formájában is visszatér. Ironikus módon az előadás érdektelenségbe fullad, mivel hiányzik belőle a korábban megvetett pornográfia – amiről a közönség nem akart olvasni, azt nagyon szívesen megnézte volna élőben. Az önálló életre kelt mű kétségkívül megkerülhetetlenné vált az idők során – a fél csillagot kizárólag Boris halála miatt vontam le. Lee Anderson históriája sok gyönyörű regény megszületéséhez hozzájárult, de legalább annyitól meg is fosztott minket…

>!
Cartaphilus, Budapest, 2008
168 oldal · ISBN: 9789632660806 · Fordította: Takács M. József
9 hozzászólás
>!
Bleeding_Bride ISP
Boris Vian: Köpök a sírotokra

Meghalni nem is olyan egyszerű – szokta nagytatám mondogatni, ugyanakkor azt is mondják, hogy a művésznek kicsit mindig meg kell halni, ha a lelkét is beleviszi az alkotásaiba.
Azt hiszem, ez a kötet nem csak a soraiban és a sorok mögött elrejtett, sajnos még talán ma is érvényes, mondandójában gyilkolt, és nem is maga Vian halt bele, hanem a társadalom él tőle zombiként.

>!
Bélabá P
Boris Vian: Köpök a sírotokra

Előszó: a könyv is ezzel indul. Tegnap este kinéztem, mert tudtam, hogy ma utazás alatt lesz módom olvasni. Rövid, gyorsan olvasható, kb 2,5 óra.

Kurvoid kis pipik, piálás, bulik, olyan férfiak, akiket a… szerszámuk hajt. Jé, ez tipikus déjavu érzés. Ilyesmit már olvastam, például Bukowskitól. Boris Vian kisregénye nem olyan durva, mint Bukowskié és megkockáztatom, hogy jóval szebb stílusban megírt történet. A hangulata nagyon ott van a szeren. Megspékelve egy poros amcsi kisváros könyvesboltjával, ami főhősünk melóhelye. Két dolog, ami miatt nem tudok és akarok max pontot adni: mi a francot műveltek a szerencsétlen kislányokkal, minek kellett azt tenni? spoiler Pont az előző olvasmányom világít rá, hogy az erőszaknak nincs sok értelme. Erre megint előjön. Jól megírt, hangulatát tökéletesen átadó történet, csak a vége furcsa. Túl furcsa valahogy nem volt benne. Még annak ellenére sem, hogy ilyen környezetben és karakterek között megesett már a történelemben hasonló.
Hogy mi a mondanivaló? Talán az, hogy tojjuk le magasról az élet gondjait, próbáljuk élvezni azt. Szembe megy az elfogadott viselkedési normákkal, nyugodtan mondható trollnak, ha már egy ilyen kihívás miatt vettem elő. 4 csillag (4,2 pont) a fentiek miatt.

8 hozzászólás
>!
csillagka P
Boris Vian: Köpök a sírotokra

Az igazi művész képletesen minden alkotásába belehal egy kicsit, Borisnak a lopásba nem csak lelkileg sikerült. Mekkora tragédia és igazságtalanság ez a sorstól, milyen kegyetlen fricska? Vian életében csak álnéven írt könyveivel lehetett sikeres, és megszakadt a szíve mikor látta mit kezdtek a filmesek, ezzel a 2 hét alatt összehozott társadalom kritikával, amit nem tartott elég kidolgozottnak, pedig messze túlmutat sok mindenen ami mostanában a kezembe került.
Jing és Jang. Gandhi vagy Che Guevara? „A számolás joga” után megint egy fekete könyv azaz egy szőke néger dühe a társadalom és azon belül is a fehér kisasszonyok ellen. Nem lehet jó vége, ahogyan jó eleje sincs, a harag sosem jó tanácsadó, sokkal jobban tetszik a másik út, akkor is ha valahol mélyen azért elismerem, hogy a ószövetség kegyetlen Istene mondott valami olyasmit: Szemet szemért! Fogat fogért! (a lányok sokkal okosabbak voltak) Nem volt tudatos a választás, még is nagyon jókor, elgondolkoztató könyvet olvastam egy emberről aki még magával sincs tisztában, nem hogy a körülötte lévő világgal. Vérrel nem lehet gyógyítani, csak újabb szenvedéseket okozni, mint látszik magunknak is.

>!
KingucK P
Boris Vian: Köpök a sírotokra

Aludnom kellett rá párat, hogy az értékelést is megírjam a könyvhöz.
Maga a cselekmény fokozott izgalmat és erotikus töltést tart fent egészen a végéig.
Nagyszerűen meg van írva (különösen azt tudva, hogy egy hétvégén készült el), olvastatja magát, s mivel nem hosszú ha valaki neki fekszik egy délután elolvassa.
Ami zavart, és ezért nem 5*-os, amit már máshol is olvastam: spoiler A célt értem, de az eszközzel nem értek egyet!
Szóval annyira tetszett, hogy több könyvet is elolvassak a jövőben az írótól :)
Azoknak ajánolm: akinek erősek az idegei.

2 hozzászólás
>!
smetalin
Boris Vian: Köpök a sírotokra

Első szó amit kiejtettem a számon olvasás után: oh!!!
Mindent leírtak már előttem, boncolgatták, fejtegették a könyvet és mondani valóját. Én rövid leszek: ez egy eszelős erotikus regény, ami a végére átcsap vad gyűlöletbe. Ha megnézitek a címkéket, akkor tudni fogjátok miről is szól, szerintem érdemes azt a pár órát rászánni a könyvre, hogy elolvassátok.
Az előszót és az első fejezetet újraolvastam,( a könyv olvasása közben) hogy teljes legyen a kép.

5 hozzászólás
>!
n P
Boris Vian: Köpök a sírotokra

Boris Vian azaz Veron Sullivan, a nagy avantgárd fenegyerek, a sokoldalú művész, akit többször is perbe fogtak, de ő remekül megélt az irodalmából. Hírhedt könyvét sokan olvassák. 1946-ban írja meg ezt a cinikus, szürrealista, „cselekménydús” könyvét és nekem úgy tűnt, mindent belerak amit az addig leélt 26 éve alatt tapsztalt a világról. Volt ideje felkészülni és kiművelni magát egy ilyen köpésre. Eddig elkerültem a könyveit, de a diákok közül többen is olvassák és látnak benne fantáziát, bátran ajánlották nekem is. Nem hiába, mert tetszett. A fantáziáról csak annyit, hogy van is benne bőven, de a hatásvadászat nem nem szokott célt érni nálam. Hogy polgárpukkasztásként vagy paródiaként kell olvasni? Paródiának gyenge és nem igazán pukkasztott. Két hét alatt írta meg Sullivan álnéven. Szereplőit sem mutatja be részletesen, nem bonyolítja a lelki traumák leírását, a jelzőket is ránk bízza. Némi gyerekkori élmények felidézésével próbálja megerősíteni a főszereplő az igazát. Ha van ilyen. Pusztán a nem titkolt szándékok alapján ítélkezhetünk is a történet felett. Ha ítélkezünk. De a gyakorlott thriller néző, ezt a filmszerűen megírt regényt simán lenyeli. Én ugyan nem vagyok az, de a Top 10-es listámon, mondjuk a Született gyilkosok című film előkelő helyen áll. Hasonló képek ugrottak be a könyv olvasása közben is. A téma viszont teljesen más. Lehetne boncolgatni (és ez a szó itt különösen a helyén van) a miérteket, a szándékokat, a gyűlöletet, a bosszút. Nagy téma lehetne a társadalmi hovatartozás kérdése is (mert valahova tartozni kell) , de Lee is olyan egyszerűnek látta az egész tervét, hogy én sem akarom bonyolítani a dolgot. Általában a műveltségben, iskolázottságban való alultápláltság szokott ilyen peremszéli indulatokat szűlni, ami Lee Andersonnál nem áll fenn. Még csak nem is primitív, ha a gondolkodását is megvizsgáljuk. Céltudatos, agresszív, amit a szexben próbál kiélni. De hát az sem elég egy idő után, csupán eszköz ahhoz, hogy bosszúszomját csillapítsa. Állati ösztöneit nem rejti véka alá, viszont dícséretes, hogy nem káromkodik. A könyvben nincs káromkodás. Talán azért, hogy majd az olvasó mondhassa a magáét… van aki mondja is. Minek? Ha már Lee viselkedéskultúrája hagy némi hiányt maga után, akkor az olvasó se vegye fel a kesztyűt. Két dolog volt számomra nagyon érdekes a könyvvel kapcsolatban. Az egyik, hogy mi mindenre jó Jób könyve és abból egy idézet, amit levélben kap meg Lee és mintegy megerősítésként fejből idéz is. A másik pedig, hogy 1980. május 9-13 között zajlott a 33. Cannes-i Filmfesztivál, ahol olyan filmekkel együtt szerepelt a könyv címe, mint Tarkovszkij Sztalker című filmje. De a sztori ebben az, hogy a szovjetek a Sztalkert nem engedték bemutatni és egy kis csalással a filmtekercsre Vian Köpök a sírotokra címét írták. A cenzúrából ott ülő nézők persze nem kis döbbenettel és megbotránkozással hagyták el a termet a vetítés elején.

8 hozzászólás
>!
Stone
Boris Vian: Köpök a sírotokra

@sztimi53 könyvtárából kikölcsönzött darab. Semmit sem tudtam a történetéről.
Azt írja, paródia. Kösz! Vannak dolgok, amikkel bizonyos emberek előtt nem jó viccelni. Nem, nem a bigott, kispolgári lelkem miatt.
Másodsorban, nem bírtam letenni, nyílegyenes út a bűnbe, a büntetésbe, talán a bűnhődésbe? Egy kis elfojtott düh. Egy kis tehetetlenség, egy kis öntudatüzekedés. Beteg mindenki, belül romlik el. Az anyaméhből való távozás után reklamációnak helye nincs….

10 hozzászólás
>!
dokijano
Boris Vian: Köpök a sírotokra

Azt olvastam, ezt a regényét – fogadásból – két hét alatt írta meg a szerző. Egész jó lett!
Már régóta kerülgettem a könyvet, aztán amikor megint a szemem elé került, lecsaptam rá. Első olvasásom Viantól, és megnyert vele. Tetszett szókimondó nyersessége, amolyan ami-a-szívemen-a-számon stílusú szövege. A fülszövege szerint az egész művet átlengi a heves szexualitás. Ez nyilván igaz volt a kiadásakor (1946), meg még utána is pár évtizedig. Nem véletlenül számított botránykönyvnek, de mai szemmel olvasva ez azért enyhe túlzás. Mindenesetre sajátságos életszemléletet ismerhetünk meg belőle. Nekem ez most bejött. És az is, hogy színes papírra nyomtatták. De azért magamban reménykedem, hogy a többi regénye nem ilyen. :-)

10 hozzászólás
>!
chhaya P
Boris Vian: Köpök a sírotokra

A bosszú sosem kifizetődő. Lee úgy hiszi, az ő háborgó lelkét megnyugtatná, de kiderül a végén, hogy ez nem így van spoiler. A bosszúállás nem gyógyítja a régi sérelmeket, nem enyhíti az igazságtalanságot, csak újabb értelmetlen erőszakot szül.

Nagyon sok mögöttes tartalom rejtőzik a sorok mögött, ami csak látszólag merő hedonista agymenés, tele alkohollal és erotikával… Faji előítéletek, a származás és a látszat fontossága, a bosszú… Hiányoltam ezek részletesebb kifejtését, mert ami egy két hét alatt összedobott, rövidke polgárpukkasztó írás lett, lehetett volna valami sokkal nagyobb, erőteljesebb mű is.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
ludovika

…azt hiszem, az ember nem lehet egyszerre tisztán látó és istenhívő, márpedig én nem akartam elveszíteni a tisztánlátásomat.

30. oldal

>!
ludovika

A gitár olyan hangszer, ami ellustítja az embert. Fogod, eljátszol rajta egy dalt, aztán leteszed, egy kicsit bóklászol, majd megint a kezedbe veszed, lefogsz egy-két akkordot, vagy ha fütyörészni támad kedved azzal kísérheted a dallamot. Ha van gitárod, a napjaid gyorsan telnek.

136. oldal

Kapcsolódó szócikkek: gitár
4 hozzászólás
>!
Ákos_Tóth IP

(…) nem nagyon szeretem sem a baseballt, sem a hokit, így aztán sosem lesz belőlem híres diák.

65. oldal (Cartaphilus, 2008)

>!
fülcimpa

– Nem kell, hogy a dolgok túl soká tartsanak.
– De igen. A kellemes dolgoknak örökké kell tartaniuk.
– Maga tudja, hogy mi az, ami kellemes?
– Igen, például beszélgetni magával.
– A maga öröme. Ez egoizmus.

XII. fejezet

>!
ludovika

– De igen, én ismerem magát – mormolta. – Behunyt szemmel is le tudnám írni… a legapróbb részletekig… és a legnagyobbakig.

98. oldal

1 hozzászólás
>!
Hush_Campo

Könnyű vakmerőnek lenni ebben az országban, nem kell más, mint kimondani azt, amit mindenki láthat, ha veszi magának a fáradságot.

>!
Cheril

Elhitte, ha az ember jót cselekszik, akkor elnyeri jutalmát. Ami, ha meg is történik, nem egyéb véletlennél.

>!
Hush_Campo

Ott nálunk nélkülöztük a bobby-soxereket. Pedig jó lett volna belőlük. Kis tizenöt évesek, hegyes kis mellecskékkel a feszülő pulóver alatt, amit direkt csinálnak ezek a kis pipik, nagyon is céltudatosan. Szép, egyenes tartásúak a lapossarkú cipőikben, élénkzöld vagy élénksárga zoknival; széles szoknyák, kerek térdecskék; és mindig széttárt combokkal ülnek a földre a fehér bugyiban. Igen, tényleg szerettem ezeket a bobby-soxereket.

>!
Hush_Campo

A grape-fruit Bourbonnal nem valami mesés dolog, de mindenesetre jobb, mint üresen.

>!
Hush_Campo

Minden lányt megkaptam, egyiket a másik után, de ez túlságosan egyszerű volt, és egy kicsit undorító. Majdnem olyan könnyedén csinálták, mint amikor az ember fogat mos higiéniai okokból. Úgy viselkedtek, mint egy majomhorda, lomposak, lármásak, haspókok voltak;


Hasonló könyvek címkék alapján

Celeste Ng: Amit sohase mondtam el
Mario Puzo: A Keresztapa
Natsuo Kirino: Kín
Bret Easton Ellis: Amerikai psycho
Stephen King (Richard Bachman): Sorvadj el!
Iain Banks: A darázsgyár
Leïla Slimani: Altatódal
Bernard Minier: Testvériség
Lakatos Levente: Bomlás
Konkoly Zsófia – Tóth Klaudia: Lacrimosa