Nőírók ​és írónők 9 csillagozás

„Körülbelül ​ez a harminc év volt az, amely alatt nálunk nők komoly írókká fejlődtek. …Abban a küzdelemben – joggal nevezhetném szabadságharcnak –, amely a nők (és írónők) élete volt ezekben az évtizedekben, …melléjük állt Osvát Ernő és a Nyugat. Éppen ezért nagyon is sokat jelentett nékik a Nyugat … De nem lehetne-e ezt a tételt, illő kisebb méretben, meg is fordítani? …Annak a sok évfolyamnak sokszínű gazdagságához semmivel sem járultak hozzá az írónők?” Reichard Piroska Elek Artúrnak címzett gondolatai jól körvonalazzák a könyv szerzőinek alapvető kérdésfelvetéseit is.
A Nyugat viszonylag sok és sokféle női szerzőt közölt. E tény mögött a folyóirat nagy esztétikai önmítoszán túl ("csak az írás minősége számít") a korszak egyik legaktuálisabb kérdésére reagáló szerkesztői koncepció éppúgy felfedezhető, mint a személyes motivációk.
A kötetben a folyóirat által leggyakrabban közölt tíz nőíró portréja szerepel. A tanulmányok tehát az akkori kánont, a Nyugat által… (tovább)

„Körülbelül ​ez a harminc év volt az, amely alatt nálunk nők komoly írókká fejlődtek. …Abban a küzdelemben – joggal nevezhetném szabadságharcnak –, amely a nők (és írónők) élete volt ezekben az évtizedekben, …melléjük állt Osvát Ernő és a Nyugat. Éppen ezért nagyon is sokat jelentett nékik a Nyugat … De nem lehetne-e ezt a tételt, illő kisebb méretben, meg is fordítani? …Annak a sok évfolyamnak sokszínű gazdagságához semmivel sem járultak hozzá az írónők?” Reichard Piroska Elek Artúrnak címzett gondolatai jól körvonalazzák a könyv szerzőinek alapvető kérdésfelvetéseit is.
A Nyugat viszonylag sok és sokféle női szerzőt közölt. E tény mögött a folyóirat nagy esztétikai önmítoszán túl ("csak az írás minősége számít") a korszak egyik legaktuálisabb kérdésére reagáló szerkesztői koncepció éppúgy felfedezhető, mint a személyes motivációk.
A kötetben a folyóirat által leggyakrabban közölt tíz nőíró portréja szerepel. A tanulmányok tehát az akkori kánont, a Nyugat által legértékesebbnek tartott nőírók történetét tárják fel. Vannak köztük ismert és kanonizált írók (Kaffka Margit, Lesznai Anna, Török Sophie), talán ismerősen csengő nevek (Bohuniczky Szefi, Kádár Erzsébet, Kosáryné Réz Lola, Lányi Sarolta), de mára egészen elfeledett szerzők is (Gyulai Márta, Kovács Mária, Reichard Piroska). Az ő pályájuk és írásaik megismerése a folyóirat egészéről való gondolkodásunkat is árnyalhatja. Hiszen miközben a (férfi) Nyugatról való ismereteink folyamatosan gazdagodnak és módosulnak, azok a szerepek, amelyeket a nők töltöttek be a magyar irodalom legfontosabb lapjánál, az utókor számára nagyrészt még mindig ismeretlenek.