Portrék ​a Másikról 8 csillagozás

Azért vontam le fél csillagot, mert az elején van egy fejezet a pszichoanalízisről, női pszichoanalitikusokról, ami engem nem annyira érdekelt, viszont a három írófeleség portréja hihetetlenül érdekes és izgalmas.

Nagyon jó ez a könyv!
foa: Borgos Anna nekem nagyon szimpatikus (volt már a könyv olvasása előtt is) egyfelől, mert hiteles, látom rajta, hogy tudja, érti és érdekli, amit csinál, másrészt, mert avval foglalkozik, amivel én is szívesen foglalkoznék ami engem is birizgál: irodalom és pszichoanalízis/pszichológia összekapcsolása, mindez a századforduló illetve a 20. század első harmadában-felében.
Az első rész (tulajdonképpen bevezetés/felfezetés a könyv törzsanyagát adó portrékhoz) a pszichoanalízisről, női pszichoanaltikusokról szóló rövid összefoglaló, ami talán nem nélkülözhetetlen a későbbiek megértéséhez, viszont érdekes (csípem nagyon az öreget Freudot, de a nőkről való eszmefuttatásait egyszerűen képtelen vagyok elfojtott! kuncogások nélkül olvasni .. pedig B.A. itt csak néhány ide vonatkozó gondolatot vonultat fel)
A három „portré” meg hát szimplán jó, B.A. objektíven és a lehetőségekhez képest részletesen tárja elénk az írófeleségek történetét, motivációikat, sorsukat, illetve rajtuk keresztül a női szerep(ek), a szerepekkel való potenciális megküzdési stratégiákat, identitás stb. problematikáját. érdekes belegondolni abba is, hogy ami végülis mindhármukban a leginkább közös, az az (persze más-más okból eredő) önbizalomhiány, ami már a házasság előtt is elég meghatározó mindhármuknál..
Én egyértelműen (mindig is) Kosztolányinét bírom a legjobban hármójuk közül (meg őt amúgy is). Török Sophietól régebben a víz kivert, olyan ellenszenves (ez abszolút szubjektív, nehogy megbántsak ezzel bárkit), a könyv hatására azért kicsit máshogy látom most őt (csak továbbra sem szimpatikus, de tulképpen érdekesek, amiket írt). Böhm Arankáról meg csak annyit, hogy – Devecseriné szavait eltulajdonítva – „legszívesebben fejbe vertem volna”. oké, ez meg aztán végképp szubjektív rész, de őt rosszabb napjaimon simán leparazitázom, de tény, hogy mellette nem lehet csak úgy elmenni, vele nem lehet közömbösnek lenni, biztos volt valami kisugárzása, ami csak nekem nem jön át, hogy úgy ragadtak rá a pasik (és a nők is persze), mint a légypapírra
és persze mindenkiről kiderül, hogy valójában min. biszexuális volt.. és így meg aztán tényleg vicces, (ha nem egyenesen perverz? groteszk?) h. a „látens homoszexuális” Mis meg a biszexuális Ilonka.. hogy ezek aztán hogyan jöttek össze két hónap alatt legalább akkora talány számomra, mint hogy Frici valójában miért nem dobta ki Arankát a francba, mert szerintem az, hogy ezzel a libával milyen izgalmas az élet, egy nagy humbug
OFF: Ny.K. úr meg talán belepillanthatott volna, hogyan kell bulvármentesen, kutatással, elemzésekkel jót írni, persze csak, ha nem az eladott példányszámra hajtunk meg arra, hogy a mikulás a mi könyvünket tojja minden kiscsizmába.. remélem ez a rész totálisan irreveleváns lesz minél előbb