Portrék ​a Másikról 8 csillagozás

Alkotónők és alkotótársak a múlt századelőn
Borgos Anna: Portrék a Másikról

Milyen módon léphettek ki a nők hagyományos szerepeikből a múlt századelőn? A könyv a Másik-szereppel való küzdelem néhány jellegzetes példáját és ezek hátterét vizsgálja. Középpontjában három Nyugatfeleség áll, de számos más, az átmeneti női szerepeket érintő kérdésről is olvashatunk. A könyv fő fejezete Török Sophie, Harmos Ilona és Böhm Aranka életútját követi végig: hogyan viszonyult a három öntörvényű, alkotó energiákkal bíró nő az írófeleség szerepéhez az irodalmi és magánéletben, milyen házasságban éltek, vonzódtak-e saját nemükhöz, milyen volt a kapcsolatuk gyermekükkel, és hogyan küzdöttek meg íróférjük létezésével és halálával – mindez megtudható a pszichológus Borgos Anna könyvéből, aki átfogó alapossággal tárja fel életüket. Könyvünkben számos kevéssé ismert fotót is közreadunk.

>!
Noran, 2007
412 oldal · ISBN: 9789639716148

Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Ady Endre · Kaffka Margit · Török Sophie / Tanner Ilona · Lesznai Anna


Várólistára tette 19

Kívánságlistára tette 20


Kiemelt értékelések

cseri>!
Borgos Anna: Portrék a Másikról

Borgos Anna: Portrék a Másikról Alkotónők és alkotótársak a múlt századelőn

Azért vontam le fél csillagot, mert az elején van egy fejezet a pszichoanalízisről, női pszichoanalitikusokról, ami engem nem annyira érdekelt, viszont a három írófeleség portréja hihetetlenül érdekes és izgalmas.

4 hozzászólás
danaida>!
Borgos Anna: Portrék a Másikról

Borgos Anna: Portrék a Másikról Alkotónők és alkotótársak a múlt századelőn

Nagyon jó ez a könyv!
foa: Borgos Anna nekem nagyon szimpatikus (volt már a könyv olvasása előtt is) egyfelől, mert hiteles, látom rajta, hogy tudja, érti és érdekli, amit csinál, másrészt, mert avval foglalkozik, amivel én is szívesen foglalkoznék ami engem is birizgál: irodalom és pszichoanalízis/pszichológia összekapcsolása, mindez a századforduló illetve a 20. század első harmadában-felében.
Az első rész (tulajdonképpen bevezetés/felfezetés a könyv törzsanyagát adó portrékhoz) a pszichoanalízisről, női pszichoanaltikusokról szóló rövid összefoglaló, ami talán nem nélkülözhetetlen a későbbiek megértéséhez, viszont érdekes (csípem nagyon az öreget Freudot, de a nőkről való eszmefuttatásait egyszerűen képtelen vagyok elfojtott! kuncogások nélkül olvasni .. pedig B.A. itt csak néhány ide vonatkozó gondolatot vonultat fel)
A három „portré” meg hát szimplán jó, B.A. objektíven és a lehetőségekhez képest részletesen tárja elénk az írófeleségek történetét, motivációikat, sorsukat, illetve rajtuk keresztül a női szerep(ek), a szerepekkel való potenciális megküzdési stratégiákat, identitás stb. problematikáját. érdekes belegondolni abba is, hogy ami végülis mindhármukban a leginkább közös, az az (persze más-más okból eredő) önbizalomhiány, ami már a házasság előtt is elég meghatározó mindhármuknál..
Én egyértelműen (mindig is) Kosztolányinét bírom a legjobban hármójuk közül (meg őt amúgy is). Török Sophietól régebben a víz kivert, olyan ellenszenves (ez abszolút szubjektív, nehogy megbántsak ezzel bárkit), a könyv hatására azért kicsit máshogy látom most őt (csak továbbra sem szimpatikus, de tulképpen érdekesek, amiket írt). Böhm Arankáról meg csak annyit, hogy – Devecseriné szavait eltulajdonítva – „legszívesebben fejbe vertem volna”. oké, ez meg aztán végképp szubjektív rész, de őt rosszabb napjaimon simán leparazitázom, de tény, hogy mellette nem lehet csak úgy elmenni, vele nem lehet közömbösnek lenni, biztos volt valami kisugárzása, ami csak nekem nem jön át, hogy úgy ragadtak rá a pasik (és a nők is persze), mint a légypapírra
és persze mindenkiről kiderül, hogy valójában min. biszexuális volt.. és így meg aztán tényleg vicces, (ha nem egyenesen perverz? groteszk?) h. a „látens homoszexuális” Mis meg a biszexuális Ilonka.. hogy ezek aztán hogyan jöttek össze két hónap alatt legalább akkora talány számomra, mint hogy Frici valójában miért nem dobta ki Arankát a francba, mert szerintem az, hogy ezzel a libával milyen izgalmas az élet, egy nagy humbug
OFF: Ny.K. úr meg talán belepillanthatott volna, hogyan kell bulvármentesen, kutatással, elemzésekkel jót írni, persze csak, ha nem az eladott példányszámra hajtunk meg arra, hogy a mikulás a mi könyvünket tojja minden kiscsizmába.. remélem ez a rész totálisan irreveleváns lesz minél előbb


Népszerű idézetek

cippo I>!

Kosztolányi Dezsőnével nem foglakozott sokat az irodalomtörténet, a pszichológia még kevésbé; sem személye, sem művei nem tűntek önmagukban eléggé érdekesnek egy alaposabb vizsgálódás számára.

218. oldal

Borgos Anna: Portrék a Másikról Alkotónők és alkotótársak a múlt századelőn

Kapcsolódó szócikkek: Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilona
2 hozzászólás
Véda P>!

„Bandika, mennyiért lennél helyettem asszony? Mit csinálhatok én az ember voltommal, ha ugyan van ilyen? […] Nincs vonatkozásom az Istennel, a világgal, a fajtámmal […]; és semmiféle törvényével, sem rendjével a világnak, amit nélkülem csináltatok meg.”

105. oldal, Kaffka Margit levele Ady Endréhez

Borgos Anna: Portrék a Másikról Alkotónők és alkotótársak a múlt századelőn

Kapcsolódó szócikkek: Ady Endre · Kaffka Margit
Véda P>!

Jó néha látni elmúlt életemet, akármilyen is volt, de az enyém volt, az enyém, és rettenetesen sajnálom minden percét az elmúlástól. […] Nekem sajnos nem adatott meg valami maradandót alkotni, hiába készültem írónak, ma – mint a legnagyobb élő magyar író felesége – távolabb vagyok ettől, mint valaha.

136. oldal

Borgos Anna: Portrék a Másikról Alkotónők és alkotótársak a múlt századelőn

Kapcsolódó szócikkek: Török Sophie / Tanner Ilona
Véda P>!

A századelőn indult a huszadik század egy másik rendkívül sokoldalú nőművésze, Lesznai Anna, aki különféle kreatív tevékenységek, egyszersmind a különféle intellektuális körök, mozgalmak közti átjárás jellegzetes képviselője. Nagypolgári családi háttere és szellemi környezete kedvező körülményeket teremtettek a független alkotáshoz. Szoros személyes és gondolati szálakkal kötődött a polgári radikális mozgalmakhoz, a Vasárnapi Körhöz csakúgy, mint a Nyugathoz vagy a Nyolcakhoz. Egyaránt alkotott a szecessziós képző- és iparművészet, a mese, a költészet és az önéletrajzi nagyregény műfajaiban. Kezdetben volt a kertcímű (újrakiadásra érett), sokműfajú, család-, fejlődés-, korrajz-, és kulcsregényében többek között a zsidó nagypolgári és magyar dzsentri identitása-kötődése közti feszültséget rajzolja meg.

105. oldal

Borgos Anna: Portrék a Másikról Alkotónők és alkotótársak a múlt századelőn

Kapcsolódó szócikkek: Lesznai Anna

Hasonló könyvek címkék alapján

Menyhért Anna: Női irodalmi hagyomány
„Asszonyoknak igen sokat kell tudni…”
Ady Endre: Szeretném, ha szeretnének
Schöpflin Aladár: Írók, könyvek, emlékek
Lászlóffy Aladár: Szabó Lőrinc költői helyzetei
Varga Virág – Zsávolya Zoltán (szerk.): Nő, tükör, írás
Kosztolányi Dezső: Gyémántgöröngyök
Rónay György: A nagy nemzedék
Mercs István (szerk.): Külön mítoszvilág
Babits Mihály: Magyar irodalomtörténet arcképekben