Borbély Szilárd költő, esszéista, irodalomtörténész az elmúlt években újabb műnemben jelentkezett, korábbi témáit erős színpadi jelenlétbe álmodva. Darabjaiban a drámatörténet olyan mintáihoz kapcsolódik, mint az antik sorstragédia (Az Olaszliszkai), a misztériumjáték és Brecht (Akár Akárki), a színházi parabola (Szemünk előtt vonulnak el) vagy akár a klasszicista tézisdráma és a vásári bohózat (Istenasszony Debreczen). A minták megdöbbentően alkalmasak mai, szinte napi aktualitások „megtárgyalására”. A jelen jelenéssé válik, a dadogó tudatlanság, a szociális kiszolgáltatottság és az agresszió biblikus távlatot kap. Csokonay Miska és Kazinczy Franzi pedig itt téblábol közöttünk.
Szemünk előtt vonulnak el 3 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2011
Várólistára tette 8
Kívánságlistára tette 9
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
A Kazinczyról szóló drámát olvastam újra. És mennyire tetszik még mindig… :)
Csokonai és Kazinczy körbejárható figuraként, élőként jelenik meg, nagyszerűek és egyben humorosak is a párbeszédek.
És mennyire jó volt ez a színházban is, mennyire jó lenne, ha…..
De itt vagy velünk a szövegeid által, emlékeink által, tanításaid által.
Igyekszem méltó lenni Hozzád, kicsit mindig mindent Neked is írok azóta, kicsit mindent Neked teszek……
Négy dráma, négy különböző, egymástól jelentősen eltérő műfajban. Azt is írhatnám, hogy 4 „műfajgyakorlat”. De persze annál jóval több. Hiszen ami összeköti mind a 4 írást, az a szerzői elégedetlenség és elkeseredettség, mellyel szembe kell néznie az olvasónak is. S hiába rejti el a távoli vagy közelmúltba az író a cselekményt. Hiába… Hiába? Vagy mégis? Csak a bennem dúló csatákat erősítette a könyv! „Csak!”
Vizsgára kellett olvasnom belőle az Akár Akárkit, huh! Ismét egy zseniális Borbély-szöveg! Rólunk szól, Magyarországról…és arról, hogy – sajnos – kik vagyunk. Kemény kritika, fájó, mélyreható…
Népszerű idézetek
Domokos: Csokonai? Minden országos bitangtól ezt hallani már, hogy Csokonai így, Csokonai úgy…
Kazinczy: Literaturánk dísze…
Domokos: Városunk szégyene! Egyházunk elárulója! Hitünk meggyalázója!
Kazinczy: Mintha szülővárosában nem volna szerettetve?
Domokos: Gyűlöljük!
Kazinczy: És vajh miért?
Domokos: És méltán, mert a' Renegátot inkább gyűlöljük, mint a' született pogányt.
(Istenasszony Debreczen)
289. oldal
Tudósító3: Nézzétek inkább, ott jönnek
a rolleresek, az egykerekűek, az erőművészek…
Tudósító2: A kardnyelők, a kígyóbűvölők, a kártyavetők…
Tudósító1: …a zsebesek, a szélhámosok, a csalók…
Tudósító3: Ők mind-mind a Herceg emberei,
tiszteletet érdemelnek!
Tudósító1: Már él a műholdas kapcsolat!
Tudósító2: Akkor menjünk, gyorsan adjuk le
a tudósítást, amíg lehet!
Tudósító3: Helyes! Csak a szépet és a jót!
Inkább sérüljön az Igaz, mint a Való!
(Szemünk előtt vonulnak el)
215. oldal
Középső lány:
Elhagyni ezt az országot hamar,
ahol nem lehet becsülettel élni,
csak, ha csalsz, ha lopsz, ha átvered
a másikat lehetsz király. A tisztességest
lúzernek mondják és kigúnyolják,
a másik semmit ér, csak én legyek király,
egymást tapossák el a semmiért,
hisz holnapután már csak öregek
és tolvajok maradnak itt. A munka
szégyen, ügyeskedés a lényeg.
Hányok ettől, és attól, hogy ti ezt
szó nélkül fogadjátok el, mert „ez van”,
és hát „megélni kell”, mondjátok.
„Ha szólunk, kirúgnak állásunkból is,
a bankot küldik ránk, az államot
használják eszközként ellenünk…”
De hát az állam ti vagytok, a jog
asztalánál pótszéket se adnak már,
a köztársaságot kiszervezték alólatok?
Magáncég már a hon? És az osztalékot
néhányan szedik csak? – Hányok ettől én.
Nem akarok élni itt e mocsokban…
11. oldal
Követ2: Kedvesem, emlékeztesse magát arra,
hogy akit kiválasztanak követnek,
az szerencsésnek mondhatja magát.
Azt életben hagyják! Adnak neki enni!
Iskoláztatják, és élvezheti a művészetet!
Maga a Sors kegyeltje, mint mindannyian.
Követ1: Nem tudom, barátom. Nem tudom,
hogy valóban így kellett-e élnem…
Követ2: A Herceg Önnek ezt a Sorsot szánta,
nem lehet tévedés. Mert ő sosem téved.
Követ1: Nem tudom…
Követ2: Hogyhogy nem tudja?
(Szemünk előtt vonulnak el)
227. oldal
Kazinczy: És teátrum mikor lesz a nemes városban?
Domokos: Léhaság az, a kurafi Csokonai és pesti társaság körül kanászodott el.
Itten nem lesz, ha rajtam múlik.
Kazinczy: Az ifjúságot lelkesíti. És a zenés játékok fenségesek. Pozsonyban hallottam Haydn zenéjét.
Domokos: Énekelni a templomban kell, a zene is oda való. Együnk most már, mert sok beszédnek sok az alja.
(Istenasszony Debreczen)
264. oldal
Kar:
A remény éltet minden embert,
hogy van értelme a reggelnek,
a napnak, és nem hiába jön
az este el. De ha az alvás sem ad
nyugtot a testnek, ha nincs,
ami vágyakat adjon
a holnapi napra,
mit tegyen akkor az ember?
A munka az ünnepeket, ha
vegyíti, az évnek a ritmusa
majd felemel. De ha nincs,
műveletlen, elvadult lesz az ember is,
durva beszédű, tudatlan, vágytalan,
mint a szőlőt, ha a gazdája halott,
sűrű gyom veri fel a talajt.
(Az olaszliszkai)
17. oldal
Kar:
Tudjátok, hogy az emlékezet:
kötelesség. Elbeszélni gyermekeiteknek
újra és újra, hogy őseitek
kik voltak, mit rejtett a sorsuk,
minek örültek, jellemük hibáit is,
mert a múlt bekopog.
Egyszer csak az unoka emlékezetében
felmerül egy régi hiba,
amelyet elkövetett már valaki
az ősei közt. És ha tudatlan történik,
nem védekezhet. De ha tudva,
talán elkerülheti a hibákat. A felejtés
a család múltjában a sors sújtó keze
lesz: felkapja és megrázza az embert.
És akkor már késő, mert a múlt
titkon él, és rejtett utakon
jut az emlékből egy mostan testbe –
és a halába vezet.
19. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Lelkünkből, szeretettel 97% ·
Összehasonlítás - Pintér Béla: Újabb drámák 98% ·
Összehasonlítás - Kellerwessel Klaus: A 77 fejű herceg éneke 99% ·
Összehasonlítás - Pintér Béla: Drámák 94% ·
Összehasonlítás - Spiró György: Honderű 94% ·
Összehasonlítás - Vecsei H. Miklós: Mondjad, Atikám! 93% ·
Összehasonlítás - Parti Nagy Lajos: Molière-átiratok 95% ·
Összehasonlítás - Diana Soto: Az akasztott király 96% ·
Összehasonlítás - Diana Soto: Csak a bolondok boldogok 94% ·
Összehasonlítás - Székely Csaba: Bányavidék 92% ·
Összehasonlítás