Szemünk ​előtt vonulnak el 3 csillagozás

Drámák
Borbély Szilárd: Szemünk előtt vonulnak el

Borbély Szilárd költő, esszéista, irodalomtörténész az elmúlt években újabb műnemben jelentkezett, korábbi témáit erős színpadi jelenlétbe álmodva. Darabjaiban a drámatörténet olyan mintáihoz kapcsolódik, mint az antik sorstragédia (Az Olaszliszkai), a misztériumjáték és Brecht (Akár Akárki), a színházi parabola (Szemünk előtt vonulnak el) vagy akár a klasszicista tézisdráma és a vásári bohózat (Istenasszony Debreczen). A minták megdöbbentően alkalmasak mai, szinte napi aktualitások „megtárgyalására”. A jelen jelenéssé válik, a dadogó tudatlanság, a szociális kiszolgáltatottság és az agresszió biblikus távlatot kap. Csokonay Miska és Kazinczy Franzi pedig itt téblábol közöttünk.

Eredeti megjelenés éve: 2011

Tartalomjegyzék

>!
Palatinus, Budapest, 2011
228 oldal · ISBN: 9789632741017

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 9

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

postmodjane>!
Borbély Szilárd: Szemünk előtt vonulnak el

A Kazinczyról szóló drámát olvastam újra. És mennyire tetszik még mindig… :)
Csokonai és Kazinczy körbejárható figuraként, élőként jelenik meg, nagyszerűek és egyben humorosak is a párbeszédek.
És mennyire jó volt ez a színházban is, mennyire jó lenne, ha…..
De itt vagy velünk a szövegeid által, emlékeink által, tanításaid által.
Igyekszem méltó lenni Hozzád, kicsit mindig mindent Neked is írok azóta, kicsit mindent Neked teszek……

Szuszusz>!
Borbély Szilárd: Szemünk előtt vonulnak el

Négy dráma, négy különböző, egymástól jelentősen eltérő műfajban. Azt is írhatnám, hogy 4 „műfajgyakorlat”. De persze annál jóval több. Hiszen ami összeköti mind a 4 írást, az a szerzői elégedetlenség és elkeseredettség, mellyel szembe kell néznie az olvasónak is. S hiába rejti el a távoli vagy közelmúltba az író a cselekményt. Hiába… Hiába? Vagy mégis? Csak a bennem dúló csatákat erősítette a könyv! „Csak!”

Balogh_László_2>!
Borbély Szilárd: Szemünk előtt vonulnak el

Vizsgára kellett olvasnom belőle az Akár Akárkit, huh! Ismét egy zseniális Borbély-szöveg! Rólunk szól, Magyarországról…és arról, hogy – sajnos – kik vagyunk. Kemény kritika, fájó, mélyreható…


Népszerű idézetek

Szuszusz>!

A rabbi azt válaszolta: „Ha valakivel véletlenül találkozol, igyekezz jól kiismerni, mert semmi sem véletlen.” /Az olaszliszkai/

7. oldal

Szuszusz>!

Domokos: Csokonai? Minden országos bitangtól ezt hallani már, hogy Csokonai így, Csokonai úgy…
Kazinczy: Literaturánk dísze…
Domokos: Városunk szégyene! Egyházunk elárulója! Hitünk meggyalázója!
Kazinczy: Mintha szülővárosában nem volna szerettetve?
Domokos: Gyűlöljük!
Kazinczy: És vajh miért?
Domokos: És méltán, mert a' Renegátot inkább gyűlöljük, mint a' született pogányt.
(Istenasszony Debreczen)

289. oldal

Szuszusz>!

Tudósító3: Nézzétek inkább, ott jönnek
a rolleresek, az egykerekűek, az erőművészek…
Tudósító2: A kardnyelők, a kígyóbűvölők, a kártyavetők…
Tudósító1: …a zsebesek, a szélhámosok, a csalók…
Tudósító3: Ők mind-mind a Herceg emberei,
tiszteletet érdemelnek!
Tudósító1: Már él a műholdas kapcsolat!
Tudósító2: Akkor menjünk, gyorsan adjuk le
a tudósítást, amíg lehet!
Tudósító3: Helyes! Csak a szépet és a jót!
Inkább sérüljön az Igaz, mint a Való!
(Szemünk előtt vonulnak el)

215. oldal

Szuszusz>!

Középső lány:
Elhagyni ezt az országot hamar,
ahol nem lehet becsülettel élni,
csak, ha csalsz, ha lopsz, ha átvered
a másikat lehetsz király. A tisztességest
lúzernek mondják és kigúnyolják,
a másik semmit ér, csak én legyek király,
egymást tapossák el a semmiért,
hisz holnapután már csak öregek
és tolvajok maradnak itt. A munka
szégyen, ügyeskedés a lényeg.
Hányok ettől, és attól, hogy ti ezt
szó nélkül fogadjátok el, mert „ez van”,
és hát „megélni kell”, mondjátok.
„Ha szólunk, kirúgnak állásunkból is,
a bankot küldik ránk, az államot
használják eszközként ellenünk…”
De hát az állam ti vagytok, a jog
asztalánál pótszéket se adnak már,
a köztársaságot kiszervezték alólatok?
Magáncég már a hon? És az osztalékot
néhányan szedik csak? – Hányok ettől én.
Nem akarok élni itt e mocsokban…

11. oldal

Szuszusz>!

Követ2: Kedvesem, emlékeztesse magát arra,
hogy akit kiválasztanak követnek,
az szerencsésnek mondhatja magát.
Azt életben hagyják! Adnak neki enni!
Iskoláztatják, és élvezheti a művészetet!
Maga a Sors kegyeltje, mint mindannyian.
Követ1: Nem tudom, barátom. Nem tudom,
hogy valóban így kellett-e élnem…
Követ2: A Herceg Önnek ezt a Sorsot szánta,
nem lehet tévedés. Mert ő sosem téved.
Követ1: Nem tudom…
Követ2: Hogyhogy nem tudja?
(Szemünk előtt vonulnak el)

227. oldal

Szuszusz>!

Kazinczy: Az igazi szerénység tudja, hogy mindannyiunknak számtalan hibája van.
(Istenasszony Debreczen)

263. oldal

Szuszusz>!

Kazinczy: És teátrum mikor lesz a nemes városban?
Domokos: Léhaság az, a kurafi Csokonai és pesti társaság körül kanászodott el.
Itten nem lesz, ha rajtam múlik.
Kazinczy: Az ifjúságot lelkesíti. És a zenés játékok fenségesek. Pozsonyban hallottam Haydn zenéjét.
Domokos: Énekelni a templomban kell, a zene is oda való. Együnk most már, mert sok beszédnek sok az alja.
(Istenasszony Debreczen)

264. oldal

Szuszusz>!

Kar:
A remény éltet minden embert,
hogy van értelme a reggelnek,
a napnak, és nem hiába jön
az este el. De ha az alvás sem ad
nyugtot a testnek, ha nincs,
ami vágyakat adjon
a holnapi napra,
mit tegyen akkor az ember?
A munka az ünnepeket, ha
vegyíti, az évnek a ritmusa
majd felemel. De ha nincs,
műveletlen, elvadult lesz az ember is,
durva beszédű, tudatlan, vágytalan,
mint a szőlőt, ha a gazdája halott,
sűrű gyom veri fel a talajt.
(Az olaszliszkai)

17. oldal

Szuszusz>!

Kar:
Tudjátok, hogy az emlékezet:
kötelesség. Elbeszélni gyermekeiteknek
újra és újra, hogy őseitek
kik voltak, mit rejtett a sorsuk,
minek örültek, jellemük hibáit is,
mert a múlt bekopog.
Egyszer csak az unoka emlékezetében
felmerül egy régi hiba,
amelyet elkövetett már valaki
az ősei közt. És ha tudatlan történik,
nem védekezhet. De ha tudva,
talán elkerülheti a hibákat. A felejtés
a család múltjában a sors sújtó keze
lesz: felkapja és megrázza az embert.
És akkor már késő, mert a múlt
titkon él, és rejtett utakon
jut az emlékből egy mostan testbe –
és a halába vezet.

19. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Lelkünkből, szeretettel
Pintér Béla: Újabb drámák
Kellerwessel Klaus: A 77 fejű herceg éneke
Pintér Béla: Drámák
Spiró György: Honderű
Vecsei H. Miklós: Mondjad, Atikám!
Parti Nagy Lajos: Molière-átiratok
Diana Soto: Az akasztott király
Diana Soto: Csak a bolondok boldogok
Székely Csaba: Bányavidék