Mint. ​Minden. Alkalom. 13 csillagozás

Borbély Szilárd: Mint. Minden. Alkalom.

Némi jövés-menés, fontoskodás, keresgélés, szöszölés ezzel-azzal, meg ilyenek. A tévé képernyője, kirakatok, szélvédők, meg mindenféle tükröződő felületek, ahogy megsokszorozzák a dolgokat, a dolgok között lévő dolgokat, és így tovább. Meg még a nyelvtani viszonyok elcsúszásai, ahogy nem fedik le a dogokat, elárulják a szerző hasonmását, aki ezeken a helyeket keresi a szerzőt. Moziban, színházban, játéktermekben jár, a másolatok eredetijét másolja. A nyelvtan viszonyai másolják a szerzőt és a szerző hasonmását másolják és másolják és másolják, és ennyi ez a könyv, nem több.
Borbély Szilárd 1964-ben született Fehérgyarmaton. Debrecenben él, és Kossuth Lajos Tudományegyetem Régi Magyar Irodalmi Tanszékén tanít.
Korábbi kötetei: Adatok (Határ KLTE, 1988), Történet/a bábu arca (Széphalom, 1992), Hosszú nap el (Jelenkor, 1994).

Eredeti megjelenés éve: 1995

A következő kiadói sorozatban jelent meg: JAK-füzetek

>!
Balassi / József Attila Kör, Budapest, 1995
100 oldal · ISBN: 9635060335

Enciklopédia 11


Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 14


Kiemelt értékelések

giggs85 >!
Borbély Szilárd: Mint. Minden. Alkalom.

Egy igazán beszerezhetetlen kötetet sikerült most elolvasni. Röviden annyit, hogy nyelvileg egészen zseniális, de néha túl sok ebben a formában. Nem lett a kedvenc Borbély-kötetem, de minkenképpen érdemes nekivágni, míg online elolvasható… :)

iniesta>!
Borbély Szilárd: Mint. Minden. Alkalom.

Nyelvi vállalása, érzékenysége és játékossága (sőt, esetenkénti humora!) bámulatos. De ebben a formájában egyszerűen túl sok és túl tömör a szöveg: inkább négy kötet, mint egy (legalább ciklusok vagy álciklusok lennének, akár tematikusan: én-költészet-színház-szerelem, satöbbi). A vége felé mintha kissé bomlana is (madáriszkolás? drakulafogbetét?), az utolsó harmadában már terjedelme is ellene dolgozik.

Tudni a kézben lévő anyagot egészében kezelni, rendezni és alkotóilag szerkeszteni ugyanolyan feladat, mint bármi más egyéb.

Erényeinél fogva nagyon, hibáinál fogva nem kiemelkedően jó – innen a költészetben szokatlan négyes. Ajánlom.

encsy_eszter>!
Borbély Szilárd: Mint. Minden. Alkalom.

az érzelmekben minden összefügg
a szerelemmel és a verseléssel
mint grammatikai szóösszetétel

Kicsit összezavart ez a verseskötet. Eleinte szinte sértették a fülemet a rímek, meg olyan bugyutának tűnt az egész. Aztán ahogy haladtam előre, egyre inkább tetszett, és el tudtam merülni a verssorokban, a szöveg mögé láttam, és így már egészen más volt olvasni. Továbbra is úgy gondolom, hogy van néhány „hogyan nevezzelek?”-vers, és akad olyan is, ami remekül kezdődik, és egy – szerintem – nem passzoló sor szétrombolja a harmóniát. Ennek ellenére az összbenyomás jó.
Szerintem fogok még olvasni Borbély Szilárdtól. Sőt, ha szerencsém van, jövőre tanítani is fog. ;)

Joyce>!
Borbély Szilárd: Mint. Minden. Alkalom.

Nagyon nehezen jutottam hozzá. Ez egy gyönyörű, szárnypróbálgatós kötet.

alaurent P>!
Borbély Szilárd: Mint. Minden. Alkalom.

Nem volt könnyű dolgom a kötettel, akármilyen vékonyka. Nem adták meg magukat a versek, vagy a fülem volt túl zárt, nem tudom, Aztán egyszer lüktetni kezdtek a sorok, é felcsillant egy-egy gondolat, ami tetszett. Nagyon sokféle témáról ír, ezek egy része csak a költőnek fontosak (pl mert jó eljátszani velük: [ az én e vers), mások viszont nagyon érdekes szemszögből közelítenek meg egy-egy mozzanatot az életből.
A rímek furák. Nem tudtam eldönteni, hogy a vers van a rímekért, vagy fordítva – az írásjel nélküli sorok sokféle értelmezést tesznek lehetővé, és ezek számát csak sokszorozza, talán a feloldhatatlanságig egy értelmileg oda nem való, ám jól rímelő szó. Ettől sem lett könnyebb az elfogadása.
Nagyon tetszettek az [egy kisgyerek, [a nő mikor, és nagyon meglepett az [az angyalok mert a címűek.


Népszerű idézetek

encsy_eszter>!

[ a lábnyomát

A lábnyomát a ritmusát a hóban
a lábnyomát hogy szembe jön velem
a lábnyomát a frissen esett hóban
a lábnyomát hogy vissza követem
a lábnyomát a ritmusát a léptét
a lábnyomát hogy szembe jött velem
a lábnyomát a cipőinek léptét
a lábnyomát hogy vissza keresem
a lábnyomát a léptek ritmusában
a lábnyomát hogy szembe jön velem
a lábnyomát a vissza ritmusában
a lábnyomát hogy nélkülem megyen.

encsy_eszter>!

[ az életengem

Az élet engem mindenütt követ
az életem én úgy megszoktam én már
hogy követem ha éppen nem követ
az életben maradni úgy tudok már
hogy követem az életengemet
és lehagyom na mi az lemaradtál
az élet néha elhagy engemet
majd visszatér hát életbe maradtál.

5 hozzászólás
encsy_eszter>!

[ a költészet már

A költészet már régóta halott
a versek már a nyelvet át nem írják
csak verset írnak át a verstelenbe
az egyik formából a másik formát
az alakokkal leplezett mögöttes
formát a beszélgetésből kibontják
az áthatolhatatlant nem remélik
a forma mögött lévő tiszta formák
hogy megszólaljanak és elbeszéljék
megismerését annak ami formát
ad minden elbeszélhető beszédnek
a versben elbeszélhető valóság
amely még nincs csak lesz alakja majdan
a költészetben nem találja formát.

encsy_eszter>!

[ ha minden olyan

Ha minden olyan lesz amilyen volt
vagy inkább amilyen lehetett volna
nem lesz benne ami sose volt
az elmúlása annak ami volna
mert ugyanaz lesz az is ami volt
meg az is ami csak lehetett volna.

1 hozzászólás
encsy_eszter>!

[ az életem az

Az életem az mindenütt követ
ha alszom is csak azt hiszem hogy nem
ha alszom az élettel alszom el
ha ébredek életre ébredek
az élet bennem mindig láthatatlan
csak jön meg megy bennem mozog beszél
vagy én beszél ő hallgat engemet
az életem én nem is ismerem
az élet folyton történik velem
nem jó nem rossz hanem csak életem
az életemről én beszélgetek
másoknak akiktől elbúcsúzom
az életemmel azt hogy itt vagyok
nem is tudom mit mondhatnék neki
ha elhagyna az élet engemet.

encsy_eszter>!

[ ha vége

Ha véget ér e vers én véget ér
az én amely minden versben csak én
mint elkopott hasonlat visszatér
és rímmel mert nem tudja hogy nem él
a versben lévő én ha visszatérne
kérjük megmondani neki hogy vége.

encsy_eszter>!

[ ha véget ér a

Ha véget ér a vers én véget érek
ilyenkor lehet annyi mindent tenni
ajtókat ablakot könyvet becsukni
kávét főzni elmenni munkahelyre
moziba színházba elutazni
vagy boltba menni sétálni a parkba
a sétáltatott kutyákat követni
elgondolkodva lépdelni a francba
mindig figyelni kell a belváros
csupa veszély sok emberek tolongnak
a zebralámpa színről színre vált
hogy unja már hogy váltakoz a nap
az éj az éj ez elkoptatott napszak
a léptek ahogy egymásra kopognak
a hosszu hosszu hosszu hosszu szótag
a helyesírást ahogy újraírja
a versben végetérő hosszú szókat
az erről szóló verseket úgy unja.

encsy_eszter>!

[ ahogy most ó van

Ahogy most elmegy itt most szembe véled
és ott hagyja a lábnyomát a hóban
a láthatatlant most a láthatóban
ahogy most elmegy ott csak sejtheted
egy sejtelem hogy visszafordulóban
amint itt jársz megint majd láthatod
a lábnyomát a láb után múlóban
az aszfalt járdán szembe jön veled
a nyom hogy majdnem minden ugyanaz
körülötte a házak fák az utca
a napszakok a fények minden érzés
csupán a visszatérő majd nem az
emlékezet hogy tényleg hogy valóban
nem az keresztezi csupán az ó ban
e meghökkenés értékű kis szóban
zavarba jön és azt mondja szevasz.

encsy_eszter>!

[ a nők időnként

A nők időnként furcsán viselkednek
szeszélyesek ajándékot virágot
meg mindenféle gyengédségre vágynak
magasabb testhőmérsékletük van
ilyenkor nem tudják mi lenne jó
csak egy a biztos az nem jó ahogy van
a veszekedés oly könnyen kirobban
ilyenkor aztán meg jön majd a hiszti
a csapkodás a sírás és a görcsök
mind vissza visszatér ez ciklusokban
a nőkben ez az örök visszatérés
néhány témához amin veszekedni
mindig lehet és mindig ugyanúgy
teljes lényével mond igent ő arra
hogy férfiak és nők között a vér
amely folyik a nőkből ciklusonként
rendjénvaló és termékeny feszültség
forrása ez a nőkben ez a szép
a menstruációs napok során
a sok szeszély és ahogy újrajátsszák.

encsy_eszter>!

[ azt keresem mi

Azt keresem mi pusztán önmaga
nem funkció és nem hasonlata
nem az ami helyettesít vala
mit behelyettesíthet mint ama
ráutalás amely ha kell soha
nem lépi át hogy több ha önmaga
mögé kerül és ettől lesz szava
valaminek amitől tartana
hogy azzá lesz ami még nincs csak a
kezdete amit még elhallgatna
ha lehet rejtve visszatartana
egy ásítást titokba fojtana
mindazt mi nincs és nem is volt soha
olyan mi tartozna még máshova
vagy lenne jel vagy jelnek csak nyoma
akármi lenne benne mi oda
kötné a dolgok megzavart sora
közé hol semmi sincs való noha
minden jelképnek jel a tartama
azt keresem ami nincsen maga.


Hasonló könyvek címkék alapján

Romhányi József: Nagy szamárfül
Fodor Ákos: Addig is
Petri György: Összegyűjtött versek
Fodor Ákos: Buddha Weimarban
Röhrig Géza: Angyalvakond
Fodor Ákos: Gonghangok
Fodor Ákos: Még: mindig
Terék Anna: Háttal a napnak
Lelkünkből, szeretettel
Fodor Ákos: Dél után