Kafka ​fia 65 csillagozás

Borbély Szilárd: Kafka fia

A Kafka ​fia egy befejezetlenül maradt Borbély Szilárd-regény. A szerző hagyatékából származó szöveg, mely kelet-európai apákról és fiúkról szól, mindeddig csak német kiadásban látott napvilágot.

A történetek egyik szálán a világhírű író apja, Hermann Kafka nyomába eredünk, egy másik szálon Franz életének „nappali” világa és az írás iránti szenvedély természete tárul fel, a háttérben az apa fenyegető árnyékával, míg egy harmadik narrátor – úgy is mint a könyv szerzője, vagy éppen mint „Kafka fia” – az írásban és Kafka rokon alakjában lel rá a kétségbeesés otthonosságára.

Elődök és utódok bonyolult viszonya nem csupán a két Kafka kapcsolatának fiktív és valóságos elemeket vegyítő ábrázolásában mutatkozik meg. Borbély Szilárd epizodikus töredékekből összeszőtt regénye a szerzőtől megszokott sűrített, kifinomult nyelven, erős vonásokkal idézi a kafkai szemléletmód végletes vonásait, az életmű emblematikus motívumait, de az irodalmi származástan és a személyes… (tovább)

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Borbély Szilárd-életműsorozat Jelenkor

>!
Jelenkor, Budapest, 2021
222 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635181131
>!
Jelenkor, Budapest, 2021
222 oldal · ISBN: 9789635181148

Enciklopédia 18

Helyszínek népszerűség szerint

gettó


Kedvencelte 7

Most olvassa 7

Várólistára tette 42

Kívánságlistára tette 32


Kiemelt értékelések

giggs85>!
Borbély Szilárd: Kafka fia

Ha belegondolok abba, hogy az utóbbi idők talán egyetlen igazán instant klasszikusa, a Nincstelenek mennyire rányomta a bélyegét a kortárs magyar irodalomra – hogy mást ne mondjak, többek között nemcsak az általam megkérdezett több mint ötven író szavazta be a legfontosabb 2010-es években született szépirodalmi művek közé, de például a Merítés-díj zsűrijénél és a szélesebb olvasóközönségnél is a dobogón végzett –, egészen elképesztő, hogy Borbély Szilárd hagyatékban (és torzóban) maradt kötete, a Kafka fia előbb jelent meg németül, mint magyarul, de mégis ez történt. Szerencsére most azonban az egész életművet a Jelenkor Kiadó vette gondozásba, így most már a hazai olvasók is kézbe vehetik ezt a rövidke, ám nem mindennapi alkotást, és már most biztosra vehető, hogy ez az alig kétszáz oldal az év egyik magyar irodalmi szenzációja, és egyben az egyik legkeresettebb kiadványa is lesz.

A Kafka fia pedig kimondottan nem könnyű olvasmány, nehezen lehet megfogni, meg- és átérezni, vagy akár az egyes szálakat felfejteni és értelmezni. Mert ha jobban belegondolunk, már a címe is különös. Kafka fia; mégis, vajon ki lehet ő? A nagy szerelem, Felice Bauer barátnőjének a kisfia, aki a szóbeszéd szerint a tragikusan fiatalon elhunyt zseni gyermeke volt? Biztosan nem, hiszen ő meg sem jelenik ezeken a lapokon.

Kafka fia sokkal inkább a szerző, Borbély Szilárd, aki szellemi és írói elődjét, alteregóját, sőt ikertestvérét találta meg Kafkában egy későkamaszkori délutánon, amikor a fürdőszobába zárkózva először fedezte fel magának a zsidó származású szerző senki máséval össze nem hasonlítható világát, és felismerte benne saját gyermekkora „összes félelmét és szorongását”. Így nem is csoda, hogy kisebb-nagyobb megszakításokkal és megtorpanásokkal próbálta megírni élete utolsó tíz évében ezt a kötetet, amelyet bár főbb vonalaiban befejezett, de számos hiba, pontatlanság, hiány, következetlenség, szerkesztetlenség maradt benne, ami bizonyos mértékben Térey János Boldogh-házához teszi hasonlatossá.

Azonban ezek az apróbb negatívumok elsősorban a könyv szerkezetének köszönhetően alig-alig tűnnek fel, ugyanis a Kafka fia pároldalas, egymástól témában és hangvételben is sokszor igen-igen különböző fejezetekből, fragmentumokból áll (ilyenek Borbély kamaszkori emlékei vagy a szöveggel való küzdelmének széljegyzetei, Franz Kafka Felicének írt valódi, vagy Kafka apjának Franzhoz írt fiktív levelei és visszaemlékezései, illetve azok a szintén pároldalas, hol realista, hol groteszk, hol szimbolista történetek, amelyek Kafka életének néhány főbb eseményein alapulnak), ám ezek a szövegek egymáshoz ezer – többnyire rejtett szálon – kapcsolódnak. Ezen szálak felfejtéséhez pedig Forgách András hosszú, alapos és átgondolt utószava sokaknak kimondottan nagy segítséget jelenthet.

„Soha ne erőltesd meg a szemed, és ne vedd ki a helyéről, mondtam neki, mert akkor kilazul, és bármikor kieshet.”

Ennek tükrében nem lehet meglepetés, hogy a Kafka fia nemcsak nehéz, de egy igazán lassan is olvasható szöveg, amely azonban cserébe szinte kimeríthetetlen tárháza többek között a közép-európaiságnak és az univerzális emberi létnek, az emberségnek és az embertelenségnek, a szeretetnek és a szeretetlenségnek, az írásvágynak és az íráskényszernek, a valóságnak és a képzeletnek, vagy a saját és ránk aggatott identitás megélésének egyaránt. És bár szinte lehetetlen meghúzni a határt, hogy hol kezdődik ezeken a lapokon Borbély Szilárd és hol Franz Kafka, hol kezdődnek Borbély szülei és hol Kafkáéi, hol a valóság és hol a fikció, de az biztosan érezhető, hogy itt minden leírt szónak komoly súlya van. Ez pedig egy olyan klasszis írókban bővelkedő irodalomban, mint a magyar, sem mindennapi dolog.

„Egyszer egy jámbor kereskedő a vásárból tért vissza, de tudod, egy kicsit beborozott előző nap. Elégedett volt a jó üzlettel, amelyet nem is remélt még előző nap. Tudod, a szegény ember, aki mindig csak veszít, meg veszít az üzleten, megszokja, hogy neki nem is lehet nyerni már. Csak a veszteségek mértékét szokta összeadni, hogy akkor nem lesz a gyereknek játék, nem lesz ajándék, hogy megint az asszony zsörtölődését fogja hallgatni. Ezeket adja így össze, amikor kénytelen azért a kis veszteségért, amely a csekélyke bevétel mellett a markát üti, lemondani arról, hogy egyszer valaha ő maga is nyerjen egy üzleten. Akinek üres a zsebe, annak muszáj elfogadni azt az ajánlatot, amelyet neki tesznek, mert ha nem, akkor várhat az újabb lehetőségre addig, amíg a Messiás eljön. Márpedig a Messiás akkor jön el majd, amikor már minden előnytelen üzletet megkötöttek a gazdagok a szegények rovására. Na szóval, tudod, amikor a szegény örül, akkor sem tud felhőtlenül örülni.”

gesztenye63>!
Borbély Szilárd: Kafka fia

Krasznahorkai mondta róla, vagy talán inkább – neki: Drága Szilárd, nem értettelek. Szerettelek.
Schein Gábor pedig ezzel a két szóval zárja tavalyi könyvkritikáját az ÉS-ben: Rettenetes súly. link
És úgy is van. Hiszen csoda nagy élvezet elgyönyörködni egy, a művész által szándékoltan torzóként megalkotott szoborban, vagy épp a korok pusztítása után különös állapotában fennmaradt szamotrakéi Nikében, s közben beleképzelni a sosem látott fejet és karokat. Kínkeserv azonban tudni-érezni, hogy Borbély Szilárd esszéregénye szerkezetében tulajdonképpen már készen volt, a szerző aprólékos munkával rakta fel az alkotásra a húst, az izmokat, a nemes kötőanyagot, miközben a mű szíve már dobogott, Kafka fia már rég lelket kapott. S akkor, egyszer csak végleg elfogyott a szerző körül a levegő. S az olvasó nagy biztonsággal már sosem tudhatja meg, hogy Szilárd és Franz, netán Anselm, vagy a metafizikai zsidó, esetleg Hermann, az apa, aki maga is fiú volt, vagy éppen az írás, mint a létezés értelme, vagy talán épp, hogy a létezés képtelensége… Szóval, hogy ezek mind, végül is hogyan korrelálnak egymással, ezek az értékek, változók milyen összefüggéseket képeztek a szerző gondolataiban, hogyan és mi módon léptek egymással reakcióba Borbély Szilárd lelkében. Mindez most már csak spekuláció. Csak a fájdalmas hiányérzet marad. Meg a frusztráció, és a kérdés, az örökké levegőben lógó Miért?

Végezetül csak az ő szavai maradnak, talán csöppnyi megnyugvást kínálva és a múló idő békéjét óhajtva:
Minden alak, akivel írás közben találkoztam mint írásaim szereplőjével, tévelygett abban a semmiben, amelyből megpróbáltam őket kivezetni. Kudarcot vallottam, mert senkinek sem tudtam kiutat mutatni, legkevésbé magamnak, aki addig kísértem őket, hogy utat nyissak a labirintusban, ahol szegény figuráimra ráleltem, hogy magam is eltévedtem velük együtt. Nem tudtam nekik sem hasznukra lenni, miközben magamat is elveszítettem, elmostam a visszavezető utat, annyit toporogtam a hóban, hogy a magam mögött hagyott nyomok végül nem segítettek nekem sem. Negyven év vándorlás a pusztában vagy a sivatagban hasznosabb lehetett, mert a végén mégiscsak bebocsáttatást hozott az ígéret földjére. De mit ígérhetek én azoknak, akik zavaros írásaimba tekintenek bele, a szégyenen kívül, amelyet nem tudok eltörölni mint meg nem történt sértést, amelyért már nem is lehet bocsánatot kérni.

Értékelni szinte lehetetlenség, mégis muszáj. Ahogy beszélni róla is muszáj, hogy az emlékezet életben, a nem szűnő diskurzus pedig mozgásban tartsa művet és alkotót egyaránt.

Ottilia P>!
Borbély Szilárd: Kafka fia

Nehéz olvasmány, lassan olvasható, nagy odafigyelést igényel és még akkor sem biztos, hogy minden rétegét fel tudja fejteni, meg tudja érteni az olvasó. Mégis élvezhető, szerethető, elgondolkodtató, ugyanis kiváló a szerkesztés és az író végtelenül bőséges, rendkívül gazdag, változatos témákat boncolgat. Igaz befejezetlen, töredezett, de ez nem ront az élvezeten, csak felfokozza az érzést, hogy micsoda remekmű válhatott volna belőle, milyen csodálatos élmény lett volna az olvasók számára, ha a kötetet be tudja fejezni a szerző.
Jelen készültségi fokán is értékes, színvonalas alkotás. Borbély Szilárd kiválóan bánik a szavakkal, amelyek mindegyikének súlya, ereje van.

robinson P>!
Borbély Szilárd: Kafka fia

Sejtettem, fájni fog… fájt is rendesen. A szerző az apák és fiúk ellentmondásos viszonyáról mesél, miközben saját traumáit és félelmeit szövi bele a regénybe.
Borbély Szilárd regényének megjelenése az év egyik legfontosabb irodalmi eseménye Magyarországon.
https://gaboolvas.blogspot.com/2021/07/kafka-fia.html

4 hozzászólás
balagesh I>!
Borbély Szilárd: Kafka fia

Elég magától értetődő a fészkelődés, hogy mennyi hiányzik ebből. A kész műveknél ez valós kérdés, de az el nem készülteknél nem csupán mennyiségileg van firtatni valónk. A meglévő is megkérdőjelezhető. A meg nem valósuló és soha ki nem derülő írói szándék szerinti legkisebb változtatás is kulcsfontosságú lehetett volna. Hányszor láttam festőt, szerelőt, szerkesztőt, amint egy-egy apró mozdulattal a közepest vagy egyenesen rosszat tökéletessé, működőképessé tette. Ez a kulcsunk most tehát, hogy mennyiben és miképpen működik ez a szöveg?
A tervezeteket leválasztva, Franz Kafka esetleges fiával nekünk olvasóknak nincs dolgunk. Nekünk Kafka fia maga az író Kafka. Nekünk Kafka apjához és Kafkához lehet elemi szinten ebben a szövegben kapcsolódásunk, és a generációk sorából a nagyapa idéződik még meg. Az apa-fiú viszony, a generációs küzdelem, a mintaelutasítás és mintakövetés dinamizmusa szervezi a szöveget. A több firtatása teszi töredékké az elementárisan is működni kész keveset. Meg lehet nézni, micsoda mennyiségben dőzsölnek a molyok az idézetekben. Nem véletlenül. Ahogy az egyszer leírt esszéregény sem véletlen címke. Az esszé mint a laza száron vezetett gondolatok útja. A jegyzeteké. Eszmélődés Kafka kapcsán. És persze regény. Annak értelmében, hogy elbeszél valamit. Eseményeket. Vagy megemlíti őket. Váltakozik az a bizonyos elbeszélői és az esszényelv, és így végül is egymáshoz nem illő szakaszok sorozata alakul ki. Ezt a sorozatot látni és gondolkodni persze nem pirosítja folyamatosan az arcot. Nincs pihegés és könnyű kapcsolódás. De csak emiatt a folytatásról, az egészről álmodozni a szöveg elárulása.
Kísérőzene: Filter – Hey Man, Nice Shot link

Csabi >!
Borbély Szilárd: Kafka fia

Sosem szerettem befejezetlen könyveket olvasni. Sok oka van ennek, az egyik legfőbb, hogy az ember szereti, ha a dolgok készen vannak, a félkész, hiányos dolgok mindig frusztrációt hagynak maguk után. Persze ott van mondjuk a Svejk, amit szeretek, igaz, azt Hasek még lineárisan írta, ami kész van, az egésznek tekinthető, aztán hirtelen vége, befejezetlenül, akkor hagy maga után egy nagy hiányérzetet. De hát manapság az írók nem lineárisan dolgoznak általában, így ha egy könyv félbemarad, akkor darabokban marad félbe, és folyamatos hiányérzetet generál. Ez a könyv is ilyen, és habár a szerkesztők igyekeznek meggyőzni, hogy ez egy majdnem kész mű volt, amit Borbély befejezetlenül hagyott, de ezt már sosem fogjuk megtudni, és már csak a rövidségéből is arra gondolok, hogy koránt sem volt még ez a szöveg befejezéshez közeli állapotban.
Pedig a részletek azt mutatják, hogy jó könyv lett volna a Kafka fia, a morzsák az asztalon azt mutatják, hogy nagy lakoma volt itt, vagy hát lett volna.

Maga a kötet nagyon korrekt, sok a kiegészítő szöveg, ami illik is egy ilyen kiadványhoz. Szerepel benne Borbély két rövid írása, ami a regényhez kapcsolódik, és a regény szinopszisa, amit egy pályázatra adott be. A legfontosabb kiegészítő Forgách András hosszabb esszéje a regényről, ill. van még egy szerkesztői utószó a szöveg történetéről, a szerkesztési elvekről.
Amit kifogásolhatnék a szöveg összeállítása kapcsán, hogy benne maradtak a félbehagyott mondatok is, amik különösen rámutatnak a könyv csonka voltára, én ezeket elengedtem volna.

olvasóbarát>!
Borbély Szilárd: Kafka fia

„Az apa a fiú sírja. A fiú az apa élete. Az apa a fiú halála.”

Fájdalmas kötet, főképpen a befejezetlensége miatt. Apák és fiúk, zsidók sokféle traumával terhelt kapcsolata, az apa ereje felerősíti a fiú gyengeségeit. Nagyapa mészáros, az apa kereskedő, a fiú író, mindegyik a felmenőjével szemben próbálja meghatározni magát.
Oktatásnak álcázott megalázás az apa részéről, értetlenség a választott hivatásával szemben, pedig az apa ugyanúgy próbálta meghatározni magát az apja ellenében.
A szavak ereje nagyon fontos ebben a műben, akkor is, ha néhol töredékesek. Kibontakoznak „a betűk összesűrűsödött hálójából szőtt alakok.”
Szerettem az ilyen mondatokat is:
„ Az utcákra súlyos, nehéz függöny ereszkedett…”
„Olyan volt a tovatűnő ősz, mint a kivert kutya..”
Fontos része a kötetnek a Függelék , Forgách András: Szilárd és Franz című utószavával. Fontos tudnivalókat tartalmaz ez a fejezet Borbély nevéről (apja felvett neve, Szilárd egy korán meghalt gyermek neve) és a zsidósággal kapcsolatos tudásról.

mbazsa P>!
Borbély Szilárd: Kafka fia

Borbély Szilárd a Nincstelenekkel eljuttatta a kortárs magyar nyomorpornó-irodalmat a csúcsra. Félreértés ne essék, nem akarok cinikus lenne, elismerem és nagyra tartom munkásságát, mind a lírája, mind a prózája hatással volt rám, és mindig alaposan gyomorszájon vágott. (A drámájáról nem tudok nyilatkozni, mert azt még nem olvastam.) Egyetlen befejezett regénye azonban valószínűleg rossz időben és rossz helyen talált meg. Noha éreztem, hogy ez egy remekmű, nagyon nyögvenyelősen haladtam vele. Utána nem is gondoltam, hogy majd egyszer megint Borbélyt fogok olvasni.

A Kafka fia teljesen más lélegzetvételű regény, (vagyis pontosabban regénytöredék,) mint a Nincstelenek. Persze itt is sűrű, sötét atmoszférát teremt az író, de talán nem annyira fojtogatót, hogy a kedves olvasó belefulladjon. A groteszk, az abszurd és az irónia eszközének sűrű alkalmazásával sokszor hagy lélegzethez jutni is.

Borbély ügyesen idézi meg Kafka szellemét és írja újra irodalmi örökségét. A szöveg világa a narrációt tekintve nem homogén, többféle elbeszélői hang keveredik egymással, többek között az apa, Hermann Kafka, és a fiú, Franz Kafka hangja. Sajnos a regény, ahogyan a Kafka-regények, az író tragikus halála miatt nem fejeződhetett be. spoiler A családregény-résszel (az apa-fiú kapcsolattal,) könnyen tudtam menni, mert bizonyos pontokon hasonlóságát véltem felfedezni a saját apámmal való viszonyomban. Persze ez tényleg csak a véletlen műve, nem tipikus Kelet-Európai sors.

Sajnálom, hogy az író nem tudta befejezni a regényt. De ugyanakkor meg felcsigázott, hogy tovább ismerkedjem a Borbély-életművel, és persze ahhoz is kedvet csinált, hogy levegyem a polcról A pert vagy A kastélyt.

dacecc>!
Borbély Szilárd: Kafka fia

Félbehagyott könyv, ezt szerintem érezni a szövegen. Talán ez is az oka annak, hogy nehezebben rázódtam bele a regénybe, de amikor végre sikerült ráhangolódni, nem eresztett. Gondolom amiatt is volt lassú az ismerkedésem a könyvvel, mert mintha a hang sem lett volna teljesen lecsiszolva, egy-egy fejezetben más és más volt a hangnem. Összességében végül ez érdekessé tette a dolgot, mutatja, hogy mennyi munka van egy-egy regény mögött, mire elkészül az egységes, kidolgozott nyelv. Nagy erénye még, hogy a töredékesség ellenére is szép ívvel rajzolódik ki, hogy milyen kérdések foglalkoztatták Borbélyt. Rendkívül finom jellemrajzokkal vázolja fel a mindig problémás apa-fiú kapcsolatot a Kafkák között, valamint az identitásokkal kapcsolatos viszonyait a karaktereknek. Akkor volt feltűnő igazán, hogy mennyire jó író is volt Borbély, amikor ezt a könyvet befejezve belekezdtem egy másik kortárs szerző könyvébe: egyszerűen más ligában játszik a legtöbb magyar író, szembetűnő a különbség.

1 hozzászólás
ppeva P>!
Borbély Szilárd: Kafka fia

Egy ilyen jó és alapos utószó után szinte lehetetlen értékelést írni. Minek is, mikor körbejárt és végigelemzett mindent, amit érdemes. Csak ismételgetni tudnék.
Így csak annyit mondanék róla, hogy Borbély nagyon szépen írt, igazi élvezet volt olvasni.
Annyira sajnálom, hogy befejezetlen maradt a könyv, félbemaradt az életmű.


Népszerű idézetek

robinson P>!

A pénz olyan, mint a napsütés, hol van, hol nincs. Sose bízzon benne az ember.

109. oldal

Kapcsolódó szócikkek: pénz
1 hozzászólás
giggs85>!

Soha ne erőltesd meg a szemed, és ne vedd ki a helyéről, mondtam neki, mert akkor kilazul, és bármikor kieshet.

20. oldal

szadrienn P>!

Hideg késő őszi éjszaka volt. Az utcákra súlyos, nehéz függöny ereszkedett, amely minden ághegyen megakadt, ráncot vetve, kavarogva, a szél itt-ott belekapott. Kötött csipkefüggöny, nehéz brokát seperte végig a kockaköves utat, amely akár a girhes macska, felpúposította a hátát, csapzott szőre ezerfelé állt.

n P>!

Ezt a hallgatást törte meg aztán egyszer csak a csend.

92. oldal

gesztenye63>!

Ez a történet egy fürdőszobában kezdődik. Tavasz van, vagy inkább már tavasz vége. Ilyenkor ásít a föld, kitátja a száját. Az egész föld egy nagy száj, és hogy ki van tátva vagy be van zárva, az csak döntés kérdése. Nem is döntés, sokkal inkább nézőpont kérdése. A föld az ő gyerekkorában még el volt varázsolva. Szombat van, és ennek később jelentősége lesz a történet szempontjából. Amikor egy könyv kerül a történet elbeszélője kezébe. Szinte véletlenül választotta a járási könyvtárban, ahová a délutáni busz indulásáig be szokott térni. Keresgél vagy olvasgat. A polcok között el tud rejtőzni, és itt élvezheti a csendet. Máshol sehol sincs. A kelet-európai diktátorok meg akarják őrjíteni az embereket, ezért államosították a csöndet, amely a régi világ csökevényének számít. Kivonták a forgalomból, ahogy a régi pénzeket is, amelyeken az előző diktátorok fotói és jelképes tárgyai voltak ábrázolva. A szavakat is államosították, a régieket kivonták, és újakat hoztak forgalomba. Az újabb szavak sokkal hangosabbak, mint a régiek voltak. A könyvtárakba szorultak vissza a régi szavak közül azok, amelyeknek megkegyelmeztek, vagy csak a figyelmüket kerülte el.

22-23. oldal

szadrienn P>!

Minden alak, akivel írás közben találkoztam mint írásaim szereplőjével, tévelygett abban a semmiben, amelyből megpróbáltam őket kivezetni. Kudarcot vallottam, mert senkinek sem tudtam kiutat mutatni, legkevésbé magamnak, aki addig kísértem őket, hogy utat nyissak a labirintusban, ahol szegény figuráimra ráleltem, hogy magam is eltévedtem velük együtt.

robinson P>!

… Neked nehéz tanácsot adni, mert a tanácsot is úgy kezeled, mintha az ellened irányulna.

103. oldal

Kapcsolódó szócikkek: tanács
fuzsa>!

A rövidlátás megvéd a külvilágtól, a könyvek pedig biztonságot adnak.

26. oldal - Kafka a fürdőszobában (Magvető, 2021)

Kapcsolódó szócikkek: könyv
szadrienn P>!

A Niklasstrassét a prágaiak „az öngyilkosok kifutójának” nevezik.
A híd alacsony korlátja csábítóan állja útját a szerencsétleneknek, a magányosoknak, az elveszetteknek. Akik többet éreznek, mint a többiek. Akiket a démonok űznek maguk előtt.
Kafka állt az ablak előtt, és nézte a ház mögül előbukkanó Niklasstrassét, amely most néptelen. Látta azokat a démonokat, amelyek céltalanul tébláboltak a kihalt éjszakai Prága óvárosában. A város sikátoraiban is szokta látni őket, amikor délutáni vagy alkonyi sétái közben benézett egy-egy szűk utcába. Megszokta már jelenlétüket. Ismerték azok is nyurga alakját. Most az éjszaka mégis olyan erővel zuhogott rá, amely alatt vállai megroggyantak. Minden erejét össze kellett szednie már évek óta, hogy egyenesen tartsa magát, hogy a fejét annyira kiemelje az éjszakák vizéből, hogy levegőhöz jusson. Ezért ült ott hajnalig íróasztala mellett, hogy feljebb tudja emelni kicsit, csak annyira, hogy levegőhöz jusson. Fuldokolt már évek óta.

gesztenye63>!

A gyermekkorról szól tehát, és arról a dologról, ami a tér megkérdőjelezése, vagyis az ikertestvérről, aki ugyanolyan. Arról tehát, hogy mindenkinek van egy ikertestvére, aki vele együtt születik a világra. A legfontosabb éveket mindenki együtt tölti ezzel a hasonmásával. Minden játékot együtt játszanak. Aztán elválnak útjaik. Mindenki elveszíti az ikertestvérét, akire aztán már csak az anya emlékszik. Az apák erről nem tudnak semmit. Az apák ilyenkor távol vannak, málló falú munkahelyeken hánynak másnaposan, zúgó füllel, szédülő fejjel; kocsmák cigarettafüstjébe merednek kifejezéstelen arccal, harctereken vonulnak Kelet-Európa változatos domborzati viszonyai közepette, és kiábrándítóan hamar meghalnak, vagy kétségbeesetten életben maradnak, de mindarról, amiről most szó lesz, az égvilágon semmit sem tudnak.

5-6. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

R. Kelényi Angelika: Bécsi keringő
Déry Tibor: Felelet I-II.
Örkény István: Babik
Laczkó Géza: Rákóczi
Szomory Dezső: A tudósok I-II.
Bodor Béla: Régi magyar regénytükör
Mikszáth Kálmán: Az amerikai menyecske
Mikszáth Kálmán: A fekete kakas / Az eladó birtok / Szökevények
Hatvany Lajos: Urak és emberek I-II.
Kodolányi János: Ojbarsz futása