Egy ​gyilkosság mellékszálai 13 csillagozás

Borbély Szilárd: Egy gyilkosság mellékszálai

A ​köteteben szereplő, alkalmi írások mindegyike külön-külön is a végső kérdésekkel birkózik, így együtt meg egyenesen inkább filozófiai vagy teológiai súlyú létbölcseleti traktátus darabjaiként hatnak. Borbély életről és halálról elmélkedik – a halál tanulmányozását az emberi élet kikerülhetetlen kondíciójának nevezi –, a vallás és a hit kérdéseit boncolja – a vallást az emberi szenvedéssel való számvetés alapvető technikájának minősíti –, az emberi egzisztencia problémáin töpreng, a személyiség késő modern-posztmodern lehetőségeit kutatja, az irodalomról mint az „örök dolgok” közé tartozó létezőről spekulál. Határozottan elutasítja a gondolatot, hogy a maga vállalkozása a szakmaibeli filozófia vagy a hivatásos teológia felől megítélhető volna, ugyanakkor mégis eltökélten bölcselkedik. Mélyen lírai alkat, roppant közvetlenséggel képes személyiségét olvasói elé tárni, életproblémáit meg művé formálni. A gyűjteményben egy öngyötrő figura alakja képződik meg, aki nem érzi jól magát a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2008

>!
Vigilia, Budapest, 2008
212 oldal · puhatáblás · ISBN: 9637964940

Enciklopédia 2


Várólistára tette 18

Kívánságlistára tette 13


Kiemelt értékelések

korkata>!
Borbély Szilárd: Egy gyilkosság mellékszálai

Nehéz könyv. Nehezen is olvastam. Megviseli az embert.
A könyv esszéket, interjúkat és a szerző szüleinek borzalmas haláláról szóló írást tartalmazza.
A fő téma a halál. Ez a halál hol erőszakos, hol öngyilkos. Számomra mindegyik értelmetlen, felfoghatatlan.
Olvashatunk vallásról, a zsidóságról és a kereszténységről, a holokausztról. Az interjúkból megismerhetjük ezekről a szerző véleményét.
Az esszékben szó van Radnóti Miklósról, József Attiláról és Nádas Péter Saját halál című könyvéről. Nádas Péter könyvét már régóta tervezem elolvasni. Úgy gondolom, hogy újra előveszem a Radnóti Miklós és a József Attila köteteket is. Az már biztos, hogy másként fogom olvasni a verseiket mint korábban.

Piintyő>!
Borbély Szilárd: Egy gyilkosság mellékszálai

Ez a kis könyvecske feltétlenül nagyobb ismertséget érdemelne… rajtam kívül csak @leopold_shandy jelölte olvasottként.
Igaz, ez nem regény. Esszé. És azt nem mindenki szereti.

Még így is, hogy nem olvastam sem Kertész Kaddis -át, sem Nádas Saját halál -át élvezhető. Érthető, világos megfogalmazás, követhető gondolatfolyam, még egy nem hívő számára is elfogadható következtetések jellemzik.

Én azt hittem, Krisztusról fog szólni a könyv, mivel a borítóján az őt ábrázoló festmény van. Természetesen róla is szól, de inkább csak kiindulópont, hogy a zsidó-Jézus meggyilkolása kapcsán kifejtse gondolatait a zsidó nép kiírtásával, Radnóti, József Attila tragikus halálával, saját családi tragédiájával kapcsolatban. Ezek mellett 4 vele készített riport is szerepel a kötetben.

Nagyon komoly, gondolkozásra késztető könyv. De vigyázat! Hatalmas lelkierőt követel, főleg az utolsó rész Egy bűntény mellékszálai olvasása.

Ui:
Úgy jártam én ezzel a könyvvel, hogy mikor itthon kinyitottam, szaladni akartam vissza vele kicserélni, mert megláttam, hogy a sorozat eddig megjelent kötetei között van Beney Zsuzsa: Möbius-szalag -ja :) és aztán, már olvasás közben megintcsak szaladni akartam, hogy azok közül olvassak valamit, amit a kötetben boncolgat… na de sort is fogok keríteni egyikre-másikra…

3 hozzászólás
Juci P>!
Borbély Szilárd: Egy gyilkosság mellékszálai

Nagyon vegyes témájú írások, van közötte interjú, irodalmi (élet)műveket boncolgató esszé, rövidebb irodalmi, teológiai, filozófiai tárgyú eszmefuttatás és a dokumentumirodalom és szépirodalom határán billegő, besorolhatatlan műfajú írás. Mindben közös az a személyesség, amellyel Borbély Szilárd érinti, sőt átéli az adott témákat, és egységes világnézetbe gyúrja össze. Jó belelátni egy írói-költői életmű tudatos alakításának mikéntjébe. Mindenképpen fogok tőle verseket olvasni, elsőként a Halotti pompa című kötetet.
Sajnos a korrektúra nagyon sok kívánnivalót hagy maga után, ami nagyban rontja az olvasmányélményt.

Szuszusz>!
Borbély Szilárd: Egy gyilkosság mellékszálai

Pontos és fontos gondolatok irodalomról, holokausztról, életről és halálról…


Népszerű idézetek

sophie P>!

[Borbély Szilárd] Meglehetősen mélyről jövök, szinte már alig van lejjebb, ahonnan még fel tud az ember tápászkodni. Semmi sem indokolta, hogy azt csináljam, amit csinálok. Emlékezetem, azt hiszem, többször radikálisan törlődött. Valahogy működök, működtem mindig, de sosem vállaltam magammal szolidaritást. Inkább valami megvetés van bennem önmagam iránt, és semmiféle nosztalgia a múlttal szemben. Szolid kegyetlenség rejlik ebben. Talán ez segített túlélni sok mindent, ami nehéz volt, és újra talpra állni, amikor jobb lett volna hagyni az egészet. És hát így negyven után visszanézve azt hiszem, hogy a kegyelemnek köszönhető, nem nekem. Mert én nem is vagyok valójában, csak az írással kreálok valakit.

52. oldal - A jelentés sem a szövegben van (Beszélgetés Fodor Péterrel)

Cneajna>!

[Mert nem a jót cselekszem, melyet akarok; hanem a gonoszt cselekszem, melyet nem akarok. Róm 7,19]
Nem tudott mit kezdeni a helyzettel. Kívülről látta önmagát, idegenként. Évekkel korábban egy súlyos depresszió mélyén elsajátította az önmagától való távolságtartást, hogy úgy tekintsen magára, mint egy tárgyra. Most is kívülről figyelte saját magát, függetlenedve testétől. Lassan elszakadt a gyógyszerektől, amelyek megajándékozták az élet kockázatmentes elviselésével. A mély depresszió, amelyre még jól emlékezett, valójában olyan, mint a halál, csak az ember önmaga testében van eltemetve. Mintha egy tökéletesen szigetelt üvegablak mögött állna. Nem ér el hozzá semmi hang, szag, érintés; semmi. Figyeli, ahogy az élet elvonul előtte. Az élet, amely valahol kint van, ott, túl a biztonságot adó üvegen. És látja elsuhanni az életét; látja a szeretteit, akiket nem tud szeretni, és látja magát közöttük, visszaverődve az üvegen. Nem érez fájdalmat. Talán valami tompa szomorúságot, ürességet, ahogy érzékeli az érzések helyét. Múlik az idő, de ennek sincs jelentősége, mert az sem átélhető. Üres képzeletbeli terekben bolyong, miközben csecsemőpózban kucorog és vacog, egy takaró alatt, a végtelen messzeségben, amelynek nincs mélysége. És ha a kilencedik emeleten lakik, arra gondol, elég volna mélyen kihajolni az alacsony, középtengelyen forgó ablakon. Onnan nézi a parkoló autók tetejét.

203. oldal

sophie P>!

József Attila hirtelen, brutális halála sebet hagyott az emlékezeten, a magyar kultúra emlékezetén. Mert ez a halott csöpögött a vértől. Az arca eltorzult. A borzalom és a félelem pedig kitörölte a halott József Attila képét az utókorból. Mert nem lehetett róla fotót készíteni a ravatalon. Nem lehetett a korban szokásos halotti maszkot gipszbe önteni. Csak a zárt koporsótól vehettek búcsút. Az élők lelkiismeretén mindettől csak mélyült a seb, amelyet – szó szerinti értelemben – végezetül a tehervonat kerekei vágtak József Attila testén. De a seb nem itt nyílt meg. Sokkal mélyebb és gyógyíthatatlanabb volt az, mint akár az a végső, a halált okozó, amelyet a testét feldaraboló vasszerelvények súlya okozott, amikor ebbe a meggyötört, mindig éhes, de az utolsó években öklendezve nyelő testbe bemetszett.

130. oldal - A mély seb - József Attila születésének 100. évfordulója

Kapcsolódó szócikkek: József Attila
Twisted_words>!

Borzasztó, amiben élünk. Borzasztó, hogy az embereket a profitnövelés tárgyaként kezelik. Az emberi méltóság nem számít. Milliókat nyomorítanak meg, csak azért, hogy a nagyvállalatok több nyereségre tegyenek szert. Az individualitás és a szabadság eszményeit megcsúfolják. Azt mondja az állam, hogy te fontos vagy, hogy minden ember számít, mindenki érték. De ezt utoljára a középkori civitásokban gondolták komolyan. A nyugati világban sok millióan élnek a mentális nyomor mélyén. A szegény országokban pedig a fizikai élet nyomora pusztítja az emberi méltóságot. Az ember méltóságát a tradicionális kultúrák tartják tiszteletben. Azok, amelyek nem az individualitást, hanem a kollektivitást tekintették legfőbb értéknek: vagyis a szolidaritást a kollektivizmus helyett.

167. oldal

2 hozzászólás
Szuszusz>!

Az írással, és különösen a romantika óta a költészettel épp ez a probléma, hogy az olvasók általában azt hiszik, hogy vall a költő, ott van az író, egész jól látjuk a nyomorultat. A nyelvi művészet ebből a szempontból hátrányos helyzetben van, mivel a leírt szavakat az emberek általában nem jeleknek, nem szimbólumoknak, nem allegóriáknak tekintik, hanem vallomásnak, egy az egyben, szinte névértéken veszik. (…) Úgy gondolom, hogy az individualizmus, ami áthatja a mi kultúránkat, a világunkat, amit civilizációnak hívunk, téves képzeteket oltott belénk a személyes jelenlét jelentőségét és lehetőségét illetően.

166. oldal

sophie P>!

És talán jól is van ez így. Aminek el kell múlnia, tűnjön el nyomtalanul.

103. oldal - Különös centenárium - Fényképleírás

Twisted_words>!

Az írással, és különösen a romantika óta a költészettel épp ez a probléma, hogy az olvasók általában azt hiszik, hogy vall a költő, ott van az író, egész jól látjuk a nyomorultat. A nyelvi művészet ebből a szempontból hátrányos helyzetben van, mivel a leírt szavakat az emberek általában nem jeleknek, nem szimbólumoknak, nem allegóriáknak tekintik, hanem vallomásnak, egy az egyben, szinte névértéken veszik. A zene vagy a képzőművészet esetében tisztább a viszony, hiszen ott eleve áttételesen gondolják el. Mivel nem mondják ezek a jelrendszerek állandóan, hogy én, én, én…

166. oldal

encsy_eszter>!

A mozdulatlanság pedig az ismétlés soha véget nem érő kényszere.

Szuszusz>!

Minden gyermek hoz magával valami különleges üzenetet ebbe a világba. Valamit, amiről senki nem tudhat az ő születése előtt. Hogy talán ő lesz a Messiás. De borzasztó, hogy ez a gyerekekkel a világba érkező béke és harmónia már a születés pillanatában halálra van ítélve. Valami olyasmire gondolok, amit a közbeszéd úgy fogalmaz meg, hogy abból a sok csodálatos csecsemőből hogyan lesznek ezek a ronda és gonosz felnőttek? Akik mi vagyunk.

98. oldal

Szuszusz>!

Vajon miért nem vált Auschwitz a keresztények és a zsidók közös ügyévé? Miért nem érinti mélyen a holokausztról való gondolkodás a krisztológia megfontolásait, holott akár meg is rendíthetné. Azt sem értem, miként lehetséges az, hogy a magyar történelmi tudat nem úgy tekint Auschwitzra, mint Trianon és a Don-kanyar mellett huszadik századi történelmünk ezekkel egyenrangú tragédiájára? Tudjuk, Auschwitz sokkal több ennél. Nemcsak magyar tragédia, hanem az európai zsidóság tragédiája. És még ennél is több: a zsidóság és az emberiség egyetemes tragédiája. A kínai kultúrát kevésbé érintette meg. Akkor tehát nem a keresztény világ tragédiája? Nem a zsidó-keresztény kultúra közös, nagy ügye? Ha egy történés egy kultúrkört, egy világvallást alapjaiban érint meg, akkor egyetemes jelentést hordoz. Auschwitz Európa identitásához tartozik. Ennek a kulturális térségnek az öröksége, még ha különösen hangzik is.

112. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Oravecz Lizanka – Orosz Ildikó: Lizanka
Földényi F. László: A melankólia dicsérete
Baráth Viktória: Egy év Rómában
Vámos Miklós: Anya csak egy van
Janković Nóra: Árnyékok illata
Oravecz Imre: Távozó fa
Lajta Erika: Szerelemkollázs
Szvoren Edina: Az ország legjobb hóhéra
Havas Henrik: Gaszner és Rihmer főorvos elmeosztálya
Rados Virág: Bipoláris