Nem ​félünk a farkastól I-II. 5 csillagozás

Modern amerikai drámák
Borbás Mária (szerk.): Nem félünk a farkastól I-II. Borbás Mária (szerk.): Nem félünk a farkastól I-II.

A ​második világháború alatt íródott a kötet első darabja – húsz évvel a háború után került színre az utolsó; és az is a háború alatt játszódik. Nem a válogatásnak valamiféle szempontja hozta így: adódott az utóbbi húsz esztendő amerikai drámaterméséből. Ezt a korszakot talán a társadalmi eszmélés jellemzi leginkább az amerikai drámairodalomban; a felelősségvállalás kora ez. Thornton Wilder biztatott a „Hajszál híján”-nal, Arthur Miller ébreszt a „Közjáték Vichyben”-nel – s a többiek is mind, akarva-akaratlan, ennek a háborúkeltette felelősségtudatnak jegyében alkották műveiket.
O'Neill művészete pesszimista: ő még „reménytelen reménnyel” ábrázolja az embert. Tennessee Williams és Arthur Miller megszánja az elesetteket, s az áldozatnak kijáró részvét mellett némi reményt is juttat hőseinek a felemelkedésre. Archibald MacLeish, a költő-drámaíró, az értelmetlen szenvedés elviselésére is képesnek tartja az emberiséget, s a pusztulásban ajtót nyit a világosság, a rend felé.
(tovább)

A művek szerzői: Thornton Wilder, Eugene O'Neill, Archibald MacLeish, Tennessee Williams, Edward Albee, James Baldwin, Arthur Miller

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Mai Modern Drámák Európa

>!
Európa, Budapest, 1966

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Tennessee Williams


Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

Molymacska>!
Borbás Mária (szerk.): Nem félünk a farkastól I-II.

Én az 1966-os kiadást olvastam, amiben négy drámából hármat olvastam csak el. És hogy miért csak hármat? Mert annyira nem voltam abban a hangulatban, hogy az olvasott drámákat se tudtam értékelni.

Tennessee Williams: AZ iguána éjszakája Amikor a Fizikusok kötetet olvastam, a Vágy villámost erősen leszóltam, mert hát annyira nem volt érdekes, de még csak vággyal teli sem. Meggondoltam magam. Életteli volt és mesteri ehhez a drámához képest.
Nekem a szereplők sem voltak szimpatikusak, sőt, ha van unszimpatikus karakter, akkor ők azok (még a pozitív értékeket képviselő személyeket is legyilkoltam volna, de tényleg), a történet helyszíne az egyedüli, ami magával ragad, és érdekes, na meg a mellékes történelmi hátterek (a németek, a rádióval pl) de egyszerűen annyira nyűg volt az egész. Lehet amúgy, hogy Tennessee Williams drámáit látni kell, és nem olvasni, és akkor pozitívabban gondolkoznék róla.

Edward Albee: Nem félünk a farkastól Az egész kötet ezért került a kezembe, és vártam, és nagyon rákészültem és… Borzasztó csalódás volt a dráma. Egyrészről nem fért a fejembe hogy az eredeti címből hogy lett a magyar cím spoiler majd jött a versike hozzá, ami annyira magyartalan spoiler és félek, hogy több mögöttes mondanivaló se jött át. spoiler
A másik nagy problémám ezzel, hogy egy amerikai szappanopera egy részét olvashattuk kb. Nem baj, ha van szerelem, meg ármánykodás, de ebben nem volt szerelem, csak idegesítő, maximalista, enyhén megalomán szereplők, akik mindent titkolnak, de a másik fél semmit sem, és úgyis elmondja, és miközben te inkább a szégyen érzését érzed, meg helyenként az unalmat. Hát én tökre nem erre vártam, már bocs. spoiler

James Baldwin: Déli ballada A három közül ez volt a legjobb dráma,de ez se nyerte el a tetszésemet. Nem volt rossz, hogy a feketék és a fehérek különbségéről és bűntényről szólt (meh, nem krimi, de azért majdnem olyan izgalmas) miközben egy társadalmi korkép alakul ki előttünk, ami meg kell mondjam, elég részletes. Rengeteg érzelem van a drámában, düh, reménytelenség, vidámság, elkeseredettség, remény, és ez nagyon jólk felszínre is tör az adott pillanatban.
A vége nem volt meglepő, sem a bírósági határozat spoiler sem pedig a lélek mélyén dúló harcok spoiler. Kellemes volt, a maga szomorú valójában erről olvasni.

És amit nem olvastam el, az Arthur Miller: közjáték Vichyben. Egyszer biztos el fogom olvasni, de nem most jött el ez a nap.

moiracica>!
Borbás Mária (szerk.): Nem félünk a farkastól I-II.

Arthur Miller: Közjáták Vichyben
Kifejezetten nagyon tetszett ez a rövid kis darab. Tapintható a feszültség a várakozók között és zseniális, ahogy a különböző típusú emberek reagálnak a helyzetre. A jellemábrázolások nagyon érzékenyek, finomak, árnyaltak. (szerintem). És még itt is, ezek a zsidóságuk miatt halálos ítéletükre várakozó emberek, az egyetlen cigányt ugyanúgy megkülönböztetik maguk között, ugyanúgy másnak, kevesebbnek tartják, ugyanúgy sztereotípiák határozzák meg a véleményüket róla(hisz ezek mind lopnak), mint ahogy őket különböztetik meg. Úgy látszik az emberben ez benne van. Kell lennie valaki(k)nek, akiknél többek vagyunk…Klasszikusan felemelő vég. Tényleg szép!

TCS>!
Borbás Mária (szerk.): Nem félünk a farkastól I-II.

Nagyon jól összeválogatott kötet. Nem rajongok a drámákért, de ezt további dráma olvasásra sarkal.


Népszerű idézetek

judkacag>!

Ki mondja meg, hogy az ifjúság hova szaladt? Mert csak egy percre nézzen félre az ember, máris elszökött.

43. oldal (Thorton Wilder: Hajszál híján)

judkacag>!

…a férfi minden hét évben kinövi a feleségét…

53. oldal (Thorton Wilder: Hajszál híján)

Corvus_CoRex>!

NICK: Ez mikor volt? Miután megölted őket?

GEORGE és MARTHA megfordul, és NICK -re mered.
Rövid, rosszindulatú csend

GEORGE (kihívóan): Talán azután.
MARTHA: De az is lehet, hogy azelőtt.
NICK: Jézusisten!

II. kötet, 241. oldal (Edward Albee - Nem félünk a farkastól)

1 hozzászólás
Szelén>!

Madárkám, az jóformán lehetetlen, hogy valaki aki azt hiszi, hogy ő szeret valakit: elhiggye, hogy őt nem szeretik.

Tennessee Williams: Az iguana éjszakája (53. old)

Szelén>!

SHANNON: […] Mikor következő vasárnap fölmentem a szószékre és végignéztem híveimen – ezeken a tisztes, rosszalló, vádló arcokon (majdhogy át nem döftek) –, hirtelen az az ötletem támadt, hogy most jó csiklandósan megbotránkoztatom őket. Meg is botránkoztattam. Nálam volt előkészített beszédem – ó, szelíd és alázatos! –, ezt most eldobtam, valahová a szószék fenekére. Hallgassátok meg! – mondtam ordítva. – Torkig vagyok vele, hogy reggeltől estig ceremóniázzak, liturgiázzak, tömjénezzek – egy szenilis bűnöző tiszteletére. Igen. Ezt mondtam. Ordítottam! Ez egész nyugati hittudomány, minden mitológiai kacatjával, egyetlen tételen alapszik: az Isten szenilis bűnöző! És – esküszöm az égre – nem vagyok hajlandó tovább szolgálni és tisztelni egy… egy…
HANNAH (a legnyugodtabban): Szenilis bűnözőt?
SHANNON: Igen. Ezt a haragtartó, hisztériás vénembert. Meggyőződésem, hogy úgy ábrázolják örökké, mint egy nyűgös, infantilis vénembert – beteg, nyafka –, olyan, mint az aggok menházában az utolsó ápolt, aki nem tudja összerakni a mozaikjátékát, erre megbolondul dühében és fölrúgja az egészet. Higgye el, ez a színigazság, amit mondok, ez az egész teológiájuk. Ők az istenkáromlók, mikor Istenből szadista, szenilis bűnözőt csinálnak, aki mindent az emberekre ken és brutálisan megbünteti saját teremtményeit, mert rosszul teremtette őket…

Tennessee Williams: Az iguana éjszakája (58-59. old)

Kapcsolódó szócikkek: homoszexualitás
Szelén>!

A világ vándorai nemegyszer botlanak el vándorlásaik közben.

Tennessee Williams: Az iguana éjszakája (64. old)

Szelén>!

Ők az istenkáromlók, mikor Istenből szadista, szenilis bűnözőt csinálnak, aki mindent az emberekre ken és brutálisan megbünteti saját teremtményeit, mert rosszul teremtette őket…

Tennessee Williams: Az iguana éjszakája (59. old)

Szelén>!

NONNO Öt dollár egyetlen versért! Ez igen!
SHANNON Édes jó uram! Egy költemény anyagi jutalma mindig nulla, a költemény belső értékéhez mérve.

Tennessee Williams: Az iguana éjszakája

Szelén>!

SHANNON Hát igen… Maga is tudja, hogy két síkon élünk, Miss Jelkes: egy reális síkon és fantasztikus síkon… és hogy melyik az igazi?…
HANNAH Szerintem mind a kettő, Mr Shannon.
SHANNON De ha az ember a fantázia síkján él – ahogy én éltem egy ideig – és utána le kell szállnia a realitás síkjára, akkor kezdődik a kísértetjárás…

Tennessee Williams: Az iguana éjszakája (72. old)

Kapcsolódó szócikkek: Tennessee Williams
Szelén>!

Maga éppen úgy beszél, mint akik a képeimet szokták nézegetni: „Ez itt mit jelent, hát az ott?” Nézni kell, és nem kérdezgetni, hogy mi mit jelent; maga nem isten, maga nem tudja megmondani, mi mit jelent.

385. oldal, Arthur Miller: Közjáték Vichyben


Hasonló könyvek címkék alapján

Drámák
Borbás Mária (szerk.): A fizikusok
Bóka László – Király István – Lukács György – Szauder József (szerk.): Régi magyar vígjátékok
Szabó Ferenc (szerk.): Mai magyar drámák
Kerényi Ferenc (szerk.): A néma levente és más költői játékok
Márai Botond (szerk.): A három testőr
Bojtár Endre (szerk.): Aki utoljára nevet
Dévényi Róbert (szerk.): A házasulók
Lépések
Braun Róbert (szerk.): Nobel-díjas írók antológiája