Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
21 rémes történet 39 csillagozás
A kísértet hóna alá kapja fejét, és kecsesen kilibben az ősi kastély omlatag toronyszobájának falán… Az ősz tudós homályos dolgozószobája mélyén vaskos fóliánsok fölé görnyed, míg a sarokból egy izzó, vörös szempár lesi minden mozdulatát… A laboratóriumban félőrülten cikázik görebei, lombikjai között a gyémántcsináló… Vérfagyasztó sikoly riasztja fel éjnek éjszakáján hófehér leányszobájában az aranyhajú kisasszonyt… Gyanús kártyabarlangban káprázatos vagyont nyert a könnyelmű angol ifjú…
Ilyen – vagy hasonló – történetek sorakoznak kötetünkben, nagynevű angol és amerikai írók tollából. Dickenstől megtudjuk, mit látott a pályaőr; Stevensontól, hogy hogyan jutnak boncolni való hullához az élelmes orvostanhallgatók; Ambrose Bierce a századforduló amerikai kísérteteinek világába kalauzol, Muriel Sparktól értesülünk, hogy vannak-e kísértetek a mai Londonban, az amerikai Evelyn Smith pedig a jövő rémalakjairól értekezik mulatságosan…
Nagy neveket talál az olvasó kötetünkben… (tovább)
A művek szerzői: Edward Bulwer-Lytton, Nathaniel Hawthorne, Edgar Allan Poe, Charles Dickens, Joseph Sheridan Le Fanu, Wilkie Collins, Mark Twain, Ambrose Bierce, Bram Stoker, R. L. Stevenson, H. G. Wells, Saki, William Somerset Maugham, Dorothy L. Sayers, James Thurber, L. P. Hartley, Christianna Brand, Daphne du Maurier, Angus Wilson, Muriel Spark
Enciklopédia 1
Kedvencelte 2
Most olvassa 7
Várólistára tette 34
Kívánságlistára tette 29
Kiemelt értékelések
Nagyon jó válogatás, hiánypótló volt a maga idejében, és mostanra se vesztett a fényéből. :) A szerkesztő és a fordítók előtt kalapot le!
A cél nyilvánvalóan az volt, hogy bemutassák az angol nyelvű országok klasszikus és (akkor) modern szórakoztató irodalmát, minél sokszínűbben, minél többféle stílusban alkotó írók segítségével. A szövegek időrendi sorrendben kerültek a kötetbe, de érzékelhetően nemcsak ez volt a szempont, hanem a témákat és a feldolgozás módját is figyelték, így történhetett meg, hogy az indító novella (szerintem) az egyik legerősebb szöveg, ahogy az az ilyen kötetek indításához dukál, a záró novella pedig egy paródia, amely bemutatja a korábbi művekben megismert motívumokat, de visszamenőleg ki is neveti őket.
Itt olvasható tovább:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2020/02/23/borbas_mar…
2021/110, könyvtár, 10/28 eddigi értékelés
A 21 szerző többsége márkanév, és csak azért nem „világválogatott”, mert tisztán angolszász. Néhány írást már ismertem (Stoker, Wells, E. Smith), de a nálunk ritkán olvasható krimi-klasszikusok miatt vettem kezembe a kötetet. Ezek nagyon erős írások voltak: D. Sayers „racionális” krimije tetszett a legjobban, du Maurier: A madarak örök klasszikus, C. Brand komor hangulatú műve pedig mintha valamelyik Az év magyar SF és fantasy-válogatása kötetből lépett volna ki. És a legjobbak közé sorolom még Dickenst.
A horrorelemek hangsúlyozása közben volt itt krimi-novella (pl. Collins), sci-fi (a szépen író Hawthorne), persze Poe igazi Poe volt, tagadhatatlanul, és H.G. Wells is megírta a maga mosolygós kísértetét. Néhány elgondolkodtató „lelkiismereti” novella nagyon találónak bizonyult (Twain, Bierce, Stevenson vagy éppen M. Spark), és ahogy lenni szokott, volt néhány gyengécske (vagy komfortzónámon kívüli) történet.
A citromdíjat nálam Le Fanu és Stoker kapja, se füle, se farka nem volt a történetüknek. (Különösen az előbbit sajnálom, mert ez volt az ismerkedésünk.)
Egyébként a kronologikus szerkesztéssel bámulatosan sikerült keretbe foglalni a történeteket. Míg az első írás a kísértetjárás természettudományos kérdéseit boncolgatja, addig az utolsó egy marslakós sci-fi paródia.
Érdekes válogatás, de mai szemmel nem igazán rémisztő. Nem sikerült megborzongatni. Ettől függetlenül remek válogatás olyan klasszikusokkal, mint Poe Bice-Békája, vagy Stevensontól az A hullarabló, és Thurber Vérikéje…
Most mégis, amire rácsodálkoztam, Dickenstől az A pályaőr.
Meg du Mauriertől az A madarak. Igen a Hichcock film forgatókönyvét is ő írta…
…és Spark novellája az Az ócskáspiacon is remek.
Szóval jó, igaz nem rémisztő… de jó!
Ha rémisztő is lett volna, isten bizony, nem spórolok le egy csillagot.
Érdekes válogatás a nagyok tollából. E. A. Poe, Bram Stoker, H. G. Wells, még Maugham novellája is szerepel a kötetben. Garanciát éreztem a szerzők neveinek olvasásakor, hogy nem lesz ez annyira rémes, a novellákban nem fog annyi vér folyni, mint modern társaiban. Szerencsére nem volt annyira ijesztő, ahogy a címe sugallta. De nekem ez is bőven elég volt. Visszatettem a polcra, ahol nagyon régen várakozott az elolvasására. Az biztos, egy darabig nyugta lesz tőlem.
(Ahogyan azt már a novellás kihívás első összefoglalójában leírtam) mivel a 21 novellát 21 különböző szerző írta a legváltozatosabb stílusban, a kötet egyáltalán nem unalmas akkor sem, ha valaki egyvégtében elolvasná mind a 21-et. Ami összeköti őket, az a téma: minden történetben van valami misztikus, a realitástól hol többé, hol kevésbé eltávolodott (eltávolított) elem, mely a történeteket a gótikus stílushoz, vagy akár a horrorhoz közelíti. A történetek nem mindegyike tetszett maradéktalanul, ezért a fél csillagocska levonás, de több olyan novella is akad, melyek elolvasása a szerző további műveinek mélyebb szintű megismerésére sarkall.
A 21 rémes történet közül Wilkie Collins: „Egy rendkívül különös ágy története” lett az egyik kedvencem (Poe-ra emlékeztet a történet), a másik a „Gyakorlatlan kísértet” Wellstől a humora miatt, és tetszett „Az apák bűnei” is Christina Brandtől a maga szörnyű kilátástalanságával és Stevenson „A hullarabló” c. írása a tőle megszokott furcsa, morbid hangulatával.
James Thurber: „A vérike” c. novellája is érdekes volt, főleg a realitás-álom összemosása miatt, amit ismerhetünk „Walter Mitty életei”-ből is, amiből film is készült. (Ez volt az egyik olyan novella, ami miatt kutakodtam egy kicsit a könyvtárban, és ki is vettem ezt.)
L. P. Hartley: „W. S.” című írása is nagyon tetszett, nem lövöm le a poént, olvassa el mindenki, akit érdekel, érdemes. Azután Bram Stoker: „A bíró háza” c. novellájáról is eszembe jutott néhány másik novella és regény, melyeket (újra) el kellene olvasni, majd jött „A madarak” Daphne du Maurier-től. Remek novella, végig feszes tempójú, izgalmas; méltó alapja a Hitchcock-filmnek.
Végül, de nem utolsó sorban Muriel Spark: „Az ócskapiacon”, szintén nagyon izgalmas: meglepő, furcsa narrátori szemszöget használ, ez is olyan novella volt, ami további olvasásra ösztönöz.
Mindenkinek csakis ajánlani tudom a kötetet vagy a novellákat akár egyesével is, változatos gyűjtemény, melyben remekműveket is találunk.
Kissé félve fogtam bele ebbe a kötetbe, de aztán nem okozott csalódást.
3-4 olyan elbeszélés, novella van benne, ami nem jött be, túl unalmasak voltak, de a többség nagyon tetszett, főleg, amelyiknek volt egyfajta csattanója, hogy így fogalmazzak.
Érdekesek voltak, egy-kettő még humoros is (ha lehet ebben a műfajban ezt mondani, vagy legyen inkább szarkasztikus :) ).
Szerintem érdemes elolvasni, és elolvasás esetén az egyes írások között kis szünetet tartani.
Örökzöld válogatás, egy igazi klasszikus angolszász rémmese-gyűjtemény. Borzongatás mellett a szerzők humoros oldala is teret kapott. Némelyik darabbal már találkoztam korábban is, más novelláskötetekben, ami nem csoda, Poe vagy akár Ambrose Bierce megkerülhetetlen minden ilyen jellegű könyvben. Összességében azért sok volt az ismeretlen szerző, meglepően szórakoztató történetekkel. A gótikus irodalom rajongóinak ajánlott darab.
Igazi régimódi rémtörténetek… olyan fajták, amiket éjjel, a takaród alá bújva, kislámpád pislákoló fényénél olvasol, és olvasás után erősen elgondolkodsz, hogy tényleg ki szeretnél-e menni egy pohár vizet inni át a sötét lakáson. (és ha úgy döntessz, hogy persze, akkor az összes létező villanyt felkapcsolod útközben)
Ezekben nem fröcsög a vér, nem húzza senki maga után a belsőségeit… ezek a legbelső félelmeidet hozzák felszínre… szépen, csendesen bekúsznak a bőröd alá, és lámpaoltás után ott motoszkálnak az agyad hátsó szegletében… egyszerűen rémísztőek.
Nagyon jó kis válogatás volt ez. Szeretem az ilyen jellegű hátborzongató történeteket, ahol még nem a vér és a belezés adja a történet lényegét.
Néhány írótól már olvastam korábban más jellegű regényeket és elbeszéléseket, ezért egy-két esetben meglepett, hogy a horror terén is voltak próbálkozásaik.
Poe természetesen alap egy ilyen kötetnél, de Dickens története is nagyon tetszett.
A fordítások pedig igen jól sikerültek, és a védőborító alatt rejtőző dombornyomott denevér is sokat dobott az egész kötet összképén. Igényes, jól összerakott válogatás lett.
Népszerű idézetek
A Felvilágosodás óta, néhány makacsul kitartó cigány kivételével, minden varázsló illegalitásba vonult, és remekléseit tudományként sütötte el.
426. oldal, Evelyn E, Smith: A marslakó és a mágus
De ahogy az ételt is előbb puhán, ajkainkkal vesszük a szánkba, azután kerül a fogak közé, ahogy a forgó malomszerkezet előbb az ember kisujját kapja el, aztán a karját, s utoljára az egész testét – úgy az a nyomorult halandó is, akinek idegszálai legparányibb végét elkapta egyszer a pokol irdatlan gépezete, egyre beljebb és beljebb kerül, míg végül ott találja magát, ahol én vagyok.
146-147. oldal, Joseph Sheridan Le Fanu: Zöld tea. IX. fejezet - A harmadik lépcső
Kétoldalt nedvességtől csepegő, érdes kőfal, mely mindent elzárt az ember szeme elől, kivéve egy vékony sávnyi kis eget; távlat egy irányban nyílt csak, arra sem volt más, mint e nagy börtön kanyargós folytatása; a másik irányban ködbe burkolózó fény állta el a tekintet útját, mellette még ködösebb bejárata egy éjfekete alagútnak, amelynek súlyos architektúrájában volt valami barbár, nyomasztó és félelmetes.
100. oldal, Charles Dickens: A pályaőr
„Maga klubtag?” – ismételtem, oldalvást nézve rá.
Elmozdult egy kicsit, hogy távolabb kerüljön tőlem, és egész magatartásán látszott, hogy megszeppent. „Nem” – felelte állhatatosan kérdő pillantásomra: „Nem vagyok klubtag – kísértet vagyok.”
„Nos, ez nem jogosítja fel arra, hogy szabadon járjon-keljen a Hableány Klubban. Van itt valaki akit meg akar látogatni, vagy efféle?” És olyan nyugodtan, ahogy csak tudtam, nehogy a whisky okozta bizonytalanságot összetévessze az ijedtség zaklatottságával, meggyújtottam a gyertyámat. Kezemben tartva az égő gyertyát, feléje fordultam. „Mi járatban van itt?” – kérdeztem. Keze lehanyatlott, abbahagyta a buúzást, és ott állt, szégyenkezve és ügyetlenül, egy gyenge, ostoba, céltalan fiatalember kísértete. „Kísértek” – mondta.
246-247. oldal, H. G. Wells: A gyakorlatlan kísértet
Ezt a könyvet itt említik
Hasonló könyvek címkék alapján
- H. P. Lovecraft: Árnyék Innsmouth fölött 88% ·
Összehasonlítás - Bram Stoker: Drakula 85% ·
Összehasonlítás - Bram Stoker: Drakula, a vámpír 85% ·
Összehasonlítás - Bram Stoker: Drakula gróf válogatott rémtettei 84% ·
Összehasonlítás - Mary Shelley – Percy Bysshe Shelley: Frankenstein / Válogatott versek 71% ·
Összehasonlítás - Shirley Jackson: Hill House szelleme 71% ·
Összehasonlítás - Anne Rice: Lestat, a vámpír 90% ·
Összehasonlítás - Stephen King: Borzalmak városa 86% ·
Összehasonlítás - William Beckford: Vathek kalifa története 73% ·
Összehasonlítás - Stephen King: Állattemető 90% ·
Összehasonlítás