21 ​rémes történet 88% 32 csillagozás

Nagyon jó válogatás, hiánypótló volt a maga idejében, és mostanra se vesztett a fényéből. :) A szerkesztő és a fordítók előtt kalapot le!
A cél nyilvánvalóan az volt, hogy bemutassák az angol nyelvű országok klasszikus és (akkor) modern szórakoztató irodalmát, minél sokszínűbben, minél többféle stílusban alkotó írók segítségével. A szövegek időrendi sorrendben kerültek a kötetbe, de érzékelhetően nemcsak ez volt a szempont, hanem a témákat és a feldolgozás módját is figyelték, így történhetett meg, hogy az indító novella (szerintem) az egyik legerősebb szöveg, ahogy az az ilyen kötetek indításához dukál, a záró novella pedig egy paródia, amely bemutatja a korábbi művekben megismert motívumokat, de visszamenőleg ki is neveti őket.

Itt olvasható tovább:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2020/02/23/borbas_mar…

2021/110, könyvtár, 10/28 eddigi értékelés

A 21 szerző többsége márkanév, és csak azért nem „világválogatott”, mert tisztán angolszász. Néhány írást már ismertem (Stoker, Wells, E. Smith), de a nálunk ritkán olvasható krimi-klasszikusok miatt vettem kezembe a kötetet. Ezek nagyon erős írások voltak: D. Sayers „racionális” krimije tetszett a legjobban, du Maurier: A madarak örök klasszikus, C. Brand komor hangulatú műve pedig mintha valamelyik Az év magyar SF és fantasy-válogatása kötetből lépett volna ki. És a legjobbak közé sorolom még Dickenst.

A horrorelemek hangsúlyozása közben volt itt krimi-novella (pl. Collins), sci-fi (a szépen író Hawthorne), persze Poe igazi Poe volt, tagadhatatlanul, és H.G. Wells is megírta a maga mosolygós kísértetét. Néhány elgondolkodtató „lelkiismereti” novella nagyon találónak bizonyult (Twain, Bierce, Stevenson vagy éppen M. Spark), és ahogy lenni szokott, volt néhány gyengécske (vagy komfortzónámon kívüli) történet.

A citromdíjat nálam Le Fanu és Stoker kapja, se füle, se farka nem volt a történetüknek. (Különösen az előbbit sajnálom, mert ez volt az ismerkedésünk.)

Egyébként a kronologikus szerkesztéssel bámulatosan sikerült keretbe foglalni a történeteket. Míg az első írás a kísértetjárás természettudományos kérdéseit boncolgatja, addig az utolsó egy marslakós sci-fi paródia.

Érdekes válogatás, de mai szemmel nem igazán rémisztő. Nem sikerült megborzongatni. Ettől függetlenül remek válogatás olyan klasszikusokkal, mint Poe Bice-Békája, vagy Stevensontól az A hullarabló, és Thurber Vérikéje…
Most mégis, amire rácsodálkoztam, Dickenstől az A pályaőr.
Meg du Mauriertől az A madarak. Igen a Hichcock film forgatókönyvét is ő írta…
…és Spark novellája az Az ócskáspiacon is remek.
Szóval jó, igaz nem rémisztő… de jó!
Ha rémisztő is lett volna, isten bizony, nem spórolok le egy csillagot.

Érdekes válogatás a nagyok tollából. E. A. Poe, Bram Stoker, H. G. Wells, még Maugham novellája is szerepel a kötetben. Garanciát éreztem a szerzők neveinek olvasásakor, hogy nem lesz ez annyira rémes, a novellákban nem fog annyi vér folyni, mint modern társaiban. Szerencsére nem volt annyira ijesztő, ahogy a címe sugallta. De nekem ez is bőven elég volt. Visszatettem a polcra, ahol nagyon régen várakozott az elolvasására. Az biztos, egy darabig nyugta lesz tőlem.

(Ahogyan azt már a novellás kihívás első összefoglalójában leírtam) mivel a 21 novellát 21 különböző szerző írta a legváltozatosabb stílusban, a kötet egyáltalán nem unalmas akkor sem, ha valaki egyvégtében elolvasná mind a 21-et. Ami összeköti őket, az a téma: minden történetben van valami misztikus, a realitástól hol többé, hol kevésbé eltávolodott (eltávolított) elem, mely a történeteket a gótikus stílushoz, vagy akár a horrorhoz közelíti. A történetek nem mindegyike tetszett maradéktalanul, ezért a fél csillagocska levonás, de több olyan novella is akad, melyek elolvasása a szerző további műveinek mélyebb szintű megismerésére sarkall.
A 21 rémes történet közül Wilkie Collins: „Egy rendkívül különös ágy története” lett az egyik kedvencem (Poe-ra emlékeztet a történet), a másik a „Gyakorlatlan kísértet” Wellstől a humora miatt, és tetszett „Az apák bűnei” is Christina Brandtől a maga szörnyű kilátástalanságával és Stevenson „A hullarabló” c. írása a tőle megszokott furcsa, morbid hangulatával.
James Thurber: „A vérike” c. novellája is érdekes volt, főleg a realitás-álom összemosása miatt, amit ismerhetünk „Walter Mitty életei”-ből is, amiből film is készült. (Ez volt az egyik olyan novella, ami miatt kutakodtam egy kicsit a könyvtárban, és ki is vettem ezt.)
L. P. Hartley: „W. S.” című írása is nagyon tetszett, nem lövöm le a poént, olvassa el mindenki, akit érdekel, érdemes. Azután Bram Stoker: „A bíró háza” c. novellájáról is eszembe jutott néhány másik novella és regény, melyeket (újra) el kellene olvasni, majd jött „A madarak” Daphne du Maurier-től. Remek novella, végig feszes tempójú, izgalmas; méltó alapja a Hitchcock-filmnek.
Végül, de nem utolsó sorban Muriel Spark: „Az ócskapiacon”, szintén nagyon izgalmas: meglepő, furcsa narrátori szemszöget használ, ez is olyan novella volt, ami további olvasásra ösztönöz.
Mindenkinek csakis ajánlani tudom a kötetet vagy a novellákat akár egyesével is, változatos gyűjtemény, melyben remekműveket is találunk.

Igazi régimódi rémtörténetek… olyan fajták, amiket éjjel, a takaród alá bújva, kislámpád pislákoló fényénél olvasol, és olvasás után erősen elgondolkodsz, hogy tényleg ki szeretnél-e menni egy pohár vizet inni át a sötét lakáson. (és ha úgy döntessz, hogy persze, akkor az összes létező villanyt felkapcsolod útközben)
Ezekben nem fröcsög a vér, nem húzza senki maga után a belsőségeit… ezek a legbelső félelmeidet hozzák felszínre… szépen, csendesen bekúsznak a bőröd alá, és lámpaoltás után ott motoszkálnak az agyad hátsó szegletében… egyszerűen rémísztőek.

Nem tudnám egyenként értékelni az egészet.
Összességében pedig az adott kor stílusát tükrözve egyedűlálló történetek.
Esős hangulat 85%-ban.
Nagyon tetszett.

Hát összességében nem nagyon nyerte el a tetszésemet, a novellák többsége elég középszerű volt, kevés volt, ami igazán magával ragadott vagy megborzongatott volna, viszont olyan ami kifejezetten idegesített, volt egy pár, azok közül is kiemelkedett a legelső, ami talán a leghosszabbak egyike is, kínszenvedés volt átrágni magam rajta, de csak nyúlt és nyúlt. A madaras, a patkányos és bice-béka tetszett a legjobban.

Nagyon jó kis válogatás volt ez. Szeretem az ilyen jellegű hátborzongató történeteket, ahol még nem a vér és a belezés adja a történet lényegét.
Néhány írótól már olvastam korábban más jellegű regényeket és elbeszéléseket, ezért egy-két esetben meglepett, hogy a horror terén is voltak próbálkozásaik.
Poe természetesen alap egy ilyen kötetnél, de Dickens története is nagyon tetszett.
A fordítások pedig igen jól sikerültek, és a védőborító alatt rejtőző dombornyomott denevér is sokat dobott az egész kötet összképén. Igényes, jól összerakott válogatás lett.

Ez a könyv vezetett be a horrortörténetek gyönyörűségeibe.