Édes ​békeidők (Édes békeidők 1.) 98% 25 csillagozás

Telitalálat. Kinyitottam és szembejöttek nagyanyám receptjei. Nekem kifejezetten tetszett, hogy hagyományos recepteket gyűjt össze a könyv, mert mostanában több csidicsudi különlegeset látok firlefrancos hozzávalókkal, mint amennyit jóérzéssel elkészítenék, és ahhoz a csapathoz tartozom aki akkor tanult meg sütni-főzni amikor már a család háziasszonyai elmentek, és nem maradt utánuk írott örökség. Nekem hasznos a könyv, ráadásul igényes is, ahogy általában minden ami Borbás Marcsi nevével kikerül a nyomdából.

Ha szombat, akkor Gasztroangyal. Mindig úgy alakítom a programomat, hogy pontban ötkor a tévé előtt üljek, és elmerüljek a gasztronómia Marcsis világában. Véleményem szerint igazi értékmentést folytat a műsorvezetőnő, a hagyományos vidéki konyhát mutatja meg nekünk (időnként nemzetközi kitekintéssel ld. pl. az orosz kulináris kalandozást), és azt a slow-food életérzést, amelyet a rohanó nagyvárosi életben képtelenség kivitelezni. Sok év után sem lett unalmas a műsor, még mindig jobbnál jobb igazi nagymamis receptekkel örvendeztetik meg a nézőket az alkotók és érdekes helyszíneket, gasztronómiai különlegességeket mutatnak meg nekünk. Borbás Marcsi összes szakácskönyvét beszereztem, és nagyon szeretem őket, ezért nem volt kérdés, hogy az új kiadványt is előrendelem és viharsebesen végiglapozom. Ismét nem csalódtam, remek kis darab lett ez is, megint van egy kis időre mit sütni belőle a családnak.
A teljes kritika itt olvasható:
http://gasztrobarath.cafeblog.hu/2016/12/01/borbas-marc…

Ahogy a címéből is kisejlik, a hagyományos édességek világába kalauzol bennünket a szerző. Így nem meglepő, hogy kevés benne a számomra eddig ismeretlen desszert, vagy sütemény. Persze a receptek mindig jól jönnek, hiszen fejből nem tudhat az ember mindent. Arról nem beszélve, hogy amit ismerek, nem feltétlenül készítettem is. Sőt! Annyit azért leszögeznék, hogy nekem pl. a pitetészta az pitetészta, mindegy, hogy túró, alma vagy meggy kerül bele. Ahogy a kelt tészta sem feltétlenül érdemel mindig külön receptúrát, legyen batyu, bukta vagy kalács. A mákosgubán meglepődtem: nálunk eddig mindig kifliből készült. De jegyzem ezt a tésztareceptet hozzá. Vajkaramellával volt próbálkozásom, de nem kaptam meg azt az állagot, amit a recept ígért. Kipróbálom majd Marcsi változatát. A sok édes recept között akad pár sós pogácsa is. Ez jó! Tepertős pogácsát még nem sütöttem, de annyira guszta a könyvben… És amúgy meg szeretem, úgyhogy itt az ideje! A fotók természetesen nyálcsorgatóak.

Nagyon jól összeszedett kis könyv, szuper receptekkel. Igaz, hogy a 85%-át ismertem a sütiknek, de lesz még mit kipróbálni. :)

Ezt a könyvet befejezni természetesen talán soha nem lehet, de már visszavittem a könyvtárba. Jópár receptet kiírtam belőle, illetve vannak olyanok is, amiket már próbáltam, és kedvencek lettek.
Jobban tetszett, mint Marcsi másik kötete. Szívet melengető volt találkozni azokkal a „retro” süteményekkel, amiket anyukám gyerekkoromban az asztalra tett. Nagyon tetszettek a korszakok előtti bevezetők, és annyira meghozta a kedvem, hogy abban a korban éljek, amikor „feltalálták” a Dobos tortát, amelyik korszakot az aranykornak lehetett nevezni ebből a szempontból. Én azt gondolom, manapság már néha túlcifrázzák a süteményeket, pedig a régi, jól bevált dolgok állnak legközelebb a szívünkhöz.
Ennek a kötetnek hála megtanultam tésztát gyúrni. :D Nem kis feladat, de büszkeséggel szemléltem a szépen megkelt tésztákat.
Kedvenc lett a kötetből természetesen a Diótorta, anyukám részéről a Kókuszos csiga – amit ő mindig elront, így általában nekem kell csinálnom –, kipróbáltam a Szőlős pitét – legközelebb máshogy fogom csinálni, a tésztája isteni lett, de a szőlő leve kifolyt –, valamint szintén nagy kedvenc lett a Sajtos-tejfölös csiga. Anyukám kipróbálta a Kakaós csavart-fonott kalácsot, és az Almás pitét. Mindről csak áradozni tudok, és szerintem egyetlen titka van – a jól kivert tészta! :D
Csak ajánlani tudom a kötetet akár kezdőknek, akár profiknak. Kellemes volt olvasgatni, kiválasztani, mit készítsek el, közelebb hozott minket anyukámmal, nosztalgikus volt felidézni a régi emlékeket.
Köszönjük, Marcsi! *-*

Csak kíváncsiságból vettem a kezembe ezt a könyvet, mert egyrészt nem vagyok különösebben oda az édes tésztákért, másrészt, ha mégis, akkor már a hagyományos sütemények helyett az egészségesebb hozzávalókkal készült variációt készítem.
Kb. 3 tésztaféle kivételével az összes receptet ismertem és készítettem régen rendszeresen, így igazán újdonságot sem találtam benne, de a képek nagyon hangulatosak voltak, és azoknak, akiknek még nincs elég tapasztalatuk, sok hasznos tippet is tartalmaz. Elsősorban fiataloknak ajánlanám és édesszájú gyerekes családoknak.

Nagy meglepetés volt, hogy megkaptam névnapomra. Főleg, mert az utóbbi időben Gasztroangyal-rajongók lettünk.
A legtöbb receptet ismerem, a vajas pogácsa recept bejött. Azért kipróbálgatom majd azokat, amiket még nem csináltam meg soha sem.

Ezek az édes illetve sós receptek a hagyományokra alapoznak, melyek nem csak az otthon ízeit, de a cukrászremekek klasszikus világát hozza el. Időtálló receptgyűjtemény örök kedvencekkel, melyeket mindenki jól ismer (zserbó, flódni, hájastészta, rétes, rigó jancsi, dobostorta és a többi). Az a jó ezekben, hogy nincsenek túlspilázva, túlmodernizálva, hanem a nosztalgius, eredeti receptet követi. És igazából ezekre az ízekre vágyik az ember, és nem a most trendi, bögrés, és egyéb elfuserált verziókra.

Nem tudok elvonatkoztatni, ezek a gyerekkorom ízei. Az ételfotók egy pillanat alatt beszippantanak, és az emlékeimben járok. Többet vagy kevésbé szubjektívebbet most sajnos nem tudok mondani. Igazán igényes kivitelezésű szakácskönyv.