Útlevélkép ​háttérrel 2 csillagozás

Bor Ambrus: Útlevélkép háttérrel Bor Ambrus: Útlevélkép háttérrel

Veres ​Máté (ötvenes, újságíró) majd három évtizedes keresés után megleli helyét a mai társadalmi rendben: egy polgár vállalja a szocializmust. Nem első írói vizsgálata ez az emberi felszabadulás folyamatának (amely lassúbb, mint a történelem). Veres nem az első polgárhős, aki megszabadul az örökségballasztól, és nem az egyetlen, aki egyéni terheket hurcol (apját a Horthy-rezsim) kiszolgálásáért elítélte a Népbíróság, ő maga Nyugatról tért haza, s nem éppen sietve); némi személyes többlete (már diákként kételkedett abban a világban, amelynek apja odaadó híve volt) nem teszi rendkívülivé. Ebben a regényben az oknyomozás új: miért kellett (és kellhet) három évtized? És új az átlaghős és az átlagtársadalom kíméletlen, merész bírálata: a tisztuló atmoszférát szívós köznyavalyák mérgezik: hallgatás, színlelés, gyanú, gyanúsítás, mellébeszélés és mindezekből származó félelem a nevük. A hős gátlások és félelmek betege, a konvencionálisan (ostobán vagy előnyt lesve) gyakorolt (még mindig… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1972

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Harminc Év Magvető

>!
Magvető / Szépirodalmi, Budapest, 1978
310 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632706453
>!
Magvető, Budapest, 1972
336 oldal · keménytáblás

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

balagesh I>!
Bor Ambrus: Útlevélkép háttérrel

Aki nem disszidált és akit nem szerveztek be. Végül. De majdnem. Az ilyenekből ma nem lehetne regényhős. A helyben élő, középkorú férfi a megalkuvás mindenkori elrettentő példája. De itt nincs hőskreálás (se hőshiány). (Mintha Walser írta volna.) Nincs, aki keresztbe feküdne, vagy aki agitálna. Nincs kit irigyelni vagy sajnálni. Nincs kit becsülni vagy becsmérelni. Van a férfi, aki „idővel kisemberré töppedt (nőtt föl)”, a maga végtelen elszigeteltségében, a kor szemében terheltnek minősített múltjával, az eléggé éles problémafelismerésével, amely a terhelt múltba sem tudott beilleszkedni, de a jelen terheltségét is észleli, s aki végül a fülszöveggel ellentétben egyáltalán nem a szocializmust vállalja, hanem ezt az elszigeteltséget. Hogy ha már itt kezdődött, akkor itt folytatódjon, és aztán itt is érjen véget, mint az atyai példakép Groóé. Mert „sajátmagával nem szakíthat az ember”.

1 hozzászólás
kaporszakall>!
Bor Ambrus: Útlevélkép háttérrel

Szókimondó, egyenes mű; megemlíti a 45 után igaztalanul meghurcolt régi polgári világ képviselőit éppúgy, mint a besúgónak kiszemelt értelmiségi erkölcsi tépelődését. Nem mondhatni, hogy nyalós, csodálkoztam is, hogy épp a 30 év sorozatban jelent meg. Ám szerkezete morzsalékos, nem áll össze kerek egésszé, és az újságírói világ apró intrikáinak ábrázolása sem ragadott meg igazán. A szerző elmond egy történetet (majdnem mind ezt teszik), de nem győz meg arról, miért épp ezt és miért épp így kellett elmondania.

Ez nálam most csak közepes, de Bor Ambrustól nem vonom meg a bizalmat (már csak kitűnő fordításai miatt sem), s a Jel előbb-utóbb sorra kerül.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

balagesh I>!

A lehetséges barát-gyűjtés kora harminc körül lezárul, azután csak izé-nosztalgiák vannak, meg ismeretségek

162. oldal

9 hozzászólás
balagesh I>!

a kérdezés nem gyöngeség, a kérdezhető ember létszükséglet

103. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Békés Pál: Csikágó
Sánta Ferenc: Az ötödik pecsét
Lesznai Anna: Kezdetben volt a kert
Gion Nándor: Virágos katona
Móra Ferenc: Ének a búzamezőkről
Galgóczi Erzsébet: Vidravas
Szabó Magda: Az ajtó
Hamvas Béla: Karnevál
Fekete Gyula: Az orvos halála
Szilágyi István: Kő hull apadó kútba