U2 ​by U2 8 csillagozás

BONO: Tizenévesen az ember úgy érzi, olyan gyorsan száguldhat az autójával, amennyire csak tud, és mégis képes bevenni a kanyart. A húszas éveiben akad pár hajszál híján megúszott balhéja. A harmincas éveiben rájön, hogy veszélyben van. És azt hiszem, a negyvenes éveiben az ember boldog, ha egyáltalán felébred reggel.

299. oldal

BONO: […] Úgyhogy nagy megkönnyebbülés volt ezt megtudni, de rendkívül nehezemre esett elfogadni, hogy allergiás vagyok, számomra ez olyan Woody Allenes betegségnek tűnt.

289. oldal

[…] Könnybe lábadt szemmel elmesélte nekünk, hogy még napokkal az után is, hogy gyújtóbombákat lőttek a könyvtárra, szavak hullottak az égből, rá az emberek fejére, bele a kezükbe, belehullottak a babakocsikba, melyeket a nők toltak végig az utcán, belehullottak az emberek teáscsészéibe, a sétálók lába elé a macskaköves utcákon. Napokkal később is szavak esőztek az égből, ritka oldalak és még meg nem keményedett pergamendarabok. […]

279. oldal

BONO: Blaise Pascal ezt az érzést Isten-alakú űrnek nevezte. Mindenkiben van egy, de van, akiben sötétebb és mélyebb, mint másokban. Az elhagyatottság érzése ez, a térben és időben sodródás élménye. Néha egy szeretett személy halála után jön ez az érzés. Nekem olyan volt, mint abban a régi blues-számban: „Néha anyátlan gyermeknek érzem magam.” Így hát sok évvel később olykor még mindig tátong bennem ez az űr. Nem hiszem, hogy valaha is sikerülne teljesen betöltenem. Megpróbálhatom dalokkal, családdal, hittel megtölteni, azzal, hogy teljes életet élek, de amikor elcsendesül minden, hallom a hiány suttogását.

14. oldal

ADAM: A New Year's Dayhez forgattunk egy klipet. Hóra volt szükségünk, a rendező Észak-Svédországot javasolta. Nagyon egyszerű volt, zenélünk a hóban, bebugyolálva, szóval igazán nem is látszunk. Azt hiszem, Bono a fejébe vette, hogy a videóban önmagát kell adnia, így nem viselt semmi sapkát vagy ilyesmit. Szerintem még jégeralsó sem volt rajta, csak ugyanazok a ruhák, amelyekben a dublini gépről leszállt.

EDGE: Bonónak majdnem összefagytak az ajkai. Ha közelebbről megnézed, ahogy énekel, nem is igazán mozog a szája. De a videóban van valami grandiózus, van abban a számban valami olyan, amitől a Doktor Zsivágó meg az európai telek jutnak az eszünkbe. Mindenki azt kérdezi tőlem: „Nehéz volt a lovaglás a videóban?” Én meg elmondom nekik, hogy egy nappal a hazaindulásunk után forgatták a jelenetet. A négy lovas figurát valójában nők alakítják, hozzánk hasonló ruhákban.

139. oldal

BONO: Felejtsük el a rossz frizurájú napokat: nekem az életem telt a rossz fizura jegyében. Az embernek nem szabadna úgy kinéznie, mintha kivasalták volna a haját. Az akkoriban készült képeket nézegetve egyértelmű, hogy a focihaj hercege vagyok, és egyetlen dolog miatt nem vonult be ez a focihaj a poptörténelembe: a nálam sokkal magasabb emberre méretezett kalap. Még most is vannak emberek, akik nem bírják a U2-t, pusztán amiatt a haj miatt.

161. oldal

BONO: Néhányan úgy gondolják, hogy a U2 tagjait fel kéne lógatni. Én ehhez csak annyit tudok hozzáfűzni, hogy nekünk van mi lógjon.

234. oldal

BONO: Joe O'Herlihy, a hangmérnökünk és gurunk használta állandóan az Achtung Baby kifejezést. Amikor rákérdeztem, azt mondta, ez a kedvenc mondata a Producerek című filmből, amit a stáb az amerikai turnén nézett állandóan. Azt gondoltam, ez remek lemezcím lehetne, figyelemfelkeltő, átsejlik rajta Németország, ahol a lemez kezdődött, mindemellett utal a szerelemre és a gyerekszületésre is – akkoriban mindkettő élénken foglalkoztatta a zenekart –, és a könnyedsége kellőképpen álcázza a lemez keménységét. Más címek is felmerültek, például Man – mint a Boy ellenpárja. Egy időben azon is gondolkodtunk, hogy Adam lesz a lemez címe, ezért fotóztuk le Adamet meztelenül a borítóhoz.

232. oldal

EDGE: Volt egy pár vicces pillanat is a nagy drámák közepette. Például a Dalton fivérek Indianapolisban léptek fel először. Mi a koncertre készülődtünk, amikor bejött Paul McGuiness az öltözőbe, és azt mondta, hogy a Los Lobos lekéste a gépét, és nem fog ideérni. Aztán elkezdtünk hülyéskedni, és felmerült, hogy saját magunk előzenekara leszünk.
Beöltöztünk westerncuccokba, és eljátszottunk egy pár countrydalt. Nagyon szarok voltunk, de azokon a nagy helyeken úgyis csak az első öt vagy hat sor látta az arcunkat. Egy páran megneszelték ezt, és három szám után elkezdett elöl terjedni a hír, volt nagy nevetés meg érdeklődés, de a többség éppen popcornt vásárolt. Hátrébb gyakorlatilag senkit nem érdekelt, mi történik elöl.

192. oldal

Teljesen nyilvánvaló volt, hogy a zenekari tagok eltérő technikai tudással rendelkeznek, de mindez nem számított különösebben, mert mindannyian elég szarok voltunk.
EDGE

35. oldal