Illatos ​kikötő 14 csillagozás

Bóna László: Illatos kikötő

Bóna László könyve egy megrendítő belső utazásra hívja olvasóit. Hongkong, Nagyvárad, London, Korond, Székelyudvarhely, Makaó, Torinó és Tai O. E szerteágazó külső világ mindegyik helyszíne valójában az otthon-, a barátság- és a szerelemkeresés egy-egy állomása, pontosabban a kereső ember elmélyült számvetése.

>!
156 oldal · ISBN: 9786155454295

Enciklopédia 3


Kedvencelte 1

Várólistára tette 28

Kívánságlistára tette 24

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma P
Bóna László: Illatos kikötő

El vagyok kényeztetve… Az Illatos kikötő már a sokadik kellemes (de milyen kellemes!) meglepetés, Bóna László pedig, akinek szövegeivel eddig még sosem találkoztam, igazán kedvem szerint való író.

E kötet első olvasatra útiregény: látlelet elsősorban Hongkongról, a Népi Kínáról, és kissé zárójelben Erdélyről, Londonról, Olaszországról. Annak is remek. Akadnak benne jó anekdoták, érdekes meglátások, vagyis azok a csinos kis mozaikok, amiket a gátlástalan bölcsész elpötyögtethet az első randevún, azt a benyomást keltve áldozatában, hogy ő már bizony e távoli vidékeket is bebarangolta. De mondanom sem kell, az Illatos kikötő egyben jóval több ennél: az önvizsgálat regénye. Bóna elemző tekintettel járja be térben és időben hosszú útját, és minden, amit lát, megmozdít benne valamit, amit ő lelkiismeretesen lejegyez. Amikor az őt körülvevő világot vizsgálja, önmagát vizsgálja, ezt nem is rejti véka alá, őszintesége pedig arra provokál minket, hogy őt olvasva magunkban is olvassunk kicsit. Feszes esszéi igazi gyöngyszemek, külön öröm volt Bóna gondolkodásában felfedezni azt a mindenre nyitottságot, ami engem annyira lenyűgöz.

És amin még elméláztam: nem is emlékszem, mikor olvastam könyvben ilyen gyakran a „barát” szót. És meglepődtem, mennyire jól esett.

>!
Uzsonna
Bóna László: Illatos kikötő

Minden attól függ, van-e lélekkísérő vagy nincs. Lehet, hogy mindenhol van, csak valahol meghallja az ember, hogy mit súg, megpillantja valakiben, valahol meg hiába keresi.
Nem kellett sokat hallgatóznom, keresgélnem, Bóna László tökéletesen kalauzolta, elkísérte lelkem ezen a külső és belső utazáson, annyira élvezetesen, hogy lelkem lubickolt ezen élményekben.
Amit az ember látott, azok amúgy is belső képekké válnak előbb-utóbb, ugyanarra a helyre kerülnek, mint a fülben maradt hangzás. Egy láthatatlan, belülről ható erő lesz belőle.
    Beépül azon dolgok közé, melyek mozgatják az embert.
(Be)épületes olvasmány volt!

10 hozzászólás
>!
ppeva P
Bóna László: Illatos kikötő

Ez a könyv belül is olyan szép, mint kívül. Jó ránézni is, jó kézbe venni is, jó olvasni is. Aztán jó eltűnődve visszagondolni rá.
Jó volt benne az, hogy nem az x-edik útikönyv, nem megy át se látványfelsorolásba, se ezoterikus – mágikus realista megmondókönyvbe. Olvasod az ő valós és belső utazását, és bejárod vele gondolatban a saját valós és belső utazásaidat. Nem baj, hogy nincsenek szépen sorba rakva az utazások, se időben, se helyszín szerint, így jó, ahogy van. Az egyik utazás visszautal a másik utazásra, a másiknál visszaemlékszik az előzőre, az álomból a valóságra, a barátról saját magára és saját magáról a barátra.
A kedvenc részem Tai O volt.

2 hozzászólás
>!
akire MP
Bóna László: Illatos kikötő

Bónának saját (élet)ritmusa van – mint mindenkinek –, de ő talán az átlagosnál sokkal jobban ragaszkodik hozzá. Ezért van az, hogy hiába rántják ki alóla a talajt, azaz ül repülőre, hogy viszonylag gyorsan akár egy másik kontinensen találja magát, nem veszi át a sebességet, nála igazából a komótos magára figyelés a hangsúlyos, és nem a másik hely. Elgondolkodva baktat, akár egy vándorló szerzetes. Ilyen szempontból antiútikönyv ez, az út milyensége fontosabb, mint az úticél. Különben is, ha el lehetne érni az Illatos kikötőbe, ő biztos gyalog indulna.

>!
Gyöngyi69
Bóna László: Illatos kikötő

Egy újabb könyv, amit már a felénél kineveztem kedvencemnek.
Varázslatos könyv kívül-belül, az a fajta, ami nem is most kellett volna hazajöjjön velem a könyvtárból, de ahogy ráesett a pillantásom, már vettem is le a polcról, és tettem a kölcsönzésre váró kötetek közé.
Bóna László utazik, térben, időben, önmagában. Látszólag csapong a különböző utak, élmények között, valójában azt éreztem, hogy a hongkongi élményeiről való beszámolóját teszi könnyebben befogadhatóvá, emészthetőbbé így. Bár nem mondja ki, de Hongkong világa egyfajta kulturális sokként érhette, talán ettől a hatástól kímél bennünket, olvasóit. Nem esik rosszul a csapongás, mert bárhova megy, lélekvezetők várják. Igen, lélekvezetők. Mert bárhova megy, ott, és akkor azok az emberek várják, akik adnak valami pluszt az életéhez, tanítanak neki valamit. Bóna pedig továbbadja ezt a tudást, de nem oktat, nem okoskodik, egyszerűen csak beszámol a gondolatairól, a belső világáról, arról, hogy benne mit indított el egy-egy tapasztalat utazása során. Ezzel pedig elérte, hogy bennem is elindult egy folyamat, egy belső utazás, felismerésekkel, belső rácsodálkozásokkal. Pont ezért vált számomra mint író, és mint tanító egyaránt hitelessé, mert nem akarta rám erőltetni a saját meglátásait, ő csak mesélt, és hagyta, hogy ha nekem ezzel most dolgom van, akkor nosza, ha nincs, akkor meg csak élvezzem az írását.

>!
robinson P
Bóna László: Illatos kikötő

Részlet a könyvből:
„Az ember azt hiszi, új földrészt fedez fel, de csak önmagát, azt hiszi, tapasztalatokat gyűjt, pedig csak körüljár egy olyan témát, amelyre nem is gondolt előre, hogy ezt fogja körbejárni. A barátságot. Az otthont. A hazatalálást. A megbékélést. Ilyesmit.”

1 hozzászólás
>!
Goofry P
Bóna László: Illatos kikötő

beszélŐ

„Vajon azért utazik az ember annyit vízszintesen a föld színén, hogy egyszer csak megnyíljon a föld, és az emberi lélek mélyére merüljön, és többé már ne kívül utazzon a világban, hanem belül önmagában ?”

„…az utazás gyógyszer is. Éppen úgy hat. Van azonnali hatása és utóhatása is (…) Abban látszik majd az utóhatás, ami történik az emberrel utólag, már otthon, az utazás után, amiben változott , esetleg úgy, hogy senki sem veszi észre.”

„Nem tudom már azt sem, hogy mi az, amiről már írtam, miről nem. Akárhonnan merítek motívumokat, képeket, minden ugyanazt az állapotot írja le, minden mozaikdarab ugyanannak a létállapotnak a nézete , mindegy, hogyan rakódnak össze, az egész egyetlen gömbbé válik, mindegy melyik pontján nézünk bele.”

„…a világ sorsa sincs irányító, magasabb rendű, értelmes hatalom nélkül, és ez éppen a személyes életünkben bekövetkező formai hasonlóságok és triviális ismétlődések által nyilatkozik meg a legolvashatóbban az embernek.”

„És ha majd visszafelé is leírom, amit láttam, akkor le tudom-e írni azt, amilyen Tai O, vagy csak azzal együtt, amit képzelek róla?
Az ember ellenőrzi a valóságot, hasonlít-e ahhoz, amilyennek belül magában látja, de utána a valóság megint csak olyan lesz, amilyennek belül látja az ember. A külső képet az ember visszahelyezi magába, belülre ez a valósága .”

„Igen, ez biztos, minden csak attól függ, ami a közvetlen emberi kapcsolatokban történik.”

„Mindenkinek az az egész világ, amiben ő benne van.”

„…vajon ki hol tölti a holdtöltét…?”

6 hozzászólás
>!
tulipe
Bóna László: Illatos kikötő

Első könyvem Bóna Lászlótól, be kell valljam kívül-belül tetszik a könyv. A borító fantasztikus, a cím abszolút jó. Azt hittem, hogy egy útikönyvet kapok, kisebb történetekkel, de sokkal többet kaptam. Mély és értékes gondolatokat, köszönöm Bóna László.

>!
kriszet_Paulinusz P
Bóna László: Illatos kikötő

No kéremszépen…
Az úgy volt, hogy valami kedves kis könnyed szösszenetre vágytam, ezért iziben lekaptam ezt a kis könyvecskét a polcról.
Leültem hozzá akár egy terített asztalhoz. Jól éreztem magam. Aztán sorban érkeztek a lélekvezetők. A történetek. Oké elismerem néha ismételve, de nagyon jól esett. Néha egy forró tea, néha egy kellemes kávé, apró süti melengette a lelkemet a világjárás közben, de arra is volt példa, hogy „bepiacoztam”. Tetszett. Hol itt, hol ott bukkantam fel a világ bugyraiban. Rekkenő hőségben, forró szélben vagy éppen esőben.
Mindez megrendítően egyszerű mondatokba szőve, semmi klisé, vagy túlfogalmazás. Mint egy faék.
Köszönöm Bóna Lászlónak, hogy vele tarthattam.

>!
theodora
Bóna László: Illatos kikötő

Esszéket olvashatunk nagyjából kronologikus sorrendben, amelynek vezérszála az író és fiai két hetes hongkongi látogatása. Ezeket megszakítják erdélyi, londoni és torinói utak emlékeinek felvillanásai. Felvillantja a számunkra idegen viselkedést, életkörülményeket, az életet a milliós városokban, ahol a kultúra feledésbe vész és csak a vásárlás a fontos.Az utazásról, önmagunk megtalálásáról, barátságról, magáról az életről ír. Nagyon érdekes volt olvasni, sok helyen egyetértettem, az idegen városokról, életekről kíváncsian olvastam. Annak ellenére, hogy nem vonz Kína. Egy dolog zavart, főleg az elején: az ismétlések… Néha kell, meg lehet vele erősíteni a mondanivalót, jól hangzik, de itt sokszor túlzásba esett.


Népszerű idézetek

>!
robinson P

Az ember sokszor csak kitölti az idejét. Sokszor csak eltölti az életét. Nem kérdez mást, csak azt, hogy azt a mérhetetlen sok időt, amit kiszabott neki a sors, mivel lehetne kitölteni. Csak kitölti végül a létezést, mint a test azt az üreget, amelyet kiásnak neki.

126. oldal

2 hozzászólás
>!
Kuszma P

Péter barátom mondta egyszer, mi magyarok először mondjuk az évet, majd a hónapot, majd a mai napot. Egy nagyobb egységnek, az évnek a részei vagyunk ebben a hónapban és épp a mai nap jelenében. A címet is úgy adjuk meg, hogy előbb a nagyobb egységet, a várost, utána az utcát, majd mi magunkat a saját házszámunkban. Nem úgy az angol. Az angol ember először van jelen önmagában, a testében, a házszámában, a mai napjában, amely része az utcának, a hónapnak, amely része egy nagyobb teljességnek, a városnak és az idei évnek, évszázadnak, évezrednek, világegyetemnek.

25. oldal

6 hozzászólás
>!
Kuszma P

Csak mi hisszük, hogy a tartósság érték, de ha a vásárlás tudatmódosult állapot, amely helyettesíti a kábulatot hozó szereket, akkor egyszerre kell bőségnek is lenni, meg hiánynak is. Mindennek ócskának és olcsónak kell lennie ahhoz, hogy könnyen lehessen mindig újat venni és hamar el kell használódnia, hogy mindig előálljon valami szükséglet újabb dolgok vásárlására. Nagy kísérlet ez: hogyan lehet egyszerre hiányt és bőséget létrehozni.

41. oldal

5 hozzászólás
>!
Kuszma P

Az ember azt hiszi, új földrészt fedez fel, de csak önmagát, azt hiszi, tapasztalatokat gyűjt, pedig csak körüljár egy olyan témát, amelyre nem is gondolt előre, hogy ezt fogja körbejárni. A barátságot. Az otthont. A hazatalálást. A megbékélést. Ilyesmit.

67. oldal

>!
Uzsonna

    Az jutott eszembe, hogy minden kizárólag a személyes kapcsolatokból álló környezeten múlik. Mindegy, hogy milyen a város, hogy mi szép, mi érdekes, hogy mennyi látnivalót lát az ember, mennyit fényképez, mennyit vásárol, a benyomásait a helyről a találkozások fogják adni, az, ahogy az utcán ránéztek, ahogy az éttermekben, az újságosbódéban, a kis közeli élelmiszer boltban mosolyogtak vagy nem, hogy kedvesek voltak-e, nyíltak vagy visszautasítóak. A muszlim mecsetben egy egy egész világvalláshoz való hozzáállást meghatározott egyetlen tekintet, amit az emberre vet valaki, aki éppen akkor ott áll, amikor az ember idegenként belép. Egy egész földrészről véleményt alkot az ember egy kedvetlen, mogorva vagy készséges taxisofőrrel való kapcsolatból.

140. oldal

>!
Uzsonna

    Szerb Antal írja valahol, hogy nem csak térben tudunk otthon lenni, hanem időben is, mindenkinek van egy olyan életkora, amelyben otthon érzi magát. Valakinek a gyerekkora volt az, és egész életét úgy éli, mint aki elhagyta otthonát, van, akinek élete középideje ez, a család vagy házasság, hazatalál ebben végre, de később elhagyhatja otthonát és hazátlanul bolyong, és van, aki egész életében otthon után vágyódott, és öregkora lesz majd az, ahol egyszerre csak úgy érzi magát, hogy hazatalált.

120. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Szerb Antal
1 hozzászólás
>!
Kuszma P

Miklós barátom azt mondta, hogy megkérdezte egy beavatott buddhista barátját a hangyákról, aki épp azt tanácsolta, amivel én próbálkoztam, hogy meg kell szeretni őket, elfogadni a létüket, kialakítani velük egy békés egymás mellett élést. De ha ettől csak elszaporodnak és ellepnek mindent, kérdezte tőle Miklós éppen úgy, ahogy engem is foglalkoztatott a probléma. Akkor neki kell látni a kiirtásukhoz, mondta neki a megvilágosult.
(…)
Felháborodtam magamban akkor, hogy a buddhizmusba minden belefér? Hogy mindent szabadon lehet a tetszésem szerint forgatni? Hogy micsoda élettér-elmélet ez? Hogy micsoda kegyetlen világ ez, hát nincs benne szeretet? Lám, Miklós azt mondta, hogy hajnalban fölkelünk és együtt elmegyünk egy egész napos buddhista szertartásra. Most pedig azt mondta, hogy mégsem megyünk, mert fáradt. Valóban minden belefér a hitbe. A hitetlenség is.

102-103. oldal

28 hozzászólás
>!
Uzsonna

    Leereszkedni a talpig ugyanolyan egyenes belső tartást igényel, mint egyből mosolyogni arra, aki az emberre ránéz. Az hajol le érinteni a talpat, akinek egyenes a gerince, és az jár a talpát érintetni itt, aki meghajlott. Akiben mosoly van akkor is, ha nem nézik és akkor is, ha nézik, akkor is, ha kapcsolódik az emberekhez, és akkor is, ha nem, lehajol a másik talpához, az ölébe vonja, nyomkodja, kenegeti. Akkor is ezt tenné, ha senki se tenné az ölébe a talpát, mint ahogy akkor is mosolyogna, ha világ se volna.

62. oldal

5 hozzászólás
>!
Uzsonna

Esténként csorbát vacsoráztunk. Hol húsosat, hol zöldségeset, mindegy, a savanyításon van a lényeg. Hogy érlelt korpával be legyen savanyítva. Beszélgettünk esténként körbeülve a forró csorbát, és ez a savanyúság hozzá tartozott a beszélgetéshez. Ritkán eszik az ember forró savanyút, a savanyúban is lélek rejtőzik, egy hang, egy íz, egy illat, meghatározza a pillanatot, erősebb mindennél, áthatja az érzéseket, gondolatokat.

92. oldal

>!
Uzsonna

    Talán van a léleknek egy belső útja, amelyet végigjár az életben, és ehhez képest van egy külső út is, helyek, utazások, amelyek néha találkoznak a belsővel és néha nem. Talán, ha nagyon eltérnek egymástól, akkor erősödik a vágy arra, hogy megerősödjön az emberben a legbelsőbb indíték.

104. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

William Somerset Maugham: A festett fátyol
David Mitchell: Szellemírók
Jo Nesbø: Leopárd
Rapcsányi László (szerk.): Hongkongi kémháború és más kémtörténetek
Timothy Mo: Szigetbirtok Hongkong
Michael Connelly: Kilenc sárkány
Phil MacDonald – Ian Lyons – Rory Boland: Hongkong
Stephen Coonts: Hongkong
Hans-Wilm Schütte: Hongkong
John Lanchester: Szerelmem, Hongkong