Felhőkarcolat ​– New York 2001.09.11 11 csillagozás

Bombera Krisztina: Felhőkarcolat – New York 2001.09.11

Rémülten tekerem tovább a rádió keresőjét a Szép Új Világról. A szomszédos adón épp egy prostituálttal beszélgetnek. Hatalmas lett a forgalma közvetlenül szeptember 11-e után, meséli. »Mindenki tudni, érezni akarta, hogy él, és a szex ebben sokat segít. Én is helyt akartam állni a tragédiában. Ilyen nehéz időkben meximális színvonalon kell dolgozni. Sokat kerestem, és ezúton szeretném felajánlani az összeg felét a mentésben életüket vesztett tűzoltók családtagjainak.«\"
Ez a könyv Bombera Krisztina naplója New York-ból 2001. szeptemberétől 2002. februárjáig. Újságírósors, mondhatnánk: az ember elutazik a férjéhez, egy kicsit visszaváltozna feleséggé – az események azonban követik őt. Nevezhető-e naplónak egy olyan könyv, amely sokmillió ember történetét meséli el? De nevezhető-e hírnek egy olyan esemény, amely többmillió ember életét változtatta meg egyik napról, egyik percről a másikra?

>!
Dee-Sign, Budapest, 2002
160 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632020154

Enciklopédia 15

Szereplők népszerűség szerint

ügyvéd · George W. Bush · Susan Sontag

Helyszínek népszerűség szerint

Amerikai Egyesült Államok · World Trade Center


Kedvencelte 1

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

>!
Risus P
Bombera Krisztina: Felhőkarcolat – New York 2001.09.11

Megtévesztő, ez volt az első gondolatom a könyvvel kapcsolatban.
Kis naivan azt gondoltam, hogy tényleg a szeptember 11-ei eseményekről fog szólni, esetleges előzményeiről és következményeiről is. Tévedtem, de tény, hogy kaptam egy kis ízelítőt ezekből, de ez nagyon a felszíne, mint amire számítottam, gondoltam a borító alapján.
Aztán az értékelés írása előtt megnéztem, hogy itt mi a fülszövege, kár hogy csak utólag olvastam el. Valóban naplószerű, visszaemlékezés számomra érdektelen információhalmazzal. Nem voltam túlságosan kíváncsi arra, hogy kivel, hol és mikor beszélt és ismerkedett meg, de mégis ezek a történet elmesélése közben pár érdekes részt olvashattam. Mivel még szobacirkáló voltam, amikor megtörtént, így kevés dologra emlékszem. Számomra ezért volt furcsa, hogy áltűzoltók a romok alatt az ékszereket keresték, hogy a terrorcselekmények után nőtt a forgalmuk a prostituáltaknak, hogy az ételfutárok magasabb épületekben csak bizonyos szintig szállítottak ha felvették egyáltalán a rendeléseket és megannyi furcsa dolgot olvashattam. Tény, hogy egy kívülálló kevésbé értheti és élheti meg a tragédia utáni eseményeket, de ettől még csalódott vagyok, hogy mennyire felszínes lett. És azt is be kell vallanom, hogy néha jobban érdekeltek a hónapok közötti képek, mint maga a szöveg.
Ezektől függetlenül érdekes olvasmány, de készülj fel, hogy a történet 80%-a más személyes élmény leírása, mint amit a borító és a cím sejtet.

>!
Ibanez MP
Bombera Krisztina: Felhőkarcolat – New York 2001.09.11

Aki a szeptember 11-ei eseményekre készül, az csalódni fog, a könyv java inkább azt tartalmazza, milyen hatással volt a városra – s voltaképpen az országra is – a felhőkarcolókat ért támadás. Nekem tetszett a könyv, mert gördülékeny, sok-sok apró szemelvényből áll, nem (csak) magára a tragédiára, hanem a mögöttes sorsokra is fényt vetít.

„A 11-e reggeli késéseknek már legendájuk van. Például a kisgyerekesek közül sokan nem voltak a helyükön reggel kilenckor: ez volt az első nap az iskolában, ami a szülőknek mindig macerás. Hányan menekülhettek meg az iskolakezdés miatt!”

Persze a könyv magával azzal a nappal indít, melyen megtörtént a „lehetetlen”. Mivel azonban Bombera Krisztina nem tartózkodott közvetlen a helyszínen, ezért inkább az órákkal későbbi benyomásoktól indítja a tudósítást. Bár az emberek nagy részét a 11-i események kötik le legjobban (van min szörnyülködni), Krisztina könyvéből végigkövethetjük, hogy mi volt azután… hónapokig tartó lezárások, félelmek a metró megállása miatt, törmelékeltakarítás, por, a belőlük adódó betegségek, a közben megjelenő lépfene fertőzöttség miatti félelem, az állásukat, lakhelyüket, szeretteiket elvesztő emberek sokasága, a háborúra készülődés és a békéért tüntetők mozzanatai…

„Valószínűleg nincs alapja, de a városban most sokan mondják, hogy több kelet-európait vagy ázsiait mentett meg a menekülésre biztató belső kénszer, szemben a rendben és az utasításokban vakon bízó amerikaiakkal. Egy megnyugtató hangosbemondó utasítására nem fordul vissza olyan, akinek a vérében van, hogy a vezetők bármikor tévedhetnek vagy hazudhatnak, és akit a történelme arra emlékeztet: ahol egy ház ég, ott több is fog.”

A könyv sorai között szinte elbújnak a megrázó kis történetek. Szerencsésen túlélők, az áldozatok rokonainak (főleg tűzoltóknak) büszkesége, a sokszor kilátástalannak tűnő jövő..

„Legalább ezerötszáz gyerek – a legtöbben tizenkét évesen is fiatalabbak – maradt árván vagy félárván a Cantor Fitzgerald kötvényforgalmazó cégnél. Az északi torony legfelő öt emeltét elfoglaló vállalat szinte teljes gárdáját, 657 munkatársat veszített el, és a cég csődbement.”

„A magukra maradtak közül sokan súlyos anyagi gondokkal is küzdenek, el kellett adniuk az otthonukat, és olcsóbb városrészbe kellett költözniük. Egyre többen veszítik el az állásukat is. … "Másodlagos áldozatok”-nak hívják azokat az embereket, akik nem minősülnek a támadás „direkt érintettjeinek”, tehát, bár járna, nem kaphatnak segélyt."

Ami miatt az egy csillag levonást kapta, az egyrészt a média szerepe a könyvben, túlságosan soknak éreztem az ilyen-olyan tévé és újság szerepeltetését, még ha oly fontos szerepet is töltöttek be és voltak érdekes mozzanatok is ezáltal (például a reklámszövegek kicserélése, a kegyeleti magatartás szükségessége stb.). Másrészt az, hogy a könyvet kissé „ridegnek” éreztem, talán azért is, mert Krisztina szinte végig a távolból szemléli az eseményeket, igaz, interjúzik és néha sikerül bejutni a területre, de nem érződik ezáltal „hitelesnek”, nincs „szív” a sorok között, talán több emberi sors, emberi történet kellett volna bele. Ugyanakkor sokszor izgalmas dolgokat feszeget, mindig csak egy-egy picit, hogy az olvasó elgondolkodhasson a sorokon (egyébként nagyon meglepett az, amit a személyi igazolványokról – illetve annak hiányáról és az azonosítási eljárás könnyedségéről – írt)…

„Nem értem ezt a listát… Miért tartanak ennyire az eltérő véleményektől, mikor a háborút úgyis óriási tömegek támogatják, és igazán nem forog veszélyben Bush politikájának népszerűsége? De sajnos ez törvényszerű: háborúk küszöbén mindig el akarják hallgattatni az egyet nem értőket.”

>!
BoneB
Bombera Krisztina: Felhőkarcolat – New York 2001.09.11

Nem egészen arról szólt, amire számítottam, de azért olvasható könyv volt. Nem meglepő, hogy inkább média szempontból volt megírva a könyv, vagyis azok az események, hírek, témák kerültek előtérbe, ami a médiát foglalkoztatta, illetve ahogyan reagáltak az eseményekre. A támadásról igaziból semmivel se tudtam többet meg, mint amennyit a tévében szeptember 11-én leadtak. De az még így is kiderült számomra, hogy az amerikaiak furcsa népség.

>!
schummyka
Bombera Krisztina: Felhőkarcolat – New York 2001.09.11

Érdekes, hogy sokan lepontozták… Szerintem teljesen jó könyv.
Ez szerepel a hátlapján: „Ez a könyv Bombera Krisztina naplója New York-ból 2001. szeptemberétől 2002. februárjáig.” és pontosan erről is szól. Nagyon jól visszaadja az akkori (amerikai) hangulatot. Bátran ajánlom annak, akit mélyebben érdekel 2001. szeptember 11-e története.
Az egyes hónapok adják a fejezetcímeket és azon belül ~2-3 naponként található bejegyzés (+ minden hónapnál szerepel egy ff fotó is – bár sajnos nincs hozzá semmi kommentár, hogy mikor/hol készült vagy honnan származik a fotó stb. – talán ez az egy hiányossága van, ill. az 1-2 helyen zavaró, főleg elválasztásból származó helyesírási hiba)
Pont jó méretű könyv és nekem a kedvenc újrahasznosított(?) papírváltozatból készült – nem full sárga, de nem is vakító fényes fehér lapokból áll, olyan igazi könyv:)

>!
vvera
Bombera Krisztina: Felhőkarcolat – New York 2001.09.11

Mikor olvastam, ott voltam ismét, azon a napon, mikor azt hittem, világháború lesz.
Felidézett mindent, mit akkor éreztem, és olyan dolgokról mesélt, mikről nem tudhattam, de ő igen, mert ott volt, átélte.
Egy ilyen kataklizma, még egy masszív demokráciát is felülírt, döbbenetes tanulságul, ez szolgált számomra. Ember, embernek farkasa.

>!
Zsuzsanna_Hernádi
Bombera Krisztina: Felhőkarcolat – New York 2001.09.11

Óriási csalódás. Arra számítottam, hogy egy olvasmányos visszaemlékezést kapok, naplószerű formában. Ehhez képest számomra lapos, unalmas és érdektelen volt. Ami egyáltalán értékelhető volt, azt sem B. K. írta, hanem a túlélők visszaemlékezései. Sajnálom, de sokkal többet vártam tőle.

>!
L_L
Bombera Krisztina: Felhőkarcolat – New York 2001.09.11

Abszolút semleges könyv volt, igazából nem is tudom mit vártam tőle. Amerikai katasztrófáról csak amerikai tud úgy mesélni, ahogy kellene, mivel ő él ott, őt éri az igazi veszteség. Az, hogy Bombera Kriszta éppen kivel hogy ismerkedett össze, vagy épp kivel maradt el az interjúja, hát… nem érdekel.


Népszerű idézetek

>!
schummyka

A sportközvetítők olyan problémával küzdenek, amilyennel még soha: hogyan tudnának lágyabban fogalmazni, mint szoktak. A közhangulat miatt kerülniük kell a foci oly gyakori harcias kifejezéseit: a „támadást”, a „vörös zónát”, a játékosok nem lehetnek „öngyilkosok”, most nincsenek „bombák” vagy „hullák,” nem csúszhat „főhadiszállás” a kommentárba. Kicsit döcög így a közvetítés…

60. oldal (Dee-Sign, 2002)

Kapcsolódó szócikkek: 2001. szeptember 11. · sport
>!
Risus P

Úgy látszik, ha valahova beteszem a lábam, annak tragédia a vége.

132. oldal

>!
Risus P

Az amerikaiak most olyat gyakorolnak, amit hazai földön még soha; a félelem ellen úgy harcolnak, hogy megpróbálnak nem félni.

33-34. oldal

>!
schummyka

Valószínűleg nincs alapja, de a városban most sokan mondják, hogy több kelet-európait vagy ázsiait mentett meg a menekülésre biztató belső kényszer, szemben a rendben és az utasításokban vakon bízó amerikaiakkal. Egy megnyugtató hangosbemondó utasítására nem fordul vissza olyan, akinek a vérében van, hogy a vezetők bármikor tévedhetnek vagy hazudhatnak, és akit történelme arra emlékeztet: ahol egy ház ég, ott több is fog. Sokatmondó új folklór, még ha nem is feltétlenül így történt.

39. oldal (Dee-Sign, 2002)

Kapcsolódó szócikkek: 2001. szeptember 11. · menekülés · World Trade Center
>!
schummyka

A humornak viszont nincs helye a városban, rosszul viselik az emberek. Nemcsak a tragédiával nem illik viccelni, de a kormánnyal se. A repüléssel meg egyenesen tilos! Musicalek és kabarék szövegeit változtatják most meg, hogy azok igazodjanak a közönség igényeihez. Egy népszerű humorista, aki harvardi végzettségű ügyvédből főállású transzvesztitává változott az évek során, az egyik műsorában azt mondta – mostanáig – George W. Bushról: „Kicsit nyomaszt, hogy egy totális idióta lett az ország elnöke annak ellenére, hogy félmillió szavazattal vesztett a választáson”. Alkalmazkodva az új helyzethez és közvélemény-kutatások adataihoz – amelyek azt mutatják, senkit sem érdekel ebben a pillanatban, hogy Bush nyert vagy veszített, az amerikaiak kilencven százaléka támogatja őt a terrorizmusra adott válaszaiban – Ben Schatz humorista változtatott szövegén: „Kicsit nyomaszt, hogy az elnök bombázni fog egy országot, amelynek a nevét le sem tudja írni helyesen angolul.” Nem jött be. A közönség erre is elégedetlen morgással válaszolt. Most nem téma, pláne nem vicc tárgya az sem, hogy mit válaszolt George W. Bush még a választási kampányban a tálibokról alkotott véleményét firtató újságírói kérdésre: „Azok kicsodák? Valami rockbanda?” – mosolygott. ("Ja, azok a dilisek, akik lerombolták az ikerszobrokat!" – vezette oda állítólag Bush 2001. nyarán egy fehér házi fogadáson, amikor egy diplomata szóba hozta a tálibokat, akik nem sokkal korábban pusztították el Afganisztán egyik csodálatos műemlékét, a világ legnagyobb álló Buddha-párosát, az iszlám képromboló hagyomány nevében. Ezt Susan Sontag írónő mesélte nekem decemberben, amikor interjút készítettem vele. „Pont ezt a szót használta: ikerszobrok…” – ismételgette Sontag, és kihajolt penthouse apartmanja, vagyis legfölső emeleti lakása ablakán.)

44. oldal (Dee-Sign, 2002)

>!
schummyka

A háborús karikatúráknál csak a lépfenések jobbak: a Village Voice rajzán egy férfi és kisfia ül otthon a fotelban, a szájuk előtt védőmaszk. Az apa éppen levelet bont, és a szexuális felvilágosításokhoz illő komoly arccal, mint férfi a férfival beszél a gyerekhez: „Fiam, amikor egy neked címzett borítékot felbontasz, manapság nem csak a saját leveledet nyitod ki, de az összes többit is, amelyekkel korábban együtt volt.”

114. oldal (Dee-Sign, 2002)

Kapcsolódó szócikkek: humor
>!
schummyka

November 13-a, kedd

Mától az elnöki rendelet szerint újra létezik katonai különbíróság az Egyesült Államokban. Egy rendelet érvénybe léptetésénél nincs szükség arra, hogy mint javaslatot a Kongresszusban megvitassák. Egyszerűbb így keresztülvinni. A Kongresszus a katonai különbíróság bevezetésével valószínűleg nem értett volna egyet.
Ha egy külföldi állampolgárt eddig terrorizmussal gyanúsítottak, polgári tárgyalás keretében, esküdtbíróság előtt folyt az eljárás. A bíró független volt, az esküdtek döntésének a szokott módon egyhangúnak kellett lennie, mint az amerikai polgárok tárgyalásain. A katonai különbíróságon azonban más szabályok érvényesek. A terroristagyanús idegennek nem jár független bíró, helyette katonatisztek látják el ezt a feladatot. Független esküdtek nincsenek, katonák határoznak a vádlott sorsáról, s még csak nem is kell egyhangúlag dönteniük, elég ha kétharmaduk egyetért. A védőügyvéddel nem kötelező ismertetni a vádlott ellen felhozott bizonyítékokat, amelyeknek beszerzésére – ez is újdonság! – törvénytelen módszereket is használhatnak a nyomozók. A tárgyalások menetéből teljesen kizárhatják a nyilvánosságot, ráadásul nem is Amerikában tartják majd őket. Fellebbezésre pedig nincs lehetősége az elítéltnek.
Milliókat döbbentett meg az elnök döntésével. Hogyan derülhet így ki, ha az eljárásba hiba csúszott? Honnan tudható, hogy valakit nem ártatlanul ítélnek-e majd – akár halálra is? Hiszen erre még a nyilvános polgári bíróságokon is oly gyakran van példa Amerikában!

137. oldal (Dee-Sign, 2002)

>!
schummyka

December 10-e, hétfő

Hihetetlen történetet olvastam a Times-ban. Egy nyolc hónapja Amerikában élő, indiai származású férfit, Sudeep Das-t azért tartóztatták le, mert repülőjegy-foglaláskor telefonon állítólag a következő szavak segítségével betűzte a vezetéknevét: „D” mint descruction, vagyis pusztítás, „A” mint Amerika, és „S” mint Sam. A légitársaság azonnal értesítette az FBI-t, Das-t pedig még aznap éjfélkor a lakásán letartóztatták. A vád rendbontás és zaklatás, a tárgyalásig azonban huszonötezer dollár ellenében szabadlábra helyezték. Mindkét vádpontért külön-külön akár hat hónap szabadságvesztésre is ítélhetik december 18-án a bíróságon. Sudeep Das azt állítja, „D” mint Dávidot mondott a telefonba, és nem érti, hogyan hallhatott az alkalmazott teljesen más szót. Az abszurd vitában azonban nincsenek bizonyítékok egyik oldalon sem: kizárólag az alkalmazott és az indiai férfi egymásnak ellentmondó vallomása alapján dönthetnek majd Das úr sorsáról.

148. oldal (Dee-Sign, 2002)

>!
Risus P

4. Ha elzárkózik azoktól, akik törődnének önnel, csak súlyosbítja a helyzetet! Néha bizonyára mégis szívesebben van egyedül -ez is természetes.

78. oldal

>!
Risus P

Vajon mi a rosszabb: egy jóindulatú, felszínes mosoly, főleg egy idegentől, vagy egy őszintén rosszkedvű, ellenséges morgás?

85. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Mark Owen – Kevin Maurer: A Bin Laden-akció
Claire Messud: A király gyermekei
Jay McInerney: A jó élet
Ben Fountain: Billy Lynn hosszú, félidei sétája
Lawrence Wright: Magasba nyúló tornyok
Peter Lance: Hármasügynök
Alex Berenson: A hűséges kém
Sélei János: Életben maradni
Kovács Zsuzsa – Németi Tamás (szerk.): Szeptember 11.
Horváth Gábor: Mementó