A ​fáraó 159 csillagozás

Bolesław Prus: A fáraó Bolesław Prus: A fáraó Bolesław Prus: A fáraó Bolesław Prus: A fáraó Bolesław Prus: A fáraó Bolesław Prus: A fáraó Bolesław Prus: A fáraó Bolesław Prus: A fáraó Bolesław Prus: A fáraó

A nagy lengyel realista írónak ez a műve az ókori Egyiptomba visz bennünket. Várakozással ismerkedünk meg a regény hősével, a fiatal fáraóval, és egyre növekvő érdeklődéssel követjük útját. Nagyra törő uralkodó ő: országát hatalmassá akarja tenni, és segíteni az elnyomott, kiszolgáltatott parasztság sorsán. De tervei végrehajtásában megakadályozza a főpapság, mely a világi hatalmat is kezébe akarja ragadni, és a fáraót bábként rángatni. A fáraó és a főpapság között összetűzésre kerül sor. A fiatal fáraó elpusztul a küzdelemben, de eszméi annyira élőek és erősek, hogy éppen ellenfelei kénytelenek azokat megvalósítani. A mű nemcsak színes, lebilincselő olvasmány, hanem tanulságos korrajz is. A szerző mesteri kézzel eleveníti fel a társadalmi hátteret, megmutatja az egymással szemben álló rétegeket, megismertet bennünket az ország mindennapi életével, kultúrájával, vallásával.

Eredeti megjelenés éve: 1897

>!
Európa, Budapest, 1983
866 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630731851 · Fordította: Havas József
>!
Európa, Budapest, 1975
642 oldal · ISBN: 963070160x · Fordította: Havas József
>!
Európa, Budapest, 1972
778 oldal · Fordította: Havas József

6 további kiadás


Enciklopédia 5


Kedvencelte 30

Most olvassa 9

Várólistára tette 88

Kívánságlistára tette 19

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
dtk8 P
Bolesław Prus: A fáraó

Nagyon nagy elvárásokkal kezdtem neki ennek a könyvnek, mert olyan valaki mondta, hogy a kedvenc könyve, akinek nagyon adok a véleményére.
Csalódás volt. Nem tudom nem összehasonlítani a Mika Waltari Szinuhéjével, ami nagyon jó (most megnéztem, arra 4 csillagot adtam anno, hát a Fáraó tükrében Szinuhe emléke egészen megszépül.) Az egy teljes egész történetet ír le, itt úgy éreztem, hogy épp csak belekezdenénk a történetbe, persze bőven túlragozva azt, aztán véget is ér. Nem volt íve a dolognak, a főszereplő, aki nagyon ellenszenves volt, átesett némi jellemfejlődésen, de az nem volt katarktikus. Ami pozitívum benne, hogy Egyiptomról szól, mert az azért mindig izgi. De inkább mást anjánlok. Szinuhét.

2 hozzászólás
>!
PandaSára P
Bolesław Prus: A fáraó

Valamikor nagyon régen olvastam már, de a napfogyatkozásos részen kívül semmire sem emlékeztem belőle, meg arra, hogy tetszett.
Sokszor gondoltam már arra, hogy nem szabad újraolvasni sok könyvet, ami egyszer tetszett, mert az ember csalódik.
Meglepett, hogy most nem ezt éreztem, hanem hogy egy régi könyvet olvasok, nagyon lassan csordogáltak az események, a cselszövések.
Az eleje kimondottan unalmasnak tűnt nekem, aztán egy cseppet sem volt az.
Aki ókori Egyiptomról akar olvasni, annak mindenképpen ajánlom, főleg a beleszőtt korabeli dokumentumok is nagyon érdekessé teszik a könyvet.
Fáraó és a papok harca, erről szól röviden összefoglalva.

>!
LuPuS_007 P
Bolesław Prus: A fáraó

Előjáték a könyvhöz:
1995-ben találkoztam egy cikkben lett megemlítve Boleslaw Prus műve, amely azóta várta nyugodtan, hogy szellemi síkon magamévá tegyem. S ím eljött ez a nap is.

Egy tökéletes mű, mást nem is lehet elmondani. Igaz a fáraó maga kitalált, de a teljes összkép igencsak realista ábrázolású.
A kor vagy az aktuálpolitika köszön vissza a lapokon. A fáraó, a PAPSÁG*, a nemesség, a katonasság, a nép amelyek a szálakat mozgatják.
A fiatal herceg, leendő fáraó szemén keresztül egy teljesen más egyiptomi és ókori birodalom mindennapjait bontja és építi fel a szemünk előtt.
Nem biztos, hogy így történt, de az igazságérzetünk szinte kiálltja, hogy pontosan vagy majdnem így történhetett az egyik dinasztián belül, csak a nem ordítja a következőeket.

EZ EGY IGAZ TÖRTÉNET. Ezen események i. e.3006-ban, Egyiptomban történtek. A túlélők kérésére a neveket megváltoztattuk. A halottak iránti tiszteletből a többit úgy mondjuk el, ahogy megtörtént.

Aprólékos, nagyon szépen kidolgozott mű.

Kiegészítés:
A műben megemlített Labirintus, ami a titkos kincstárnak számított nem mese
még a szerző 1952-ben említi, addig 2008-ban meg is találják.
http://www.messagetoeagle.com/wp-content/uploads/2014/0…
http://www.abovetopsecret.com/forum/thread1040472/pg1

*ők az igazi szarkavarók….

>!
R_Kingaa
Bolesław Prus: A fáraó

Az egyik antikváriumi vásárlásom során akadt meg a pillantásom ezen a könyvön. Mondanom sem kell, azon nyomban lecsaptam rá, hiszen az egyik kedvenc témámmal, az ókori Egyiptommal, mégpedig az egyiptomi Újbirodalom utolsó szakaszával foglalkozik. Az előzőleg olvasott értékelésekből és egy kis utánaolvasásból azonban – bánatomra – kiderült, hogy XIII. Ramszesz nem volt élő személy, hanem csak az író fantáziájának a szüleménye. Ez kezdetben egy kicsit lelohasztotta a könyv iránt érzett lelkesedésemet, de korántsem teljesen. Hiszen, mint ahogy az utólag kiderült, meglehetősen hiteles korrajz ennek a Nílus menti civilizációnak a múltjáról és a fáraókori társadalmáról. A könyv megszerzése után viszont nem került mindjárt rá a sor, jó néhány hónap kellett ahhoz, hogy végre leemeljem a polcról, és belemélyedjek a képszerűen ábrázolt világba. Erre talán csak a könyv vastagsága szolgáltatott okot, bár tévesen, ugyanis, mint utóbb kiderült meglepően olvasmányosan, gördülékenyen és lebilincselően megírt művet tart a kezében az olvasó. A történet fonalát az író mesteri ügyességgel szőtte, mígnem feltárult előttünk egy rég letűnt, ám feledésbe nem merült kor. Már nagyon régóta rokonszenvezek az egyiptológiával, egészen ámulatba ejtenek a piramisok, a sírkamrák, a szarkofágok, sőt a legkisebb ókori Egyiptommal kapcsolatos dolgok is. Bár sajnos rajongásomnak gátat vet a távolság, de azért remélem egyszer teljesül az álmom és eljutok Egyiptomba! Merthogy ez igencsak az elején szerepel a képzeletbeli bakancslistámon. De térjünk vissza a könyvre.
A történet kezdetben, egészen kb. 200 oldalig lassan csordogált, valahogy nem tudott teljesen magával ragadni. Nem tudom az okát, de nem éreztem magaménak a történetet. Még az is befurakodott a gondolataim közé, hogy talán abba kellene hagyni az olvasását. Ám erős voltam, és csak azért is folytattam tovább. Ennek pedig később meg is lett az eredménye, ugyanis a cselekmény nekilendült, áttörte a gátat és megállithatatlanul iramodott a végkifejlet felé. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy százasával falom az oldalakat és napok múltán már a befejezést olvasom. A főszereplő, vagyis XIII. Ramszesz vegyes érzelmeket keltett bennem, hol kedveltem, hol pedig bosszantott. Sokszor úgy éreztem gyerek még, nem való a trónra, máskor azonban meglepő erő és bátorság mutatkozott benne a papság iránt. Itt tűnik ki az az állandó szembenállás a fáraó ás a másik vezető réteg, a papság között. Ez valós, állandóan jelen lévő állapot volt az ókori Egyiptomban. Voltak fáraók, akik békés politikát folytattak, míg mások összetűzésbe kerültek a legfelső papi réteggel. És olyan idők is voltak, amikor a papok – az uralkodót elnyomva – vették kezükbe a legfőbb hatalmat. Egyszóval Prus remekül ábrázolta ezeket a mindenkor jelen lévő hatalmi viszonyokat. Emellett megismerhettük az ókori egyiptomi nép mély vallásosságát, és azt is, hogy a hit által a papok hogy tudták befolyásolni és a maguk oldalára állítani a népet.
A történet végére sikerült megkedvelnem az ifjú fáraót, így igen érzékenyen érintett a végső fordulat, amire persze egyáltalán nem számítottam. A papokat egyáltalán nem szívleltem, így a befejezés keserű utóízt hagyott maga után.
Összességében tehát nagyon tanulságos, történelmi, kulturális, társadalmi és realista mű megalkotását köszönhetjük az írónak, aki visszakalauzolta az olvasót a múltba, megismertetvén vele az ókori Egyiptom csodálatosan színes világát minden varázsával együtt. Kellemes és informatív utazás volt!
A hiteles, korabeli szövegek beiktatása a történetbe tovább növelte a mű eredetiségét. Hatalmas pont érte!
Végezetül ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik szeretik az ókori Egyiptomot és szívesen bővítenék tovább ismereteiket a témában. Az pedig senkit se rettentsen vissza, hogy a benne szereplő főhős nem egyike a valaha élt fáraóknak. Ez ugyanis nem von le a történet valós értékéből. Tessék hát elolvasni, és okulni!:)

>!
tgorsy
Bolesław Prus: A fáraó

Ha most olvastam volna először biztos nem adnék rá 3 csillagnál többet. De maradjon az eredeti, mert mégis ez volt az első könyv ( azt hiszem), amit Egyiptomról olvastam, és tizenévesen nagyon élveztem, + megismertetett egy csomó dologgal, amit nem tudhattam. Nem szeretnék ugyanabba a hibába esni, mint Prus, h. a mából ítélek meg korábbi eseményeket. Lehet, h. a tavasznak köszönhető, a fűnyírásnak, az eper- és cseresznyeszedésnek (ezek közben hallgattam, többek között), de az anakronizmusokon igen jókat mosolyogtam, semhogy feldühödtem volna. Ha havat kellett volna lapátolni, lehet, h. dührohamot kapok.
Egyiptommal ismerkedő tizenéveseknek : kiváló.
Ha a Szinuhe még friss élmény: semmiképpen se kezdj bele.

5 hozzászólás
>!
Scarlet_DMona
Bolesław Prus: A fáraó

Lebilincselő történetet egy letűnt korról, amit háborúk, árulások és intrikák pusztítottak. Egy korról, ami lassan a múlt homályába vész. Hírmondói a sírkamrák falainak hieroglifái, melyek évszázadokon keresztül megfejthetetlen titkokként tornyosultak az egyiptomi nép fölé.
Hű képet fest XIII. Ramses uralkodásának rövid, ámde viharos időszakáról. A történelmi eseményeket híven bemutató történet, egy regényes köntösbe öltöztetett történelmi olvasmány is egyben. Kristálytiszta képet kapunk a korbeli Egyiptom szenvedélyes életéről, amit szétfeszített a viszály és szegénység, a papság irdatlan befolyása az uralkodóra, s a gyakorlatilag vak és megvezethető nép ámítása és szegénysége, ami a hatalom széteséséhez és a birodalom bukásához vezetett. A regény segít megérteni a korabeli világ filozófiáját és gondolkodóit.
Hiteles írás az egyiptomi történelem eme időszakából érzelemdús, szenvedélyes jellege a fiatal generáció számára is közelebb hozhatja ezt a kort és segíthet megértésében. Több mint egy dráma, a korabeli Egyiptom sziporkázó életének hiteles bemutatása.

>!
Zábráczky_Olivér
Bolesław Prus: A fáraó

Jaaaaa, hogy ez kitalált történet! Becsapott! Elővettem a
http://moly.hu/konyvek/kakosy-laszlo-az-okori-egyiptom-tortenete-es-kulturaja
könyvet, hogy olvassak a korról de semmit nem találtam XIII. Ramszesz-ről. Akkor nézem itt, hogy nem is igaz! No mindenesetre, ha becsapott, jól tette. Megérdemeltem. Jó kis olvasmány volt, báááár az hogy „hat órakor” kicsit modernebb időmegjelölésnek tűnik nekem mint amit akkoriban használhattak. A labirintus léte és leírása lenyűgözött. Ezt 2008-ban meg is találták (google: egyptian labyrinth hawara).

>!
mepeg
Bolesław Prus: A fáraó

Izgalmas, fordulatos, szórakoztató könyv. A papság és a fáraó küzdelmének leírása zseniális :) Csak ajánlani tudom!

>!
Echan
Bolesław Prus: A fáraó

Régóta el akartam olvasni ezt a könyvet így nagy reményekkel kezdtem neki. Nagyon szeretem az ókori történelmet és bár ez a könyv egy kitalált hercegről szól mégis testközelbe hozza az ókori Egyiptom életét, hiedelmeit, társadalmi problémáit. És tanulságos is, hiszen megmutatja hogy a történelem nem feltétlenül az igazán jó embereket őrzi meg a múlt számára.

>!
Juci P
Bolesław Prus: A fáraó

10-12 éves korom között olvastam, amikor egyiptológus akartam lenni, és mindenre rávetettem magam, aminek bármi köze volt Egyiptomhoz. Úgy emlékszem, kicsit lassú volt, de azért érdekes.

51 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
pwz ISP

Mert balga az az ember, aki a gyors lábú gazella módjára gyorsan hátat fordít a könyveknek, alacsony annak az elméje, ő maga hasonlatos a szamárhoz, amely ütéseket kap, hasonlatos a sükethez, aki nem hall, és csak kézzel lehet vele beszélni. De ha nagy is bennem a jó szándék a tudományokhoz, nem fuvalkodom fel a magam bölcsességében, hanem mindenki szavát meghallgatom, mert mindenkitől lehet valamit tanulni, a jeles bölcsekre pedig a legnagyobb tisztelettel tekintek…

583. oldal, Harmadik könyv, nyolcadik fejezet

2 hozzászólás
>!
Zsucsima

Az istenek néha megbocsátják, ha elárulják a titkaikat, de az emberek soha…

Második könyv Ötödik fejezet

>!
Sándor_Langer_Pudingman P

– Mert ők isten szolgái – fortyant fel a herceg –, mert félnek az istenek büntető kezétől…
A föníciai elnevette magát.
– Sok templomot láttam már a különféle országokban – mondta aztán –, a templomokban pedig kisebb – nagyobb istenszobrokat, fából, köböl faragott képeket, sőt aranyszobrot is. De istenekkel nem akadtam még össze soha…
– Istenkáromló! – pirított rá Ramszesz. – Én láttam az istent, éreztem kezét a vállamon, és hallottam a hangját…
– Ugyan hol?
– Háthor szentélyében: az előcsarnokokban is, a cellámban is.
– Nappal? – kérdezte Hiram.
– Nem, éjjel… – felelte a herceg, és gondolkodóba esett.
– Te, kegyes herceg, éjjel hallottad az istenek szavát, és válladon érezted az istenek kezét – ismételte a föníciai, minden szót erősen hangsúlyozva. – Éjjel sok mindent lehet látni. Hogy esett ez a dolog?
– A szentélyben láthatatlan kéz ragadta meg a fejem, vállam, lábam, de esküszöm…
– Csitt! – vágott a szavába Hiram mosolyogva. – Hiábavalóságra nem szabad esküdni.
Eleven, okos szemével hosszan szemébe nézett, és látva, hogy az ifjúban megmozdult a kételkedés, tovább folytatta:
– Mondok én neked valamit, uram. Tapasztalatlan vagy te még, cselszövések hálója fonódik körülötted, én meg már nagyapádnak és atyádnak is a barátja voltam. Teszek neked egy szolgálatot. Gyere el egy éjjel Astóreth templomába… de titoktartást fogadsz… Gyere el, aztán meggyőződhetsz róla, miféle istenek szólnak hozzád és érintenek meg a templomokban.

238. oldal

Kapcsolódó szócikkek: cselszövés · templom · titoktartás
>!
julianus

A herceg elfordult, és egy másik csoportot vett észre, nőket, gyerekeket.
Egy öreg férfi volt közöttük.
– Azok is rabok?
– Nem, legkegyesebb uram. Ez egy család, amely egy megfojtásra ítélt bűnös holttestére vár… Ni, már vezetik is a kamrába… – mondta a felügyelő. Majd a kis csoporthoz fordult:
– Csak még egy kicsit legyetek türelemmel, jóemberek, egyszeriben megkapjátok a holttestet.
– Nagyon köszönjük, jó urunk – felelte az öreg, aki bizonyosan az apja volt a halálraítéltnek. – Már tegnap este eljöttünk hazulról, a len ott maradt a földön, és most árad a folyó!

11.fejezet

1 hozzászólás
>!
padamak 

Ezen a mulandó világon csak a bölcsesség állandó. És jaj annak, aki felhő módjára elsuhanó dolgokért cserbenhagyja az örökkévaló dolgokat! Szíve sehol se talál nyugtot, értelme pedig úgy ingadozik, mint viharban a csónak.

626. oldal - Harmadik könyv, Tizenegyedik fejezet (Európa Könyvkiadó, Budapest, 1966)

>!
R_Kingaa

„Az idő a legjobb tanácsadó!”

410. oldal, 2.rész, 12. fejezet

>!
Sándor_Langer_Pudingman P

Az eleinte elmosódó hangok megerősödtek, úgyhogy minden szót tisztán meg lehetett hallani, és amint a menet elvonult, a hangok is szétverődtek az oszlopok között, majd egyre halkultak. Végre teljesen elenyésztek. „Ezek az emberek mégsem csupán esznek, isznak és kincseket gyűjtenek – gondolta Ramszesz –, hanem szolgálatot is teljesítenek, még éjjel is… Bár… sok haszna van belőle annak a szobornak!”
A herceg nemegyszer látta, hogy a határvédő istenszobrokat más nomoszbeli lakosok sárral bemocskolják, vagy idegen származású zsoldosezredek katonái nyíllal, parittyával lövöldöznek rájuk. Ha az istenek nem háborodnak fel a gyalázaton, akkor nyilván nem sokat törődnek az imádsággal, körmenetekkel se.
„Különben is ki látta az isteneket?!” – mondta magában a herceg.

201. oldal

>!
R_Kingaa

…jobb a szegény bölcsesség, mint a balga gazdagság.

366. oldal, 2. könyv, 9. fejezet

>!
padamak

Van-e ember a földön, kinek ne volna gondja, baja? Van-e ember, aki álomra nyugtatva fejét, elmondhatná: ezt a napot szomorúság nélkül töltöttem el? Van-e ember, aki sírjába szállva elmondhatná: aggodalom, fájdalom nélkül, simán folyt le életem, mint a csendes este a Jordánon!
De hányan vannak, akik könnyekkel áztatják mindennapi kenyerüket, és csupa sóhajtozás a házuk!
Sírás az ember első hangja ezen a földön, és jajszó a végső búcsúja. Kínszenvedéssel lép be az életbe, csupa panasszal örök nyugvóhelyére, és senki se kérdi, hol szeretne maradni?
Van-e, aki ne ismerné az élet keserűségét? Akár ha gyermek is, akinek az anyját elragadta a halál, vagy éppen csecsemő, aki elől az éhség kiszítta az emlőt, mielőtt rátapaszthatta volna éhes ajkát.
Van-e ember, aki biztos lehetne sorsában, és nyitott szemmel nézhetne holnapja elébe? Talán a földműves, aki tudja, hogy nem az ő hatalmában van az eső, és nem ő szabja meg a sáskajárás útját? Vagy a kereskedő, aki ki tudja, honnan támadó szelekre bízza vagyonát, életét pedig a tenger habjaira, amely mindent elnyel, és vissza semmit sem ad?
Van-e ember, akinek a szívében nyugtalanság ne lakozna? Nyugodt a vadász, aki gyors lábú őzet űz, és oroszlánra bukkan, mely neveti nyilait? Vagy a katona, aki tenger viszontagságon át megy a dicsőség felé, és hegyes dárdák erdejére, vérre szomjazó, csillogó kardokra akad? Vagy a nagy király, aki bíborköntöse alatt nehéz páncélt visel, és álmatlan szemmel lesi hatalmas szomszédjainak minden lépését, és figyelmes füllel vigyázza a függöny lebbenését, hogy tulajdon sátorában el ne buktassa az árulás?
Az emberi szív tehát mindenütt és mindenkor csordultig van félelemmel, aggodalommal. A pusztaságon az oroszlán és a skorpió fenyegeti, a barlangban sárkány, a virágok között mérges kígyó. Nappal a kapzsi szomszéd azt forgatja a fejében, mint kisebbíthetné meg a földjét, éjjel alattomos lator tapogatja kamrája ajtaját. Gyermekkorában tehetetlen, öregkorára elveszti erejét, java virágában ezer veszély környezi, mint a cethalat a feneketlen mélység.
Ezért tefeléd fordul az elgyötört ember lelke, ó, Uram, Teremtőm. Te hoztad erre a kelep­cékkel megrakott világra, te oltottad belé a halálfélelmet, te zártad el előle a megnyugvás minden útját azon az egyen kívül, amely tehozzád vezet. És amint a még járni nem tudó gyermek anyja szoknyájába kapaszkodik, hogy el ne essék, karjait úgy nyújtja a boldogtalan ember feléd irgalomért, és megszabadul a bizonytalanságtól…

117-118. oldal Első könyv, Tizennegyedik fejezet (Európa Könyvkiadó, Budapest, 1966)

>!
pwz ISP

Félelem és lelkesedés olyan, mint a bor a kancsóban: megfogyatkozik annyival, amennyi kifolyik, és csak az ihatik belőle, aki idejében csap alá tartja poharát.

676. oldal, Harmadik könyv, tizenötödik fejezet


Hasonló könyvek címkék alapján

Mika Waltari: Szinuhe
Władysław Terlecki: Pihenj meg futás után
Victor Hugo: A nyomorultak
John Fowles: A francia hadnagy szeretője
Lev Tolsztoj: Háború és béke
Jaan Kross: A cár őrültje
Alessandro Manzoni: A jegyesek
Charlotte Brontë: Shirley
Giuseppe Tomasi di Lampedusa: A párduc
Kemény Zsigmond: A rajongók