A ​bábu 15 csillagozás

Bolesław Prus: A bábu Bolesław Prus: A bábu Bolesław Prus: A bábu Bolesław Prus: A bábu Bolesław Prus: A bábu

A XIX. századi lengyel próza mesterének, Boleslaw Prusnak legkiemelkedőbb műve A bábu. Hőse, a nemesi származású Wokulski, először kereskedősegédként próbál szerencsét, s volt főnöke özvegyével kötött házassága hamarosan vagyonhoz juttatja. Lelke mélyén azonban mégsem tipikus polgár, képzelete, álmai messze ragadják. Felesége halála után megismerkedik egy elszegényedett gőgös arisztokrata család leányával, Izabellával, és halálosan beleszeret. Jól tudja, hogy egyszerű kereskedőként sohasem közeledhet szerelméhez. Hihetetlen lendülettel veti magát az üzleti életbe, nagyszabású vállalkozásokba fog: semmitől sem retten vissza, csak hogy elnyerhesse Izabella kezét.
Ez a nagy realista regény a múlt század második felében hirtelen nagyvárossá fejlődő Varsóban játszódik, a nemesi-polgári átalakulásnak bravúros lélektani elemzéssel alátámasztott pompás társadalmi rajza.

Eredeti megjelenés éve: 1890

>!
Kriterion, Bukarest, 1988
962 oldal · Fordította: Mészáros István
>!
Európa, Budapest, 1978
874 oldal · ISBN: 9630709996 · Fordította: Mészáros István
>!
Európa, Budapest, 1978
868 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630710153 · Fordította: Mészáros István

1 további kiadás


Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

Messalina · Mickiewicz


Kedvencelte 4

Most olvassa 2

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 6

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
ppeva P
Bolesław Prus: A bábu

Régi adósságomat törlesztettem ezzel az olvasással. A XIX. század nagy angol, francia, orosz és magyar írói mellett Prus sem hagyható ki.
A realizmusa távolról sem olyan merész, mint pl. Zoláé, de érinti a kor szinte összes fontos kérdését: politika, társadalom, osztályok közötti „átjárhatóság”, a zsidók társadalmi szerepe, pénz- és érdekkapcsolatok, női egyenjogúság, szocialista eszmék. Szembeállítja egymással a magát magasabb rendűnek képzelő, de tehetetlen, tékozló és henye nemeseket, a feltörekvő, tehetséges polgári kereskedőket és a szorgalmas, de nyíltan megvetett és ugyanakkor kihasznált zsidókat. Az igazán szegény rétegek, munkások, parasztok inkább csak jelzés szintjén vagy mint hivatkozási alap szerepelnek a regényben. Mert persze mindenki rájuk hivatkozik meg „ó, szegény nyomorú hazánk!”-ra, miközben dőzsöl, herdál, semmit tesz és várja a sült galambot…
A regény fő szála azonban egy őrült szerelem, ahol az ember egyre jobban drukkol azért, hogy az érintettek nehogy véletlenül is egymásra találjanak… A középkorú, törekvő és művelt kereskedő beleszeret egy bábu-ba, egy elkényeztetett arisztokrata lányba, akinek szépségén kívül nincs semmije. Az elvakult szerelmes szemet hunyna minden felett – de a felső társadalmi osztály erkölcseit nem tudja elfogadni.
Jó példázata ez a könyv annak, hogyan korlátozták, szűkítették a nők életterét. Igyekeztek elzárni őket mindentől, de megtanították őket arra, hogyan képviseljék legjobban érdekeiket a „házasságvásárban”. Aztán ha sikeresen eladták őket/magukat, akkor jöhetett el a szerelmek ideje – természetesen mással, nem a férjjel… Hiszen a házasság – üzlet, ahol a házasulandók árfolyamát a hozomány, a várható örökség, a név, a rang emeli vagy csökkenti. A szerelem, vagy inkább „szerelem” meg inkább csak szórakozás, a korlátlanul rendelkezésre álló idő kellemes elütésére szolgál, hol ezzel, hol azzal, aki éppen kéznél van.
Wokulski nem hajlandó ebben a hamis, hazug, erkölcstelen játszmában részt venni. Küzd az őrülete ellen, hol elmenekül, hol megadóan visszatér „bábujához”. De mi maradna neki élete céljául, ha kiölné szívéből ezt a mindent elsöprő szenvedélyt?
Érdekes rész volt a könyvben Rzecki részvétele a magyar szabadságharcban, és Wokulski párizsi utazása.
Zola után olvasva halványabbnak látszik, de érdemes elolvasni.

3 hozzászólás
>!
Sandor_Rozsa
Bolesław Prus: A bábu

Szeretem az olyan regényeket, amik nem csak szórakoztatnak, hanem gondolkodásra serkentenek és/vagy tanítanak. Ebből a regényből mindent megkaptam. Tetszett az író stílusa és élvezetes volt a humora. Rzecki uram pedig a szívemet megsimogatta, amiért ennyire büszke volt arra, hogy magyar honvédtisztté léptették a Szabadságharc idején. Külön imádtam a naplóját.

>!
Vladi
Bolesław Prus: A bábu

A könyvnek gyógyító ereje van. Engem kétszer kigyógyított szerelmi bánatból, olyankor érdemes olvasni, és ez a könyv az ami kifejezetten férfiaknak szól, bár okos nők is tanulhatnának belőle.

>!
mdmselle I
Bolesław Prus: A bábu

Azt mondanám, hogy sok hűhó semmiért, élvezetesen megírva.


Népszerű idézetek

>!
igazszívű_kecske 

– Nem lesz háború.
– Hát akkor Ausztria minek fegyverkezik?
– A hatvan millió forintra gondolsz? Be akarja kebelezni Boszniát és Hercegovinát.
Ignacy úr szembogara kitágul.
– Ausztria akarja bekebelezni? – kérdezte. – De minek?
– Minek? – nevetett Wokulski. – Azért, mert Törökország nem akadályozhatja meg benne.
– És Anglia?
– Anglia megkapja az ellenértéket.
– Törökország rovására?
– Természetesen, mindig így van, ha két erős összevész, akkor mindig a harmadik, a gyenge húzza a rövidebbet.
– És az igazság? – kiáltotta Ignacy.
– Az igazság az, hogy az erősek növekednek és szaporodnak, a gyengék meg elpusztulnak. Ha nem így volna, a világ valóságos aggokházává változna, ez pedig igazán nem lenne igazság.

I. kötet, 4. Hazatérés, 37-38. oldal, Kriterion Könyvkiadó, București, 1988

Kapcsolódó szócikkek: Anglia · Ausztria · Bosznia-Hercegovina · Törökország
>!
ppeva P

– Fiúk! – ordította teli torokból a mi főhadnagyunk is, aki nemrég szökött meg a papneveldéből. – Megfutottunk, mert a svábok többen voltak, de most oldalba kapjuk őket, azt az oszlopot, la! Látjátok?… Mindjárt jön az erősítés: a harmadik zászlóalj és a tartalék… Éljen Magyarország!…
– Meg én is… – morogta Kratochwill.

150-151. oldal

>!
igazszívű_kecske 

…Szuzsin, aki közben már tíz-egynéhány gőzhajót megvett, útra készülődött. A lebonyolított üzlet haszna, mégpedig teljesen törvényes haszna, olyan óriási volt, hogy Wokulskira eső része is bőségesen fedezte az utolsó néhány hónapban Varsóban felmerült minden költségét.
Szuzsin és Wokulski a búcsúzás előtt néhány órával együtt reggeliztek parádés szobájukban, és természetesen a haszonról beszélgettek.
– Mesébe illő szerencséd van – kezdte Wokulski.
Szuzsin egyet kortyintott a pezsgőből, s gyűrűkkel ékes kezét hasán összekulcsolva, felelte:
– Ez nem szerencse, Stanisław Piotrowicz, hanem a milliók törvénye. A fűzfavesszőt az ember bicskával vágja el, a tölgyfát fejszével. Akinek csak kopejkái vannak, az kopejkás üzleteket csinál, és kopejkás hasznot vág zsebre, akinek meg milliói vannak, annak milliókat kell keresnie. A rubel, Stanisław Piotrowicz, olyan, mint az agyonhajszolt gebe: évekig kell várni, amíg új rubelt ellik; de a millió olyan szapora, mint a házinyúl: évről évre bőségesen világra hozza a maga kölykeit. Két vagy három év múlva, Stanisław Piotrowicz, te is összeszedsz egy kerek milliócskát, akkor aztán meggyőződöl róla, hogy az első után milyen könnyen jön a többi.

56-57. oldal, II. kötet, 2. A látomás, (Kriterion, 1988)

>!
igazszívű_kecske 

Második megfigyelésem Maruszewiczre vonatkozik. Ez az ember csaknem szemközt lakik Stawskinéval, és igen különleges életmódot folytat, melynek legfőbb jellegzetessége a kínos pontosság. Egész pontosan nem fizet lakbért. Minden hónapban pontosan kihordanak a laká­sából egy csomó bútort, mindenféle szobrot, tükröt, szőnyeget, órát, de ami sokkal különö­sebb: ugyanilyen pontossággal hordanak be más tükröket, új szőnyegeket, új órákat és új szobrokat…
Valahányszor kiürítik a lakását, Maruszewicz a következő néhány napon kiáll lakása valamelyik ablakába, ott borotválkozik, fésülködik, ott festi a haját, sőt ott is öltözködik, közben pedig kétértelmű pillantásokat lövell Stawskiné ablaka felé. Mikor aztán lakása ismét megtelik a kényelmi eszközök különböző példányaival, akkor Maruszewicz úr gondosan elsötétíti ablakát a vászonfüggönnyel.
Ilyenkor (bármennyire hihetetlen) éjjel-nappal ég nála a lámpa, s különböző férfi, sőt néha női hangok hallatszanak ki a lakásból…

179-180. oldal, II. kötet, 7. Egy vén kereskedősegéd naplója, (Kriterion, 1988)

>!
igazszívű_kecske

Miért van az, hogy Mickiewicz – ahelyett, hogy kacagott és évődött volna, mint a francia énekesek – csak vágyakozni és kétségbeesni tudott? Mert ő is, mint én, főrangú hölgyet szeretett, aki nem lehetett a munka és az ész, sem az áldozatkészség, még kevésbé a lángelme jutalma, csakis a pénznek és a címnek a bére…

68. oldal, II. kötet, 2. A látomás, (Kriterion, 1988)

Kapcsolódó szócikkek: Mickiewicz
>!
ppeva P

Ó, ezek az asszonyok!… Néha már azt hiszem, az Úristen azért teremtette Évát, hogy Ádámmal megutáltassa a paradicsomot.

191. oldal (II. kötet)

>!
ppeva P

S vajon ártottam valakinek azzal, hogy a saját boldogságom után rohanok? Elhanyagoltam a társadalom és felebarátaim iránti kötelességeimet?… Ah, azok a drága felebarátok és az a társadalom, amely sosem törődött velem, sőt, mindig és mindenütt akadályt gördített az utamba, de azért mindig és mindenütt tőlem követel áldozatokat… Pedig amit ők őrületnek neveznek, éppen az ösztönöz engem arra, hogy bizonyos képzelt kötelességeket teljesítsek. Ha ő nem volna, elbújnék könyveim közé, mint valami könyvmoly, s néhány száz embernek kevesebb jövedelme lenne. Mit akarnak hát tőlem?” – kérdezte önmagától bosszúsan.

277. oldal (I. kötet)

2 hozzászólás
>!
igazszívű_kecske 

– (…) Ebben az országban csakis a zsidók csinálnak valamelyes kereskedelmi és ipari mozglamat, tehát minden gazdasági sikerük egyúttal az országra nézve is nyereség.

377. oldal, II. kötet, 15. A tetszhalott lélek, (Kriterion, 1988)

>!
ppeva P

Gyönyörű nap volt, az égen alig volt felhő, még az utca sem látszott porosnak. A házak ablakai mindenütt tárva-nyitva, néhol még éppen mosták. Csintalan szellő játszadozott a szobalányok szoknyájával, s önként adódott a megfigyelés, hogy a varsói házicselédség szívesebben megmossa a harmadik emeleti ablakot, mint a saját lábát.

218. oldal

>!
igazszívű_kecske 

– (…) az olyan szegény embereknek, mint amilyenek mi vagyunk, az ablak néha a színházat, a hangversenyt és minden társaságot helyettesít. Mert mi mással szórakozhatnánk mi már?

195. oldal, II. kötet, 8. Egy vén kereskedősegéd naplója, (Kriterion, 1988)


Hasonló könyvek címkék alapján

Adam Mickiewicz: Pan Tadeusz
Adam Mickiewicz: Pan Tadeus vagy az utolsó birtokbafoglalás Litvániában
Stefan Chwin: Arany Pelikán
Lev Tolsztoj: Anna Karenina
Charles Dickens: Szép remények
Jókai Mór: Az arany ember
Stefan Żeromski: A hű folyó
Reviczky Gyula: Apai örökség
Charles Dickens: Kis Dorrit
Władisław Stanisław Reymont: Az ígéret földje