Mesék ​életről, halálról és újjászületésről 16 csillagozás

Boldizsár Ildikó (szerk.): Mesék életről, halálról és újjászületésről

Egyszer ​volt, hol nem volt… Számtalanszor hallottuk gyermekkorunkban ezt a mesekezdő formulát, amelyet mi is így adunk tovább. De vajon belegondoltunk-e valaha, mit jelent ez az egyszerűnek és könnyednek tűnő kijelentés: egyszer lenni, másszor meg nem? Pedig a réges-régi időkből származó teremtésmítoszok, élet-és haláltörténetek többek között azért őrződtek meg számunkra, hogy felelősséggel lássuk s éljük mindennapjainkat, és újra meg újra szembenézzünk az élet végességével. A varázsmesék hősei nemcsak sárkányokkal viaskodnak a mesékben, s nemcsak királylányokat mentenek meg a veszedelemből, hanem útnak indulnak azért is, hogy megszerezzék az élet vizét. Az élet vizét megszerezni akaró hős leereszkedik a Halál Birodalmába, hogy megküzdjön az újjászületésért. Akik jártak már ezen a vidéken, tudják, mi található ott: folyók, hidak, tengerek, csónak, fák, barlangok, szakadékok, démonok és kapuőrök. Ha a hős eligazodik ebben a világban, és kiállja az alvilági próbákat, bátorsága… (tovább)

Tartalomjegyzék

>!
Magvető, Budapest, 2009
322 oldal · ISBN: 9789631427288

Most olvassa 3

Várólistára tette 23

Kívánságlistára tette 34

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Őri_András
Boldizsár Ildikó (szerk.): Mesék életről, halálról és újjászületésről

Az én életemből kimaradt a népmese. A szüleim sem voltak érte odáig, jót nem hallottam róla, így eleve gyanakodva néztem a műfajt. Miután magam kezdtem el olvasnivalót keresni már idős is voltam talán hozzá, de bárhányszor belefutottam egy mesébe igazából untatott. Pedig nem lehet azt mondani, hogy nem kedvelném a mesés, elrugaszkodott fantáziát igénylő történeteket. Épp ezért hónapokba telt míg a kezembe vettem a bejegyzésben tárgyalt könyvet. Szerintem születésnapomra kaptam, de már nem emlékszem pontosan, mindenesetre idén került a tulajdonomba, az biztos. Mikor már végképp nem volt mit olvasnom, a könyvtárba meg kb. egy éve készülök beiratkozni, elővettem ezt a csinos kis könyvet.

Úgy voltam vele, hogy most megadom azt az esélyt a folknak, amit eddig megvontam tőle: végig fogom olvasni a kötetet. Már akkor gyanús kezdett lenni, hogy a tudatalattim máshogy gondolja, mikor elkezdtem újra heti sajtót vásárolni és az asztalról inkább az újságot vettem fel, mint a meséket. Azért birkóztam a könyvvel vagy másfél hónapot, a 315 oldalból a 240.-nél van a könyvjelző. Itt fejeztem be.

Nem tudom szégyellni, hogy a gyengén előadott történeteket unalmasnak találom, ezért hagytam abba az olvasásukat. Biztos van, akit elbájol, hogy milyen eredeti, egyszerű, vagy mit tudom én, nekem egyszerűen kevés volt. Úgy tűnik a szüleimnek igazuk volt a népmesékkel kapcsolatosan.

Mégse bántam meg, hogy belenéztem a könyvbe, mert Boldizsár Ildikó szerkesztő munkája mindenképpen figyelemreméltó. Nagyon szépen vannak felfűzve a mesék, érdekesen válogatott. Egy – kapitális – hibát találtam: csak a tartalomjegyzék tünteti fel, hogy milyen nép meséjét olvasom. Állandóan lapoznom kellett, hogy tudjam merre járok a világban. Jó lett volna, ha a cím alatt jelzik a forrást. Sok bosszúságtól kímélték volna meg az olvasót.

Meg kell említeni azt is, hogy nagyon szép kiállítású a könyv, a borító grafika, a tipográfia tökéletes. Ismered azt az ézést, amikor szépen szedett könyvet veszel a kezedbe és egyszerűen jó ránézni? Na ez ilyen.

3 csillag
Pedig nem mondanám, hogy nem tetszett. Voltak mesék, amik kifejezetten érdekesnek bizonyultak. Mégis, az hogy ez egy tematikus válogatás sokat rontott a műélvezeten. Úgy tűnik a különböző népek közti távolság, pedig olykor sok ezer kilométerről beszélünk, semmi. Ugyanazok a visszatérő motívumok, fordulatok. Mi emberek egy nagy család vagyunk, akár akarjuk, akár nem. Lehet másnak ez újdonság, én mindig így gondoltam, maximum lett egy újabb érvem, ha vitázok a témáról.

Fogalmam nincs, lehet ha más neveltetésem van, akkor nem untam volna el a Mesék életről, halálról és újjászületésről kötetét. Az az érzésem, hogy a népmeséket kis kortól kell adagolni, hogy megszokd őket, az egyszerűségüket. Nekem ez kimaradt, de nem hiányzik.

via http://goo.gl/cCoHgX

>!
Pennmenelien P
Boldizsár Ildikó (szerk.): Mesék életről, halálról és újjászületésről

Nagyon kíváncsi voltam már a mesékre, örülök, hogy végre elolvastam őket. Voltak mítoszok és népmesék is a kötetben, a címből egyértelműen kiderül, hogy ezek az életről, halálról és az újjászületésről szóltak. Az élet és halál egyértelműek, az újjászületés egyéni hit kérdése, bár szerintem és mesékben is volt erre példa, hogy nem feltételenül kell fizikai újjászületésre gondolni. Voltak történetek, amelyekről sírhatnékom támadt, voltak, amelyiken hangosakat kacagtam és volt, amelyik dühített, szóval a sokszínűséggel nem volt bajom. Mégis, az összebenyomásom valahogy felemás, mert szép mesék voltak, jó volt a válogatás és az is, ahogyan felfűzte őket Boldizsár Ildikó, de mégsincs meg a 5 csillagos érzés.

>!
Aranymag
Boldizsár Ildikó (szerk.): Mesék életről, halálról és újjászületésről

Megint csak egy szép, és igen értékes kiadás a Magvető és Boldizsár Ildikó gondozásában. Ildikó nagyon jó érzékkel készít gyűjteményes könyvet, ez is igen sikeres.
A népmesék hol humoros, hol népi, paraszti bölcsességgel és gúnnyal átitatva tárgyalják az örök kérdést, ami az embert foglalkoztatja. Az élet eredetét, és a halál létét.
Különösen tetszettek a kis iniciálék és a borító. Sajnos idő szűkében félbehagytam, és talán nem is szükséges a-tól z-ig kiolvasni, egy két mese is átadja a feelinget és a kötet lényegét. Kicsit olyan Magyar népmesék jellegű, csak könyveb. Élveztem. Mindenkinek csak ajánlani tudom, de tartalma főleg felnőtteknek szól.

2 hozzászólás
>!
Niki4
Boldizsár Ildikó (szerk.): Mesék életről, halálról és újjászületésről

Nagyon szép, érdekes kötet, egyszerre vannak benne népmesék, mítoszok és a kettő keveréke. Sok történetet ismertem már, de az afrikai, indonéz és a balti mesék többsége ismeretlen volt számomra, pedig olvastam már jó pár afrikai mesét, mítoszt. A címlap is nagyon szép akárcsak a kis iniciálék a történetek elején…


Népszerű idézetek

>!
Natasha

Az élet mindig változik. A boldogságból sokszor boldogtalanság lesz. A szükség gazdagsággá alakul, és a szeretet átcsaphat gyűlöletbe.

98. oldal

>!
lorem

Összegyúrta a Hold kerekségét, a kígyó kecsességét, az inda ölelését, a fű remegését, a suháng karcsúságát, a virág illatát, a levelek könnyed táncát, az őz pillantását, a napsugár nyájas ragyogását, a szél iramlását, a felhő könnyeit, a pihék finomságát, a madár riadozását, a méz édességét, a páva hiúságát, a fecske alakját, a gyémánt pompázását meg a galamb turbékolását, összekeverte, összegyúrta mindezt, asszonyi alakot formált belőle, és megadta neki ezt a sok tulajdonságot, valamennyit. Megelevenedett az asszony, szebb volt, csábítóbb, kívánnivalóbb, mint bármi más a világon.

54. oldal

>!
Natasha

Ha egyszer a méregtől kerepelni kezd az asszonyi száj, akkor nincs erő, mely megállíthatná.

173. oldal

>!
Natasha

Éva lányai sem különbek ősanyjuknál. Ők is, mint ősanyjuk a forrásnál, megállnak a tükör előtt, s ha arcukon egy ráncot pillantanak, nem az ember, de a mennybéli Úristen sem tudná megvigasztani őket.

100. oldal

1 hozzászólás
>!
Körtefa

Janek hatalmas máglyát rakott, és megégette a feleségét. Aztán ő is elment a hetvenedik országba, hogy feleséget hozzon magának. Két asszonyt hozott, egyiket hétköznapra, a másikat ünnepnapra. Én is kértem tőle az egyiket, de azt mondta, hozzak magamnak. Ha hoztam volna, a mese is tovább tartott volna.

Az élet vize meg az elvarázsolt kastély (Szlovák népmese)


Hasonló könyvek címkék alapján

Kovács Ágnes (szerk.): Icinke-picinke
100 magyar népmese
Ágh István (szerk.): Parazsat evő paripa
Zalka Csenge Virág: Ribizli a világ végén
A fortélyos öreg
Sándor László (szerk.): Három kívánság és más magyar népmesék
Bartók István: Macskacicó
T. Aszódi Éva (szerk.): Minden napra egy mese
Sándor László (szerk.): Magyar népmesék
Bartók István: A szállást kérő róka