Mesék ​az élet csodáiról 87% 18 csillagozás

A kötet eleje eredetmesék, aztán népmesék és varázsmesék gyűjteménye. A magyar mesék ismerősek lesznek, és érdekes, hogy a román népmese mennyire hasonlít a hazai verziójára – nyilván nem véletlenül.
Míg az eredetmesék némelyike kifejezetten filozófikus, kicsi ovisnak inkább nem ajánlanám, a könyv nagy része már 5-6 éves kortól olvasható.

(Nekem kifejezetten az ázsiai mesék tetszettek, amiben a munka, erőfeszítés elsődlegessége is benne volt, a hősnek meglehetősen sokat kellett tennie a boldogságáért. És ez persze elég árulkodó tény magamról :D)

Nem nagyon látom Boldizsár Ildikó részéről a hozzáadott értéket. Ez egy népmese-válogatás, ami működik, de nem kiemelkedő, nagyot nem dörrentett számomra. A mesék felét ismertem, vagy kb. ilyet már olvastam.
A problémám igazából az eredetmondákkal van. Az egyik, hogy így nagyon tömények, nekem is fárasztóak voltak, nem tudom, mit kezd velük egy gyerek. De igazából szerintem ezek így nem is működnek. Mi értelme van 2-3 változatban meghallgatni a föld keletkezését? Tök különbözőek, mind akkora logikai bukfencekkel, mint a ház, rögtön látja a gyerek is, most melyik az igazi? Ezekből minden népnek és gyermeknek elég egy, azt hallgatta szüleitől, az öregektől, azon nőtt fel, azon gondolkozott kiskorától, az alakította világlátását. Így ezek a mondák itt ömlesztve csak összehasonlítgatásra ösztönöznek, annak meg nem látom sok értelmét..

Boldizsár Ildikó nagy kedvencem a Mesekalauz útonlevőknek c. kötet óta. Ez alkalommal kizárólag összegyűjtött meséket kap az olvasó, de a csoda, a megoldás, a bátornak levés ívén magára maradhat vele, hogyan is bontaná tovább a mese szövetét, mit is rejthetnek a mélyebb rétegek. Az ember megtanulja a hősökkel a legjobb taktikát a megpróbáltatások kiállásához: őszinteség és a felajánlott segítség elfogadása. Ez utóbbi a nehezebb talán könyvön kívül is. Mindez álomszerű szófordulatok közt, csodálatos illusztrációkkal. Mint a mesében.

Férjemmel felváltva olvastunk fel belőle a kislányunknak. Később biztosan elővesszük még sokszor.

A kötet valóban csak mesék gyűjteménye, de mégsem „csak” ennyi…Néhány történet volt, amit ismertem (jellemzően a magyar mesék), ezek olvasása közben eszembe jutott még az illusztrációja is egyik-másik gyerekkorom-beli mesének és mesekönyvnek, sőt, kedvet kaptam megkeresni a kedvenc mesekönyveimet!
Jó volt egy időre újra gyermeknek lenni…
Nehezemre esett letenni…két nap alatt kivégeztem, de csak mert olyan fáradt vagyok, hogy folyton belealudtam…

Bevallom, többet vártam a könyvtől. Nem hagy nyomot.