Gyermekeink életében nélkülözhetetlenek a mesekönyvek. Az esti mesélések és simogatások percei felejthetetlenek. Ezúttal a kisfiúkhoz szólnak a magyar, lengyel, bolgár, ír, török, norvég, japán népmesék, hogy általuk jobban megismerjék önmagukat, közelebb kerüljenek a világhoz. Elek Lívia illusztrációi hívják életre a mesék szereplőit, a gyermekek képzeletét megindító világot. Természetesen az sem kizárt, hogy a fiúk húgai, nővérei is tanulnak a szívhez szóló történetekből. Ám, hogy vita ne legyen a fiúk és lányok között, közreadjuk az Esti mesék lányoknak című mesegyűjteményt is.
Esti mesék fiúknak 21 csillagozás

Tagok ajánlása: 5 éves kortól
Enciklopédia 3
Kedvencelte 1
Most olvassa 2
Várólistára tette 10
Kívánságlistára tette 22
Kölcsönkérné 2

Kiemelt értékelések


Ezt a kötetet is a https://moly.hu/kihivasok/nem-mese-ez-gyermek kihívásra olvastam.
A fiú mesék is tetszettek mind, egyedül „A halász fiai” mese döccent nálam, nem értettem meg minden momentumot.
Jó volt olvasni a fiúkról, legényekről, akik:
– félelmetes szörnyekkel küzdöttek
– deli vitézek
– ügyesek
– bölcsek
– a szépséges lányokért bármilyen próbát kiállnak, kilépnek komfortzónájukból (pl. trónörökös szakmát tanul)
– tisztelik a természet törvényeit
– udvariasak az idősekkel
– segítenek a bajbajutottakon
– kiállnak álmaik mellett, bárhogy csúfolják őket, le akarják beszélni őket róla
Kedvenc meséim az utóbbi kategória ifjairól szóló mesék: A varázsecset, Lány az üveghegyen, Aminbég, Hamupipók és a Lotilko szárnyai.
Kőszeghy Csilla illusztrációi csupa fiúknak való izgalmas jelenetet ábrázolnak, és tetszik, hogy minden mesehős a neki megfelelő viseletben pompázik rajtuk.
Ajánlom ezt a kötetet is kicsiknek és nagyoknak is. (5-6 éves kortól)
Ui.: ilyen fiúk, ugye, nem csak a mesékben vannak? …


Nagyon szép és igényes és színvonalas válogatás – szinte valamennyi lehetne kedvenc.
Nekem talán a Lotilko szárnyai, A kecskefülű császár, A három citrom és A villámszóró kard tetszett leginkább, de a gyerekeim nehezen választottak kedvencet, ebből vontam le azt a következtetést, hogy színvonalas válogatás ez a könyv.
És gyönyörűek – szinte „monumentálisak” és mozgalmasak a rajzok is. Elek Lívia különleges stílusban rajzol – nagyon jó ötletnek tartottam a kétoldalas rajzokat – nagyon jó beszédtémát szolgáltatnak mesélés közben a képek; szerencsés dolog, hogy tükrözik a mesék szereplőinek nációit, így talán kialakulhat a gyerekekben, hogy vajon hogyan is nézhetnek ki pl. a tunguz, tatár, örmény, norvég, kazak stb. népcsoportokhoz tartozó emberek; valamint különösen tetszettek az emberek arcán ábrázolt kifejezések. Mind-mind valamilyen tulajdonságot (gonosz, kapzsi, ravasz, kíváncsi, hiszékeny, éber, kedves) vagy hangulatot (meglepődés, félelem, riadalom, harag, fájdalom, várakozás) fejeznek ki.
Kisgyermekes szülőknek nagyon melegen ajánlom.


Hiába hittem magamról, hogy már régen kinőttem, kiöregedtem a mesékből, a népmesés kihívásnak köszönhetően rá kellett jöjjek, hogy tévedtem. Mégiscsak ott él bennem valahol az a gyermek, aki képes tiszta szívből rácsodálkozni ezekre a történetekre. Nagy élvezettel olvastam most is Boldizsár Ildikó válogatását a világ népeinek fiús meséiből.
Igazi vitézekről, bátor királyfikról, ügyes mesteremberekről szóltak a történetek, no meg szegénylegényekről, akik mind dicsőséget szereztek maguknak, ha kellett megvédték a gyengéket, túljártak az áskálódó gonoszok eszén, megmentették apjuk gazdagságát, életét, mikor mire volt szükség. És ha jó sorsuk úgy hozta, természetesen megszerezték a legszebb királykisasszonyt feleségnek, akit hol a gonosztól mentettek meg, hol kemény próbákat álltak ki értük.
Találtam ugyan két mesét, amikkel nagyon nem tudtam mit kezdeni, de ezeket gyorsan felejtem is.
Kíváncsi leszek egy-két év múlva, mire az unokám „belenő” ezekbe a mesékbe, hogyan fognak hatni rá. Az lesz az igazi értékítélet, hiszen ezek a történetek mégiscsak nekik szólnak.


Ez egy csodálatos népmese válogatás. A kislányom is szívesen hallgatta, de a fiam! Ő teljesen odavolt érte. Egy idő után a mesék elejét elolvasva, tippeltünk, hogy mi fog történni, legtöbbször valamelyikünk el is találta. Meglepő volt számomra, bizonyos szempontból mennyire hasonlóak a különböző népek meséi. Azt is nagyon szerettem, hogy a másodikos fiammal már meg tudtuk beszélni azokat a dolgokat, amiket az iskolában tanultak a mesékről.
A kedvenceim: A három citrom (török)
A kán mestersége (kazah)
Aminbég (baskír)
Ami nem tetszett: A két jó barát (brazil). Ez nagyon gyenge, pedig annyira örültem, hogy tengerentúli mese is van a könyvben.
Örömmel tudatosult bennünk, hogy a sorozat egy másik darabját is elhozhattuk a Mikulástól, az Esti mesék a boldogságról címűt, és a fiam már ki is kötötte, hogy ezzel kell folytatnunk az esti meséléseket.


Fiús mesék, sok a próba, sok a harc, vitézkedés… Persze ez csak azért tűnik fel, mert hogy ilyen címszó alatt vannak különválogatva. Amúgy nem férfiasabbak ezek az összes többinél. Talán az tetszett a leginkább ebben a kötetben, hogy számomra ismeretlen meséket is találtam benne. Örülök, hogy mindegyik végén fel van tüntetve, hogy honnan, melyik néptől származik. Sok a keleti, ázsiai világot, sztyeppék lovas életmódját tükröző és a valamilyen erkölcsi tanítással záruló mese. Néhol felcsillan egyenrangú félként a lány is, nemcsak megszerzendő jutalomként. Nekem talán A kecskefülű császár és A kán mestersége tetszett a legjobban. A citromokból kikelő és szomjan haló lánykák meg hát eszembe juttatták e témának a korábban olvasott magyar változatait, ott tojásból, illetve nádvesszőből „teremtődnek meg” a csodaszép hajadonok.


Jó és szép ez a meseantológia. Az idősebb unokámat már lekötötték volna a történetek is, de a kisebbik folyton belekotyogott, mert a meséhez tartozó képek sokkal jobban érdekelték. Bepillanthattunk európai és ázsiai népek régmúltban gyökerező kultúrájába. Érdekes módon kicsit hasonlítanak a magyar népmesékre. Más névvel, más helyszínen történnek a csodák, de mégis sok a közös bennük.
A rajzok lettek a kedvencek. Ténylég 7 éven felülieknek való, így 1-2 évet pihenni fog a polcon. Aztán újra elővesszük.


Az én kisfiam 5 éves, és ugyan végighallgatta mindet, egy kicsit úgy láttam, unatkozott a mesélés alatt. És hát a magamfajta gyarló szülő, aki este 9-10-re kidől, bizony a hosszú mesék láttán úgy érzi, hogy ezt nem tudja végigolvasni ásítozás vagy elalvás nélkül…. Hosszú mesék, és nekem nem tetszettek az illusztrációk sem, én a „cuki”, bájos rajzokat szeretem… Előnye a könyvnek, hogy különleges, szép, nem kívülről ismert mesék vannak benne.


Párhuzamosan olvastuk a lányos mesékkel, így kitűnt, amikor a szerző egy mese két változatát két helyen is elsütötte. :) De ez cseppet sem von le a kötetek értékéből: ez is, a lányos gyűjtemény is nagyon tartalmas, szépen illusztrált könyv. Jó volt közösen felfedezni a magyarhoz hasonló és attól eltérő népmesei motívumokat.
Népszerű idézetek




Amikor eljött a harmadik Szent Iván-éj is, megint csak nem mert egyik báty sem kimenni a fűre vigyázni, mert amikor először próbálkoztak, egy életre inukba szállt a bátorságuk. De bizony Hamupista harmadszorra is kiment. Most is pontosan ugyanaz történt, mint az előző két Szent Iván-éjkor: három földrengés, az egyik ijesztőbb, mint a másik. A legutolsó a pajta egyik oldaláról a másikra dobta a fiút, aztán hirtelen minden elcsendesedett. Hamupista újra hallotta, hogy valami kint legelészik, és most is egy ló állt ott, sokkal szebb az első kettőnél. Ezen is volt zabla, a hátán nyereg és teljes lovagi felszerelés, minden színaranyból.
28. oldal, Lány az üveghegyen (norvég népmese)




– No, édes fiam, most már igazán elérkezett az ideje, hogy megházasodjál, én öreg vagyok, beteg vagyok, s szeretném még az unokáimat látni. Annyi gyönyörűséges leány van itt az udvarban, hogy én a te helyedben már régen választottam volna közülük egyet feleségül!
– Nem tudok én ezek közül egyet sem választani, édesapám – mondta az ifjú hetceg. – Talán, ha sokat járnék-kelnék a világban, akkor megtalálnám azt a lányt, akit szeretni tudnék. Annak a leánynak, aki az én feleségem lesz, olyan tisztának kell lennie, mint a harmatos reggel, fehérnek, mint a hó, és tökéletesnek, mint egy angyal!
– Igazad van, fiam! – mondta az öreg szultán. – Menj, s keress magadnak ilyen feleséget.
33. oldal, A három citrom (török népmese)




Amint így seper-seperget, észreveszi, hogy egy szem bors szökdécsel előtte. Rásöpri a szemétlapátra, de a borsszem újra lepattan. Addig bosszantotta a lányt a szökdécselésével a borsszemecske, amíg elkapta, két ujja közé fogta, a szájába dugta és lenyelte.
Eltelik két-három hónap, egyszer csak észreveszi az anya, hogy valami nincs egészen rendjén a lányával. Kérdezi tőle:
– Mi van veled, leányom? Gyermeket vársz?
– Ugyan, édesanyám! Nem történt egyéb, mint hogy találtam egy borsszemet, mialatt a szobát sepregettem, folyton az orrom előtt szökdécselt. Addig ugrált előttem, amíg mérges nem lettem, bekaptam és lenyeltem. Azóta érzem magam ilyen furcsán.
16. oldal, Zöldág (német népmese)




A fiúcska fölébredt, s hiába kereste az apját. Szeretett volna hazaszaladni, de ehelyett mind messzebb tévedt az erdőben. Már besötétedett, s a kisfiú rémülten szaladt hol erre, hol amarra. Végül rábukkant egy kunyhóra.
Itt fogom tölteni az éjszakát – gondolta magában és belépett. A kunyhóban az asztal mellett egy vak öregember ült és tyúklevest evett.
A gyermek olyan éhes volt, hogy gondolkodás nélkül odament az asztalhoz, kanalat vett a kezébe és ő is kanalazni kezdte a tyúklevest.
A vak ember rögtön rájött, hogy mi történik, és megkérdezte:
– Ki eszik a tyúklevesemből?
– Én, kedves jó nagyapó – szólalt meg a fiú. – Nagyon éhes vagyok.
Megörült az öreg és így szólt:
– Már réges-rég várlak, fiam. Nálam jó dolgod lesz.
Vacsora után az öreg puha ágyat vetett neki, s a kisfiú úgy aludt, mintha fellegeken pihent volna. Reggel felkelés után így szólt az öreg:
– Te fogod őrizni a kecskéimet.
A fiú jó szívvel beleegyezett és kihajtotta a kecskéket. Mikor este hazatért, ismét ízletes tyúklevest evett az öregapóval.
Tizenhét esztendőn át őrizte a kecskenyájat a fiú, s öregapó nagyon elégedett volt vele. Egy napon aztán adott neki egy kardot.
– Fogd, fiam, ezzel a karddal legyőzhetetlen leszel.
3-4. oldal (Novella, 2003), Aranyhajú
Hasonló könyvek címkék alapján
- Boldizsár Ildikó (szerk.): Esti mesék lányoknak 93% ·
Összehasonlítás - Zalka Csenge Virág: A kalóz királylány 98% ·
Összehasonlítás - Dornbach Mária (szerk.): Butuk Miska ·
Összehasonlítás - Burus János Botond (szerk.): Királylány a lángpalotában ·
Összehasonlítás - Boldizsár Ildikó (szerk.): Sárkányölő Sebestyén ·
Összehasonlítás - Ágh István (szerk.): Parazsat evő paripa 96% ·
Összehasonlítás - Gyuricza Eszter (szerk.): A víz tündére és más mesék 92% ·
Összehasonlítás - Ali, a gyáva vitéz 91% ·
Összehasonlítás - Burus János Botond (szerk.): A füttyös legény ·
Összehasonlítás - Petro Lizanec (szerk.): Három arany nyílvessző ·
Összehasonlítás