Esti ​mesék a boldogságról 14 csillagozás

Boldizsár Ildikó (szerk.): Esti mesék a boldogságról Boldizsár Ildikó (szerk.): Esti mesék a boldogságról

Esti mesék a boldogságról… ez a címe ennek a könyvnek, amely a világ különböző tájairól való népmeséket, regéket, és híres írók meséit tartalmazza. Arab, észt, lengyel, svéd, koreai és magyar, Andersen és Grimm-mesék egyaránt szerepelnek a könyvben. Más népek, más életformák, különböző történetek – de mégis sok a hasonlóság. Csupa jól ismert szavak, fogalmak: segítőkészség, jóság, őszinteség, hűség, szeretet, becsületesség, kitartás, tisztesség, barátság – ezek olyan fogalmak, amelyek mind kapcsolódnak a boldogság megteremtéséhez. Ezek a szavak a világ minden táján ugyanazt jelentik–csupán a hozzájuk kötődő történetek mások.

Eredeti megjelenés éve: 2005

Tagok ajánlása: 5 éves kortól

Tartalomjegyzék

>!
Móra, Budapest, 2017
120 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634158172 · Illusztrálta: Kőszeghy Csilla
>!
Novella, Budapest, 2005
142 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639442267 · Fordította: Bereczki Gábor, Enyedi György, Rab Zsuzsa, Lengyel Balázs, Rónay György · Illusztrálta: Szinte János, Rényi Krisztina

Most olvassa 3

Várólistára tette 21

Kívánságlistára tette 19

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Anó P>!
Boldizsár Ildikó (szerk.): Esti mesék a boldogságról

Sok gyönyörű mesét tartalmaz a könyv az egész világból.Örültem, mert voltak közöttük számomra ismeretlenek is, s mert tetszettek a szép, színes illusztrációk is. De legnagyobb örömmel két régi nagy kedvenceimet üdvözöltem: Maeterlincktől A kék madárt és Andersentől A kis hableányt. Gyermekként is, most is mély hatást gyakoroltak rám. A páfrány virága című mesén elgondolkodva beláttam, hogy csak a megosztott boldogság lehet az igazi. Ha erre nincs lehetőség, elhervad a boldogság virága.

Kek P>!
Boldizsár Ildikó (szerk.): Esti mesék a boldogságról

Szépséges a könyv. A rajzok. Már ez önmagában egyfajta bibliofil boldogság. De csalódtam már ilyenfajta könyvek szövegében, ezért kicsit óvatos voltam. De nem sokáig, mert a mesék könnyen beszippantanak – vagy azért, mert már ismerjük őket korábbról, s milyen jó most újra találkozni velük, vagy azért, mert újak s mégis milyen ismerősek… vándor világtörténetek, bukkanjanak bár elő akármelyik nép mesevilágából. Aztán mikor az észt népmese szövegében szinte minden 5. mondatban volt valami hiba, akkor kiakadtam, dühöngtem, s gyanússá vált az egész könyv, hogy létezik, hogy eddig egyetlen hibát se vettem észre, erre itt egy ilyen silányság a kötet közepén… Eztán persze óvatosabb és árgus szeműbb voltam – találtam is jó pár további hibát is, de szerencsére nem olyan ordítóakat, mint ebben az egy mesében. Utólag se értem ezt, hogy lóghat ki minőségileg ennyire a kötetből?! A mesétől függetlenül persze, mert a történet éppolyan jó, mint a többi. Itt tehát a fordító (?), a nyomda (?), vagy a korrektor (?) hanyagságáról van szó. Kár ezért a mellékízért! Remélem, az újabb kiadásnál majd odafigyelnek rá, és kiküszöbölik.
A mesegyűjtemény témája a boldogság, a mesék pedig a tündérmesék kategóriájába tartoznak. Kellően szépek és hosszúak egy-egy esti meséléshez, vagy egy 3-4. osztályos gyerek önálló olvasmányainak. Nekem vannak köztük személyes kedvenceim is.
Hosszú ideje az első olyan gyerekeknek szóló könyv, amit nem bántam meg, hogy megvettem.

2 hozzászólás
btunde P>!
Boldizsár Ildikó (szerk.): Esti mesék a boldogságról

A feléig a gyerekeknek olvastam, akkor viszont Ati félelmetesnek nyilvánította, amitől nem tud aludni, így a többit egyedül olvastam. Először nem nagy kedvvel, mert az addigi meséknek nem is értettem, mi közük a boldogsághoz, de az utolsó hat meséből öt tetszett. Remélem azért a gyerekek is elolvassák majd idővel. A kedvencem A páfrány virága és A boldog herceg. Nem. Nem. Döntöttem: ezt a kettőt mindenképp elolvasom a gyerekeknek.

Luca87 I>!
Boldizsár Ildikó (szerk.): Esti mesék a boldogságról

A legtöbb mese valóban a boldogságról szól, és ha nagyobb gyereknek olvassuk, nagyszerűen meg lehet beszélni egy-egy történet után, ki volt benne boldog, ki nem, miért, mi kellett volna ahhoz, hogy boldog legyen. Az is jó téma olvasás után, a gyereknek és a szülőnek mire van szüksége a boldogsághoz, boldognak érzi-e magát, satöbbi. Az utolsó mesék viszont nagyon nyomasztóak voltak, leginkább A boldog herceg, amit már olvastam A boldog herceg és más mesék című kötetben is, és emlékeztem rá, hogy szörnyen depresszív (de hát Oscar Wilde nem mókamesterségben utazott, az is tény).

A képek gyönyörűek, a kicsi is szívesen nézegette őket. Minden este, amikor a mese végére értünk, még percekig pörgette a lapokat, és több képnél is megállt, mutogatta a részleteiket. Majd nagyobb korában megint elővesszük, akkor, amikor már tudunk beszélgetni a mesékről meg az illusztrációkról.

PerczeneNiki>!
Boldizsár Ildikó (szerk.): Esti mesék a boldogságról

Nagyrészt szép mesék vannak összegyűjtve, bár van amelyik egyáltalán nem tetszett… Később majd felolvasom őket a kisfiamnak. Így egyben sok, de majd egyesével esti mesének biztosan jók lesznek.


Népszerű idézetek

Anó P>!

–  Ti is, mint min­den­ki más, sze­ret­né­tek meg­ta­lál­ni a bol­dog­ság va­rázs­la­tos Kék Ma­da­rát. Ha akar­já­tok, meg­mu­ta­tom nek­tek az utat, és hogy ne le­gye­tek egye­dül, kí­sé­rő­ket is adok mel­lé­tek.

Anó P>!

Az ám, a rigó! Nagy­apó és nagy­anyó ma­dár­ká­ja! A rigó kék volt, kék tol­lú rigó! Ott röp­kö­dött a szo­bá­ban, ugyan­úgy, mint ré­gen.

Anó P>!

–  Annyi­fe­lé jár­tunk – foly­tat­ta Mi­til. – Az em­lé­ke­ink­ben…

–  Az ál­ma­ink­ban…

–  Az Er­dő­ben…

–  A Bol­dog­sá­gok Pa­lo­tá­já­ban…

–  Hol a Kék Ma­dár? – néz­tek két­ség­be­eset­ten Be­ri­lu­na tün­dér­re.

Anó P>!

A fo­goly ma­dár­ka előbb a szo­bá­ban kö­rö­zött, az­tán ki­re­pült a nyi­tott ab­la­kon. Alig ért a sza­bad­ba, éne­kel­ni kez­dett, s ab­ban a pil­la­nat­ban va­rázs­la­to­san kék­ké vál­to­zott. Kö­rü­löt­te fel­ra­gyo­gott a hó, majd vá­rat­la­nul el­ve­szett mind­annyi­uk sze­me elől.

Anó P>!

Ta­más el­ámult.
–  Hét hosszú esz­ten­dőt kell ne­kem ki­töl­te­nem, és még csak há­rom nap­ja va­gyok itt!
–  Gyor­san mú­lik a gyö­nyö­rű­ség ide­je Tün­dér­or­szág­ban – mo­soly­gott a ki­rály­nő. – Azt hi­szed, há­rom nap­ja vagy csak itt. Pe­dig hét esz­ten­de­je an­nak, hogy ta­lál­koz­tunk.

Anó P>!

A ra­vasz vén­asszony csak­ha­mar nyo­má­ra jött, mi­cso­da ma­dár da­lolt a leg­ki­sebb lá­nya fü­lé­be, míg ő oda volt.

Anó P>!

Mi­ért sír? – kér­dez­te a kis zöld gyí­kocs­ka, míg far­ká­val egyen­sú­lyoz­va el­sur­rant mel­let­te.
–  Va­jon mi­ért? – sut­tog­ta szom­széd­já­nak lá­gyan, hal­kan a száz­szor­szép.
–  Egy szál pi­ros ró­zsá­ért sír – szólt a csa­lo­gány.
–  Egy szál pi­ros ró­zsá­ért?! – ki­ál­tot­ták. – Mi­lyen ne­vet­sé­ges! – És a gyí­kocs­ka annyi­ra ci­ni­kus volt, hogy han­go­san fel is ne­ve­tett.
De a csa­lo­gány át­érez­te a diák szo­mo­rú­sá­gá­nak tit­kát, és né­mán ül­dö­gélt a tölgy­fán, és a sze­re­lem misz­té­ri­u­mán gon­dol­ko­zott.


Hasonló könyvek címkék alapján

T. Aszódi Éva (szerk.): Minden napra egy mese
Erdődi József (szerk.): A Hold-szép leány meg a vízikirály
A varjú háztűznézőben
Csenge Virág Zalka: Tales of Superhuman Powers
Pap Éva (szerk.): A medvefiú
Piret Raud: Tóbiás és a 2/b
Oskar Luts: A „kentuki oroszlán”
Benedek Elek: Piros mesekönyv
Sulyok Magda (szerk.): Mákos rétes
Dabi István (szerk.): Kisfiú a kútból