Esti ​mesék a boldogságról 89% 14 csillagozás

http://dorkaanyaolvas.blogspot.com/2018/03/mesesarok-ma…

Sok gyönyörű mesét tartalmaz a könyv az egész világból.Örültem, mert voltak közöttük számomra ismeretlenek is, s mert tetszettek a szép, színes illusztrációk is. De legnagyobb örömmel két régi nagy kedvenceimet üdvözöltem: Maeterlincktől A kék madárt és Andersentől A kis hableányt. Gyermekként is, most is mély hatást gyakoroltak rám. A páfrány virága című mesén elgondolkodva beláttam, hogy csak a megosztott boldogság lehet az igazi. Ha erre nincs lehetőség, elhervad a boldogság virága.

Szépséges a könyv. A rajzok. Már ez önmagában egyfajta bibliofil boldogság. De csalódtam már ilyenfajta könyvek szövegében, ezért kicsit óvatos voltam. De nem sokáig, mert a mesék könnyen beszippantanak – vagy azért, mert már ismerjük őket korábbról, s milyen jó most újra találkozni velük, vagy azért, mert újak s mégis milyen ismerősek… vándor világtörténetek, bukkanjanak bár elő akármelyik nép mesevilágából. Aztán mikor az észt népmese szövegében szinte minden 5. mondatban volt valami hiba, akkor kiakadtam, dühöngtem, s gyanússá vált az egész könyv, hogy létezik, hogy eddig egyetlen hibát se vettem észre, erre itt egy ilyen silányság a kötet közepén… Eztán persze óvatosabb és árgus szeműbb voltam – találtam is jó pár további hibát is, de szerencsére nem olyan ordítóakat, mint ebben az egy mesében. Utólag se értem ezt, hogy lóghat ki minőségileg ennyire a kötetből?! A mesétől függetlenül persze, mert a történet éppolyan jó, mint a többi. Itt tehát a fordító (?), a nyomda (?), vagy a korrektor (?) hanyagságáról van szó. Kár ezért a mellékízért! Remélem, az újabb kiadásnál majd odafigyelnek rá, és kiküszöbölik.
A mesegyűjtemény témája a boldogság, a mesék pedig a tündérmesék kategóriájába tartoznak. Kellően szépek és hosszúak egy-egy esti meséléshez, vagy egy 3-4. osztályos gyerek önálló olvasmányainak. Nekem vannak köztük személyes kedvenceim is.
Hosszú ideje az első olyan gyerekeknek szóló könyv, amit nem bántam meg, hogy megvettem.

A feléig a gyerekeknek olvastam, akkor viszont Ati félelmetesnek nyilvánította, amitől nem tud aludni, így a többit egyedül olvastam. Először nem nagy kedvvel, mert az addigi meséknek nem is értettem, mi közük a boldogsághoz, de az utolsó hat meséből öt tetszett. Remélem azért a gyerekek is elolvassák majd idővel. A kedvencem A páfrány virága és A boldog herceg. Nem. Nem. Döntöttem: ezt a kettőt mindenképp elolvasom a gyerekeknek.

A legtöbb mese valóban a boldogságról szól, és ha nagyobb gyereknek olvassuk, nagyszerűen meg lehet beszélni egy-egy történet után, ki volt benne boldog, ki nem, miért, mi kellett volna ahhoz, hogy boldog legyen. Az is jó téma olvasás után, a gyereknek és a szülőnek mire van szüksége a boldogsághoz, boldognak érzi-e magát, satöbbi. Az utolsó mesék viszont nagyon nyomasztóak voltak, leginkább A boldog herceg, amit már olvastam A boldog herceg és más mesék című kötetben is, és emlékeztem rá, hogy szörnyen depresszív (de hát Oscar Wilde nem mókamesterségben utazott, az is tény).

A képek gyönyörűek, a kicsi is szívesen nézegette őket. Minden este, amikor a mese végére értünk, még percekig pörgette a lapokat, és több képnél is megállt, mutogatta a részleteiket. Majd nagyobb korában megint elővesszük, akkor, amikor már tudunk beszélgetni a mesékről meg az illusztrációkról.

Nagyrészt szép mesék vannak összegyűjtve, bár van amelyik egyáltalán nem tetszett… Később majd felolvasom őket a kisfiamnak. Így egyben sok, de majd egyesével esti mesének biztosan jók lesznek.